Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-24 / 15. szám

Békéscsaba, 1907. február 24. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 latban is elitélnek a józanabbul gondolkodók. Volt a mulatók között .két katonatiszt is. Egyikük századosi, a másik tiszthelyettesi rangot viselt. Egy tánc-fordulónak befejezése után a két katonatiszt elvegyült a tömeg közé s udvarolni kezdett a jobbmódu polgárleányoknak. A gyulai leányzók azonban hiresek arról, hogy nem viseltetnek valami nagy szeretettel a sujtásos uniformis iránt. Ezt észrevették a tisztek s most már magasabb szellemben csapongott széptevésüknek szóárja. A százados különösképpen kitüntette figyelmével azt a polgárleányt, aki S c h r i f f e r t József fiatal épitész oldalánál sétálgatott Beszélgetés közben Schriffert egyszer csak rászólt a századosra, akit ezalatt egy másik végzett, fiatal gazdafiu is megközelített. A százados és a polgárok között heves szóváltás keletkezett, amire figyelmessé tették a tiszthelyettest is. A tiszthelyettes pedig beszaladt az étkezó helyiségbe s k'a r d o t kötött. Igy tért vissza felebbvalójához, aki ekkor már alig győzte finom sarkazmussal visszautasítani a polgárok sértegetését. Végre nagynehezen helyreállott a nyugalom, mire a két tiszt eltávozott. Másnap a tiszthelyettes és a százados három fiatalembertől lovagias elégtételt kértek az alaptalan és indokolatlan fellépésért. A lovagias ügyek egy részét jegyzőkönyvileg intézték el. Egy ügy azonban elintézetlen még s ezt valószínűleg párviadallal fogják megoldani. Kapuzárás előtt. A mi színigazgatónk figyelmébe. Holnap megint bezárulnak a békéscsabai szinház kapui s jövő év január haváig uj porréteg födi majd be a festett világ szines falait. Márciusban hozzákezdenek azokhoz az átalakítási munkálatokhoz, melyeket elvben régrég befejeztek már s aztán nem zavarja többé jövő esztendőnk januárjáig semmisem Thalia elhagyott templomának csöndjét. Amilyen örömmel vártuk Mezey Kálmán besztercebányai színtársulatát, most épp ennyire szomorúan veszünk búcsút attól. Gondtalan, élvezetes estéknek derék papnői és papjai, vájjon a viszontlátás idején ráismertek-e a ti hálás közönségetekre ! ? Azok, akiket most tüntetett ki figyelmével, elismerésével és jóindulatával az ezer szemű Caerár, bizonyára nem üdvözölnek jövő ilyentájt régi ismerőst. Elszéletnek, szétoszolnak s virágvasárnapján megsemmisítik a legkisebb kapcsot is amely ma még mihozzánk fűzi őket. Nem marad közöttünk semmilyen más ut az érintkezésre, mint az e nlékezés. Ez pedig közöséges portéka. Nem kell vasfog ahhoz, hogy a zománc lekopjon himes, tetszetős mivoltáról. Mezey Kálmán színtársulatát rokonszenvesen fogadta a közönség. Es ez a rokonszen minden előadás alkalmával kifejezésre is jutott. A közönség szokatlan mértékben becézgette kedvenceit, akiket a jövő szezonban nem lát többé újra Mezey Kálmán oldalán. Jakabffy Jolán Krémer színtársulatához, Zoltán Ilonka a kecskeméti színházhoz, G ulyás Menyhért a miskolci társulathoz, fele kán Valér Polgár Bélához szerződik el. Igy távoznak a többiek is, E r d ő s y Károlyt és M a r g i t a y Gyulát kivéve. Még a női-karban is csupa uj szemek fognak ragyogni. Nos, éppen ez ad most nekünk impressziót, hogy a szinidénynek befejezésekor szokásos referádánk keretében bővebben foglalkozzunk a színtársulattal. A mi derék direktorunk körültekintő figyelme biztosítékot nyújt arra, hogy uj színtársulatunk is a legjobb erőkből fog állani, bár alig hisszük, hogy a mostaniakat utóiérnék az uj tagok, művészeti előkelőség dolgában. Jakabffy Jolánt egyszerűen pótolhatatlannak véljük s leghelyesebben cselekedett volna a direktor, ha őt nem bocsájtotta volna el a társulat kötelékéből. Zoltán Ilonkának távozását sem tartjuk előnyösnek a 'színtársulat érdekeire nézve. Kíváncsiak vagyunk Győri Margit utódjára is. Ebben a tekintetben tehát kétkedve valljuk azt, hogy Mezey direktor tapintata és figyelme a közönség jogos várakozását, kielégíteni volna képes. Ám a legteljesebb mértékben hiszszük, hogy Mezey Kálmán gondoskodni fog a társulat jelenlegi gyöngéinek pótlásáról. Siheder'e a társulatnak nincs. Hősszerelmese sincs. Naivája, vígjátéki szubrettje sincs. Mert nem a hivatalos, vagy az oktrojált cimek avatják a színészt egy meghatározott szerepkör művészévé és képviselőjévé, hanem az a „valami", amit tehetségnek mondunk. Nem állunk különben a zenekarral sem. Egyetlen egy primhegedűs képtelen végigjátszani akármilyen operettet például. Hét tagból álló zenekar játékában benne lehet a kotta, de nincs meg ebben a játékban az a kifejezés, mely a zenét művészetté avatja. A technikai személyzetet is szaporítani kell. Unalmas, hosszú felvonásközök idegesitik és elkedvetlenítik a közönséget. — Mezey Kálmán színtársulatának előadásait épp a szokatlanul és bosszantóan unalmas felvonásközök rontották le erkölcsi értékben. Mindezek a hibák lényegteleneknek látszanak, de az a direktor, aki hírnévvel szolgálja a magyar színművészet nemes ügyét, nem térhet napirendre fölöttük. S nem is hisszük, hogy Mezey Kálmán ne segítene ezeken a bajokon, amelyek igen csekély anyagi áldozat árán megszüntethetők teljesen. Ezzel a reménnyel intünk búcsút a távozó felé, akit örömmel várunk jövőre is. Megmentették a Műbutorgyárat. A Békés-Csabai takarékpénztár támogatásával. A békéscsabai Magyar Mübutorgyár válsága, mint örömmel értesülünk, szociális vonatkozásában és a magyar ipar, legfőképen pedig Csaba lokális szempontjából, ha nem is a részvényesekre, de a vállalat üzemének fentartására és továbbvitelére kedvező elintézés nyert. De a vállalat, melynek életrevalóságát soha kétségbe nem vontuk, valóban meg is érdemelte azt, hogy súlyos anyagi helyzetéből kimentse az emberi jóakarat. Örülünk ezen a fordulaton annyival is inkább, mert Csaba község érdekeit is védve látjuk ezzel a megoldással, amenynyiben nem nézünk most azon veszedelem elé, hogy a Műbutorgyárban jelenleg alkalmazott s az üzem beszüntetése esetén elbocsájtott munkások eltávoznak Békéscsabáról és egyebütt költik el keresményüket. Ennek a kedvező fordulatnak szerencsés bekövetkezését azonban ne tulajdoni sa valaki sem a kormánynak, sem a Pesti Kereskedelmi Banknak, amely olyan feltételekhez fűzte kölcsönét, hogy azok elfogadása egyforma lett volna az egész vállalatnak, aktiváinak, készáru- és nyersanyagának ingyen való átengedésével. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank feltételei sokat foglalkoztatták a közvéleményt is, amely mindent látott abban, csak jóindulatott nem s olyan mély jelentőséget, amely minden segélyezési aktiót rokonszenvessé tesz. A részvénytársaság igazgatósága behatóan tárgyalás alá vette, a pesti pénzintézet feltételeit s hosszas tanácskozás után arra a konklúzióra jutott, hogy azok egytőlegyig elfogadhatatlan ok. Ekkor más utat kerestek a részvénytársaság igazgatóságának tagjai s ez az ut elvezetett a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesülethez, amely a magyar- és a helyiipar érdekek szempontjából a csabai Magyar Mübutorgyár további prosperálását biztosítandó, készséggel hajlandónak nyilatkozott felajánlani támogatását. Hogy ezzel az elhatározással mit j tesz a Takarékpénztár - Egyesület, ugy ; hisszük, fölösleges ezt külön is hangsúlyozni De nem mulaszthatjuk el megállapítani azt, hogy e/, az elhatározás teljesen rávall arra a szellemre, amely ennek a pénzintézetnek nagy jövőjét erősiti ós készíti elő. De elismeréssel kell adóznunk E|g y e d y Arthur nagybirtokosnak is, aki SZÍVÓS kitartással buzgólkodott a csabai Mübutorgyár megmentésén és aki, mint a részvénytársaság igazgatója, ; a vállalat ügyeinek továbbvitelénél minJ den irányban anyagi garantiát is vállalt. Ezt az örvendetes és igazán üdvös fordulatot az igazgatóságnak s főleg Egyedy Artúrnak buzgólkodása eredményezte, melyet, ha nélkülözünk, elveszítettük volna Magyarországnak egyik legéletrevalóbb s egyedül csak a régi körültekintés nélküli vezetésért válságba jutott ipartelepet. A részvénytársaság ezek után most közgyűlést fog tartani, amely bizonyára szanktionálja majd az az igazgatóságnak j megállapodásait. Egy kilencven esztendős egyletről. A Chevra-Kadisa ünnepe. Az emberszeretet szolgái. Áldásosabb, lélekemelőbb formában egyik jótékonysági egyesület sem szolgálja az emberbaráti szeretet ós a szegényeken való gyámolitás nemes feladatát ugy, mint az izraelita Szent-Egyletek. A Chevra-Kadisák mindenütt ott vannak, ahol a nyomor és nélkülözés könnyeit kell letörölni s ahol a szegények gyámolitásának forrásai a nagy támogatás ós segélyosztás miatt már-már közel állanak a kiapadáshoz. A békéscsabai Szent-Egylet jótéteményeit kilencven esztendő óta érezik már a szegények. Ebben a hosszú múltban sok az olyan jelzőoszlop, amely mind egyegy dokumentuma emez emberbaráti intézmény nemességének. Teljes joggal állotak tehát meg a Chevra-Kadis x tagjai a kilencvenedik esztendő határkövénél, hogy a múltba való visszatekintéssel erőt gyűjtsenek a jövendő nagy feladatainak teljesítésére is. A jubiláris évforduló ünnepségeit csütörtökön ülték meg a tagok. Reggel 7 órakor a rendes istentisztelet után testületileg kivonultak a temetőbe, ahol P 1 e s c h M. J. elnök szép beszédben emlékezett meg az egyesület halottairól. A halottak iránti kegyeletnek leróvása után, délután 2 órakor jubiláris díszközgyűlésre jöttek össze a tagok. P 1 e s c h M. J. elnök megnyitván a gyűlést, magas szárnyalású szónoklatban méltatta a nap fontosságát s testvériségre, emberszeretetre buzdította a tagokat. Utána S c h e i b e r Márton jegyző olvasta föl az egylet 90 esztendős fennállásának történetét. A nagy gonddal összeállított és megszerkeztett jelentést a közgyűlés kinyomatni határozta el. E jelentós felolvasása közben kitűnt, hogy K u 1 p i n Dániel dr. már 40 óv óta viseli az egylet orvosi tisztségét, mire a tagok lelkesen éljenezni és tapsolni kezdtek. Az ovátió percekig tartott s Kulpin alig győzte megköszönni azt. Az évi jelentésből kiderült, hogy az egylet mily nagymérvű áldozatokat ;hoz szegény testvérei nyomorának enyhítésére. Ezekután megejtetett a tisztújítás. Elnök lett újból egyhangúlag P 1 e s c h M. J. a ki különben is egész nap állandó ünnepeltetésnek volt központja. Pénztárnok : K o h n -Ignác, gondnokok pedig W e i s z Jaka^ L., F í s c h e r Mór, S h v a r c z Márk ós Grünv a 1 d Kálmán lettek. A 21 tagu választmány jobbára a régi maradt, csak két uj tag választatott be : W e i s z Éliás és F i s c h e r Salamon. Ezután az uj tagok felvételére került a sor. 24 tag jelentkezett, kik mind az egylet tagjaiul kebelez tetettek be. Közgyűlés után a templomba vonult a nagyszámú közönség, a hol az ünnepi istentiszteletet tartották meg. Kohn E. H. főrabbi a tőle megszokott módon lendületes, mélyreható ünnepi beszédet tartott.. Az ünnepélyt este bankett fejezte be a „Zöldfa"vendéglő nagytermében, ahol a hitközség színe-java összejött és ahol kitűnő ételek ós italok, meg zene mellett a legpompásabb hangulatban kora hajnalig maradtak együtt az egybegyűltek. Az első felköszöntőt a hitközség elnöke, R e i s z Simon mondotta ő felségére. Perczekig tartó taps és éljenzés kisérte a szép felköszöntöt. _ Utána Dr. Kulpin Dániel emelkedett 'szólásra s meghatottan mondott köszönetet az őt a mai napon ért lelkes ovatiokért. Ismét nagy éljenzés következett és a mindenki által tisztelt és szeretett orvost minden oldalról üdvözölték. P 1 e s c h M. J. elnök hangulatos felköszöntőjében egy igen nemes actiot indíttatott meg. A szegények gyámolitására nagyobb alapítványt kiván létesíteni. E végből ő, mint első, megkezdte a gyűjtést és 100 k o r o n á t irt alá a nemes, magasztos célra. E példa buzditólag hatott s a legrövidebb idő alatt több mint 1000 korona gyűlt össze. Még több, igen sikerült köszöntő hangzott el az est folyamán. Kohn E. H., Dr. Keleti Ignác, Szemere Kálmán állomásfőnök, K ein József és Kriener Jpnő mondtak toasztokat. A vacsoránál asztalra került ételek Fischer Mór kitűnő konyháját dicsérik. Megszűnt egy újság. * Esemény a megyei sajtóban. Nekrológ . . . Nekrológot irni — rendes körülmények között szomorú feladatot jelent. Ámde lehetnek esetek, mikor a kötelessógszerüség szívesen mondatja el velünk a gyászos búcsúsorokat. Ilyen t-set a mostani. Fontossága nem nagy, de társadalmi jelentősége kiszámithatat lan. Erkölcsi vonatkozása pedig mélyreható. Jóllehet semmi sem történt más, minthogy egy újság megszűnt . . . A sajtó területén lejátszódó események mindig számot tarthatnak az érdeklődésre. Mennyivel inkább tarthatjuk figyelmünkre és érdeklődésünkre méltónak tehát az olyan eseményt, amely egyenesen a sajtó erkölcsi alapját érinti. És most ilyenről esik szó. Szerdán reggel utolsó száma jelent meg a „Bókésmegyei Híradó' cimü krajcáros újságnak. Négy és fél éves fennállása alatt nem hitte volna ez az újság egyetlen pillanatig sem, hogy a nép tízezrei, amelyekre annyiszor hivatkozott, veszni hagyják, bukni hagyják az „egyedül szókimondó" sajtó-organumot. És ime, megtörtónt a csuda. Mert nem fogadhatjuk el az utolsó számban megjelent búcsúzónak azon részét, mely a „Békésmegyei Hiradó" megfullasztását az igazságtól félő emberek „merényletének" tekinti. Nem. Ennek a lapnak az irálya és iránya játszották itt a tőr szerepét. Nem idegen befolyás adta meg az impulzust arra, hogy a vég rohamosan bekövetkezzen. Vannak dolgok, amelyek csűrés-csavarással is menthetők. De ebben az esetben ne menjünk ki a hajlékból. Keressük odebent azt, ami — szagos. A „Békésmegyei Hiradó" négy és fél esztendős fennállása nem jelentett mást, mint a megyei sajtó lejáratását. Durva, nyers támadásoknak szakadatlan láncolatából állottak azok a napok, amelyek ezt a négy és fél évet kihuztáktaszitották. A békésmegyei újságolvasó ember nem ismerle még a kíméletlenségnek azon fokát, amelylyel ez a lap az egyéni becsületet értékelte. És ilyen hangot neveztek a becsukott szerkesztőségben komoly és ré'szrehajlat'an igazságnak. Ilyen hangot használt ez a szerkesztőség „tárgyilagos" bírálataiban és akkor is, ha valaki nem ugy csettintett nyelvével, amint ezt a nép „tízezrei" kívánták. Menjünk tovább egy lépéssel. A személyek és egyéni kiválóságok megtámadása napirenden volt ennél az újságnál. Minden ok ós cél nélkül. De inkább ok, mint cél nélkül. A legnemesebb törekvésben is gazembarséget látott ez az újság. Hogy miért, azt ő tudta. Bizonyos fraktiok érdekeinek szolgálatában jobb kezében tollat, baljában tőrt szorongatott. Hogy miért, ezt is ő tudta. Bizonyosan azért, mert a tízezrek kívánták ezt igy. Bocsánatot kérünk. Azok a tízezrek is lehetnek néha-néha okosak. És, hogy most okosak valának, ezt a „pártolás teljes hiánya bizonyítja, ha az a bécsuszó nem ismeri is be az igazságot utolsó szavában se. Hát éppen ez volt a baj, hogy igazságnak vélte ez újság mindig azt, amit irt. A „tízezrek" igazsága ellenben más utakon járt. S ez az ut nem vezetett el azokhoz a boltokhoz, melyekben az utcai elárusitástól megfosztott újságot árusították. Ez pedig jelent valamit. Hogy mit ? Ezt is jól tudja a már ! megszűnt újság árva, becsukott szeri kesztősége.