Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-08-04 / 61. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY arról szólnak, hogy én megállapodás szerint csak egy évre vállaltam mandátumot, hogy az idő lejárt és hogy választóim gyűlés és deputáció utján felhívtak a lemondásra. Ez a buta rágalom, már egyszer ugyanilyen forrás nyomán felbukkant a nyár elején és akkor Áchim L. Andrással együtt a legerélyesebben megcáfoltam. Sajnálom, hogy ismét vissza kell térni erre a témára és bár mindenki méltányolni tudja az ilyen hirek értékét, mégis/ reflektálok reá még az egyszer, akik nem nagyon szeretik azt, ha az ő bőrükön mulatnak az ol vasók. Ez a Csabáról, az ellenpárt lapja által szárnyra bocsájtott kacsa elejétől végig minden betűjében szemenszedett gonosz hazugság. Mult év őszén a választási harcok alatt sem gyűlésen, sem másutt, sem zárt körben, sem nyilvánosan szó nem volt arról, hogy mandátumot feltételesen vagy korlátolt időre vállalok. Ilyen Ígéretet sohasem tettem és ilyent tőlem még sohasem kértek. Hogy az ellentábor talán ilyen hazugsággal korteskedett ellenem, az meglehet, de pozitive nem tudom. Amilyen hazugság a megállapodásról szóló hír, épp olyan a folytatás is. Aíparaszt-párt Csabán semmiféle gyűlést nem tartott, igy semmiféle határozatot sem hozott és küldöttség sem menesztetett hozzám azon célból, hogy a nem létező megállapodás effektuáltassék. Szóval, az egész hír minden betűjében rosszakaratú hazugság. Remélem, hogy egyszer és mindenkorra végeztem e nyilatkozatom révén a vidéki lapocska kellemetlenkedésével és többé nem akad komoly orgánum, amely továbbitja az ö hazugságait. Ezúton kérem egyúttal azon t. lapokat, melyek a hírt bármiféle formában leközölték, hogy a jelen cáfolatot is tudomásul venni szíveskedjenek". Természetes, hogy Pető Sándor dr. nyilatkozatának ténybeli részéhez mi is hozzájárulunk. Tesszük ezt annyival is inkább, mert a paraszt-párt tényleg meg van elégedve dr. Pető Sándorral s mert Pető Sándornak sokkal erősebb talaja van most békéscsabai választóinak körében, mint volt annak a vezetőembrnek, aki őt Békéscsabára hozta. De azért is acceptálnunk kell Pető Sándor cáfoló sorait, mert annak idején mi is a leghatározottabban utasítottuk vissza azt a pártszinezetszerüen kolportált valótlanságot, amely csak egy szerepelni vágyó embernek agyát foglalkoztatja, mint a Dózsa-szobor eszméje . .. Mindazonáltal ami szavahihetőségünkre vonatkozó tisztes jelzőket vissza olvassuk Pető Sándorra, mert ö állit valótlanságot azzal a kijelentésével, hogy ez a hazugság ami műhelyünkben született. Mi csupán regisztráltuk azt a tényt, hogy az ő főkortese, Palatínus József csabai hírlapírót is meginvitálta arra a kilátásba helyezett „tisztségre", melylyel a csabai mandátum körül akar utazni, Egyebekben „téves" Pető Sándornak az az állítása, mintha az ellenpárt élt volna azzal a kortesfogással, hogy ő egy év multán leteszi a mandátumot. Ez a tisztességtelen kortesfogás épp Pető Sándor „mindenesetre köztiszteletben álló politikai barátainak" volt az argumentuma. „Téves" Petőnek az az állítása, hogy békésmegyei főkortese megcáfolta volna a küldöttség-menesztés kérdését. Ő mindezt igy gondolta a fürdői magányában, de a következmények azt igazolták, hogy gondolatkörének csapongó fantáziája nem mindig jár helyes nyomon. Hogy végzett „azzal a vidéki kis lapocskával", ezt nem éppen hisszük el Pető Sándornak. De hogy ez a kis lapocska tényleg végzett Pető Sándorral csak ugy, mint fegyvertársaival, erre vonatkozólag írásos nyilatkozatot is adhatunk, mert a tudatosan, célzatosan és rosszakarotuan ferdítők neveinek reprodukálása valóban ártalmára válik minden komoly és tisztességes irányú újságnak. A szarvasi főgimnázium ügye. Helyes világításban. E lap julius 29-iki számában „A szarvasi főgimnázium és tanítóképző ügyeiből" cim alatt megjelent cikk irója azt állítja rólam, hogy én a julius 26 án Szarvason tartott felügyelő-bizottsági ülésen Mocskónyi József főgimnáziumi pénztáros számadásaival és a számvizsgáló bizottság jentésével kapcsolatban oly indítványt tettem volna, mely konsternálta a szarvasiakat. Ebben téved a cikkíró! A számvizsgáló bizottsági jelentés a délutáni ülésen tárgyaltatott. Az az ügy pedig, mely — cikkíró szerint — a kedélyeket kissé felkorbácsolta, aznap a délelőtti ülésen már teljesen befejeztetett. Hogyan hozható tehát e kettő egy mással összefüggésbe ? A délutáni ülésen a vidéki tagok közül nem is volt már más jelen, mint az arad-békési egyházmegye képviselője, C s e p r e g i György esperes úr és csekélységem. Rajtunk kivül csak a számadók és a „kis bizottság", mint számvizsgáló-bizottság tagjai, valamint annak elnöke voltak még jelen, akik mindnyájan szarvasiak. Kik voltak hát a felügyelő-bizottság ama többi tagjai, akik — cikkíró szerint — a számvizsgáló-bizottság jelentése kapcsán mindnyájan elismerést és bizalmat szavaztak ugy a felügyelő-, valamint a számvizsgáló-bizottságnak? Ha egyedül Jeszenszky volt az, aki nem szavazott bizaímat, amiben állítólag az arad-békési egyházmegye 2 mondják egyes községekben szükségesnek. De mert nem kapott direktívákat arra, hogy melyek volnának ezek az ipari-ágak, megbízta az ülés Weisz Mórt, hogy e tekintetben javaslatot dolgozzon ki. A központi-bizottság csak e javaslat felülbírálása után határoz érdemileg e kérdésben, de azt már most is kimondta, hogy emez ipari-ágak fejlesztésére anyagi támogatást kér a kereskedelemügyi kormánytól. S miután kevés pénz áll különben is a bizottság rendelkezésére, elhatározta az ülés, hogy a községek támogatását is igénybe fogja venni. A központi-bizottság állandó előadójául a békési kosár-fonóiskola vezetőjét jelölték meg, aki szintén tagja a a háziipari-bizottságnak. Yégül, hogy a készítendő áruknak nagyobb piacot biztosítsanak, elhatározták az összes hivatalokat megkeresni, hogy lábtörlő, seprű és kosár szükségletét ezután a háziiparibizottság révén szerezzék be. Pető Sándor nyilatkozik . . . Vége van a nyaralásnak. Hát persze, hogy hazugság! ? . . . Két izben volt már alkalmunk hírt adni arról, hogy a csabai volt parasztpárt vezető emberainek egyike-másika milyen képtelennek látszó formában terjeszti azt a mendemondát, hogy Csaba község országgyűlési képviselőjét lemondásra akarják bírni a parasztpárti választók. Mi mindkét esetben a leghatározottabban jelentettük ki azt, hogy ilyen irányú mozgalmat nem észleltünk a pártban ós éppen ezért a legközönségesebb valótlanságok színvonalára sülyesztettük e mendemondát. Ugy is bántunk el azzal, mint olyan hírekkel szokás, melyeket szereplési viszketegben szenvedő nagyságok eszelnek ki, csakhogy nevük nyomdafesték alá kerüljön. Akkor tehát, amidőn mi már jóeleve meggyőződést szereztünk a híresztelés valótlanságáról és amikor mi mindeneket megelőzően kijelentettük, hogy ezekben a híresztelésekben semmi elfogad- | ható alap nincs, előáll Pető Sándor dr., a csabai parasztpárt képviselője s egy fővárosi újságban a következő nyilatkozatot teszi közzé : „Külföldről hazatérve, hallottam, hogy az ón csabai mandátumom körül egy irántam következetesen rosszindulatú békéscsabai kormánypárti agrárius lap nyomán mulatságos hírek jelentek meg a mult héten a pesti lapokban, amelyek Kálmán: Látom, hogy még most sem érted! Lili : (A baba-arca kissé elkomolyodik). Igazán ha igy folytatod — megharagszom . . . Kálmán : Figyelj reám, kis Lilim. Gyónni fogok. Elfogyott a pénzem . . . Egy fillerem sincs ... A szálló költségeit se fogom kifizethetni . . . Vacsorára valakitől kölcsön kell kérnem . . . Talán tőled . . .! Lili: De hisz ez borzasztó! Kálmán: Egy-két hét óta érzem ennek a borzasztóságnak a kimaradhatatlan bekövetkezését. Már kissé hozzá vagyok trenírozva. Lili: De lehetséges ez? Hiszen gazdag vagy! dúsgazdag! . . . Kálmán : Négy év előt ... 24 éves voltam s az árvapénztárból 60 000 forintot vettem fel. Gazdag voltam nemde? Azt hittem, ennyi pénzt sohasem lehet elkölteni. Egy előselő banknál helyeztem el chequ-számlára. Ilyen könyvecskét kaptam, amelynek lapjait egyenként kezdtem tépegetni... És tépegettem .. tépegettem, amíg . . . Lili: Lehetetlen! 60.000 forintot, négy év alatt! Kálmán : Én is ugy tartottam . . . De a könyvecske lapjai gyorsan fogytak. Uj könyvecskét kaptam s annak lapjai csak ugy rohantak az őrült for- : gatagba, mint az előbbié. Csak egyet akarok ,elemliteni. Lili: Mit? Kálmán : Mikor téged fölfedeztelek, sampanyieres kisasszony voltál Ősbudavárában. Én meggyőződtem arról, hogy benned énekesnői tehetség lappang s énekórákra járattalak. Mit gondolsz ? Hány chequ-lapot kellett emiatt kitépnem? Lili: (Vállát vonogatja). Bánom is én. Akárhányat! Kálmán: Aztán egyszer-másszor a lóversenyen is voltunk. Átkozott lóversenyek! Az én tippjeim sohasem bizonyultak jóknak. Emiatt is egy csomó chequ-lapot téptem ki a könyvemből. Lili: Elakarsz részletesen számolni? Kálmán: Nem! . . Ez bizonyára unalmas, csak visszatekintek az örökre elmúlt aranyjuczi napokra . .. Vége . . . örökre vége! Lili : Á pénzednek ? Kálmán: S vele a jólétnek, gondtalan, lomha életnek, víg poharazásnak, gummikerekün való sétakocsizásnak ós sok másnak ...! Lili: (Elkacagta magát. Mindjobban belejön a kacagásba. Utóljára hentereg a kereveten, a könnyei csorognak belé, ugy nevet.) Olyan furcsa . . . Olyan különös ez . .. Kálmán: Kikacagtad már magad? Lili: (Ujabb kacagó rohamot kap, most szinte fuldoklik bele.) Még nem barátom! Halálra kell magamat kacagnom ! Kálmán : (Nyugodtan vár, mig Lili abban hagyja jókedve túlzott kitörését.) Hál' istennek, most aztán beszélgethet komolyan. Lili: (Megtörli szemeit, melyek nedvesek a kacagástól, nagyon komoly arcot vág s az igen jól áll neki.) Nem bánom fiacskám, beszéljünk komolyan. Kálmán: Beszéljük meg a jövőt! Lili: Rajta, beszéljük meg ! Kálmán: Az a körülmény, hogy a pénzem elfogyott, nem változtat semmit a viszonyunkon. Én szeretlek ! .. . Lili: De ón is téged! Kálmán-. Nos tehát, állapítsuk meg a jövő programmját . . . Lili (ugrándozva ós tapsolva örömében): Ez csakugyan jó lesz! Kálmán: Valami állás után kell lát- 1 nom ! Lili (előbb ujjával hosszan rámutat s pár pillanatnyi szünet után): Neked ? Miféle állás után ? Kálmán : Amilyen akad . . . Legvalószínűbb, hogy ügyvódbojtárrá leszek... Lili (kacagásra csücsörül a szája, de van annyi ereje, hogy elfojtsa): Lásd... ez . . . ez . . . Kálmán : Mit tartasz felőle ? Lili: Istenem ... De hisz sokkal egyszerűbb volna . . . Kálmán: Mi? "Lili : Kibékülnöd a mamával! Kálmán : Már tettem némi kísérletet ez irányban. Főleg mikor ugy rémlett, hogy fogy a pénzem. De a mama kérlelhetetlen. Tudod, ő meg akarta hoszszabbitani a kiskorúságomat, mert sejtette ami bekövetkezett. Akkor csúful összetűztünk, most tudni sem akar rólam. Lili\ De hisz van más rokonod, mindannyi gazdag, befolyásos. Kálmán: E játszottam valamennyi jóindulatát. Ha közeledném feléjük, kiebrudalnának. Ez meg ugy történt, hogy mikor még azt hittem, hogy a pénzem sohasem fogy el . . . Lili (türelmetlenül toppant lábacskájával) : Ugyan ne mesélj annyit. (Fájdalmas tekintetet vet az ablakra, melyen a lealkonyodó nap rózsás sugarai szűrődnek be.) Tessék ! Mindjárt este lesz ós én még ma nem sétáltam. Kálmán (hosszas, bámész tekintetet vet Lilire, aztán sértődötten hallgat egy ideig): Te még most is sétára gondolsz ? Lili (fölugrik ülőhelyéből, tükör elé áll s kacér mozdulatok közt igazgatja kalapját): Sőt el is megyek ! Kálmán: Elmógy? Lili: El! Kálmán : De . . . nem akarod, vagy . . . ugy látszik, nem vagy tisztában a I helyzettel . . . Békéscsaba, 1907. aug. 4. esperese is támogatta őt. Hisz rajtunk kettőnkön kivül akkor már senki más nem volt jelen a felügyelő-bizottsági ülésen, aki részint mint számadó, részint mint a számviszgáló-bizottság tagja, érdekelt fél ne lett volna s igy illetékes lett volna a bizalom megszavazására. Hol látott a t. cikkíró olyan számvizsgáló-bizottságot, mely a saját maga j jelentésének alapján az általa megvizsi gált számadásokra nézve a feliTientvényt megadhatná s egyszersmind ugy a pénztárosnak, mint önmagának elismerést és bizalmat szavazhatna! Pedig ha mi ketten esperesemmel nem Szavazzuk meg a bizalmat, elismerést és köszönetet, akkor csakugyan ama fentebbi, az egész világon szokatlan, szinte komikus eset fordult volna elő! De mi nemcsak, hogy állást nem foglaltunk a bizalomnyilvánitás ellen, de sőt a legnagyobb készséggel ós teljes bizalom alapján szavaztuk meg a felmentvónyt, köszönetet és elismerést ugy számadónknak, mint a számvizsgáló-bizottság tagjainak és elnökének, akik iránt egyenként és összesen a legőszintébb tisztelettel és nagyrabecsüléssel viseltettünk. Hivatkozom a délutáni ülésen jelen volt összes bizottsági tag urakra: nem tények e mindezek, amit állítok? Az az ügy, mely — cikkíró szerint — konsternálta a bizottságnak szarvasi tagjait, semmi összefüggésben sem áll a bizalmi kérdéssel! Egészen más ügy volt az, amely mint fontos elvi kérdés már a délelőtti ülésben, akkor, midőn azon a békési ós csanád-csongrádi egyházmegyék vidéki képviselői is jelen voltak, eldöntetett Eldöntetett pedig az arad-békési egyházmegye képviselőinek leszavaztatásával, de nem megrovásával. A tényállás ez: az arad-békési egyházmegye mult évi közgyűlése azt határozta, hogy miután a szarvasi főgimnázium összes anyagi ügyeit, a szintén szarvasiakból alakított u. n. „kisbizottság" intézi és vezeti, a felügyelő-bizottságnak tartozó felelősséggel ugyan, de azért mégsem korlátlanul szabad rendelkezési joggal, az egyházmegye arra kéri a kerületet: utasítaná a szarvasi főgimnáziumot kormányzó felügyelőbizottságot arra, hogy a számadások megvizsgálását ne ugy eszközölje, mint eddig, hogy t. i. a kisbizottság önmagától számvevő-székké alakuljon át s a számvevőt, a főgimnázium ügyészét is, ne a kisbizottság elnöke nevezze ki, hanem mindezen jogokat a felügyelőbizottság maga gyakorolja ugy, amint azt a szervezeti-szabályzat 17-ik §-a rendeli. Továbbá arra is utasíttatni kérte az egyházmegye a felügyelő-bizottságot, hogy a főgimnázium összes vagyona és jövedelmi forrásai kezelésének öly módozatát állapítsa meg, amely mellett a fentartó egyházmegyénk évi járulókaik fizetése alól minél előbb felmenthetők legyenek. E végből vegye haladéktalanul saját kezelése és ellenőrzése alá az Lili: Oh, nagyon is! . . . Kálmán: Ez esetben . . . Lili: Keztyüjót húzza nagyon egykedvűen). Kálmán: Arról is beszélni akartam, hogy mi történik veled? . . . Lili: Velem? ... Én ugyan nem leszek terhedre . . . Kálmán : Terhemre ? Lili: Majd el leszek valahogy . . . Kálmán : Valahogy . . . Mit akarsz ezzel mondani ? Lili: Majd meglátod .. . Nemsokára hirt adok magam felől. Kálmán (Fölriadtan) .• Hirt adsz ? Lili: Természetesen ! Kálmán: Ez azt jelenti, hogy el akarsz hagyni! Lili : Meg kell hoznom ezt az áldozatot ! De légy nyugodt! Tudom, mi fog bekövetkezni? . . . Egyideig ügyvédbojtároskodol majd . . . Aztán ... a mamájával minden fiu ki szokott bókülni ... És ez sokkal hamarább megtörténik, ha én leszek a nyakadon! . . . A rokonok se haragudhatnak örökké . . És aztán ki fogsz evickélni ebből a furcsa kelyzetből. Ismét az léssz, aki voltál. Fess, elengás, sikkes . . . Egy szóval: úr! . . . Rosszul esnék, ha mássként kellene téged látnom! Ugy megszoktam, hogy te ur vagy, — érted í Ur! De már is sokat fecsegek ! . . . Mindjárt beesteledik. Isten veled, drágám Akkor. . . . Akkor meg fogsz róla győződni, hogy mennyire szeretlek Most pedig pá! — nagyon rövid időre.. Talán csak néhány hóra ! Pá ! (Gyors léptekkel, vissza se tekintve s remegve attól a gondolattól, hogy valami csúf szcénát csináljon, kilebben a szobából, csaknem lelkendezve le s lépcsőkön — ott már szinte futva — ki, ki az aszfaltra, hol hamarosan eltűnik az esthomályban).