Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-14 / 20. szám

116 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 19u7. március 10. fészekben ma is 700 tanköteles kiskorú csavargó járja az utcákat, mint egy évtizeddel ezelőtt. S azóta nő és nő az analfabéták száma Békésen. Csak a képviselőtestület nem akarja ezt észre­venni, azon egyszerű okból, hogy a gyolcsnadrágos parasztgyereknek ke­zébe csak az ekeszarv illik. Hosszas kapacitálás és magyarázás után végre sikerült megnyerni a több­séget arra, hogy egy uj, hat osztályos, államilag segélyezett elemi iskola fel­állításának szükségét elismerje. A telket ki is jelölték s azt a miniszteri rendel­kezés szellemében meg is vásárolták. Ekkor azonban előállott Konsitzky János képviselőtestületi tag s az iskola­építés céljaira nem találván megfelelő­nek a bánhidai telket, ait javasolta, hogy az Ibrányi-telken építsenek uj hajlékot a tudománynak. A képviselő­testület nagy bölcsen hozzájárult az inditványhoz s küldöttséget menesztett a darabont-kormány közoktatásügyi miniszteréhez, hogy őt az iskola helyé­nek megváltoztatására birják. Közben a közigazgatási bizottság is foglalkozott ezzel a kérdéssel s határozatában uta­sította a községet, hogy az uj iskola terveit elkészítse. Közvetlen az első határozat után Békés község iskolaszéke felmondta azt a helyiséget, amelyben az iskola azelőtt elhelyezve volt. Igy az a helyzet állott elő, hogy a kérdés késedelmes elinté­zésével még hétszáznál is több tankö­teles maradt volna hajlék nélkül. Ezért az iskolaszék nevében Farkas Gyula és Szathmáry Gábor a közigazga­tási bizottságtól azt kérték, hogy figye­lem nélkül az utóbbi képviselőtestületi határozatra, az iskolaépítést azonnal rendelje el. A közigazgatási bizottság annál is inkább teljesíthette ezt a ké­relmet, mert a közoktatási ügyvivő nem vette figyelembe a békésiek óhaját, Ámde ekkor ujabb küldöttség já­rult most már az alkotmányos kormány miniszteréhez s Apponyi Albert gróf — elismervén a községnek jogait — a közigazgatási bizottság határozatának végrehajtását felfüggesztette addig, mig a község új telket nem jelöl, illetve nem vásárol. E miniszteri rendelkezés követ­keztében ráirt a közigazgatási bizottság Békés községre, hogy az új telek kije­lölése és megvásárlása tárgyában 30 napon belül intézkedjék E határozat megküldése óta azonban másfélszer 30 nap is elmúlt s Békés még mindig új telket keres. Török Gábor dr., képviselőtes­tületi tag végre felebbezóst intézett Bé­késvár megye közigazgatási bizottságá­hoz s beadványában azt kérte kimondani hogy miután a község 30 napon belül uj telket nem jelölt, most már haladék­talanul rendeljék el az iskola felépítését. Békésvármegye közigazgatási bizott­ságának hétfőn tartott ülése helyt adott dr. Török Gábor felebbezésónek s elrendelte, hogy a már elkészített ós felsőbb hatóságilag is megerősiett ter­vek alapján, valamint az építkezés cél­jaira rendelkezésre álló fedezeti összeg felhasználásával a község már megvásá­rolt telken az iskolaépítéshez hozzáfog­janak s ebből folyólag utasítja az elöl­járóságot, hogy az építkezést, tekintet nélkül e határozat ellen beadandó fe­lebbezésre, haladéktalanul rendelje el. Az esetben, ha az elöljáróság elmulasz­taná eleget tenni ennek a határozatnak, akkor hivatalból rendeli el az alispán az építkezési munkálatok megkezdését. Egy névtelen dzsentlmén rágalmai A „békési sáp-' és a miniszter. Nem rendelte el a vizsgálatot. Sokat beszéltetet magáról február hóban az a közlemény, amely egy fő­városi újság hasábjain Békésvármegye tisztviselőit és törvényhatósági 'bizott­ságát a bihari állapotokhoz hasonló tö­rekvések előmozdításával vádolta meg. E minden sorában tendenciózus, rossz­indulatú és valótlan állításoktól hem­zsegő újságcikk nyomán vármegyeszél­tében nagy fölháborodás kerekedett s élénken találgatták, hogy ki rejtőzköd­hetik a névtelen szerző palástjában ? Ez az érdeklődés főképpen azért mutatkozott indokoltnak, mert a névte­len dzsentlemén oldaltámadást intézett abban a vármegye törvényhatósági bi­zottsága ellen is, mint amely bizottság óhajtandónak, sőt szükségesnek látta, hogy a vármegye érdekeit azok a tiszt­viselők védjék a vasúttársaságok igaz­gatóságának plénumában, akik kötelesé­geiknek pontos és lelkiismeretes telje­sítésére esküt tettek a hivatalvállalás idején. S mig a társadalom a maga elég­I tételét megszerzendő, kutatva kereste a névtelen cikkírót, ezalatt a rágalmakkal és gyanúsításokkal megsértett tisztikar nevében Ambrus Sándor alispán is lépéseket tett, hogy hivatalos uton de­ritessenek ki azok az állítólagos szabály­talanságok, melyekkel a gyanúsítás pré­dául dobták ismeretlen lovagok Békás­vármegye derék tisztviselőit. Ambrus Sándor az „Egyetértés" otromba cikké­nek megjelenése után nyomban jelen­tést tett az esetről Adrássy Gyula gróf belügyminiszternek, kitől a vizsgálat elrendelését kérte. Előre tudtuk, hogy az iratokhoz csatolt törvényhatósági határozatok kö­vetkeztében a miniszter nem fogja tel­jesíteni az alispán kérését s tegnap ezt hivatalos formában is tudomásul vehet­tük. Andrássy Gyula belügyminiszter ugyanis az iratoknak visszeküldése mel­lett a következőkről értesítette a vár­megyét : Miután meggyőződött arról, hogy az ezen ügyben hozott törvényhatósági ha­tározatok ugy anyagilag, mint alakilag teljesen helyesek s miut:n a becsatolt ira­tokból a vádak és gyanúsítások alaptalan­sága vizsgálat nélkül is tisztán és vilá­gosan megállapítható, az alispán által kért vizsgálatnak elrendelését felesle­gesnek találta. A belügyminiszter tehát nem ren­delte el a vizsgálatot, mert megállapí­totta az iratokból, illetőleg az azokhoz csatolt törvényhatósági határozatokból, hogy a vádak és gyanúsítások alapta­lanok. Ez a miniszteri rendelkezés azon­ban korántsem zárhatja le a „békési sáp"-nak aktáit. Nem zárhatja le, mert maga a miniszter is konstatálja, hogy az az otromba cikk vádol és g y a­n u s i t. Sem a tisztikarnak, sem a törvényhatósági bizottságnak nem sza­bad eltűrnie azt, hogy minden útszéli Írástudó alaptalan vádakkal és gyanú­sítással támadja meg azt az integritást, amely Békésvármegye tisztviselőinek és törvényhatósági bizottságának er­kölcsi tulajdona. Tessék sajtópört indítani a cikk érdemes irója ellen. S miután B e r é n y i Ármin dr. aképpen nyilatkozott, hogy nem~ő _volt a cikknek összeállítója,-sőt azzal a cikkel nem is értett egyet — tessék a névtelen szerzőt felelősségre vonni. Mert ha eltűrjük ma a rágalmat egy embertől, ne essék zokon holnap, ha a Jakabok népgyülésén a szónoki tűztől lángoló atyafiak egy egész'sereg ember rágalmazó kiáltásainak vonják kereszttüzébe a tisztviselők erkölcsi tisztaságát, hozzáférhetetlenségét és be­csületességét. Sajtópört, sajtópört ké­rünk ! Vagy igazak a vádak, vagy nem. S ha nem igazak, akkor tömlöcbe azzal a névtelen vitézzel, aki visszaél az újsá­gok jóhiszeműségével, csakhogy meg­vádolhasson egy buzgó tisztikart. Sajtópört, sajtópört kérünk ! . . . Felügyelőválság a csabai ág. ev. Nincs magyar nyelvű istentisztelet. A csabai ágostai hitvallású evan­gélikus egyház presbitériumának köz­gyűlése kedden folyt le az egyház ta­— Ugyan kedves barátom, ez-e az a kis fehér házikó, amelyik még tavaly is itt állt ? — Ez tekintetes ur, — felelte a ker­tész, szippantván egyet a makrapipából. — Hogy megváltozott, — hogy meg­változott ! — csóválta fejét az idegen. — És ugyan barátom, kié most ez az épület ? — Modisics báró ő méltóságáé, — volt az önérzetes válasz. Az idegen tovább ment, mialatt — \ aggályos egy lélek lehetett — még egyre csóválta a fejét. — Lám, lám! Most milyen szép oszlopai vannak! Modisics báró azonban csupán há­rom esztendeig volt azon a véleményen, hogy az oszlopos ház csakugyan csinos és kedves. Akkor aztán — oly szeszé­lyes az ember — ráunt és feléje sem nézett többé, hanem bizonyos szívessé­gek fejében odaajándékozta Wolfmann urnák, aki gazdag bankár volt ugyan, de mégis megöregedett. Ez az egészet mégegyszer'akkorára kibővítette, s emeletet építtetett rá. két színűre, fehérre és barnára festtette át a rózsaszín falakat, a most már elegáns szobákba uj és még nehezebb szőnye­geket rakatott, a kertben üvegházat emelt s az eddigi fakerítést diszes vas­rácscsal helyettesitette. A kapuba pedig, amely a régi piros fa helyett most már szintén vasrácsból való lett, portást állí­tott, hogy őrizze a cicomás kis palotát. A gazdag öregeknek vannak ilyen sze­szélyeik, s Wolfmann urnái ez annál inkább érthető, mert a báró azt állította volt a lakról, hogy még egészen uj, holott mint tudnivaló, csak zöld zsalus, fehér vakolatos korában volt az. A bankár szeretett élni s a társasá­got is kedvelvén, valóságos estély eket adott, ezekre az estélyekre (tekintettel arra, hogy a hely, szóban lévén már az Andrássy-ut megépítése, nem volt többé oly elhagyatott, miként ezelőtt) többen gyülekeztek össze az uri társaságból, amelyben a bakárnak meglehetős össze­köttetései voltak. Igy aztán a háznál, amely azelőtt szokva volt a magánosság­hoz, a gazda mellett mások is szívesen látott vendégek lettek. A diszes szobák ablakai esténkint kirgayogtak s a rácsos kapu előtt foga­tok, bérkocsik, automobilok álltak meg, amelyekből elegáns urak — idősek és fiatalok — szállottak ki s fordultak be a kapualjon. O pedig — akarom mondani a ven­déglátó palotácska — többé már nem zöld zsalus, hanem drága függönyökkel félig eltakart ablakaival ismét szinte hu­nyorított az érkezők elé, kapuja még a fölötte égő czifra lámpa fényében, mon­dani lehet, mosolyogva nyilt meg az uri látogatók előtt: — Ah, kedves gróf, jó estét! — Hozta isten, kedves barátom! Mért nem volt itt a múltkor ? Vártuk. Vagy : — Nem vagyok rossz színben ? Kép­zelje a múltkor majdnem kigyúltam! — Meg a tegnapi eső is nagyon megviselt. Ugy-e meglátszik rajtam ? Ugy képzelem, a látogatók is nyá­jasan köszöntek neki, s udvarias bókkal feleltek a kérdéseire. Mert egy igazi ur mindig udvarias, még egy csinos palo­tácskával is, melynek egy vén bankár a gazdája. Igy telt el vigan egy-két esztendő, s a kis palota körül egymásután emel­kedtek a szép uj épületek. Kezdték épí­teni az Andrássy utat. A háznak, mely hót évvel ezelőtt még egyszerű volt ós fehér, ekkor már környezetében is csupa diszes palota épült a régi szemétdom­bokon. A telkeknek a karrierje ez, me­lyet ugy vélem, sokan irigye'nek. A vidéken uj élet támadt, s a járókelők gyönyörködve szemlélték a nagyszabású építkezéseket. Az idegen, ki még fehér vakolatos korából ösmerte volt a bankár palotáját, most egyszer ismét megállott vasrácsos kapuja előtt, és percegik szótlanul nézte az elegáns épületet. Majd újra csóválni kezdte a fejét. Hogy kivedlett! — mondta magá­ban. — Már emeletje is van ! Azután megint elment, mialatt a szőke leányra gondolt, ki a fehér házi­kóban oly kedve£en hunyorgatott a ne­felejts szemével, s akiről azóta nem-tudta, hova tűnhetett. Alig egy év óta épült meg a palota körül az Andrássy-ut, megint érdekes dolog történt. Egy gazdag és tekintélyes vidéki grófnak annyira megtetszett a palota és különösen a telek, melyen ál lott, hogy drága pénzen megvásárolta a bankártól s ő vette birtokába. A vasrá­csos kapa fölé kilencgömbü aranyozott koronát tétetett, s az egész lakot tele csődítette lakájokkal. Ezek senkit sem eresztettek be a házba, mely ettől fogva arisztokratikus gőggel nézett le az útra, hol a többi polgári paloták állottak. Az idegon pedig, aki még fehér va­kolatos korából ismerte, akkor egy Íz­ben újra arra talált menni. A palota elé épp diszes magánfogat kanyarodott, két gyönyörű almásszürke lóval. A fogat megállt s az inas leugor­ván a bakról, gyorsan kicsapta a batár üvegajtaját, melyen egy szép nő és ura, az öreg gróf lépett ki a gyalogjáróra. Az idegen ámultán pillantott a gróf­néra: — Teremtőm, hisz ez lakott a fehér házikóban! Aztán, mint a hogyan tenni szokta, tovább ment ... Ez türelmes olvasóm a szerencsés fehér ház története a nagy városban. nácstermében. A világi elnöki széket Kolarovszky S. János foglalta el, mert Zsilinszky Endre dr. már a presbitérium múltkori közgyűlésének az erzsébethelyi magyar istentiszteletekre vonatkozó határozata folytán lemondott állásáról és igy a közgyűlésen meg sem jelent. Ennek konstatálása után a gyűlés sajnálattal vette tudomásul azt is, hogy a presbitérium egyik régi érdemes tagja, Wagner József szintén lemondott ál­lásáról. A tárgysorozatnak egyik fontos puntja az egyháztulajdont képező doboz­megyeri 300 katasztrális hold földnek bérbeadása képezte, mely körül hosszabb vita fejlődött ki. A gyűlés ugy határo­zott, hogy ezt a földet 50 holdas részek­ben adják ki. Majd az iskolaszék és a gazdasági bizottság tagjainak megvá­lesztása következett Az iskolaszék tag­jaiul megválasztattak a következők: Botyánszky György, Mekis János, Zsiros V. András, Pribojszky Mihály, Vrbovszky András, Holecz L. András, Zsilinszky András, Áchim Gusztáv, Za­horan András, Kitka György, dr. Daxer György, Kaczko András, Kiiment Mihály, Luko.viczky János, Hanko Máté, Bócz Pál, Lipták Szv. György, Blasko András, Sajben Mátyás, Gajdács János csizmadia. Á gazdasági bizottság tagjaiul pedig: Áchim H. Pál, Áchim Tamás, Lipták Vr. János, Pribojszky György, Bakos Mátyás, Kiszel Pál, Kovács L. Mihály, Seiler Elek, Sipiczky K. János, Kovács Sz. Ádám, Kocziszky Mihály, Uhrin Pál, Hanko Pál, Zahoran János, Szák K. Adám, Kucsara János, Seiler Gyula, Sajben Mátyás, Sztraczinszky György és Fábián Mátyás. Ezután a felügyelőválság és az erzsé­bethelyi magyar nyelvű istentisztelet ügyével foglalkozott a közgyűlés. S z e­b e r é n y i Zs. Lajos ismertette Zsi­linszky Endre dr. állásának lemon­dására vonatkozó írásos nyilatkozatát. A közgyűlés fájdalommal és sajnálko­zással vette tudomásul azt, hogy Zsi­linszky elhatározása megmásíthatatlan s kimondta, hogy a volt felügyelőnek kiváló érdemeiért s az egyház ügyei körül tanúsított páratlan buzgóikodását jegyzőkönyvileg megörökíti. Egyben egy bizottságot választott az uj felügyelő személyének kijelölése érdekében. Az erzsébethelyi magyar nyelvű istentiszteletek tartásának tárgyában Szeberényi megint felújította azon in­dítványát, hogy minden nagy ünnepen magyar nyelvű istent ;sztélét is tartas­sák, de a közgyűlés oly ellenséges in­dulattal viseltetett az indítvány iránt, hogy azt tárgyalni egyáltalán nem le­hetett. Szeberényi indítványához L i n­a e r Károly és Áchim L. András szólottak pártolóan. Végül 10 koronát szavazott meg a közgyűlés a Késmárk városában felállí­tandó Thökö!y-szobor javára. Békésmegye az elmúlt hónapban. Hozzászólás az alispáni jelentéshez Kétezer meg nem kötött aratási szerződés. Vármegyénk február havi közálla­potairól Ambrus Sándor alispán most is terjedelmes jelentésben számolt be a közigazgatási bizottságnak. Ez a jelen­tés hű képet nyújt a munkásviszonyok­ról is, melyekre vonatkozóan megtudjuk, hogy nem a legkielégitőbb viszonyla­tokat tárják a szemléltető elé. A személybiztonság kielégítő volt s összesen csak tizennégy esetben zavar­tatott meg. Hót baleset is történt, melyek közül kettő halállal végződött.] Az élet­untak közül hárman elpusztultak, hár­man pedig kigyógyultak sebeikből. Mindezeknél elszomorítóbb világí­tásban tárja elénk az alispáni jelentés a vagyonbiztonságnak február havi hely­zetét. Nevezetesebb bűnesetei az elmúlt hó krónikájának az a 12000 koronás sikkasztás, amelyet H i r s c h Mór gazdatiszt követett el kenyéradójának, Schwartz Gyula csaba-csüdi birtokos­nak kárára. Egy rablás is történt, de a tetteseket épp ugy kinyomozta a csend­őrség, mint abban a harminchárom lo­pási esetben, amely a vármegye minden községének nyugalmát ideig-óráig meg­zavarta. Legérdekesebb része a jelentésnek a földmivelés- ép munkásügyről szóló. A vetések általában véve jónak mond­hatók, kivéve az orosházai járásban, ahol gabonafutronka s az erős, éjjeli hidegek okoztak pusztítást. Majd az aratási szerződéskötésekről tesz jelen­tést az alispán szénnél a pontnál meg­tudjuk, hogy bár a szerződések meg­kötése folyamatban van, azért Szente­tornyán mintegy 700, Osorváson 350, Tótkomlóson pedig 300 aratómunkás

Next

/
Oldalképek
Tartalom