Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-28 / 24. szám

2 BÉKÉSMEGTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 19ü7. március 28. akarták keresztülvinni, hogy Seileréken kivül több jelöltet is megnevezzen a presbitérium. Ez a kérdés szavazás alá került, de a presbitérium többsége a kandidáló bizottság javaslatát fogadta el s 48 vokssal egyben kimondották azt is, hogy Áchim L. Andrást nem kívánják jelölni. A csabai evangelikus egyház hivei nek tehát két olyan jelölt között lesz alkalmuk megválasztani Zsilinszky Endre dr. utódát, akiknek mindenike jeles buzgósággal, sok érdemmel és ügyszeretettel rászolgált, hogy egy tekintélyes egyház első tisztviselői legyenek. Vármegyénk gazdasági egyesülete aföldmivelésügyi miniszterhez. A megyei lótenyésztés föllenditése. A megváltozott mezőgazdasági viszonyok olyan áremelő hatással vannak az ország állattenyésztésére, aminő hatást senki sem remélt. Különösen áll ez a szarvasmarha, júh és sertéstenyésztésre. mint melyeknek tenyészfeleslegei a kivitelnél is nagy szerepet játszanak az emberi táplá'ék szolgálatában, mig ellenben a lótenyésztés korántsem mutatkozik olyan jövedelmező gazdálkodási ágnak,' mert egyrészt a lóhus-fogyasztás nem tud általánosan tért hódítani, másrészt, mert a katonai pótlovak ára még mindig a régi maradt, amikor gazdáink még abban a helyzetben voltak, hogy ilyen áron is többkevesebb haszonnal adhatták el tenyészetük szaporulatának szinejavát. De ma, amikor a földbirtok és földhaszonbér ára, a cselédbérek és takarmányárak oly rohamosan emelkedtek, a ló ára sehogysem áll arányban a szarvasmarha, sertés, vagy a juh árával, minekfolytán gazdáink között általános a panasz, hogy a lótenyésztés ilyen körülmények között nem fizeti ki magát s ezért a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület a magyar királyi földmivelésügyi miniszterhez intézett feliratában azon óhajának ad kifejezést, hogy amidőn mindezekre felhívják a miniszter figyelmét, kérik, hasson oda a hadügyi és honvédelmi minisztereknél, hogy a remonta lovak árai a körülményekhez és viszonyokhoz mérten emeltessenek. Fölöslegesnek tartja a gazdaeági egyesület bővebben fejtegetni azt, hogy a mai viszonyok között egy csikónak 3—4 éven át való tartása és nevelése 600—800 koronáért, ráfizetéssel jár. S ezen állítás valódiságának igazolására felhozza azt a körülményt, hogy Németországban a remonta-lovak vételére 1120 koronában van megállapítva és a német gazdák még ezen áraknál sem találják számításaikat s nem tartják érdemesnek a sok költséggel járó katonai lótenyésztést Mert a valóságban — vármegyénk gazdasági egyesülete szerint — ugy áll a dolog, hogy a fizetési árak csak látszólag magasak, de tudnivaló, hogy a felnevelt csikók milyen kevés százaléka üti meg azt a mértéket, melyet a remonta lovaktól megkívánnak. Ha a vidék lóvásárjait végignézzük — mondja a gazdasági egyesület - azt látjuk, hogy az öreg, hibás, vagy igás használati-ló áraknál többé-kevésbbé érvényesül is az a természetes áralakulás, melyet a szarvasmarha ós sertésárakat a mai színvonalra emelte ; egyedül az értékesebb és nagyobb gonddal nevelt lovak árai vannak még mindég a régiben. Meg van győződve arról a Gazdasági Egyesület,"hogy ha a katonai lovak ára felemeltetnék legalább is 850 koronára, EZ az áremelés magával hozná a többi lovak áremelkedését is s nem kellene a kis tenyésztőknek, akik a külföld s főleg a Balkán-államok részére nevelik lovaikat a mai potom árakon 250—400 koronáért elvesztegetni azokat, hanem megkapnák azt a tisztességes árát, amely mellett érdemes volna a lótenyésztést jobban felkarolniok. Az a csekély árkülömbözet pedig, amit az állam a maguk részére szükségelt katonai lovakra ráfizetne, százszorosan térülne meg az ország lótenyésztésének fellendülésével, a gazdák vagyonosodása révén előálló fizetésképesség fokozódásával és végül a növénytermelés csökkentése mellett a többoldalú állattenyésztés fokozottabb felkarolásával. Egy monstre-pör előzményei. Népgyűlés Kétegyházán. Bajok a papi-bér körül Kétegyházán nagy népgyűlést tartottak vasárnap délután a görög kath. hivek. A népgyűlés tárgya annak a sok panasznak elősorolása volt, mely az állítólag törvényellenesen szedett papibérek miatt tartja most izgalomban a kétegyházai román egyház híveit. Kétegyháza község papjai ugyanis évek óta pap-bért szednek a hívektől. A háztulajdonosok fejenként 1 korona 20 fillért, a földtulajdonosok pedig terményeikből bizonyos mennyiség búzát, tengerit, zabot stb. kötelesek fizetni. Ez a rendszer még a mult időkből maradt fenn, mikor még természetbeni javakban fizette az egyházközség a maga lelkipásztorát. Az egyháztörvények életbeléptetése s a papi fizetések rendezése óta azonCsakugyan igy történt. Hat hét múlva látták Dohus Annát egy olsőosztályu vasúti kocsiban elutazni. A fiatal városi orvos megkérdezte tőle, hogy hová utazik: — Egyelőre Bécsbe ! — mondotta Dohus Anna, graciózusan bucsut intve a kezével. Sokkal hamarább érkezett vissza, semmint sejtettük volt. Ezt a kis kirándulást sürü homály fedte, csak a pénzügyi része keltett némi érdeket. A takarékpénztári igazgátó megsúgta bizalmas barátainak (mindenkivel a legbizalmasabb lábon állott), hogy Dohus Anna nyolcezer forintot helyezett el az intézetben, s azonfelül két részvényt is vásárolt. Az embereknek, tudniillik a tisztes polgári embereknek már terhére esett vele találkozni. Csak egynéhány cinikusabb természetű ur, az öreg patikárus például évődött vele néha. Ő azonban csöppet sem látszott restelkedni. Ugy tett, mintha az az állapot, amelyben volt, a természetes állapot lett volna. Sok minden megváltozott nálunk néhány év alatt, csak egy nem : a Dohus Anna szépsége. Bármily mélyre sülyedt is az emberek szemében, mindenki kénytelen volt elismerni, hogy szebb mint valaha. Finom, fénylő arcbőre nem szorult szépitőszerre szemének tekintetéből diadalhóditás árádt. Az emberek önkénytelenül mondották, ha az utcán találkoztak vele : — Kár azért a szép leányért. Igy élt Dohus Anna két évig otthon. A nők őszintén irigyelték s őszintén megvetették. A nőknek ebben a tekintetben igazuk volt. Némi kárörömet csiholt ki az ájtatosabb lelkekbsn, mikor hallották, hogy a céda uton szerzett kis vagyona is elúszott. A szép leányra az erkölcsi és anyagi megsemmisülés leselkedett. Akkor történt, hogy egy dragonyosezredét helyeztek el a városban. Nem telt bele két hét s mindenki megtudta, hogy az egyik kapitány, egy született herceg udvarol Dohus Annának. Egyik sem csinált titkot belőle. Annyira nem, hogy három hét múlva a dragonyos tiszt, a herceg szabadságot vett s magával vitte Dohus Annát a mesés Keletre. Ez a viszonya végre állandónak ígérkezett. Annát a herceg elvitte ősei kastélyába. Karintiába, ahonnan számos levél érkezett haza az öreg Dohushoz, ki éppen ugy, mint azelőtt, szorgalmasan folytatta a mesterségét. Ez a viszony s főleg annak állandósága nagyot emelt Dohus Anna nimbuszán. Már nem is emlegették máskép, mint a hercegnét. Egyszer haza is jött, de csak félnapra. Micsoda puccban. De az semmi. Szerecsen inas kisérte .... Ilyet még nem láttak nálunk. Végre aztán, azt hiszem négy év után ez a liaison is v'get ért, de nem közönséges körülmények között. A hercegi család három hónapig tárgyalt a szép Annával, hogy adja ki karmaiból a herceget. A hosszú alkunak az lett a vége, hogy Dohus Anna egy negyed milliót kapott. Egy fillérrel sem kevesebbet. Mielőtt hazaérkezett, az apjával megvétette a krivonyai kastélyt a hozzá tartozó hatszáz holddal. Mikor az ügyletet a közjegyzőnél megkötötték, az egyik ügyvéd gratulált az öreg Dohusnak, ki mint teljhatalmú képviselője volt jelen. Az öreg mogorván utasította vissza a szerencsekivánatot. — Nem tudom mit örülnék neki! Hogy olyan leányom van. Tiz év óta nem teszek egyebet, minthogy restelkedem. Mindenki előtt, akivel' találkozom . . . Ezentúl is ugy lesz . , . Jobb lenne, ha nem is élnék . . . Aztán rövid pauza után hozzátette: — Az Anna is jobban járt volna, ha ahhoz a Daru Pálhoz meut volna. Pedig az is elég haszontalan, korhely fráter. ban mindeen lelkész földet kap s pénzbeli javadalmazásukat a stóla fedezi. Ámde a kétegyházai hívektől ma is, sőt már évek óta, pontosan behajtják a lelkészek a papi-bért, ami visszás dolognak tűnt föl a hivek előtt s hosszú ideig tartó gúnyolódás után vasárnapra népgyűlést hirdettek sérelmeiknek felpanaszolása és megtárgyalása céljából. E hír vételére Kétegyháza község román egyházának papjait nagy rettegés fogta el. Azt hitték, hogy az amúgy is feltüzelt népkedély sajnálatos zavargásokban fog kitörni s ezért Beles Vazul esperes vezetése mellett azt kérték a lelkészek Lukács Endre főszolgabírótól, hogy ne engedélyezze a népgyűlés megtartását. A főszolgabíró azonban nem látva semmi okot a népgyűlés betiltására s amiatt dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyzőhöz fordultak a lelkészek, de Daimel is azt válaszolta, hogy a közóhajok és közsérelmek megbeszélésére joguk lévén a polgároknak, a népgyűlés megtartását nem akadályozhatja meg. Ilyen előzmények után mintegy másfélezer ember gyűlt össze vasárnap Kétegyháza piacterén. A népgyűlés szónoka 'dr. Simonka György gyulai ügyvéd volt, aki az egybegyűltek meghívására és kérésére beszélt a papibérek jogos vagy jogtalan szedéséről. Simonka csendre és törvénytiszteletre intette a népet s lelkükre kötötte, hogy tartózkodjanak minden zavargástól, mert csak igy érhetik el azt, hogy a hatóság visszarendelje Kétegyházá'ról azokat a csendőröket, akiknek kirendelését az adószedések körül tapasztalt forrongás ós ellenállás mondott szükségesnek. A nagy néptömeg fogadalmat tett, hogy minden törvényellenes cselekedettől tartózkodni fog' s hogy nyugodtan bevárja, mig Simonka György dr. akit érdekeik képviseletével biztak meg, utána néz, vájjon jogosan, vagy jogtalanul szedik-e Kétegyháza lelkészei a papi-bért? Az esetben, ha a hivek panasza jogos is, méltányos is, Simonka György dr. hatszáz embernek nevében és megbízásából port indít a román lelkészek ellen, visszakövetelvén tőlük a jogtalanul szedett béreket és azok kamatait. A csabai kórház uj igazgatófőorvosa. Kik pályáztak? Nincsen segédorvosunk. Békéscsaba község újonnan berendezett közkórháza már a napokban igazgató főorvost kap s ezzel egyidejűleg kinevezik a belgyógyászati osztály vezetőjót is. A kinevezés joga törvényeink szerint Ambrus Sándor alispánt illeti, aki ezt a jogot kétségtelenül ugy érvényesíti ezúttal, hogy a kinevezés mindnyájunk várakozását kielégítse. Az igazgató-főorvos ós az osztályorvosi állásra beérkezett pályázatok számából megállapíthatjuk, hogy községünk közkórházának hírneve máris oly nivón áll, mely Magyarország legjelesebb orvoskapacitásait arra bírja, hogy igazgató-főorvosi állásáért versengjenek egymással. Összesen tiz pályázat érkezett e két állásra. Az igazgató-főorvosállásra heten, a belgyógyászati osztályorvosi allásra hárman pályázták. Az igazgató-főorvosi állás pályázói: Wagner Dániel dr., békéscsabai orvos, aki most is a kórház kötelékében áll, továbbá R e m e n á r Elek dr., a budapesti poliklinika sebészeti másodorvosa, Szarnék Ignác dr, békéscsabai orvos, Bozoky Béla dr.. mohácsi kórházi alorvos, S ó b á n y i Pál dr., a krompachi vasgyárak főororvosa, W e n t e r Sái.dor dr., tanársegéd, az ungvári bábaképző-intózet orvosa és Barabás József dr., a fehértemplomi kórház igazgató főorvosa. A belgyógyászati osztály orvosi állás pályázói a következők : S t e i n Lipót dr., a kolozsvári klinika sebészeti osztályának egyik alorvosa, továbbá Weisz Lajos dr. és V a s s Vilmos dr., békéscsabai orvosok. A pályázóknak iratait Ambrus alispán átteszi most a községi közegészségügyi bizottsághoz véleményadás céljából. A közegészségügyi bizottság meghozza elő terjesztését s az alispán lehetőleg emez előterjesztésének figyelembevétele mellett nevezi ki a békéscsabai közkórház igazgató-főorvosát és belgyógyászati i osztályának vezetőjót. Beavatott körökben azonban már most is tényként regisztálják azt, hogy az uj igazgató-főorvos Remenár Elek dr. lesz, aki évek óta feltűnő sikerrel működik a sebészet terén s a poliklinikán is kiváló érdemeket szerzett már magának. Remenár középkorú ember. Tanulmányait részint Budapesten, részint a bécsi és berlini egyetemen fejezte be. Hivatásának ágai közül legkiválóbb a sebészet terén^igyekezett teljes otthonosságot szerezni. Megjelent munkái közül nagy feltűnést keltett a „kötőhártya elfásulásáról" szóló orvosi müve, amelyet idegen nyelvekre is lefordítottak. Evek óta kizáróan csak a modern sebészetnek szenteli minden idejét s e téren nagy hírnévre tett szert. A belgyógyászati osztály vézető-orvosa Wagner Dániel dr. lesz. Wagner Dániel drt nemcsak mint kiváló belgyógyászt, de mint kitűnő sebészt is ismerik. E két kiváló embernek vezetése mellett bízvást hisszük, hogy a békéscsabai közkórház rövid időn belül a közegészségügyi intézmények legmagasabb fokát is eléri s eljut ahhoz a célhoz is, amelyért községünk lelkes, páratlanul ügybuzgó, nagyképzettségü főorvosa : Reisz Miksa dr. annyit küzdött és fáradó tt s amelyért kórházunk fejlesztése érdekében egy emberöltőt meghaladó munkálkodással azzá tette a békéscsabai közkórházat, ami most. A kinevezések egyebekiránt két héten belül megtörténnek. A tótkomlós körtvélyesi vasút. Megkezdik az épitést. Az előmunkálati engedély kiadása Sármezey Endrének, az Alföldi Első Gazdasági Vasút nagyérdemű igazgatójának kezdeményezésére hosszú időn keresztül foglalkoztatta a közvéleményt az a terv, mely egy Tótkomlóstól kiindulólag Hódmezővásárhelyen keresztül a tiszai rakpartig vezetendő keskenyvágányú vasút kiépítésére vonatkozott. A tervet, financiális nehézségek miatt, eleintén tartózkodással fogadták, de Sármezey Endre lelkes agitációja meghozta azt a kívánt eredményt, hogy a közvélemény is mind nagyobb érdeklődéssel foglalkozott azokkal az előnyökkel, melyek a keskeny vágányú vasút létesítéséhez fűződtek s később mind határozottabb formát kezdett ölteni az az általános nézet, hogy ennek a vasútnak kiépítését elsőrendű közgazdasági érdekeink sürgetik. A közhangulat rövid időn belül Hódmezővásárhelyen koncentrálódott ily kedvező keretek közé, mint amely városnak eminens érdekét képezte az, hogy az Alföld kiválóan termő vidékeivel szoros összeköttetésbe jusson s ezért nem tanúsított rideg viselkedést azzal az ajánlattal szemben, amely ajánlattal Sármezey Endre fordult Hódmezővásárhely törvényhatóságához részvényjegyzések, illetve anyagi segélyezés megadása érdekében az újonnan létesítendő gazdasági vasút építési költségeinek részben való fedezésére. Hódmezővásárhely város törvényhatósági bizottsága több izben beható tárgyalás alá vette az életrevaló eszmét s mert az a bizottság is úgy találta, hogy e keskenyvágányú vasút fontos közgazdasági tényezője lesz az Alföld gazdasági világának, 400000 koronát szavazott meg a kiépítés érdekében s ugyanekkor elhatározta azt is, hogy a körtvélyesi Tiszaparton rakodó helyet építtet s igy könnyíti meg azt, hogy a kis vasút árúit vízen lehessen tovább szállítani. A vasútépítés financiális kérdéseinek megoldásából részt kívántak maguknak a vonal mentén lakó érdekeltek is, akik összesen 200000 kor.-t jegyeztek az építés céljaira. Reánk, békésmegyeiekre nézve, any-