Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-08-04 / 61. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY arról szólnak, hogy én megállapodás szerint csak egy évre vállaltam man­dátumot, hogy az idő lejárt és hogy vá­lasztóim gyűlés és deputáció utján fel­hívtak a lemondásra. Ez a buta rágalom, már egyszer ugyanilyen forrás nyomán felbukkant a nyár elején és akkor Áchim L. Andrással együtt a legerélyesebben megcáfoltam. Sajnálom, hogy ismét vissza kell térni erre a témára és bár mindenki méltányolni tudja az ilyen hi­rek értékét, mégis/ reflektálok reá még az egyszer, akik nem nagyon szeretik azt, ha az ő bőrükön mulatnak az ol vasók. Ez a Csabáról, az ellenpárt lapja által szárnyra bocsájtott kacsa elejétől végig minden betűjében szemenszedett gonosz hazugság. Mult év őszén a vá­lasztási harcok alatt sem gyűlésen, sem másutt, sem zárt körben, sem nyilvá­nosan szó nem volt arról, hogy mandá­tumot feltételesen vagy korlátolt időre vállalok. Ilyen Ígéretet sohasem tettem és ilyent tőlem még sohasem kértek. Hogy az ellentábor talán ilyen hazug­sággal korteskedett ellenem, az megle­het, de pozitive nem tudom. Amilyen hazugság a megállapodásról szóló hír, épp olyan a folytatás is. Aíparaszt-párt Csabán semmiféle gyűlést nem tartott, igy semmiféle határozatot sem hozott és küldöttség sem menesztetett hozzám azon célból, hogy a nem létező meg­állapodás effektuáltassék. Szóval, az egész hír minden betűjében rosszakaratú hazugság. Remélem, hogy egyszer és mindenkorra végeztem e nyilatkozatom révén a vidéki lapocska kellemetlenke­désével és többé nem akad komoly orgánum, amely továbbitja az ö hazug­ságait. Ezúton kérem egyúttal azon t. lapokat, melyek a hírt bármiféle formá­ban leközölték, hogy a jelen cáfolatot is tudomásul venni szíveskedjenek". Természetes, hogy Pető Sándor dr. nyilatkozatának ténybeli részéhez mi is hozzájárulunk. Tesszük ezt annyival is inkább, mert a paraszt-párt tényleg meg van elégedve dr. Pető Sándorral s mert Pető Sándornak sokkal erősebb talaja van most békéscsabai választói­nak körében, mint volt annak a vezető­embrnek, aki őt Békéscsabára hozta. De azért is acceptálnunk kell Pető Sándor cáfoló sorait, mert annak idején mi is a leghatározottabban utasítottuk vissza azt a pártszinezetszerüen kolportált va­lótlanságot, amely csak egy szerepelni vágyó embernek agyát foglalkoztatja, mint a Dózsa-szobor eszméje . .. Mind­azonáltal ami szavahihetőségünkre vo­natkozó tisztes jelzőket vissza olvassuk Pető Sándorra, mert ö állit valótlansá­got azzal a kijelentésével, hogy ez a hazug­ság ami műhelyünkben született. Mi csupán regisztráltuk azt a tényt, hogy az ő fő­kortese, Palatínus József csabai hír­lapírót is meginvitálta arra a kilátásba helyezett „tisztségre", melylyel a csabai mandátum körül akar utazni, Egyebekben „téves" Pető Sándornak az az állítása, mintha az ellenpárt élt volna azzal a kortesfogással, hogy ő egy év multán leteszi a mandátumot. Ez a tisztességtelen kortesfogás épp Pető Sándor „mindenesetre köztiszteletben álló politikai barátainak" volt az argu­mentuma. „Téves" Petőnek az az állítása, hogy békésmegyei főkortese megcáfolta volna a küldöttség-menesztés kérdését. Ő mindezt igy gondolta a fürdői magá­nyában, de a következmények azt igazol­ták, hogy gondolatkörének csapongó fantáziája nem mindig jár helyes nyomon. Hogy végzett „azzal a vidéki kis lapocskával", ezt nem éppen hisszük el Pető Sándornak. De hogy ez a kis la­pocska tényleg végzett Pető Sándorral csak ugy, mint fegyvertársaival, erre vonatkozólag írásos nyilatkozatot is ad­hatunk, mert a tudatosan, célzatosan és rosszakarotuan ferdítők neveinek reprodukálása valóban ártalmára válik minden komoly és tisztességes irányú újságnak. A szarvasi főgimnázium ügye. Helyes világításban. E lap julius 29-iki számában „A szarvasi főgimnázium és tanítóképző ügyeiből" cim alatt megjelent cikk irója azt állítja rólam, hogy én a julius 26 án Szarvason tartott felügyelő-bizottsági ülésen Mocskónyi József főgimná­ziumi pénztáros számadásaival és a számvizsgáló bizottság jentésével kap­csolatban oly indítványt tettem volna, mely konsternálta a szarvasiakat. Ebben téved a cikkíró! A szám­vizsgáló bizottsági jelentés a délutáni ülésen tárgyaltatott. Az az ügy pedig, mely — cikkíró szerint — a kedélye­ket kissé felkorbácsolta, aznap a dél­előtti ülésen már teljesen befejeztetett. Hogyan hozható tehát e kettő egy mással összefüggésbe ? A délutáni ülésen a vidéki tagok közül nem is volt már más jelen, mint az arad-békési egyház­megye képviselője, C s e p r e g i György esperes úr és csekélységem. Rajtunk kivül csak a számadók és a „kis bizott­ság", mint számvizsgáló-bizottság tagjai, valamint annak elnöke voltak még jelen, akik mindnyájan szarvasiak. Kik voltak hát a felügyelő-bizottság ama többi tagjai, akik — cikkíró sze­rint — a számvizsgáló-bizottság jelentése kapcsán mindnyájan elismerést és bi­zalmat szavaztak ugy a felügyelő-, va­lamint a számvizsgáló-bizottságnak? Ha egyedül Jeszenszky volt az, aki nem szavazott bizaímat, amiben állítólag az arad-békési egyházmegye 2 mondják egyes községekben szükséges­nek. De mert nem kapott direktívákat arra, hogy melyek volnának ezek az ipari-ágak, megbízta az ülés Weisz Mórt, hogy e tekintetben javaslatot dolgozzon ki. A központi-bizottság csak e javaslat felülbírálása után határoz érdemileg e kérdésben, de azt már most is kimondta, hogy emez ipari-ágak fejlesztésére anyagi támogatást kér a kereskedelemügyi kor­mánytól. S miután kevés pénz áll kü­lönben is a bizottság rendelkezésére, el­határozta az ülés, hogy a községek tá­mogatását is igénybe fogja venni. A központi-bizottság állandó elő­adójául a békési kosár-fonóiskola veze­tőjét jelölték meg, aki szintén tagja a a háziipari-bizottságnak. Yégül, hogy a készítendő áruknak nagyobb piacot biz­tosítsanak, elhatározták az összes hiva­talokat megkeresni, hogy lábtörlő, seprű és kosár szükségletét ezután a háziipari­bizottság révén szerezzék be. Pető Sándor nyilatkozik . . . Vége van a nyaralásnak. Hát persze, hogy hazugság! ? . . . Két izben volt már alkalmunk hírt adni arról, hogy a csabai volt paraszt­párt vezető emberainek egyike-másika milyen képtelennek látszó formában ter­jeszti azt a mendemondát, hogy Csaba község országgyűlési képviselőjét le­mondásra akarják bírni a parasztpárti választók. Mi mindkét esetben a legha­tározottabban jelentettük ki azt, hogy ilyen irányú mozgalmat nem észleltünk a pártban ós éppen ezért a legközönsége­sebb valótlanságok színvonalára sülyesz­tettük e mendemondát. Ugy is bántunk el azzal, mint olyan hírekkel szokás, melyeket szereplési viszketegben szen­vedő nagyságok eszelnek ki, csakhogy nevük nyomdafesték alá kerüljön. Akkor tehát, amidőn mi már jóeleve meggyőződést szereztünk a híresztelés valótlanságáról és amikor mi mindene­ket megelőzően kijelentettük, hogy ezek­ben a híresztelésekben semmi elfogad- | ható alap nincs, előáll Pető Sándor dr., a csabai parasztpárt képviselője s egy fővárosi újságban a következő nyi­latkozatot teszi közzé : „Külföldről hazatérve, hallottam, hogy az ón csabai mandátumom körül egy irántam következetesen rosszindulatú békéscsabai kormánypárti agrárius lap nyomán mulatságos hírek jelentek meg a mult héten a pesti lapokban, amelyek Kálmán: Látom, hogy még most sem érted! Lili : (A baba-arca kissé elkomolyo­dik). Igazán ha igy folytatod — meg­haragszom . . . Kálmán : Figyelj reám, kis Lilim. Gyónni fogok. Elfogyott a pénzem . . . Egy fillerem sincs ... A szálló költsé­geit se fogom kifizethetni . . . Vacso­rára valakitől kölcsön kell kérnem . . . Talán tőled . . .! Lili: De hisz ez borzasztó! Kálmán: Egy-két hét óta érzem ennek a borzasztóságnak a kimaradha­tatlan bekövetkezését. Már kissé hozzá vagyok trenírozva. Lili: De lehetséges ez? Hiszen gazdag vagy! dúsgazdag! . . . Kálmán : Négy év előt ... 24 éves voltam s az árvapénztárból 60 000 forintot vettem fel. Gazdag voltam nemde? Azt hittem, ennyi pénzt sohasem lehet el­költeni. Egy előselő banknál helyeztem el chequ-számlára. Ilyen könyvecskét kaptam, amelynek lapjait egyenként kezdtem tépegetni... És tépegettem .. tépegettem, amíg . . . Lili: Lehetetlen! 60.000 forintot, négy év alatt! Kálmán : Én is ugy tartottam . . . De a könyvecske lapjai gyorsan fogy­tak. Uj könyvecskét kaptam s annak lapjai csak ugy rohantak az őrült for- : gatagba, mint az előbbié. Csak egyet akarok ,elemliteni. Lili: Mit? Kálmán : Mikor téged fölfedeztelek, sampanyieres kisasszony voltál Ősbuda­várában. Én meggyőződtem arról, hogy benned énekesnői tehetség lappang s énekórákra járattalak. Mit gondolsz ? Hány chequ-lapot kellett emiatt kitép­nem? Lili: (Vállát vonogatja). Bánom is én. Akárhányat! Kálmán: Aztán egyszer-másszor a lóversenyen is voltunk. Átkozott lóver­senyek! Az én tippjeim sohasem bizo­nyultak jóknak. Emiatt is egy csomó chequ-lapot téptem ki a könyvemből. Lili: Elakarsz részletesen számolni? Kálmán: Nem! . . Ez bizonyára unalmas, csak visszatekintek az örökre elmúlt aranyjuczi napokra . .. Vége . . . örökre vége! Lili : Á pénzednek ? Kálmán: S vele a jólétnek, gond­talan, lomha életnek, víg poharazásnak, gummikerekün való sétakocsizásnak ós sok másnak ...! Lili: (Elkacagta magát. Mindjobban belejön a kacagásba. Utóljára hentereg a kereveten, a könnyei csorognak belé, ugy nevet.) Olyan furcsa . . . Olyan kü­lönös ez . .. Kálmán: Kikacagtad már magad? Lili: (Ujabb kacagó rohamot kap, most szinte fuldoklik bele.) Még nem barátom! Halálra kell magamat kacag­nom ! Kálmán : (Nyugodtan vár, mig Lili abban hagyja jókedve túlzott kitörését.) Hál' istennek, most aztán beszélgethet komolyan. Lili: (Megtörli szemeit, melyek nedvesek a kacagástól, nagyon komoly arcot vág s az igen jól áll neki.) Nem bánom fiacskám, beszéljünk komolyan. Kálmán: Beszéljük meg a jövőt! Lili: Rajta, beszéljük meg ! Kálmán: Az a körülmény, hogy a pénzem elfogyott, nem változtat semmit a viszonyunkon. Én szeretlek ! .. . Lili: De ón is téged! Kálmán-. Nos tehát, állapítsuk meg a jövő programmját . . . Lili (ugrándozva ós tapsolva örömé­ben): Ez csakugyan jó lesz! Kálmán: Valami állás után kell lát- 1 nom ! Lili (előbb ujjával hosszan rámutat s pár pillanatnyi szünet után): Neked ? Miféle állás után ? Kálmán : Amilyen akad . . . Legvaló­színűbb, hogy ügyvódbojtárrá leszek... Lili (kacagásra csücsörül a szája, de van annyi ereje, hogy elfojtsa): Lásd... ez . . . ez . . . Kálmán : Mit tartasz felőle ? Lili: Istenem ... De hisz sokkal egyszerűbb volna . . . Kálmán: Mi? "Lili : Kibékülnöd a mamával! Kálmán : Már tettem némi kísérletet ez irányban. Főleg mikor ugy rémlett, hogy fogy a pénzem. De a mama kér­lelhetetlen. Tudod, ő meg akarta hosz­szabbitani a kiskorúságomat, mert sej­tette ami bekövetkezett. Akkor csúful összetűztünk, most tudni sem akar rólam. Lili\ De hisz van más rokonod, mindannyi gazdag, befolyásos. Kálmán: E játszottam valamennyi jóindulatát. Ha közeledném feléjük, ki­ebrudalnának. Ez meg ugy történt, hogy mikor még azt hittem, hogy a pénzem sohasem fogy el . . . Lili (türelmetlenül toppant lábacs­kájával) : Ugyan ne mesélj annyit. (Fáj­dalmas tekintetet vet az ablakra, melyen a lealkonyodó nap rózsás sugarai szű­rődnek be.) Tessék ! Mindjárt este lesz ós én még ma nem sétáltam. Kálmán (hosszas, bámész tekintetet vet Lilire, aztán sértődötten hallgat egy ideig): Te még most is sétára gon­dolsz ? Lili (fölugrik ülőhelyéből, tükör elé áll s kacér mozdulatok közt igazgatja kalapját): Sőt el is megyek ! Kálmán: Elmógy? Lili: El! Kálmán : De . . . nem akarod, vagy . . . ugy látszik, nem vagy tisztában a I helyzettel . . . Békéscsaba, 1907. aug. 4. esperese is támogatta őt. Hisz rajtunk kettőnkön kivül akkor már senki más nem volt jelen a felügyelő-bizottsági ülésen, aki részint mint számadó, ré­szint mint a számviszgáló-bizottság tagja, érdekelt fél ne lett volna s igy illetékes lett volna a bizalom megszavazására. Hol látott a t. cikkíró olyan szám­vizsgáló-bizottságot, mely a saját maga j jelentésének alapján az általa megvizs­i gált számadásokra nézve a feliTientvényt megadhatná s egyszersmind ugy a pénztárosnak, mint önmagának elisme­rést és bizalmat szavazhatna! Pedig ha mi ketten esperesemmel nem Szavazzuk meg a bizalmat, elismerést és köszöne­tet, akkor csakugyan ama fentebbi, az egész világon szokatlan, szinte komikus eset fordult volna elő! De mi nemcsak, hogy állást nem foglaltunk a bizalomnyilvánitás ellen, de sőt a legnagyobb készséggel ós tel­jes bizalom alapján szavaztuk meg a felmentvónyt, köszönetet és elismerést ugy számadónknak, mint a számvizs­gáló-bizottság tagjainak és elnökének, akik iránt egyenként és összesen a legőszintébb tisztelettel és nagyrabecsü­léssel viseltettünk. Hivatkozom a délutáni ülésen jelen volt összes bizottsági tag urakra: nem tények e mindezek, amit állítok? Az az ügy, mely — cikkíró szerint — konsternálta a bizottságnak szarvasi tagjait, semmi összefüggésben sem áll a bizalmi kérdéssel! Egészen más ügy volt az, amely mint fontos elvi kérdés már a délelőtti ülésben, akkor, midőn azon a békési ós csanád-csongrádi egyházmegyék vidéki képviselői is jelen voltak, eldöntetett Eldöntetett pedig az arad-békési egyházmegye képviselőinek leszavaztatásával, de nem megrovásával. A tényállás ez: az arad-békési egy­házmegye mult évi közgyűlése azt ha­tározta, hogy miután a szarvasi főgim­názium összes anyagi ügyeit, a szintén szarvasiakból alakított u. n. „kisbizott­ság" intézi és vezeti, a felügyelő-bizott­ságnak tartozó felelősséggel ugyan, de azért mégsem korlátlanul szabad ren­delkezési joggal, az egyházmegye arra kéri a kerületet: utasítaná a szarvasi főgimnáziumot kormányzó felügyelő­bizottságot arra, hogy a számadások megvizsgálását ne ugy eszközölje, mint eddig, hogy t. i. a kisbizottság önma­gától számvevő-székké alakuljon át s a számvevőt, a főgimnázium ügyészét is, ne a kisbizottság elnöke nevezze ki, hanem mindezen jogokat a felügyelő­bizottság maga gyakorolja ugy, amint azt a szervezeti-szabályzat 17-ik §-a rendeli. Továbbá arra is utasíttatni kérte az egyházmegye a felügyelő-bizottságot, hogy a főgimnázium összes vagyona és jövedelmi forrásai kezelésének öly mó­dozatát állapítsa meg, amely mellett a fentartó egyházmegyénk évi járulókaik fizetése alól minél előbb felmenthetők legyenek. E végből vegye haladéktala­nul saját kezelése és ellenőrzése alá az Lili: Oh, nagyon is! . . . Kálmán: Ez esetben . . . Lili: Keztyüjót húzza nagyon egy­kedvűen). Kálmán: Arról is beszélni akartam, hogy mi történik veled? . . . Lili: Velem? ... Én ugyan nem leszek terhedre . . . Kálmán : Terhemre ? Lili: Majd el leszek valahogy . . . Kálmán : Valahogy . . . Mit akarsz ezzel mondani ? Lili: Majd meglátod .. . Nemsokára hirt adok magam felől. Kálmán (Fölriadtan) .• Hirt adsz ? Lili: Természetesen ! Kálmán: Ez azt jelenti, hogy el akarsz hagyni! Lili : Meg kell hoznom ezt az áldo­zatot ! De légy nyugodt! Tudom, mi fog bekövetkezni? . . . Egyideig ügyvéd­bojtároskodol majd . . . Aztán ... a mamájával minden fiu ki szokott bó­külni ... És ez sokkal hamarább meg­történik, ha én leszek a nyakadon! . . . A rokonok se haragudhatnak örökké . . És aztán ki fogsz evickélni ebből a furcsa kelyzetből. Ismét az léssz, aki voltál. Fess, elengás, sikkes . . . Egy szóval: úr! . . . Rosszul esnék, ha máss­ként kellene téged látnom! Ugy meg­szoktam, hogy te ur vagy, — érted í Ur! De már is sokat fecsegek ! . . . Mindjárt beesteledik. Isten veled, drá­gám Akkor. . . . Akkor meg fogsz róla győződni, hogy mennyire szeretlek Most pedig pá! — nagyon rövid időre.. Talán csak néhány hóra ! Pá ! (Gyors léptekkel, vissza se tekintve s remegve attól a gondolattól, hogy valami csúf szcénát csináljon, kilebben a szobából, csaknem lelkendezve le s lépcsőkön — ott már szinte futva — ki, ki az aszfaltra, hol hamarosan eltű­nik az esthomályban).

Next

/
Oldalképek
Tartalom