Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám
1907-03-14 / 20. szám
116 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 19u7. március 10. fészekben ma is 700 tanköteles kiskorú csavargó járja az utcákat, mint egy évtizeddel ezelőtt. S azóta nő és nő az analfabéták száma Békésen. Csak a képviselőtestület nem akarja ezt észrevenni, azon egyszerű okból, hogy a gyolcsnadrágos parasztgyereknek kezébe csak az ekeszarv illik. Hosszas kapacitálás és magyarázás után végre sikerült megnyerni a többséget arra, hogy egy uj, hat osztályos, államilag segélyezett elemi iskola felállításának szükségét elismerje. A telket ki is jelölték s azt a miniszteri rendelkezés szellemében meg is vásárolták. Ekkor azonban előállott Konsitzky János képviselőtestületi tag s az iskolaépítés céljaira nem találván megfelelőnek a bánhidai telket, ait javasolta, hogy az Ibrányi-telken építsenek uj hajlékot a tudománynak. A képviselőtestület nagy bölcsen hozzájárult az inditványhoz s küldöttséget menesztett a darabont-kormány közoktatásügyi miniszteréhez, hogy őt az iskola helyének megváltoztatására birják. Közben a közigazgatási bizottság is foglalkozott ezzel a kérdéssel s határozatában utasította a községet, hogy az uj iskola terveit elkészítse. Közvetlen az első határozat után Békés község iskolaszéke felmondta azt a helyiséget, amelyben az iskola azelőtt elhelyezve volt. Igy az a helyzet állott elő, hogy a kérdés késedelmes elintézésével még hétszáznál is több tanköteles maradt volna hajlék nélkül. Ezért az iskolaszék nevében Farkas Gyula és Szathmáry Gábor a közigazgatási bizottságtól azt kérték, hogy figyelem nélkül az utóbbi képviselőtestületi határozatra, az iskolaépítést azonnal rendelje el. A közigazgatási bizottság annál is inkább teljesíthette ezt a kérelmet, mert a közoktatási ügyvivő nem vette figyelembe a békésiek óhaját, Ámde ekkor ujabb küldöttség járult most már az alkotmányos kormány miniszteréhez s Apponyi Albert gróf — elismervén a községnek jogait — a közigazgatási bizottság határozatának végrehajtását felfüggesztette addig, mig a község új telket nem jelöl, illetve nem vásárol. E miniszteri rendelkezés következtében ráirt a közigazgatási bizottság Békés községre, hogy az új telek kijelölése és megvásárlása tárgyában 30 napon belül intézkedjék E határozat megküldése óta azonban másfélszer 30 nap is elmúlt s Békés még mindig új telket keres. Török Gábor dr., képviselőtestületi tag végre felebbezóst intézett Békésvár megye közigazgatási bizottságához s beadványában azt kérte kimondani hogy miután a község 30 napon belül uj telket nem jelölt, most már haladéktalanul rendeljék el az iskola felépítését. Békésvármegye közigazgatási bizottságának hétfőn tartott ülése helyt adott dr. Török Gábor felebbezésónek s elrendelte, hogy a már elkészített ós felsőbb hatóságilag is megerősiett tervek alapján, valamint az építkezés céljaira rendelkezésre álló fedezeti összeg felhasználásával a község már megvásárolt telken az iskolaépítéshez hozzáfogjanak s ebből folyólag utasítja az elöljáróságot, hogy az építkezést, tekintet nélkül e határozat ellen beadandó felebbezésre, haladéktalanul rendelje el. Az esetben, ha az elöljáróság elmulasztaná eleget tenni ennek a határozatnak, akkor hivatalból rendeli el az alispán az építkezési munkálatok megkezdését. Egy névtelen dzsentlmén rágalmai A „békési sáp-' és a miniszter. Nem rendelte el a vizsgálatot. Sokat beszéltetet magáról február hóban az a közlemény, amely egy fővárosi újság hasábjain Békésvármegye tisztviselőit és törvényhatósági 'bizottságát a bihari állapotokhoz hasonló törekvések előmozdításával vádolta meg. E minden sorában tendenciózus, rosszindulatú és valótlan állításoktól hemzsegő újságcikk nyomán vármegyeszéltében nagy fölháborodás kerekedett s élénken találgatták, hogy ki rejtőzködhetik a névtelen szerző palástjában ? Ez az érdeklődés főképpen azért mutatkozott indokoltnak, mert a névtelen dzsentlemén oldaltámadást intézett abban a vármegye törvényhatósági bizottsága ellen is, mint amely bizottság óhajtandónak, sőt szükségesnek látta, hogy a vármegye érdekeit azok a tisztviselők védjék a vasúttársaságok igazgatóságának plénumában, akik köteleségeiknek pontos és lelkiismeretes teljesítésére esküt tettek a hivatalvállalás idején. S mig a társadalom a maga elégI tételét megszerzendő, kutatva kereste a névtelen cikkírót, ezalatt a rágalmakkal és gyanúsításokkal megsértett tisztikar nevében Ambrus Sándor alispán is lépéseket tett, hogy hivatalos uton deritessenek ki azok az állítólagos szabálytalanságok, melyekkel a gyanúsítás prédául dobták ismeretlen lovagok Békásvármegye derék tisztviselőit. Ambrus Sándor az „Egyetértés" otromba cikkének megjelenése után nyomban jelentést tett az esetről Adrássy Gyula gróf belügyminiszternek, kitől a vizsgálat elrendelését kérte. Előre tudtuk, hogy az iratokhoz csatolt törvényhatósági határozatok következtében a miniszter nem fogja teljesíteni az alispán kérését s tegnap ezt hivatalos formában is tudomásul vehettük. Andrássy Gyula belügyminiszter ugyanis az iratoknak visszeküldése mellett a következőkről értesítette a vármegyét : Miután meggyőződött arról, hogy az ezen ügyben hozott törvényhatósági határozatok ugy anyagilag, mint alakilag teljesen helyesek s miut:n a becsatolt iratokból a vádak és gyanúsítások alaptalansága vizsgálat nélkül is tisztán és világosan megállapítható, az alispán által kért vizsgálatnak elrendelését feleslegesnek találta. A belügyminiszter tehát nem rendelte el a vizsgálatot, mert megállapította az iratokból, illetőleg az azokhoz csatolt törvényhatósági határozatokból, hogy a vádak és gyanúsítások alaptalanok. Ez a miniszteri rendelkezés azonban korántsem zárhatja le a „békési sáp"-nak aktáit. Nem zárhatja le, mert maga a miniszter is konstatálja, hogy az az otromba cikk vádol és g y an u s i t. Sem a tisztikarnak, sem a törvényhatósági bizottságnak nem szabad eltűrnie azt, hogy minden útszéli Írástudó alaptalan vádakkal és gyanúsítással támadja meg azt az integritást, amely Békésvármegye tisztviselőinek és törvényhatósági bizottságának erkölcsi tulajdona. Tessék sajtópört indítani a cikk érdemes irója ellen. S miután B e r é n y i Ármin dr. aképpen nyilatkozott, hogy nem~ő _volt a cikknek összeállítója,-sőt azzal a cikkel nem is értett egyet — tessék a névtelen szerzőt felelősségre vonni. Mert ha eltűrjük ma a rágalmat egy embertől, ne essék zokon holnap, ha a Jakabok népgyülésén a szónoki tűztől lángoló atyafiak egy egész'sereg ember rágalmazó kiáltásainak vonják kereszttüzébe a tisztviselők erkölcsi tisztaságát, hozzáférhetetlenségét és becsületességét. Sajtópört, sajtópört kérünk ! Vagy igazak a vádak, vagy nem. S ha nem igazak, akkor tömlöcbe azzal a névtelen vitézzel, aki visszaél az újságok jóhiszeműségével, csakhogy megvádolhasson egy buzgó tisztikart. Sajtópört, sajtópört kérünk ! . . . Felügyelőválság a csabai ág. ev. Nincs magyar nyelvű istentisztelet. A csabai ágostai hitvallású evangélikus egyház presbitériumának közgyűlése kedden folyt le az egyház ta— Ugyan kedves barátom, ez-e az a kis fehér házikó, amelyik még tavaly is itt állt ? — Ez tekintetes ur, — felelte a kertész, szippantván egyet a makrapipából. — Hogy megváltozott, — hogy megváltozott ! — csóválta fejét az idegen. — És ugyan barátom, kié most ez az épület ? — Modisics báró ő méltóságáé, — volt az önérzetes válasz. Az idegen tovább ment, mialatt — \ aggályos egy lélek lehetett — még egyre csóválta a fejét. — Lám, lám! Most milyen szép oszlopai vannak! Modisics báró azonban csupán három esztendeig volt azon a véleményen, hogy az oszlopos ház csakugyan csinos és kedves. Akkor aztán — oly szeszélyes az ember — ráunt és feléje sem nézett többé, hanem bizonyos szívességek fejében odaajándékozta Wolfmann urnák, aki gazdag bankár volt ugyan, de mégis megöregedett. Ez az egészet mégegyszer'akkorára kibővítette, s emeletet építtetett rá. két színűre, fehérre és barnára festtette át a rózsaszín falakat, a most már elegáns szobákba uj és még nehezebb szőnyegeket rakatott, a kertben üvegházat emelt s az eddigi fakerítést diszes vasrácscsal helyettesitette. A kapuba pedig, amely a régi piros fa helyett most már szintén vasrácsból való lett, portást állított, hogy őrizze a cicomás kis palotát. A gazdag öregeknek vannak ilyen szeszélyeik, s Wolfmann urnái ez annál inkább érthető, mert a báró azt állította volt a lakról, hogy még egészen uj, holott mint tudnivaló, csak zöld zsalus, fehér vakolatos korában volt az. A bankár szeretett élni s a társaságot is kedvelvén, valóságos estély eket adott, ezekre az estélyekre (tekintettel arra, hogy a hely, szóban lévén már az Andrássy-ut megépítése, nem volt többé oly elhagyatott, miként ezelőtt) többen gyülekeztek össze az uri társaságból, amelyben a bakárnak meglehetős összeköttetései voltak. Igy aztán a háznál, amely azelőtt szokva volt a magánossághoz, a gazda mellett mások is szívesen látott vendégek lettek. A diszes szobák ablakai esténkint kirgayogtak s a rácsos kapu előtt fogatok, bérkocsik, automobilok álltak meg, amelyekből elegáns urak — idősek és fiatalok — szállottak ki s fordultak be a kapualjon. O pedig — akarom mondani a vendéglátó palotácska — többé már nem zöld zsalus, hanem drága függönyökkel félig eltakart ablakaival ismét szinte hunyorított az érkezők elé, kapuja még a fölötte égő czifra lámpa fényében, mondani lehet, mosolyogva nyilt meg az uri látogatók előtt: — Ah, kedves gróf, jó estét! — Hozta isten, kedves barátom! Mért nem volt itt a múltkor ? Vártuk. Vagy : — Nem vagyok rossz színben ? Képzelje a múltkor majdnem kigyúltam! — Meg a tegnapi eső is nagyon megviselt. Ugy-e meglátszik rajtam ? Ugy képzelem, a látogatók is nyájasan köszöntek neki, s udvarias bókkal feleltek a kérdéseire. Mert egy igazi ur mindig udvarias, még egy csinos palotácskával is, melynek egy vén bankár a gazdája. Igy telt el vigan egy-két esztendő, s a kis palota körül egymásután emelkedtek a szép uj épületek. Kezdték építeni az Andrássy utat. A háznak, mely hót évvel ezelőtt még egyszerű volt ós fehér, ekkor már környezetében is csupa diszes palota épült a régi szemétdombokon. A telkeknek a karrierje ez, melyet ugy vélem, sokan irigye'nek. A vidéken uj élet támadt, s a járókelők gyönyörködve szemlélték a nagyszabású építkezéseket. Az idegen, ki még fehér vakolatos korából ösmerte volt a bankár palotáját, most egyszer ismét megállott vasrácsos kapuja előtt, és percegik szótlanul nézte az elegáns épületet. Majd újra csóválni kezdte a fejét. Hogy kivedlett! — mondta magában. — Már emeletje is van ! Azután megint elment, mialatt a szőke leányra gondolt, ki a fehér házikóban oly kedve£en hunyorgatott a nefelejts szemével, s akiről azóta nem-tudta, hova tűnhetett. Alig egy év óta épült meg a palota körül az Andrássy-ut, megint érdekes dolog történt. Egy gazdag és tekintélyes vidéki grófnak annyira megtetszett a palota és különösen a telek, melyen ál lott, hogy drága pénzen megvásárolta a bankártól s ő vette birtokába. A vasrácsos kapa fölé kilencgömbü aranyozott koronát tétetett, s az egész lakot tele csődítette lakájokkal. Ezek senkit sem eresztettek be a házba, mely ettől fogva arisztokratikus gőggel nézett le az útra, hol a többi polgári paloták állottak. Az idegon pedig, aki még fehér vakolatos korából ismerte, akkor egy Ízben újra arra talált menni. A palota elé épp diszes magánfogat kanyarodott, két gyönyörű almásszürke lóval. A fogat megállt s az inas leugorván a bakról, gyorsan kicsapta a batár üvegajtaját, melyen egy szép nő és ura, az öreg gróf lépett ki a gyalogjáróra. Az idegen ámultán pillantott a grófnéra: — Teremtőm, hisz ez lakott a fehér házikóban! Aztán, mint a hogyan tenni szokta, tovább ment ... Ez türelmes olvasóm a szerencsés fehér ház története a nagy városban. nácstermében. A világi elnöki széket Kolarovszky S. János foglalta el, mert Zsilinszky Endre dr. már a presbitérium múltkori közgyűlésének az erzsébethelyi magyar istentiszteletekre vonatkozó határozata folytán lemondott állásáról és igy a közgyűlésen meg sem jelent. Ennek konstatálása után a gyűlés sajnálattal vette tudomásul azt is, hogy a presbitérium egyik régi érdemes tagja, Wagner József szintén lemondott állásáról. A tárgysorozatnak egyik fontos puntja az egyháztulajdont képező dobozmegyeri 300 katasztrális hold földnek bérbeadása képezte, mely körül hosszabb vita fejlődött ki. A gyűlés ugy határozott, hogy ezt a földet 50 holdas részekben adják ki. Majd az iskolaszék és a gazdasági bizottság tagjainak megválesztása következett Az iskolaszék tagjaiul megválasztattak a következők: Botyánszky György, Mekis János, Zsiros V. András, Pribojszky Mihály, Vrbovszky András, Holecz L. András, Zsilinszky András, Áchim Gusztáv, Zahoran András, Kitka György, dr. Daxer György, Kaczko András, Kiiment Mihály, Luko.viczky János, Hanko Máté, Bócz Pál, Lipták Szv. György, Blasko András, Sajben Mátyás, Gajdács János csizmadia. Á gazdasági bizottság tagjaiul pedig: Áchim H. Pál, Áchim Tamás, Lipták Vr. János, Pribojszky György, Bakos Mátyás, Kiszel Pál, Kovács L. Mihály, Seiler Elek, Sipiczky K. János, Kovács Sz. Ádám, Kocziszky Mihály, Uhrin Pál, Hanko Pál, Zahoran János, Szák K. Adám, Kucsara János, Seiler Gyula, Sajben Mátyás, Sztraczinszky György és Fábián Mátyás. Ezután a felügyelőválság és az erzsébethelyi magyar nyelvű istentisztelet ügyével foglalkozott a közgyűlés. S z eb e r é n y i Zs. Lajos ismertette Zsilinszky Endre dr. állásának lemondására vonatkozó írásos nyilatkozatát. A közgyűlés fájdalommal és sajnálkozással vette tudomásul azt, hogy Zsilinszky elhatározása megmásíthatatlan s kimondta, hogy a volt felügyelőnek kiváló érdemeiért s az egyház ügyei körül tanúsított páratlan buzgóikodását jegyzőkönyvileg megörökíti. Egyben egy bizottságot választott az uj felügyelő személyének kijelölése érdekében. Az erzsébethelyi magyar nyelvű istentiszteletek tartásának tárgyában Szeberényi megint felújította azon indítványát, hogy minden nagy ünnepen magyar nyelvű istent ;sztélét is tartassák, de a közgyűlés oly ellenséges indulattal viseltetett az indítvány iránt, hogy azt tárgyalni egyáltalán nem lehetett. Szeberényi indítványához L i na e r Károly és Áchim L. András szólottak pártolóan. Végül 10 koronát szavazott meg a közgyűlés a Késmárk városában felállítandó Thökö!y-szobor javára. Békésmegye az elmúlt hónapban. Hozzászólás az alispáni jelentéshez Kétezer meg nem kötött aratási szerződés. Vármegyénk február havi közállapotairól Ambrus Sándor alispán most is terjedelmes jelentésben számolt be a közigazgatási bizottságnak. Ez a jelentés hű képet nyújt a munkásviszonyokról is, melyekre vonatkozóan megtudjuk, hogy nem a legkielégitőbb viszonylatokat tárják a szemléltető elé. A személybiztonság kielégítő volt s összesen csak tizennégy esetben zavartatott meg. Hót baleset is történt, melyek közül kettő halállal végződött.] Az életuntak közül hárman elpusztultak, hárman pedig kigyógyultak sebeikből. Mindezeknél elszomorítóbb világításban tárja elénk az alispáni jelentés a vagyonbiztonságnak február havi helyzetét. Nevezetesebb bűnesetei az elmúlt hó krónikájának az a 12000 koronás sikkasztás, amelyet H i r s c h Mór gazdatiszt követett el kenyéradójának, Schwartz Gyula csaba-csüdi birtokosnak kárára. Egy rablás is történt, de a tetteseket épp ugy kinyomozta a csendőrség, mint abban a harminchárom lopási esetben, amely a vármegye minden községének nyugalmát ideig-óráig megzavarta. Legérdekesebb része a jelentésnek a földmivelés- ép munkásügyről szóló. A vetések általában véve jónak mondhatók, kivéve az orosházai járásban, ahol gabonafutronka s az erős, éjjeli hidegek okoztak pusztítást. Majd az aratási szerződéskötésekről tesz jelentést az alispán szénnél a pontnál megtudjuk, hogy bár a szerződések megkötése folyamatban van, azért Szentetornyán mintegy 700, Osorváson 350, Tótkomlóson pedig 300 aratómunkás