Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-11-14 / 90. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. nov. 14 szesülnek. Amennyiben a panasz, megvizsgálása után, valónak bizonyulna: intézkedni fogok, hogy ezen hiány a községi orvosok által, az őket megillető díjszabás mellett, pótoltassék." H a v i á r Dániel az [alispáni jelentéssel kapcsolatban azt indítványozta, hogy mert a jelek szerint legtöbb sérelmet a vagyonbiztonság szenvedi s épp a tolvajlások veszélyeztetik leginkább vármegyénk közbiztonságát, hivja föl a bizottság a főszolgabírókat, különösen pedig a szarvasi járás főszolgabiráját, hogy a rendőri közegek és a csendőrség működését kísérjék figyelemmel s ha arról győződnek meg, hogy létszámuk kevés, tegyenek erről jelentést, de figyeljenek arra is, hogy az egyes nyomozási esetekben a közbiztonságra közvetlenül felügyelő közegek milyen lelkiismeretesen teljesitik kötelességeiket. A bizottság határozaterőre emelte Haviar indítványát. Irtuk már, hogy B ó z i Balázs orosházai adóügyi jegyző és Vitéz Lajos orosházai fővógrehajtó ellen szabálytalanságok merültek föl az adószedés tekintetében. E szabálytalanságokat a gyulai pónzügyigazgatóság egyik kiküldött közege is megállapította s ez alapon a pónzügyigazgató Bézyék allén előterjesztést tett az alispánhoz, aki mindkét tisztviselőt fegyelmi eljárás alá vonta. Bézy Balázsék megfellebbezték ezt az alispáni határozatot, de a bizottság épp arra való tekintettel, hogy a részletes eljárás fogja kideríteni a tényeket, a fellebbezést elutasította. Gyula város nyilvántartóját azzal vádolják, hogy a három éves katonai szolgálat alól felmentetett egy arra nem jogosult egyént. A nyilvántartó ellen megindult a bűnvádi eljárás s a gyulai törvényszók vizsgálóbírója el is rendelte ellene a vizsgálatot. Ezt az intézkedést jóváhagyta most a vádtanács is s a vádtanácsi határozatot tudomásul vette a közigazgatási bizottság, de nem függesztette föl állásától a nyilvántartót s e tekintetben csak akkor fog intézkedni, ha a jogerős vádalá helyezésről is értesítést kap. Az iratokban kitűnik azonban, hogy a nyilvántartó fegyelmi vétséget követett el s ezért megkeresi a bizottság a törvényszéket, hogy a bünügy iratait az eljárás befejezése után tegye át a vármegyéhez. Sokat foglalkoztunk annak idején a gyulai tüdőszanatórium szenyvizeivel, melyeknek a Körösbe való lebocsájtása ellen leginkább Békés község tiltakozott. A közigazgatási bizottság elrendelte, hogy a Körös vizét, a szanatórium alatt," hakteorológiailag megvizsgálják sdr. Feldmann Ignác kórházi orvos el is végezte a vármegye részéről kapott megbizatást, amelynek jegyzőkönyvét most terjesztette a közigazgatási bizottság elé. Feldmann vizsgálata szerint a szenyvizek lefolyásának helyétől lefelé mintegy 600 méterig kimutathatók a bacillusok, de ezek nem a gümőkór bacillusai. Lejebb már teljesen tiszta és bacillusmentes a viz. Ilyenformán tehát misem áll többé útjában annak, hogy a vízlevezető műveket kiépítsék véglegesen. A gyulai képviselőtestület nagykópüsködósének egyik fölötte eklatáns esetével foglalkozott ezután a bizottság. Pikó Ferenc városi kertészt Petner József városi képviselő és társai azzal vádolták meg, hogy könnyelműen kezeli a város vagyonát. A panasz közgyűlés elé került s ez alkalommal felszólalt a vádaskodó is. A gyulai képviselőtestület nem sokat teketóriázott, hanem felfüggesztette állásától Pikó Ferencet. Pikó felebbezéssel élt e határozat ellen s a közigazgatási bizottság most visszahelyezte állásába a kertészt, mert Petner beadványát rendkívüli közgyűlésen tárgyalta a város, már pedig a rendkívüli közgyűléseken csak a tárgysorozatba felvett ügyeket lehet tárgyalni. Békósmegyónek 14.090 koronával kellene az államépitószeti hivatal dologi kiadásaihoz járulnia azért, mert a hivatal díjtalanul köteles felügyelni és előkészíteni a vármegye középitkezési szükségleteit. A vármegye azonban csak 8000 koronát fizethet s a miniszter uta sitotta a megyét, hogy teljes összegében fizesse a hozzájárulást. E miniszteri leirat ellen most felir a bizottság s álláspontját támogatja az államépitószeti hivatal főnökének véleményes jelentése is. B o h u s János, H a n ó Pál ós S z t á n Tógyer pótadóját, miután jelzálogkölcsön terheli birtokukat, a bizottság törölte. Ternovszky Márton tanitó és Molnár János iskolaigazgató között régen feszült már a viszony. Ü*yük tisztázására elrendelték ellenük a fegyelmi eljárást s mert az első vizsgálat nem volt teljesen kimerítő, pótvizsgálatot is rendeltek el. Most a pótvizsgálat is meg lett tartva Közben Ternovszkyók az eljárás megszüntetését kérték. A közigazgatási bizottság azonban kiadta az ügyet előbb véleményezés végett a tiszti főügyésznek s csak a vélemény meghallgatása után fog határozni. Sütz Antal endrődi tanitó fizetéskiegészítésének ügyében a tanfelügyelő javaslatára megkeresi a bizottság a községet, hogy az esetben, „ha képes", egészítse ki Sütz Antal fizetését. A tótkomlósi iskolának ügye mindég visszatér. Köztudomásu dolog ugyanis, hogy Tótkomlós község a 6 osztályú elemi iskolának záros határidőn I belül való felépítésére köteleztetett. Most ! megint azt kéri a község, hogy az is| kolaópitést halassza el a bizottság addig, , mig a miniszternél ebben az iskola' ügyben el nem jár egy e célra megje| löít Küldöttség. A bizottság nem adott i helyet e kórelemnek, de kijelentette, í hogy abban az esetben, ha december ' l-ig igazolni tudja azt, miszerint a miniszter megadja a kivánt kedvezményt, akkor a kérés tekintetében előterjesztést tesz a törvényhatósághoz. C s á nk i Jenő, a szeghalmi járás főszolgabírója jelentést tesz, hogy Arató Lajos szeghalmi tanitó a tanonciskola növendékeinek mestereitől külön iskolai díjazást követelt s a beszedett összegekkel nem számolt be, csak mikor a főszolgabíró felszólította. Ezzel egyidejűleg 32 szeghalmi iparos is azt kérte a bizottságtól, hogy befizetett összegeiket szolgáltassa ki. A bizottság nem határozott érdemben ez ügyben, mig a főszolgabírótól be nem érkezik az a kimutatás, hogy melyik iparos mennyit követelhet, illetőleg mennyit fizetett Aratónak. Alaptalan hírek a gyulavidéki vasútról. Egy aradi laptársunk közleménye. Pénzzavarok, amelyek nincsenek Ujabban sok támadás jelenik meg a kitűnően prosperáló gyulavidéki helyiérdnkü vasút ellen Ezeknek a támadásoknak egy része burkolt formában akar ártani a vasútnak. Ilyen az a cikk is, melyet az „Arad és Vidéke" című laptársunk adott közzé tegnapi számában. Nem tartjuk indokoltnak, hogy e támadások forrásai után kutassunk, de azt sem mulaszthatjuk el, hogy megcáfoljuk azokat a tudatos valótlanságokat, melyekkel a gyulavidéki vasút érdekei ellen nem egyszer merényletet követnek el. Aradi laptársunk állítólag megbizsató forrásra hivetkozik, mikor a gyula vidéki vasútnak „komoly válságáról" i beszél. Szerinte ez a kedvezőtlen hely! zet már régibb keletű, de ugyanakkor nem felejtkezik meg azt ls hirül adni, hogy régebben Z erkovitz Rezső állott a vasúttársaság élén. Mi tendenciát látunk a cikk ezen részében s hamarosan nem tudjuk, hogy Zerkovilz Rezsőt, vagy magát a vasutat akarja e alaptalanul támadni ez a közlemény ! ? De — folytatja aradi laptársunk — \ a vállalat komoly, anyagi zavarokkal küzd és helyzete annyival súlyosabb, mert az állítólagos krízis elhárítására szükséges összeget nem tudja előteremteni. A vasút igazgatósága a közelmúltban egy 40.000 koronái váltót akart leszámitoltatni, de pénzt nem kapott. Pénzre szükség van s az üzemet alig lehet fenntartani. Az üzembeszüntetés azonban — hacsak ideiglenesen is — egyet jelentene a bukással. Ezt elkerülendő, az igazgatóság az üzemkorlátozást határozta el. A következmények igy is szomorúk. A vasút kénytelenségből újévtől kezdve elbocsájtja alkalmazottainak és tisztviselőinek felét Télvíz idején egy egész sereg ember kenyér nélkül marad. A vasút, a fejlődésnek és gyarapodásnak szimbóluma, forrásaivá válik a nyomornak, proletár-gyárrá sülyed. Igy ír az „Arad és Vidéke." Ismételjük, a legtendenciózusabb rosszakarat sem adhatott volna különb cikket egy örvendetesen fejlődő vasutvállalatról. S ezt az állításunkat az a körülmény is igazolja, hogy épp az aradi újság cikkének megjelenését megelőző napon igazgatósági ülést tartott a társaság s ez az igazgatósági ülés az alaptőkének 400.000 koronával való fölemeléséi mondotta ki. Ezen horribilis summát pedig József főherceg ós Almássy, Dénes gróf uradalmai adják mert mindkét földbirtokos meggyőződött immár arról, hogy ennek a kes kenyvágányu vasútnak nagy jövője van s hogy örvendetes fejlődését misem akadályozza ós addig is, mig az alaptőke fölemelése közgyülósileg elhatároztatik, a vasút három nagy alapitója 200 000 koronát bocsájtott a majd csak ezután bekövetkező esedékes tartozások rendezésére. A 40.000 koronás váltóról szóló hír épp olyan valótlan, mint az alkalmazottak elbocsájtását tárgyaló része a cikknek, amely annyival is inkább abszurdum, mert a józan ész is képtelenségnek mondja az alkalmazottak felének elbocsájtását, mikor a szárnyvonalak kiépítése foglalkoztatja a társaságot. A vasút személyzetéből hatnak, mint akik a szolgálat körül mulasztást követtek el, lelt felmondva. Vármegyénk közegészségügye. Nincs veszedelem. Nyilatkoznak az orvosok. Olvasóközönségünk bizonyára érdeklődéssel vett tudomást azokról a hirekrAl, melyek a vármegye területén konstatált járványos betegségek veszedelmét jelezték. E betegségek közölt legveszedelmesebbnek és leginkább elterjedtnek a hasihagymáz mutatkozott, előtt is áll egy ilyen mesebeli királybácsi és azt is nagyon tiszteli Babi. Okos leány volt ő és jól tudta, hogy az élet másik főgyönyörüségóhez, a villamoson való utazásához is kell valami. Jegy. És éppen ezért otthon, ujságpapirosból sok-sok jegyet csinált magának, a mamájának, meg a dadájának, hogy ha aztán jön az a szigorú kalauz bácsi, neki már legyen jegye. Bizony, ilyen okos volt Babi. Mindezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy Babi kicsi esze egész másképp fejlődött itt, a városban, mintha teszem falun született és élt volna a kis ember. Más a falusi és más a városi gyerek pszychológiája. Épp azért talán nem lesz nagyon unalmas, ha megfigyeljük Babi kis életének, lelkének fejlődését : hogy lett belőle olyan iskolásgyerek, amilyen lett. Az ember lelkének fejlődésénél nincsenek meglepetések: az iskolásgyerekekről tudjuk, milyen jellemű ember lesz belőle és a kis, beszélni, járni tanuló baba is előre elárulja az ő saját jellemző tulajdonságait. Persze, aztán jön a nevelés, a jó öreg, elpusztíthatatlan, szükséges nevelés és farag, javít, idomit. . . Bizony csak azt a nevelést szeretem, amely megmutatja, miképp alkalmazkodjunk a mi sajátságainkkal az élethez, szokásokhoz és miféle mimikrivel illeszkedjünk bele a meglevő társadalomba . . . Gyűlölöm azt a nevelést, amikor egy merőben \ különböző egyéniség a maga formájára ; akarja átalakítani neveltjét és a maga | megrögzött jó ós rossz tulajdonságait akarja „átplántálni szivébe". A csöpp gyerek lelke oly érdekes a maga meghatóan naiv egyszerűségében, j apró fondorlataival, bűneivel, öntudatlan igazságérzetével. Babi ötvenszer is el- . bújik ugyanarra a helyre, a függöny mögé ós ötvenedszer is elhiszi nekünk I nagy csodálkozásunkat, amikor nevetve | kijön rejtekhelyéről. De Babi hazudik is, ha ezt szükségesnek véli, mert kis agya már kezd megbarátkozni a célszerűség eszméjével. Rokonszenvet, ellenszenvet mutat és az egyes alkalmak közt következetességet, összefüggést látunk. Babi akaratos és ha van határozott kívánsága, céltudatosan küzd eléréséért ; nincs olyan akadály, amely őt eltérítené szándékától. Szóval, Babi, ez a kis pötty, máris „valaki", ösztönökkel, érzésekkel, sőt már gondolatokkal biró valaki. És az ő természetes, becsületes kis lelke talán van olyan érdekes, mintegy fehér csipkeruhás házasságtörő asszonyé. És ujabb is, — mert a gyerek eddig igazán mostohagyereke volt az irodalomnak. No persze, a hihetetlenül komisz, vásott gyereket, a gyalázatos kis fiukat meg kis leányokat jól ismerjük, szegényeket, akik tudnak az édes mamájuk viszonyáról. De az egyszerű, közönséges gyerekekről, akiknek a mamája nem ér rá viszonyokra, — a közönséges kis gyerekekről nem sokat mesélnek a könyvek. Miért nem ? Hát a közönséges nők mekkora szerepet játszanak az irodalomban ! Ezért talán szabad egy kis egyszerű gyerekről beszélnem, például a fentemiitett Babiról, aki csak egy kicsit volt rossz ós egy kicsit volt ravasz. De nem volt csudagyerek és még kétéves korában sem tudta, mi a szerelem. Amikor legelőször nyitotta ki a szemét ebben a szomorú világban, rögtön észrevette, hogy őt nem fogadták valami szívesen. „Leány ? !" azt mondták és a hangokból némi megvetést vélt kihallani Babi. — Csak leány ? Leány ? ! Ha Babi már akkor tudott volna beszélni, akkor igy szólt volna az összes kis leányok nevében: — Tisztelt családom, én igazán nem értem ezt az általános elkedvetlenedóst. Leány vagyok, igen. Talán valami hitbizomány vár rám ós a ti érdeketek azt kivánta volna-, hogy fiu legyek ? No, ugy-e nem. Ha meg úgyse kapnék hitbizományi, akkor csak az én bajom, hogy leány vagyok. De majd boldogulok én leány létemre is. Hát csak ne búsuljatok és nézzétek, milyen édes kis arcom van És mikor már hozzászoktak a tényhez, többé senki se haragudott Babira azért, mert kis leány volt és nem fiu. — Jaj, de édes kis baba ! — szóltak a nénik és bácsik mézédes hangon. Babi pedig, a korához képest bámulatos pszychológiával, gyűlölte őket és elkezdett sirni. Tudta, hogy a bácsik unják őt, mert a bácsik mindig unják a más gyermekét, — néha még a magukét is — és azt is tudta, hogy a nénik sem nézik őt jó szivvel. Mialatt gyönyörködve szemlélték, érezte, hogy valami kis hibát keresnek rajta. Nem épp rosszakaratból, hanem általános emberi gyöngeségből. Babi tudta mindezt ós ordított, ha vendég jött. — Jaj, de édesen sir! — szóltak a nónik. — Erősödik a tüdeje És milyen szép ilyenkor az arcocskája ! De nini! Kék a szeme. Az anyjáé barna. És az apjáé? az is barna. Jé, milyen csuda, hogy Babinak kék a szeme! Milyen csuda . . . És édesen mosolyogva, boldogan csóválták fejüket, mert Babinak kék volt a szeme. Babi sirt, kiabált, hogy menjenek már el. Nem akarta, hogy mindig a szemét nézzék. De hiába! Az utcán, a villamosban mindenki Babi szemét nézte. Hogy milyen nagy, okos és milyen kék. — A mamájáé barna. Talán az édesapjának van ilyen kék szeme ? — kérdezték az idegenek Babi dadájától. — Nem, kezeit csókolom, azé is barna, -- szólt a dada ós az emberek finoman mosolyogtak. Ezek a „finom mosolygások" ugy bántották Babit, hogy addig kiabált, amig csak le nem szálltak vele a villamosról. Hát még a család! A család kétségbeesett, mert a családban mindenkinek barna szeme volt. — Babi egyéniség — szólt Márta, a nagynénje, aki most járt a hetedik gimnáziumba. — Azért kék a szeme, mert egyéniség. Idősebb emberek a ónban nem sokat adnak a divatos „egyéniség" szóra, amely szerintük csak szó. Nagyon sokat búslakodtak ós végre megállapították, hogy Babi egyik dédnagynénjónek szintén kék szeme volt, tehát attól ő égés1 bátran örökölhette. Bizonyara arra majd Babi — és az attavizmus szó igi divatossá lett a családban, — ami ne baj, mert az a néni igazán bájos, ír veit, szerencsés asszony volt, szép, ke ves stb. Előkeresték a dédnagynéni arcképét. Régimódi, kiszínezett arckép vo^ ós rajta szürke alapon, ráncos, -^Id szoknyában ült a simafrizurájü néni. A két szemét jól láthatták : ké* sötétkék pont volt. Ezt az arcképet szépen berámáztatták ós feltűnő helyre akasztották Babi szobájában. Mü' most, ha elkezdte mondogatni eg/ vendég: „Istenem, kitől örökölhettf ezt a gyönyörű kék szemét?!" — rögtön megmutatták neki, hogy a dédna&ynónjétől . . . Babi azonban megunta ezt a sok beszédet ós teket&'iát. Gondolt valami merészet ós nagyet. Egy reggel, amikor kinyitotta szemét, csodálkozva látták, hogy Babi szeme sötétbarna. Csaknem fekete Mert Babinak volt esze. És belátta, hogy ezen a borzasztó világon csak ugy élhetünk meg békességben, ha tudjuk, hogy mi: a mimikry. Ego.