Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám
1907-07-11 / 54. szám
Békéscsaba. 1907. juliusll. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 az a pusztítás, amely vele együtt járt, páratlanul áll a kisebbszerü elemi csapások krónikájában. Délutáni egy óráig alig lehetett felhőt látni az égbolton. Ekkor azonban a vármegye nyugati részén hirtelen sötétülni kezdett a láthatár s tompa zúgás figyelmeztette a lakósságot arra a* rettenetes viharra, amely hamarosan beköszöntött. A csabaiak Békésföldvár felől egy sötétsárga felleget láttak közeledni. Eleintén jégfelhőnek vélte mindenki. A zúgás is ahhoz volt hasonló. De egynehány másodpercnek elmultával átláthatatlanul sürü porfelhőt hozott arról a szél, amely megfeküdte a házakat, eltakarta az égboltot s rövidesen esti sötétség nehezedett a városra. Ez az állapot mintegy 20 másodpercig tartott. A porfelhő tovább rohant s rettenetes szélvihar követte, amely nagy pusztitásokat okozott útjában. Telefonon vesszük az értesítést, hogy Gyoma és Mezőberény egy részén, továbbá Dörösladányban és Békésföldváron száz és száz katasztrális holdon elsöpörte a learatott gabonát. A tanyák házikói közül több, mint húszat semmisített meg s a szőlőtelepeknek jórészén kiszakította a tőkéket is. A beérkezett értesítések szerint legtöbb kárt a kukoricavetesek szenvedtek. Merre a vihar elvonult, mind letörtek a kukorica-szárak s az egész határ oly képet nyújtott, mintha egy pusztító hadsereg vonult volna azon keresztül. Békéscsabán különösen sok kárt okozott a keddi vihar. A gyökerestől kitépett fáknak száma megszámlálhatlan. Nem volt telek, melynek kerítését ne rongálta volna meg a szélvihar. A belterületek utvonalaira ültetett fák közül egy sem maradt épen s a szép fasorokat valósággal megtizedelte a förgeteg. De kárt tett a vihar az épületekben is. A színházépületnek bádogtetőjéből leszakított egy jókora részt s megrongálta a magánépületeken kivül a Rudolffőgimnázium, a szolgabiróság és a községháznak fedeleit is. Három óra tájban elvonult Békéscsaba felől a szélvihar Gyula felé, ahol szintén tetemes kárt okozott. Polgármesteri zárjelentés Gyula város helyzetéről — Mit dolgozott a képviselőtestület ? — Egy kémény, a mely füstölni „fog". — Lukács György érdeme. — Ügyforgalom és tisztviselői tevékenység. — Pénzügyi viszonyok. — Régen vártuk már azt a kis füzetecskét, amelyet ma végre nekünk is meghozott a 'porta és amely Gyula város általános közigazgatási helyzetéről szól. E kis füzet, amelyet nagy gonddal és körültekintéssel dr. Bucskó Korjolán főjegyző állított össze ; kimerítő részletességgel vezet be mindenkit Gyula város 1906. évi közigazgatási tit kaiba s nem egy helyütt érdekes adatokból olvassuk ki azt, hogy azok a jeles fiatal erők, akik ma ennek a szerencsétlen városnak a sorsát intézik, milyen ambitióval tesznek eleget hivatásukból folyó kötelességeiknek. A jelentés első fejezető a képviselőtestület mult évi működését tárgyalja. Az általános részben azt a félig-meddig érthetetlenül sajnálatosnak vállott helyzetet ismerteti a jelentés, amelynek — szerintünk — közmegnyugvást keltő végeredményeként D u t k a y Béla megvált a városnál viselt állásától. A jelentés ezt „szomorú" időnek mondja s annál inkább érdeméül tudja be a képviselőtestületnek ezt, hogy ezekben a szomorú és válságos időkben tárgyalta le 1 a belteleki földvétel ügyét, amely 1 millió 800 ezer korona ujabb terhet jelentett a városnak. Teljes szociális célt azonban ezzel a birtokvétellel nem tudtak elérni, mert ; a kisebb területekre árverező nem ' akadt. A marhatenyésztés fokozása ér- j dekében megkérte a város a pénzügyi, : illetve a földmivelésügyi minisztert, hogy egy mezőgazdasági szeszgyár létesítése céljából a várost az 1906—1907. évi termelési időszakra a szesz kontingensben részesítse. Küldöttségek is j tisztelegtek a minisztereknél, akik ki- í jelentették, hogy e tekintetben mind- 1 , ezeket megelőzve, a felső-magyarországi í lakosok érdekeit tartják szem előtt s ezért a gyulaiak kívánsága kellő sikerrel nem járt. A jelentés azonban mindazonáltal hiszi, hogy a szentbenedeki pusztán nemsokára füstölni „fog" egy mezőgazdasági szeszgyár kéménye. Elismerőleg tesz említést a jelentés Fábry Sándor főispánnak a város érdekében kifejtett működéséről is, mert azt az érdemet, hogy a város kedvező áron megvásárolhatta a remetei földet s hogy ezzel a földvásárlással igazán szociális bajokat orvosolhatott, jórészt Fábry Sándornak kell tulajdonítani. Egy kissé disszonáns, hogy az alkotmányos kormánynak tevékeny, bizalmi embere után közvetlenül Lukács Györgyöt, a törvénytelen kormány közoktatási ügyvivőjét disziti föl a jelentés a „hervadhatatlan érdemek" babérával. Lukácsnak kétségtelenül érdeme a-, hogy a képviselőtestület kérésére állami kezelésbe vette a polgári leányiskolát s hogy egy fiu és leány elemi iskolát szervezett, de ugyanezt, megkapták volna a gyuláik az alkotmányos kormánytól is. Egyebek iránt a képviselőtestület tevékenységét bizonyítják a következő adatok: 1906. évben 4 rendes, 26 rendkívüli ós 3 tisztújító közgyűlést tartott a gyulai képviselőtestület s azokon 273 darab ügyet intézett el. Az elintézett ügyek közül, mint legfontosabbat, a földvásárlásokra vonatkozó határozatoknak kivételével, megemlítjük azt a képviselőtestületi határozatot, melylyel a Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút részére már korábban megszavazott 200 ezer koronás kölcsön felvételét határozták el. A város ügyforgalmát és a hivatalnoki kar tevékenységét ezek az adatok tüntetik föl: A különböző iktatókba befolyt összesen 31.946 ügydarab. 14.319 közigazgatási ügydarabból a polgármester 68, a főjegyző 3017, az első jegyző 5380, a második jegyző 3596, a mérnök 1400, a rendőrkapitány 403, a számvevő 408 és az állatorvos 8 darabot intézett el. Végezetül álljon itt a polgármesteri jelentésnek azon része, mely a város pénzügyi viszonyait tárgyalja : Gyiila város pénzügyi viszonyai gyengék, mondhatni kétségbeejtők. A városnak haladnia kell. Ezért a közönség terhének emelése válik szükségessé. Mikor a kölcsönök felvétettek, nem volt számításba véve soha, hogy az illető pénzintézet nem a teljes összeget fizet ki, hanem az első részletet a kifizetéskor levonja. Ebből állott elő aztán az a körülmény, hogy a kölcsönök felvételekor első részletek a közpénztár terhére estek — a költségvetésben pedig erre vonatkozólag mi intézkedés sem történt. Állami adó hiján nem volt összeállítható a költségvetés csak az év vége felé, akkor is csak ugy hozzávetőleg, mert a csatornázás céljaira beállított 5000 koronát a városi képviselőtestület akceptálni nem volt hajlandó, az iratok a felsőbb hatóságoknál kalandoztak — igy aztán csak a mult év előtti esztendő költségvetési tételei szerint lehetett az utalványozást teljesíteni. Természetesen rendkívüli időben rendkívüli s előre nem látott kiadások merültek fel. Amidőn tehát ujabb és ujabb kötelességek elvégzése válik a város feladatává, a terhek pedig számtani pontossággal felmerülnek s nincs rekompenzáció sehonnan, nincs más hátra, mint az állam érdekében teljesített rendőri, állat, emberegészségügyi, árvaügyi, adózási s katonaügyi stb. teendőkkel felmerülő költséget is a város polgáraira kirótt és szintén évenként emelkedő községi pótadóból fedezni. Szomorú sorok ezek, amelyeket nem szívesen olvasunk a jelentésben . . . Tótkomlós tiszaparti vasútKözeledünk a közigazgatási bejáráshoz. Vásárhely fogja kiépiteni. Bizonyos idő óta nem sokat hallottunk arról a keskenyvágányu vasútról, melyet az Alföldi Első Gazdasági Vasút agilis igazgatójának, Sárrae ey Endre főmérnöknek kezdeményezésére Tótkomlóstól kiindulólag Hódmezővásárhelyen keresztül a Tisza partjáig akarnak kiépiteni. Az a körülmény, hogy ezideig semmi ujabb fordulatról nem adhattunk hirt e vasút sorsát illetőleg, sokakban azt a föltevést keltette, hogy a vasút dolga elszenderedett s azzal nem is foglalkoznak már az intéző körök. Nehogy ez a föltevés szélesebb körben is elterjedést nyerjen, sietünk az érdekelt közönség megnyugtatására közölni, hogy a tótkomlósi keskenyvágányu mezőgazdasági vasútnak ügyével lázas igyekezettel ós buzgalommal foglalkozik nemcsak Hódmezővásárhely városnak ez ügyben megbízott tanácsnoka, hanem Sármezey Endre is, aki már értesítette az érdekelt békésmegyei községeket, hogy a tervek maholnap teljesen készen lesznek s akkor abba a helyzetbe jutnak a községek épp ugy, mint Hódmezővásárhely város is, hogy azonnal kérhetik a vasúti vonal közigazgatási bejárását s ennek megtörténte után az építkezési engedély kiadását, melynek hiányában a további lépések nem tehetők meg. Hódmezővásárhely város ezidőszerrt csak előmunkálati engedélylyel bir a tervezett vasút kiépítésére vonatkozólag, amenyíban annak idején a kereskedelmi miniszter fentartotta magának a jogot ahhoz, hogy a vasut-épités engedélyét minden tekintettől függetlenül és saját belátása szerint adhassa ki. Ez pedig olyan kikötés ós olyan feltétel, amelylyel múlhatatlanul számolnunk szükséges, mielőtt a vasútépítés ügyét illetőleg nagyobb költségeskedésbe ós jelentékenyebb kiadásokba bocsájtkoznánk. De az építési engedély megnyerésének kiváló fontosságot adnak még más körülmények is. Ennek hiányában ugyanis nem lehet megalakítani az építő-részvénytársaságot és az anyagi érdekek szempontjából nem lehet a város törvényhatóságának sem felvenni azt a 400000 koronás kölcsönt, melyet a vasút kiépítésére szánt oly formában, hogy ezen összeg erejéig részvényeket jegyez. Mindkét dolog elég fontos és elég nagyjelentőségű ahhoz, hogy nemcsak a vasút kö-igazgatási bejárását, hanem az építkezési engedély megnyerését is a főrészvényes törvényhatóság részére szorgalmazzuk. A magunk részéről nem kételkedünk abban, hogy elfogadható tervek és reális költségvetés esetén a kereskedelmi kormány azon lesz, hogy Hódmezővásárhely kapja meg az építkezési engedélyt és pedig a lehető leggyorsabban, mert bizonyára a minisztérium is meg van győződve arról, hogy ehhez a vasúthoz sok község érdekei fűződnek. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A kiegyezési tárgyaiások. Bécsből jelentik, hogy a kiegyezési tárgyalások már a befejezéshez közelednek. A mai tanácskozáson a tarifákat állapították meg. Vasúti kérdések még nem kerültek szóba. Wekerle és Kossuth miniszterek a délután folyamán hazaérkeztek. A horvátokat megpofozzák. Egy déli lap, az „Uj Hírek", megírta, hogy Zágrábban a felizgatott tömeg összeszurkált egy magyar embert, mert az utcán anyanyelvén mert beszélni. A hirt izgatott hangon tárgyalták a képviselőház folyosóján s Múzsa Gyula becsületszavára kijelentette, hogy — mert a zágrábi indulatot a hazavonult horvát képviselők szították föl — meg fogja pofozni Supiló Ferencet. Múzsa kijelentésére Nagy Györgyöt is elfogta a harci vágy és ő is becsületszavára fogadta meg, hogy a legközelebbi találkozás alkalmával Popovits Dorint fogja megpofozni Te büdös zsidó! Visszatetsző jelenet történt ma a képviselőház folyosóján. 01 ay Lajos, aki tegnap meginterpellálta a belügyminisztert a főváros gazdálkodásara vonatkozólag. Bement a gyorsirodába, hogy interpellációját, mielőtt az valóban megjelennék, átnézze. A gyorsiroda főnöke azonban Fenyvesi Adolf, nem akarta azt rendelkezésére bocsájtani Olaynak, aki ekkor dühösen átszaladt a folyósóra, egyenesen J u s t h Gyula elé : — Ugvan kérlek, szólt az elnökhöz, csapd el azt a büdös Fenyvesit! Justh Gyula fejcsóválással haladt el Olay mellett, aki ekkor a képviselőknek panaszolta el sérelmét. Közben arra vetődött Fenyvesi Adolf is. Amikor észrevette őt Olay, rámutatott: — Nézzétek, ez a büdös zsidó bánt el velem igy! . . . Fenyvesi nem reagált e vaskos gorombaságokra, amire Olay tovább sértegette: — Milyenbüdös ezazsidó! Fenyvesi ekkor visszafordult s igy szólt Olayhoz : — Fogja be a száját! Olay csak ezt várta, hogy fölemelt ököllel tartson Fenyvesi felé. — Nekem mondtad ezt, te büdös zsidó ? E kinos jelenetnek ifjabb Madarász József vetett véget, aki hirtelen Olay és Fenyvesi közé állott s megakadályozta a további inzultust, amely nagy felháborodást keltett a Házban. A képviselőház ülése. A képviselőház ma délelőtt tiz órakor ülést tartott, melyen folytatták a kérvények tárgyalását. Holnap a főrendiház tartja ülését, melyen a vasúti javaslatok tárgyalásánál horvát vita is lesz. A három főrend nevében T o m i s i c s altábornagy fog egy tiltakozó deklarációt felolvasni. A képviselőház még pénteken is tart egy formális ülést a főrendiház üzeneteinek átvételére. Ez lesz az utolsó ülés a nyári szünet előtt. Húszezer frankot sikkasztott. Külföldi rendőrhatóságok értesítése szerint jelenleg Budapesten tartózkodik S c h i b 1 i Alfréd 29 éves utazóügynök, aki legutóbb Zürich, Knikelstras'se 26. szám alátt lakott, Ez az ember ottan egy Magyarországon létesiteudő gyár érdekében buzgólkodott ós sikerült neki ismeretsége és összeköttetése révén aláírásokat és pénzeket szerezni. Vállalkozásról természetesen szó sem volt, a pénzekkel Schibli megszökött. Kicsalt Rappold Károly cégtől 13.000 frankot, Kreuzler Ernő zürichi bankártól 5000 frankot, Büchler schüpfheimi lakostól pedig 1500 frankot sikkasztott. Schibil szőke, magas homlokú ember, bajusza vékony, fülei nagyok szökéskor sötétszinü ruhát viselt. ÚJDONSÁGOK. Kérem, szerkesztő úr! . . . * A mi vármegyénk az a terület, ahol mindig történik valami érdekes esemény. Sőt az a terület, amely mindig belekerül valamely érdekes esemény történetébe. Ezt természetesen csak azokból az esetekből konstatálja az ember, melyekről a lapok is tudomást vesznek. De hogy mennyi eset van, amelyik vagy titokban marad, vagy nem íródik meg", azt csak azok tudják megítélni, akik a szerkesztőségi helyiségekben dolgozva, naponként hallják a már közhírré vált könyörgést : — Kérem, szerkesztő úr, méltóztassék hallgatni! Kérem, szerkesztő úr, én barátja vagyok a sajtónak! Kérem igy, kérem ugy — szerkesztő úr! . . . Igy beszél mindenki, aki kérni jön. Előkelő dzsentlmének, akiknek valami mosni valójuk akadt, tisztes sikkasztók, botrányhősök stb. stb., nem- és valláskülömbség nélkül hangoztatják a sajtóbarátok jelszavait. *Nem közérdek!. . ,« Ez a végső ütőkártya mindenik esetben. Nem közérdek, ha egy üresfejü „nagyságot" a jól megérdemelt köznevetség tárgyául teszünk, nem közérdek, ha egy érdekes eseményt megírunk. Nem közérdek sem ez, sem az, kérem szerkesztő úr . . . Ha az újságírónak túlságosan lágy a szive és egy-egy ilyen embernek — talán csak ötletszerüleg — megteszi amit kér: harmadnapra aztán hiába találkozik az illetővel az utcán. Ha azt várja, hogy a köszönését elfogadják, akkor ugyan várhat. A nagy sajtóbarátok, mihelyt nem érzik torkukon a kötelet, egyszerre átvedlenek a sajtót ócsárló társaságok tagjaivá. Ám ez sem közérdek ... Az újság legyen érdekes, de — ne írjon meg sem m i t. Elhallgatni, elhallgatni! Éz a közérdek mifelénk. És ezt vallják bírósági termeinkben is. — Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára hűvös időt jelez, keleten sok helyütt csapadék és zivatarok. — Búcsú a főispántól. Vármegyénk közszeretetben álló és mindenki által nagyrabecsült főispánjától szombaton