Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-09-22 / 75. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. szept. 15 rületi biróvá választották s Bakay azonnal le is tette az esküt. A bányakerületi közgyűlésnek pénteken folytatása volt. Földváry Elemér javasolta, hogy adjanak módot a kerületi elnökségnek, hogy azoktól a tanítói állásra pályázóktól, akik közismert nemzetiségi izgatók, a kandidálást megtagadhassa. Vanovics János ellenezte a javaslatot, mert ő ebben nemzetiségi üldözést lát. Különösen a tótokat üldözik. Jeszenszky Károly mezőberényi lelkész felpanaszolta, hogy mikor újév napján magyarul akart prédikálni a templomban, a tótok, néhány agitátor biztatására a templomban is botrányt okoztak. Pártolja Földváry inditványát. Bakay Péter azt mondta Vanovicsáól, hogy lelki vaksággal van megverve. A kerületi közgyűlés Zsigmondy Jenő inditványát fogadta el, hogy Földváry javaslatst tegyék át a szabályrendeletkészitő bizottsághoz. A közgyűlés most áttért arra a föliratra, amelyet a bányai egyházkerülethez tartozó horvátországi egyházak a horvát tartomány gyűléshez intéztek, a melyben a horvát egyházak Magyarországtól való elszakadásukat kérik. Szelényi Aladár dr. a jogügyi bizottság nevében javasolta, hogy tekintettel arra, hogy az egyházkerület a horvát egyházak részéről mindig csak gyűlölködéssel és soha szeretettel nem találkozott, mondja ki a közgyűlés, hogy semmi kifogásanincsjhaa horvátországi egyházak kiválni akarnak. De ebben az esetben természetesen megszűnik minden anyagi támogatás amelyet a horvát egyházak eddig a kerület részéről élveztek. C s i p k a y Károly nem tartja helyesnek, hogy ebben a kérdésben ilyen rövidesen döntsenek, mert az ügynek mélyen fekvő nemzeti vonatkozásai is vannak. Indítványozta, hogy bizzák meg a püspököt, hogy személyesen tájékozódjék a horvátországi viszonyokról, látogassa meg a horvát egyházközségeket. Hasonló értelemben szólalt fel Osztroluczky Miklós is. Morganthaler Ferenc horvátországi lelkész hosszabban fejtegette a horvát egyházak fölterjesztésének genezisét. Előadta, hogy azokat a horvát lelkészeket, akik az elszakadás mellett döbtöttek, egyszerűen félrevezették. A józanul gondolkozó lelkészek többsége nem akar elszakadni Magyarországtól, beérnék azzal, horvátországi egyházaknak a magyar egyház keretén belül bizonyos különállást biztositanának. Többek felszólalása után a közgyűlés mellőzte a jogügyi bizottság javaslatát és hozzájárult Csipkay Károly indítványához. A gyulai elsőjegyzői állás. Ki lesz Hoffman utóda? Gyula város első jegyzői állására Ambrus Sándor alispán kiírta már a pályázatot s a pályázat lejárati idejéül október 19-ikét tűzte ki. A választás október 28-ikán történik meg a gyulai képviselőtestületnek választó-közgyülésén, amelyen Ambrus alispán fog elnökölni. Hogy ez a nap milyen fontos kérdés elé állítja Gyula város képviselőtestületét, azt különösképpen is hangoztatni fölöslegesnek tartjuk. Ez a képviselőtestület még aligha döntött fontosabb kérdésben, mint aminőben most fog dönteni és még aligha állott fogasabb kérdés előtt a pályázóknak erkölcsi értékét illetőleg, mint most, mikor már ez idő szerint is megállapítható, hogy azok, akik Hoffman Ferenc utódai óhajtanak lenni és akiknek neve már most is forgalomba került ez állással kapcsolatosan — egytől-egyig arra termett emberek, hogy Gyula város első jegyzői székét betöltsék. Az első jegyzői állásra ez idő szerint három jelöltje van a polgárságnak: dr. Varga Gyula jelenlegi helyettes árvaszéki ülnök, P o p o v i t s Kornél csorvási jegyző és Szikes György városi másodjegyző. Varga Gyula dr. megválasztatását azok kívánják, akik Gyula város financiális helyzetének okát abban keresik, hogy képesítés nélküli s csupán jegyzői oklevéllel, de gyakorlattal alig biró emberek intézték a város közügyeit. Varga Gyula dr. különben már huzamosabb idő óta szolgálja Gyulának közügyeit s mint helyettes árvaszéki ülnök, a polgárságnak bizalmát is kivívta. Pályázni fog az első jegyzői állásra Szikes György jelenlegi másodjegyző is. Szikes Györgynek nagy pártja van s híveinek bizalma most sem változott mert Szikes sem veszített ügybuzgalmából és ambíciójából. P o p o v i t s Kornél, a csorvási, jegyző, az elsőjegyzői és az esetleg megüresedő másodjegyzői állásra is pályázni fog. Az esetben, ha Hoffmann Ferenc utódául Szikes Györgyöt választják meg, bizonyosra vehető, hogy Popovits lesz Gyula városának másodjegyzője. Természetesen balga föltevés volna az, hogy csak a három pályázó között oszolnak majd meg a szavazatok. S különösen balgaság volna ezt föltételezni akkor, amikor „oly sok az eszkimó és oly kevés a fóka . . ." A Tótkomlós—tiszaparti vasút Bizottsági tárgyalás. Útban a megvalósítás felé. Nemsokára teljes befejezést nyernek már annak a keskenyvágányu vasútnak előkészítő-munkálatai, amelynek kiépítését Tótkomlós község és Hódmezővásárhely között tervezik. Ez ügyben az érdekeltek Hódmezővásárhelyen értekezletet tartottak a városháza közgyűlési termében s itt bizonyos megállapodásokra jutaa a közgyűlés elé terjesztik az aktákat. Az értekezleten Szathmáry Tihamér városi tanácsnok ismertette a tervbe vett vasút ügyében folytatott eddigi tárgyalások eredményét s jelezte, hogy az értekezlet feladata most abban áll, hogy a tervezett keskenyvágányú vasút irányát illetőleg határozzon, különös tekintettel a hódmezővásárhelyi telepviszonyokra. Az esetleges határozatot pedig beterjesztik a közgyűlés elé. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az elnöki előterjesztés fölött megindult beható és hosszadalmas vitáról részletes tudósítást adhassunk Csupán azt jelezzük, hogy a vasutirányon Békésvárinegye területére vonatkozóan mitsem változtattak. Hódmezővásárhelyi részére pedig aképpen döntöttek, hogy a vasút az Erzsébet-uton építtessék ki s ez az irány a sámsoni uradalmat is érinteni fogja. Kimondotta a bizottság az elnöklő tanácsnok indítványára, hogy javasolni fogja a közgyűlésnek, miszerint az előmunkálati engedély megnyerése és leérkezése után utasítják Hódmezővásárhely tanácsát, hogy a vasút nyomjelezését Sármezey Endre vasúti főmérnökkel, az Alföldi Első Gazdasági Vasút igazgatójával készíttesse el s a város részéről nyújtandó 400.000 kor. hozzájárulási összegnek kölcsön utján való beszerzésére szerezzen megfelő ajánlatokat. Javasolja egyúttal a bizottság, hogy a tanács támogatására a részvénytársaság megalakításánál küldessenek ki dr. E n d r e y Gyula Kovács József, K ov á c s János, S t e i n e r Ferenc és M ül 1 e r Lajos és mondassék ki az is, hogy abban az esetben, ha a közönség 200000 koronán felül jegyez a kibocsátandó 200 korona értékű részvényekbőb a város a felüljegyzéseket átengedi a saját maga által megtartott részvényekből. Röviden összefoglalva, a fentiekben ismertetjük a bizottság megállapodásait, melyek törvényhatósági közgyűlés elé terjesztetnek elfogadás végett. Ha ez is megtörténik, a vasút ügyével rátérünk arra az útra, melyben haladva, nem igen foroghatnak fenn kétségek az iránt, hogy az mielőbb ki is fog építtetni. Bünpör egy békésmegyei pap ellen. Az ügyészség nyomoztat. Nagy feltűnést keltő izgatási ügyben indított nyomozatot az aradi ügyészség. Az arad-békési evangélikus egyházmegyének Aradon tartott legutóbbi közgyűlésén B á r d y Ernő mezőberényi lelkész ugyanis indítványt olvasott föl, melyben tiltakozni kivánt az idén szentesitett népiskolai törvény ellen és azt kívánta, hogy az egyházkerületi és az egyetemes közgyűlés utján írjanak föl az' ellen, mert rendelkezései minden egyházat szerető lutheránus embernek arcába kergetik a vért, mivel azok lealázók az evangelikus egyház autonómiára, sérelmesek a tanítókra. Bárdy meg is nevezte a törvénynek ama rendelkezéseit, amelyeket lealázóknak tartott, midőn a legnagyobb sérelemnek azt tüntette föl, hogy az idézett törvénycikk felekezeti és községi iskoláknak nyújtott állami segítség arányában az eddiginél nagyobb befolyást biztosit az állam az ellenőrzésre és bizonyos fegyelmi jognak gyakorlására. Ez az indítvány megtámadta a törvényhozó-testület tagjai közül azokat, akik, mint evangélikus vallású képviselők és főrendek, büntetlenül rést ütni engedtek a lutheránusjautonomián, mely az evangélukus egyháznak utolsó védbástyája és amely vérrel szerzett békekötéseken és országos törvényeken alapul. Meg akarta a képviselőket rovatni azért, mert „egysem találkozott közöttük, aki bátran sikra mert volna állani a 4 „egyház önkormányzatát nagy veszedelemmel fenyegető" törvénycikk ellen. Végül igy folytatta a megokolást: „De nemcsak tiltakozunk, hanem megsértett jogaink orvoslását okvetlen követelnünk is kell. Csak a vak nem látja, hová sodor bennünket az az áram, melybe a Regnum Marianumnak ebbe az ujabb fénykorába jutottunk". Mindezek alapján ezt indítványozta a mezőberényi lelkész : az egyházmegye az egyházkerület utján szólítsa föl az egyetemes közgyűlést, hogy rendkívüli felelősségének tudatában tarts legfontosabb kötelességének az 1907. évi XXVII. t.-c. ellen tiltakozni A szenvedélyes hangú indítvány keresztül is ment a közgyűlésen, de ez időtájt nem került nyilvánosságra. Csak szövő, Anna. Tehát menjünk, ott azt a kocsit megállítom. A leány rátette svédkeztyüs kezét a férfi karjára. — Ne hívjon kocsit, — mondotta riadt, könyörgő pillantással. — Jerünk villamoson. Hollódy felkacagott. — Maga fél, Anna, ne tagadja. Szinte hallom a szive ijedt zakatolását. Mondja, hova lett a nyugodt, hideg fensőbbsége ? Azt irta, önmagát ismerve, bátran áldoz nekem egy félnapot és szavamra, enynyit meg is érdemlek magától. Vagy .. . engem ismer egyszerre félre, Anna ? — Nem félek semmitől és magától lagkevésbbé, — felelte halkan. — De olyan furcsa az egész ... Én, akibe annyi kisvárosi előítéletet beléneveltek, itt vagyok egy idegen úr társaságában. Az értelmem azt mondja, hogy ebben nincs semmi rossz, az érzésem azt diktálja, hogy a maga társasága több, mint együttvéve mindazoké, akiket ismertem az életben. És mégis, az illendőség, a szokás, ami ellen mindig lázadoztam, most megmozdul bennem és tiltakozik. De nem hallgatok rá, — tette hozzá mosolyogva, mikor a férfi arcára boruló kedvetlenséget észrevette és nyugodt, büszke tartással foglalt helyet a kocsiban. A felső vendéglőben ebédeltek ; az idő későre járt, szinte nem is láttak embert, mikor meghúzódtak a terraszon. A kis szálló ablakain minden zsalugáter szorosan le volt csukva s a kiszolgáló pincéren kivül más emberi szem nem láthatta őket. Az egyedülvalóság érzete mind a kettőt gyermekes örömmel töltötte el. Hollódy kijelentette, hogy soha még ilyen szép nem volt a sziget és Anna ugy érezte magát, mintha odahaza volna, a szodorai parkban. A vendéglátó háziasszony szeretetreméltóságával töltötte be a férfi feketekávéját és mikor az szivarra gyújtott, decens bájjal tóit feléje egy széles canna-levelet hamufogónak, amit előbb legyezőül használt. Hollódy megfogta a feléje nyúló vékony ujjakat és hirtelen rányomta az ajkát. — Köszönöm magának ezt a napot, Anna, — mondta álmodó pillantással nézve a leányt. Az én agyonhajszolt idegéletemben nagyon ritkák az ilyen csöndes ünnepek. Pedig sokszor beteges sóvárgással vágyom valamire . . . magam sem tudom . . . Csak most érzem, hogy a maga nyugodt tisztasága kellene társul hozzám. — Néha, — tette hozzá bizonytalan mosolygással a leány. — Néha, — ismételte Hollódy bólintva. — Amint mondtam, szerelmes nem tudnék lenni magába, de szeretni, mint egy jó, hű kis testvért . . . Aki a hűvös kezét a fejemre tenné, mikor a tébolyító idegfájás kinoz. Aki ilyen okosan, gyöngéden gondomat viselné, mint most maga. Szeretném, ha a testvérem volna, Anna. — A testvér azonban sohasem elég hű, -- mondotta Anna erőitetetett jókedvvel. — A testvér a maga életét is akarja ám élni ós ha ugy fordul a sors, elhagyja a testvért egy idegenért. — Maga megtenné, Anna ? — Nem tudom. Soha sem volt testvérem. De ugy általánosságban szóltam. — És igaza volt. A testvér még sem feleség. Maga feleségneb való, Anna. Speciálisan az én feleségemnek. Anna fölállt az asztaltól. — Kedves barátom, a maga culmbachija nagyon erős lehetett. Jerünk egyet sétálni, ha ugy tetszik és mondja el végre, hogy min dolgozik ujabban ? Hollódy ideges sietséggel fizetett, aztán a karját nyújtotta Annának, de a leány már lement a lépcsőkön s fodros batiszt ernyőjét két kézbe fogva himbálta maga előtt. Egészen a Dunnához mentek le, a romok felé és közben hallgattak. Egy ferdetörzsü sziklánál végre ! megállt a leány és hozzátámaszkodva, I egyenesen a férfi szemébe tekintet. — Nos ? — Hát mit beszéljek ? Az imént elhallgattatott. — Mert ízléstelen volt, barátom. Nem szabad elfelejtenie, hogy az oltalmára biztam magamat. dör— Kell is magának oltalom ! mögte Hollódy. Anna elmosolyodott. — Talán mégis . . . Például, ha most egy vigyázatlan mozdulattól a vizbe esném ... — mondta pajkosan nekidőlve a fának, amely egészen a folyóba hajtotta a gályáit Hollódy rémülten kapott a leány után s eközben a batiszt ernyő, amelyet a térdén egyensúlyozott, lecsúszott a hullámokba. Hollódy szorosan magához vonta a ieány karját. — Most már igazán nincs más támasza és jól tenné, ha örökre az én oltalmam alá helyezkednék . . . A leány csendesen intett nemet. — Nem bizik bennem ? — kérdezte Hollódy nyersen. — Azt hiszi, pózolok ? Amit mondtam, nagyon komolyan mondtam. Hogy először látom, mit tesz az ? Két év óta ismerem a gondolatain át a maga finom, okos lelkét és ez vonzott ma delejes hatalommal maga felé, amint az utcán megpillantottam. Ereztem, hogy csak maga lehet az. Ezért szólítottam meg, nem várva, mig bemegy a bazárba, Magának is ismernie kell engem, Anna. — Ismerem, — felelt a leány komolyan. — Maga poéta és hangulatember. I Most, ebben a miliőben, ugy érez, ahogy I beszél és momentán őszintén feleségül | akar venni. De holnap és holnapután ... bent a városban, a redakcióban, a maga rendes társaságában máskép fog I érezni. Ha nem volnék e felől egészen ' bizonyos, nem jöttem volna ide magával. Igy azonban megszerezhettem magunknak ezt a „csöndes ünnepet", amelyre szívesen fogunk visszaemlékezni később is, ugy-e ? Maga esetleg valamikor meg is irja. Egy téma, amiben nincsen cselekvés, de a maga irásmüvészetévei remekbe lehet megcsinálni. Most jöjjön, kisérjen föl a hajóállomáshoz, a néni meg lesz hatva, hogy ha egy órával korábban hazaérek. — Itt akar h .gyni ? Már ? És mikor látom viszont? Holnap kijöhet? — Holnap utazom vissza Erdélybe. Némán tették meg az utat vissza. felé. Olykor lopva megnézték egymástMikor Anna a hajóhidra lépett, Hollódy fájdalmas arccal suttogta. — Hát igazán megy? A leány pedig gyöngéden, de sietősen tette a kezét a férfi tenyerébe. — Isten vele . . . Hollódy még ott állott levett kalappal, mikor a hajó elindult s a lány kendője egyszer-egyszer még meglibbent a messzeségből, mint fehér pillangó a hullámok felett. Csak késő este, az Orfeumban dörmögte Hollódy maga elé. — Rettenetes falusi kosztüm ... bizony Isten nem kellett hozzá piros szekfü. És ki az ördög hitte, hogy csakugyan csipkét árul egy szodorai Horváthiány ? De becsülettel megúsztam ... a kis buta angyal készpénznek vette a pózaimat . . . Megirni ? ... hm ... ez volna aztán Kaviár a népnek . . . egy kaland amiben nincsen cselekvés . . . A hajó valahol Újpest alatt járhatott s Horváth Anna még egyre érezte, hogy pirul a kellemetlen gondolatoktól. — Milyen kiábrándulás ... a szellemes író egy unalmas vén pózőr, kopasz és bajusztalan, brrr .. . Szerencse, hogy jól tudtam komédiázni . . . nem is sejti, hogy mulattam rajta . . . Mégsem szeretném, ha a néni megtudná ezt a Kalandot . . .