Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-07-14 / 55. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 55-ik szám. Vasárnap, július 14. BEEESHEErlEI KOZLONT POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElfOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbeiSi is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel Ihelyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Magasabb érdekek. Békésosaba, julius 13. A képviselőház, legutóbb tartott ülésével, mintegy három hónapra bezárni. A honatyák széjjelszéledtek és magukkal vitték az ország minden részébe azt a megnyugtató érzést, hogy a lehetőségig eleget téve a vállalt kötelezettségeknek, részesei voltak annaka nagyarányú színjátéknak, mely a maga komoly reálizmusával a dunaparti palotában játszódott le. Személyes, hol titkon, hol meg szemérmetlen nyíltsággal szőtt intrikák épp ugy napirenden voltak, mint kicsinyes kitörések, gyorsan lobbanó lángolások/ A politika — ez az élet labirinthusában józanul dolgozó nehéz tudomány — mozgatott minden rugót, inspirált minden elhatározást, az erősebben lendülő méretek mellett ott kellett lenniök a kicsinyes momentumoknak is. Mindez együttvéve ad. egy szerves egészet. Érdekes és egyben az egész ülésszakot jellemző tanulsággal szolgált az utolsó ülés. Egy fiatal néppárti képviselő, ki heves, nagyot akarásaival több izben maga ellen hangolta a parlamenti szimpátiákat, az 1904-ik évi zárószámadás felülvizsgálásának kapcsán vád alá akarta helyeztetni Tisza Istvánt és a volt kereskedelemügyi minisztert, Hieronyi Károlyt. Ennyi az egész. A régi nóta, mely a haladópárti füleknek kedves pengésével annyiszor akadékoskodott már és hogy ne bontsa j a koalizált pártok közti egyetértést, j annyiszor és alkotmányjogi szempon- ! tokból nem épp, tizenhárompróbás he- 1 lyükről búgott föl. Nyilt titok, — a | közjogilag immáron akceptált sarki hor- | dártól egészen az ilyes pletykák csiripelésére kapható legszürkébb verébig — mindenki tudja, hogy a kormánynak kötnie kellett magát a Tisza- és a Eehérváry-kormány vád alá nem helyezéséhez. A szerződő felek egyike — a koronás király — kivánta igy. És a Wekerle-kormánynak kedvesebb az ország nyugalma, mi csak Kristóffyék eltakarodása után, vagyis ez esetben álhatott helyre, mint a Tisza Pista feje. Ezzel a kardinális kikötéssel vállalta a kormányzást. A parlament — bölcs józansággal — szintén állta ezt a kikötést. Az tagadhatatlan, hogy nincs ebben az országban becsületes magyar ember, ki ne kitfánná törvényes retorzióval sújtani az ország alkotmányos épsége ellen támadókat. De ez esetben — mely a maga jellegzetes vonásaival egészen speciális eset — tiltja a magasabb államérdek: az ország nyugalma, alkotmányos békéje. Mit akart hát az ifjú néppárti képviselő ? Tudta ő is mindezt. Apró petárdát robbantott csak föl, mi arra alkalmas, hogy a parlamenti békét forgassa ki sarkaiból. Búza Barna szerint csak felül akarta licitálni a függetlenségieket a negyvennyolcas törekvésekben ; akkor és olyképpen, mit tiltanak a magasabb érdekek. Ez az ország sok hányattatáson ment keresztül, kemény megpróbáltatással teli viharok zúgtak el a feje fölött. Legtöbb ideje, hogy az alkotmányos és gazdasági erőgyűjtés áldásos munkája lehetővé tétessék. Ne zavarogjon hát senki, ne ütni akarjon a kezével, de dolgozni, mert igy kívánja most ezt a legfőbb állami érdek: a nemzet léié ! | A békésmegyei főispán-változás. ! | Ujabb híresztelések. Egy aradi lap Haviár Dánielről. Vármegyénk főispánjának, Fábry Sándor dr.-nak eltávozása már csak napok kérdése lehet. Beavatott körökben egynehány nappal ezelőtt tudni vélték, hogy Fábryt a törvényhatóságnak julius havi közgyűléséig már fölmentik állásától, de ez a dátum is épp oly' ! hibásnak bizonyult, mint a junius 27-iki, j amikorra pozitiv formában híresztelték a fölmentésre vonatkozó királyi kéziratot. A sok illetékes és kevésbé illetéi kes hírforrás azonban még mindig j kombinál. A tény pedig az, hogy napok múlnak anélkül, hogy vármegyénk főispáni székét illetőleg bármi ujabb fordulat is történt volna. Most egy aradi újságban — a „Függetlenségiben olvassuk, hogy a Fiibry Sándor eltávozásával megüresedő főispáni szék betöltése körül naprólnapra bukkannak föl „hitelesnél hitelesebb" kombinátiók. Aradi laptársunk ki is higyhatta volna e kombinátiók megbízhatóságára vonatkozó jelzőjét, mert csöppé sem fedi ez külömbbül az igazságot, mint az az értesülés, amelyet a bevezetés után közöl az aradi „Függetlenség". Legutóbb, irja ez a laptárs, ismét H a v i á r Dániel jelöltsége lépett előtérbe, amennyiben a szarvasi képviselőt Andrássy Gyula gról belügyminiszter a napokban fölkérette magához, hogy a békésmegyei főispánság elvállalására bírja. Haviár Dániel — a „Függetlenség" szerint — eleget is tett e meghívásnak s a vármegyei közigazgatási bizottság ülése után nyomban felutazott Budapestre a belügyminiszterhez. Az aradi lapnak, Haviár Dánielhoz közelálló körökből nyert informátiója szerint, nem tekinthető kizártnak az, miszerint Haviár Dániel a miniszter kapacitálásának engedni fog s Békésvármegye főispánságát elfogadja. Végül azt is irja a „Függetlenség", hogy egy csabai hirlapirónak alkalma nyilt a közigazgatási bizottság ülésén Haviár Dániellel beszólni s ez a beszélgetés megerősítette a „Függetlenség" értesüléseit. Hát ebben az egész híradásban ez az utolsó rész a legvalótlanabb. A közigazgatási bizottság ülésén s ezt követőleg is valóban volt alkalma egy csabai hírlapírónak Haviár Dániellel beszélni. Ez a hirlapiró lapunk szerkesztője volt s igy föltétlenül a legilletékesebbek vagyunk kijelenteni azt, hogy Haviár Dániel egy szóval sem tett említést ez esetben a békésvármegyei főispáni székről. De nyilatkozott ugyanekkor mások előtt, akik kérdést intéztek hozzá a főispáni állás tárgyában s Haviár a leghatározottabban jelentette ki, hogy megkereste őt e tekintetben a miniszter, de ő félreérthetetlenül el| utasító választ adott. Az is igaz, hogy Haviár hétfőn Budapestre utazott. Ám nem azért, mintha a főispáni állás tárgyában megbeszélni valója lenne a miniszterrel, hanem mert mint a jogügyi bizottság előadójának, jelen kellett lennie egy értekezleten. Ezek után megállapíthatjuk, hogy az aradi újság cikke — bár. Békésmegyei Közlöny tárcája. Éji merengés. Alkonyodik, hogy az éj leszálljon, Síri csend ül mindenütt a tájon, Minden alszik : állat, a fa lombja Elmerülve néma nyugalomba. És a néma, a hangtalan éjben Egyedül csak magam vagyok ébren, Szemem néz a feneketlen éjbe, Lelkemet a bú árnya szövé be. Kivergődni nem bír alóla, Mint a légy, ha undok pók hálója Fojtogatja percről-percre jobban, Kicsi szíve míg utolsót dobban. Árva lelkem éppen úgy vergődik Múlt és jelen harcán a jövőig: Ott keserű emlékek gyötrelme, Itt a valón dobban meg az elme. Mert a vihar s a szél őrült népe Ha

r egymással házasfrigyre lépe És e kettő, ha nászútra indul, Reszket a föld és az ég a kíntul. így a zord mult s még zordonabb jelen Magzatja csak merő kín, gyötrelem, Merő bánat könnyekkel átszőve : Ez a szívem sejtelme, jövője. Ez a sorsa, ez azé a szívé, Amely zsenge korától azt hivé, Mások üdvén munkálkodni tiszte . . . És azalatt maga mindent veszte. Ezért bárha a sok munka terhe Szinte majd a sárga földig ver le, Nyugalmamat sehol nem találom, S nem mer hozzám éjjel sem az álom S bár a munka jól vetne is ágyat, Testem, mint a pusztuló fa, bágyadt, Ha az álom szememre borúla, Elűzi az örökös gond súlya. i De a mit sző nem soká halálom, ' Az az édes, az a síri álom, | Ha rám borúi, szárnyaival föd bé. . . j Világ gondja sem űzi el többé. Alkonyodik ... 5 várom, hogy leszálljon Hozzám is már az az édes álom, Várom, hívom, hogy soká ne késsen — Túlvilági boldog ébredésem. Gajdács Fái. Barangolás a Tátrában. — Iglófüred. — Lucsivna. — Tátraszéplak. — Csórható. Tátrafüred. — Lomnic — Az újságolvasó közönség legnagyobb része irtózik útleírások és fürdőlevelek olvasásától. Az alábbi sorok nem akarnak azok lenni, hanem inkább apró megfigyelések, hogyan vélekedik a magyar közönség a hazai fürdőkről és mit nyújtanak a fürdővállalatok viszont a közönségnek Kötetekre menőt irt már a magyar sajtó arról, hogy a magyar közönség, ha a forró nyár ellen üdülést, betegségére orvoslást óhajt, ne a külföldi fürdőket, klimatikus helyeket keresse fel; mert hisz Magyarország minden részében páratlan fekvésű fürdőhelyek vannak, aminőkben a külföld, de különösen Ausztria, szűkölködik. És mit ért el a sajtó, a tulipán-mozgalom e tekintetbeni agitálásával? Lehet mondani: alig valamit. A külföldi fürdők már május hó végefelé igen látogatottak, míg a hazai fürdők szezónja csak junius hó befejeztével kezdődik; ekkor lesznek a fürdőhelyek népesek és igy az igazi fürdő-idény csak rövid hat hétre terjed. Aki külföldi fürdőt látogat, e rosszalandó kedvtelését azzal indokolja, hogy hazai fürdőink nem nyújtják azt a kényelmet, mit az osztrák fürdőhelyek ; s ha mindjárt többe kerül is a fürdőzés, legalább a hiúság is legyezgetve lesz, mert a város társadalma, melyben •az illető él, majd nem tekint reá kicsinlőleg-, mert Radegundban töltött három vagy öt hetet és nem, mondjuk, csak Menyházán vagy Biharfüreden. A hazai fürdők nem nagy látogatottságának oka az, hogy a legtöbb család azt vallja : ha már fürdőzni megyünk két-három évben egyszer, ugy legyen az a fürdőhely elegáns és — drága. Pedig meggondolandó, nem volna-e helyesebb az s egészségre hatékonyabb, ha azon az összegen inkább évenkint a zintén megfelelő, de kevesebbe kerülő fürdőhelyeket egymagunk vagy családunkkal felkeresők? Mi is, a legnagyobb fájdalom, a legnagyobb bánat miatt, melyet egy felejthetetlen, szeretett édesanya elvesztése okoz, hagytuk oda a szomorúan üres házat," az alföldi nagy meleget ós az orvosok biztatására (hiszen nekik is csak a biztatás a legerősebb fegyverük és gyógyszerük) a Tátrába menekültünk, mert itt más a levegő. Az agyat és szivet leköti az égig meredő fenyőerdő és a hasadékokban most is hóval borított magas Tátra a csorbái tóval. Először is Iglófüreden, a Szepesség e pompás helyén, állapodtunk meg. A fürdőtelep még nem régi, de kényelem dolgában, családias otthonával és olcsóság tekintetében a tátrai fürdők között, bízvást lehet mondani, első helyen áll. Meg is magyarázható miért. A fürdőtelepet Igló városától —ez a felföld egyik leggazdagabb, vízvezetékkel, villanyvilágítással ellátott városa, adózó polgárai pótadót nem ismernek, — az Iglói Takarékpénztár Részvénytársaság vette bérbe és nem nyerészkedésből, hanem a közegészségügy szempontjából, a fürdőtelep teljes felvirágoztatása érdekében s a befektetett tőke legcsekélyebb kamatoztatásával beéri. Szerencsés fekvése a fürdőteepnek, gyönyörű és gondozott erdei utaival a szép fenyvesek között, a kitűnő orvosi szolgálat G r o ó Béla dr. orvos, v. egyetemi tanársegéd részéről, a Winternitz-féle, kaltleutgebeni módszer szerint berendezett hidegvizgyógyintézet, a kitűnő konyha és Széli Ödön takarékpénztári igazgató, fürdőigazgató mindenre való gondoskodása már az idén is oly nivóra emelte a fürdőt, hogy junius végével az összes szobák, magánvillák le voltak foglalva. Szinte unikum a szép, száraz és tágas szobák olcsósága. Egy fővárosi tanár, — saját szavai szerint, — a napi egy koronás szobájában boldogabban érzi magát, mint a kereskedelemügyi miniszter a „Gresham"-palotában és ugy harapja az ózondús levegőt, mint a pesti inasgyerek a szalfaládót. A napi háromkoronás, erkélylyel biró szobákban egy egész család elfér. Asszonyok és leányok meg mentve vannak itt mindén toilettekérdéstől, a borzasztó sok öltözködés tői. Sétánál, ebédnél, vacsoránál otthoniasan jelennek meg, pedig itt majdnem