Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-06-09 / 48. szám

Vasárnap, június 9. BÉKÉSMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSl DID : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül i

s. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKEL? BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A király uj tanácsosaiBékéscsaba, junius 8. Milyen üdvordítást vittek véghez a haladópárti újságok alig egy-két héttel ezelőtt!? Milyen nagyra nőtt elegarciával hirdették, hogy ime, megfogyatkozott a királyi kegy, mert a kormány egyes tagjait nem emeli valóságos belső titkos tanácsosi méltóságra I. Ferenc József! ? S milyen önhittség, pöffeszkedés és mellékjárulékai dagasztották a sok haladó keblet, amikor döngetve hirdették, hogy ime, ők a bizalmasak, ők a szavahihetők, ők a helyes uton járók és ők tűzhetik majd kalpagjaik mellé a királyi kitüntetéseket és közjogi méltóságokat osztogató Habsburg-kegynek efemer értékű csokrát. Nó lám! A haladópárti agyvelő ezúttal is üres tojást gyártott. Kossuth Ferencet és a még címtelen excellenciás társait fölruházták már a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal. Tehát & királyi kegy még mindig dühöng. Épp ugy, mint a múltban. És a jóindulat sem hiányzik, épp ugy, mint a múltban . . . Ám ez a jóindulat nem tesz embereket nagygyá, sem nemzeteket boldoggá. Mert vájjon mennyivel lett nagyobb Kossuth Ferenc attól a perctől fogva, hogy a hivatalos lap közhírré tette belső titkos tanácsossá történt kinevezését? S menynyivel lesz boldogabb az ország, hogy a királyi kegy az örök emlékezetű detronizálónak fiát ezzel a méltósággal tüntette ki! ? . . . Kossuth Lajos fiának ilyetén dekorálása még korántsem jelenti' odafönn a nemzet jogainak igazabb és őszintébb elismerését. Csupán udvari etikett ez, melynek a koronázási jubileum alkalmával is van receptje. A fajnak velünk született bizalmatlansága az a kételkedés, amelyet viharverte, keserű századok edzettek meg. Jégverés után hiába áztatja a földet dűs, termékeny eső. A gazda mégis gyanakodva nézi az utána következő felleget s jeget sejt abban. A megostorozott kutyát hiába édesgetjük magunkhoz konccal. Ha jön is felénk, félve közeledik s bizalmatlanul kullog el tovább mellettünk. Ne higyje a király, hogy a nemzet túlontúl el van ragadtatva ettől a különös kitüntetéstől. Mi már leszállítottuk lojalitásunkat arra a polcra, melyen a szivarvégeket és hamut tartogatjuk. Ez a lojalitás nem a vakbizalomnak, de a tisztán látó és tényekből következtető okoskodásnak az érzete s nem süvegeli meg többé a kegyet akkor sem, ha alkalmi recipék utalványozzák is ki azt. Tapasztalhatja ezt az uralkodó különösen ma, amikor alkotmányos uralkodásának negyvenedik évfordulóját ünnepelteti a kormány a nemzettel. A hivatalosan megrendelt ünnepi istentiszteleteken kivül nem jelzi semmi más, hogy negyven esztendővel ezelőtt ugyanezen napon tettük fejére az ország törvényei szerint Szent-István koronáját. A templomhajók benépesültek hivatalos emberekkel. De nem láttunk ezek között népet; anyagot az anyagból. S ha az uralkodó mindezt megfigyeli, akkor tisztában lesz azzal, hogy a magyar közjog területein nem érvényesülhet a Habsburg-család politikája. Tisztában lehet azzal is, hogy egyetlen lépéssel eltérni a törvénytől : a nemzet bizalmának, szeretetének és ragaszkodásának megfogyatkozását jelenti, amelyet nem palástolhat el a koronás fő előtt még az oh népnek választói jogot sürgető ordítozása sem. Leszűrvén a mai napnak és a legközelebbi múltnak tapasztalatait, azzal a tapasztalattal kell gazdagabbnak lennie I. Ferenc Józsefnek, hogy a titkos tanácsosok sötét csapatát hiába ékesiti egy-két gyöngyszemmel, Magyarorszag népét mégsem lehet strucpolitikára kényszeríteni, mert ez a nemzet egyformán lát a homokban és a napfényben. (=) Az ötödik ülnöki állás. Baj van az árvák ügye körül. Az árvaszék előterjesztése. Szó volt már lapunkban arról, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszter nem hagyta jóvá a vármegye törvényhatósági bizottságának azon határozatát, melylyel több uj á''ás között egy ötödik árvaszéki ülnöki á"ásnak rendszeresítését is kimondotta a megyegyűlés. Békésvármegye árvaszéke a legnagyobb sajnálattat vette tudomásul a belügyminiszter düntését s mert a közérdek szempontjából szükségesnek látja, hogy a normális viszonyok helyreálljanak ügykörében, továbbá hogy már a végsőig túlterhelt előadók némileg a nehéz munka súlyától mentesítsenek, felkéri az árvaszék a vármegye törvényhatósági bizottságát, hogy a sérelmes miniszteri döntés ellen felterjesztéssel éljen és abban az esetben, ha a belügyminiszter az ötödik ülnök

5 állás folyó évi javádalmazását tárcája terhére át nem vállalhatná, kéri a bizottságot, határozza el, hogy az uj ülnöki állást a pótadó maradványból fedezi és az ötödik ülnöki állást a legközelebbi rendes közgyűlésen betölti. Árvaszékünk kérése annyival is Jn^ább indokolt, mert kétségtelen/hogy az árvaszékek majdnem minden vármegyében tul vannak terhelve munkával, amit bizonyít az a körülmény is, hogy Pest-P

;'is-Solt-Kiskunmeg/e közigazgatási bizottsága a folyó évben egyszerre három ülnöki állás szervezését mondotta ki elodázhatatlannak. E tekintetben azonban Békésvármegye árvaszéke van a legkedvezőtlenebb helyzetben. Midőn ugyanis 1903. évben első izben határozta el a vármegye törvényhatósági bizottsága az ötödik ülnöxri állás szervezését, évenként 20,000 darab volt az iktatmányok száma. Azóta az árvaszék ügyforgalma ismét rendkívüli mérvben emelkedett. Folyó évi május hó 31-ével volt az iktatmányok száma 10.342, 1903. évben ugyanez időpontban 8496 volt, ami az egész évre számítva, 25.0CŐ darabot tesz ki. Ehhez 2CC3 ad numerumot számítva, lesz a feldolgozandó darabok száma 27.000, amelyből a négy ülnök és egy jegyzőre évenként esik 5400 darab. Ez azonban oly óriási halamazt jelent, hogy azt éveken át az előadók testi és szellemi munkaerejének tönkretétele nélkül feldolgozni nem lehet. Amint a múltban megtörtént, megtörténhet a jövőben is, hogy a törvényhatósági bizottság árvaszéüi jegyzővé csupán államtudományi vizsgával biró egyént választ, amely esetben az önálló előadóként nem működhetik és ekkor az egyes ülnökökre már 6750 drb. kiosztás jutna. Figyelembeveendő azonban az is, hogy az immár éveken át túlfeszített munkát végző árvaszéki előadók munkaereje természetszerűen csökken s az eddigi megfeszített munkásságot kifejteni képes nem lehet. Ezen körülmény még azért is különös méltánylást érdemel, mert ezáltal a gyámoltak és gondnokoltaknak minden körülmények között megvédendő vagyoni érdekei szenvedhetnek sérelmet De nincsen arányban az árvaszéknél az ülnökök száma se, a népességhez viszonyítva. Ugyanis mig : Biharvármegyében 479C3, Marostordavármegyében 440C3, Nagyküküllővármegyében 44C30, Jászragykun-Szolnokvármegyében 440C3, A

T'vavármegyében425C0, Liptóvármegyében 41C' 3, Komáromvármegyében 400C3, Fejérvárrneg^ében ^]0CD, Csanádvármegyében 35 3, Csongrádvármegyében 33000, Hajduvárrmegyében 31000, Gyula r. t. város IC. 3 lélekre jut egy-egy ülnök, addig Békésvármegyébe 547oo lélek ügyét rendezi egy ülnök. Súlyosbítja ezen arányt az a körülmény is, hogy Békésvármegye lakossága relatíve vagyonos, ami pedig a gyámgondnoksági ügyek elintézését nagyban nehezíti s az előadókra rendkívül nagy vagyoni és erkölcsi felelősséget ró. Mindezen előadottakhoz hozzájárul azon körülmény is, hogy az előadók állandóan sohasem dolgozhatnak, mert a túlságosan igénybe vett előadók szabadsága, betegsége, üléseken valórészvétele szintén jelentékeny időt igényel. Mindezekre való figyelemmel teljesen indokoltnak látjuk az árvaszék megkeresését s hiszük, hogy érdemi részben a törvényhatósági bizottság is akceptálni fogja azt. Békésmegyei Közlöny tárcája. A legszebb dal. A szerelem legszebb dalát Én még nem mondtam el, Azok a csengő, tiszta rímek, Itt vannak még mélyén a szívnek A boldogság édes sejtésivei. Ha majd elimádkozhatom Hangosan a neved, Mi most olyan félve hull vissza, Akkor égre szökik a szikra S a felhők szíve is beléremeg. A forró, ifjú lángol és Dalokba olvad át, S szólnak mint a szerelmes zsoltár Hogy az álmok fénye te voltál S jöttödre a szív oly régóta várt. Belesírom hosszú idők Szerelmes vágyait, Hogy amikor még nem is tudtad Lelkem kisérte minden útad S őrizte féltve tiszta álmaid. Ha majd a szív vallomását Szemedből olvasom, Ha kék szemed titkos mélysége Felém ragyog, lobogva, égve. Akkor csendül meg legszebbik dalom. Kató József. Gábor bácsi esete. Irta: Féczely József. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Mire felkeltem, Gábor bácsi már ki is fáradt a fürész rángatásában. — Jó reggelt! — köszöntőm. — Aggyon isten! S az öreg leereszté csendesen a fürészt. hogy megbillenthesse azt a sok szép viharos időket látott zsíros pörge kalapot, melynek keskeny karimáját bizony nem fogdosásra szabta az a fránya kalapos, hanem csak ugy az ujjal való inegbökdösésre. — Hogy megy a sor? kérdém az öreget, ki megint neki látott a munkának. — Szögényösen. — De egészség van ? — A vóna .... de nincs mivel táplálni. — Ad az isten. — Ad, ad . . . kinek, kinek ; de nem mindönkinek. Rossz már a serpenyő, amivel ott fönn mérnek. Egyiknek sok jut, a másiknak semmi. Egy kis szünet után hozzátette : — Ámbátor nekem is jutott egyszer ... de hol van az! ? Az öreg felegyenesedett s ingujjával megtörülgeté verejtékes homlokát. — Igen, igen . . . annyi pízöm vót neköm eccő, mint a pelyva. Egész halom egy rakáson. Forintos bankókban fizetőit ki az kormány. Igaz, hogy többet is adhatott volna, mert megszolgáltam embörül, de hát kézön-közön leolvadt. Szögény embör mög hun keresse az igazát ? Gábor bácsi látta, hogy nagy figyelemmel hallgatom, tehát. Abban hagyta a munkát s elővette a csizmaszár mellé dugott pipát; lenyomkodta a benne aszalódó anyagot. Rásercentett. — Igen a, — folytatá a kupak lecsettentése után — ugy a hetvenes évek végén egyszer csak kidobolták a faluban, hogy minden katonaviselt embörnek be kell rukkolni. De meggyütt az írásban is kinek-kinek. Én is kaptam. Osszegyiittünk a faluházánál. Hát ott eccöribe kisütötték, hogy háború lösz. Ugy is lött. Azt még nem tudtuk, hogy kire, mire ... némöre m3 gyünk-e, vagy muszkára ? Hanem a csabai állomáson már az is kitudódott. Itt már egyesek tudni vélték, hogy Bosnyák orságra fáj a foga a némötnek . . . A pipa jobbról balra vándorolt s aztán fontoskodva hozzátette az öreg: — Én nem tudom, mit szerethetött mög azon a hepehupás parlag földön a némöt; hisz nem teröm azon semmi böcsületös élnivaló. — Hat a szilva, meg a dohány ? — A dohány'? az igön ... az jóvágású. De ögyéb ?ztán semmi. — Hát bevonultak ? — kérdém az öreget, hogy a csapásra visszatereljem. — Be, be . .. Szolnokra szólt a parancs. Ott már sűrt-forrt a nép. Egyik csapat gyütt, a másik mönt. A mi csapatunkat vagy két hétig abriktolták s aztán leinditottak Bródnak. Samacnál möntünk át a Száván. Szerajevóig alig akadt valami dolgunk. Hanem ott megbicsakolták magukat a bosnyákok. Az öreg egészen belemelegedett az előadásba. Azt sem vette észre, hogy a pipája kialudt s csak ugy szárazon szopogatja a diófa-szárat. — A mi parancsnokunk őrnagy ur Tencz volt. Minket tartalékba tettek. Egy kis tisztáson álltunk. Ugy hullott közénk a golyó, mint a polyva. Az őrnagy ur félt, szinte reszketett. Egy fa mögé húzódott . . . Hanem a kapitányunk ... az igen, az bátor katona volt. Nidert parancsolt a legénységnek; ő meg nyugodtan okulárózta lóhátról a csatát. Eccő aztán nekünk is rohamra fújtak. Neki a sáncnak. Alig ugrottunk kettőthármat, ugy éreztem, mintha halántékon csaptak volna egy kis füzfa-suhogóval. Odakapok, hát csupa vér lött a tenyerem. Erre forogni kezdett velem a világ s kidűltem a sorból. . . Egy bosnyák golyó tévedt a fejembe... itt a helye, itt ni! S nagy önérzettel mutatott az öreg a rég behegedt sebre. Aztán felsóhajtott : — Kétszáz pengőt kaptam érte a kormánytól ... De hol van az már! Aztán hogy a pipa sem szuperált, meg hogy én is készülődni kezdtem, Gábor bácsi fölvette a fürészt, a dicső múltért egy sóhajt eresztett s nekilátott a munkának.