Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-12-22 / 101. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. dec. 8. távirat budapesti keltezéssel van ellátva s szövege ez: AMBRUS SÁNDOR alispán urnák Gyula. A vezetésed alatt nuiködö tiszti­karnak ide utánam küldiitt s e perc­ben vett üdvözlő sürgönye örömmel töltött el s kedves biztosítékot nyújt arra nézve, hogy egymást megértve, egyesült erővel munkálhatjuk a hon s a vármegye javait és jólesőn biztat azzal is, hogy nem jutok teljesen ide­genek közé, amikor közétek érkezem. Fogadd s tolmácsold —- kérlek — a tisztikarnak is legmelegebb köszöne­temet s őszinte üdvözletemet. A kö­zeli viszontlátásra: Dőry Pál. Az uj főispán szombaton délután a 2 órás vonattal érkezik meg Gyulára. Az állomáson Gyula város nevében dr. Lovich Ödön polgármester üd­vözli Dőryt, akinek megérkezésénél megjelenik a pályaudvaron a vármegye tisztviselői kara is. Másnap vasárnap, rendkívüli köz­gyűlés lesz, melyen a vármegye közön­ségének szine előtt az ünnepélyes es­kütétel és az ősi szokás szerinti beikta­tás történik. A közgyűlést követőleg az uj főispánnál testületi tisztelgés, kül­döttségek fogadása lesz, amit közebéd követ a „Komló"-szállóban. Az installáló közgyűlésre Ambrus alispán a követ­kező meghívót küldte szét: ,,A nagyméltóságú m. kir. belügy­miniszter urnák folyó évi december hó 16-án,kelt 7470. eln. számú leirata sze­rint Ő császári és apostoli királyi Fel­sége folyó évi december hó 14-én kelt legfelsőbb elhatározásával, Békósvár­megye főispánjává Dőry Pál urat, Tolnavármegye alispánját legkegyelme sebben kinevezni méltóztatott. Á kine­vezett főispán ur Ő méltóságának ősi szokás szerint való beigtatása végett a törvényhatósági bizottságot folyó évi december hó 29-ik napjának délelőtt 9Va órájára rendkívüli közgyűlésre ezen­nel egybehívom s ezen ünnepélyes köz­gyűlésre, valamint azt megelőzőleg dél­előtt 9 órakor a gyulai róm. kath. nagy­templomban tartandó isteni tiszteletre a t. Cimet tisztelettel meghívom." Akik a közebéden résztvenni óhaj­tanak, jelentsék be ebbeli szándékukat dr. Moldvány János vármegyei al­jegyzőnél. A hódmezővásárhelyi főispáni ál­lásra vonatkozólag ezeket irja egyik vásárhelyi laptársunk: „Egy időben széleskörű ós sok nevet felölelő kombinációk indultak meg a főispáni állás betöltését illetőleg, melyek azonban üres híreszteléseknek bizonyultak. A legkomolyabb kombiná­ciók egyike volt a tolnamegyei alispán­nak, Dőry Pálnak kineveztetése, amit azonban csakhamar illuzoriussá tett az a másik, egészen komoly formában fel­merült híradás, hogy Vásárhely város főispánjává S p i 1 k a Antal battonyai főszolgabíró fog kineveztetni. Ennek a kombinációnak valószínűséget ad most az a körülmény, hogy Dőry Pál tény­leg kineveztetett Békésvármegye főis­pánjának, ellenben nem bízatott meg egyúttal a vásárhelyi főispánság teen­dőinek ellátásával is, ami arra a fel­tevésre jogosít, hogy a két főispánság ismét különválasztatott és Vásárhely városa külön főispánt kap, még pedig S p i 1 k a Antal battonyai főszolgabíró személyében, aki a lefolytatott nemzeti küzdelem idejében adta kiválóan szép jeleit tehetségének és hazafiságának. A hivataloá iap pénteki száma már közölte S p i 1 k a Antalnak Vásárhely város főispánjává történt kinevezését. Képviselőtestületi közgyűlés. Csaba kösügyeiből. Látogatott közgyűlést tartott csü­törtökön délelőtt a békéscsabai képvi­selőtestület. Városatyáink majdnem tel­jes számban részt vettek ezen a kc'J. gyülésen, amely ez évben utolsó ki gyűlésé volt a régi képviselőtestületnek A jövő óv első közgyűlését január 2-ikára hivja össze Seiler f.W.oIgd­biró. Ekkor vonulnak föl a, aj tago;:, akik szilárd meggyőződést k szo;; d, hasznosabb munkálkodást ai.; nak és fognak kifejteni, mint a régi képviselő­testület. Hogy ez a meggyőződós meny­nyiben jogosult, azt majd a jövő év érkölcsi tevékenységének eredménye fogja megmutatni. A csütörtöki közgyűlés rendes ügyei­nek tárgysorozatát megelőzően két tiszt­viselői ós egy Írnoki állást töltött be a közgyűlés, az elhalálozás folytán meg­üresedett I-ső adótiszti állásra L i z s á k i Lászlót, a Il-od adótiszti állásra pedig Krmeczki Lajost, s a Krmeczki meg­választatásával megüresedett irnoki ál­lásra Val'entinyi Jánost választották meg. A megválasztottak nyomban le is tették a hivatalos esküt. Az adótiszti állásokra összesen kilencen pályáztak. A pályázók közül azonban Németh István visszalépett. A községi képviselőtestület a csabai öntözött-rót termőképességének foko­zására előterjesztést tett a földmivelés­ügyi miniszterhez. Az utóbbi években ugyanis azt igazolta a tapasztalat, hogy a folytonos vízmosás következtében a rét termő ereje csökkent. Ennek a mind­inkább fokozódó bajnak csökkentésére szükségesnek mutatkozott, hogy az el­vesztett termőképességet műtrágyával pótolják. Ez azonban sok pénzbe kerül s a község a földmivelésügyi minisztert arra kérte, hogy a műtrágyázás költsé­geit az államkincstár terhére vállalja. A miniszter eleget tett ennek a kíván­ságnak, amit a közgyűlés köszönettel tudomásul vett. A műtrágyázás költségei 12.000 koronára rúgnak. Mult számunkban közöltük már azt a javaslatot, melyet a felsőbb leány­iskola tárgyában terjesztett a közgyűlés elé egy ebben az ügyben összehívott értekezlet. E javaslathoz képest kimon­dotta a képviselőtestület, hogy a leány­iskola torna- és kézimunka-termeit ki­építteti s a 27.167 korona épitési költ­ségnek egy részét az iparosok „Ottho­nának" alapjából veszi kölcsön, 6000 koronát pedig az iskola-alap fenmaradt összegéből. Kijelentette egyben a köz­gyűlés, hogy az iskolát visszafejleszteni sohasem volt szándékában a községnek. Mikler Sándor dr. királyi tanfel­ügyelő rendeletet kapott a minisztertől, hogy egy, a gerendási határban épí­tendő iskola tárgyában lépjen érintke­zésbe a községgel. A gerendási tanyá­kon lakó polgárok ugyanis beadványt intéztek az iskola létesítésének érdeké­ben a miniszterhez. A tanács azt java­solta, hogy a szükséges telket jelöljék ki. Reménye van az elöljáróságnak, hogy az uj iskola a bodzási határszélen állíttatik-fél s igy nagy hiányt és régi szükséget van hivatva pótolni Ugyanebben az átiratban konsta­tálja a íanfelügyelő, hogy Békéscsabán az óvóköteles gyermekek száma két­ezerrel szaporodott. Figyelembe véve ezt a körülményt, a belterületen 2 ós Erzsébethelyen 1 óvodát kell felállíta­nia a községnek s ezt a kötelességet a közgyűlés el is vállalta, de nem nyilat­kozott hajlandónak a három óvónő után évi nyugdíjjárulékot fizetni. A községi takarékpénztár ügye régen foglalkoztatja a csabai képviselőtestü­letet is. Régebben egy bizottság is kül­detett ki e kórdós előkészítésére, de mi nem emlékezünk, hogy ez a bizottság gösebb ügyet a magáénál, nem anali­zálta a kolléga érthetlen magaviseletét, zavarát, hanem megragadta pedánsan vasalt ingmellót és mig görcsös keze marokra gyűrte a finom hajtás-sáncokat, az ajka reszketően, akadozva nyögte: — A feleségem... a feleségem . . . — Rendelkezésedre állok, — mondta rá a kolléga hirtelen elszántsággal ós halálra sápadt arcát elöntötte az indu­lat lángszine. — A feleségem megháborodott! — ismételte egynéhányszor a férj kétségbe­esve. — Azonnal el kell jönnöd mi­hozzánk ! — Oda . . . oda . . . nem mehetek j dadogta a colléga ijedten, sőt alázatosan — ha már mindent tudsz, nem is kóny­szerithetsz erre! . . . És farkasszemet néztek . . . Oh, micsoda észvesztő pillanata volt ez a pokol gyötrelmeinek ; mindent be­világító sugárként hatolt bele az a né­hány gyáva szó a férj agyába. — Uram Isten ! ordított föl halálra­zve.— Te vagy hát az az átkozott fekete ember? és megtört alakja harcrakés/.en fölepyenesült. Egyszerre erőteljesní-;- érezt< magát és ez az erő ; ly. iheílenné vált, hogy hatalmas ütésben nyilvánult, ami ott csattant el a kolléga gondosan borotvált arcán. Ettől az ütéstől megtántorodott a fekete ember, de hozzájárult még néhány ru­gásiis és néhány brutális ökölcsapás. A férj tulajdonképpen csak az utcán kezdett gondolkodni, amikor görcsösen összeszorult ujjai közül friss ibolya szirmait szórta le a kövezetre, a bűn megsemmisített virágaként és megve­téssel nézte, ahogy az éji szellő táncra vetette holt levélkéit egy utcalámpa ködös fénykörében Ezalatt eszébe ju­tott sok jelentéktelen dolog, ami sem­misnek tetszett akkor, főképp a kolléga sűrű látogatásai, többnyire olyankor, ő nem volt odaha, ráemlékezett az asz­szony hiu ós pazar öltözködésére, holott valaha házasságuk első idején a karton­pongyola poézise is kielégítette. De mindezek dacára ebben a percben is szentül meg volt győződve arról, hogy a kisujját se engedte megcsókolni a férje hajlókában ennek a fekete ember­nek, akit a szerencsétlen végzet útjába sodort. De annál, hogy ilyen árulást elkövessen, sokkal becsületesebb volt a lelke, mert íme, a lelki vívódásoknak esett áldozatául. De szeretnie kellett a fekete embert nagy, erős szenvedély­lyel, hiszen szökésre következtetve utra­készen állottak ós ha ő haza nem jön véletlenül ezen a döntő éjszakán, a párja mulhatlanul vesztébe rohan. Azonban a bosszú minden gonosz indulatrohamát legyőzte nemes szivé­ben a szánalomérzet. A beteg asszony java, élete volt most is főgondja és egy olyan orvos sietségével, akinek köteles­ségérzete szent és akinek szivét minden alacsony személyeskedésen fölül emeli hivatásának magas ztossága, — becsön­getett segélyért a legközelebbi kollega lakásába. * Mire az asszony magához tért hosszú, hagymázos betegségéből, — csöndes fe­hér emberré vált a fekete ember. A párbaj-golyó gyilkos kegyetlenséggel keresztülfurta tüdejét é3 ezen a kicsiny résen keresztül olyan rohamosan fogyott életereje, hogy március leszebb napján kellett búcsúznia a napfényes világtól. Az asszony éppen a verandán, egy ki­párnázott zsöllyében sütkérezett a szeme le volt zárva, — szendergett. S csak arra eszmélt, amikor egy csomó friss ibolya hullott az ölébe, — ahogy fölnyitotta ábrándos szemét, az urát látta maga előtt, kissé fáradtan, sápadtan és izgalomtól reszkető ajakkal. — Egy szomorú hirt hoztam, — szólalt meg komolyan, látszott rajta, hogy az életének legkínosabb újdon­ságai közül való. Egy pillanatra elnémult, azon tűnődve, hogyan adja leggyöngó­debben tudtál a a szerencsétlen asszony­nak a nagy veszteséget ? De az asszony nem engedte szóhoz jutni. — Tudom, — mondta hideg, érzé­ketlen hangon — meghalt a fekete em­ber ! a hipnotikus szemek örökre le­zárultak . . . Aztán bágyadt kezét föl­emelte és magához vonta az ura erős karját. Ez a régjnélkülözött bizalmasság megremegtette gyönge szivét, szép ál­mait elöntötte a könnyözön és halvány ajkáról előtört végre a sokáig vissza­fojtott szóáradat. — Oh, ón mindent tudok, — zokogta hangosan, tudom, hogy amikor a hires professor biztosított, hogy ez csak hagy­máz, valami érthetlen idégrázkódás kö­vetkezménye és nem általad, rettegett téboly, - hálásan összetetted a kezedet, hogy imádkozzál értem, tudom, hogy amikor nem voltál a betegagyam mellett, — a bűntársamat ápoltad önzetlen oda­adással, hogy megmentsed nekem, — tudom, hogy elkövettél mindent, ami emberi értelemben lehető, hogy hősie­sen megküzdöttól önmagaddal is, csak­hogy én meg a fekete ember életben maradjunk, tudom, hogy ma reggel hozzá hivtak olyan sürgősen és tudom, hogy csak a haldoklókhoz sietnek olyan lélek­vesztő igyekezettel, ahogyan te siettél, — nayon jól tudom azt is, hogy a bo­csánatodra szomjazott ós megenyhültek szenvedései a te nagylelkű feloldásod által, — oh, én minden elsusogott szót hallottam, minden mozdulatot láttam, de lázas álomnak véltem. Most ébren vagyok, nemcsak a testem gyógyult meg, de a lelkem is újra épp, — ós az élet­kedvemhez csak a te teljes bocsánatod hiányzik . . . Az orvos a szerelmes ember meg­hatottságával tette kezét az asszony fe­jére, az pedig hirtelen levonta ezt az áldott kezet és hálásan összecsókolta. — Az ibolyákat ő küldte, — gyónta meg a férj szomosu kegyelettel, az utolsó csókját reájuk lehelte és ebben a csók­ban költözött el a lelke. Az asszony kissé borzongva érin­tette meg az illatos csokrot, hogy az ölé­ből a veranda párkányára helyezze. — Nem szenvedhetem többé az ibo­lyát,' — vallotta meg palástolhatlan irtó­zattal ós a kisértő emlékek elöl mene­külve, — védelmet keresett az ura ölelő karjai között. előterjesztést tett volna már e kérdés­ben. Mindazonáltal a községi elöljáróság most a községi takarékpénztár felállí­tását hozta javaslatba s a szükséges alaptőke megszerzése érdekében a regále kártalanítási kötvényeket proponálta. A felállításra vonatkozó javaslat megtételére azon eszme vezette a taná­csot, hogy a külföldön létesített ilyen intézmények is mind fényesen prospe­rálnak. Javasolta ezután a tanács nevé­ben Korosy László főjegyző, hogy egy bizottságot küldjön ki a közgyűlés szükséges szervezési munkálatok elvég­zésére.? Fáy Samu dr. nincs megelégedve az előterjesztéssel. Ez az ügy rendkívül fontos s mélyrehatóbban kell azt elin­tézni. A maga részéről azt javasolja, hogy egy bizottságot küldjenek ki előbb, amely lényegileg is elbírálás alá venné a takarékpénztár üpyét. Korosy Lászió ésSzeberényi Lajos Zs. felszólalása után a közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el s a szer­vezési munkálatokat teljesítő bizottságba H a a n Bélát, R o s e n t h a 1 Adolfot, Kocziszky Mihályt, Wagner Jó­zsefet, Sze berényi Lajos Zs.-ot és dr. Fáy Samut küldték ki. A Bókésmegyei Gazdasági Egyesü­let a jövő év őszén Békéscsabán ren­dezendő mezőgazdasági kiállításának anyagi támogatására 1000 koronát kórt a községtől. E kívánságnak eleget tett a képviselőtestület. Ezzel egyidőben előterjesztést tett a tanács, hogy a köz­ség is részt vegyen az öntözött rét termékeivel ezen' az országos jellegű kiállításon. Régi községi ügy a „Fiume"-szálló átalakításának kérdése is. A képviselő­testület elvben már régebben elhatá­rozta, hogy az épületet kibővitteti s egy téli keriet építtet. Áchim • asztáv községi mérnök azonban nem ké hette el a terveket s most á közgyűlés' Wá g n e r Józ^í építészt bizta meg az átalakítás terveinek elkészítésével. Több apróbb ügy után a közgyűlés véget ért. ­í békésmegyei muakásMzak, Visszaadták a terveket. Bizottsági ülés. Vármegyénk törvényhatósági bizott­sága annak idején egy bizottságot kül­dött ki a munkásházak ügyében. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy az épités módozataira vonatkozólag meg­állapodásokra jusson s hogy minden ezzel összefüggő kérdést előkészítsen és elintézzen. Ez a bizottság csütörtökön délután fontos ülést tartott a vármegyeház kis­termében, Ambrus Sándor alispán elnöklése mellett._Az ülésnek javaslatot kellett volna megszerkesztenie á tör vényhatósági bizottság elé, a megyei munkáslakásokra vonatkozó program végrehajtása tárgyában. Ezt a javaslatot azonban nem fektethette le. A megyebizottságtól kapott megbí­zatása folytán ugyanis a munkásház­bizottság felkérte az államépitészeti hi­vatalt, hogy a terveket ós a költségvetést elkészítse. P e r s z i n a Alfréd hivatali főnök vezetésével az erre vonatkozó munkálatok el is készültek s a terveket és a költségvetést csütörtökön terjesz­tette a bizottság elé. Ambrus alispán intentiója az volt, mikor ezt a nagyfontosságú kérdést föl­vetette, hogy a felveendő 500.000 koro­nás kölcsönből 500 munkásház épites­sék, ami csak ugy lett volna elérhető, ha egy-egy épület 1000 koronánál többe nem kerül. Az államépitészeti hivatal tervei szerint azonban közöl másfélezer koronát igényel egy-egy munkás hajlék­nak építése s a bizottság ilyen keretek között nem tartotta vógrehajthatónak a programot s a tervek visszaadását hozta javaslatba azon utasítással, hogy az ál­lamépitészeti hivatal az 1000 koronás keretet az ujabb tervek elkészítése kö­rül ne lépje át. Perszina Alfréd államépitészeti főmér­nök több alföldi várostól bekért mun­kásház-terveket. A megkereset városok közül Makó terveit meg is kapta már s ezek szerint a csanádmegyei munkai házak is 1400 koronába kerülnek. A bizottság különben örömmel \ ette tudomásul, hogy a miniszter az 500 0'/! koronás kölcsön törlesztésének

Next

/
Oldalképek
Tartalom