Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-08-04 / 61. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 61-ik szám. Vasárnap, augusztus 4. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EUOFIZBTÉSI Dia : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegycdcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Megint forgalmi veszedelem. Békéscsaba, augusztus 3. Kossuth Ferenc kereskedelmi mi­niszter rendkívül fontos kijelentést tett a közelmúlt napokban. Ez a kijelentés a bekövetkezendő forgalmi veszedelem szelét vetette előre s hogy esetleg mi­lyen súlyos következményekkel járhat ez a veszedelem, kitűnik az iparka­marákhoz küldött komünikéből is. Ebben a komünikében Kossuth Ferenc azt közli az iparkamarákkal, hogy a jelenlegi kereskedelmi konjunktúrák és a gyáripar fellendülése következ­tében az idei ősz folyamán a kevésbé kedvező terméseredmények mellett is olyan erős forgalom várható, hogy az államvasutak teherkocsi átlagának fo­lyó évben történt jelentékeny gyara­podása dacára sem tudják kielégíteni majd a forgalmi igényeket: számolni kell az esetleg felmerülő kocsihiány­nyal. Az aradi kereskedelmi és ipar­kamara, amelynek körzetéhez Békés­vármegye is tartozik, éppen ezért kö­telességéhez hiven figyelmezteti a kö­zönségét, hogy az áruforgalom sima lebonyolításához fűződő országos ér­dekekre való tekintettel tűzifa, szén, épületfa, és egyéb áruk zömét a szállítási főidény bekövetkezte előtt, szeptember hó végéig szerezze be. Ez a híradás különösen, de főképpen a csabai malomipart igen közelről fogja érdekelni. Békésvármegyében a waggonhi­ányra való tekintettel az összes fake­reskedők fölemelték már a tűzifa árát s attól való remegésben élünk minden nap, hogy világítás nélkül maradunk Csabán. A villamostelepen kevesebb a szénkészlet, mint rendes körülmé­nyek között. Ujabb szállítmányokhoz alig s csak nagyritkán jut a város a Magyar Államvasutak jóvoltából. Kö­zelebbről érdekli a közönséget az is, hogy az összes ipartelepek szintén érzik már a közeledő veszedelmet. A magyar kereskedelmi kormány­nak már régen be kellet volna is­mernie, hogy a nagy drágaságot, az áruk és az élelmi cikkek rohamos emelkedését nem csupán a rossz esz­tendők és az áldatlan munkásviszo­nyok okozzák, de lényeges, sőt első­rangú szerepe van a kormánynak is. A kormány beharangozza a waggon­hiány-veszedelmet, intő cédulákat kül­dözget széjjel, de a baj radikális or­voslását még mindig nem akarja és nem tudta megkezdeni. Voltak már kereskedelmi kormá­nyok, amelyek naponként kegyelemdö­fést mértek a magyar iparra és ke­reskedelemre. Nem igyekeztek teljes erővel odahatni, hogy az évtizedek óta tapasztalt forgalmi akadályok meg­szűnjenek s hogy a teherforgalom le­bonyolítása minél könnyebbé, olcsóbbá és kényelmesebbé tétessék a közönség érdekében. Ezt az évtizedes hanyagsá­got — igaz — bajosan lehet arány­talanul rövid idő alatt orvosolni, mint amely idő a mai kormánynak állott a rendelkezésére, de azért mégis lükte­tőbb, elevenebb munkát várunk Kos­suth Ferenc embereitől. Az aradi kereskedelmi és iparka­marához küldött figyelmeztetésével még nem látjuk orvosolva ezt az évtizedes bajt. Tanácstalanságot és vergődést ol­vasunk ki abból, amely talán odáig fejleszti az állapotokat, megakadnak a kerekek, kihűlnek a kazánok, mert még mindig nincs gondoskodva kellő számú waggonról. Sürgős és gyökeres cselekedetre van itt szükség. A mai kormánytól, amelynek működését önzetlen munkál­kodás és teljes odaadás jellemzik, föl­tétlenül elvárjuk, hogy komüniké he­lyett a gyáripar és a forgalmi érdekek megme ttésére siessen. Mert ha köte­lességszámba megy az a sok szó­noklat, mely az iparvédelem terén ke­reskedelmi miniszterünk ajkairól el­hangzott, akkor kötelességszámba kell venni a tulajdonképpeni munkát is. A békésmegyei háziipar. Ujabb megállapodások Ülésezett a bizottság. A vármegyei háziipar ügyeinek istá­polására törvényhatósági bizottságunk által kiküldött bizottság szerdán délután ülést tartott. Az ülés összehivását azért látta szükségesnek Ambrus Sándor alispán, mert az ősz közeledtével már mindig aktuálisabb leyz a gyakorlat terére is átvinni azokat a megállapodá­sokat, melyek a bizottság eddigi pro­gramjában beillesztettek. Sajnos, hogy ez az érdeklődés, mely­lyel a tagok e bizottság működését eleintén kisérték ma már veszendőnek látszik. Ezt olvastuk ki abból a körül­ményből, hogy a bizottsági tagok közül mindössze csak hárman jelentek meg ezen az ülésen, ami annál elszomorítóbb jelenség, mert ha valamikor, ugy bizo­nyára most a legégetőbb, hogy a cse­lekvés gyorsaságával igyekezzünk mező­gazdasági munkásainknak téli foglalko­zást biztosítani s,ezt a foglalkozást lehe­tővé tenni. A bizottsági ülésen Ambrus alispánon kivül és K o n k o 1 y Tihamér dr. jegyzőn kivül ezek a tagok jelentek meg: Vilim István gazdasági intéző (Békéscsaba), K o n c s e k Gy. József (Gyoma) és W e i s z Mór (Gyula). Ambrus Sándor elnöklő alispán meg­nyitotta a gyűlést s üdvözölvén a meg­jelenteket, bejelentette, hogy a háziipari helyi bizottságok már mindannyi helyen megalakultak. A központi háziipari-bi­zottság megkereste annak idején a helyi bizottságokat az iránt, hogy puhatolja ki, vájjon minő ipari-ágak meghonosí­tása és kultiválása mutatkozik helyén­valónak az egyes községekben. E meg­keresésre beérkeztek már a válaszok } melyeknek jórésze amellett szól, hogy a mezőgazdasági ipari-ágak kultiválása a legmegfelelőbb népeink körében. Ér­keztek azonban olyan jelentések is> melyek a kereskedelmi ipari-ágak házi meghonosítását tartják szükségesnek. A helyi-bizottságok mindenike támo­gatást kért a nyersanyag beszerzése céljából. Erre való tekintettel elhatározta a központi bizottság, hogy a kért támo­gatást a rendelkezésére bocsájtott állam­segélyből folyositja is, de időnkint je­lentést vár a felhasznált tőkéről és az anyagról. Tudomásul vette a bizottság, hogy a kosárfonás intenzivebb müve­lésére Szeghalom, Vésztő, Gyulavári, Körösladány, Gyoma, Tótkomlós és Orosháza községek már több ezer darab fűzdugványt és 200—200 korona támo­gatást kaptak a földmivelésügyi kor­mánytól. Mindezek után elhatározta a köz­ponti-bizottság, hogy a helyi-bizottságok révén összeírja azokat a polgárokat, akik a tél folyamán foglalkozni óhajta­nak a háziipar bizonyos ágaival s elha­tározta azt is, hogy mihelyest ezek az adatok, amelyek nélkülözhetetlenek, be fognak érkezni, nyomban intézkedik a téli tanfolyamok beosztása és rendezése tárgyában is. Különösen fontosaknak találta a bi­zottság azokat a jelentéseket, melyek a kereskedelmi ipari-ágak meghonosítását Békésmegyei Közlöny tárcája. Két levél*) Hamúszínü, divatos papírra Néhány gőgös, kusza sor volt irva . . . »Bocsásson meg uram, — tévedtem! Hagyjuk el egymást. Ne tégyen szemrehányást A vágyakért, a dőre álmokért, Amiket ébresztettem. Csak semmi harag, semmi átok, Viselje férfiasan e csapást. Ha nagyon fáj, ha nagyon sajog, Szorítsa mindkét kezét a sebre, Amit egy leány játékos kedve Ütött a keblén ; — s győzze le magát. Feledje el az álnok szívcsatát, Bár feledni nehéz .. . Mert minden perc egy-egy bús emlékezés A boldog, szép időkre, Ah ! amikor szentül hittük még, Hogy ránk szakad a sugaras ég, Ha csalódnánk tiszta szerelmünkbe'. De hát azóta elrebbent az álmom S ébrenlétben, sajnos, már nem látom Olyan tündéri szépnek a jövőt. Uram! váljunk el gyorsan, — mielőbb; *) Mutatvány a szerző „Szeielmes melódiák" című, sajtó alatt lévő új verseskötetéből. Késő volna már . . . Sietős a búcsúm, adieu mindörökre, Uj kedvesem ajka égő csókra vár.« Sokáig hírt sem hallottak egymásról, Mígnem jött egy levél. . . A keskeny írásról Ráismer a férfi a lány betűire És az emlékektől hevesen megdobbant sze­[gény, beteg szíve. A régi szenvedély újonnan fölébredt, Oyőgyulatlan sebe új vérzésnek eredt Vergődött, vonaglott, kiizködött magával. Pörbeszállt gyötrődő szívével, agyával; Csókra szomjas ajka A címzés betűit sorra csókolgatta; De hogy a gyöngeség szemébe könyet csalt... Elszántan ráirta a kis borítékra: »Vissza! a címzett meghalt /« Zalay Masa. Sülyedő hajó. Irta : Molnár Gyula. (Veér Kálmán, 28 éves, nyúlánk, elegáns alak, arisztokratikus vonások, halvány arc, kopaszodni induló fő, mélyen fekvő szemek, melyekből ábrándos gondatlanság sugárzik ki.) (Lili, 17 éves, bájos jelenség, vidám baba-arc naiv tekintet, igéző kacérság a mozdulatokban.) (A Royal-fogadó első emeletén elegáns szoba. A bútorok damaszttal bevonva, a padozaton perzsa szőnyeg, ajtón és ablakokon brokátfüggönyök.) (Kálmán: A pamlagon hever, arccal egy kis háromszögletes szecessziós párnába temetkezve) (Lili: Toilette-tükör előtt ül s hosszan elmerül saját arca nézésébe. Tetszeleg és olykor, a rizspiros szarvasbőr után nyul, hogy végigsimítsa orrát, állát és halántékát. Aztán szemöldökét festi sötétebbre.) Lili: (Odafordulva Kálmán felé. Barátom, eleget aludtál! Kálmán : (Nem mozdul.) Lili: Hallja ? . . . Ébren van maga ? Kálmán : (Más oldalára fordul.) Lili: Mi leli magát? (Föláll, odamegy a pamlaghoz s egy ideig nézi a mozdulatlan alakot. Vállat von, aztán kinyitja a ruhaszekrényt és elegáns selyem blouszt vesz ki, melyet magára ölt. Nagy tollas kalapot tüz meg tején, a tükör előtt jobbra- balra forgo­lódik, hogy lássa, jól áll-e ?) Kálmán : (Ezalatt fölül a pamlagra s bambán mered maga elé.) Lili: (Elneveti magát.) Jaj de ostoba arcot vág! Kálmán : (Sóhajt). Igazad van . . . ostoba is vagyok! Lili: (Hozzámegy, cirógatja, ölébe ül, átfonja karját nyaka körül). Hát mi bajod van, fiacskám ? Kálmán : Óh jaj. Ne is kérd! Menj sétálni, ha akarsz. Lili : Azon a gummikerekün, melyen tegnap kocsikáztunk ? . . . Kálmán : Bánom is én! Lili: Akkor jer hát! Kálmán : Én ? Én nem megyek, Lili. Lili: Megbolondultál ? Kálmán : Igazán megbolondulni való j állapot! Fogalmad se lehet róla. Sze­retném lefotografálni. .. Érdemes volna a megörökítésre . . . Lili: (Bámész tekintettel). Micsoda ? Kálmán : Az én lelkiállapotom ! Lili: A lelkiállapotod lefotografálni ? Kálmán : Azt. Lili: Meg van maga őrülve ? Kálmán : Nem egészen ... de körei járok hozzá. Lili: Beszélj, öreg mi lelt ? Kálmán : No várj csak ! (Kifordítja zsebeit). Érted ezt? Lili : (Dacosan). Ne ostobáskodjál! Kálmán : Nincs érzéked a szimbó­lumok iránt . . . Lili: Óh ezen ugyancsak könnyű segíteni. (A szekrényhez fut, honnan egy hosszúkás, fekete vászonnal bekötött könyvecskét vesz elő). Nesze! Tépj ki belőle egy lapot, írd rá a nevedet, én ezalatt hordárt hivatok, aki beviszi majd a bankba! Kálmán: (Szomorúan mered a könyvecskére). Ez a könyv, ezek az üres lapok ... az ón tragédiám meg­sirathatlan történetét tartalmazzák. Lili: (Kitép egy lapot a könyvből s tollat ragad a kezébe). Mennyit írjak rá ? Kálmán : Óh, mennyit tetszik ! Lili: Ezer korona . . . Elég? Kálmán: Szegény Lili! Ha még egyszer honorálnák azt a kitépett lapot ezer koronával . . . Lili : (Átadja a tollat) Nos ! írd alá 1 Békéscsabai harisnyagyár raktárát augusztus 1-től a volt Adler-féle helyiségbe Uzletáthelyezés I helyezi át, ahol a n. é. vevőközönség harisnya szükségletét eredeti gyári árakon szerezheti be, úgy­S szinten javításokat gyorsan és pontosan eszközöl. A n. é. közönség pártfogását továbbra is kéri. tisztelettel í Uzletáthelyezés li O II \ H EGIIA, első békéscsabai kötött- és szövött iparárú gyára Bé késcsabán, Vasut-utca. Vidéki megrendeléseket olcsón és jól készít . f Jutányos árak. Gyors és pontos kiszolgálás ! üzletáthelyezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom