Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-07 / 18. szám

3 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 19u7. március 10. gyűlés, hogy a hódmezővásárhelyi tör­vényszék felállítását javasolja és pártolja ugyan, de Orosháza átengedését nem. A közelmúltban nagy port vert föl az a hir, hogy Dévaványán moz­galom indult meg, amely azt akarja el­érni, hogy Dévaványa Békésmegyéhez s Öcsöd Jásznagykunszolnokmegyéhez csatoltassék. Vármegyénk törvényható­sági bizottsága megbízta annak idején az alispánt, hogy e hirek alaposságáról informátiokat szerezzen. Ambrus Sán­dor most számolt be megbízatásáról. Puhatolózásainak során arról győződött meg, hogy az átcsatolás iránt komoly mozgalom sem Öcsödön, sem Dévavá­nyán nem tapasztalható. E bejelentés következtében a közgyűlés napirendre tért a kérdés fölött. A hevenyfertőző bajok s különösen a tüdővész továbbterjedésének ós meg­akadályozásának érdekében a vármegye egy szabályrendelet-tervezetet készítte­tett Z ö 1 d'y János dr. tiszti főorvossal. Ezt a tervezetet most szabályrendelet erejére emelte a közgyűlés. Régi panasza a békési közigazgatási hatóságnak, hogy a főszolgabírói épület sziik s épp ezért nem megfelelő. A közgyűlés kimondta, hogy az épületet kibővitteti s a kibővítés költségeire 7000 koronát fordit, melyet a pótadő­maradványból és a házi tartalékalapból vesznek. Luxenburg György dr. fog­orvosnak a megyei közkórházban fekvő fogbetegek kezeléséért 300 koronát, Antalóczy megyei levéltárnokn'ik pedig a vármegyei levéltár elrendezé­séért 500 koronát, Dubányi Imré­nek ugyanilyen címen 300 koronát sza­vaztak meg. A kórházi bizottság egyik tagsági helyére W e i s z Mór helyett S a 11 Józsefet választották meg. Végűi jóváhagyta a közgyűlés Békéscsaba község képviselőtestületének a villamos-, telep épitői követelésének tárgyában hozott elutasító határozatát is. f Uj megyebizottsági-tagválaszté kerületek­A pusztaföldváriak kérése. i A megyebizottsági tagválasztó-ke­rületek régi beosztásának idején több községet egy-egy választóközsóghez csa­toltak. Az orosházai megyebizottsági tagválasztó kerületei kibővítették Puszta­földvárral, Gádorossal, Szentelornyával, Bókéssám sommal, Gyulavárival és Új­kígyóssal, a köröstarcsait vésztővel és Dobozzal, a bókósszentandrásit pedig Nagyszénással és Kondororossal. Ebben az időben egyik csatolt köz­ségneksem volt annyi választója, mennyi az 1886. évi XX. törvénycikk 29. sza­kasza alapján arra jogosította volna azo­kat, hogy külön-külön megyebizottsági tagválasztó kerületeket képezzenek. — Ámde időközben több csatolt község is megszerezte az alapot arra, hogy külön válasszák be képviselőjüket a törvény­hatósági bizottságba s ezek között Pusz­tsföldvár község lépéseket is tett a kü­lönálló kerületté való alakítás érdekében. Ez a kérdés az elmúlt hetek folya­mán foglalkoztatta Pusztaföldvár kép­viselőtestületét. Horváth Sándor és társii ugyanis beadványt intéztek a köz­séghez, amelyben arravaló hivatkozással, hogy a választók száma a törvényben körülírt alapon különálló megyebizott­sági-tagválasztó kerületté alakulni jogo­sítja Pusztaföldvárt, kérik a képviselő­testületet, hogy ezirányban a szükséges lépéseket megtegye. Az előadó jegyző hozzájárult a beadvány szelleméhez, de kérte a testületet, várják be azt az időt, midőn a választókerületek rendes meg­állapításának munkáját befejezi a minisz­térium. A képviselőtestület ilyen érte­lemben hozta meg határozatát, melyet a beadványozók inegfelebbeztek a me­gyebizottsághoz. Békésvármegye törvényhatósági bi­zottságának közgyűlésén beható tárgya­lás alá került a pusztaföldvári vitás ügy. Érdemleges vita után elhatározta a tör­vényhatósági bizottság, hogy a belügy­minisztertől a megyebizottsági tagvá­lasztó-kerületek kiigazítását fogja kérni. Ezt a kérelmet indokolttá teszi az a kö­rülmény, hogy az egyes kerületekbe osztott községek, melyek még az első beosztás alkalmával csatoltattak az ön­álló választókerületet képező hözségek­hez, időközben elérték a népesedésnek s a választók számának azon fokát, amely őket önálló választókerületekké alakulni készíti. Egyben utasította a közgyűlés Am­brus alispánt, hogy azokat a községeket, amelyekben a választók száma megha­ladja a kétszázat, írassa össze s önálló választókerületté való alakulások érde­kében tegye meg a szükséges lépéseket. Nagy, szoeiális alkotások. Darányi Ignác Békésvármegyéhez. A Wekerle-kormány gazdag program­jának legüdvösebb részét azok a törek­vések képezik, amelyek legkivált gazda­sága tekintetben birnak elévülhetetlen becscsel. Ennek a kormánynak szociáls­poh'tikája ismert már. A vérvörös lobogó színétől megittasult tábor nem merész­kedik többé zajongani, mert lépésről­lépésre bizonyságot szerezhetnek, hogy a kormányok' részéről tett kijelentések nem mindig üres Ígéretek, amelyeknek beváltását az utcák népének s az izgatók magas „cé"-hangban kivágott szónokla­tainak kell sürgetni és szorgalmazni. Azok az alkotások, melyek a föld­mi velésügyi kormány program mjába illesztettek, most kerülnek a megvalósí­tás útjára. És amint fokozatos érvénye­sítésük és életbeléptetésük elől nem haj­landó elzárkózni a perlament, de inkább letárgyalásukat és törvényerőre való emelésüket félreismerhetetlenül keresz­tülvinni mutatkozik hajlandónak, ezzel egyenes arányban tompul a mondvacsi­nált panaszoknak éle, sőt még a dara­bont-hadnak mindig élesen rikollozó sajtóorganumai is mérsékelik előrecför­tető támadásaikat. Tegnap egy bizonysággal többet szereztünk arra vonatkozóan, hogy az alkotmányos, ájmeneti kormány inten­tióit megbecsülni érdemes. Darányi Ig­nác földmivelésiigyi miniszter ugyanis figyelmet fordított a hivatalos „Magyar Statisztikai Közlönynek" időnkénti ki­mutatásaira, melyeknek egyik rovatában az tartatik nyilván, hogy a legutóbbi négy népszámlálás szerint mily arány­ban emelkedett az egyes községeknek létszáma. Ezek a közlemények arról győzték meg a minisztert, hogy egyes községek­ben a népesség szerfölött elszaporodott s ilyen helyeken egyáltalán nincs meg a kívánatos arány e népesség létszáma és a gazdasági megművelés alatt álló, életfentartásra szolgáló földterületek között. Ebből a tényből azt a következte­tést vonja le a miniszter, hogy kívána­tos volna, ha a népesség tekintetében túlszaporodott községekből a népek oly területekre rajzanának, ahol a lakosság ritkább. Igy e megélhetés feltóteleihez könnyebben hozzáférhetnének a polgá­rok s telepítésükkel enyhítenének a lakosság-szegény vidékek munkásviszo­nyai körül tapasztalt szükségeken is. A vagyonnal biró lakósok pedig a sűrű népességű vidékekről oly helyekre vol­nának telepítendők, ahol az eladásra kerülő nagy birtoktesteket a szűkösebb sorban élő polgárok nem tudnák meg­vásárolni, Békósvármegyóben különösképpen megfigyelhető ez az aránytalanság s épp ezért megkeresést intézett a földmivelés­ügyi miniszter Ambrus Sándor al­ispánhoz, hogy jelölje meg azokat a községeket, melyekben a népesség a fekvővagyon nagyságával nincs arány­ban. Utasítást ad a miniszter arra is, hogy puhatolódzék az alispán, vájjon a sűrűbb népességű vidékekről nem volnának-e hajlandók egyesek más te­rületekre menni s ha igen — hová ? Minthogy a birtok és népesség arányos megosztása rendkívül nagy közgazda­sági jelentőséggel bír s ennek mielőbbi keresztülvitele elsőrendű kötelességei közé tartozik a kormánynak, a kiállítandó s vármegyénknek megküldött kérdőivek gyors beküldését kéri a miniszter Békés­vármegye alispánjától. tunk. Ennek kiegészítéséül közöljük most a már letárgyalt tárgysorozat je­lentősebb pontjaira hozott határozato­kat is: Sopron város törvényhatósági bi­zottsága a hadügyi költségek további emelése ellen feliratot intézett a képvi­selőházhoz, amelyet pártolás céljából megküldtek Békésvármegyének is. A törvényhatósági közgyűlés pártolólag csatlakozott Sopron határozatához. Az alkoholizmus pusztításait meg­akadályozandó, egymásután lépnek so­rompóba a törvényhatóságok. Szabolcs­vármegye ugy véli a harcot sikeresen megvivhatónak, ha a korcsmák vasár­napi zárvatartását, törvényhozásilag kö­telezőnek mondják ki. E' tárgyban Bé­késvármegye már feliratot intézett a kormányhoz és az ország képviselőhá­zához. Ilyenformán a szabolcsi átiratra csak azt határozta a közgyűlés, hogy a feliratban kifejtett kórelemnek teljesóti­sét megsürgetik. Pestpilis-solt-kiskun vármegye a ka­tonáknak aratási sztrájk idején való át­engedése és alkalmaztatása tárgyában hozott határozatát megküldte várme­gyénknek is. Békósmegyóben azonban nem olyanok a viszonyok, hogy szük­ségesnék mutatkoznék eziránt feliratot intézni a kormányhoz s ezért napirende tértek e kérdés fölött. Országunk lakosságát évről-évre ré­mítgeti a cukorárak indokolatlan eme­lése. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága e fenyegető ós folyton meg­ujuló veszedelem elhárítása érdekében azt határozta, hogy a cukorkartellt tör­vényhozási uton akadályozza meg a kormány. Ennek a határozatnak szelle­mében Bókésmegye is felir a képvise­lőházhoz. A tanitók helyzetjavitás iránti moz­galma már a törvényhatóságok termeibe is bekerült. A torontáliak határozatot is hoztak, melylyel a nemzet napszámosai­nak érdekeit 'támogatják. Ez a határo­zat megérkezett Békósvármegyéhez is, amely szintén támogatólag ir föl e kér­désben az ország képviselőházához. Nagyobb vitát provokált a hódme­zővásárhelyi törvényszék felállításának kérdése. Igaz, hogy a vitában csak hár­man vehettek részt, mert több megye­bizottsági tagot a délutáni órákban bu­rokkal sem lehetett volna fogni, mind­azonáltal oly magas színvonalon cserél­ték ki nézeteiket a felszólalók, hogy a hódmezővásárhelyi törvényszók ér­dekében támogassa a kormányhoz és a képviselőházhoz intézett feliratot Oros­háza községnek jogszolgáltatási szem­pontból való átcsatolását is kérte. B e­r é n y i Ármin azt javasolta, hogy ez a kérdés mindaddig függőben hagyassék, mig a vármegyék kikerekít sónek mun­kájával el nem készül a kormány s ha Bókésmegye Arad- és Biharvármegyék­től uj területeket fog kapni, akkor át­engedhetjük Orosházát is. B i k á d i Antal dr. szólott még a tárgyhoz s fel­szólalása után akóppen határozott a köz­dritte eugja kirukkol gefrájter Johan Fekete temetésére. Felerósze mars­adjusztirungba feldgeréte nélkül, a má­sik felerésze meg csak übersvunggal, ; — mert hát közönség is kell. A katonabanda pedig egész nap próbálgatta a temetési inarsot, ami tudvalevőleg igen komplikált valami, mert a bakagyerek nem igen van szokva ahhoz, hogy föllépésekben jár­jon végig egy várost s azokat a föl­lépéseket is ugy rakja le, mintha tojá­son járna. És mivelhogy a próbateme­tés nem ment ugy, amint az a dinst­reglamában meg van irva, hát egy pár bandista bizonyos számú pofonok kísé­retében tanulta meg, hogy mikor a baka bal lábbal lép ki, akkor erősebben, mikor meg jobb lábbal lép, akkor gyengébben kell belefújni a fligel­hornba . . . A vierte kompániánál nagy a sürgés forgás. Mindenki szegény gefrájter Fe­ketét emlegeti. De nem ugy, mintha valami nagyon megsajnálták volna, hanem, uram bocsá', még a koporsóból is kiátkozták, Először is nem a leg­hizelgöbben emligeti a manipuláns őr­mester, mert ki kell adni a magazinból a szépen összehajtogatott, benaftalino­zott parádés mondurt. Azután sürün emlegeti a dinstfűrender őrmester, mert ügyelni kell a dritte zugra, hogy a temetési parádéra forsriftmeszig rukkol­jon ki. Azután emlegeti a kompani snájder, mivelhogy a bundásokon ugy áll a parádés mondur, mint a gólyán a pápaszem. Persze arra való a snájder, hogy a dolgot rendbehozza. Azután emlegetik . . . egyszóval emlegetik a katonák őrmestertől lefelé, de nem ugy, hogy az isten nyugosztalja meg, — mivel egész nap pucolni, varrni, subic­kolni, smirglizni kell s a vége mégis 1 az lesz, hogy gefrájter Johan Feketéért még néhány napi einzel is kijár, mert szent bizonyos, hogy Anstand lesz a ! kirukkolásnál. i . Szegény frájter Johan Feketét ki vitték a temetőbe s a dritte zug tisz­telgése, trombitaharsogás ós dobpergés közben lebocsájtották az édes anya­földbe. Nemsokára egy sima fejfa hir­dette ékes magyarsággal: „H i e r r u­het gefr. Johan Feket e". A temetés véget ért. Szép parádé volt. Igy mondták ezt a katonabandát kisérő dadák és suszter-inasok is. Hi­szen még az ezredes ur is kinézett az ablakon, a bakák meg ugy lépkedtek, mintha megannyi nyársot nyelt volna. Hanem hát, mikor bevonult a temetósi menet, akkor pattant ki a jól rejtegetett katonai titok. Kapitány úr Sreklich ugyanis műértő szemmel konstatálta, hogy a dritte zugnak nincs kipucolva a csákórózsája, infanteriszt Jakab Gel­mánynak pedig rövid volt az egyik bakancsszijja. Mivel pedig ez katonáéknál az akta­lopással egyenlő rangú főbenjáró bűn­nek tekintetik, — a másnapi rapporton az egész dritte zug harminc napi ka­szárnya áristomot kapott. Kibékülés. Nem számítok én hosszú gyászra, Tenger könyre, ha meghalok. Koldus leszek a temetőn is, Amint most itten az vagyok. Múlásom szörnyű döbbenéssel Nem fog betöltni másokat, Megesik szépen, észrevétlen, Miként erdőn az alkonyat. Mi is van abban, ha egy árva, Fakó dalost az éj befed? — Mindössze: több egy kis halommal S néhány kis dallal kevesebb . . . Jakab Ödön. Karcolatok. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Kiss Ferenc. Elmegyek utánad! . . . Puha, szmirnaszőnyegbe öltöztetett szoba. Két óriási tükörablak, közt üveg­falu szekrény. Tele pirosfedelü könyv­vel. Az irónak a munkái. Középütt sú­lyos, diófából kifaragott íróasztalon vil­lanylámpa ég. A függönyök leeresztve. Az iró gondolkozva ül az íróasztal mel­lett, Kezében toll. Előtte papiros. Tárcát akar irni egyik újság számára. Valaki izgatottan nyomja meg a csengettyügombot. Sárgaselyemruhás, nevetőszemü asszony lép be fa szobába. Gyöngyvirágparfümös lesz a levegő. Rózsákat szór az iró ö ébe . . . Vér­vörös rózsáit fehér karjának csóközönnel fűszerezett, lágy ölelése kiséri. Égre­földre való esküdözéssel ringatja álomba a könnyenhivő lelket. Azután izzó hom­lokkal ós kipirult arccal omlik a cyklá­menes divánra. Földre dobja a gyöngy­házcsattot, mely hollófürteit összetartotta. Hóválláról remegve csúszik le a sárga­selyemruha. Szeme sötétkék lánggal ég. Akárcsak egy démoné. Megriasztott ma­dáréhoz — hasonlóan kezd verni a férfi szive. Láz lepi meg, mint a nagybete­get. Tiz perc múlva reszkető kézzel csa­yarta le a villanylámpát . . . * I Megkondult a székesegyház száz­i esztendős harangja, hogy üdvözölje az • új esztendőt. Érchangja belebúg az éj­! szakába . . . Templomba sietnek az emberek. Az iró nem. Ö még most is ott ül az író­asztal mellett. Még most sem irta le a lapnak szánt tárca cimét. Komoran néz az ajtó fele. Minthogyha valakit vagy valamit várna. Egyszercsak mysztikusan sugárzó rózsafóny önti el a szobát. S a myszti­kusan sugárzó rózsafényben kisirtszemü sápadt árnyék jelenik meg előtte. Köny­nyezik. Hangjából, vonásaiból követ­keztetve fölismeri benne az iró meg­halt feleségót. Koporsóban elhervadt virágok illata versenyzik a gyönyvirágparfümmel . . . A férfi elsápad Néma lesz az ajka, mint a megijedt gyermeké. S gyön­gyözve ül ki a verejték homlohára.' A kisirtszemü, sápadt árnyék meg­simogatja f.ígyos kezével a verejtékező homlokot. És beszélni kezd : „Tudom, hogy szivedben őrzött emlékemet szét­tépte egy íeketeasszony varázsa! Tudom, hogy most már Hozzá és Róla irod örök munkáidat! Azt is tudvm, hogy az ő rózsái hevernek lábaid előtt, hogy elhervasszák az én rózsáimat! És mégis feljöttem hozzád a sírok sötétjéből! Hogy csókba fürösszem égő arcodat ! Hogy megsúgjam, még most is, az Isten­nél jobban ; szeretlek! . . . Pedig nem érdemled meg! Hitvány, esküszegő lélek vagy!" Ezzel eltűnt a kisirtszemü, sápadt árnyék a rózsafénynyel egyetemben. Az iró maga maradt fölébredt kábáimából. Öt perc múlva felugrott az íróasztal mellől. Kiszellőztette a gyöngyvirág­parfümöt. És kidobta az ablakon a sző­nyegre csúszott gyöngyházcsattot. Az-

Next

/
Oldalképek
Tartalom