Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-24 / 15. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 15-ik szám. Vasárnap, február 24. HEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap és csütörtökön EIiOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A közoktatásügyi kormány aktáiból. Békéscsaba, február 23. Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter a Ház elé terjesztette már a tanítók fizetésrendezésére vonatkozó törvényjavaslatait. Korszakot alkotó, nagyszabású javaslatok ezek. A tanítói fizetés legkisebb összegének megállapításával nem maradtunk többé a nyugati államok mögött. Sok panaszt és zúgolódást fognak megszüntetni e javaslatok s régi mulasztást pótol a nemzet, amikor tanítóinak fizetését alaposan rendezi. E javaslatok egyike a nem állami népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól, másika pedig az állami elemi iskolai tanítók illetményének szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről szól. Az első törvényjavaslatnak a miniszteri megokolás szerint kettős célja van. Rendezni kívánja a községi és hitfelekezeti tanitók fizetését aképpen, hogy képzettségük és állásuk igényeinek megfelelő megélhetésük legyen. Másfelől biztosítani törekszik az áljami és nemzeti érdekek megóvását. Az alapfizetés minimumát ez a javaslat 600, illetőleg 800 koronáról, helyi tekintetek szerint 1000, 1100 és 1200 koronára emeli; az eddigi törvényben megállapított 5, egyenként 100 koronás korpótlék helyett 4, egyenként 200 és 2 egyenként 100 koronás korpótlékot vesz fel; végre a kántori fizetést a felekezeti tanitók fizetésébe betudandónak meghagyja ugyan, de a tanítói nyugdíj megállapításánál is számításba veszi. Ami már most az állami és nemzeti érdekek biztosítását illeti, a javaslat, bár nagyban és egészben az 1893: XXVI. t.-c. kerékvágásában halad, mégis több fontos uj intézkedést tartalmaz. A javaslat állami szempontból a nem állami iskolákkal szemben kétféle követelményeket állit fel : először olyanokat, amelyek teljesítése az állami és nemzeti érdek megóvásának minimuma gyanánt jelentkezik, melyek tehát minden iskolára nézve kötelezők, tekintet nélkül arra, élvez-e állami segélyt vagy nem és ezeken felül még olyanokat, melyek az állami segély igénybevételének feltételeit képezik. Minden iskolától az államellenes irányzatok kerülésén felül még azt követeli a javaslat, hogy a magyar címernek és zászlónak, a magyar történeti emlékeknek és ezek révén a hazafias szellem pozitív ápolásának tért nyisson. Ezeknek az állami követelményeknek foganatosítására — a nem segélyezett iskolára is — az állam fegyelmi joghallgatóságát állapítja meg. S ha az esetleg jelentkező bajok máskép nem volnának orvosolhatók, az illető isko'a bezárására is felhatalmazást nyer a miniszter. Arra az esetre is intézkedik a javaslat, ha az állami szempontok ellenében előforduló hibák az egyes iskola körén kivül álló, magasabb tényezőktől erednek. Ezen intézkedésekben semmi sincs, ami a hazafias iskolafenntartókat kulturfeladatuk teljesítésében gátolná, ami különösen a hitfelekezetek számára megnehezítené azon érdekük megóvását, hogy hiveik gyermekeinek a szülők vallási meggyőződésével egyező nevelést biztosítsanak. Nem magyarajku polgártársaink sem érintetnek azon jogukban, hogy gyermekeik alapnevelését anyanyelvükön eszközöltethessék. A vörös aratóveszedelem. Idegen munkásokat hozatnak. Bujtogatják a népet. Kifelé járunk már a télből s igy időszerű, hogy a gazdasági életünket fenyegető veszedelemrő most már fokozottabb érdeklődéssel beszéljen az al'földi gazda. Békés megyében ugy vagyunk, hogy kora őszszel megfújják munkásaink a harci riadó kürtjét s a fenyegetések és kilátásba helyezett meglepetések özönével rémítgetik a gazdákat. Ezekből folyik, hogy a békésmegyei gazda már ősz idetén remegéssel gondol a jövő esztendői aratási időszaknak veszedelmeire. Pedig, aki ismerős a munkásokat preparáló izgatók lélektanával, az tudja azt is, hogy ez a lárma csak a gazdák figyelmének lekötésére szolgál, hogy a vaklármában annál könnyebben és sikeresebben készítsék elő téli tervüket. Ezek a tervek a téli hónapokban bontakoznak ki s keresnek utat az elbutítható tömeg szivéhez. Ilyenkor szétoszlik a bujtogatók csoportja s mint a bojtorján fekszi meg a munkásosztályt. Békésvármegyében is ez volt a helyzet képe. Október és november hónapokban már nagy sürgés-forgás volt észlelhető a munkások között. Gyakorlott szem észrevehette, hogy ez a mozgolódás mesterkélt s a tulajdonképpeni veszedelem csak később fog jelentkezni. Most aztán egy időközben elcsöndesült, makacs munkástáborral találja szemben magát a gazdaközönség s azt kell tapasztalnia, hogy a titkos források pénzén élősködő bujtogatók derekas | munkát végeztek. Még ravaszságra is j kioktatták az aratókat, akik eleintén hajlandóknak nyilatkoztak a szerződésköí tésre, de most oly magas követelésekí kel állanak elö, hogy képtelenség azokat teljesíteni. Nemrégen jól ellátták a dolgátjegy hivatásos izgatónak. Gyomán téritgetett ez az ur s barangolásában be merészkedett tolakodni egy jóravaló gazdához is, hogy leadja az ő betaurlt mondókáját. Mikor aztán beszédének végéhez jutott, oly alaposan megtapogatták a jeles madarak, hogy elgurult Gyomáról menten Máshol azonban nem ehhez hasonló fogadtatással üdvözlik ezeket a derék embereket. A paraszt különös szeretettel csüng a szaván s ennek lett a következménye az, hogy a munka előtt álló do'gos nép pótolhatatlannak véli magát. Békésvármegye gazdái, hogy gabonájuk ne pusztuljon a földeken, idegen munkásokat hozatnak. Az idegen munkások zöme Galíciából jön s már eddig is több, mint hatszáz ember szerződött le békésmegyei gazdákhoz. A munkások április elsején érkeznek meg s napidijuk nem magasabb a Gazdasági Egyesülei á'tal megállapított béreknél. A békésmegyei buza tehát le lesz aratva. De hogy a békésmegyei éhes munkás hol fog aratni — erre a jól lakott bujtogatók feleljenek . . . Az endrődi vashíd. Nem járul hozzá a miniszter. „Bizonyos fokú" támogatást igér. Endrőd polgárainak régi óhajtása az, hogy a községet két részre szelő Körösfolyón egy modern vashid kösse Békésmegyei Közlöny tarcaja. Fehér dalok. Várom a tavaszt. Egyre várom, Mikor lesz már virág az ágon, Mikor tűz rózsát áús hajába A napkelet király leánya ? Ébredő, csenge levelekre A menyország mikor nevet le, Harmatkönnyek mikor fakadnak Csókjaitól az alkonyainak? Várom a tavaszt. Mert szeretem. A tavasz az én költészetem, Mert kék szeme pajkos, víg, dacos, Mert tehozzád oly hasonlatos. Kató József Rudi baronessz. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Nil. A vasúti kupéban hárman utaztak, de csak egy utas volt ébren. Csinos, elegáns külsejű szőke ur, aki Szolnokon szállott be. Hirtelenében semmit sem látott a lefüggönyözött lámpánál, lassanként azonban megtudta különböztetni a takarók, köpenyegek és egyéb uti holmik között egy terjedelmesebb és egy vékonyabb női alak körvonalait. A hölgyek nem ébredtek föl s a fiatal férfi lehetőleg zajtalanul helyezkedett el az ajtó mellett. Mire a szeme megszokta a sötétséget, észrevette, hogy átellenében finom cipőcske villan ki a takaró alól. Apró, keskeny, filigrán kis holmi, egy hatéves gyermek lábára való. A tulajdonosából egyelőre nem is látszott több, csak a cipő s az arcára hajtott bő ruhaújj. Érdeklődve figyelte a lélekzetvételét és meggyőződött, "hogy az átellenes ébren van, sőt tudomással bir a jövevényről. Csakugyan a következő percben a kis cipő hirtelen mozdulattal a földre siklott s a párnákon felült egy karcsú fiatal hölgy. Egy kicsit ijedten nézte az útitársat s a fejét zavartan hátrahajtotta, aztán ösztönszerűen a frizurájához nyúlt. Egypár tü, meg fésű kieshetett fekvés közben, mert a ragyogó, dus vörös haj kiszabadulva omlott végig a vállán. A férfi önfeledt elragadtatással szólalt meg. Istenem, milyen szép . .. Hagyja igy, kérem. Kicsoda ön ? kérdezte a fiatal hö:. .. és kíváncsian nézte végig. A férfi mosolyogva hajtotta meg a fejét. Dombrády képviselő, akit a szerencsés véletlen az önök fülkéjébe sodort. De ha esetleg terhére vagyok, parancsoljon . . . — Ostobaság ! Kinek volna terhére ? Megfizette a helyét épp ugy, mint mi. Ha az ilyen esetlegtől féltünk volna, bizonyosan szakaszt bérelünk. — Bizonyosan, — mondta Dombrády mosolyogva. Mulattatta a fiatal hölgy energikus modora, melyet affektáltnak tartott. — Ezt ugy mondja, mintha nem hinné? Nem tartozom magamat legitimálni, de boszantana, ha igazságtalanul vélekednék felőlem. Reinitz Gertrúd vagyok. Dombvády meglepetésében felkiáltott. — Rudi baronessz ! — Ismer? A tisztjeink csakugyan igy hivnak, — bólintott a leány egyszerű kedvességgel. — Eddig csak a hiréből, bárónő, mintahogy kétségkívül ismeri önt minden budapesti ember , . . — Talán mégsem. Az bizonyos, hogy sokat emlegették a nevemet a mult télen, — mit bánom én ? — mondta Rudi baronessz közönyösen, De hogy van az, hogy még nem találkozott velem? — folytatta érdeklődve. Nem jár társaságba ? — Két év óta valóban' nem, bárónő —felelt a képviselő s kedvetlenség, futott át az arcán. A leány nem vette észre. — Két év elótt én még a gyerekszobában ültem, — mondta valami különös keserűséggel, — és hihetőleg ott ülnék ma is, ha az öreg fenségnek meg nem hibban a veleje. Tudnia kell, hogy előttem három felnőtt leány volt a háznál, — folytatta magyarázva ós futó mosolylyal tette hozzá: — hála Istennek, kettő alapítványi hölgy lett azóta' és Lyta is menyasszony . . . A kupé másik sarkában is megmozdultak a bundák s egy asztmatikus hang kérdezte németül. Kivel beszél Lytáról, Gertrúd ? — Dombrády képviselővel, aki az unokája esküvőjére utazik, — felelte gyorsan a leány és újra magyarul fordult a csodálkozó Dombrádyhoz. — Bocsásson meg, — most meg lesz nyugtatva és Brassóig föl nem ébred. — Tánt, vagy guvernánt ? kérdezta a képviselő derülten. Egyik sem, de rosszabb mindkettőnél. Mansdorf grófné, a feség kamarásának az özvegye. Tudja, hogy engem bizonyos fokig udvartartás illet! — nevetett a leány Dombrády emlékezetén végigfutott a sok ellenőrizhetetlen kósza hir, amely a Rudi baronesz sorsának nyomán kelt és szállt. „Az öreg fenség", aki Königgrátz óta intim barátságot tartott Reinitz tábornokkal, — valamiképpen beleszeretett a szép Getrudba, akit maga előtt látott fölcseperedni. — A családi és diplomáciai akadályokat az öreg fenség SZÍVÓS kitartásának sikerült lassan elhárítani, megtörtént az eljegyzés, a menyasszonyt bemutatták az udvarnál, az esküvőt kitűzték és ekkor, hirtelen szivszélhüdést kapott a vőlegény. A közvélemény már bele is nyugodott, hogy a tragikus sorsú menyasszony összes kárpótlása a legendás hirü gyöngykolliér marad, amelyet az eljegyzéskor csatolt nyakára az öreg fenség. Azonban hamarosan napvilágra került egy kodicillus, amely az öreg fenség egész magánvagyonát Rudi baronesznek hagyományozta s amely ismét nagy háborúságot csihált az udvarnál. De már botrány nélkül nem lebfetett rajta változtatni, sőt, hogy a az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, húrotok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. J?& Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Eoche & Cie. Basel (Svájc.) Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. ———— Ára üvegenként 4 — korona.