Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-11-03 / 87. szám

2 Békéscsaba, 1907. nov. 2 lalati összegéből a még hátralékos 12.490 koronás összeget annyival is in­kább fizesse ki, mert ellenkező esetben pör utján érvényesíti a szövetkezet jo­gos követeléseit. A közgyűlés elhatá­rozta a kivánt összeg kifizetését. Már korábban elhatározta a város, hogy a városi bikák részére uj istálót építtet. A csütörtöki közgyűlés Braun János vállalkozónak, mint legolcsóbb ajánlattevőnek adta ezt a munkát, amely 1800 koronába kerül. Özv. Hegyi Mártonná és társai azt kérték a várostól, hogy a pálinka­ház utcai járdákból kikerült tégláknak felét adják át a háztulajdonosoknak. A közgyűlés elutasította ezt a kérelmet, mert ha teljesítenék, akkor mások is jogot tartanának ilyen „szívességre". Régi bajuk a gyulai utcák egyik­másikának, hogy rendezetlenségük miatt nemcsak a teherforgalmat nehezítik meg, de a gyalog-közlekedést is. Erre való tekintettel elhatározta a közgyűlés, hogy Malom-, Nagyvárady-, Zőldy-, Enyves-, Kétmalom-, Sáros- és Erzsébet-utcákat, úgyszintén a József-város Templom­terét téglajáróval, a Hódy-, Halácsi-, Dobó-, Dobozi- és Kertész-utcákat ce­ment-pallóval látja el. Tudomásul vette a közgyűlés azt is, hogy az Erdélyi Sándor-uton, valamint a Wenckheim Béla uton az 1907. évi közmunka-pro­gramm költségvetésének keretében a betonjárda teljesen elkészült. Kreith Béla gróf Kossuth-muzeumá­nak segélyezésére 50 koronát szavazott meg a közgyűlés a régészeti pénztár terhére. A közbiztonsági szolgálatnak csend­őrökkel való teljesittetése érdekében a tanács javaslatához képest kimondotta a közgyűlés, hogy ujabb felterjesztés­sel él a belügyminiszterhez, mert a vá­ros nem köteles fentartani a rendőrsé­get s mert a csendőrséggel való szol­gálatteljesités 30.000 korona évi meg­takarítást jelent a városnak. Nemrég 120.000 koronát kért a pénz­ügyminisztertől kölcsönképpen, hogy óvodáit fölépíthesse. E célra azonban ' fedezet nem lóvén, a miniszter nem tel­jesíthette a gyulaiak kívánságát. A köz­gyűlés most újból elhatározta felirati­lag kérni a kormányt a kölcsön folyó­sítása érdekében. Özv P o p o v i c s Jusztinnét férje szolgálatai után járó fizetéskülönbözet kiutalása iránti kérelmével elutasították. Domokos Katalint nem ismerték el gyulai illetőségűnek. Csomós István­nak a tavaszróten való legeltetést évi 200 koronáért megengedték. Több apró ügynek letárgyalásával véget ért a köz­gyűlés. ban leforrázott pisztráng jő, forró vajjal felöntve. A háziasszony diadalittasan néz szét maga körül, mint ahogy a hadvezér tart szemlét a legyőzött ellentábor fölött. A hölgyek majdnem sikoltoznak az elfoj­tott kacagás miatt. Egy mérges tekintetű úrhölgy azt súgja a szomszédja fülébe: Szárnyas után pisztráng! — Ilyesmivel egy minisztert is meg lehetne buktatni. De Bácskában már idáig jutottak az ét­laperkölcsök. Péter (elhalványuló arccal): Pisz­tráng ! Nusi\ Ez a világ legkönnyebb ele­dele. Péter: Én pedig azt mondom, hogy Atlasznak könnyebb volt a világegyete­met vállaira venni, mint nekem ebből enni. Nusi: Bátorság, Péter ... A mama sose bocsájtaná meg! Péter (félénken nyul a pisztrág után és nagy megerőltetéssel hozzálát) : Ez­zel részemről be van fejezve. Nusi (kihívón): Bizonyos benne ? Péter: De mennyire ! Kedves és szeretetreméltó apróság következik Gerbeaud konyhaművészeté­ből. Olyan bájos kis bohóságok, hogy szinte lekéredznek az ezüst tálcáról. Nusi: No Péter, itt van a gyomor­csillapitó is. Péter (földerülten): Azt hiszi . . . Nusi: De azért ne sokat, mert . . . Péter: Mert? (kérdőleg tekint fel.) Nusi: Most jő az est clouja. Péter (ijedten) : Cica, ne izéljen! Fegyelmi egy tanteslület ellen. Ahol nem ismernek felsőbbséget. „Mit nekünk a tanfelügyelő ? . . . Cifra dolgok folynak a csorvási állami elemi iskolában. Az a derék tan­testület, amely ez iskola növendékeibe csöpögteti a tudományt, különös ok­tatásban részesítheti tanítványait a fel­sőbbek iránti tiszteletről s a törvényes rendelkezések respektálásáról, amikor most az a vád emeltetett tagjai ellen, hogy ők maguk sem tisztelik felette­seiket. Ennek a tantestületnek egyik tag­ját, Balogh Jánost ugy ismerik a tanügyi hatóságok, mint egyik kiválóan jeles, de azért mégis gyönge hírnévnek örvendő harcosát a szociálista eszmék­nek. Mi a legőszintébb csodálattal vi­seltetünk e jeles tanfórfiu egyénisége iránt, amely rendkívül különös követ­keztetésekre nyújt alkalmat. Azzal, hogy Balogh ur szocialista-e, vagy nem, miért törődnénk? De azzal igenis törődnünk kell, ha az ő excluziv elvei megenge­dik a felsőbbek iránti tiszteletlenséget s azt a példátlan vakmerőséget, amely­lyel igazgatójának rendelkezéseit egy­szerűen semmibe se veszi. Igy tesznek különben társai is: Horváth Lajos tanitó, Horváth Lajosnó ós H e t y e i Gabriella tanitó- ' nők. T o p f e r Mihály igazgató hiába ad ki bizonyos rendelkezéseket. Jogait egyszerűen kigúnyolják, rendelkezéseit megvetik s gorombasággal, sőt durva­sággal is illetik az igazgatót. Ez a kuruc-tantestület, amelylyel most eljá­ratják a fegyelmi eljárás cepperlijét, nemcsak az igazgatóval, hanem a gond­noksággal is ujat húzott s cselekedhette is ezt akadálytalanul, mert nem tett pa­naszt senki sem. M i k 1 e r Sándor dr. királyi tan­felügyelő személyét sem kímélték meg ezek a derék tanítók és tanítónők. Egyikök azt is mondta, hogy: — Mit nekünk a tanfel­ügyelő?. . . Nem csoda tehát, hogy az egész kiválóan derék tantestület ellen fegyelmi eljárás van most folyamatban. A csorvási tantestület viselt dolgai­ról Mikler Sándor dr. tanfelügyelő a \ tantestületi jegyzőkönyvekből értesült, amelyek eléje kerültek. Mikler nyom­ban észrevette a csorvási féktelenkedést s érdeklődvén a dolgok iránt, arra a tapasztalatra jutott, hogy az igazgatónak a tantestület által kifogásolt, kigúnyolt eljárása teljesen szabályszerű s igy a csorvási tanitók és tanítónők ellen meg­indult a fegyelmi eljárás, amelyet most Nusi: Olyasmi, amiből minden em­ber enni fog. Péter (elszántan) : Csak én nem ! Nusi: Fogadjunk, hogy maga is. Péter: Áll a fogadás. Száz csók ! Nusi.- Elveszti, figyelmeztetem, hogy én annak engedem át, akinek akarom. Péter (meghökkenve): De hát jó Isten, mi jöhet még ? Nusi.- Gondoljon valami rendkí­vülire. Péter : Rendkívülire. Csakhogy eh­hez rendkívüli gyomor is kell. A rendkívüli étel frissen hántolt főtt tengeri. Hosszú csövek, csillogó gyöngyszemekkel, valami sajátosan in­gerlő aromával. Péter (kitörő lelkesedéssel) .• Igaza van Cica, ezt nem lehet itthagyni, ha belehal is az ember. A vendégek közt is többen osztják Péter véleményét, mások ellenben szo­morú rezignátióval szemlélik a végső küzdelmet. Aztán garmadával fölhalmozott szőlő és őszibarack következik. Péter (szőlőt vesz a tányérjába): Ez az igazi gyomorgyógyszer.' Nusi: Majd ennél sokkal hatáso­sabb is jön! Péter : Ugyan ! ? Nusi: Nézze, már hozzák is ? Gorgonzola, rockfordi, trappista stb. Péter.- És maga azt hiszi, hogy .., Nusi: Sajt nélkül, ugy mondják, nem is teljes a vacsora. Péter (sajtot vesz a tányérjába) Hallottam, Cica, hogy a rockfordi a saj­B e r t h ó t y István dr., orosházai fő­szolgabíró vezet. Teljes elismeréssel kell kisérnünk azt a szigort, amely az egyes tantestü­letek körében tapasztalható túlkapáso­kat üldözi Békésvármegyében. Véget kell vetni már ennek az állapotnak, amely nem lehet áldásthozó sem a tanítói karra, sem a tanügyi érdekekre. Kormánysegély Gsanádapáeának. Küldöttség a kormányhoz. Az anyagilag tönk szélére juttatott csanádapácai nép megmentése érdeké ben nagy arányú akció indult meg. E szegény nép sorsa ismeretes mindenki előtt. Odaveszett lassankint összekupor­gatott pénzük, de másrészről egyesek­től megvonták és felmondták a hitelt is és sorra árverésre kerültek a jelzá­logul lekötött ingatlanok s a nyomorú­ság kezdte fölváltani a megelégedett életet. Mint ismeretes, ugyanis a lelketlen üzelmek folytán tönkre jutott kisgazdák, a visszaélések leleplezése után előbb Wenckheim Frigyes grófhoz, a község kegyurához fordultak támoga­tásért, mire a gróf fel is ajánlott nagy­lelkűen 7000 koronát. Ez az összeg azonban egymagában nem mutatkozott elegendőnek a válságba jutott bank , ügyeinek rendezésére s igy másodsor­ban Dessewffy Sándor megyés püs­pökhöz fordultak a kisgazdák, akiket azonban Dessewffy püspök, betegsége miatt, nem fogadhatott, helynöke, N é­m e t h József címzetes püspök pedig kijelentette, hogy nem teljesítheti a ké­relmet, mert nincs alap, amelyből se­gélyt nyújthatna. A tönkrementek ezekután szerdán ügyvédjükkel, U r s z i n y i János csa­bai ügyvéddel az élükön Budapestre mentek föl küldöttségileg, hogy a kor­mánytól kérjenek támogatást. A csanádapácaiak küldöttsége előbb J u s t h Gyulát, a képviselőház elnökét kereste fel s az ő közbenjárását és párt­fogását kérte. Justh Gyula szívélyesen fogadta a kisgazdákat s miután örömé­nek adott kifejezést, hogy mint földi­jei, hozzá fordultak, a legmelegebb tá­mogatást ígérte meg. A küldöttség ezután Wekerle Sándor miniszterelnöknél, majd D a­r á n y i Ignác földmivelésügyi minisz­ternél jelentkezett s mindkét helyen állami kölcsönt kért. Hangsúlyozták, hogy nem kamatmentes kölcsönt kér­nek, készséggel fizetnek kamatokat, de a pénzintézetek semmiféle feltételek mellett nem hajlandók nekik pénzt adni s igy az egész község a szó legszoro­tok királya ... És ilyen fölséges va­csora után ... De ni, milyen furcsa, ejnye no . . . ' Nusi : Mi baja ? Péter: Ó semmi . . . éppen semmi ... ez a falat . . . ördögben is ... a torkomon akadt. . . Nusi: Lehetetlen! Péter: De ha mondom ... ón nem tudnám lenyelni ? Ez boszant (nagyot nyel, arca egyszeriben elfehéredik, még egy kísérletet tesz arra, hogy össze­szedje magát, de már nem sikerül s feje lehanyatlik vállára.) Nusi (sikoltva): Mama, mama . . . Péter elájult. Nagy riadalom. A vendégek meg­örülnek az incidensnek, mert felugrál­hatnak helyeikről. Két markos legény karjaiba emeli Pétert, kiviszik az udvarba, meglocsolják az üstökét hideg vízzel s jó ideig künn tartják. Misztikus homály takarja azt, ami odakünn megy végbe. A példa ragadós, egy kis rosszullétnek a többi vendégek közt is akad hive. A hangulat csakhamar ismét jó kedvre fordul, kivált mikor a cigány rápendit valami régi jó nótára. Péter is megjelenik s szokatlanul nagysokára könnyed mozdulatokkal fogadja a részvótnyilatkozatokat, melyek elől azonban sietve menekül a meny­asszonya mögé. Péter (szerelmesen simulva Nusi­hoz): Képzelje, Cica, alaposan rosszul voltam, de már oly jól érzem magam, akár újra kezdhetném. sabb értelmében tönkre megy, ha a kormány sem siet a község segítségére. A miniszterelnök és a földmivelés­ügyi miniszter ezek után kijelentették, hogy jóakaratulag intézik el az ügyüket. Apponyi miniszter üdvözlése. Disszonáns hangok egy közgyűlésen Protestánsok és katholikusok. Még mindig nem akar véget érni az a méltatlankodás, mely az uj tanítói törvény nyomán keletkezett a protes­tánsok körében és amely ma már rend­kívül heves formákban nyer megnyil­vánulást. Tapasztalhatjuk ezt különösen akkor, midőn a kultuszminiszter üdvöz­lésének kérdését veti valaki szőnyegre egy-egy olyan tárgynak kapcsán, a inelylyel Apponyi Albert gróf a pro­testáns, vagy községi érdekek védel­mére sietett. Mi azon az állásponton voltunk és vagyunk, hogy a kultusz­miniszter üdvözlését kimondatni akaró indítványokat épp arra az ellenséges érzelemre való tekintettel nem szabad most forszírozni, amely ellenséges ér­zelmet a protestáns papok és hivek egy részének körében tapasztalhatjuk. Az indítványt támadó felszólalások mindig disszonáns hangokat váltanak ki, amire igazán nincs s üksége a kultuszminisz­ternek. De kötve hisszük, hogy szük­sége volna az üdvözlésre is, mert ezzel sem nem kisebbítjük, sem nem öregbit­jük érdemeit. Apponyi Albert gróf üd­vözlése körül különös dolgok törtóntek Mezőberényben is. Ezekről a 'laiönös dolgokról igy emlékezik meg egy buda­pesti laptársunk: A mezőberényi polgári iskola épi­tésóre Apponyi Albert gróf vallás­és közoktatásügyi miniszter ötvenezer korona állami segítséget adott. A községi képviselőtestület hétfőiülésén Jeszenszky Károly iskolaszéki elnök indítványozta, hogy mondjon ezért a község köszö­netet a miniszternek s szavazzon neki bizalmat, biztosítva arról, hogy a magyar nemzeti kultura emelésére irányuló ne­mes törekvésében mindenkor hazafias készséggel támogatni fogja. Bárdy Ernő evangélikus pap he­vesen kikeít az iditvány ellen. Nincs kifogása, úgymond, hogy a község az állami segítséget illendőség szabáiyai szerint megköszönje, de tiltakozik az ellen, hogy egy, jobbadán protestáns lakosságú község bizalmat szavazzon annak a miniszternek, aki az uj népok­tatási törvénynyel a protestáns egyházi autonóm ; a megsemmisítésére tör. Éle­sen kikel az állami iskolák ellen. Ezek szerinte arra valók, hogy a protestáns tanulókat elidegenitsók vallásuktól s a róm. kath. egyház számára neveljék föl. Jeszenszky Károly válaszában hivatkozott arra a nagy jóindulatra, amelyet Apponyi a túlnyomóan protes­táns Mezőberény iránt is tanusitott. Ép pen ez alkalomból a protestánsok iránt való ellenséges indulattal megvádolni a legnagyobb méltatlanság és igazságta­lanság. A törvény ama rendelkezései, amelyek az iskolaföntartók jogait sza­bályozzák, nem a protestánsok ellen irányulnak, hanem azt a célt szolgálják, hogy a magyar nyelvnek elsajátítása és a hazafias érzületnek az állam összes polgárainak szivében való meggyöke­reztetése a népiskola utján biztosittassók. Védelmébe veszi az állami iskolákat Bárdy gyanúsítása ellenében, s nem tártja helyesnek, hogy amikor Mezőbe­rény maga is áll?m: i"' ol*'r* folyamo­dik a miniszterhez, az ellenőrzés ez in­tézmény iránt már előre beoltassók a lakosság szivébe. Hasonló értelemben szólat föl K o­1 o z s i Endre főjegyző. Azt mondta, hogy a magyar nemzeti kultura egye­temes érdekeivel szemben a felekezeti, a pártpolitikai szempontokat érvényesí­teni akarni, nem fór össze a józanul értelmezett hazafisággal. A képviselőtes­tület — Bárdy és nóhány hívének ki­vételével — 'nagy többséggel elfo­gadta Jeszenszky indítvá­ny á t. Kossuth Ferenc a gynlavidéki vasút „ellen." A volt igazgató egy uj vonalról. Ninos érdekosorbitás ! Nagy ribilliót keltett egynehány nappal ezelőtt a gyulavidéki gazdasági vasúthoz közelálló körökben a hivata-

Next

/
Oldalképek
Tartalom