Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-12-01 / 95. szám

Békéscsaba, ! ()07. XXXIV-ik évfolyam. 95-ik sz. Vasárnap, d BEKESM EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap és csütör.ökön ElfCFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre o kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kéziratok néni adatnak vissza. Főszerkesztő : Dr. SAILEK VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetc és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetem. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 filléi Amit a sajtó mond . . . Békéscsaba, november 30. Mióta a nemzeti kormány óriási nehézségek és áldozatok árán meg­kötötte Ausztriával a kiegyezést, újsá­gok akadnak, amelyek egy csoportba tömörülvén, a jelentős nemzeti vívmá­nyok ellenére is, a nemzeti közóhaj és közhangulat elcsavarásával, uj gene­rációt szeretnének nevelni. Ferde okos­kodásuk, mételyező szofizmájuk azt kívánja ettől az ujonan nevelendő generációtól, hogy a „sajtó" útmuta­tásai szerint gondolkozzon. S miután minden olyan lap, amely nem az ő álláspontjukat vallja, csak „megfizetett pacsirta 1 1, nyilvánvaló, hogy ezek az újságok csupán önmagukat vélik „ saj ­tónak" s csupán a saját útmutatásukat kvalifikálják arra, hogy figyelemre és meghallgatásra érdemesítse azt a nép. Ez a „sajtó" pedig sokat beszél és sokat tanácsol mostanában. S van­nak, akik osztják is nézeteit. Ezért tapasztalhatjuk azt, hogy intelligen­ciánkat, ifjúságunkat elhervasztja a nemzeti szint játszó sajtó-klikk. Ezért van, hogy a nemzetközi szociálizmus sorvasztja munkásainkat s sz amerikai bacillus támadja népünket. (Jbi bene, ibi patria. A hon iránti sz eretet nem fűzi oly szorosan már a hazához, diádhoz és hithez. Ilyenre, neveli cz a sajtó a ucpet, amikor m{ n cj en cjk. kében azt kiabálja, ami'-, r a kor­mányra szórt rágalmaihoz refrénképpen azt fűzi : „Fizetésemelést és kevés mun­kát!" A dőrék és ió^Éakon baran­golók főaposjgfei és hirlapgyárosai, meg a civil;>ációnak föltolakodott őr­angyala', e i* hirdetéséből tisztes­r-*nak zsebre. Henyél­nri!^ s KUl M ' Igy gyűjtik a pénzt. Pcüi7 tudhatna bölcsen, hogy ahol 3 - nkát nem (ártják szentnek, ott 'usztulás . . . Ma már sok olyan emberre talá­lunk. akik egyáltalán nem gondolkoz­nak a napi kérdések fölött. Ezek mind a sajtó-klikknek emberei. Újságjaikból szedik a legfölületesebb és a legcél­zatosabb nézeteket. A korcsmáros ad reggel pálinkát; a sajtó-klikk pedig ad hozzá újságot. E kettő tökéletesen kiegészíti egymást. Egyik öli a testet, a másik mérgezi a lelket. Igy születik aztán az a generáció és az a társa­dalmi mozzanat, amelyei ők, a klikk hitnélküli emberei, megújhodásnak és modern „népkultúrának" neveznek. Ez a nevelés mai közéletünk fér­fiain is meglátszik. Annyi az okosdi, annyi a szószátyár és oly kevés a tettek embere közöttünk, mint még nem volt soha. A janicsárok jobbak voltak, ineii csak egy országot veszé­lyeztettek a saját bőrük árán. De ez a sajtó-klikk elfogja iszapositani az egész újkori civilizációt. Ha ezek a lapok nevelik a népet, — egy-két generáció alatt végképp elbutul az olvasó-közönség. Mert e sajtó nem a népet emeli föl, hanem lesülyed a nép salakjának legalacsonyabb szenvedé­lyeihez. Ebből csinál tőkét. Ebben vájkál. És minél nagyobb a botrány, — annál nagyobb a sikere is. Előíté­letet nem ismer, pietás nincs eljárásá­ban. Halad, mint a nagy kaszás : a halál. És a keresztény-cvilizáció teme­tőjét virágos kertnek tekinti. Ez a klikk csak szavakban ismeri a nemzeti jeliemet, a hazafiságot. Ér­zése más. Titkos célja az, hogy meg­teremtse egy hazátlan csoportnak a nemzetközi hazát. Elég, ha egy pillan­tást vetünk a nemzetközi szociálisták törzskarára s a kép előttünk áll. Tisz­tán és leplezetlenül. Megállapíthatjuk e klikknek őszin­teségét is. Sajtóorganumai egy idő óta a játék ellen hangolnak például. Na­gyon helyes. A játék bizony nem erény. A kártyatartozás be nem hajt­ható sehol. Turpis causa mindenütt. Ha valaki nem fizet — nem dekoratív dolog. S ezzel vége. Ámde a nagyobb játékdifferenciák mégis csak a börzén vesznek el. E differenciák mellett a kártyaveszteségek kis Miskák. Van ezért nagyképű hajsza a börze ellen ? Ugy-e, nincs ? Keressük ennek okát a sajtó-klikk egyéneiben, akiknek egy­mással szemben ez a jelszavuk: „leben und leben lassen!" . . . Ez a rendszer a szabad dolgozást, a szabad munkába állást is veszélyez­teti s csak azoknak hasznos, akik ke­zelik. Annál sajnálatosabb tünet ez, mert már a klikk tagjai túlontúl sokan vannak s óvatosan, macskamódra igye­keznek az egész közéletet hatalmukba keríteni. De tartsuk erkölcsi kötelessé­günknek, hogy megakadályozzuk e térhódítást. Neveljünk uj generációt mi is. A mai vetés nem terem áldást s csak a nemzetközi szociálizmus apostolai aratnak abból. És ha lelegel­ték a földet, tovább mennek, mint a vándorsáskák. Arra a hazájuk, ahol jobb üzletet csinálnak. Következésképp az egész világ a hazájuk. Ezért inter­nácionálisták ők. Ugy tudnak alkalmazkodni, mint a hajban élő paraziták, amelyek fehér bőrű embereknél fehérek, rézbőrűeknél vörösek és fekete bőrüeknél feketék. Szolgákból türelmetlen zsarnokokká lettek immár s érzik, hogy erre alkal­masak is, mert szeretik egymást na­gyon. Ez a sajtó szidja most a kor­mányt, ez akar ellentéteket támasztani. Ez keres anyagot a lelkiindulatok fel­korbácsolására. És a mi derék népünk ennek hisz, erre hallgat politikai és közéleti szereplése közben? . . . Rút jele ez az emberi lélek ma ; degeneráltságának. ^negyei Közlöny tárcája. Én álmot látok. Én álmot látok mindig, ez a vesztem, Az ifjúságom azért oly borús. Egy más világban kóborol a lelkem S ha visszatér, az ébredése bús . . . E más világ nagy, fényes tiszta tükör, Sugárzik benne jóság, szeretet. Amit a földön látok, a valóság : Szennyes, homályos tükörcserepek. Nil. Emberek a kikötőben . . . Irta: Széktly Béla. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­A látóhatár sötétkékes széle körös­sörüi egyforma s^int kezdett ölteni. Az )lőbb meg tűzpiros fo\ok, melyekkel t harántosan alásütő nr: sugarak meg­zakitottáka menybolt haragoskék sáv­it, lassanként elmosultak ós a színjáték nilliónyi vegyülékén keresztül előtört z a csudás árnyalat, amely most, mint gy nehéz, fájdalmas sóhaj, ránehezedett tengerpárázat ködtakarójára ós elzárta látókört. A tenger pedig zúgott, morgott . . . ' n olyan sajátszerű hangok kisóretó­ójozta föl magát az ótiási viz­ééből egy-egy békétlenkedő hul­•tha emberek viaskodnának egy­^'^ső, majd megint diadal­ő habokban . .. Aztán as, büszke uszó-kolosz­i röpült a kikötő felé. A tenger sima tükrén, ott, ahol a za­jongó hullámok nem emeltek torlaszt, meg se billent. De amint a taréjos hul­lámgáthoz jutott, haragosabb, gomoly­góbb füstoszlop tört ki a gép torony­magas kürtőjéből s a lomha test oldal­vást dült egy kissé . . . Mindez csak egy pillanatig tartott. A rákövetkező perc­ben már áttörte magát a hullámtorla­szon és tovább úszott lomhán, egyhan­gúan . . És kikötöttek. M M izben pedig a tenger fájdalmas, pana os nótáját sirta, a partok br ísett, sápaa. arcú igavonói talicskákkai közeledtek a hajótól vissza­térő csolnakokhoz. Nehéz zsákokat, má­zsás terheket raktak jármüvükre és tol­ták, tolták . . . Egész addig a faházig, ahol szintoly beesett es sápadt arcú rab­szolgák várakoztak reájuk, hogy átve­gyék és elraktározzák a teherhajó áruit. Jó sok lehetett, mert az égperem sötétkékes szélét újból vérpiros foltok tarkították, ami az jelentette, hogy a nap leszállt delelő pontjáról; délutánra jár az idő és megint szögben hajló sugarak feküsznek a piszkos, szenynyes víztü­körre. De ők még folyton izzadtak és sóhajtoztak . . . Nagy későre aztán megkondult va­lami harangfóle jelzőkészülék. Itt is, ott is beszélgető csoportok gyülekeztek. Az emberi izom fölszabadult néhány percre a munkától. Aztán kiki elhúzódott a szín alá és előszedte elemózsiáját. Kenyér és hagyma járti nagyobbrészt. Szótlanul, mogorván falatoztak s csak olyik köh n­tett egyet-egyet közbe . . . A raktárnak tenger felé eső szögle­tébe két tagbaszakadt ember húzódott Fiatal, alig tizenhat éves volt az egyik; őszbecsavarodott ham a másik Meg­osztották egymás között az ennivalót, a maradékot pedig visszakötötték/ nyújtózkodtak aztán a kemény, ka földön. Az öreg néha szemügyre ve sát. Idegen volt ez a legény, ak tegnap állott a teherhordók Okos dolog itt a gyanakvás, al nap után változnak az emberek mindenki barátság-ót színlel szemben, akikhez oda;áncolta Olyan az ember, fliint az állr genek közé kerül, a hízelgés tét gyakorolja, cssíkhogy békóbt ják s ne irigykedjenek reá Szút. tehát megismerni a jövevényt. — Jól laktál ? — fordult szóm jához. — Gondoltam az estebédre felelt a legény. — Mégis megosztottad veler dennapit ? Meg, mert ugy okoskor ha már koplalni kell, kop 1^ magammal. Könnyebb ' terhet. Meg oszt' >-' abR J- b*» jól lak" eint' e r hdvp't ' vall< ifiy csak tana dóar gov<: rajtu g.yoi nélk inegl bérű zsát í Vármegyei közgyűlések. — Tisztújítás és a főispán. — A rendes közgyűlés. — Segély az öreg honvédeknek. — Egy seprőgyár támogatást kér. — A fo­gyasztási adók és Veszprém megye. — Bi­zottságitagválasztások. — Békésvármegye törvényhatóságának tisztújító közgyűlésére még mindig vá­runk főispánt. A bizonytalanság napjait éljük e tekintetben s ez annál is in­kább aggasztó, mert a tisztújító közgyű­lést december hónap 23-ára akarja ki­tűzni az alispán. Ha a dec. hónap első felében miniszteri intézkedés nem törté nik az elnöklő főispán kérdésében, vagy ha az uj főispánt ki nem nevezik, akkor kétséges az is, vájjon egyáltalán kitüz­hető-e december 28-ra a tisztújító köz­gyűlés ? Értesülésünk szerint, ha a minisz­teri intézkedés késni fog, ugy Ambrus Sándor alispán utasítást fog kérni a belügyminisztertől, aki a példák szerint rendkívül késedelmesen intézi el egyes vármegyéknek fontos és elodázhatatlan ügyeit. Ezen a tisztújító közgyűlésen egyébként már az uj megyebizottsági tagok adják le voksaikat. Az óvvégi ren­des közgyűlésen azonban még a régi tagok szintere lesz. Legfontosabb tárgyát e közgyűlés­nek az egyes bizottságok ujjáala' nak kérdése fogja »*• gatási bizottság Dániel, P á n ^ Mihály, D Jánof^" alisp len'

Next

/
Oldalképek
Tartalom