Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-09-15 / 73. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 73-ik szám. Vasárnap, szeptember 15. • • POLITIKÁT LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet évnegyedenbelüi is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELV BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYÍLT! ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Gazdasági bajok a vármegyében és az országban. Békésosaba, szeptember 14. Békésvármegyében és az ország nagy részében az idéii rossz volt a termés. A pénzpiacon pedig pénzszűke következett be. Kell-e több magyarázata a mostani válságos gazdasági helyzetnek ? Nem is olyan régen az államnak kevés, a társadalomnak jóformán semmi adóssága sem volt. A természet dús kincsei vártak a kiaknázásra. A lakosság szükségletét bőven fedezte az a termés, amely vidékenként sárga vetéstenger í varázsolt a gazdák elé. Kivitelre igazán csak a fölösleg kerültfs a panaszkodást alig ismerte a szántóvető. Az emberek életigényei szerények voltak, minélfogva a külföldi iparcikkekből való behozatalunk jelentéktelen volt. Szerényen bár, de nyugodtan s szükséget nem szenvedve élt itt mindenki. Ezen az alapon 40 év alatt mesés virágzásra lehetett volna vinni az országot. Hogy mit jelent ez a 40 év ? Az úgynevezett kiegyezési komédiának utolsó és végnélküli felvonását, amelyben még ma is taposunk. Azt az időt, amelynek kiinduló pontjánál az idei esztendőtől visszaszámitottan negyven évvel ezelőtt eladásra került az ország s kiszolgáltatták azt Ausztriának, hogy gyarmati színvonalra sülyedjünk. Így aztán idegen érdekek kerültek föltbéníc s megakadályozták azt, hogy kamatot hajtó, egészséges gazdasági politikánk legyen. Magyarország a Deák-féle kiegyezéssel nagy fizetési kötelezettségeket vállalt magára. Fizetni kellett az államadóssági járulékot, az 1848-iki szabadságharc letörésére igénybe vett hadügyi költségeknek egy részét, a közösügyi költségeknek egy hányadát s később a mindinkább szaporodó állami adósságok kamatait. A pénznek ezen kifelé tartó áram latával szemben minden ország csak ugy képes a financiális egyensúlyt fenntartani, ha nagy arányokban exportál. Ha pedig nem exportál, elfogy a pénze és kiszárad a gazdasági gépezet. Ennek a szerencsétlen országnak exportálnia kell gabonát, hust, zsiradékot: akár van, akár nincs. Akár jó a termés, akár rossz, bizonyos mennyiségű nyersterménynek ki kell mennie ebből az országból. Ha most csak Békésvármegye idei terméseredményét figyeljük, könnyen észrevehetjük azt, hogy ami most export-áruba megy, az már nem fölösleg, hanem adó. Nem exportálhatunk annyit, amennyi a saját magunk fogyasztása után fennmarad, hanem anynyit fogyasztunk, mennyit az elengedhetetlen export az országban hagy. Ennek a szomorú tünetnek következménye pedig az adósságcsinálás volt. Hogy pénz nélkül és a szükségletek nélkül ne maradjunk, adósságcsináláshoz kellett folyamodni. Ez az állapot pedig még mindig tart. Magyarországnak, hogy járadékainak kamatait, zálogleveléinek szelvényeit és az udvartartási költségeket megfizethesse, adósságot kell csinálnia. S ha ez a művelet megszakítást szenved, akkor súlyos krízis fog reánknehezedni. S az idei rossz termésviszonyok következtében nem-e látjuk előre azokat a rossz következményeket, amely az országot és a társadalmat a mai helytelen gazdasági politika folytán környékezi ? Van-e ebből a szörnyű állapotból kibontakozás ? Van. Kell lennie Persze kicsinyes eszközökkel, toldozás-foldozással, kishitüséggel és félénkséggel nem segíthetünk a bajon. Ámde meg vagyunk : arról győződve, hogy amiként ez az : ország egy nagy erőfeszítéssel le tudta rázni magáról azokat a politikai bilin! cseket, melyeket a régi rendszer rakott ! reá, ugy le fogja tudni rázni azokat • a bilincseket is, melyeket ugyanennek ; a rendszernek köszönhetünk. . | Tisztinyugdij-választmányi ülés. A vármegye ügyeiből. Békésvármegye tisztinyugdij-választmánya pénteken délután, Ambrus Sándor alispánnak elnöklésével ülést tartott. Ennek a választmányi ülésnek tárgysorozatában alig akadt érdekesebb pont. Az elnöklő alispán megnyitó beszéde után megbeszélés alá kerültek a tárgysorozat ügyei. A gyulavidéki takarékpénztár igazgatósága arról értesítette a vármegye alispánját, hogy a takarékpénztár nemrégiben megtartott közgyűlése a tisztinyugdij-alap javára 50 koronát adományozott. A választmány hálás köszönetét fejezte ki az adományozó pénzintézetnek s erről az igazgatóságot is értesíteni határozta el. Hivessy Károly elhunyt nyugalmazott főszolgabírónak özvegye, Flu torovi c s Helén azt kérte a tisztinyugdijválasztmánytól, hogy a férje által élvezett 1200 korona nyugdijat folyósítsa az ő részére is. A választmány az érvényben | lévő szabályrendeletnek 37. szakasza j alapján nem teljesíthette az özvegy kérelmét s a nyugdijösszeg nagyságát a nemrégiben eltemetett főszolgabíró 1700 koronányi törzsfizetése után évi 700 koronában állapította meg. Oláh Györgyné nevelési segélyt kapott Katalin nevü leánya részére. A leány azonban meghalt s igy a nevelési segély kiutalását is beszüntette az alispán. A tisztinyugdij-válaszímány most helyeslőleg tudomásul vette Ambrus Sándor intézkedését. Kovács Mihály elhalt szeghalmi szolgabírónak özvegye nyugdijfölemelést kért. Tekintettel azonban arra, hogy a nyugdijalap most is csak pótadó kivetésének segélyével tud eleget tenni kötelezettségeinek, nem teljesíthette az özvegy kérését s kimondotla, hogy e tárgyban nem terjeszt pártoló javaslatot a közgyűlés elé. C s á n k y Jenő, a szeghalmi járás főszolgabirája és S z a b ó Emil árvaszéki ülnök a VIII-ik fizetési fokozatba léptek elő. Erre való tekintettel a kir. számvevőség hozzájárulási és előléptetési díjnak megállapítását kérte az előlépettek terhére megállapítani. A nyugdij-választmány rövid tanácskozásnak eredményekónt ugy Csánky Jenőre,'mint Szabó Emilre 120—120 korona hozzájárulási és 4—4 korona előléptetési dijat állapított meg Sorok a körösladányi jegyzőválasztáshoz. C s á n k i Jenő Szeghalom járási főszolgabíró úrtól a körösladányi jegyzőválasztásra az alább következő nyilatkoBékésmegyei Közlöny tárcája. Akkordok. Eljön — tudom — az az egy nap, Eljön — tudom — az az óra, Melybe' szívem összeszorul Egy ünnepi harangszóra. Esküvődre kong a harang . . . Utoljára megölellek S ráhintem az ajakadra Búcsúcsókját szerelmemnek. Kikacag a sors bennünket, Különböző tájra vezet, Rózsát hint az utaidra, Énnekem meg töviseket. Megkondult az öreg harang, Öröm búg belőle, Fehér ruhás barna leányt Visznek esküvőre . . . Megpendült a szivem húrja, — Fájdalmas az ének — Zokog mindenik akkordja, Mintha temetnének . . . . . . Elnémult a harang szava, Nem cseng már a nóta. Itt zokognak, ott kacagnak Szüntelen azóta . . . Sír a lelkem . . . Banda Marci Olyan szépen húzza : Álom volt a mi szereimiink . . . — S elpattan a húrja. — Álom volt a mi szerelmünk, Napsugaras álom . . . ... 5 belesirom : Isten veled Gyönyörű virágom ! . . . Kiss Ferenc Vadászat. Irta : Bolgár Zsigmond. Már fiatal koromban szenvedélyes vadász voltam. Mihelyt csak egy kis szabad időt szereztem, leutaztam Makkfüredre. Makkfüred közelében hatalmas j erdő volt, melynek égbenyúló tölgyei ! sötét árnyak köntösébe vonták az itt-ott j felbukkanó vadvirágokat. Ennek az erdő- j nek felügyelőjét ösmertem én. Jó barátom is volt. O engedte meg nekem, hogy erdejében lövöldözzem az állatokat, én azonban többnyire, sajnos, csak bakkokat lőttem Vagy tiz esztendővel ezelőtt, akkor még jobb idők jártak, alig hogy megkaptam három napi szabadságomat, vonatra szállottam és Makkfüredre utaztam. Felügyelő barátom igen szívesen fogadolt és pompás vadászfegyvert bocsátott rendelkezésemre. Nimródszenvedélytől űzve, hajtva, j már korán reggel a kis tisztáson szólón ; lesben álltam. Szép volt, mint mindenkor ilyen ' korán az erdő. Falevelek titokzatos suttogása, virágok kábító illata, madarak vig csicsergése jól esett a nagyvárosi ! zajban egészen eltompult, elcsigázott lelkemnek. A harmat fehér gyöngye ! messziről ugy csillogott, mintha minden j levél, minden fűszál gyémánttal lenne behintve. A szokatlan csendben messzire elkószált a lelkem, el egészen poros irodám asztaláig. Egyszerre csak megrezzent a szomszéd bokor és magam is megrezzentem hallatára. Gyönyörű szarvas törtetett elő a cserjésből és éppen a tisztáson keresztül száguldott tova. j Felkaptam a fegyverem, egy pi lanat és eldördül a lövés. De mi az? Mintha visszhangja is lett volna a lövésnek. Ugyanakkor, mikor az én puskám szólott, más lövés is dördült. Mi lehet ez? Körültekintettem. De nem láttam senkit, csak amikor a vergődő szarvashoz közeledtem, bukkant ki valaki a sűrűből. — Alagi Jenő vagyok. — Német József. — Nagyon örvendek. — Részemről a szerencse. — Mit akar uraságod a szarvasomtól ? — kérdeztem tőle, látva, hogy egész bátran vizsgálgatni kezdi a szarvas sebét. — Az önétől ? Hiszen ezt én lőttem ! — Bocsánat, ezt én lőttem ! Német ur egészen veres lett a meglepetéstől. — Különben igen könnyen győződhetünk meg a dologról. — Hogyan? — Igen egyszerűen. Én eminnen állottam, kegyed meg amonnan. Miután pedig a szarvas csak erről az oldalról van megsebezve, világos, hogy az én lövésem talált. — Ebben igaza van. — Szép, hogy elösmeri. — Elösmerem és egyúttal apellálok az ön nagylelkűségére. — Nem értem. — Mindjárt megmagyarázom. Nagy szívességet tenne vele, ha ezt a szarvast átengedné. — Miért? — Fogadásról van szó kérem, melyet ha elvesztek . . . — Köszönöm, ne folytassa tovább. A szarvas az öné. Vigye! Német ur csak ugy áradozott a boldogságtól. Egy kézszorítás és azután elváltunk. Néhány évvel ezelőtt a Vigadóban , nagy bál volt. Nekem is részt kellett \ vennem. Mivel azonban a táncnak nem valami lelkes barátja vagyok, egy óra j múlva már alig győztem klakemmal i födni ásítozó számat. i Körülnézve, egyszerre csak ismerős arcot pillantottam meg. Nini! Az én vadászó társam. Amint engem meglátott, bocsánatot kért táncosnőjétől és feléin sietett. — Amióta csak Pesten vagyok, mindig az jár az eszemben, — kezdő — miképp hálálhatom meg szívességét — Óh, igen egyszerűen. Mutasson be annak a leánynak, akivel az előbb táncolt. Német ur fanyar arccal bár, de eleget tett óhajomnak. Egy óra múlva már vigan keringőztem Torday Juliskával. Nemsokára mindennapos vendég lettem Tordayéknál. És azt kellett tapasztalnom, hogy Német úrral megint csak egy vadra vadászunk. Miután nem vagyok barátja a hosszas habozásnak, nyíltan és őszintén megmondtam Német urnák : — Kedves mester. Baj van. Én átengedtem önnek a szarvast, ön pedig engedje át Juliskát. — Kissé uzsoraszagu üzlet lenne! — kacagott fel sötéten Német ur és harmadnap reggel már kint találkoztunk a cinkolai erdőben. Az első lövés joga Német uré volt, Hosszan, óvatosan célzott, látszott rajta, hogy mennyire szívesen küldene a másvilágra. Fegyvere eldördült, egy tompa hörgés és vergődve kalinpált előttünk egy himszarvas Szegénynek szemébe ment az egész töltés. Itt van vissza a szarvasa és kvittek vagyunk, — harsogta felém Német ur és fejét kalapjába nyomva, ugy távozott, mint egy spanyol grand . . . Én pedig ott álltam, lefőzve megsemmisülten. Igaza volt, lekvitteltünk. Szót se szólhattam. És még a lakadalmára sem hívott meg a gazember. A zálogházakLondon számos lebujai között, melyben burjang/.ik a bűn s teljes mesztelensógében mutatkozik be a nyomor, talán a zálogházak azok, hol a lét nyomorult oldala leginkább és leggyakrabban