Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-09-22 / 75. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 75-ik szám Vasárnap, szeptember 22. M ilfij BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrOFIZBTF.SI DM : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet cvncgycdcnbcliil is. Egyes szám ára 12 fillér. ru»z.erkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A magyar kereskedelem. Békéscsaba, szeptember 21. Hazánk küzdelmes jelenéből a magyar kereskedelem fokozottan kiveszi a maga részét. Ellentétes gazdasági irányzatok, széthúzó politikai törekvések választották ütközőpontjaikul ma a kereskedelmet és illetőleg a kereskedelmi osztályt, amelynek pedig a szorosan vett maga baja is éppen elegendő volna. A tisztességtelen verseny dúlja és aknázza alá belső életét, mely bajnak sikertelenül szegzi ellen azt a pár fogyatékos törvényes intézkedést, melyet az 1884. évi XVII. és 1900. évi XXV. t.-c. s még néhány egyéb törvényben elvétve található szakasz biztosit. A kereskedelmi kor szelleme, színvonala, emelésének kérdése is bizonyos képesítő verseny bizonytalan orvosszerének óhajtásában merül ki, mig a gyakorlatban jórészt ma se megy más kereskedőnek, mint az, aki egyéb pályán boldogulást nem talál. Kereskedelmi iskoláink szépen kiépülő szervezetei pedig, mintha csak más céljuk nem lenne, tömegesen ontják — egyelőre legalább — a banktisztviselők ezreit. Ez a két főbaja kereskedelmünknek belső szervi baja. Törvényhozási és társadalmi segédkezés mellett az egészséges fejlődés által indulna gyógyulásnak. Sajnosan kell azonban tapasztalnunk, hogy külső körülmények, kívülről jövő okok is sulyosbitólag hatnak a kereskedelemre s állam és társadalom nem nagyon sietnek ez okok és hatásuk ellensúlyozására. Jelszavak után és alapján a fogyasztási szövetkezeteknek szinte erőltetése, államnak és társadalomnak hallgatólagos — olykor nyílt — tetszésével és pártfogásával találkoznak, dacára néhány súlyos kudarcnak, melylyel a túlságos lelkesedés és optimizmus már szörnyű boszut állott hívőkön és hitelezőkön egyaránt. Olyféle benyomást merítünk művelt társadalmunk gondolatvilágából, hogy az az előítélet, mely a kereskedő keresetét valami nem egészen delikát jövedelemnek véli, még ma sincs szünőfélben. Pedig éppen a kereskedői közvélemény sürgette már évek óta a tisztességtelen verseny szabályozását, melynek egyes rikító, sőt gyakori eseteire vezetjük vissza a kereskedői jövedelemre általánosított kedvezőtlen következtetéseket. Ez a kedvezőtlen megítélés mármár a hivatalos felfogásba is beszívódik, aminek látható megnyilatkozásai a hatósági részről tapasztalható azon törekvések, hogy a kereskedők mellőzésével és a kereskedelmi érdekek lehető figyelmen kivül hagyásával nyerstermelő és nagyfogyasztó közvetlen kapcsolatba hozassanak, még akkor is, ha a termelő feltételei valamivel kedvezőtlenebbek. Már az adózás tekintetében is súlyosabb elbírálás alá esik a kereskedő, ami abban fejeződik ki, hogy mig akármilyen kis szatócs harmadosztályú kereseti adója könnyedén állapittatik meg száznál több, sőt több száz koronában, addig igen jövedelmező helyzetben levő honoratiorok harmadosztályú kereseti adója 30—80 korona közt variál. E részben tudatos, részben öntndatlan kereskedelemellenes irányzatok tetőpontjukat a fogyasztási szövetkezetekben érik el. Jóhiszemű és lelkes, de hozzá nem értő emberek, pap, tanitó, jegyző, hivatalos felsőbbségi tekintélylyel ténykedők, nemesebb ügyhöz méltóan buzgólkodnak, hogy sokszor szövetségestől és taglétszámostól együtt egy-egy kapzsi lélek önző törekvéseinek hálójába esvén, erkölcsi és anyagi bukást érjenek. Egyetlen eredményök biztos csak : hogy a nagy adót viselő, kedvezmény és támogatás nélkül működő hivatásos kereskedőt tönkreteszik. És mialatt a fogyasztási szövetkezetekkel egy, a kereskedelemtől idegen, neki ellenséges réteget tolunk a hazai detail-kereskedelem fölé, azalatt előszeretettel állítjuk föl igénypontjainkat a kereskedővel szemben. A kereskedő kutassa ki a magyar portékát, ne tartsa az idegent, mégha olcsóbb is, animálja rögtöni és jó fizetéssel a zsenge magyar ipart. A kereskedő legyen érzékeny s akadályozza meg, hogy idegen gyártmány magyar köntösben, magyar jelzéssel belopózhassák a magyar piacra, megtévesztvén a hazafias fogyasztót. Igaz, hogy kell,- hogy valamely öntudatos közgazdasági test kereskedővilágának törekvései legyenek és merjük állítani, hogy kereskedelmünk törekvései általában ezek. Ha azonban ezek a törekvések nem vezetnek nagyobb eredményekre, annak oka nem a kereskedőben, hanem másban, talán éppen az imént elmondott körülményekben rejlik. A bányakerületi ág. ev. egyház közgyűlése. Fegyelmi egy röpirat miatt. Békésmegyeilelkészek tevékenysége A bányakerületi ágostai hitvallású ev. egyházmegye szerdán kezdte meg ez évi rendes közgyűlési tárgysorozatának letárgyalását. A közgyűlést Zsilinszky Mihály nyitotta meg, majd Sholtz Gusztáv püsp3k terjesztette be évi jelentését. Az éljenzéssel fogadott püpöki jelentés után dr. V a n o v i c s János tót nemzetiségi kiküldött a tanítóság jobb javadalmazását kivánta, majd politikát kevervén a beszédébe s azt jelentette ki, hogy a kormány iránt nem viseltetik bizalommal, mert túlságosan beavatkozik az egvház önkormányzatába. Vanovics beszédé nyomán nagy vihar keletkezett. Szavait Havi ár Dániel országgyűlési képviselő erélyes hangon utasította vissza A kormánynak a nerntis?gi túlkapások megakadályozása és letörése céljából szüksége volt erre a rendeletre. Javasolja, hogy a közgyűlés fejezze ki bizalmát a vezetőség iránt. Scholtz Gusztáv püspök erélyes felszólalása után ós a közgvülés ingerült magatartásának láttára, íVanovics indítványát visszavonta. Veres József országgyűlési képviselő főesperes szép beszéd kíséretében két indítványt terjeszt be. Kívánja, hogy a püspöki jelentés azon részeit, melyek a tanitói és lelkészi fizetósjavitásra vonatkoznak, a közgyűlés a legrövidebb idő alett megvalósítsa. Kívánja továbbá, hogy a lelkészek a középiskolák tanárai fizetését és illetményeit húzzák. Indítványát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A tavasz folyamán Szeberényi Zs Lajo3 békéscsabai lelkész röpiratharcot váltott Veres József esperessel. Egyik röpiratában azt az indítványt támadta, amelyet C s i p k a y Károly nyújtott volt be a magyarosodás érdekében a bányakerületi közgyűléshez. H a v i á r Dániel éles beszé iben tárgyalta ezt a röpiratot s kikelt Szeberényi Zs. Lajos ellen azért, mert röpiratában a bányakerület vezetősége ellen „illetlen" kifejezésekre ragadtatta magát, indítványozta végül, hogy Szeberényi ellen indítsák meg a fegyelmi eljárást. Nagy vita támadt erre, melyben mindkét részről többen vettek részt. Szeberényi védekezése után S z m i k Lajos ós Osztroluczky Miklós fölszólalása után elhatározták a fegyelmi vizsgálat megindítását. Több apróbb ügy elintézése után Bakay Pétert egyhangú felkiáltással keBékesmegyei Közlöny tarcaja, A kaland Irta : Nil. Kifeszítette a napernyőjét és gyors, energikus léptekkel haladt át a körúton. A déli napsütéstől izzó gyalogjárón megállott egy percre és rövidlátó szemeit összehúzva, kereste a házszámot. Egy magas, borotvált arcú férfi meghajolt előtte. — Hollódy Imre vagyok — mondta mosolyogva. Anna pipacsvörös lett. Gyűlölte önmagát ezért a süldőleányos elpirulásért, de azért minden alkalommal lángbaborult az arca, ha valami váratlatlanul érte. Szótlanul, megdöbbenéssel nézett föl a férfira, aki egy csöppet bizonytalanul kezdte újra. — Hollódy Imre vagyok . . . és ön . , . vagy csalódtam volna ? A leány legyzőzte a zavarát és gyorsan kezet nyújtott. — Nem,' én vagyok Horváth Anna. De meglepett, hogy igy rám ismert. . . — Az obligát piros szegfű, vagy újságlap nélkül? — nevetett Hollódy s a jég egyszeriben megtört közöttük. Anna bizalmasan fűzte a kezét a férfi karjába és együtt mentek be az udvarba, amely bazár volt. A leány megállott egy csipkeüzlet előtt és barna fejét valami furcsa mozdulattal szegte oldalt. Nem volt egy csöpp kacérság ebben a mozdulatban s mégis egészen más karaktert adott a leány megjelenésének. Még a hangja is máskép, fátyolosabban és ingerlőbben hangzott, amint a férfihez fordult. — Nekem itt van egy kis dolgom; maga megvár addig, igen ? Esetleg megszökik, ha túlontúl nagy a csalódása ... — Negyvennyolc óráig várnék itt magára étfen-szonija, ha ugy akarná. A leány csak egy mosolygó pillantással búcsúzott, aztán félóra múlva apró csomaggal tért vissza. Hollódy udvariasan kivette a kezéből. — Vásárolt? Anna nevetve rázta a fejét. — Még mindig nem akar beletörődni, hogy nem vagyok átöltözött hercegnő ? Szóval is kell ismételnem, hogy a kezem munkájából élek ? Most éppen egy irishgipure ruhára kaptam rendelést és a mintákat viszem hozzá. •— És ezt maga igy mondja . . .. — Nagyon tragikusan, vagy nagyon könnyelműen hangzott ? Higyje el, hogy szivesebben mesélnék a szodorai kastélyunkról, ahol még magam is viseltem csipke-toaletteket, de végre is . . ._,Ej, — mondta hirtelen vállat vonva a leány, amint újra kint voltak az utcán — hiszen ezekről voltaképp fölösleges nekünk beszélni. Két óv óta meglehetősen ismerjük egymást. — Amennyire papiroson meg lehet ismerni az embert: mindenesetre — viszonozta Hollódy elgondolkozva. — De nekem ugy tetszik, hogy maga mégis más, mint a levelei. — Más szóval: a stílusom nem elég egyéni — mondta Anna. — De elégszer kértem, sőt óva intettem magát, hogy ne tápláljon illúziókat — Nem arról van szó — legyintett idegesen a férfi. — De maga engem becsapott. Először, legelőször ugy képzeltem el, mint igazi kókharisnyát, pápaszemmel, negyven óv körül, soványnak horihorgasna'k. És . . . őszintén megvallva, csak kutyaköteles udvartasságból válaszoltam a levelére. Azután . . . — Azután ? várakozással. kérdezte a leány — Nos, hiszen tudja. Mindig bájosabb lett. Hányszor vágytam utána, hogy lássam! — És most — elengedné, nem ? — Anna, ez nem méltó magához — mondta Hollódy szemrehányóan. — Ha bókot várt tőlem, kijelenthetem, hogy, nem találom szépnek egy csöppet sem és bajosan lennék magába szerelmes. , — Mi jut eszébe ? Azt hiszi, ebből a célból adtam randevút ? A leány gúnyolódó hangja bosszantotta a férfit Csípősen felelt. — Azt hiszem, hogy maga még sem az a hófehér selyemből szőtt lélek, aminek látszott messziről. — És maga mégsem olyan pokróc, mint aminőnek látszani akar — közelről, — mondotta a leány jókedvűen és mind a ketten egyszerre nevették el magukat. — Tudja, hogy a maga nénje alapjában véve aranyos teremtés? — kérdezte hirtelen Hollódy. — Na . . . engedjen meg . . . — De lássa. Anna, ha beléegyezik, hogy nála keressem föl magát, most már éppen ideje volna, hogy fogjam a kalapomat. Míg most a tilalma ellenére együtt lehetünk egész délután. — Az attól függ ... mi a programmja mára ? — szólt a leány habozva. — Amit maga parancsol, teljesen rendelkezik velem. — Hm ... Én azt mondanám, jerünk ki a szigetre ebédelni s azután pár percre megnézem ott egy barátnőmet, fiatal asszony, kint nyaral, beteges. Ez, tudja, alibi . . A néni különben szintén a szigetről fog engem várni az esti hajóval — igy jelentettem be neki. — Helyes, maga pompás kis cselTüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár 6s orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak,-kérjen mindenkor „Roche* eredeti csomagolást. P. HoffmannLa Boche & Cie. Basel (Svájc.) 99 il Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4 — korona.