Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-03 / 78. szám

Békésosaba, 1907. szept. 3. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 3-ik dijat 15 K-t Arnold Ferenc, 4-ik dijat 10 K-t Krebs Zoltán, 5-ik dijat 5 K-t Jedlicska István. Rucákért: 1-ső dijat 20 K-t Lustyik János, 2-ik dijat 15 K-t Huba János, 3-ik dijat 15 K-t Varga János, 4-ik dijat 10 K-t Komár György. Tyúkokért: 1-sö dijat 15 K-t Gaál András, 2-ik dijat 10 K-t Brathorn Já­nos, 3-ik dij 5 K-t Jedlicska István, 4-ik dijat 10 K-t Takács, 5-ik dijat 5 K-t Bugyis, 6-ik dijat 10 K-t Krebs, 7-ik dijat 5 K-t Török József­A békéscsabai muzeum. Előkészületek és tervek Ülésezni fog a választmány. Régebbi időkre vezethetjük már vissza azt az akciót, amely a csabai muzeum hajlékának felépítését tűzte ki céljául. Ennek az akciónak legújabb for­dulata az volt, hogy a kormány tekin­télyes összegét folyósított a muzeum­hajlék építési költségeinek fedezésére. Tudvalevő, hogy ez az összeg 80 ezer korona volt, melyet a kormány évi 20.000 koronás részletekben utalt ki. A kiutalásnak ilyen módjával azon­ban a muzeum-bizottság nem segíthe­tett volna az ügyen, mert az építés költségeit nem részletekben, hanem egyszerre kell letennie a muzeumnak. Erre való tekintettel a bizottság meg­kereste a közoktatásügyi kormányt, a kitől azt kérte, hogy a már megszava­zott állami támogatást vagy egy összeg­ben utalványozza ki, vagy pedig enge­délyezze egy, a megszavazott segély hátralékos részének megfelelő kölcsön fölvételét s biztosítson erre amortizátiót. A közoktatásügyi miniszter elfogadta ezt a propoziciót s kijelentette, hogy a felveendő kölcsön annuitását a kor­mány kész magára vállalni. Ugyanekkor pedig a muzeum-egyesület vezetői meg­bízatást nyertek arra, hogy lépjenek érintkezésbe a pénzintézeteitkel. Ez alapon a muzeum vezetősége több pénzintézetet keresett meg. — A pénzintézetek közül öt njujtott be aján­latot s ezeket az ajánlatokat még julius hó első felében fölterjesztették a kor­mányhoz. Az ajánlatok között csak egy volt alkalmas, de ez a pénzintézet is kijelentette, hogy az ismertetett feltéte­lekkel csak augusztus 16-áig hajlandó a kölcsönt folyósítani. Később pedig az ő feltételei is drágábbak lesznek. Var­ság h Bélának, a muzeum agilis elnö­kének intervenciójára azonban a pénz­intézet 60 napra tolta ki a feltételek érvényességét. Mindezekre való utalással arra kérte az elnökség a kormányt, hogy a bekül­dött ajánlatok kérdésében ne döntsön későre. Ez a figyelmeztetés azonban hiábavalónak bizonyult és ugyanilyen eredménye volt annak a sürgetésnek is, mely az ajánlatok beküldését követte. A muzeum költségvetése és tervei elkészültek már s ezeket legközelebbi ülésén fogja tárgyalni az épitési-bizott­ság. A közeli napokban ülést tart a vá­lasztmány is. Ez az ülés fogja tárgyalni azokat a legsürgősebb teendőket, me­lyek a muzeumépitéssel kapcsolatban állanak. Björnson és a békésmegyeiek. Indítvány a törvényhatósági közgyűlés elé. Utasítsuk vissza a támadást. Egy előkelő idegen, aki, mert világ­hírű iró, jogot formál ahhoz is, hogy idegen államok ügyeibe avatkozzék, kí­méletlenül megtámadta a magyar köz­oktatásügyi minisztert. Az előkelő ide­gent B j ö r n s o n-nak hívják Súlyos vádjaiban épp a neve az az imponáló tekintély, amely alkalmassá tette a vá­dakat, hogy a világ kulturnépei meg­botránkozással szerezzenek tudomást Európa páratlanul nagy szónokának el­nyomó, nemzeti politikájáról. Akik az aggkorral járó szellemi tu­lajdonokat értékelni tudják, nem cso­dálkoznak el azon, hogy Björnsont is felültették a magyar nemzetnek alatto­mos ellenségei. S legkevésbbé csodál­koznak azon, hogy az agg iró csökö­nyös makacssággal megmarad állás­pontja mellett, amelynek oszlopait a tendenciózus információkra helyezi. Magyarország közvéleménye már az első támadó-levél alkalmával is mélysé­ges undort érzett a Björnsont hamisan informáló egyének ellen. Elitélte azt a módot, amelylyel országunk közoktatás­ügyi miniszterének nemes, intentióit és korszakot jelentő törvényét a külföld előtt befeketíteni akarják. De ez a kö­vélemény még nem hallatta arra alkal­mas formában is tiltakozó szavát. S mert Békésvármegyéből indul ki ez a mozgalom, annak lehet tulajdoní­tani ezt, hogy gróf Apponyi Albert köz­oktatásügyi miniszter a békésmegyei füg­getlenségi és 48-as pártnak elnöke és mint ilyen, közelebb áll mihozzánk, mint azok­hoz a vármegyékhez, amelyek csak a közoktatásügyi miniszter ténykedését látják gróf Apponyi Albert cselekedetei­ben megnyilvánulni. Ilyen szempontból értékeljük mi azokat a nemes intentiókat, amelyek Apponyinak, a közoktatásügyi minisz­ternek cselekedeteit irányítják s ilyen szempontokra való figyelemmel tartjuk kötelességünknek is, hogy az őt ért durva támadásokat visszautasítsuk. Vármegyénk októberi közgyűlése elé Jeszenszky Károly mezőberényi lelkész, törvényhatósági bizottsági tag, ezt az indítványt terjeszti: „Bókésvármegye közgyűlése híven ama jelszóhoz: Ne bátscl a magyart! ősidőktől fogva valahányszor a ma­gyar nemzet valamely tagján, a nem­zet érdekeiért való küzdelem közben, jogtalan sérelem esett, mindenkor egy érzelem által vezettetve, a jogtalan sérelem elhárítása céljából egysége­sen cselekedett. Magyarország vallás- és közokta­tásügyi minisztere, kinek lánglelke, magyar hazafisága, tiszta jelleme és nemes emberbaráti szeretete hazánk­ban mindenki előtt ismeretes, a leg­újabb időben két oldalról lett igazta­lanul megtáadva. Egyrészről a külföldi közvéle­mény előtt a hazánk viszonyai felől tévesen informált Björnson nor­vég iró a Münchenben tartott béke­kongresszus elnökéhez intézett levél­ben ugy tünteti fel őt, mint aki a leg­újabb népoktatási törvény által a nem­zetiségek, különösen a tótok üldözé­sét s azok néprajzi jellegének meg­semmisítését tűzte volna céljául. Másrészről hazánk határain belül a közelmúltban egy, vármegyénk területén majdnem százezernyi lélek által képviselt felekezetkörén belül tartott egyházi közgyűlésen ugyancsak a fentebb említett" n p s­koiai törvényről az lett mondva, hogy annak a rendelkezései szégyenpirt kergettek minden egyházát hiven sze­rető lutheránus ember arcába. Ezek a kijelentések nemcsak sértik Apponyi Albertet, hanem egyenesen felhábo­rítják a magyarul érzőket. Mindezeknél fogva indítványozom, mondja ki a törvényhatósági bizott­ság, hogy: Békésvármegye közönsége mind­azon alaptalan vádakat és rágalmakat, melyekkel gróf Apponyi Albertet egyrész­ről Björnson, másrészről a hazánk ha­tárain belül jelentkező felekezeti türel­metlenség illeti, a leghatározottabban visszautasítja s midőn a minisz'er személye iránt érzett őszinte tiszteleté­nek és nagyrabecsülésének ad kifejezést, biztosítja őt arról, hogy a magyar nemzeti kultura emelésére irányuló nemes törekvésében őt mindenkor hazafias bizalommal támogatni fogja." Jeszenszky Károly indítványát ma­gáévá fogja tenni a nemzet is. Az indít­vány tárgyában hozandó határozatot | törvényhatósági bizottságunk megküldi j a többi vármegyéknek is, amelyek két­| ségtelenül szintén egységesen verik vissza az Apponyi ellen irányuló táma­dásokat. Október 10 és a békésmegyei munkások. A pályaudvarokon nem lesz „munkaszünet". „Jobb a kenyér, mint a henyélés!..." Vármegyénk községeiben a látha­tatlan dologkerülő kezek össze-vissza­ragasztják a falakat apró cédulákkal. Ezeken a cédulákon figyelmezteti a munkásnépet a magyarországi központi szociáldemokrata-párt vezetősége, hogy a magyar országgyűlés képviselőháza összehívásának idején, október 10-ikén, minden munkás tegye le a szerszámát. Ennek a dicső központi gondviselésnek nem elég tehát az a rengeteg ünnep­nap, amit a kalendárium biztosit a pi­henésre. Az sem elég, hogy május el­sejével egy internacionális ünnepet te­remtettek meg a szociáldemokraták. Neki október 10-ikén is ünnepelni kell. Sze­rencse azonban, hogy a szocialista-párt­nak tagjai nem mind párttitkárok és apostolok, akik csak akkor dolgoznak, amikor elmondják uszitóbeszédeiket a fórumon, hanem dolgos emberek, akik egy napi munkájuknak levont bérét sem tudják könnyű szerrel nélkülözni. Innen van, hogy Békésmegy ében nem keltettek túlságosan nagy érdeklő­dést a ok a szines papirocskák, amely­nek három szavas mondatával általános munkaszünetet hirdet a vezetőség. Ebbe a munkaszünetbe a központi pártvezetőség be akarta vonni a vasúti munkásokat is, akiknek szervezésére külön közegek bolyongtak a vidéken. Békéscsabán, G.yomán és Kétegyházán tegnapelőtt próbálgatott szerencsét egy vándorapostol A kétegyházai állomáson azonban pórul járt, mert a csendőrség rajtakapta az izgatáson ós följelentést tett ellene. Békéscsabán és Gyomán s általában egész vármegyénkben minden különö­sebb baj nélkül esünk keresztül október 10-ikón. A segédmunkások közül csu­pán a cipészek és szabók készülődnek az általános munkaszünetre, amely min­den erőfeszítés dacára is csak „részle­ges" lesz. A vasúti munkásokra vonat­kozólag ezt a felvilágosítást vettük a csabai állomásfőnökség egyik tagjától: „A vasúti munkásoknak eszük ágában sincs, hogy október 10-ikén megszüntessék a munkát, mert min­den vasutas jól tudja, hogy az önké­nyes munkabeszüntetés elbocsájtást von mag után. A forgalmat október 10-én a legcsekélyebb sem fogja szenvedni." „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A kiegyezési hitegetés. A mai lapok tele vannak vészkiál­tásokkal a tegnap kezdődött kiegyezési tárgyalások sivár perspektívája miatt. Konstatálni való, hogy az egész sajtó információit a kormány köreiből merí­tette s ezek végig folytatásai a kiegye­zés kérdésében hónapok óta tartó hite­getésnek. Nem igaz, hogy a helyzet re­ménytelen, mert a kiegyezés már régen kész, emiut eztB a r a b á s Béla Aradon kikottyantotta. — Kossuth — mesélte ott tegnap a függetlenségi párti vezérfiu — meg­mutatta nekem a kész kiegyezés német aktáit is. Minden rendben van . . . Ez az egyetlen nyilatkozat, amely fedi a tényeket. Minden rendben van, miden kész, csak az egyik oldalon nem tudják, hogyan adják ezt be a közvéle­ménynek. A magyar és az orsztrák kor­mányok versenyt füllentenek, ámítanak, keseregnek, hogy a végén azután az agyonzaklatott nemzet boldogan vegye a kezükből azt is, amiért egy évvel ez­előtt még megkövezte volna vezéreit. Ismételjük, a kiegyezés kész. Lehet, hogy most még egy folytatása lesz az eddigi tárgyalásoknak s még egyszer hazamennek az osztrák miniszterek. De vissza fognak jönni. Vagy — hogy a dolog stílszerűbb legyen — a mieink mennek Bécsbe. És aláírják ezt az alkut. A kiegyezés ügye Az Ausztriával való kiegyezési tár­gyalásoknak folytatását tegnap délelőtt 11 órakor kezdték meg a magyar és az osztrák kormány tagjai. A tegnapi tanácskozás komplexumát a kiegyezés függőben lévő kérdései képezték. Ezek­nek a kérdéseknek részletes megvita­tását négy albizottságra bizták. Dél­utáni 1 órakor a magyar és osztrák államférfiakat Wekerle miniszterelnök vendégül látta ebédre. A bankügyet ma tárgyalják. Nagy engedmény a cseheknek, Prágából jelentik, hogy az ottani lapok értesülése szerint az esetben, ha a cseh pártok a Magyarországgal való kiegyezést elfogadják, akkor az osztrák kormány Ígéretet tesz a morva­országi cseh egyetem felállítására, to­vábbá az északnyugati vasútnak állami kezelésbe való vételére és sok más gazdasági kérés teljesítésére vonatko­zólag. A pénzügyminiszter Bécsben. Burián közös pénzügyminiszter tegnap Bécsbe érkezett. Izvolszky utja. Az orosz külügyminiszter utazga­tásainak programmja az Aerenthallal való tanácskozás után nemsokára vé­get ér. Izvolszky orosz külügyminiszter tegnap reggel Keszthelyről Bécsbe ér­kezett. A külügyminiszter péntekig Bécsben marad s ekkor délvidéken időző családjához megy, hogy azzal együtt visszautazzon Oroszországba. Izvolszkyt különben a román király a román csillagrend nagykeresztjével tüntette ki. Wölfing házassága. Berlinből jelentik, hogy Wölfling Lipót házassága — hir szerint — még ebben a hónapban megtörténik. Meny­asszonyáról, Ritter Mária Magdolnáról a következő érdekes adatokat közlik Plettnitzból a „Berliner Tageblatt"-tal: Plottnitz helység egy teljesen szavahi­hető lakójának állítása szerint, aki a Ritter-családot évek óta a legjobban ismeri, Ritter Mária Magdolna atyja udvaros volt egy pletenitzi birtokon ós ott családjával együtt munkázházban lakott. Évekkel ezelőtt az öreg Ritter vérmérgezésben meghalt. Toselliné. A Daily Chroniele milánói levele­zője sürgönyzi : Arra a hirre vonatkozólag, hogy a volt szász trónörökösné kihallgatást kért a pápától, hogy házasságának egy­házi beszentelését kérje, kitűnően ér­tesült vatikáni forrásból azt hallom, hogy a pápa nem hajlandó a házasság felbontásának kérdését újból tárgyalni. Ezenfelül pedig a grófnő kihallgatását ugyanazon okból, mint előbb, most is csak meg kell tagadni. Tolvaj postaszolgák. A mileci postahivatal távirati érte­sítése szerint Micskovicz és Sí­rnék András postaszolgák hivatali lo­pások elkövetése miatt megszöktek. — Magyarországon keresztül Amerikába igyekeznek. A rótos büne. Trencsónből jelentik : V a 1 e k Me­dárd, kolaróci drótos, afeletti dühében, hogy édesanyja egy mérgezési kísérle­tét nem akarta elhallgatni, ezt torkon ragadta ós megfojtotta, A gyilkost, va­lamint a mérgezési kísérletben rószt­vett nejét letartóztatták. Osztrák vasutasok mozgalma. A passzív rezisztencia ma már job­ban érezhető Tegnap éjjel a passzív re­zisztenciához az Aspeng vasút alkalma­zottai is csatlakoztak. A vonatok legna­gyobb része ezen a vasúton késésekkel érkezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom