Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-08-11 / 63. szám

3 tiltakozott az ellen, hogy állásával járó jogainak gyakorlásában bárki által gátol­tasse'k. A senki által nem. várt bejelen­tés különös hatást keltett, mire aztán az igazgató-lelkész kijelentette, hogy a fel­ügyelőt egyáltalán nem akarta mellőzni s feledékenységből történt, különben is a tanítókat csak azért hivra volt egybe, hogy a kerületi tanító-képviselőre egy­öntetűen adják be szavazataikat ós ők a bejelentett képviselőjüket is megvá­lasztották. Az egyháztanács aztán tudo­másul vette mind a két bejelentést az­zal, hogy máskor az elnökség együtte­sen eszközölje az ilyen ügyeket. Szintén nem várt bejelentést tett C s i c s e 1 y János gondnok a sírásók ellen, hogy temetések alkalmával a sír­ásáson kivül teljesített szolgálatért na­gyon megsarcolják a gyászoló családo­kat. A presbitérium e tekintetben meg­bízta a gazdasági bizottságot, hogy ál­lapítsa meg az olyan munkák dijait, me­lyeket a sirásók a sírnál az ásáson ki­vül vállalhatnak ós teljesíteni képesek, nehogy az egyháztagok azok önkényé­nek legyenek kiszolgáltatva. A presbiteri ülés tudomásul vette azután a gazdasági bizottságnak azt az intézkedését, hogy a nagy költséggel levő ó-templom tatarozásának ellenőr­zésére Ponyiczky Kálmán községi mérnök, Bányász János, F a b r i c z i György és S o n k o 1 y György tagokból álló bizottságot küldött ki, akik egyút­tal javaslatot adnak mindig arra nézve, hogy a munka előrehaladása arányában mily összeg folyósítandó Holub Ist­ván vállalkozónak. Z v a r i n y i .János lelkész bejelen­tette, hogy Jeszenszky János szarvasi végzett theölogust, aki junius 24-én leit fölszentelve, julius 1-től magához vette segédlelkészül. A bejelentést a presbi­térium tudomásul véve, a segédlelkészt megválasztottnak jelentette ki. Tudomásul \ette a presbitérium s helyben hagyta a gazdasági bizottság­nak az egyházi épületek javítására és takarítására vonatkozó intézkedését. Az egyházközség tulajdonát képező földek bérlőinek kérelmét, hogy a mos­toha búzatermésre való tekintettel, bér­összegük egy része elengedtessék s a bérösszeg kifizetésére jövő évi augusz­tus hó 1 ig halasztás adassék, a presbi­térium nem teljesítette, annyit azonban megígért, hogy ha az állami földadóból és a községi adóból aszály folytán a bérelt föld után az egyházközségnek elengedés történnék, az elengedendő összeget kárpótlásul nekik adja. A közigazgatási bíróságnak azt az Ítéletét, hogy Békésszentandrás községe köteles a szarvasi ág. hitv. ev. egyház­község pénztárába híveinek arányában évenkint 226 kor. 5 fill. egyházi segé yt adni, a presbitérium szintén tudomásul vette s megbízta az igazgató-lelkészt, hogy az illető községet hivja föl az 1905—1907. évekre esedékes összegek beküldésére. Tudomásul vette a presbitérium, hogy a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter az 1907. évi 27. t.-c értelmében folyósította B r a c h n a Gábor évötödös korpótlékát. B r ó z i k Károly tanítónak az egyháztanács az uj iskolai törvény kötelező intézkedése alapján lakbérét 860 koronában állapította meg. S c h o 11 z Gusztáv bányakerületi püspöknek a presbitérium jegyzőköny­vileg köszönetét és háláját fejezte ki, hogy az egyházközséget már másodíz­ben tüntette ki látogatásával s a káplán­szentelést is az egyházközség kebelében végezte. Megkereste aziránt, hogy a szentelés alkalmával elhangzott épületes főpásztori beszédét engedje át az egy­házközségi jegyzőkönyvben való meg­örökítés céljából, nemkülönben hogy azt az egyházközség az egyházhivek közt való szétosztás céljából kinyomat­hassa. Több kisebb ügy elintézése után élénk eszmecserére szolgáltatott alkalmat Veres József esperesnek átirata, mely­ben az egyházközséget negyedik ós ötö­dik lelkészi állás szervezésére hivja föl a kerületi ülés határozata alapján. A pres­bitérium, tekintettel az egyházközségnek fejlődő viszonyaira, azon körülményre, hogy az egyházközség tagjainak több mint fele a községen kivül a tanyákon, továbbá Szentandrás, Mezőtúr, Endrőd, Gyoma és más községek határában tar­tózkodik s ezekről a hitbelieket illetőleg az egyházközség által fenntartott 12 külső tanyai iskolában alkalmazott tanító se­gédkezóse mellett a 3 rendes lelkész és segédlelkészek által gondoskodva van, a községben pedig az egyház a tagok arányában a zsinati törvény ide vonat­kozó intézkedésének megfelelően, az egyházközségi szabályrendelet értelmé­ben már régen három lelkészi körre van osztva, újból fönntartotta azt a ha­tározatát, hogy az egyházközségnek uj lelkészi fizetésekre alapja nincs, s azon állások szükségét nem érzi. Nem a legkedvesebb hatással volt Békésvármegye alispánjának a D a n k ó­féle iskola egészségi hiányaira vonat­kozó rendelete azzal, hogy ha a rende­letben foglalt intézkedések nem fogana­tositattnának szeptember l-ig, a tanter­met kénytelen lesz bezáratni. A presbi­térium a rendelettel szemben előterjesz­tést tett s arra kérte az alispáni hiva­talt, hogy a szakértői vélemény alapján eszközlendő javítások mellett engedje meg az iskolának jövő tanévi haszná­latát. A presbitérium ezután az egyete­mes gyámintézetre 40 koronát, a nagy­bányai ev. egyháznak templomépitésre 10 koronát utalványozott ki a közpénz­tárból. Augusztus 13-án Orosházán tartandó esperességi ülésre a felügyelón s három lelkészen kivül Csicsely János, Molnár János, Danko Soma, Piliszky János, Kovács János ós Veles György egyház­tagok küldettek ki. Utolsó tárgyát képezte a presbité­rium ülésnek 119 egyháztag 80 mázsa 61 kgr. buza és 601 kor. 80 fill. egyház­adóhátrálókának törlése, miután igazol­ták, hogy járandóságaikat más egyhá­zakban, vagy egyesek helyben más ház­számok alatt fizetik. de mikor Kossuth Lajos Tódor is bele nézett a nagy könyvbe ós látta, hogy ott Albrecht főherceg és sok osztrák generális neve is meg van örökítve, ki­jelentette, hogy ő ezek közzé az urak közé nem akarja nevét bele irni, a kí­séret tagjaiis hasonlóképpen csetekedtek. Kossuth Lajos Tódor Orsováról csütörtökön reggel 6 órakor Báziásra ment hajóval, ahonnan a délután 4 óra 15 perckor induló vonattal a fővárosba utazott. — Innen a déli vasúton majd Olaszországba utazik. Kossuth Lajos Tódor a Vas­kapunál. A gyomai képviselő kirándulása. Megcáfolt történelmi hazugság. Dél mag.yarorsz ágnak, a Vaskapunak és Adakaló szigetnek nevezetes vendége volt augusztus 6-án: KossuthLajos Tódor, ad azokat a történelmi neveze­tességű helyeket járta be, ahol édes apja, Kossuth Lajos utoljára látta Megyarország földjét és ahol 1848—49-ik szabadságharca utolsó akkordjai játszot­tak le. Kossuth Lajos Tódor kirándulásáról eddig még egyetlen magyarországi lap sem tett említést, de éppen azért, mert ez a kirándulás a szabadságharc egyes mozzanatait tisztázza, szükségesnek tart­juk a kirándulás részleteiről beszámolni. Kossuth Lajos Tódor augusztus 5-ón indult el Budapestről Nagy Győző tá­bornok kíséretében Orsovára. Ez a tá­bornok arról nevezetes, hogy a Kris­tóffy-kormány uralma alatt, amikor a debreceni polgárok Kovács Gusztáv kormánybiztost kiverték a város hatá­rából, a katonai segítséggel megkésett és ezért nyugdíjazták is. A kísérethez csatlakoztak még: Mu zsa György du­napataji képviselő, F á b r y Károly gyo­mai képviselő ós Kolozsvári László, a földmivelésügyi minisztérium fürdő­tanácsosa is. A kirándulók az orsovai állomás­főnököt előre értesítették, hogy Kossuth Lajos Tódor és kísérői külön vonattal érkeznek meg az orsovai állomásra. A különvonat azután a kirándulókat egé­szen a Vaskapu csatornáig vitte le, ahol a szolgálattevő hajó várta a kiránduló­kat és ahol W a 1 1 a n d Károly minisz­teri tanácsos is csatlakózott Kossuth La­jos Tódor kísérőihez. A szolgálattevő hajó azután Kossuth Lajos Tódor társaságát a Vaskapu nevü vontatóhajóra szállította, amely Adakaló szigete között bonyolítja le a forgalmat. A szigeten Fábri Károly országgyű­lési képviselő figyelmeztette Kossuth Lajos Tódort, hogy itt még most is ól az a bizonyos B e g o Musztafa nevezetű török ladikos, aki a menekülő kormány­zót 49-ben török földre vitte. Kossuth Lajos Tódor megkereste az öreg törököt és hosszas ideig beszél­getett vele, végül azután kísérőinek oda nyilatkozott, hogy lehet, hogy ez az öreg török ugy hiszi," hogy atyámat ő men­tette meg az osztrák hóhéroktól, de atyám elbeszélése szerint őt nem török, hanem bolgár ember szállította át a Dunán, ennek az embernek fiait pedig Szterényi csak a napokban nevezte ki a magyar államvasutakhoz valami hivatalba. Kossuth Lajos Tódornak ez a nyi­latkozata az öreg Bego Musztafának ugy hisszük sok kárt okozott, mert a vén török már eddig meglehetős nagy va­gyonra tett szert azáltal, hogy a magyar kirándulóknak ugy mutatkozott be, mint a halhatatlan kormányzó megmentője. Fotográfiáját jó pénzzel fizette meg min­denki. A fényes jövedelem ezentúl sem­mivé lett. A kirándulók ezután a korona-ká­polnát tekintették meg, ahol a szent ko­rona 1855-ig volt elrejtve. A kápolna-őr ekkor egy nagy könyv­vel közeledett a kirándulókhoz ós fel­kérte őket, hogy nevüket írják bele a vendégkönyvbe. A kisérő képviselők, Nagy Győző tábornok ós többiek is szí­vesen eleget tettek volna a szokásnak, Ahol „elvben" fizetnek . . . Adjanak a jegyzők a segéd­személyzetnek. Békésvármegye egyik-másik közsé­gében különös fogalmak vannak, a hi­vatalokban raboskodó emberek fölött. Tótkomlós is o községek közé tartozik. Tótkomlóson is vereshagymát étetnek a kis fizetés miatt nyomorgó irnokem­berekkel s legazemberezik azt, aki évi 400 forint fizetésből nem tud megélni. A tótkomlósi községi kezelő- és se­gédszemélyzet évek óta kéri már a 800 koronás évi fizetésnek képzettségükhöz, munkakörükhöz ós társadalmi állásuk­hoz mérten való felemelését. Nemcsak erkölcsi, de anyagi okok is támogatják ezt a kérelmet s ezért szavazták meg a többi községek is a kezelő- és segéd­személyzetnek vagy a fizetósjavitást, vagy a drágasági pótlékot. Tótkomlós község képviselőtestülete azonban csak elvben szokott fizetni. A közelmúltban megtartott képviselőtestü­leti közgyűlésen ugyanis kimondta, hogy az alkalmazottak elvben (! ?) megér­demlik a fizetósjavitást, de a kérelem teljesítése még nem időszerű . . . Nem időszerű pedig azért, mert a községi pótadó 17%-ról 19%-ra szökne fel s ez bizony-bizony tökre tenné ezt a dúsgaz­dag községet menten. Jellemzi a képviselőtestület nagy­lelkűségét ez a határozat, melylyel ugy akarta a kérdést megoldani, hogy a kecske is jól lakjék, a káposzta is meg­maradjon. De ki akarta mondani ez a jeles képviselőtestület azt is, hogy a jegyzők törvény- és szabályrendelet­biztositotta mellékjövedelmükből adjanak a segédszemélyzetnek annyit, hogy a kért fizetésjavitás ily módon biztosittassók (!?). Az önzetlen jóindulat kifejezésének ily pihent észre valló módja igazán megkapó. Csak a jegyzők ellenállásán mult, hogy az erre vonatkozó indítványt határozaterőre nem emelték. A nemes képviselőtestület magas színvonalát legélénkebben jellemzi két előljáró tagjának a gyűlésen kivül tett nyilatkozata, mely szerint „ha kevés a fizetés, egyenek az alkalmazottak veres­hagymát" s egy harmadiknak kijelen­tése, hogy „felebbezzenek az Úristen­hez". Szomorúbb világítást vet elénk az a kiszólás is, melyet egy képviselő­testületi tag mondott ilyképpen: — Gazember az, aki 400 forintból nem tud megélni... így intézik el a derék tisztviselők ügyeit Tótkomlóson, ahol ezekután ítélve, kevés lehet az iskola nagyon .. . Megyei szabályrendelet a fegyvertartásról. Kiskorúaknak nem szabad fegyvert eladni. Békósvármegye tisztviselői karának egyik agilis tagja: dr. Konkoly Tihamér aljegyző érdekes szabályren­deleti tervezeten dolgozik most. Ez a szabályrendelet a fegyvertartás és fegy­vervásárlás jogát akarja korlátok közé szorítani s kihatásában nagy jelentőség­gel bir az általános közbiztonsági vi­szonyokra. Eleintén nem tűnik föl a szemlélő előtt teljes egószsben az az érték, amely ezt a most készülő szabályrendeletet kiválóan figyelemre móltóvá teszi. Ám ha a szavakba szedett paragrafusok ér­telmének a mélyére hatolunk, lehetetlen észre nem venni azt a pótolt hiányt, amelyet ez a szabályrendelet teljesen megszüntet majd s ezzel egyidőben le­hetetlenné teszi azt, hogy e hiány védő­szárnyainak jóvoltából ezelőtt oly sok­szor tapasztalt visszaélés ezután is ve­szélyeztesse a közbiztonságot ós a pol­gárok testi épségét. Tagadhatatlan, hogy e szabályren­delet jogosultsága ellen is lehet érvelni. Ám ezek az érvek jórészt mind meg­dönthetők a józan ész logikájával s megdönthetők különösen akkor, ha ismerjük már a szabályzatnak első sza­kaszát, amely szószerint ezeket mondja: „Mindazok, akik a hatóság, vagy magá­nosok elleni erőszak (btkv. 163., 165., 168., 175-177. §-ai), gyilkosság (btkv. 278. §.), rablás (btkv. 344., 345. §.), zsa­rolás (btkv. 350., 353. §.), lopás (btkv. 333., 337. §.), vagy orvvadászat (1883 : XX. t.-c.) miatt megbüntettettek, és bünte­tésüket kiállották, továbbá a csavargók, koldusok ós kóbor cigányok, valamint a közbiztonság veszélyezteté­sére nézve alaposan gyanús egyének a fegyverbirhatástól ezennel hatóságilag eltiltatnak." Nyilvánvalóvá válik ebből s sza­kaszból, hog^ dr. Konkoly Tihamér helyes nyomokat követ, mikor a korlá­tok közé nem szorított fegyvervásárlás és fegyvertartás jogát megröviditeni akarja. Hiszen ha a rendőrségi bünkró­nikák fejezeteit figyelemmel kisérjük, meg kell állapitanunk azt a tényt, hogy épp ezzel a joggal nyujtunk legtöbb ós legmegfelelőbb alkalmat a gaztettek el­követésére oly egyének részéről, akik a gyilkolást, rablást, lopást s más főben­járó bűncselekményt hivatásszerűen kö­vetnek el. A fegyver veszedelmes eszköz ezek­nek a kezében. A kóborcigányok kezei­ben pedig kétszeresen veszedelmes esz­köz, mert az a cél, amelyre ezek hasz­nálják fegyvert, mindannyiszor a bün­tetőtörvénykönyv paragrafusait sérti. Az élet és vagyon elleni támadások, az ölésre alkalmas lőfegyverek igénybevételével vitetnek keresztül mindannyi izben. Példa reá az az öcsödi eset, amikor alvó polgárok házait ostromolták meg pusztító tüzelés kíséretében a vándor­cigányok. Ám ha tovább figyeljük a szabály­rendelet tervezetének paragrafusait, fel­tétlenül helyeselnünk kell a kiskorúak fegyvervásárlási jogának elkobzásáról szólót is. Ez a szakasz 200 koronáig terjedhető pénzbírság terhe mellett el­tiltja a kereskedőt attól, hogy kiskorú­aknak fegyvert eladjon. A kiskorúak­nak fegyvervásárlási jogát engedélyhez köti. Ezt az engedélyt a szülőnek vagy gyámnak kell kérnie a rendőrhatóság­tól. Az első paragrafusban megjelölt személyektől a fegyver bármikor el­kobozható. Konkoly Tihamér dr. szabályren­delet-tervezetét az őszi közgyűlésen fogja tárgyalni törvényhatósági bizottságunk, amely — igy véljük — határozatával bizonyára meg fogja erősíteni azt. Sorok a gyulavidéki vasútról. Igazgató-válság lesz ? A gyulavidéki helyiérdekű vasutat nagy veszedelem fenyegeti. Azt a hírt vesszük ugyanis, hogy e vasútnak agilis igazgatóját, Zerkowitz Rudolfot, egy aradvármegyei vasut-társaság akarja megnyerni a vállalat vezetőjéül. E hír annyira konkrét formában foglalkoztatja már a közvéleményt, hogy szót kell ej­tenünk arról nekünk is és tudomást kellett vennünk arról már napokkal ezelőtt, mikor nem a puszta találgatások esetével állottunk szemközt, hanem egy olyan tónynyel, amely a legnagyobb mértékbeu alkalmas arra, hogy meg­valósulása esetén a gyulavidéki helyi­érdekű vasut-társaságnak szép és ke­csegtető kilátásokkal megindult üzemét aggasztóan veszélyeztesse. Zerkowitz Rudolf kiválóan nagy képessége s szakértelme hatalmas próba­köve volt ennek a kis, fejlődő vasú jövendőjének. Ez a szakértelem helyezte le azokat a biztos alapokat, melyek majdan e vasút hatalmas fejlődésének szilárdságát biztositani fogják. Zerko­witz a gyakorlati életben szerzett tapasz­talatait előnyösen tudta értékesíteni ennél a vállalatnál, amely máris oly szép kamatot hajt a befektetett tóke után, mint egyik kezdő vállalat sem. Ezeket az értékes tulajdonokat fe­dezte föl Zerkowitz Rudolfban az az aradmegyei vasúttársaság, amely most el akarja az ő munkásságát vonni a gyulavidéki helyiérdekű vasút részvé­nyeseitől. Volt alkalmunk beszélni e tárgyban

Next

/
Oldalképek
Tartalom