Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-31 / 86. szám

Békéscsaba 1907. XXXIV-ik évfolyam. 86-ik sz. Csütörtök, október 31. mm BEKESMEIxYEI EOZLONT POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOPIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A rendőr. Békéscsaba, október 30. Társadalmi illemszabályainkat aligha ismerik oly széles rétegekben, mint azt a szót, amely már forgalommá nővén ki magát, egy aránylag kezdetleges mintázatú egyenruha-viseléshez tengernyi kötelességet füz. A „rendőr" szó azonban nemcsak a kötelességek sorozatos láncolatának viselőjét és vállalóját jelöli meg, hanem egy olyan alanyt is, aki bűnbak szerepet töld be, aki villámháritója mindenkinek s a feddés és akár alapos, akár alapnélküli zúgolódásnak, nagy befogadó képességgel megáldott végállomása. Az egyenruhás imposztorok világában rendkívül alárendelt szerep a rendőré. Pedig voltaképpen épp a rendőr hivatásköre az, melynek kötelességszerű, lelkiismeretes és kedvvel teljesített szolgáltatásától nemcsak a személy- és vagyonbiztonságnak, de bizonyos vonatkozásban az egész társadalmi rendnek alapja is függ. A rendőr az, aki hivatásának teljesítése közben a legönállóbb szerepkört tölti be, amely szerepkör invenciót, egyéniséget s a férfias erények közül rendkívül sokat megkíván. Mindzazonáltal ugy a társadalom, mint a községek és városok vezetőinek egy része csak szolgai hivatást teljesítő közegeknek tekintik a rendnek őreit. Ez az alantjáró fölfogás előbb a hivatalos termekben vált otthonossá s innen tette meg hóditó körútját a társadalomban, amely beteges felületességgel készpénznek vette a hivatalos termekből kiáradó bölcselkedést, csöppé sem {[méltatta nagyobb figyelemre a ! rendőrséget, mint a többi jelentéktelen 1 állások betöltőit. Igy történhetett meg az, hogy a községek és városok összes alkalmazottjai között aránylag a rendőrök vannak legszánandóbban fizetve. Észlelhetjük ezt legkivált Békésvármegyében, ahél nem minden község rendőrlegénységéről lehet elmondani azt, amit bevezető sorainkban a rendőrségről állítottunk s mintául csupán a csabai és gyulai rendőrséget tekintjük. E két helyen sem áll azon a nívón a rendőrség, amelyen látni szeretnők. Ennek pedig az az egyetlen oka, hogy az a fizetés, melylyel | a rendőr-gárda legényeit látjuk el, ! szolgai módon kevés. Ezért a szűkmarkúságra és a rendőrség hivatásának teljes nemismerésére valló garasoskodásért nem volt soha kellő számú és kellő képzettségű rendőr-legénységünk. Ezelőtt is kevés volt ez a fizetés, nemhogy most, az általános drágaság idején jöhetne ki abból akármilyen leszállított igényű ember. Tessék mindehhez elképzelni, hogy a becsülettel teljesített munkának becsületes ellenértékét kívánja meg az ambíció, amely elfásul, ha tapasztalnia kell, hogy bizony-bizony nem áll buzgólkodásával arányban az a fizetés,, amelylyel fáradozásait kívánják horioiáini. Azt a tünetet, hogy Békésmegyében legutóbb rendkívüli eredményeket nem tudnak felmutatni a rendőrségek | s hogy minden eredmény csak a csa| bai és gyulai rendőrhatóságok terüleI tein fut össze, mig a többi rendőrsé| gek vagy egyáltalán nem, vagy csak j igen mérsékelt lelkesedéssel fogadható i munkát teljesítenek, szintén a garasos fizetési viszonyokkal magyarázhatjuk meg. A reudőrlegénység fizetését vármegyeszéltében emelni ketl s igy kezdjük meg a reformálás nagy munkáját, amelyet mi már évek óta sürgetünk. Békéscsaba község képviselő-testülete hétfőn tartott közgyűlésén beigazolta azt, hogy érzékkel bir a közönség érdekeit mélyen érintő rendőrkérdés megoldására. Községeink kövessék Békéscsaba példáját, a mely bizonyára nem fog megállani ennél a pontnál, hanem idővel még tovább megy a méltányosság utján. (H Orosházaiak a kormány ellen. Üdvözlik a kilépett képviselőket. Orosházán a függetlenségi érzelmű polgárok táborában szakadás állott be. Ez a sajnálatos tény nem uj keletű s már évek óta észlelni lehet a széthúzást és egyenetlenkedést, mely az orosházai függetlenségi polgárok együttműködését lehetetlenné teszi s melynek alapokát az egykori képviselőjelöltek vi szálykodásában találjuk föl. Az orosházai választókerületnek impozáns többsége Veres József országgyűlési képviselő zászlaja alatt áll, mig a másik csoport, amelynek tagjai csupán orosházai polgárok, dr. B i k á d y Antal ügyvéd utmutatásai szerint cselekszik, j Ez a párt vasárnap gyűlést tartott j s a gyűlés a jelenlegi politikai helyzet J megbeszélésével és a kormány maga- . tartásával foglalkozott. Mindezt Bikády i Antal dr. ismertette s beszéde végeztével a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „Kimondja a közgyűlés, hogy: 1. Már akkor aggodalommal néztük az országos függetlenségi párt sorsát, amidőn vezérei kormányt vállaltak s a párt olyan kormánypolitika támogatására vállalkozott, amely eddig vallott elveivel, nyilt, egyenes ellentétben áll. Féltettük vezéreinket, hogy elvesztjük őket, féltettük a pártot, lesiklik elveink talajáról. 2. Aggodalmunk valóra vált. Elvesztettük vezéreinket, pártbeli képviselőink a vezérekkel együtt lesiklottak elvi alapunkról s most politikai magatartásuk alapjául a 67-es kiegyezés szolgál. 3. Éppen ezért nem viseltetünk bizalommal a kormány és minisztereink iránt, aki Ausztriával az eddigieknél is rosszabb gazdasági kiegyezést készítettek elő; nem viseltetünk bizalommal az országos függetlenségi pártkör tagjai iránt, akik ezt a gazdasági kegyezést támogatni, keresztülvinni készek. 4. Helytelenítjük az orosházai választókerület országgyűlési képviselőjének, Veres Józsefnek a magatartását, aki az országos függetlenségi pártkörnek tovább is tagja marad s ez által igazolja azoknak a nézetét, akik őt igazi függetlenségi embernek eddig sem tartották. Hát itt tűnik ki az, hogy személyeskedés diktáltaezt az állásfoglalást! . . . 5. Üdvözöljük azokat a függetlenségi képviselőket, akik az országos függetlenségi 48-as pártkör kötelékéből kiléptek s a függetlenségi elvekért és törekvésekért nyíltan, őszintén továbbra is harcolni készek. Külánösen üdvözöljük Szász József képviselőt, aki Orosháza szülöttje s akinek férfias, igazi függetlenségi szellemű magatartása örömünkre szolgál. 6. A függetlenségi párt minden képviselője azzal a programmal lett megválasztva, hogy az általános, titkos Választói jogot követeli s csak azt a kormányt támogatja, amely az erre vonatkozó javaslatot törvénybeiktatás végett a parlamentbe benyújtja, minthogy a kérdés megoldásának halogatása a társadalom különböző rétegei között az Békésmegyei Közlöny tárcája. Halottak napján. Zizeg az esöcsepp a száraz levélen, Szomorúfűz ága bólongat a szélben. Szomorúfűz ága amerre csak hajlik, A néma hantok közt nyüzsgő élet zajlik Szürkül az ég boltja, közeleg az éjjel, — Kigyúlnak a sirok káprázatos fénynyel, Pompázó hantjukon koszorúk, virágok, — Virágos halmok közt közömbösen járok. Szőke Körös partján, egy kis falucskában, Akácos temető csöndes magányában Van egy kicsi sírhant, — benőtte a dudva, Tövissel, csalánnal van tele az útja. Ha oda mehetnék, ha ráborulhatnék, Fájánál egyet-mást elpanaszolhatnék, — Tombolna fölöttem bősz fergeteg éje — Eltitkolt keservem úgy simám beléje! . . . Balta Miklós. Ahalvány Miső. — A tíékésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Petrásevich Géza. A Glatter Márton korcsmája szokatlanul hangos. A falu felé néző mind a négy ablaka ki van világítva. A sugarak bevilágítják a korcsma előtt elterülő delelőt, a muzsika, meg lárma áthallatszik a túlsó oldalra. Itt van a falu apraja-nagyja, kántorostul, biióstul. Ott vannak s mulatnak, mert Pepi, a szép zsidólány tartja a lakodalmát. Szól a zene, a csillagok ragyogtak, a szellő bus dalokat hozott felénk, mig meg nem érkezett a vacsoraidő. Asztalhoz ültek ; csend lett s ekkor a kertek alatt a nádasmocsár felől felhallatszik a furulyaszó. Misó, szegény Misó ! Ahonnét esténként a rézkígyó füttyentéseit szoktuk meg, onnét, a nádas tornácról, most a te furulyaszód hangzik. Ömlik, árad a lágy, a bus rezgés ; megtölti a leve gőt bánattal, érzéssel, csodálattal, könynyel, szerelemmel . . . Csak a beteg pici kanári, a jpárjavesztett fülemile, a szerelmi vágytól égő, búbánatos pacsirta tud ugy szólni, mint ahogyan kesereg, dalol, busul, imádkozik a te furulyád! Ilyenkor hogy virít sápadt orcádon a halál szép piros bazsarózsája, s hogy liheg hörgő kebled lüktet láztól hajszolt halavány véred! Elállt még a korcsmában is a zsibon gás s hallgatják annak a sápadt, hosszú tót legénynek a szerelmi bucsu-dalát. Hallgatják, hallgatják s köny csordul ki még az öreg Mártonnak is a szeméből. Mert hisz ugy szereti Misót! Ugy szereti mindenki, a Lajos is, a Pepi is s mindenki. De ha egyszer nem lebet. Beteg legény, tót legény! Nem lehet. Pepi, a zsidólány sohasem lehetett Zaskvara Misóé, a beteg tót legényé. Vége a vacsorának. Újból megkezdődik a zsivaj, a muzsika, a tánc. És újból felzokog a Misó furulyája. De nem a nádasban, nem is az ablak alatt, hanem a mi udvarházunk udvarán. Ott ül a szomorú, halvány legény az udvar közepén, az ő régi fatönkjén, i Nem néz se jobbra, se balra, csak a könye*hullt a furulyára. Melléje telepszek s a legény elhallgat. Lehajol hozzám, meg fogja a kezemet s halkan szól: — Úrfi, én magát egyszer megbántottam. — Nem, Misó, engem sohasem bántottál meg. — Egyszer, jókedvemben,Ja bortól. Elértettem szándékát. Óvatosan előkerítettem a pincekulcsot s hoztam Misónak bort. Ugy éreztem a lelkemben, hogy ,ez a beteg legény megérdemel ma egy kis italt. Felcsillant Misónak a szeme. Megköszönte az italt, tarisznyájába gyömöszölte a hozzá dukáló szalonnát és dohányt s aztán hirtelen kezet csókolt nekem. Fülig pirultam s elugrottam tőle. 0 pedig vontatottan, lassan felkelt; hoszszan nézett a Glatter Márton korcsmája felé s aztán elfordult Délnek. A Göncölszekere már magasan járt az égen. Nagyot sóhajtott Misó s még egyszer viszszafordult: — Isten áldja meg, úrfi! Átugrott a kerítésen s eltűnt a kis patak bokrai közt. Visszamentem a kert végébe s hallgattam tovább a zsidó-mulatságot. 'De nem sokáig. Délről, a Kriván felől,'furulyaszót hozott a szellő. Azt a kimondhatatlan fájdalmu tót juhásznótát, mely áthatja a veséket, fakasztja a könyüt, repeszti a szivet, melynek nem tud hangot adni semmi más szerszám a világon, csak a furulya. Leheveredtem a fűbe, néztem a csillagos égboltot s könyes szemmel hallgattam, mint hozza felém a lágy déli szellő a Misó nótáját: Lassacskán juhocskák Az utas'mesgyéjén ; Öreg juhász vagyok, Nehezen járok én. Ezen a határon A jó kakuk madár Nékem, juhocskáim, Nem sokáig szól már. Misó eltűnt. Akkor tudtam meg, hogy Pesten téglát hord, mikor a rendőri hirek között olvastam, hogy leesett az állványról s kórházba került. Meglátogattam. Csak csont és bőr volt már. A melle szárazon hörgött s köhögni is alig birt már. Lázban égő szeme hosszan tapadt rám s remegve kérdezte: — Hogy van Pepi ? Van gyermeke ? Megnyugtattam, hogy Pepi egészséges, mint a makk s már két fia is van.