Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-07-21 / 57. szám

6. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. julius 11. A csabai evangélikus egyházból. Lelkész nélküli reformátusok. Tanitó áthelyezések és előléptetések. Csütörtökön gyűlést tartott a csabai evang. egyház presbitériuma, Knyihár Károly igazgató-lelkész elnöklete alatt. A gyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: A gyulai ref. egyház főpapja, Dombi Lajos, aki egyúttal a békés-bánáti ref. egyházmegye főesperese is, értesítette a csabai evangelikus egyházat, hogy Csabán megalakult a ref. egyház. A prdsbiterium erre Dombi esperest érte­sítette arról, hogy a csabai evangelikus lelkészek felmentetnek az alól a kötele­zettség alól, hogy a csabai reformátu­soknak lelkészi teendőket végezzenek. E helyütt is figyelmükbe ajánljuk a csabai ref. vallású lakosoknak, hogy ha lelkészre lesz szükségük, a saját hitvallású szomszéd városokban lakó ref. lelkészükhöz forduljanak, mert a csabai evang. lelkészek nem kötelesek többé őket kiszolgálni. Megírtuk már egyszer s e lapnak hirdetési rovatában most is benne van, hogy az egyház bérbe adja 50—60 holdas parcellákban medgyesegyházai circa 400 holdnyi földjét. Ajánlat jött elég, de az ajánlattevőknek volt annyi magukhoz való eszük, hogy előzetesen megállapodtak egymás között (ze by sa edondruhyho nehubih) a felajánlandó bérnek tárgyában. A kartell eredménye aztán ugy leszorította ennek az első­rendű földnek az árát, hogy a gazda­sági bizottság s a presbitérium is, egy ajánlatot tevő kivételével (ki ugy látszik, nincs a kartellben), visszautasitotta az ajánlatokat s elhatározta, hogy augusz­tus 4-én az egyházi tanácsteremben, d. u. 3 órakor, kellő óvadék letétele mel­lett, nyilvános szóbeli árverést tart a medgyesi föld haszonélvezetére, mikor is a legtöbbet Ígérőnek nyomban át fog adatni a föld 10 esztendőre. Az erre vonatkozó hirdetés, mint említettük, benne van lapunk mai számának hirde­tési rovatában. Legtöbb időt vettek igénybe az is­kolai ügyek. Az erzsébethelyi állami iskolai tanitók lemondtak az iskolájukba járó, majdnem kivétel nélkül evang. vallású tanulók vallásoktatásáról. Ők tudják miért. A presbitérium ezt tudo­másul vette s abban az iskolában az evang. vallástanitással megbízta Pová­z s a y Endre és G r e x a György erzsébethelyi ev. egyházi tanítókat, az állam részéről ezért őket megillető tisz­teletdíj fejében. Povázsay Máté erzsébethelyi ta­nitó bejelentette, hogy nyugdíjba megy. A presbitérium érdemes, ősz tanítójának egyhangúlag teljesítette abbeli utolsó kívánságát, hogy helyére és fizetésére fiát, Povázsay Endrét, ki eddig a ki­gyósi-utcai városi iskolában tanított, vá­laszszák meg. Csarejs tanitó elhalálozása foly­tán megüresedett állásra előléptették G a 11 i Jánost, Galli János helyére megy L a c zó Endre, Laczó Endre he­lyére C z i b u 1 a János, Czibula János helyére S z v á k Mátyás dobozmegyeri tanyai tanitó. Itt megemlítjük, hogy Szvák tanitó ellen dobozmegyeri hivei különféle panaszokat adtak be még ez év elején s áthelyezését kérték. Most ez megtörtént. Ha a dobozmegyeriek örül­nek Szvák távozásán, tudnivaló dolog, hogy Szvák még jobban örül, ha elme­het Dobozmegyerről. Szvák megbukott Dobozmegyeren, de mivel Csabára ke­rült : feljebb bukott. U h r i n Pál tanitó fizetését a pres­bitérium kiegészítette elsőrendű fizetésre, illetve neki adta a néhai Csarejs György fizetését. Végűi még sajnálattal kell megem­lékeznünk arról, hogy az egyházi polgári leányiskola ügye ezen a gyűlésen megbu­kott. Amilyen szépen megindult a do­log, amilyen örvendetes volt látni, hogy a pesbiterium egyes tagjai égető szük­ségnek tartják ez iskola felállítását, olyan szomorú volt tapasztalni hogy Áchim L. András felszólalására, ki ezt az isko­lát szükségtelennek találta s az eleminél nagyobb műveltségre törekvőket a fel­sőbb leányiskolába utasitatta, lekerült a napirendről. Hisszük, hogy csak egy időre, mert arra szükség van. A békésmegyei agglegények. Adót reájuk ! I gyaló leirata a Gyula—Kétegyházai, me­j zőberény—vésztői,Füzesgyarmat—nagy­I bajomi és Kétegyháza—eleki utakra vo­natkozik. Ezek az utak összesen 24 és Va kilométerrel gazdagítják majd a megyei úthálózatot. A gyula—kétegyházai útsza­kasznak 12 km., a mezőberény—vész­tőinek 5 km , a füzesgyarmat—nagy­bajominak szintén 5 km. és a kétegy­háza - elekinek 2 l/a kilométer a kiépí­tendő hossza. Kovács Imre tiltakozott s végre kijelentette, hogy neki van 100 forintja, de az az ő jogos tulajdona. Nagyobb bizonyság okáért ki is vette a tárcáját, amit az idegen nyomban elkapott s fu­tásnak indult azzal. Ebben a pillanatban Kovács társa is szaladásnak eredt, de visszakiáltotta még, hogy a tolvaj után fut, akit a rendőrség elé akar állí­tani. A jámbor nagyzerendi paraszt várt egy órát, két órát s mikor nem jelent­kezett az idegen, bekocogott a rendőr­ségre, megtudakolandó, vájjon megke­rült-e már a tolvaj. Itt aztán felvilágosí­tották mindenről. A rendőrség kettőzött erélylyel in­dította meg a nyomozatot, hogy a jó­madarakat hurokra kerítse, de azok ma már teljes biztonságban érzik magukat. A szentandrási krónikából. Közli : Zlinszky István. V. „Hogy szegény embertársaimon segítsek, — ki élni sem kívánnék egye­dül magamért — hozzáláttam az orvos­láshoz, annál inkább neki bátorodván, hogy nemsokára egy németországi or­vosnak Muszkaországból atyafiaihoz irt levelének fordítása jutott kezeimhez; azt pedig, hogy Rigában mint bánnak a betegekkel, az újságban olvastam. Ezekből kitetszett, hogy nem rosszul kezdtem a gyógyítást. Azért is uton­utfélen szünet nélkül hirdettem ennek a nyavalyának veszedelmes következ­ményeit, de ellenben annak bizonyos elkerülhetését, ha orvosoltatik. Kisded nyájamat arra is megtanítottam, hogy miképpen kell orvosolni Aki szófogadó, az egy sem hal meg; aki pedig paraszti, durva, tudatlan, értetlenségében meg­átalkodott, vagy a beteg elvesztvén sokszor elméjének helyességét, a körül­állóktól — gondatlanul gyilkoló szána­kozásból — hideg vizet' kap, a halált egy sem kerüli el. A gyógyításnak módja ez : Megvan a nép még a nyavalya elérkezésének idejétől tanítva és naponként folyton taníttatik, hogy miféle jelekből lehet észrevenni ezen veszedelmes nyavalyá­nak közeledését az emberhez. Ha vala­kinek fejszédülése, vagy kéz-, lábellan­kadása, gyomorémelygése, vagy has­menése kezdődik, azonnal feküdjön le. A beteget meleg ágyba lefektetem, dunyhákkal, bundákkal betakartatom, hogy legkisebb mértékben se jusson hozzá külső levegő, egyedül az orra marad takaratlan; a fejére is ruha téte­tik. Egyszersmind a beteg, amint lefek­szik, kötést készíttetek: fodormentát (herba menthae crispae), istenfát (herba abrosani), borzsikát (herba saturea), zsályát (herba salviae) és uton termő mályvát összevagdaltatva, megforrázta­tom vizzel; két ruha közé tétetem az összevagdalt füveket és egyik oldalát forró borral meglocsoltatva, jó melegen a beteg gyomrára köttetem, frissen és jól betakartatom ismét. Italt is mindjárt készíttetek. Fodormentát, bodza-virágot (fl. sombaci), vagy szikfő-virágot forráz­tatok és ezt gyakran, melegen adatom a betegnek. Miután a fodormenta el­fogyott, helyette a csombor-füvet (herba pulegu) használom, mely a réteken bő­ven terem. Ha szomjúhozni kezd a beteg, árpát főzetek s ennek levét melegen adatom néki; ha éhezik, meleg levest főzetek és adatok, de italul erre is árpalevet kap a beteg. Midőn a nyavalyát elker­gető forróságon keresztül esik, ámbár forróságban marad a takarók alatt, mégis cspndes tűréssel szenvedi; mellettök lévén, ezt többeken tapasztaltam. Izza­dás közben száraz, tiszta ruhát adatok a betegre. Ha jobban kezd is lenni a beteg, a kötést nem engedem levétetni, sőt megujittatom meleg helyen és két lepedővel betakartatom egész nyakig, hogy hirtelen átváltozás ne történjen ; ha a lepedők alatt is folyvást izzad, igen jó jel. Azután felkelni engedem, de téli módon öltöztetem. Ekkor, ha meleg levest eszik, engedek egy kevés bort inni. E mód szerint sok betegem ha rosszul lett reggel, este már fenn járt a házban. Hogy a köznépet jókori lefekvésre serkentse az ember, szüntelen kérni és inteni kell; már nékem a mellem is fáj, mert nem győz az ember ezzel a buta néppel valami okosat elhitetni. Én há­rom hét alatt reggeltől fogva estig egyik házból ki-, a másikba bementem (mert itten kórházat rendezni lehetetlen volt), nézegettem kezeiket, lábaikat minden rettegés nélkül, úgyannyira, hogy már a sok járkálás ós beszéd miatt elgyen­gültem, de felfrissített azon öröm, me­Esztergommegye akarja igy. Megérkezett már Bókósvármegyéhez is az az esztergomi törvényhatósági határozat, mely a nőtlen emberek meg­adóztatását kívánja s melyről az ország lapjai oly élénk tónusban írtak. Európa kulturállamaiban már évek­kel ezelőtt mozgalom indult meg a nőt­len emberek megadóztatása iránt. Ha jól tudjuk, Franciaországban már életbe lépett ez a reform, amelynek egyrészt az a célja, hogy házasságra buzdítsa a férfiakat, másrészt az, hogy a megrögzött agglegényt, a terhektől roskadó család­apák terheinek megkönnyítésére, érzé­kenyen sutjsák, amiért megfeledkezett a nemzete iránti kötelességéről és nem akar gyermekeket nevelni. Valószínű, hogy a nőtlen emberekre előbb-utóbb Európa valamennyi államában adót fog­nak kivetni ós igy természetszerűleg Magyarországon is, persze csak legutolsó sorban, mert minden reformban néhány évtizeddel kullogunk a külföld után. Egyelőre tehát valószínű, hogy minden erre irányuló terv a meg nem valósított eszmék lomtárába kerül, bár szociális szempontból nem kis jelentőséggel bir. ivm noha egyelőre kevés kiiátás van arra, hogy Magyarországon a nőtlen embereket megadóztassák, mégis moz­galom indult meg e reform megvalósí­tása iránt. Esztergommegyében ós nem lehetetlen, hogy nagyobb arányokat fog ölteni, mert Esztergcmvármegye vala­mennyi törvényhatósági bizottságnak megküldte a reform megvalósítása iránt a képviselőházhoz intézett feliratát, arra kérvén a vármegyéket és a városokat, hogy pártolják a felratot. Bókósvármegye törvényhatósági bizottsága már valószí­nűleg legközelebbi közgyűlésén ?foglal­kozni fog az érdekes inditványnyal és nem lehetetlen, hogy pártoló feliratot fog intézni a kormányhoz ós a képvi­selőkázhoz a reform megvalósítása érde­kében. * Az érdekes átirat azt a tervet veti fel, hogy a hót ós tizenöt éves kor között levő elhagyott gyermekeket ezentúl a városok helyett az állam nevelje és segé­lyezze, még pedig a nőtlen emberek megadóztatásából létesítendő alapból. Létesítsen az állam - úgymond az átirat — gyermekvédelmi alapot azoknak hozzájárulásával, akik a gyermeknevelés terheit nem érzik. A gyermekek gondo­zása ós nevelése a szülőkre aránytalan terheket ró, amelyek a nőtlen embereket nem érintik. Az átirat javaslatba hozza, hogy minden huszonnyolc éves nőtlen férfi, vagy gyermektelen özvegy, férfi és nő, fizessen ilyen adót. De nemcsak a nőtlen emberekre, hanem a gyermek­telen házaspárokra is ki szeretné terjesz­teni Esztergom vármegye ezt az uj adó­nemet. Persze a házaspároknak egy bizonyos terminust adnának és csak akkor adóztatnák meg őket, ha ez a terminus elmúlt, anélkül, hogy gyer­mekük született volna. Ez az eszme különben nem uj, amint­hogy semmi uj sincs a nap alatt. Már O k t á v i u s római császár idejében 28-ban Krisztus születése előtt ediktumot adott ki, amelyben később a Lex Júlia de maritandis ordinilus alap alt s amely rendelet Krisztus előtt 9-ben a Lex Papia Poppea-féle toldalékkal életbe is lépett Ez a törvény éppen ilyen rendel­kezéseket tartalmazott — a köz érdeké­ben, bár akkoriban más cél vezérelte, más ok kényszeritette a tövónyhozót ezeknek az intézkedéseknek megtételére. Békésvármegye útépítései. A kereskedelmi miniszter leirata. Elrendelte a közigazgatási bejárást. Annak a nagyarányú útépítési pro­gramnak, amelyet Békésvármegye terü­letén kell megvalósítani, érdembe vágó, uj fejezetét nyitotta meg a kereskedelmi miniszternek azon rendelete, mely teg­napelőtt érkezett vármegyénk alispáni hivatalához. Folyton fejlődő útpolitikánk hatalmas lépéssel halad előre, ha kiépül­nek az idei programba fölvett utak, me­lyeknek közigazgatási bejárását is elren­delte már a miniszter. A kereskedelmi miniszternek ezt tár­A miniszter felülbiráltatta az állam­építészeti hivatal aktáit s ezen hivatalnak előterjesztése alapján a munkálatok en­gedélyezése előtt helyszíni bejárást ren­delt el. A helyszíni bejárás határidéjeül a Gyula—kétegyházai és Kétegyháza— gyulai útra augusztus 5-ikét, helyéül pe­dig a gyulai városházat, a Mezőberény— vésztői ut bejárása idejéül augusztus 6-ikát, helyéül a mezőberényi község­házat, a Füzesgyarmat—nagybajomi ut idejéül augusztus 7-ikét s helyéül pedig Füzesgyarmat községházát tűzte ki. Értesili a miniszter a vármegyét, hogy a helyszíni bejárások vezetésével P u m József királyi műszaki tanácsost bízta meg s felhívja a törvényhatóságot, hogy a helyszíni bejárásokon képvisel­tesse magát, valamint felhívja a megyét arra is, hogy erről a miniszteri intéz­kedésről értesítse nyomban a nagyobb ipari vállalatokat. Ilyenformán a megvalósítás utolsó stádiumába jutott az ez évi útprogram. E helyszíni tárgyalások után P u m Jó­zsef műszaki tanácsos nyomban meg­adja az engedélyt a munkálatok meg­kezdésére s értesülésünk szerint az ál­lamópitészeti hivatal máris intézkedett, hogy ezidőre zavartalanul kezdetét ve­hesse az útépítés. Kifosztott vásáros ember. Könnyen szerzett száz forint. A városi krónikáknak sűrűn beirott lapjain sokszor találkozunk egy-egy olyan tolvajfurfanggil, amelynek egy­ügyüsége már elegendő ahhoz, hogy gyanút keltsen abban, akit áldozatul szemeltek ki a vásári rémek. Az az eset is, amelyről alább szó lészen, ezek kö­zül való s igazán csodálni tudjuk a ma­gyar paraszt naivitását, amely könnyű­szerrel a kifosztás áldozatául dobja őt. Kovács Imrenagyzerindi gazda ott üldögélt pénteken a gyulai vásár­téren. Tehenet akart venni s mert nem talált még kedvére valót, bejárta még egyszer a vásárteret. Eközben melléje toppant egy ismeretlen : — Jó napot! Ejnye be rossz a vá­sár!?.. . Kovács bizalmasan ránézett a jö­vevényre, mint aki az ő véleményét is képviseli: — Rossz bizony 1 Magam sem kapok kedvemre való jószágot. — Mit akarna vásárolni? — Tehenet! válaszolt a nagyzerindi gazda. — Drágát-e ? — Úgy száz, százharminc forint kö­rülit! . . . — No akkor jó, hogy találkoztunk. Amott a vásártér mögött áll egy olyan tehén. Bizonyosan megfelelő lesz. Száz forint az ára. Meg is nézhetjük rögtön. El is indultak a jelzett irány felé. Menetközben elsurrant mellettük egy eléggé jól öltözött, földbirtokosnak látszó ember s egy pénztárcát hullajtott el. Kovács társa rögtön utána hajolt s fölvette a duzzadt erszényt, aztán titok­zatosan odasúgta a nagyzerindi gazdának : — Most elmegyünk valahová s meg­osztozunk a pénzen. A jámbor gazdálkodó ráállott s még ő sürgette, hogy minél hamarább néz­zék meg az erszényt. Erre kisétáltak a Körös part felé s egy bokor mögött épp ki akarták nyitni a talált pénztárcát, amikor lelkendezve feléjük szaladt az az ember, aki a tárcát elhullatta. Egyene­sen Kovács feló tartott: — Száz forintott vesztettem el. A pénzt maga találta meg. Adji elő hamar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom