Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-11-21 / 92. szám

Békéscsaba, 1907. nov. 14. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 a húsnak ára, ami mégse indokolt. Hajlandók vagyunk ugyanis elhinni, hogy az elmúlt esztendő gazdasági vi­szonyai mészárosainkat is megviselték. Az akkor elmaradt profitot azonban most — utólag — behozni, ha nem is uzsorára, de legalább is rossz üzleti politikára vall, amelynek a közönséget nem szabad áldozatul odadobni és ki­szolgáltatni. Az elmúlt esztendőkben is, melyekre a mészárosok előszeretettel hivatkoznak, az ország egy helyén sem mérték oly drágán a hust, mint Békés­megyében. Az akkor elmaradt haszon tehát mégsem lehet akkora, hogy most ilyen eljárással lenne indokolt azt be­hozni. Szerte az országban mindenütt ak­ciót indítottak a húsárak leszorítására. Aradon hivatalosan felszólították a mé­szárosokat a hus árának leszállítására, azzal, hogy amennyiben e felszólításnak eleget nem tennének, a város kénytelen lesz egy mészárszéket felállítani. A ta­nács álláspontja az, hogy egyébként nem lehet segíteni ezen a kérdésen. Gyöngyös és Újvidék sem cselekedett másképp. E városokban már működnek a hatósági mészárszékek s az eredmény várakozáson fölüli, mert nemcsak olcsó húshoz jut a polgárság, de a mészáro­sok is siettek a húsnak árát leszállítani, Békéscsaba község főjegyzőjéhez, Korosy Lászlóhoz, kérdést intéztünk e tekintetben. Korosy László nem híve sem a mészárszéknek, sem a sütődének. Szerinte a község károsodását jelentené, ha akár ezt, akár amazt felállítanák. A kezelés ós az ellenőrzés sem lehetne kifogástalan. Mindazonáltal egy módo­zatot ő is keresztülvihetőnek találna s ez a módozat az, hogy a község egy a mészáros-szakmát értő emberrel tár­sulna, aki az üzletet vezetné. A sütő­mühely felállítását azonban szükségte­lennek és célra nem vezetőnek látja a főjegyző. Mi hisszük, hogy a képviselőtestü­let megtalálja a kibontakozás útját a polgárok érdekeinek megvédése szem­pontjából. A békésmegyei orvosok és a munkásbiztositó pénztárak. Egy autentikus nyilatkozat. A bókésmegyei orvosok mozgalmá­hoz szól az a nyilatkozat, melyet a gyulai betegsególyző-pénziár egyik tisztviselő­jének tollából alább köziünk Ebben a kérdésben nem értheti;tik egyet a pénz­tár álláspontjával s ál úspontunkat több izben volt mar aikuinrank kifejteni. A pénztár felfogását i°:4zoló nyilatkozatot különben váltó í.itás nélkül itt teszünk közzé: B-hs*\- lapja f. hó 24-iki száma fog­lalk< .>i-i ezzel a kérdéssel. Foglalkozott azzal más lap is, hol itt; hol ott orvos-sztrájkról beszélve, azc íban vagy orvos szempontból, vagy szocialista ízű kijelentésekkel kommen­tálva közölték azt. Sajnosan tapasztaltamazonban, hogy egyoldalú, vagy éppen sugalmazott ilyen közlemények a munkáspénztárak által, — a saját álláspontjuk megvilágításával — a közönség tájékozására nem ellen­sulyoztatták. Annyival is inkább szük­ség van erre, mert az igazságos helyes álláspontot, az érdekeltek és a nagy közönség egyaránt, akkor találja meg, s ahhoz ugy csatlakozhatnak, ha a küzdő felek mindenike állást foglal a nyilvá­nosság előtt is. Én magam részéről, bár híve vagyok a közérdekű dolgok nyilvánosságra ho­zatalának, mégis ezt a kérdést, amig az meg nem érett arra, nyilvánosságra hozni nem volt szándékom ;s most se tenném, ha arra b. 24-iki cikke nem provokál azzal, hogy a pénztár vezetőségét pláne állandó fejetlenséggel vádolja. Ez eset­ben nem tartom férfias dolognak a nyilvánosság elől álláspontunk megvi lágitását elvonni s igy kérem engedje meg t. szerkesztő ur, hogy b. lapja ha­sábjait ez alknlommal igénybe vegyem. Arra kívánok kiterjeszkedni, hogy mi miért nem oldjuk meg az orvos­kérdést akként, amint azt az Orvos­Szövetkezet kívánja, vagyis miért nem oldjuk meg az évenként és tagonként kivánt 6 koronát, s miért nem fogadjuk el a szabad orvos-választás elvét asze­rint, amiképp azt az orvos-szövetkezet elfogadni kínálja? Erre felelni igen könnyű. A tagon­kénti 6 korona olyan összeg, amit a pénzter fizetni nem képes. A szabad orvos-választás elve más, mint amint azt az orvos-szövetkezet con­templálja Mert: nem a tagok választhatják meg az orvosokat, hanem az orvosok szövetkezete, a kevés jövedelemmel biró kartársaikat szándékoznak orvosi szol­gálatra kijelölni korlátott, azonban mi­után ilyen sok van, felesleges számban. Ez tehát ilyen formában el nem fo­gadható, de azért sem, mert keresett, jó nevü orvosok — más elfoglaltságuk miatt — a pénztár betegeinek kezelésé­vel foglalkozni nem hajlandók. Ilyen szabad orvos-választást nem kérünk. Az első kérdést azért hagytam fe­leletben másodiknak, mert azzal egy kissé hosszasabban kell foglalkoznom Hogy miért nem fizethet a pénztár évenként ós tagonként 6 korona orvosi dijat, erre nézve utalok az uj törvény 25. §-ára, mely szerint a kisipar 2%-os járulék-kulcs szerint terhelhető meg az első 5 évben. A pénztár eddig 2% mellett tudva van, hogy a csőd szélén állott, 3% mel­lett állott lábra, ezen % mellett egy férfi-tag évenkint 18 kor. 72 fillér, egy női-tag 12 kor. 48 fillér, egy tanonc-tag után 6 korona 24 fillér járulékot vett be. Hangsúlyozni kívánom, hogy a 7300 körüli tagokból '/a rész 6 kor. 24 fillér járulékot fizet. Ha már most, más átla­gos napibér osztályozattal is, de 2% ra lesz a járulék kulcs leszállítva, nyilván­való, hogy a bevételi viszonyok kedve­zőbbek nem lesznek Nem pedig azért, mert Békésmegyében a kisipar van túl­súlyban. Statisztikánk azt bizonyítja,- hogy eddig 58—60%-ot segélyezésre fordítot­tunk. Adminisztratió kiadásunk a külső kereteit ós a dologiakat is bele értve, 15%-ot emésztett fel. Orvosi díjazásra maradt tehát 25—26%-ék. É-s az összeg 24—25 000 koronára rug s terv szerint 10 7-12 orvos között oszlik meg. Hol marad máris a tartalék gyűjtés a kedvezőtlenebb egészségi viszonyok idejére? A 6 koronás orvosi díjazás a bevétel 46—47%-át emésztené fel. Ha ezt elfo­gtdmánk vagy a betegek segélyezésé nek rovására esnék, vagy járulók kulcs emelést vonna maga után. De az elsőt nem kell indokolnom miért nem engedjük apasztani, a má­sodikat, vagyis a járulék kulcs emelést fentebb kifejtett okokból nem vehetjük elő ós nem javasolhatjuk, mert az eddigi megterheltetést sem szívesen viselik s méltán várhatnánk miatta a tagok ós munkaadók felháborodását. Ezzel csakugyan fejetlenséget árul­nánk el, de tájékozatlanságot is hivatá­sunk teljesítésében. Vagy képzel valaki olyan közgyűlést, amelyen propozitiót el is fogadná ? Hogy más pénztárak mit tettek, hogy tettek, minket nem irányítanak, sőt arról is megvagyunk győződve, hogy azt az országos pénztár nem acceptálja, csak azért, mert vállalt fizetési kötele­zettségüknek megfelelni képtelenek. Bár mennyire is sajnálom, hogy a békés­megyei, egyébbként tiszteletre érdemes orvos tagjaival, mint szövetkezettel har­colnunk kell, de mi nem tehetüok arról, ha érveinket megsem hallgatják és nem tárgyalnak komolyan az adott viszonyok között oly eset elérése érdekében, mely mindkét faktor érdeke. Ez a békés egyet­értés és méltányos megalkuvás Minden orvos nem várhatja azt, hogy ez a 7300 ember biztosítson neki fényes egsistentiát abból a nehezen adott filléreiből, amelyet a saját egészségé­nek helyreállítására kíván betegsége ese­tén felhasználni. Elismerjük, hogy ebben fontos fac­tor az orvos s éppen azért micsak annyit szándékozunk alkalmani : ahány kell és a hánynak tisztességes fizetést adhatunk is. Ebbeli törekvésünkben támogatást várunk a munkaadók és tagok részéről, de azt várnánk magától az orvosi-kar­tól, mert végtére közegészségügy rová­sára esik a torzsalkodás s be kell azt látni, hogy sokkal több az orvos, mint amennyit a munkáspénztárak fizetni tudnak. Nem lehet mindenki megyei, városi, községi vagy kórházi orvos fix fizetésre alkalmazva, de betegsegélyző-pénztári orvos csak annyi lehet, amennyire szük­ség van. Hogy eljárásunkban mi a fejetlen­ség, igazán szeretném, ha erről valaki fel világositana. Gyula, 1907 nov. 24. D. B, „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Az egyszakaszos a Ház előtt. Justh Gyula elnök nyitotta meg a képviselőház mai ülését, amelynek legkimagaslóbb eseménye K o s s u t h Ferenc beszéde volt. Ezt megelőzőleg Földes Béla, a gazdasági és pénz­ügyi bizottság előadója, előterjesztette az egyszakaszos javaslatot, H o i t s y Pál pedig az ülésszaknak egy órával való meghosszabbitását javasolta. Kossuth Ferenc szólásra emel­j kedett ezután. Az ország érdeke meg­| kivánja — mondta — hogy az Ausztriá­i val kötött kiegyezés december 31-ig ' törvónynyó váljon. Az egyszakaszos tör­vényt a horvátok obstrukcióján kivül ez a körülmény sürgeti leginkább. A horvátok jogait tiszteletben tarijuk, de a jogokat rőffel mérni nem lehet. A magyar kormánynak csak hosszú erő­feszítés utján sikerült megkötni Ausz­triával a kiegyezést s ha áldoztunk is valamit, ezzel szemben tulnyomóak a nyereségek. Az ország nemzetközi garanciát kapott, — folytatta Kossuth — hogy 1917-oen fel­állíthatja az önálló vámterületet s biztosí­totta a kormány a nemzeti bankot is. Aki ezt a kérdést rosszindulattal félre­magyarázza, az nem akar mást, mint megbontani a miniszterek közötti egyet­értést. De ezt megbontani senkinek nem sikerül, — jelentette ki erélyes hangon Kossuth. — A pártütés előbb semmisül meg s előbb tiporjuk le azt, mint ahogy az egyetértést megbontani sikerülne bárkinek is. Ha a kormány nem köti meg a ki­egyezést, akkor a vámháboru vesze­delme fenyegette volna az országot. A veszélyek között legelső helyen a hitel­ügyi háboruvai kellett volna megküz­denünk. Az annabergi csatlakozást is sokan tárgyalják, anélkül, hogy egyáltalán fogalmuk lenne erről a kérdésről. Ez a pont ugy áll, hogy a magyar állam tényleg 97 vonatot nyert az erre vonat­kozó megállapodásokkal. A kvóta meg­szavazása elkerülhetetlen volt Különben óriási gazdaaági megrázkódtatás érte volna az országot. Végül a kilépettekhez fordult Kos­sutb s emelkedett hangon arra kérte őket, hogy ne a hamis bölcsekre, ha­nem lelkük szavaira hallgassanak. Kossuth Ferenc beszéde nagy ha­tást keltett. Ezután szünetet rendelt el az elnök s szünet után P o 1 ó n y i Géza polemizált Kossuth Ferenccel. Polónyi fenyeget. Csúf és visszatetsző az a szerep, amelylyal Polónyi Géza a kormányból való kibuktatását akarja megbőszülni. Ha Polónyit nem ugratták volna ki a kabinetből, ő védené most legheveseb­ben a kiegyezést. De igy — mióta új­ból több ideje akad a kökónyesi birto­kán szórakozni — a kormány ellensé­geihez szegődött. Ma a képviselőház folyosóján meg­állította Rakovszky Istvánt: — Annyit mondhatok, szólott, hogy az én álláspontomat követők és a kor­mány álláspontját vallók között élet­halál harc fog megindulni! . . . Rakovszky gúnyos mosolylyal mérte végig Polónyi Gézát s maró szarkaz­mussal csak ennyit válaszolt: — Elhiszem, de hátha az egyik párt „nem akar" meghalni ? . . . A katonatisztek fizetése. Bécsből jelentik, hogy az udvari körökhöz közelálló „Fremdenblatt'- sze­rint nem valók azok a hírek, amelyek pesszimisztikusan itólik meg a katona­tisztek fizetésének a késedelmességét. Mindazonáltal tény az, hogy ez a kér­dés még nem kerül egyhamar tárgya­lás alá. Véres ujj-nyomatok. Fordulat a gyulai gyilkosság ügyében. Több mint másfél hónapja már, hogy a gyulai gyilkosság áldozatát, özv. Hoffmann Mihálynét eltemették. A rend­őrség annak idején teljesen hamis, de a gyilkosság helyszínén szerzett gyanu­okok által igazolt nyomokon kereste a tettest, akit a meggyilkolt -idegenben élő fiának személyében vélt feltalálni. Az anyagyilkossággal gyanúsított fiút megfigyelés alá helyeztek, de hamaro­san kiderült ártatlansága s ugyanekkor más nyomon igyekezett a rendőrség a gyilkost felkutatni. T a n c z i k Alajos,rendőrfőkapitány és Bessenyei Vendel alkapitány fá­radhatatlanul buzgólkodtak a tettes kózrekeritése érdekében. Bessenyei uj tanukat idézett maga elé s kihallgatta a család összes tagjait, akiknek kusza és zavart vallomásaiból megállapították azt, hogy a véres tettnek elkövetője csak a családhoz tartozó egyén lehet. E ki­hallgatások során beigazolást nyert, hogy Hoffmannó rossz viszonyban élt vele lakó menyével, Csomós Teréz­zel, akinek férje legelőbb vette észre a gyilkosságot s legelőbb tett emlitést a rendőrségnek. A beszerzett gyanuokok azonban nem voltak elegendők ahhoz, hogy a rendőrség bárkivel szemben is eljárhatott volna. E teljes bizonytalanságban az az ötlete támadt Bessenyei Vendelnek, hogy a daktiloszkopia segélyével nyo­mozza a tettest. A gyilkosság körülményeiről refe­rálván, inegirtuk annak idején, hogy a hulla mellett egy összetört lámpást ta­lált a rendőrség. Ennek a lámpásnak egyik üvegfalán Bessenyei ujj-nyömato­kat vett észre s ezt az üveglapot fel­küldte a budapesti rendőrség bűnügyi osztályához, ahol elrendelték, hogy a család összes tagjaitól ujj-lenyomatokat vegyenek. Ez meg is történt s az ujj­lenyomatokat megküldték a budapesti rendőrségnek. Az itt megejtett vizsgálat szenzá­ciós fordulatot adott a gyulai gyilkosság ügyének. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a lámpa­üvegen észlelt véres ujj-nyomok teljesen azonosak a Csomós Teréz ujj-lenyomataival. Ez alapon a gyulai rendőrség kedden letartóztatta az asszonyt s átkísérte az ügyészséghez. Most abban az irányban nyomoz a rendőrség, hogy miképpen kerültek a véres nyomok a lámpa­üvegre s hogy Csomós Teréznek része van-e Hoffman Mihályné meggyilkolá­sában ? ÚJDONSÁGOK. A vármegye vámszedési joga. A vármegye közgyűlése még a mult év szeptemberi közgyűlésében kimondta, hogy a tótkomlósi, a vésztői és a békési vámos utakon gyakorolt vámszedési jognak az Alföldi" Első Gazdasági Vasút tótkomlósi, vésztői ós békési állomásaira való kiterjesztését kéri a kereskedelmi miniszternél, amely határozatot az ér­dekelt vas tt igazgatósága megfelebbezte. A kereskedelmi miniszter részéről meg­hallgatván a vármegye közigazgatási bi­zottsága s annak közgazdasági előadója, a kérelem felterjesztése mellett nyilatkoz­tak. A tárgyalások azonban a kereske­delmi miniszter által a vármegyéhez a napokban érkezett leirata szerint mind­ezideig nem voltak befejezhetők s előre­láthatólag még hosszabb időt fognak igényelni. Minthogy azonban a vármegyének a tótkomlósi vámszedési jogra vonatkozó engedélye 1908. évi január 5-én, a vésztői vámszedési joga pedig 1908. évi julius hó 22-én lejár, a kereskedelmi minisz­ter felhívja a vármegyét, hogy ezen vámszedési jogok újbóli engedélyezése, valamint azoknak az Alföldi Első Gazda­sági Vasút jelzett állomásaira való ki­terjesztése iránt együttesen folyamodjék. Továbbá a békési vámszedési jog ideig­lenes engedélye folyó évi december hó31-ével lejár, ez iránt a kereskedelmi miniszter a közigazgatási bizottsághoz irt le, felhíván, hogy a megújítás kér­désében a kiterjesztéssel kapcsolatba határozzon. Tehát csak ha ezen felhiv; soknak elég tétetik, fog újból tárgyaltat' az Alföldi Első Gazdasági Vasút állom saira kiterjesztendő vámszedési jog gedólyezóse. - Időjárás. Az országos központi íd loniás mára enyhébb időt jelez, elvétve r — József főherceg Békésv­Magas vendége lesz ma késvármegyének. József ez alkalommal látogatást C mint dandárparancsnok sze. a gyulai 2-ik honvédgyalogez Ez alkalommal a honvédezred a„ c. megyei 0111 a k a község határában i cászati lövőgyakorlatot tart. Pónteke Gyulán lesz az ezred s itt tartja meg főherceg szemléjét is. József főherceget — egyenes óhajára — nem fogadják ni­vatalosan s érkezéséről a hatóságot sem értesítették. — Képviselőtestületi tagválasztások. Szarvason és Orosházán lefolytak már képviselőtestületi tagválasztások Oros­házán I. ker. dr. Bikádi Antal, Pusztay János rendes és Ilovszky István póttag; II. ker. Freuder Mór ós Kvanka Mihály rendes és Iványi Antal póttag; III ker. Csmelo András, Csizmadia János rendes

Next

/
Oldalképek
Tartalom