Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-28 / 16. szám

Békéscsaba, 1007. február 28 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 91 Örvendetesen értesiti a törvény- 1 hatósági bizottságot, hogy a megyei közkórház megnagyobbitásának kérdése beható tárgyalás alapját képezi a belügyminisztériumban s remény van reá, hogy legközelebb 40.000 korona befektetéssel egy sebészeti-, 10.000 korona befektetéssel egy tüdővészes-, 40.000 korona befektetéssel egy fertőző- és 30.000 korona befektetéssel egy modern szemészeti osztályt fognak építhetni. E befektetéseknek amortizatioja 14 fillérrel emelné a megyei ápolási dijakat, de még igy sem volna ez az ápolási összeg oly nagy, mint egyebütt, az újkori kívánalmak szerint berendezett kórházakban. A Békéscsabára tervezett selyemfonóda ügye március hónapban fog véglegesen eldűlni s ha a munkásviszonyok javulnak, illetőleg ha a fonóda zavartalan üzemfolyására lehet majd következtetni a csöndes munkásviszonyokból, akkor ezt a telepet Békéscsaba fogja megkapni. A főispán tudomása szerint a békésmegyei szeretetház ügye is legközelebb végleg elintézést nyer^ A miniszter tudomásul vette, hogy a Fehér-Kereszt egyesület a szeretetház céljaira adta 30 000 koronáját. Békésvármegye Közművelődési Egyesülete tervbe vette egy közkönyvtárnak létesítését s ezt az eszmét még ebben \ az esztendőben megvalósítják. Az elmúlt év utolsó negyedében szociális és mezőgazdasági szempontból figyelmet érdemelnek a földparcellázások is. Parcellázás alá kerültek a következő birtokok : Apponyi Albert gerendási birtoka, a gróf Károlyi és gróf Wenckheim-féle birtok. Továbbá a benedeki Almássy-féle birtokrész. Jelenleg parcellázás alatt áll gróf B e r c h t o 1 cl Frigyes birtoka. A gyulai (benedeki) földparcellázás egyike volt a legideálisabbaknak, mert 4—5 holdas területekben lett szétosztva a szegényebb néposztály között. Annak a politi.ának betetőzéséül, mely a szegény nép helyzetjavitását szolgálja, Gyula város területén most 311 munkásházat akarnak létesíteni. Az építési költségeknek felerészét az állam adja. Az alispán jelentése. A nagy figyelemmel és élénk helyesléssel kisért főispáni megnyitóbeszéd után dr. Daimel Sándor ismertette az alispán negyedéves jelentését, amely három pontra nézve igényelt intézkedést : a munkásházak létesítése, a háziipar fellendítése ós a Ríkóczi-kép megfestése tekintetében. Az állandó választmány a jelentés első pontjához ezt a javaslatot fűzi: Mondja ki a közgyűlés, hogy a fontos, szociális indítványt, felhozott indokaira való figyelemmel elfogadja s elhatározza, hogy 500 munkásházat építtet, melyeknek mindenikére 1000 koronát fordít s e célból 500.000 koronás kölcsönt vesz fel, melynek felerészben való folyósítására felterjesztést intéz a miniszterhez. Zöldy János felszólalása. Békésvármegye tiszti főorvosa: Zöldy János dr. szólott ezután Ambrus Sándor jelentéséhez. 1905 évben — úgymond — Fábry Sándor dr. előterjesztése alapján megbízatást nyert annak kiderítésére, hogy mi az oka vármegyénk kedvezőtlenegészségügyi viszonyainak. E megbízatás alapján adatokat gyűjtött s rátalált arra a csapásra, amelyen sok bjj kisarjad. Munkája közben legkivált két jelenségre lett figyelmes. A nagy gyermekhalandóságra és a tüdővész hihetetlenül nagy méretű pusztításaira. A gyermekhelandóság ma 50% tesz ki. S az elhalálozás okát jórészt a gyermekkel szül. gyöngeségben kell keresnünk. Csenevész szülők nem adhatnak egészséges szülöttnek életet A szülők elkorcsosodását egyrészt az alkohol okozza. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy Békésvármegye egy-egy polgárára évente 3—4 liter tiszta alkohol jut. A tüdővészben szenvedők 30—40 százaléka szeszfogyasztó volt. A 80-as évekban átlag 470 békésmegyei ember halt meg tüdővész miatt s ma 1400-at pusztít el évenként ez a betegség. A betegségek tovaterjedését az együttélés okozza. Egy-egy szobában 6—10 ember lak k. Egészségtelen lakásban ott settenkedik örökké a tüdővész s jóformán lakásbetegséggé vált ez már Békésmegyében, melyet még a az alko- I hólizmus is fokoz. Megismervén igy a ; baj okát, két feladat áll most előttünk, mondta Zöldy János. Megakadályozni a j betegség terjedését és helyesen kezelni | a betegeket. Ezt az utóbbit a gyógy- j intézetek végzik el. Az előbbit azonban a mi feladatunknak kell elismernünk s az óvintézkedések legfontosabbjai j közé tartoznak az egészséges munkás- j lakások. Ezért javasolja, hogy a törvényhatóság fogadja el az állandó választmány javaslatál, ami nagy lelkesedéssel meg is történt. A munkáslakások létesítésének tanulmányozására végül Ambrus Sán- | dor alispán elnöklése mellett egy bi- j zottságot küldtek ki ezekkel a tagokkal: I Morvay Mihály, Zöldy János dr,, Hajnal Albert," Persziria Alfréd dr., Veres József, Áchim Gusztáv, K. Schriffert József, Horváth János és Dérczy Péter. A bizottságnak hivatalból tagjai: Zöldy Géza dr. tisztiügyész és Kiss László első aljegyző. A békésmegyei háziipar. Ezután dr. Konkoly Tihamér aljegyző ismertette az alispáni jelentésnek a háziipar fejlesztésére vonatkozó részét. Ennek szellemében azt javasolja az állandó választmány, keresse meg a törvényhatóság a fölclmivelésügyi minisztert, hogy háziipari tanfolyamok tartására 5000-, kosárkötéshez szükséges eszközök beszerzésére 15000-, a vármegyei háziipari bizottság rendelkezésére pedig 20000 koronát engedélyezzen. A háziipar föllendítésére irányuló aktió vezetésére kiküldött bizottságot pedig teljes rendelkezési szabadsággal és joggal ruházza föl. W e i s z Mór nem látja rationabilisnek ezt az irányt. Szerinte a háziipar csak a gyáriparral karöltve haladhat s ezért módosítani kéri az alispáni jelentésben foglalt javaslatot olyképpen, hogy a háziipar fejlesztésének előfeltételeit a gyáriparban keressék. Ambrus Sándor nyomban válaszolt Weisz Mórnak. Ha Weisz — mondta Ambrus Sándor — figyelmesen elolvasta volna a javaslatot, észrevette vo na azt is. hogy Weisz Mór módosítása ugyanazt mondja, mint a javaslat. Van azonban egy hiánya is ennek a javaslatnak s ez az, hogy egyelőre a háziiparnak fent megjelölt ágait kívánja kultiváltatni. Tapasztalatokat szükséges szereznünk, hogy tisztán lássuk a helyzetet. Ezért nem terjeszkedhetünk ki már az első pillanatban is messzire. Berényi Ármin felszólalása után e kérdés szavazás ala került s 42 szóval 28 ellenében az állandó-választmány javaslatát tette magáévá a közgyűlés. Rákóczi Ferencért. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága elhatározta annak idején, hogy Rákóczy Ferenc képmását megfesteti a közgyűlési terem számára. Most aztán felhatalmazták az alispánt, hogy a kép megfestése iránt lépjen egyezségre valamelyik neves hazai festővel s a "festésért 400Ó koronát adhasson. A festés árához szükséges összeget 5%-os kamat mellett a Wodiáner és Pikó-alapokból veszik föl a közszükségleti pénztár terhére s 10 év alatt fizetik azt vissza tiz egyenlő részben. Szolgabíró választás. A délelőtt folyamán töltötték be V a n g y e 1 Sándor elhalálozott orosházai első osztályú szolgabíró állását. Ennek betöltésével üresedésbe került egy másodosztályú szolgabírói állás is, amelynek betöltéséről szintén gondoskodni kellett. A kijelölésre egy" bizottság küldetett ki a következő tagokkal : S c h m i d t József, Domby Lajos, báró D r e c h s e 1 Gyula, László Elek, S z a 1 a y József és Belicey Géza. A kijelölő bizottság V a n g y e'l Sándor utódául kórelsőbbség szerint első helyen S a 1 a c Ferenc szarvasi, második helyen Jeszenszky Elek orosházai és harmadik helyen D e breczeny Lijos békéscsabai szolgabirókat jelölte. A szavazás két küldöttség előtt folyt le. Az első küldöttség elnöke J eszenszkv Karoly gyomai lelkész, tagjai pedig Morvái Mihály ós B ö h m Miklós, — a második küldöttség elnöke Herceg Géza, tagjai pedig Szabó János ós Sebők Sándor voltak. Az eitő küldöttség termében Gyoma, Csaba, Gyula és a gyulai járás szavazott A második küldöttség előtt a békési, orosházai, szeghalmi ós a szarvasi járás törvényhatósági bizottságáeak tagjai, továbbá a vármegyei tisztikar adtak le voksát. Mintegy háromnegyed óra múlva hirdették ki az eredményt, mely szerint Jeszenszky Elek 56, D e b r e c e n y Lajos 23, S a 1 a c z 17 szavazatot kapott s igy Vangyel Sándor utódául J eszenszky Elek lett megválasztva. Jeszenszky helyébe egyhangúlag s közfelkiáltással dr. M a r g o n y a i Gyula közigazgatási gyakornokot választotta meg a törvényhatósági bizottság. Margonyait — aki nyomban esküt tett — Orosházára osztotta be a főispán s a kihágási ügyek végzésével bizta meg. A tisztviselők megvádolása. Andrássy Gyula gróf belügyminiszternek a tisztviselők baksisáról szóló rendelete kapcsán Á c h i m L. András emelkedett szólásra. Ami Biharban bün, az nálunk nem bün kezdte beszédét. Arról értesül, hogy Almássy Dénes gróf a vármegyei tisztviselőknek potom áron adja el tüzelő fáját s ezt nem tartja tiszta dolognak. Ambrus Sindor kijelenti, hogy erről nincs tudomása, de az ügyet meg fogja vizsgálni. Fábry Sándor dr. is szükségét érezte annak a kijelentésnek, hogy alispánsága idején ő sem tudott ilyen esetről. B e r t h ó t y István dr., orosházai főszolgabíró adott ezután felvilágosítást a nagy „leleplezésre". A dolog ugy áll tudniillik, hogy a tisztviselők nem olcsóbban, hanem — mint minden erre hitelképes egyén, ró szletfizetéssel szerzik be fakészletüket. Weisz Mór is megerősíti Berthóty szavait, mire a közgyűlés ugy határozott, hogy a vi7sgálat elrendelésének szükségét fenforosni nem látja. Emléket Jankó Jánosnak. Tótkomlós közönségéhez. Szülőhelyem közönségéhez szólva, egy nem annyira fontos, mint inkább oly kérdéssel akarok foglalkozni, melynek megoldására az emberbaráti, a nagyok iránti megemlékezés kötelessége ós a magyar hazafiság szelleme int bennünket. Nem jól mondtam. E kérdéssel való foglalkozást nem tekinthetem szorosan az én egyéni feladatomnak és ez az irás is ne legyen más, mint figyelmet keltő és biztató szó azokhoz, akik hivatva vannak tehetségük arányában szolgálni a közjót és egész lelkületükkel magukba zárták az örök szeretet, az áldozatkészség és méltányolás örökkön élő gondolatait, mint az emberi sziv legbecsesebb megnyilvánulásait. E nemes lelki tulajdonokat vélem én föltalálni Tótkomlós hazafias, áldozatkész közönségében akkor, midőn mélyen megilletődve hivom föl figyelmét nagynevű fiának, a képzőművészet halhatatlan apostolának: Jankó Jánosnak emlékére. Ki volt Jankó Jáno3 és miért tartozunk éppen mi, Tótkomlós népe, híven megőrizni emlékét ? Jankó Jánost a legnagyobb rajzoló, a legnagyobb magyar rajzoló melléknév illeti meg. És méltán. A magyar festő és rajzoló művészet bajnokának lehet és kell őt neveznünk, mert valóban ritka tehetséggel volt megáldva és azzal már ifjú korában bámulatra ragadta korának müveit és a művészet iránt szeretettel viseltető közönségét. Nem akarok részletes életrajzba bocsátkozni, hiszen az itt nemcsak fölösleges, de célom sem volna, mert Tótkomlós közönségéről nem szabad föltételeznem, hogy az ország többi községeitől és városaitól elmaradva, nem volna hajlandó a nagyok, a jelesek érdemeit eléggé méltányolni és egyszerűen a mult és feledés fátyolával volna képes bevonni kiváló szülöttének emlékét. Jankó János egész valójában müvészlélek volt. Ifjú korától, élte alkonyáig a művészetnek élt ós számos becses alkotásokkall gazdagította és ajándékozta meg művészetünket. Ezzel mintha vázoltam volna röviden a magyar rajzoló humor első és legkiválóbb képviselőjének nagyságát. Ezek után talán kötelességem lesz azon kérdés magyarázatával foglalkoznom, hogy: miért szólunk Tótkomlós közönségéhez akkor, midőn Jankó János em lékének akarunk áldozni? Jankó János tudvalevően itt született, ebben a községben, az alföldi rónaság szivében. Itt ringott a bölcsője, itt táplálta az édes anyai kebel és itt részesült a gondos szülői nevelésben. De el nem mulaszthatom hozzátenni azt, hogy itt nyerte azon benyomásokat is, melyek művészi alkotásaiban lelkét megihlették. Itt tanulta megismerni azon népot ós életet, melyeknek vonzó világa oly sok tárgyat tudott adni mesteri ecsetjének és rögzítő ónjának. Tótkom lós közönsége! Emlékezz meg ma már porladozó nagy fiadról, végy példaképet más városáról ós községéről e magyar hazának és valamint ők fölidézik minden időben a merev ércalak megkoszorúzásával a hozzájuk szorosan fűződő nagyok szellemét, ugy ti, Tótkomlós közönsége is hozzatok tehetségtekhez mérten áldozatot, legalább anynyit, hogy az külsőleg is kifejezője legyen e község hazafias érzelmének és áldozatkészségének s a világ előtt bátran, teljes önérzettel magáénak nevezhesse Jankó Jánost. Kötelességet teljesítünk, ha megemlékezünk róla. Vádat érzünk, mert immár tiz éve annak, hogy a nagy ember itt hagyta e földi pályát és tiz év után senki sem érezte szükségét annak, hogy Jankó János emlékét elfelednünk nagy bün ós nem méltó hozzánk. Tótkomlós közönségét e mulasztásért nincs jogunk a vád terhével megbélyegezni. Nemcsak jogunk nincs hozzá, de nem áll módunkban sem. Belátással vagyunk és tudjuk méltányolni az okokat." Tudjuk, hogy e község népe a mindennapi munka gondjai között egyedül a létért való küzdelem szolgálatában áll, tudjuk, hogy a megélhetés föltétele az emberiségre a legfontosabb törvényeket szabja, tudjuk, hogy a világ rendje az élet koronájává elsősorban a munkát teszi, de szabadjon föltételeznem, hogy az ember élete nemcsak a munka, küzdelem, szenvedés, fájdalom tömkelegéből áll, hanem ezek között elegendő jut az örömnek, az ünnepnek is. Tótkomlós társadalmának számos oly tagja van, akiktől hazafias, emberbaráti," jótékonysági és több áldozatkész ténykedést bizton elvárhatunk, sőt a magyar haza és a magyar közművelődés szempontjából megkövetelhetjük, hogy ezek a férfiak tehetségükhöz mérten községük jólétét és haladását mélyen a szivükben hordozzák és mindenkor mindenben jó példaadással járjanak elől. E férfiak kötelességévé tesszük a jövőben, hogy az első lépést mihamarább tegyék meg egy Jankó János emlékmű felállítására. (B.) Konzervgyár Békéscsabán. Nagy tervek útjain. Az öntözött rét gyümölcsöztetése. Békésvármegye községei régen tudatára ébredtek már annak, hogy szociális sérelmeinknek és panaszainknak leghathatósabb orvo&szere lehet egy . olyan aktio, mely a néprétegek igen tekintélyes részét állandó keresetforráshoz segíti. Ennek az eszmének a megvalósítása az ésszerűség terveinek sok példáját vetette elénk s mindannyiszor érdemesnek tartottuk, hogy egy-egy uj es mének megbeszélése végett mélyreható tanácskozásokat folytassunk. Ha áttekintjük a békésmegvei községek szociális politikájának legutóbbi esztendőit, kétségtelenül beigazoltnak látjuk állításainkat. Nagy jelentőségű kérdések sokaságával foglalkoztak a képviselőtestületek s igy örömmel regisztrálható az, hogy a nép panaszait célszerűbb, formailag kielégitőbb s a néprétegekre megnyugtatóbban ható módon nem igyekeztek orvosolni a békésmegyei községek, mint ennek a legutóbbi egynehány esztendőnek folyamán. Szociális célt szolgál például az a terv, amely Gyula város képviselőtestületét foglalkoztatja és amely azt akarja elérni, hogy a halgazdaság intenzív fejlesztésével a gyulai szegény néposztály helyzele a könnyebb megélhetés atmoszférájába kerüljön. Szociális célt szolgált Békés község is, amikor elhatározta, hogy gyümölcskonzervgyárat fog felépíttetni. Ebben a gyárban annyi munkáskéz kapott volna állandó alkalmazást, hogy a panaszkodásoknak és elégületlenségnek élét ugy, ahogy tompítani lehetett volna. De amig Gyula és Békés egyrészt a kedvezőtlen anyagi viszonyok, másrészt a területi viszonyok miatt csak olyan állami támogatás mellett vezethették volna a megvalósítás révébe te\ eiknek hányt-vetett csónakját, amely horribilis nagyságára való tekintettél már eleve kizártnak mutatta azt, hogy a kormány hozzájárulását megnyerik — addig Békéscsabán minden szükséges anyag meg van ahhoz, hogy a község megvalósítsa nagy s szociális szempontból iránytjelzö terveinek egyikét. Békéscsabán ugyanis komoiyan foglalkoznak az illetékes körökben egy gyümölcskonzervgyár létesítésével. Az eszme régi ideája már W i 11 i m István gazdasági intézőnek, aki az öntözött rét gyümölcsözővé ós kamathajtóvá tételében máris nagy érdemeket szerzett magának. Willim István reáiis gazda s^ mint ilyen hamar észrevette azt, hogy a kerti vetemények termeléséből ós eladásából az öntözött rét jövedelmét örvendetesen fokozni lehet. Ennek tulaj donitható, hogy az öntözött rét bizonyos részének kerti vetőmagokkal való beültetéséből ki fog alakulni nemsokára egy zöldségkonzervgyár létesítésének szüksége is. Ha ez az idő bekövetkezik, akkor parcellázni lehetne a termőterületet s kisgazdáikodók között szétosztva a termőképességet oly fokra lehetne emelnt^ amely mindenben fedezné a konzervgyár nyers anyagának szükséglrtét.