Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-07-04 / 52. szám

6. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. julius 11. lókezett Fábry Sándor távozásáról s ezzel kapcsolatban a következő határo­zati javaslatot nyújtotta be az elöljáró­ság nevében: „Mondja ki a képviselőtestület, hogy fájdalmas érzéssel veszi tudo­másul, dr. Fábry Sándornak, a vár­megye minden tekintetben hü és hazafias fiának távozását, mert azon 25 év alatt melyet Fábry Sándor dr. a vármegye közigazgatásában eltöltött, ernyedetlen és önzetlen munkássága, kiváló szakképzettsége, teremtő aka­ratereje, s különösen a vármegye községei és polgársága iránt vallás­és felekezeti külömbség nélkül tanú­sított kiváló emberszeretete által oly sok és nagy alkotásokat eszközölt, annyira közmegelégedésre működött, e vármegye lakosainak szivéhez any­nyira hozzáférkőzött, hogy emléke, igazságossága és emberszeretete örökre fennmarad s Békésvármegye lakosai­nak szivében elmúlhatatlan hálát, szeretetet és tiszteletet hagy. De eny­híti e fájdalmas érzést azon tudat, hogy uj állásában is oly fontos köz­gazdasági érdekek előmozdítására van hivatva, hogy ezáltal is módja lesz nagy munkaerejét és kiváló szellemi képzettségeit az ország és egy másik vármegye közvetlen érdekében érvé­nyesíteni." A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel tette magáévá ezt a javaslatot s elha­tározta, hogy Fábry Sándor dr. elévül­hetetlen érdemeit jegyzőkönyvileg meg­örökiti. Békés község után most a vár­megye többi községei következnek, mert egy olyan község sincs, amely Fábry Sándor dr. tevékenységének és igazán megbecsülhetetlen alkotó képességei­áldásait ne érezte volna. Fábry Sándor dr. főispán lemon dott a vasúttársaságokban viselt tagsá­gairól is. E megüresedett tagsági he­lyeket a vármegyei közgyűlés azonban valószínűleg csak december hó folyamán tölti be, mikor az összes tagok kikül­detése lejár s mikor az összes igazgató­tagsági helyeknek betöltéséről kell majd gondoskodni. Bontják a csabai templomot. Szemelvények — régi foliánsokból. Amint azt legutóbbi számainknak egyikében is megírtuk, a csabai római katholikus templom terveit a püspök jóváhagyó záradékkal fogja ellátni s le­küldi azt az eklézsiához, hogy az uj — De igen, jöjjön holnap vacsora előtt a régi várba . . . várni fogom. . . Végre nagynehezen eljött a másnap ós egy végtelenségnek tetsző idő után az este. Nesztelenül osontam be a régi vár folyosójába. Sötét volt. Csakhamar megpillantottam Louison alakját, meg­fogta kezemet és egy termen keresztül, nagy pompával berendezett szobába vezetett, az „Ő" szobájába. Nem tudom mi mindent beszélhet­tem, de Luoison kimondotta a boldo­gító igent. Épp meg akartam ölelni, mikor egy rejtett ajtó pat'ant fel ós egy nyúlánk, harcias kinézésű fiatal­ember állt előttünk. H— Sohasem egyezem bele, uram, hogy nővérem egy német tiszt neje legyen! Azonnal megismertem a grófot; egyike volt azon gárda-tiszteknek, kik az utolsó ütközetben halálra szánt vak­merőséggel védelmeztek egy általunk körülzárt falut. Louison, ki attól félt, hogy bátyja meg talál támadni, közénk vetette ma­gát és siró hangon kérlelte bátyját : — Henry, ne tégy boldogtalanná! Ebben a pillanatban lépett be a grófnő, elsápadt, mikor a fiát meglátta. — Bocsásson meg báró ur, de meg akartam fiamat menteni és ezért hoza- | kodtam elő beteg leányomról szóló i mesémmel. j Meghajoltam és megkértem egész­séges leánya kezét. — Louison anyja nyakába vetette magát, anya és fia láthatólag meg vol­tak hatva és Louison menyasszom lett. Bármennyire fájlaltam is, jövendőbeli sógoromat el kellet fognom és ma­gammal vinnem; ő volt az egyetlen hadifogoly drága Louisonomon kívül, kit s hadjárat alatt elfogtam. Louisonnal rövidesen megesküdtem és ő mint szerető feleség követett ha­zámba. templom építési munkálatait megkezd­hessék már. Nagyváradi forrásból szár­mazó értesüléseink szerint a régi tem­plomnak lebontását julius hó közepe táján kezdik meg s egy éven belül Bé­késcsaba község újból gazdagodni fog egy hatalmas, monumentális templom­mal. A római katholikus hívek évek óta gyűjtögetik már a pénzt, hogy számuk­hoz mórt ós Isten dicsőségéhez méltó hajlókot építsenek. Mielőtt a bontás mun­kájához fognának a mesterember-kezek, nem lesz érdektelen, ha a közel 140 éves régi templomnak történetéből egy-két fontosabb adatot közzéteszünk. Haruckern János György báró 1722-ben kapta Békésmegyét és 1750-ben telepitette le Nógrád ós 'Hontmegyéből a csabai római katholikus hivek őseit. Békéscsabáról, illetőleg csak Csabáról már előbbi foliánsok is megemlékez­nék. így — a régi irások között lapoz­gatván — megtudjuk azt, hogy 1334-ben már volt katholikus parochia Békéscsa­bán, amelynek papja pápai tized cimen 6 garazt fizetett évenként. Ez a parochia azonban — híveivel együtt — a refor­mátiókon teljesen evangélikus lett. Haruckern János Hont- és Nógrád­megyei katholikus vallású tótjainak első plébánosa Gorlinszky Simon volt, aki még azon évnek február havában kezdte meg hivatalos működését. Eleintén Békéscsaba Gyulának volt filiája, sőt 1753-ban az első plébánost Gyulán temet­ték el. Templomuk — ezidőben — termé­szetesen nem volt. Még a második plé­bánia idejében is csak a mostani sek­restye, melyhez később a mai teplomot építették, volt a hivek kápolnája. A mai templom alapkövét 1769 július 30-ikán tette le Haruckern Ferenc báró és D i e r 1 i n g Antónia pátrónusok alatt P a t a c h i c h Adám akkori nagyváradi püspök helyett J e d 1 i c s k a Antal ka­nonok. Az alapkőbe ez az irás van vésve : BARO Franciskus De Harruckern Et Antónia de Dierling Beati Anlonii Pontit Honori. 30 Julii. Az építkezést 1770-ben fejezték be s 1771 május 19-ikén tartották meg az első istentiszteletet. Hogy az uj templo­mot ki áldotta meg, vagy ki szentelte föl, ez nem tűnik ki a régi írásokból. Csak azt tudjuk meg ezekből a folián­sokból, hogy a templomnak nem volt tornya. Itt megszakad a históriai fonál s csak az ötödik plébános idejében foly­tatódik tovább. Thuránszky Jó­zsefnek, az ötödik plébánosnak idejében mozgalom indult meg, hogy a templom­torony is fölépíttessék. M i k 1 ó s y Fe­renc nagyváradi püspök 1805 junius 21-ikén meg is adta az engedélyt a to­ronyépítésre. Az 1816-iki canonica visitatio sze­rint adakozás révén három harangja volt az egyháznak. 1883. évi julius 8-ikán rettenetes vihar pusztított Békéscsabán. Egy villám belecsapott a róm. katholikus templom tornyába is s megrongálta a tornyot ós a templomot. E renoválás alkalmával kockakövekkel rakták ki a templom alját. 1868-ban P ó k y Antal plébános sürgetésére előre tolatták a karzatot, amelyen ezután már három­száz ember juthatott helyhez. 1878 ban újrafestették a templomot ós a négy Laurinyecz-testvór ugyanakkor állította be a négy oltárképet 800 frtért. Eddig tart a most lebontandó tem­plom története, amelynek legbecsesebb fejezetét az idei építkezés fogja megadni. A Nagyvávad —Csaba szegedi gyorsvonat Foglalkoznak vele a törvény­hatóságok is. Mit kiván a forgalom érdeke ? Régi vágya már az alföldi nagy metropolisoknak: Szegednek, Hódmező­vásárhelynek és Békéscsabának, a mos­tani kédvezőtlen ós éppen nem modern vasúti összeköttetéseknek megjavítása. A forgalom évről-évre növekedik s mindinkább bebizonyosodottá válik az a körülmény, hogy a mai vonatjáratok nem képesek lebonyolítani a hihetetle­nül megnövekedett személyforgalmat Szeged és Nagyvárad között. Emez anomália megszüntetésének okát abban vélték föltalálni az alföldi városok, ha gyorsvonatot kérnek erre a vonalra. Többszöri megkeresés után a kereskedelmi kamarák már nem egy­szer kérvényezték a régebbi kormá­• nyoknál, hogy a rendkívül élénken ! frekventált vonalon léptessenek életbe gyorsvonatokat. Az óhaj azonban csak „pium desiderium" maradt, mert a kor­mányok semmit sem tettek e vonal for­galmának fejlesztése érdekében, holott már akkor is mind követelőbben lépett előtérbe a kívánság, hogy a forgalmi viszonyok javíttassanak. E többször megújuló vágynak jo­gosságát ismerte el a mai kormány abban, hogy Szeged ós Nagyvárad, ké­sőbb pedig Békéscsaba és Gyula között majdnem megkettőztette a motorjáratok számát, de még igy sincs eléggé orvo­solva a régi baj, melynek csak egy gyorsvonat vethetne véget. Régebbi kormányaink kifogásul ez óhajra ós kérésre azt hozták föl, hogy a szeged-bókéscsaba-nagyváradi vonal nem elég erős a gyorsvonat beállítására. Ezt a kifogást azonban sohasen szanktio­nálta ós igazolta egy tüzetes szakértői vizsgálat s épp ezért mi is kételkedés­sel viseltetünk e kifogás iránt. A magyar vasutópitkezósek történetében páratlanul állana az a bűnös felületesség, hogy a továbbfejlődésre való tekintet nélkül raknák le bizonyos vidékeken a vasut­vonalakat s ne forditnának gondot arra is, hogy ez a vonal idők multán gyors­járatok részére is használtatni fog. Mindozt abból az apropóból irjuk, hogy a szeged-nagyváradi gyorsvonat érdekeben dr. A11 m a n n Ignác nagy­váradi ügyvéd javaslatot terjeszt Nagy­várad város törvényhatósági bizottsága elé s ezzel az érdekelt törvényhatóságok feladatává tétetik az, hogy a régóta sürgetett gyorsvonatért feliratot intéz­zenek a kormányhoz. Nincs kétségünk abban, hogy a nagyfontosságú terv megvalósításáért az érdekelt törvény­hatóságok egyöntetűen fognak eljárni s hogy e mozgalomhoz örömmel csat­lakoznak a többi alföldi városok is. Függetlenségi pártértekezlet Gyomán A kisgazdák védelme. Átirat az országos központhoz. Békésvármegyében nemrég oly idő­ket éltünk, hogy á politikai pártok sűrű egymásutánban gyűléseztek. A gyűlések komoly színvonalát mindig aktuális és fontos napi kérdések biztosították, de legújabban megtörtént, hogy minden­féle — politikai pártnak gyűlései elé nem tartozó — kérdéseknek tüzét is beledobták bizonyos helyeken a nép közé s imigyen akarták lerontani a nép­gyűlések súlyát és tekintélyét. Az efajta nópg.yüléseknek érdekes típusaira akadtunk Békéscsabán és Gyu­lán. Itt is, ott is személyes herce-hur­cákkal beszéltek keresztül délutánokat. Az igy szerzett tapasztalatokból aztán arra a meggyőződésre jutottak a ko­molyabb elemek, hogy a fontos kérdé­sek tárgyalását nem szabad többé a már teljesen lejáratott népgyűlések elé vinni, hanem értekezletek keretében kell elvégezni azt, ami apródonként kiszorult a személyes torzsalkodások csatatérévé lesülyesztett népgyűlések programjából. Ezt a helyes elvet vallják a gyomai függetlenségi és 48-as politikai párt­árnyalathoz tartozó polgárok is, akik vasárnap délután értekezletet tartottak a gyomai 48-as kaszinó nagytermében. Az értekezlet erkölcsi színvonaláról be­szélvén, nem győzzük eléggé hangsú­lyozni, hogy mennyire fölötte állott az a Gyulán, vagy Békéscsabán megtartani szokott „népgyűléseken". Higgadt, nyu­godt hang, a dolgok legaprólékosabb részleteit is feldolgozó tanácskozás, a tárgy alapos és szakszerű ismerete volt szignaturája ennek az értekezletnek, amelyen szókatlanul nagy számban je­lentek meg a választó-polgárok. Az értekezlet elnöke B i r ó Bene­dek földbirtokos volt. Elnöki megnyi­tójában ismertette azt az akciót, mely a kisgazdák érdekében országszerte meg­indult. A kisgazdák helyzete ma már igazán elviselhetetlen. Ennek a tekin­télyes osztálynak egyik részét lelketlen üzérkedők becsalogatták már a „népbol­dogító" szociáldemokráciának azilumába s igy önmaguk ellen való küzdésre használják ki őket. A kisgazdák kínosan érzik a folyton intenzivebbé válló mun­kásmozgalmaknak anyagi következmé­nyeit. De azért mégsem tértek még észre s még mindig ott látjuk a kisgaz­dák képviselőit is a rendet felforgató szociálisták csatasorában. Most egy moz ­galom van keletkezendőben, amely a kisgazdák megmentésót tűzte ki céljául. Beterjesztett végül egy, a függetlenségi párthoz intézendő feliratot, amely a kisgazdák helyzetére hivja föl a pártnak figyelmét. Fábry Károly, a gyomai választó­kerület országgyűlési képviselője szólott ezután a szociálisták lelketlen üzérke­déséről ós propagandájáról. Értékes és magvas beszédében kimutatta azt, hogy a mai kormány sokkal jobb szociálista, mint azok, akik ezidőszerint a gondol­kozni nem tudó tömeget butítják. Be­szélt a progresszív adóról, amelynek törvényjavaslatát már ki is dolgozta a kormány s azokról a mozgalmakról is, melyek a képviselőházban a kisgazdák érdekében megindultak. Az értekezlet nagy lelkesedéssel kisérte a felszólalók beszédét s végül elfogadta a benyújtott határozati javas­latot Kató Józsefnek azon módosító javaslatával, hogy a tőzsdemanipulációk s különösen a gabonaárakat leszorító praenium ügyletek törvényes szabályo­zására is kérjék az országos független­ségi pártnak közreműködését. Egy vésztői „elnök" bánata. Mikor a miniszter — „kidobottat" valamit. Aki 7000 ember nevében beszél. Nagypecsétes irás érkezett tegnap az alispáni hivatalhoz. Már a boríték cimzésének iromba betűiből is látható, hogy egyszerű ember ügyes-bajoskodik e levélben. De a címzése mégis rosszat sejtetett. Az ügy tudniillik a boritókban, hogy „bentiró elnök 7000 ember érde­kében beszél." No, fékom adtát, ez fontos ügyben kopogtat be az alispáni hoz, gondolja az olvasó s betüzgetn­kezdi az irást: „Méltóságos alispány ur, mivel­hogy kidoboltatta a nagyságos mi­niszter ..." Itt összefolynak a betűk s egy számtengert disznóznak körül. Jó ideig tart, míg olvashatja a szemlélő : „ .. .1907. évi áprilisjhóban mivel­hogy kidoboltatta a miniszter, hogy aki kiköltözködik, ingyen sok földet kap, hát mi, 7000 vésztői lakos itthon akarunk maradni, mert itt kell a föld . . A dolog bonyo'ódik s kezdetét veszi a cselekmény, melyet igy mond el a tudósító a kusza vonásokból össze­sző! panaszkodás alapján: Petes András, a vésztői munkás­védő szövetség elnöke „válasziratot" irt az alispán utján földmivelésügyi miniszterhez. írásában elmondja, hogy a ivésztői községi elöljárók 1856 óta egy kézre játszanak a nagy urakkal. A tudálékos elnök azt is tudni véli, hogy 1540. évben, amiker Vésztő keletkezett, 32000 hold földet kaptak a község la­kósai s ezt 316 éven keresztül szivvel­lélekkel művelték is. Ámde 1856-ban a biró és a jegyző egy idegen, nem magyar honos „Köpe­nicki kapitányhoz" hasonló álarcos (? ? ?) úrral összebeszólt s ingyen oda­adtak neki 28000 hold földet, aki ezt a nagy mennyiségű birtokot „bitorolja" is azóta — mondja Pets András. Bitorolja pedig minden haszonbér nélkül, holott ennek .a földnek négy sarkán (!) ma is Vésztő cimere van. Amikor e t a földet elvették, megfosz­tották a vésztői népet a megélhetéstől, ruhájától és a munkájától, folytatja az „elnök", aki egyenesen az állam részé­ről jött sértésnek (!) tekinti azt, hogy beleegyezett ebbe a rablásba. Az a föld inkább megilletné őt ós társait, mert a mai bitorló móg kztonát sem adott érte. Egyszerűen azért nem, mert még felesége sem volt, csak egy birka­j legelője, amelyért ma sem fizet adót. ' Már pedig a birka nem ad katonát. I Mindezek után kéri Petes András „elnök" ur az alispánt, terjessze fel ezt az iratot a kormányhoz, akitől 7000 ember ne­vébenvisszaköveteli az elrabolt földet. Nini! Hogy a fejébe szállott sze­I góny Petes Andrásnak az elnökséggel járó dicsőség ?g!... Ugy látszik közös betegség ez az alföldön. Petes uramból • bizonyosan országgyűlési képviselő

Next

/
Oldalképek
Tartalom