Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-13 / 4. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 4-ik szám. Vasárnap, január 13. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet cuncgycdenbciül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Apró csillagok a politikában. I Értekezlet a háziipar érdekében. Az országos politikai pártok központjában egynehány hét óta vitustáncot jár az akarnokoskodás. Soha annyi erénycsősz, soha annyi erkölcsbiró nem tündökölt a politikai firmamentumon, mint manap. Minden csillagnak van privát véleménye, amelyet föltétlenül helyesnek tart s a fixa ideák ugy teremnek, mint a gomba esős idő után. Ilyen viszonyok között bajos fenntartani a pártegységet. A sok ifjú oroszlán épp ugy nem türi a különvéleményt, mint ah^gy nem türi jól vasalt nadrágján sem a kávé-cseppet. S ha a politikai viszonylatokban ilyen érzéseknek hódol, mi következhetnék más, mint vagy neki attakiroz az elnöki tekintélynek, vagy leveti magáról a pártbeliség ruháját, akár a pecsétes nadrágot s lesz belőle ultraliberális „függetlenségi", „néppárti", vagy „pártonkívüli", akinek meggyőződését gyakorta a jövő alakulataiba vetett reménykedés vezeti aztán. A függetlenségi párt tekintélyén sokat rontottak ezek az apró politikai csillagok. Nem képez e tekintetben kivételt a néppárt sem s az alkotmánypárt sem. Mindenik meg van áldva ezekkel az ifjú oroszlánokkal, akik csak ugy engedelmeskednek a többségi véleménynek, ha gyerekkori neveltetésük idején a poros utcalevegő oktatómesterei helyett nevelő kisasszony és nevelő ur oltotta fejébe a hétmértföldcsizmás eiőzékenységnek tudatát. Ilyenformán varjupréda lett a tisztesség s mindaz, ami e köré csoporBéKéscsaba, január 12. tosul. Parlamentünk a politikai orfeumnak színvonalára sülyedt s a fiatal oroszlánok gondoskodnak arról, hogy hiba ne essék a tervszerűen használt s tervszerűen alkalmázott közkeletű oldaltámadásokon. Sőt ez a vakmerőséggel határos triviálitás már a magánbecsületet is kikezdte. Jó példát nyújtanak e tekintetben a demokraták, akik fennhangon, emberi becsületről prédikálnak, de akik legkevésbbé tartják tiszteletben az egyéni becsületet. Ámde rögtön más szint ölt a helyzet, ha sértegetéseikért szavatolást kér az illető. Párbajozni ? Középkorias dolog, A demokrata elvek tiltják ezt. S ugy begubózkodnak elveiknek tépett rongyházába menten, mint a selyemhernyó: levélérés idején. Csak szétiagolással juthatnánk a testükhöz. Avagy ki ne emlékeznék vissza például Vázsonyi urnák békéscsabai szereplésére? Oyári raktára volt ez az ur annak idején a sértegetéseknek. Persze, később nem akart tudni a felelősségről s ellépet. A gondolkozó agy bosszankodással vesz hirt ezekről az esetekről. Mi lesz a közélettel ? Mi lesz a politika jövőjével ? íia minden tisztességérzet hijján való emberek ugrándoznak a forumon ezután is, el kell jönnie annak az időnek, amely magával hozza a társadalmi és politikai — csődöt. Ekkor boldog lesz Magyarország, mert behozhatja az általános, titkos községenkénti választási jogot azoknak, akik mint szarvas a hűvös forrást, ugy szomjúhozzák azt . . . (

B

Z.) Mintaudvarok és tanfolyamok. Csütörtökön délutánra értekezletre hivta össze Ambrus Sándor alispán a megyei háziipari bizottságot. Az értekezleten részt vett K e 11 e r Gyula miniszteri tanácsos is, a magyarországi háziipar fejlesztője és meghonosítója, aki direktívákkal látta el a bizottságot, amelynek tagjai közül ezek jelentek meg: Vilim István és Pfeiffer István (Békéscsaba), Koncsek József (Gyoma), Grim Mór (Szarvas), Bolly István (Békés), Freuder Mór (Orosháza) és Weisz Mór (Gyula). Az alispán megnyitotta az értekezletet s előadta, hogy a törvényhatósági közgyűlés a háziipar fejlesztése érdekében egy bizottságot alakított, amely most tartja első érdemleges értekezletét. A törvényhatóság vármegyénk gazdasági egyesületének megkeresése alapján foglalkozott ezzel a kérdéssel s a háziipar hathatósabb propagálása érdekében pénzsegélyt kért a minisztériumtól. A miniszter azonban, mielőtt kilátásba helyezte volna a kérés teljesítését, értesítette a törvényhatóságot, hogy leküldi K e 11 e r Gyulát, aki Békésvármegye háziipari helyzetéről infornaátiókat szerezsen. E miniszteri leirat alapján Ambrus Sándor megkeresést intézett a községekhez s nyilatkozattételre hivta fel őket, melyek volnának azok a foglalkozási agak, amelyeket, mint házi foglalkozást legszívesebben kultiválnának a lakosok. Ambrus Sándor ismertetése után K e 11 e r Gyula vázolta röviden a háziipari bizottság feladatait. A minisztérium Békósvármegye Gazdasági Egyesületének felirata következtében szerzett tudomást arról, hogy a várrne >ye területén is aktió van keletkezendőben a háziipar fejlesztésére. E felirat a megyei háziipar pangásának okát abban látja, hogy a produktumokat nem lehet elhelyezni s hogy forgó-tőke nincs, de konkrét javaslat nincs benne. A bizottságnak — folytatta Keller — meg kell most állapítania mindenekelőtt, hogy milyen foglalkozási ágakat vél meghonosíthatni a vármegyében. A békésmegyei régi háziiparnak meg vannak még a nyomai, Gyulaváriban például még ma is virágzik a gyékény-fonás. Ez pedig amellett bizonyít, hogy ha van anyag, lesz háziipar is. A háziipar fejlesztésére nézve fontosnak tartja, hogy tanfolyamok rendeztessenek ós pedig a gazdasági ismétlő iskolákkal kapcsolatosan. Ha pedig már többen foglalkoznak háziiparral, akkor meg kell alakítani a termelő és értékesítő szövetkezeteket. Ezeket a miniszter is segélyezni szokta. Ezidőszerint már negyven ilyen szövetkezet van az országban s nand kitűnően prosperálnak. A gazdasági egyesület említést tesz felterjesztésében arról is, hogy Mezőberény községben sokan foglalkoznak zsákfonással, de az árút értékesíteni nena tudják. Ez a körülmény is sürgősen szorgalmazza a szövetkezetek megalakítását. A szövetkezetek élén maga a gazdasági egyesület álljon. Mindezeken kivül létesíteni kellene mintigazdasági udvarokat. A bizottság hozza javaslatba a miniszternek ilyen udvarok létesítését. A miniszter ezeket is segélyezi oly módon, hogy gyümölcsoltványt, baromfi törzset, szőlőt ad díjtalanul azok részére, akik mintaudvart óhajtanak létesíteni. A munkások és gazdák, akik utánoznak ezeket az udvarokat, évről-évre kitüntetésben részesülnének a miniszteriémtól. A paraszt udvarok létesítésének előmunkálataihoz már most kell fogni. Ki kell puhatolni, hogy hol létesíthetnék azokat s kik vállalkoznának erre ? A tanfolyamok kiadásait a miniszter fedezné. De a község is áldozzon azokra. Adjon helyiséget ós anyagot, i fát és világítást. Ambrus Sándor örömmel teszi magáévá a miniszteri megbízott proprozicióit s hiszi, hogy a bizottság is követni fogja példáját. A minta udvarok eszményét is helyesli, mert szükségesBélésmegyei Közlöny tárcája. Hissek. Harmat rezdül a sok virágon, Daltermő, holdas éjszakákon Róluk daloltam önfeledten: S magam a dal szegénye lettem. Ködös úton, magamrahagyva, Jártam szigorú télbe, fagyba, S fásultan néztem vissza rátok, Rongyokra tépett büszke álmok. Mégis, ha most az égre nézek, A felhők is mind oly fehérek, Ahogy suhannak, ahogy szállnak, Akár a fehér hattyuszárnyak. Mintha lelkem velők suhanna, Akácfalombos kis falumba, S a réginél tisztábban, szebben, Virág nyilna itt a szivemben. Elfelejtem, hogy sorsa végett Gyászoltam annyi semmiséget, Hogy mennyiszer volt búsulásom Szomorú, őszi elmúláson . . . Hiszek megint a boldogságban, Hiszek a kék szem sugarában, Hiszem, hogy eljön akit várnak, Sóhajai bús éjszakámnak. I Uj tavaszok fehér virága, A boldogság, az álmok álma Ott ragyog rám szépen, szelíden, Szőke kis lány szép kék szemében. Kató József. Gyöngéd lelkek. - A Békértnegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Malcomes Gizella bárónő. A kerületi orvos vézna neje korán reggel a kertbe lép; a postatiszt már ott várja. A házban három kis gyermek alszik; a nagysága lefekvésüknél sem volt jelen, miért volna tehát ébredésüknél ? Benn a három kis szobában fülledt, dohos a levegő, férje betegen fekszik. Nem láthatja, mint szenved, nagyon fájlalja, üdülnie kell. Minek is teljesítette oly lelkiismeretesen kötelességeit ? A friss reggeli szellő uj csipkepongyoláját lebegteti. Mily kellemetes is egy kicsit üdülhetni! Szerelmes tekintete előbb a harmatos reggelbe, aztán pedig a postatiszt kék szemüvegébe mélyed. Ah, be jó a kötelességtől és szegénységtől távol lenni! Egy pillanatra mintha megfeledkezett volna minden emberi lény létezéséről; pici, rózsás ujjaival egy virágot szakaszt és édeskés hangon suttogja : „Oh, kedves Mimóza ! Te vagy a gyöngéd emberi lelkek hü képe ; mint te, ugy azok is ragyogó költészetben ringatják egész lényüket; mint tégedet, ugy őket is megrezegteti a 'eggyöngébb fuvalom ; egy hideg esőcsepp képes őket megölni." És másodszor még áthptóbban mélyedt tekintete a kék szemüvegbe. — Ah, Róbert! Olyan vagyok én is, mint ez a virág, oly érzékeny ós gyengéd s valóban szivem már el nem viseli. Férjem beteg, a gyermekek neveletlenek, az egész ház szegénységgel és rendetlenséggel, ideges vagyok, ha csak rágondolok is. Én ! Annyi gyöngéd és finom érzelemmel ilyen környezetben ! Mindez olyan sértőleg hat rám, hogy nem birom tovább ! Képzelje csak, uj pongyolámba bújok és beosonok hozzá : „Nézd csak férjecském, milyen, bájos vagyok!" És mit gondol, ő mit tesz ? A helyett, hogy egy elismerő szót mondana, fölemelkedik ágyában s így szól hozzám: „De Amelie! Hova gondolsz, mirevaló ez a fényűzés ? — Hozz inkább egy csésze teát!" Tőrszúrás gyanánt nyilalottak szivenem keresztül e szavak. Tehát olyan szánaitó élettársam van, ki képtelen nekem egy pongyolát szerezni s bájaim láttára egy csésze tea után sóhejt; miért sújtott ennyire az Isten, hogy szegény érzékeny szivem igy megsebeztessék ? De ha még látná, mennyit szenved szegény Vilmos, s mily rossz színben van; szivem vérzett s könnyeimet letörölve, a szolgálóval rögtön beküldtem neki az óhajtott teát; csak nem tagadhattam meg szegény Vilmosom kívánságát . . . Igaz, tudja un, hogy naa „Angot"-ot adják, amelyet gyönyörű dallamiért annyira szeretek ? Ugye elkísér oda ? Hiszen nagy szükségem van üdülésre és szórakozásra, háztartásom nyomora már egészen tönkre tettt Különben is igyekeznem kell, hogy inné szabaduljak, mert ez az állapot nagyon rossz hatással van kedélyemre. Teljesen odavagyok. Igen. — Tegnap is, hogy Károlykám megvágta az ujját, boi'zasztó volt, s minthogy a vért nem nézhetem, természetesen elájultam . . . Apropos, látta már ön mályvákkal diszitett uj kalapomat ? Mondhatom, elragadóan szép. Istenem ! ha még egy hasonló színű köpenykém és egy virágos napernyőm volna hozzá! — Meglesz minden! Ön angyal ! Milyen prózai az ón nőm önhöz képest; valami magasztosabbról, finomabbról fogalma sincs, s ón egy ilyen közönséges teremtéshez vagyok láncolva! . . . E pillanatban egy csinos asszonyka haladt el a kert ráczozata előtt, egy gyermeket kézen vezetve, egy kisebbet pedig karján hordva, mig kezében egy csomagot vitt, valószínűleg bevásárolta szerény napi szükségletét. —' Ah, drága Amelie ! Ha ön tudná, mennyit szenvedek. Midőn otthon az élet finomabb élvei után sóhajtozva, önre gondolok, éppen akkor zavar föl édes ábrándozásomból a prózai teremtés ízetlen szavával :„ „A gyermekek cipői rongyosak", O fel sem fogja, hogy szenvedek és nélkülözök. Állásomnál és jó ízlésemnél fogva természetesen több izben lefényképeztetem magamat, ami — az ő nézete szerint — nem egj^ébb hiúságnál. Ő persze nem ismer egyebet, mint reggeltől estig dolgozni, ugy," hogy Sirolin EmeH a ftilm

l «• • testsúlyt, •efizQateti a kBMcfet, ráladékrt, éjjdi Izzadást Tiidobötegsegek, mruiuK, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor . „Roehe" eredeti csomagolátt. F. IIoítinann-5>a Kocltc A. C®. Itasel (Svájc]. JJ Roehe" Kapkató mtmí rendeletre i fyögyuerttrak* ban. — Ara üvefenlrr* ' '