Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-09-12 / 72. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. szept. 12. Ez a valami pedig a kötelességérzet, a munkaszeretet, a jellem ós az a különös érzék, mely a közügyek helyes vezetésére ad impulzust a tisztviselőnek. Valamit érzék nélkül, gépiesen ledolgozni csak fizikai munkát jelent. Ez a munkaerő kiválóan alkalmas a semmi intellektuálitást nem kivánó foglalkozási ágakban, de kudarccal működik ott, ahol a közérdeknek vérkeringését kell megfigyelni. A gyulai első jegyzői állásra eddig reflektálóknak valamennyiét alkalmasnak tartjuk ennek a poziciónak betöltésére. Hegedűs Gyula gyulavári első jegyzS, Szikes városi jegyző ós dr. Varga Gyula, aki már régebben áll a város szolgálatában az ezidőszerinti pályázók, akikhez alkalmasint még vagy másfel tucat ember fog csatlakozni. Gyula város képviselőtestülete okosabb legyen most, mint a múltban volt s csak olyan embert válasszon, kiben az összes kellékek és kívánalmak összpontosulnak. Ambrus Sándor alisp in legközelebb már megteszi a szükséges lépéseket az állás betöltése tárgyában 's az intézkedés majd a nyilt kenyérharc megküzdésére is hangos jelt fog adniKözigazgatási bizottsági ülés. — A békési gazda-ügy. — Fegyelmi eljárás Szathmáry Oábor ellen. — Elvi határozat a lelkészek adója tárgyában. — Megint bezártak egy iskolát. — Uj ovoda Békésen. — Tótkomlós magyarosodik. — Bókésvármegye közigazgatási bizottságának régen nem volt olyan érdekes ülése, mint hétfőn. Az egész ülés folyamán ugy a tárgysorozat érdekességéből, mint a felszólalások élénkségéből meglátszot, hogy tulvagyunk már azon az eseménytelen holtponton, amely legnagyobb átka az újságírás mesterséget üző halandóknak. De a szokottnál nagyobb érdeklődés és élénkség mellett bizonyít az a körülmény is, hogy a bizottság választott tagjai majdnem teljes számban megjelentek s ugyancsak kivették részüket a tanácskozásból. S z a 1 a y József, dr. P á n d y István, Dombi L a j o s, V er e s József, dr. Ladics László és M o r v a y Mihály egymásután léptek az ülésterembe s szólaltak föl a fontosabb pontoknál. A tárgysorozat egyébként rövid, de érdekes voVt s az ülés kevéssel 12 óra után ért végett. Az ülés lefolyását ez a tudósítás tükrözi vissza : Fegyelmi a békési főjegyző ellen. Ambrus Sándor elnöki megnyitója s az elmúlt havi közállapotoknak ismertetése után dr. Daimel Sándor főjegyző rendkívül érdekes ügyeket referált. Ezek közé tartozott a kétegyházai első jegyző ellen elrendelt fegyelmi-ügy is, amelyről lapunk más helyén teszünk említést. . Elsősorban a békési járdaügyről s afc ezzel összefüggő községi közgyűlésektől tett jelentést dr. Daimel Sándor főjegyző. Ez az ügy, végeredményében, Szathmáry Gábor főjegyző ellen a fegyelmi eljárás megindítását mondotta szükségesnek elrendelni. Mint tudott dolog ugyanis, Békés község elhatározta, hogy' beton-járdát építtet. Az építés meg is kezdődött, -de az ellen ugy szépészeti, mint célszerűségi szempontokból panaszok merültek föl s egyben felhívta a község elöljáróságát, hogy a munkálatokat szüntesse be Ez a rendelet nem tetszett a község főjegyzőjének, aki mikor képviselőtestületi közgyűlés elé vitte azt, K r a t o v i 11 Gyula képviselőtestületi tag szerint meg nem engedett formában nyilatkozott az alispánról és a járás főszolgabírójáról. Szathmáry Gábornak ezen viselkekedésót bepanaszolták a vármegye alispánjának, aki elrendelte a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot. E vizsgálat során P o p o v i t s Szilveszter főszolgabíró kihallgatta a képviselőtestületnek valamennyi tagját, kik közül dr. Török Gábor ósKratovill Gyula jegyzőkönyvbe vallották, hogy Szathmáry azon az emlékezetes képviselőtestületi gyűlésen a következőket mondotta : — „Azok, akiknek most a járda nem tetszik, vagyonos emberek s nincsenek tekintettel a népre, amely aránytalan terheket fizet, de mitsem élvez. A főbírónak a munkálatokat beszüntető rendelkezése és az alispánnak erre vonatkozó rendelete jogtalan s ezzel csak az urak érdekeit szolgálják". Az alispán e két egybehangzó tanúvallomás következtében elrendelte Szathmáry ellen a fegyelmi eljárást, mert kétségbe vonta az elsőjegyző a felettes hatóságok jóhiszeműségét s igy elsőrendű kötelességet szegett meg. Szathmáry megfellebbezte ezt a határozatot a közigazgatási bizottsághoz, amelynek hétfői ülése azzal az indokolással hagyta jóvá az alispáni rendelkezést, hogy a fegyelmi eljárás lesz hivatva kideríteni, hogy a fegyelmi alapjául szolgáló tényálladék valóban fentforog-e, vagy nem. Egy nősülési engedély. Jankó István kiskorú és állitásköteles Antal fia érdekében kivételes nősülési engedélyt kért az alispántól. Törvény szerint azonban csak azok tarthatnak e kedvezményre számot, akiknek családjában asszony nincs s igy a házi teendők egy résaének elvégzése nehézségekbe ütközik ós kárral jár. Jankó Antal 18 esztendős leánytestvére azonban még a szülői háznál van. A női munkaerő nem hiányzik tehát. Erre való tekintettel az alispán megtagadta az engedély kiadását s e határozat ellen Jankó felebbezéssel ólt. A bizottság e felebbezést fölterjeszti a honvédelmi miniszterhez. Adó ügyek. G r i n e u s z György dr., helyettes pénzügyigazgató terjesztette elő ezután a pénzügyigazgatóság előadmányait. Rendszerinti havi jelentésében semmi érdekesebb mozzanat nincs. Augusztus hó folyamán, a mult óv hasonló hónapjához viszonyítottan, 398196 korona egyenes adóval ós 7553 korona hadmentességi díjjal több folyt be. Csorvás községnek behajthatatlan adóügyét törölték. Valamint törölte a bizottság Fehér Flóris, Filippinyi Jánosné, Tomán Sámuelné, Kocziszky Mátyás, Góg András, Varga János, Szekerka Mihály, Benjámin Jakab, Csik György és Uhrin László pót ós jövedéki adóinak sérelmes összegeit is. Békóssámson község behajthatlan pótadóját szintén törölte az ülés. Határozat egy elvi kérdésben. Az adótörlések során érdekes határozatot hozott egy ügyben a közigazgatási bizottság. Kovács Sándor orosházai evangélikus lelkész ugyanis IV. osztályú kereseti adój ínak törlését, vagy leszállítását kérte, mert megadóztatott jövedelmének egy része terhes általányt képez. Kérte pedig ezt az 1904, 1905 és 1906. évi fizetéseire vonatkozólag is megállapittani. A pénzügyigazgató javaslata szerint Kovács Sándor kérelmét figyelembe venni nem lehet. Egyrészt azért, mert az előző évekre vonatkozó felszólalás j elkésetten érkezett, másrészt pedig azért, ; mert nem lehet megállapítani, hogy í jövedelméből mennyit fizet a káplánok| nak s az esetleges helyetteseknek. Mikler Sándor dr., királyi tanI felügyelő azt vitatta, hogy a lelkészek I „kötelesek" fizetni helyetteseiket, tehát | a jövedelem egészére adót kivetni nem ] indokolt. . Ladics László szerint szintén leI szállítandó Kovács kereseti adója. Domb y Lajos hangsúlyozta felj szólalásában, hogy habár a rendes gyaI korlat szerint a helyettes sohasem kéri í költségeinek megtérítését, a lelkész ! mégis köteles fizetni helyettesítési dijat. Ambrus Sándor alispán fontos| nak tartja elvileg eldönteni először, hogy a közigazgatási bizottság a lelkészi fizetések egy részét terhes általánynak tekinli-e ? Miután ez megtörtént — és pedig egyhangú határozat alakjában — elhatározta a bizottság, hogy az 1907 évre Kovács Károly jövedelmének egy tizenötöd részét nem tartja megadóztathatónak. Az előző évi jövedelmekre vonatkozó felszólalásokat azonban — mint elkésetteket — nem vették figyelembe. Az endrődi gyermekmenhely. Özvegy K u g 1 e r Istvánná egy magán-gyermekmenhelyet létesített Endrődön. A hely megválasztásában azonban nem volt a legszerencsésebb s erre való tekintettel a község sem helyezett segélyt kilátásba. Özv. Kugler Istvánná mindazonáltal igényt tartott erre a segélyre s folyamodott is azért a képviselőtestülethez, amely elutasította kérését. Ámde ez nem kedvetlenítette el a folyamodót, aki még egy izben megkísérelte a szerencsét A képviselőtestület ekkor sem hozott külOnb határozatot. Kuglernó harmadszor is, sőt negyedszer is folyamodott. De a képviselőtestület mindannyiszor elutasította a kérelmet azzal az indokolással, hogy a gyermekmenhely nem felel meg céljainak. Özvegy Kugler Istvánné e legutolsó képviselőtestületi határozatot megfelebbezte. Magánosnak ügyéről lévén szó, a felebbezés közigazgatási bizottságunk elé került, mely a község határozatát indokainál fogva helybenhagyta. Bezártak egy iskolát. Gádoroson az ev. ref. egyháznak egy iskolai célokra szrlgáló épülete van. Ez az épület azonban annyira egészségtelen, hogy a tanítás benne kész veszedelmet jelent. Csodálatos bizonyítéka a régi idők hivatalos gondoskodásának, hogy ez az egészségtelen épület soha nem tűnt, föl Mikler Sándor jelenlegi tanfelügyelő elődeinek. Mikler az elmúlt hó folyamán Gádorosra is ellátogatott s a helyszínén szerzett tapasztalatainak alapján' azt javasolta, hogy a közigazgatási bizottság ne engedje meg ebben az intézetben a további tanítást, hanem az iskolát zárassa be s erről a határozatról egyenesen a püspökségnek küldjön értesítést. Veres József szerint nem kellene mindjárt ilyen szigorú határozatot hozni. Ha ebben a kérdésben va akit mulasztás terhel, ez nem csupán az egyház lehet, hanem az egykori tanfelügyelő is, a ki elmulasztotta e bajra figyelmessé tenni az egyházat. Helyesebbnek vélné, ha a tarthatatlan helyzetre előbb az iskolafenntartót értesítenék. Ladics László dr. nem osztja Veres József felfogását. Ha az iskola egészségtelen, nincs helye a kíméletnek. A bizottságnak kötelességében áll a gyermekek egészségi érdekeit megoltalmazni. De az értesítés tárgyában azt javasolja, hogy a bezárásról necsak a püspököt, hanem az egyházat és a közoktatásügyi minisztert is értesítsék, hogy módot nyújtsanak a kormánynak e baj szanálására. A bizottság Ladics javaslatát tette magáévá. Még egy iskola-ügy. Békés község újvárosi ovodájában a kis gyermekek száma annyira felsza, porodott, hogy az idén elérte már a | százötvenet. A község erre való tekin| tettel megkeresni akarta a közigazgaí tási bizottság utján a kormányt, hogy egy második dajka díjazására és alkalmazhatására utaljon ki évi 250 koronát. Miután azonban a fennálló törvények szerint egy óvónő csak 80 gyermeket taníthat, Mikler tanfelügyelő azt javasolta, hivassék fel a község, hogy egy uj ovoda építése iránt vállait kötelezettségeinek eleget tegyen, annyival is inkább, mert a miniszter biztosította már a községet, hogy minden újonnan szervezendő ovodára évi 600 korona segélyt utal ki. A bizottsági ülés ilyen értelemben határozott s ebből folyóan a 250 korona telen bókjait udvarias mosolylyal hálálja meg a leánysereg. Ez a kép untatott engem. Egész súlyával reám szakadt a magány után való vágyakozás, amely — ha meglep — ellenálha'tatlan erővel sodor el az emberi társaságtól. Mint a szélvihar a hegyi sziklákat, üz, hajt, kerget mindaddig, amig körülöttem nincsen egyébb egy pár égbenyúló fánál és fölöttem nincs más, mint a csillagos mennyboltozat. Sietve tértem le az espianade kanyargós ösvényén, egyenesen az erdő felé. Mire odaértem, besötétedett. Köröskörül mélységes csend volt, csak a tücskök cirpeltek bántó egyhangúsággal. Fénybogarak úsztak a levegőben. Jbbfelől pompás nyaraló szegélyezte az országutat. Nem volt valami hatalmas épület. Ellenkezőleg. Inkább egy kedves kis kalitkához, puha, meleg fészekhez hasonlított, afféle búvóhely szerelmes párok részére, akik a boldogságot nem keresik másutt, csak egymás szemében és nem akarnak -hallani egyebet, mint egymásnak gyöngéd suttogását. Világosbarna, földszintes épület volt, nagy, tágas erkólylyel, amely csaknem az országútig szögellett ki. Az asztalon kerti lámpa pislogott, halvány világosságot terjesztve maga körül. A verandán nem volt senki. Közvetlenül a villa előtt, de már kint az országúton magános pad volt, amelyre rávetődött a nyaraló árnyéka. Leültem erre a padra s a mig mohón szívtam magamba a hegyek felől áramló friss levegőt, gyönyörködtem a bűbájos est panorámájában. Néztem a homályba vesző hegyek körvonalait, amelyeket derékon vágták el a ködfoszlányok. A hegyek alján itt-ott kigyulladt valami apró fény, egy darabig imbolygott, reszketett, aztán kialudt. Álmodozásomból ajtócsapkodás riasztott fel. A zaj a verenda felől jött. Nem láttam senkit, mert háttal ültem a nyaraló felé, de tisztán hallottam, mikor egy öblös férfihang szólt : — Küldje be a feleségemet! Röviddel azután ismét ajtócsikorgás, ruhasuhogás, majd néhány percnyi csönd. Végül az előbb emiitett öblös hang szólalt meg ismét: — Azt hiszem, ma már elég nyugodtak vagyunk mindaketten ahhoz, hogy minden lelki emóció nélkül, kölcsönös szemrehányások elkerülésével ós teljes higgadtsággal beszélhessünk a jövőről. Arról, ami elkerülhetetlen. Aminek be kell következnie. — Az elválásunkról ? — vágott közbe egy kellemesen csengő női hang, amelyben könnyed guny rezgett. — Arról. Azt hiszem, ön is be fogja látni . . . — Belátom. Mindent belátok . . . — He, — fakadt ki fanyar nevetéssel a férfi — ön azt hiszi, hogy majd akad még egy olyan bolond a föld kerekségén, mind én voltam, aki kiemeltem a semmiből, fénnyel ós pompával vettem körül, teljesítettem minden óhajtását ... És a hála .. . Hogy megcsalt, mint egy . . . mint egy ... — Kérem . . . kérem . . . Ön az imént azt mondta : szemrehányások elkerülésével . . . Ugyebár, ugy mondta ? — Oh, nem önnek teszek szemrehányást, csak magamnak. — Lelki emóció nélkül, ugyebár, ugy mondta ? — Igen . . . Igen ... ön nagyon jól megjegyezte a szavaimat, de nagyon rosszul emlékezik vissza azokra a szavakra, amiket ön mondott olykor. — Már megint szemrehányás! . . . — Oh nem, amint látja, teljesen nyugodt vagyok. — Nos, tehát ? — Én végeztem. — Jó, kivánja, hogy tüstént távozzam ? — Nem, nem sürgetem. Kerülni kívánom a feltűnést. Én holnap a fővárosba utazom és egy hét múlva visszajövök ide . . . Akkorára ön . . . már . . . nem lesz itt . . . Érti ? — Értem. — Van még valami kívánsága ? — Van — mondá a nő. — Emlékeztetni akarom arra, hogy önnel egyidőben megkérte a kezemet Saskőy Sándor is, aki szintén fénnyel ós pompaval veit volna körül. Kikosaraztam őt és önt választottam . . . — Hogy megcsaljon egy harmadikkal, — szólt keserűen a férfihang. — Csak azt akartam bebizonyítani önnek, — folytatá a nő — hogy nem voltam ráutalva éppen az ön nagylelkűségére. Más is el vett volna. A házát egyébként holnap elhagyom. Mindaketten felkeltek. E pillanatban ismét megnyílt az ajtó. A csalód lehetett. — Mit akar? — Nagyságos ur kérem, egy ur van odakint ós kérdezteti, hogy bejöhet-e. Itt a névjegye ! A férfi vontatottan : Saskőy Sándor. Az asszony : Elfogadjuk ? — Nem tehetünk egyebet, de ... a látszatot . . . legalább . . . meg kell őriznünk . . . — - Természetesen . . . — Mondja meg, hogy szivesen látjuk! Röviddel ezután uj hang vegyült a társalgásba, amely a legszívesebb modorba csapott át. — Legyen szíves édesem, — szólt a férj — három terítékről gondoskodni. Mert Saskőy barátunkat nem eresztjük el! — Oh. a világért se! Megindult a beszéd árja. Saskőy elbeszélte, mit csinált, hol, merre járt az utolsó két év alatt. — Önök ketten ez alatt persze gerlék módjára turbékoltak itthon ? — Oh, mi egészen visszavonultan éltünk, — mondá az asszony. — Az én uram nem szereti a zajos társaságot. Ugy-e édes fiam ? — Ugy van, drágám. — Mondja csak Saskőy, — szólt újból az asszony — maga még mindig nem akar megházasodni ? — Még nem találtam rá az igazira, — felelte a vendég, — de azt hiszem, most rá találtam a helyes útra, amely az i igazihoz fog vezetni. Különben is a példa vonz. Az önök boldogságát látva, | a nősülési kedvem megtízszereződött. Tíz óra felé járhatott az idő, amikor Saskőy búcsúzni kezdett. A kertajtóig kisérték. Amikor visszatértek a verandára, j néhány pillanatig csönd volt. Végül a férfi szólalt meg s a hangja a szokott' nál érdesebb volt: — Ön tehát holnap elhagyja a hazámat ! Utána ajtócsapkodás. Néhány perc múlva a veranda sötét volt . , .