Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-21 / 14. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1Q07. február 21 lehet ; de, ha az csak emberi találmány magától dől meg. Ez lesz sorsa a szocializmusnak is. De azért tétlenül nézni a rombolást ép oly bűn, mintha a jobb lét utáni törekvést elnyomni akarnók. Legyen joga mindenkinek a tisztességes megélhetéshez; de történjék ez mások megkárosítása nélkül. A semmitevés nélkül való megélhetés utáni törekvés, (mint emiitettem) soha nem volt oly divat, mint ma. Divat ugy a politikában, mint privát é'etben. Országgyűléseinken is többször mint nem, személyekről van szó és nem az ország sorsáról. Jobban fáj a feje másokért, mint a haza jólétéért. Ezen a réven pedig a sajtó arat diadalt, mely kész azonnal a maga hasznára fegyvert kovácsolni. Mint az emberiségnek, ugy a sajtóuak is van salakja. Ha neki nem tetsző személyről van szó, képes róla mindaddig lealacsonyilólag irni, mignem a tisztességnek utolsó atomját is lemossa róla. Mivel pedig a sajtó ma hatalmat jelent, nagyon káros, ha egyes lapok a tisztességnek rontanak. Ezt óhajtanám én megrendszabályozni, mert az világos példa, milyen a pap, olyanok hivei, milyen a tanitó, olyanok lanitványai és a milyen lapot olvas valaki, olyan véleményt formál magának mindenről. Adjunk a népnek tisztességes lapot, melyből okul, nem pedig olyat, melyből csak mások becsületének tönkretevése, a nép félrevezetése rá. Ezeket a viszályokat akartam röviden előadni, hogy lássuk, mennyi a teendőnk e téren is. Czirbusz Endre. Békésvármegye közállapotainak történetéből. Közegészségügy. — Állategészségügy. — Közlekedésügy. — Közbiztonság. — Közgazdaság. — Vegyesek. A vármegyéknek csak ugy van történetük mint a népeknek. Kisebb-nagy obb hullámzás, a mindennapi élet árjában hü tükrét adja a vármegyék életének is. Ezeket a hullámzásokat szokták félévenként irásos iveken megörökíteni az alispánok s ezt tette most Ambrus Sándor is. Máskor havonként terjesztik elő ezt a jelentést a közigazgatási bizottságnak. Most egy negyed esztendőnek eseményeit öleli magába az az irás, melyet a vármegyei hivatalos újságnak legközelebbi száma visz a nagyközönség aló. Szó van abban sok olyan dologról, amely minden lokálpatriótát közvetlenül érint s hivatalos rövidséggel sorakoznak egymás mellé az adatok, hogy hü képet nyújtsanak Békésvármegye közállapotairól. Kezdődnek a közegészségügyi vonatkozású dolgokon, amelyek általában kedvezőbbek voltak az elmúlt év haNagy hivatal ez minden valamire való faluban. Majdnem akkora, mint a bíróság. Hogy a választás megesett s az öreg tiszteletes kihirdette az eredményt, megmozdult a hivők serege s a „Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás . . ." (197 dics. 5. vers) magasan szárnyaló melódiája alatt a hivők szép lassan rajzottak kifelé a templomból. Nagy Istók János meghatva fogadta a kezeléseket; majd a választói seregétől követve, megindult a Dobos-hegy felé . . . Esett egy két szó a dicsőségről is ... de legtöbb a pincéről. Nagy Istók János, az uj kurátor ur, midőn megérkeztek a pince elé, végig mustrálta a sereget . . . majdhogy a könnye ki nem csordult a nagy szám felett. De már hiába, a tisztesség megesett. Nagyot sóhajtott: jöjjön, aminek jönni kell ... a kulcsot betaszította a zárba Az atyafiak egymás sarkát taposva, nyomultak utánna . . . Egyrésze a falunak el volt ragadtatva á nagy pince, a sok hordó s különösen a sok jó bor felett; a más rész azonban csalást emlegetve, csóválgatta süvegét . . . Ezek valami titokzatosat vártak. Fél óra, egy óra ... az arcok kiderültek. S midőn Nagy Istók János az ötven percentet átlépte, egyet-kettőt krákogott, végigborzolta bozontos üstökét, szavalni kezdett: „Az Isten éltessen engem kigyelmeteknek sokáig, mint kurátor urat! — A jókedv rózsaszínű hullámai szilajon felkorbácsolták a pince dohos levegőjét s egy szívvel, egy lélekkel éltették . . . s megint csak éltetgették az ut kurátor urat. sonló időszakánál s az elhalálozások száma 5 százalékkal csökkent. A jelentést magában foglaló időszakban (1906. évi november hótól 1907. évi februárig) megbetegedett összesen 540 egyén. Meghalt közülük 67. A hevenyragadós bajok közül a kanyaró volt a leggyakoribb. Ennek a jelentésnek kapcsán kitérünk az elmúlt óv közegészségügyi viszonyaira is általában. Ebben az évben 1024-el volt kevesebb az összes megbetegedések száma, mint 1906-ban. A vármegyei közkórház betegeinek száma meghaladta az ötezeret, ami kétségtelenül az intézet jó hírneve mellett bizonyít. Az állategészségügy szintén kielégítő volt. Jelentősebb pont ebben a tételben az, hogy Békésen, Békéscsabán, Szarvason ós Gyomán a lovak között tömegeseb számban mutatkozott a mirigykór. Közlekedésügyünk referádájánál legfigyelemreméltóbb a beruházási törvény alapján eszközölt útépítések s a folyó évi útépítési programba fölvett munkálatok. Ezidőszerint 91 kilométer állami, 385 kilométer törvényhatósági és 635 kilométer községi utunk van. E jelentés legérdekesebb része az, mely a mezőgazdaságról, illetőleg közgazdasági állapotokról szól. Ebből tudjuk meg, hogy eddig már mintegy 4200 munkás szerződött le részint aratásra, részint hordásra és cséplésre, de circa 4000 munkás még mindig nem kötött szerződést, mert csökönyösen ragaszkodnak a szakegyletek által hallatlanul felemelt bérkövetelésekhez. /Itt aztán megjegyzi a jelentés, hogy a látszat szerint sok munkásnak vész el igy a kenyere, mert a munkaadók egyrésze a gazdasági munkák elvégzése céljából idegen munkásokat szerződtetett, más része pedig aratógópek beszerzése utján pótolja a hiányzó munkaerőt. Ide tartozik bizonyos jelentőségében a háziipar is. Ez a hasznos^kereseti ág nem igen fejlődik vármegyénkben, bár a fejlesztését célzó akció nemcsak meg-megujul, de állandóan napirenden van. Szükségesnek tartja a jelentés, hogy a törvényhatóság a községi fűz fatelepek létesítésére serkentse községeinket, mert eleddig legjövedelmezőbb házziipari foglalkozási ágnak Békésmegyóben a kosárfonás bizonyult. A „vegyesek" cím alatt érdekes sorokat olvasunk a vármegyei központ 1906 évi forgalmáról. E sorok szerint beiktattatott összesen az általános iktatóba 20062, az elnöki iktatóba 854, a közig. biz. iktatóba 2889, az útlevel iktattóba 1323, a közp. vál. iktatóba 91, közgyűlésen előadatott 992, árvaszékhez beérkezett 23717 ügydarab. Szól még a jelentés kisebb községeinknek ügyeiről is, amelyeket mi annak idején kronologikus sorrendben publikáltunk. A esabai ipartestület közgyűlése. Változás a tisztikarban. Áchim János lemondott. A békéscsabai ipartestület vasárnap délután tartotta a községháza nagytermében ez évi rendes közgyűlését. A közgyűlés iránt szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg s ebből a tényből azt következtetjük, hogy iparosaink között már-már győzedelmeskedni kezd az az egészséges felfogás, hogy intenziv érdeklődés és akarat hiányában egyetlen lépéssel sem vihetjük előbbre az iparos osztály ügyeit. S hogy számot adhassunk magunknak hozzávetőlegesen is erről az érdeklődésről, felemlítjük, hogy kétszáznál több résztvevője volt a vasárnapi közgyűlésnek, amelyet Áchim László alelnök nyitott meg. Wagner József ipartestületi elnök más oldalú elfoglaltságai miatt nem lehetett vasárnap Békéscsabán s ezért töltötte be az elnöki tisztet Áchim László alelnök. Az elnöki megnyitó részletesen magába ölelte a csabai ipartestület mult évi működésének históriáját. Sok helyeslő közbeszólással kísért elnöki megnyitóját az évi jelentésnek, majd a zárszámadásnak ismertetése követte. A zárszámadáshoz M a t u 1 a i Ferenc szólott elsőnek. Utána M a t u s e k András kifogásolta azt, hogy a zárszámadás adatai nem lehettek kedvezőbbek és ő ezt annak tulajdonítja, hogy nem folytatnak, nem űznek helyes gazdálkodást a testület vezető körei. Áchim László elnök gyanúsítást lát ezekben a szavakban s rendreutasítja a felszólalót. Végül a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a zárszámadásról és a vagyonkimutatásról szóló jelentéseket. Következett az évi költségelőirányzat tárgyalása, melyhez Staszenka János és Matusek András szóltak. Staszenkának és társainak önálló indit ványa volt, melyet azonban, mert az alapszabályok e tekintetben amúgy is intézkednek már, mint tárgytalant — levették a napirendről. Nem mulaszthatjuk el, hogy ne ejtsünk külön is szót azokról a horribilis összegre rugó tagdijhátrálékokról, melyek már évek óta megakadályozzák azt, hogy az ipartestület finánciális tekintetben, áldásos működést tudjon kifejteni. Nem elég az az energikus hangú közgyűlési határozat, melyszerint a tagdijhátrálékokat minél előbb be kell hajtani, de eleget is kell tenni ennek a határozatnak. E határozathozatal után Áchim János, az ipartestületnek 22 év óta jegyzője mondott le, aggkorára való hivatkozással állásáról. Áchim János érdemeit ifjabb Horváth Miiiály méltatta s indítványára eredményes, buzgó munkálkodásáért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a közgyűlés Áchimnak, akit örökös diszjegyzőül választottak meg. Végül megejtették a tisztikari választásokat. , Elnök lett Wagner József, alelnök Áchim László, ügyész P á n d y István, jegyző ifjabb Horváth Mihály, számvevők Matusek András, Staszenka Pál és Zlehovszky János. Előljárósági tagokul a következők választattak meg: Havran Lajos, Fikker Antal, Bohus Pál, Klenk István, Jeney Indre, Győri Károly, Durai Pál, Priplat'a Emánuel, Lipták János, Bujtás József, Franciszky Lajos, Galó Pál, Sztracinszky András, Medovárszky Márton, Thi'sz János, Vlcskó János és Csendes József. ítélet a Krelchel-iigyben. 53.000 korona a könnyelműségért. Árvapénzből fizetjük .. . Néhai Kreichel Gyula vésztői illetőségű kiskorúnak ügyében a vármegyei gyámpénztár tartalékalapja ellen indított pörről mult számunkban adtunk már tudósítást Tegnap áttekinthettük a gyámpénztári tartalékalapot elmarasztaló törvényszéki Ítéletet s eléggé érdekesnek tartjuk arra, hogy kivonatoljuk s igy ismertessük azt. A törvényszéki Ítélet C h r i s z t ó Miklóst és U j f a 1 u s i Dezsőt föltétlenül és egyetemlegesen kötelezte, hogy a nagykorúsított beteg ifjú eltékozolt vagyonát visszatérítsék az örökösöknek. Békésvármegyét pedig csak akkor, ha a megítélt követelések Ujfalusiékon nem volnának behajthatók. A követelések összege kerek számban 53483 korona 34 fillérre rug s e tőkének 1900. évi szeptember 1-től számított 5 százalékos kamatai 710 korona 90 fillért tesznek ki. A törvényszék a becsatolt közigazgatási iratokból megállapítottnak látja, hogy a közigazgatási bizottság Nagy Károly elhalálozott árvaszéki elnököt, továbbá Ujfalusyt és Chrisztót fegyelmi uton vétkesnek mondta ki, mert habár Kreichel Gyula kiskorúval szemben a kiskorúság meghosszabbítása indokolt és szükséges lett volna, a szükséges lépéseket erre nézve nem tették meg. Ez a határozat megállapítja a mulasztást s a tisztviselők kártérítési kötelezettségeire való figyelemmel, a törvényszéknek ezt figyelembe kellett vennie. A törvényszék tehát azon az alapon hozott ítéletet, hogy egy törvényes fórum is megállapította már a kártérítés kötelezettséget s igy adott helyet annak a keresetnek is, mely a vármegyei gyámpénztár tartalékalapja ellen irányult. A gyulai királyi törvényszék ítéletének jogerőre emelkedése tehát közel 70.000 korona erejéig rövidíti meg a gyámpénztári tartalékalapot. Ez a tekintélyes összeg annak a felületes határozatnak lett a következménye, melyet a fegyelmi bizottság hozott. Nem célunk itt kitérni a Kreichel ügyben ítélkező fegyelmi bizottság határozatainak részleteire, de hangsúlyozzuk, hogy a vagyoni felelősség eseteinek megállapításánál a legmesszebbmenő körültekintésre van szükségünk. Jogász körökben egyébként azt a véleményt halljuk, hogy a felsőbb bíróság megváltoztatja az Ítéletet. A békésmegyei munkásházak. Ambrus Sándor a szegény népért. Harc a tüdővész ellen. Lapunk volt az első, amely Ambrus Sándornak vármegyénk alispánjának a szegény munkásnép érdekében és a békésmegyei munkások sorsát annyira megtizedelő tüdővész meggátlása céljából a lakásviszonyoknak közegészségügyi fejlesztését elősegítő akcióáról hirt adott. A békésmegyei alispán évtizedes tapasztalatok és megfigyelések alapjait tartotta szem előtt, mikor e nagy horderejű kérdésnek ily irányú megoldásásával vélt a tüdővész rengeteg pusztításának útjába állani Ez az akció régibb keletű már s ha nem is békésmegyei vonatkozásában éreztette üdvös kihatásait, ám a következmények s a siker eredményei amelyek más vármegyékben s más tájakon ezt a törekvést kisérték, a tapasztalat s példaadás retortáján keresztül szürődötten buzdítják és serkentik hasonló cselekedetre a vármegyék intézőinek lelkes táborát. Ámikor Ambrus Sándor alispán elhatározása még csak szándék volt, jeleztük, hogy ezzel a kérdéssel vármegyénk törvényhatósági bizottságának legközelebbi közgyűlése foglalkozik. És foglalkozni fog az alispán negyedéves jelensének kapcsán, amelynél kerekebb ós gondosabban kidolgozott alispáni jelentést csak nagy ritkán látunk. Ambrus Sándor igen helyesen a „közegészségügy" cimü tételbe szorította ezt a kérdést. Ennek a tételek 3-ik pontjában emlékezik meg arról a szabályrendeleti tervezetről, mely a heveny ragadós bajok és a tuberkolozis ellen való védekezésekről és intézkedésekről számol be. A statisztika számadatai kétségtelenül beigazolják Ambrus Sándornak abbeli felfogását és észleletét, hogy amely vidékeken a lakásviszonyok az emberi boldogulás mai stádiumában éles kontrasztot képeznek a kenyér után való harcban és ahol e tekintetben teljesen kezdetleges állapotban sinylik a nép, ott a tüdövész is nagyobb mértékben tud diadalmaskodni. Épp ilyen helyesen utal Ambrus Sándor arra, hogy maga ez a tapasztalat is megvilágítani képes a helyzet komoly voltát s céltudatos irányt jelöl ki a helyzet szanálására. De a magyar királyi földmivelésügyi miniszter sem szolgált más intenciót azon tényével, hogy az állam költségvetésében munkásházak létesítésének támogatásáról 300 000 korona évi segélynek beilesztésével gondoskodott. Békésvármegyóben már rég várat magára az az idő, mikor a kormány megfelelő anyagi erőknek rendelkezésével a nagy kiterjedésben is számottevő törvényhatóságok területének a tüdővész ellenes törekvésekben való harcát hathatósan támogatni tudja. Ezelőtt nem volt kormányunk, amely határozottan hajlandónak nyilatkozot volna támogatni ezt a harcot költségvetésbe illesztett összegével. A koalíciós kormánynak nagyjelentőségű és messzekiható szociálpolitikailprogrammjára volt szükségünk, hogy ezt a célt szolgálni tudjuk. Ambiuí Sándor alispánnak figyelmét nem kerülte el ez a kedvező körülmény s féléves jelentésében ráterelni igyekszik törvényhatóságunk figyelmét ezen kedvező jelenségre s legfőképpen arra, hogy a mai adott kedvező körülmények között békósvármegyének sem szabad tovább halogatnia régen tervbe vett céljait. Amikor mindezekef jelentésébe foglaltan csoportosítja Ambrus Sándor alispán, a munkásházak tervezetét is ismerteti sorai között. Ezek a munkásházak egy szobából, egy konyhából és kamarából állanának. Az építési költségeket házanként 1000-1000 koronában állapítaná meg Ambrus Sándor alispán. Odébb olvasván a jelentést, megtudjuk, hogy Bókésvármegye részére 500 egészséges munkásház teljesen pótolni lenne