Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-20 / 83. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 83-ik sz. Vasárnap, október 20. mm BEKESMEGYEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedenbelül i

s. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A politikai szintérről. Békéscsaba, október 19. Wekerle Sándor miniszterelnök szerdán tett jelentést a parlamentnek Ausztriával kötött kiegyezésünkről. Ez a kiegyezés nagyjában és egészében olyan, amilyennek vártuk a hoszszas tárgyalások után, melynek részletei közül csaknem minden kiszivárgott a küzdelmes alku tartalma alatt. Meglepetésszámba tulajdonképen csak két dolog megy. Egyik a kvótaemelés mértéke. Kétszázalékos emelésre nem gondolt az ország. A másik az, hogy az annabergi csatlakozást nem sikerült kipréselnünk az osztráktól. Ellenben a kassa-oderbergi vasút szállítóképességének garanciája ellensúlyozza a közvetlen csatlakozás elmaradását. Nincs ok tehát, hogy szigorúbb szemüveggel nézzük a kiegyezést ma, amikor részletes tartalmát is megismertük. Ami ebben a kiegyezésben rossz, arra — valljuk meg őszintén — el voltunk készülve. De amint nem vertük félre a vészharangot az alkudozások különböző fázisai alatt, azonképen most is leplezetlenül kijelentjük, hogy ezt a kiegyezést elfogadni a magyar parlamentnek, de különösen a függetlenségi pártnak, igazán rengeteg áldozatába kerül. Mert mig egyrészt a kétszázalékos kvótaemelés nehezedik ránk, másrészt a közös jegybank fentartása mellett szól a vélelem, A mérlegen több teher van a mi rovásunkon, amelyet föltétlenül ki kell küszöbölni az önálló nemzeti banknak tényleges felállításával. Még van három esztendőnk. Haladéktalanul meg kell tenni mindazokat a lépéseket, amelyek a külön magyar jegybank létesítéséhez szükségesek. Ezt megelőzőleg pedig a kormánynak minden kétséget kizárólag kötelezettséget kell vállalnia a külön jegybank felállítása iránt. íme, itt a magyar junktim. Ha az osztráknak tetszett kapcsolatot létesíteni egyfelől a gazdasági kiegyezés, másfelől a bank és a kvóta között, most mi magyarok vagyunk azok, akik kérlelhetetlenül feléjük kiáltjuk: Vagy külön jegybank, vagy nincs kvótaemelés ! E junktim követelését diktálja reánk nemcsak a becsület és az igazság, hanem legvitálisabb létérdekünk is. Mert belemenni a magasabb kvótába, lemondani a külön vámterületről, vállalni a monarchia nagyhatalmi hóbortjának összes terhes folyományát, megkötni a szabad mozgáshoz, tehát az élethez való jogunkat, mindezt pedig ellenérték nélkül megtenni, nos, ezt csak nem lehet méltányos, paritásos kiegyezésnek nevezni, melyben nincs győző és nincs legyőzött A kiegyenlítő igazságból, az 50 százalékos megegyezés középutjából, hiányzik rovásunkra egy tétel. És ezt a hiányt egyébként pótolni, az ürt másként kitölteni, mint az egyedüli szabadon hagyott módon : az önálló jegybank létesítésével — ma már lehetetlen. Ezt a nézetet olvassuk ki abból a hangulatból is, mely a különböző politikai pártok körében tapasztalható. Az országgyűlési függetlenségi pártban nagy az elkeseredés. Nagy György képviselő már ki is lépett a pártból, amelynek tagjai előtt Günther Antal igazságügyminiszter kijelentette tegnapelőtt, hogy a kiegyezést és kvótát ugy kell elfogadni, amint van, mert különben le kell mondania a kormánynak. Nagy Györgyön kivül még a következők lépnek ki a függetlenségi pártból : Hirtenstein Lajos, Luby Géza, Farkasházy Zsigmond, Faragó Antal, Szász József, Szappanos István és Zakariás János, Gaál Gaszton le fog mondani mandátumáról, de újból fellép és ha megválasztják, választóinak utasításától teszi függővé pártállását. Ebben az összevisszaságban azt a hirt is terjesztik, hogy az alkotmánypárt érintkezést keres a volt Tiszapártnak tagjaival. Ez a hir különben már három-négy hónap óta tartja magát s ma már azt is jelentik, hogy a két párt vezetői között nemcsak közeledés, de egyenes megállapodás is jött létre. Tisza István gróf és Andrássy Gyula gróf nemcsak békét kötöttek, de politikai barátságot és szövetséget is. Minden esetre elkészülve lehetünk arra, hogy politikai életünkben nagy változás fog bekövetkezni, amelynek nyomasztó súlyát újból csak a nemzeti érdekek fogják megszenvedni. Kinevezik a főispánt Szekér Andort berendelték a minisztériumba. Az uj főispán uj titkárt hoz. Szekér Andort, Békésvármegyének ezidőszerinti főispáni tikárát gróf Andrássy belügyminiszter, miniszteri fogalmazói működési körrel, további szolgálattételre a minisztériumba rendelte. Ez a miniszteri rendelkezés pénteken reggel Gyulára ^érkezett s így Szekér Andor főispáni titkári teendőit többé nem is látja el. A minisztériumba rendelt titkár 1898. évi december hóban nevezteti ki főispáni titkárnak s'ekkor is a belügyminisztériumból jött közénk Lukács György dr. főispánsága idején. Azóta megszakítás nélkül itt működik s rokonszenves egyéniségével vármegyénk uri társadalmának egyik legnépszerűbb és legkedveltebb tagja lett. Szekér Ador a főispáni titkári állásban K é r y Gyulát váltotta föl. A berendelt főispáni titkár most december hó végéig szabadságot fog kérni magának s csak szabadságidejének letelte után foglalja el fogalmazói állását a minisztériumban. Beavatott és hivatalos körök tudni vélik, hogy ez a titkárváltozás előjele is egyben a békésmegyei főispáni kérdés megoldásának. A békésmegyei főispán küszöbön álló kineveztetésének hírét mi már előre jeleztük. Ez a kérdés csupán a parlament őszi ülésszakának megkezdéseig tartatott függőben, mert az Ausztriával való kiegyezés miBtt bizonytalan ingadozás volt észlelhető a politikai helyzetben, mely még a kormányválság eshetőségére is alapot nyújtott. Erre való tekintettel maga a kormány sem akart még Békésmegyében főispánt kinevezni s embert sem találtak, aki ebben a bizonytalan helyzetben a főispáni méltóság vállalására hajlandó lett volna. Most azonban, hogy politikai életünk nyugodtabb mederben folyik s hogy azokat a fontos államérdekeket érintő kérdéseket is megoldani sikerült, amelyek azt az ingadozó bizonytalanBékésmegyei Közlöny tarcája. Zsiga báesi. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Halmy Gyula. Gondtalan ifjúkorom legtöbb édes emlékű órája a Te alakodhoz fűződik, Zsiga bátyám. Kicsiny fiúcska voltam még, midőn térdeiden lovagolva, tréfás versikékre tanítgattál, a Te útmutatásod mellett tanulgattam otthon a betűket is s ^gimnáziumi pályámon is Te vezettél. Áldjon meg a 'jó Isten haló porodban is, ott az elhagyatott, messzefekvö székelyhídi temetőben ! Bizonyára senki sincs már, aki gyöngébb szeretettel, kedvesebb emlékkel gondolna vissza reád, mint én. Ugy bizony gyerekek, én is voltam diák, még pedig a javából. Aki ebből azt akarja kiolvasni, hogy én itt első eminens minőségemmel óhajtok parádézni előttetek, az teljesen félreért. A kötelességek elvégzése után fel az „Avashegy" lombos fái közé, vagy ki a szőlőbe csatázni a törökkel, (a kathokikus gimnáziumi tanulók voltak a- törökök) ez volt az igazi élet! Hát még a kéthetes szüreti szünet alatt mi minden Vezet kínálkozott! Gyártottuk a rakékat és pompás tűzijátékokat rendez,nk. Volt is azután nagy sikoltozás, -a a szedőlányok között pattogott a tü« s béka! Hej fiuk, azok voltak a jó idők! Ma már a diák sem olyan, mint a boldog, régi jó időkben. Hát még március 15-ike ! Milyen lelkesedés, minő készülődés uralkodott közöttünk. Fáklyásmenetben vonult fel a diákság s élünkön a jó Zsiga bácsi, diszmagyarba, kivont karddal, nemzeti dalokat énekelve, pisztolyokból lövöldözve, az volt a lelkesedés! De nini! Hiszen én Zsiga bácsiról akartam beszélni, a mi jó tanárunkról, akit akkori szokás szerint „tekintetes ur"-nak kellett az előadások alatt szólítanunk. Véresszájú negyvennyolcas volt a jó öreg s mégis a német nyelvet tanította nekünk.No de hallottunk is nagyszerű történelmi magyarázatokat, azt elképzelheti mindenki! Alighanem ugy járt volna ő is, mint az a profeszor, akinek a Bach-korszak alatt zsandárok ültek az óráján, nehogy államellenes eszméket hirdessen. Ő is a szabad szellem volt s emiatt sok összeütközés történt drága jó atyám és Zsiga bácsi között, pedig ifjúkori testi-lelki jó barátok voltak. Édesatyám az arany középút követője volt még a politikai meggyőződésében is. Elképzelhető, milyen vitái voltak a tulheves, indulatos vérű legszélsőbb balérzelniü Zsiga bácsival. Egyegy ilyen összeütközés mindig haraggal végződött Zsiga bácsi részéről. Pecsovics, Bach-huszár és egyéb ilyen elnevezésekben bőven volt része jó atyámnak, ha mérsékletre intette az öreget, ha|nem tartott vele a túlságos lelkesedésben. Szerencsére másnap el voit feledve minden és igy az ő hosszú, igaz barátságukat csak Zsiga bácsi halála szakította meg. Gyönyörűen beszélt latinul. Soha olyan ékesszóló latin tudóst nem hallottam. A legismeretlenebb auktort bárhol felütötte, könyvnélkül tudta. Sokszor idézett ilyenformán : Ovidius II. könyvének 20 ik lapján a 38-ik sorban ezt és ezt mondja, és sohasem tévedt meg. Toasztokat és felköszöntőket a legklaszszikusabb latin nyelven mondott, igazán ugy beszélte a latint, mint anyanyelvét. A növénytanhoz azonban nem igen értett s ezért nem egyszer tréfáltunk vele. De egyik pajtásom ugyancsak megjárta egyszer. Egy csipős csalányt vitt a katedrához és egész komoly arccal tudakolta : — Milyen virág ez, tekintetes ur ? — Pof-virág - feleié Zsiga bácsi, de már ekkor elcsattant a nebuló arcán a pof, nem is érdeklődött többé az ifjú tudós a csalán neme iránt. Az meg már nagy diákkoromban történt, hogy egyszer vendégséget adott. Volt az öregnek jó bora, de azzal szörnyen fösvénykedett. Adott hát az asztalra valami rossz, savanyu bort, engem nevezve ki Ganymédesnek, akinek tudvalevőleg a töltögetés a kötelessége Én azonban meglestem az öreget s kikutattam merre van a jó bor. Neki azután mindig a rosszból töltöttem, a többieknek pedig a jóból. Elképzelhető az a kacagás és mérgelődés, ami ott volt, amikor Ő ravaszkodva előhozza éjfél felé a jó bort és azt mondja: — No izé, hogy is hívják — ez volt a szójárása — amiért megittátok a ! rossz bort, már most kaptok egy kis jót is, búcsúzóra. Erre óriási hahota között felvilágosítják, hogy eddig is a jóból ittak. Ma már nem is teremnek olyan eredeti emberek, mint amilyen ő volt. Más a kor, mások a viszonyok, mások az emberek is. Az is bizonyítja a mai kor sivárságát, hogy ha akármelyik iró érdekes, eredeti dolgot akar írni, a régi jó világba nyúl vissza, amikor még volt az életnek humora, poézise, nem olyan kenyérharcból álló volt, mint most. Ki ne mulatna egy-egy jóizü, régi diákhistórián ? Ugy-e ' bizony más élet volt akkor, amidőn a diák édesatyjának tekintette tanárját és az egész osztály, mint egy család, együtt érzett, szívvel-lélekkel együtt tartott Különösen a Zsiga bácsi osztálya volt erről hires, mert lelkes tanárunk a saját szellemét öntötte tanítványaiba s egyetértésre, szeretetre buzdította őket, mindig jó példával járva elől. A hálátlan, a tövises tanári pályán ő is sok gáncsot türt el. Szabad szelleme nem csuda, ha lépten-nyomon akadályokba ütközött. De hát ő, az ő szerencsés természetével, túltette magát az elkedvetlenítő dolgokon és — öregedő testében örökké ifjú lélek és szív lakozván — rózsás színben látta mindig a világot. Végre az ő erélye ós munkakedve is megtört. Hosszú évtizedeken át lelkiTüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza jtjt ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. JJ* Mintbegy ériéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boohe* eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Cie. Basel (Svájc.) 9) Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakba®: Ára üvegenként 4 — korona.