Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-07-11 / 54. szám

Békéscsaba. 1907. juliusll. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 az a pusztítás, amely vele együtt járt, páratlanul áll a kisebbszerü elemi csa­pások krónikájában. Délutáni egy óráig alig lehetett fel­hőt látni az égbolton. Ekkor azonban a vármegye nyugati részén hirtelen sötétülni kezdett a láthatár s tompa zúgás figyelmeztette a lakósságot arra a* rettenetes viharra, amely hamarosan beköszöntött. A csabaiak Békésföldvár felől egy sötétsárga felleget láttak közeledni. Eleintén jégfelhőnek vélte mindenki. A zúgás is ahhoz volt hasonló. De egy­nehány másodpercnek elmultával átlát­hatatlanul sürü porfelhőt hozott arról a szél, amely megfeküdte a házakat, el­takarta az égboltot s rövidesen esti sö­tétség nehezedett a városra. Ez az álla­pot mintegy 20 másodpercig tartott. A porfelhő tovább rohant s rettenetes szél­vihar követte, amely nagy pusztitásokat okozott útjában. Telefonon vesszük az értesítést, hogy Gyoma és Mezőberény egy részén, to­vábbá Dörösladányban és Békésföldvá­ron száz és száz katasztrális holdon elsö­pörte a learatott gabonát. A tanyák házikói közül több, mint húszat semmisített meg s a szőlőtelepeknek jórészén kiszakította a tőkéket is. A beérkezett értesítések sze­rint legtöbb kárt a kukoricavetesek szen­vedtek. Merre a vihar elvonult, mind letörtek a kukorica-szárak s az egész határ oly képet nyújtott, mintha egy pusztító hadsereg vonult volna azon ke­resztül. Békéscsabán különösen sok kárt okozott a keddi vihar. A gyökerestől ki­tépett fáknak száma megszámlálhatlan. Nem volt telek, melynek kerítését ne ron­gálta volna meg a szélvihar. A belterü­letek utvonalaira ültetett fák közül egy sem maradt épen s a szép fasorokat valósággal megtizedelte a förgeteg. De kárt tett a vihar az épületekben is. A színházépületnek bádogtetőjéből leszakított egy jókora részt s megron­gálta a magánépületeken kivül a Rudolf­főgimnázium, a szolgabiróság és a köz­ségháznak fedeleit is. Három óra tájban elvonult Békés­csaba felől a szélvihar Gyula felé, ahol szintén tetemes kárt okozott. Polgármesteri zárjelentés Gyula város helyzetéről — Mit dolgozott a képviselőtestület ? — Egy kémény, a mely füstölni „fog". — Lukács György érdeme. — Ügyforgalom és tisztviselői tevé­kenység. — Pénzügyi viszonyok. — Régen vártuk már azt a kis füze­tecskét, amelyet ma végre nekünk is meghozott a 'porta és amely Gyula vá­ros általános közigazgatási helyzetéről szól. E kis füzet, amelyet nagy gond­dal és körültekintéssel dr. Bucskó Korjolán főjegyző állított össze ; kime­rítő részletességgel vezet be mindenkit Gyula város 1906. évi közigazgatási tit kaiba s nem egy helyütt érdekes ada­tokból olvassuk ki azt, hogy azok a jeles fiatal erők, akik ma ennek a sze­rencsétlen városnak a sorsát intézik, milyen ambitióval tesznek eleget hiva­tásukból folyó kötelességeiknek. A jelentés első fejezető a képviselő­testület mult évi működését tárgyalja. Az általános részben azt a félig-meddig érthetetlenül sajnálatosnak vállott hely­zetet ismerteti a jelentés, amelynek — szerintünk — közmegnyugvást keltő végeredményeként D u t k a y Béla meg­vált a városnál viselt állásától. A je­lentés ezt „szomorú" időnek mondja s annál inkább érdeméül tudja be a kép­viselőtestületnek ezt, hogy ezekben a szomorú és válságos időkben tárgyalta le 1 a belteleki földvétel ügyét, amely 1 millió 800 ezer korona ujabb terhet jelentett a városnak. Teljes szociális célt azonban ezzel a birtokvétellel nem tudtak elérni, mert ; a kisebb területekre árverező nem ' akadt. A marhatenyésztés fokozása ér- j dekében megkérte a város a pénzügyi, : illetve a földmivelésügyi minisztert, hogy egy mezőgazdasági szeszgyár lé­tesítése céljából a várost az 1906—1907. évi termelési időszakra a szesz kontin­gensben részesítse. Küldöttségek is j tisztelegtek a minisztereknél, akik ki- í jelentették, hogy e tekintetben mind- 1 , ezeket megelőzve, a felső-magyarországi í lakosok érdekeit tartják szem előtt s ezért a gyulaiak kívánsága kellő siker­rel nem járt. A jelentés azonban mind­azonáltal hiszi, hogy a szentbenedeki pusztán nemsokára füstölni „fog" egy mezőgazdasági szeszgyár kéménye. Elismerőleg tesz említést a jelentés Fábry Sándor főispánnak a város ér­dekében kifejtett működéséről is, mert azt az érdemet, hogy a város kedvező áron megvásárolhatta a remetei földet s hogy ezzel a földvásárlással igazán szociális bajokat orvosolhatott, jórészt Fábry Sándornak kell tulajdonítani. Egy kissé disszonáns, hogy az al­kotmányos kormánynak tevékeny, bi­zalmi embere után közvetlenül Lukács Györgyöt, a törvénytelen kormány köz­oktatási ügyvivőjét disziti föl a jelentés a „hervadhatatlan érdemek" babérával. Lukácsnak kétségtelenül érdeme a-, hogy a képviselőtestület kérésére állami kezelésbe vette a polgári leányiskolát s hogy egy fiu és leány elemi iskolát szervezett, de ugyanezt, megkapták volna a gyuláik az alkotmányos kormánytól is. Egyebek iránt a képviselőtestület tevékenységét bizonyítják a következő adatok: 1906. évben 4 rendes, 26 rend­kívüli ós 3 tisztújító közgyűlést tartott a gyulai képviselőtestület s azokon 273 darab ügyet intézett el. Az elintézett ügyek közül, mint legfontosabbat, a földvásárlásokra vonatkozó határozatok­nak kivételével, megemlítjük azt a kép­viselőtestületi határozatot, melylyel a Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút részére már korábban megszavazott 200 ezer koronás kölcsön felvételét határozták el. A város ügyforgalmát és a hivatal­noki kar tevékenységét ezek az adatok tüntetik föl: A különböző iktatókba be­folyt összesen 31.946 ügydarab. 14.319 közigazgatási ügydarabból a polgár­mester 68, a főjegyző 3017, az első jegyző 5380, a második jegyző 3596, a mérnök 1400, a rendőrkapitány 403, a számvevő 408 és az állatorvos 8 darabot intézett el. Végezetül álljon itt a polgármesteri jelentésnek azon része, mely a város pénzügyi viszonyait tárgyalja : Gyiila város pénzügyi viszonyai gyengék, mondhatni kétségbeejtők. A városnak haladnia kell. Ezért a közön­ség terhének emelése válik szükségessé. Mikor a kölcsönök felvétettek, nem volt számításba véve soha, hogy az illető pénzintézet nem a teljes összeget fizet ki, hanem az első részletet a kifizetéskor levonja. Ebből állott elő aztán az a kö­rülmény, hogy a kölcsönök felvételekor első részletek a közpénztár terhére estek — a költségvetésben pedig erre vonat­kozólag mi intézkedés sem történt. Állami adó hiján nem volt össze­állítható a költségvetés csak az év vége felé, akkor is csak ugy hozzávetőleg, mert a csatornázás céljaira beállított 5000 koronát a városi képviselőtestület akceptálni nem volt hajlandó, az iratok a felsőbb hatóságoknál kalandoztak — igy aztán csak a mult év előtti esztendő költségvetési tételei szerint lehetett az utalványozást teljesíteni. Természetesen rendkívüli időben rendkívüli s előre nem látott kiadások merültek fel. Amidőn tehát ujabb és ujabb köte­lességek elvégzése válik a város fel­adatává, a terhek pedig számtani pon­tossággal felmerülnek s nincs rekom­penzáció sehonnan, nincs más hátra, mint az állam érdekében teljesített rend­őri, állat, emberegészségügyi, árvaügyi, adózási s katonaügyi stb. teendőkkel felmerülő költséget is a város polgáraira kirótt és szintén évenként emelkedő községi pótadóból fedezni. Szomorú sorok ezek, amelyeket nem szívesen olvasunk a jelentésben . . . Tótkomlós tiszaparti vasút­Közeledünk a közigazgatási bejáráshoz. Vásárhely fogja kiépiteni. Bizonyos idő óta nem sokat hal­lottunk arról a keskenyvágányu vasút­ról, melyet az Alföldi Első Gazdasági Vasút agilis igazgatójának, Sárrae ey Endre főmérnöknek kezdeményezésére Tótkomlóstól kiindulólag Hódmezővá­sárhelyen keresztül a Tisza partjáig akarnak kiépiteni. Az a körülmény, hogy ezideig semmi ujabb fordulatról nem adhattunk hirt e vasút sorsát ille­tőleg, sokakban azt a föltevést keltette, hogy a vasút dolga elszenderedett s az­zal nem is foglalkoznak már az intéző körök. Nehogy ez a föltevés szélesebb körben is elterjedést nyerjen, sietünk az érdekelt közönség megnyugtatására közölni, hogy a tótkomlósi keskeny­vágányu mezőgazdasági vasútnak ügyé­vel lázas igyekezettel ós buzgalommal foglalkozik nemcsak Hódmezővásárhely városnak ez ügyben megbízott tanács­noka, hanem Sármezey Endre is, aki már értesítette az érdekelt békés­megyei községeket, hogy a tervek ma­holnap teljesen készen lesznek s akkor abba a helyzetbe jutnak a községek épp ugy, mint Hódmezővásárhely város is, hogy azonnal kérhetik a vasúti vonal közigazgatási bejárását s ennek meg­történte után az építkezési engedély kiadását, melynek hiányában a további lépések nem tehetők meg. Hódmezővásárhely város ezidősze­rrt csak előmunkálati engedélylyel bir a tervezett vasút kiépítésére vonatko­zólag, amenyíban annak idején a keres­kedelmi miniszter fentartotta magának a jogot ahhoz, hogy a vasut-épités en­gedélyét minden tekintettől függetlenül és saját belátása szerint adhassa ki. Ez pedig olyan kikötés ós olyan feltétel, amelylyel múlhatatlanul számolnunk szükséges, mielőtt a vasútépítés ügyét illetőleg nagyobb költségeskedésbe ós jelentékenyebb kiadásokba bocsájtkoz­nánk. De az építési engedély megnyeré­sének kiváló fontosságot adnak még más körülmények is. Ennek hiányában ugyanis nem lehet megalakítani az építő-részvénytársaságot és az anyagi érdekek szempontjából nem lehet a város törvényhatóságának sem felvenni azt a 400000 koronás kölcsönt, melyet a vasút kiépítésére szánt oly formában, hogy ezen összeg erejéig részvényeket jegyez. Mindkét dolog elég fontos és elég nagyjelentőségű ahhoz, hogy nem­csak a vasút kö-igazgatási bejárását, hanem az építkezési engedély megnye­rését is a főrészvényes törvényhatóság részére szorgalmazzuk. A magunk részéről nem kételkedünk abban, hogy elfogadható tervek és reális költségvetés esetén a kereskedelmi kor­mány azon lesz, hogy Hódmezővásár­hely kapja meg az építkezési engedélyt és pedig a lehető leggyorsabban, mert bizonyára a minisztérium is meg van győződve arról, hogy ehhez a vasúthoz sok község érdekei fűződnek. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A kiegyezési tárgyaiások. Bécsből jelentik, hogy a kiegyezési tárgyalások már a befejezéshez köze­lednek. A mai tanácskozáson a tarifá­kat állapították meg. Vasúti kérdések még nem kerültek szóba. Wekerle és Kossuth miniszterek a délután folyamán hazaérkeztek. A horvátokat megpofozzák. Egy déli lap, az „Uj Hírek", meg­írta, hogy Zágrábban a felizgatott tömeg összeszurkált egy magyar embert, mert az utcán anyanyelvén mert beszélni. A hirt izgatott hangon tárgyalták a képviselőház folyosóján s Múzsa Gyula becsületszavára kijelentette, hogy — mert a zágrábi indulatot a hazavo­nult horvát képviselők szították föl — meg fogja pofozni Supiló Ferencet. Múzsa kijelentésére Nagy Györ­gyöt is elfogta a harci vágy és ő is becsületszavára fogadta meg, hogy a legközelebbi találkozás alkalmával Popo­vits Dorint fogja megpofozni Te büdös zsidó! Visszatetsző jelenet történt ma a képviselőház folyosóján. 01 ay Lajos, aki tegnap meginterpellálta a belügymi­nisztert a főváros gazdálkodásara vonat­kozólag. Bement a gyorsirodába, hogy interpellációját, mielőtt az valóban meg­jelennék, átnézze. A gyorsiroda főnöke azonban Fenyvesi Adolf, nem akarta azt rendelkezésére bocsájtani Olaynak, aki ekkor dühösen átszaladt a folyósóra, egyenesen J u s t h Gyula elé : — Ugvan kérlek, szólt az elnökhöz, csapd el azt a büdös Fenyvesit! Justh Gyula fejcsóválással haladt el Olay mellett, aki ekkor a képviselők­nek panaszolta el sérelmét. Közben arra vetődött Fenyvesi Adolf is. Amikor észrevette őt Olay, rámutatott: — Nézzétek, ez a büdös zsidó bánt el velem igy! . . . Fenyvesi nem reagált e vaskos gorombaságokra, amire Olay tovább sértegette: — Milyenbüdös ezazsidó! Fenyvesi ekkor visszafordult s igy szólt Olayhoz : — Fogja be a száját! Olay csak ezt várta, hogy fölemelt ököllel tartson Fenyvesi felé. — Nekem mondtad ezt, te büdös zsidó ? E kinos jelenetnek ifjabb Madarász József vetett véget, aki hirtelen Olay és Fenyvesi közé állott s megakadá­lyozta a további inzultust, amely nagy felháborodást keltett a Házban. A képviselőház ülése. A képviselőház ma délelőtt tiz órakor ülést tartott, melyen folytatták a kérvények tárgyalását. Holnap a főrendiház tartja ülését, melyen a vasúti javaslatok tárgyalásá­nál horvát vita is lesz. A három főrend nevében T o m i s i c s altábornagy fog egy tiltakozó deklarációt felolvasni. A képviselőház még pénteken is tart egy formális ülést a főrendiház üzeneteinek átvételére. Ez lesz az utolsó ülés a nyári szünet előtt. Húszezer frankot sikkasztott. Külföldi rendőrhatóságok értesítése szerint jelenleg Budapesten tartózkodik S c h i b 1 i Alfréd 29 éves utazóügy­nök, aki legutóbb Zürich, Knikelstras'se 26. szám alátt lakott, Ez az ember ottan egy Magyarországon létesiteudő gyár érdekében buzgólkodott ós sikerült neki ismeretsége és összeköttetése révén alá­írásokat és pénzeket szerezni. Vállalkozásról természetesen szó sem volt, a pénzekkel Schibli megszö­kött. Kicsalt Rappold Károly cégtől 13.000 frankot, Kreuzler Ernő zürichi bankártól 5000 frankot, Büchler schüpf­heimi lakostól pedig 1500 frankot sik­kasztott. Schibil szőke, magas homlokú ember, bajusza vékony, fülei nagyok szökéskor sötétszinü ruhát viselt. ÚJDONSÁGOK. Kérem, szerkesztő úr! . . . * A mi vármegyénk az a terület, ahol mindig történik valami érdekes esemény. Sőt az a terület, amely mindig belekerül valamely érdekes esemény történetébe. Ezt természetesen csak azokból az ese­tekből konstatálja az ember, melyekről a lapok is tudomást vesznek. De hogy mennyi eset van, amelyik vagy titokban marad, vagy nem íródik meg", azt csak azok tudják megítélni, akik a szerkesz­tőségi helyiségekben dolgozva, napon­ként hallják a már közhírré vált kö­nyörgést : — Kérem, szerkesztő úr, méltóztas­sék hallgatni! Kérem, szerkesztő úr, én barátja vagyok a sajtónak! Kérem igy, kérem ugy — szerkesztő úr! . . . Igy beszél mindenki, aki kérni jön. Előkelő dzsentlmének, akiknek valami mosni valójuk akadt, tisztes sikkasztók, botrányhősök stb. stb., nem- és vallás­külömbség nélkül hangoztatják a sajtó­barátok jelszavait. *Nem közérdek!. . ,« Ez a végső ütőkártya mindenik esetben. Nem közérdek, ha egy üresfejü „nagy­ságot" a jól megérdemelt köznevetség tárgyául teszünk, nem közérdek, ha egy érdekes eseményt megírunk. Nem köz­érdek sem ez, sem az, kérem szerkesztő úr . . . Ha az újságírónak túlságosan lágy a szive és egy-egy ilyen embernek — talán csak ötletszerüleg — megteszi amit kér: harmadnapra aztán hiába találkozik az illetővel az utcán. Ha azt várja, hogy a köszönését elfogadják, akkor ugyan várhat. A nagy sajtóbará­tok, mihelyt nem érzik torkukon a kö­telet, egyszerre átvedlenek a sajtót ócsárló társaságok tagjaivá. Ám ez sem közérdek ... Az újság legyen érdekes, de — ne írjon meg sem m i t. Elhallgatni, elhallgatni! Éz a közérdek mifelénk. És ezt vallják bírósági termeinkben is. — Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára hűvös időt jelez, keleten sok helyütt csapadék és zivatarok. — Búcsú a főispántól. Vármegyénk közszeretetben álló és mindenki által nagyrabecsült főispánjától szombaton

Next

/
Oldalképek
Tartalom