Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-31 / 9. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 9-ik szám. Csütörtök, január 31. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizctni bármikor lehet cvncgycdenbeliil Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILEB VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELV BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Bukás előtt, bukás után... Sohsem voltunk jó emberei Polónyi Gézának. Csodáltuk óriási tudását, de megvetettük benne az emberi gyöngeségeknekazon határtalanul nagy mennyiségét, amely mint ködfoltok a napon — elhomályosította az ész tekintélyét megillető nimbust. Polónyi Gézának sok bűne volt. Anynyi bűne, mint a mennyi például a lengyelzoltánoknak nincs Önhitt volt a szó legteljesebb értelmében. Az ész arisztokratája, a hatalmas, győzedelmes, makacs agyvelő érezte és éreztette fölényét párttagjaival csak ugy, mint az idegenekkel. Tudását mindig fitogtatta s könyörtelenül torkolta le az ellentmondókat, akik sokszor össze szerették volna mérni az ész fegyvereit Polónyi Gézával. Ha más nem, ez is elég ok volt arra, hogy Polónyi Géza megbukjon. Én Istenem, hát ebben az epigonoktól nyüzsgő, mozgó világban, ahol a közpályán működők háromnegyed részének agyából az ész a csigabiga házába vándorolt, ahol a torok dicsőségteljes hanggyakorlatai utat jeleznek a képviselőség felé is, ahol a zoltánok, jakabok, gyurkák, vilmosok tarka serege vörös posztót dörzsöl a tömeg orrához, ahol az áltatás, Ígérgetés, népbutitás porszemével vakítják a tespedő erejében elbizakodottá-, felfujt varasbékát, ahol mindent a sötétség, bün és titokzatosság irányit, ahol a demokrácia jeles vitézei három emeletes saját palotájukból prédikálják .a tömegnyomort s nem jut eszükbe, hogy segíteni kellene a népen az ők garasaikkal is, ahol minden, de minden Cato álarcát viseli, fölfeli is, lefelé is egyaránt — vájjon ott nem-e megy bűn-számba Békéscsaba, január 30. a káprázatosan nagy ész, mely a világosságot, igazságot és Ieplezetlenséget prédikálja? Lám, a Polonyi ellen intézett támadások apró vitézkéinek seregét kell megfigyelnünk csak. Az a Lengyel Zoltán, akinek cikkeit — mert veszettül pompás elokvenciával s kongó ürességei volt megirva — nem akarta leközölni egy békéscsabai lap annak idején s borítékba pakoltan visszaadresszálta azt a feladó cimére, az a Pályi Ede, aki a tiszta vizet hálóval zavarja föl, az a Budapesti Napló, melynek olvasói a tisztes paralitikusok soraiból kerülnek össze, következetes és rendszeres sajtóhadjárattal merészkedtek hozzádörzsölődni az Észhez s régmúlt időknek hibáiból készitgették Polonyi Géza koporsó szegeit. Ez a bukás ékesen jellemzi Magyarország közállapotát. Pompás bizonyságul szolgál arra, hogy az olyan államokban, ahol a stréberség politikája érvényesült esztendőkön keresztül, a törpe, apró, névtelen epigonok serege tért hódított már. Polónyi Géza a napokban menni fog. De bizutik a Gondviselés erejében, s hisszük, hogy a felfelé csörtető mikrocefallok, a dölyf, önhittség és szellemszegénység aprófejü szerelemgyermekeinem jutnak mégse céljukhoz. Békésvármegye kikerekitése. Dévaványa nem tud a mozgalomról Mintegy másfél hónappal ezelőtt adtunk hírt első ízben arról az aktióról, melynek célja Dévaványának Békésvármegyéhez való csatolása és Öcsöd községnek Jásznagykunmegyéhez való kap; csolása •• volt. Ez az életrevaló eszme közigazgatásilag és jogszolgáltatásiig is < csak a két község érdekeit akarta szolgálni s legkivált Öcsöd község polgáraiban keltett nagy örömet. Kevéssel erre B o z ó k y Árpád dr., országgyűlési képviselő indítványt nyújtott be e tárgyban a Jász-Nagy-KunSzolnok vármegye törvényhatósági bizottságához. Indítványában az átkapcsolás szükségét és célszerűségét kérte kimondani s felhozta mindazon indokokat, melyek az indítványt hathatósan támogatták. Ezen indokok közt első helyen emiitette föl azt, hogy Dévavánj

Ta jobb közigazgatási és jogszolgáltatási oktatásban részesülne Békésvármegyében s viszont Öcsöd község polgárai is sok panasztól és fáradtságtól lennének megkímélve, ha Jász-Nagy-Kun megyéhez tartoznának. Erről az aktióról hírt kapott Békésvármegye közönsége is s ennek következtében szintén tárgyalás alá vette ezt a kérdést. Az elmúlt esztendő legutóbbi közgyűlésén került a megyegyülés plénuma elé ez ügy. A törvényhatósági bizottság megbizta ekkor Ambrus Sándor alispánt, hogy úgy Öcsöd községgel, mint Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyéivel lépjen érintkezésbe s észleleteiről tegyen jelentést a legközelebbi közgyűlésnek Békésvármegye alispánja eleget tett e megbízatásnak s úgy Jász-Nagy-Kunmegye törvényhatóságát, mint Öcsödöt megkérdezte, hogy mennyiben van komoly alapja és a keresztülvitelben lehetősége ennek az aktiónak? A megkérdezettek most válaszoltak Ambrus alispán soraira. Jász-Nagy-KunSzolnok vármegye kifejti válaszában, hogy Bozóky Árpád tényleg nyújtott be egy ilyen irányú indítványt. Az állandó választmány tárgyalás alá is vette azt, de egyhangúlag ellene foglalt állást, amire Bozoky visszavonta indítványát s igy törvényhatósági közgyűlés elé sem került. Egyébként megjegyzi JászNagy-Kun-Szolnok megye, hogy maga Dévaványa község tiltakozik leghevesebben az átkapcsolás ellen. Öcsöd község elöljárósága azt feleli, hogy az átkapcsolás tárgyában sem társadalmi, sem hivatalos aktiónak megindítását nem észlelte sem a múltban, sem a jelenben. Ambrus Sándor alispán a február havi közgyűlés elé terjeszti puhatolódzásának eredményét, amely csöppé sem olyan kedvező, mint aminőnek mi vártuk. Ezek után nekünk sem marad hátra más feladatunk, csak az, hogy Békésvármegye kikerekitésének kérdése fölött napirendre térjünk. Az alföldi uj törvényszék ügye. Makó kapja meg;? Emiitettük már, hogy Hódmezővásárhely város törvényhatósági bizottsága támogatás céljából megküldte Békésvármegyének is azt a feliratot, melyben az igazságügyi kormánytól törvényszéket kér. ÁT felirat nagy körültekintéssel és komoly, figyelemre számitható érvek egész sokaságával mutat reá a vásárhelyi törvényszék felállításának elkerülhetetlen szükségességére, valamint azon előnyökre is, melyek e törvényszék jelál'ításá^ól háramolnának Hmvásárhely, Szentes, Csongrád és Orosháza községekre. A hódmezővásárhelyiek ezen mozgalmával csaknem egyidőben Makó város is hasonló irányú mozgalmat indított. Makó is törvényszéket kér s ennek érdekében — amint ezt a makói lapokból olvassuk — mindent elkövet, sőt illetékes helyről már biztató ígéreteket is nyert aria vonatkozólag, hogy a törvényszéket ott fogják felállítani. Ezekből az ujságközleményekből Békésmegyei Közlöny tárcájaSzínésznők. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Váncza Mihály. Még csak iskolába járó gyerek voltam, aféle 14 esztendős kamasz és már is volt ideálom . . . Egy színésznő. Szép szőke hajú, kedves naiva. Néhányszor láttam a színpadon, mikor az apám elvitt a színházba, azután csaknem naponként találkoztam az utcán vele; én iskolába mentem, ő próbára jött. Nyúlánk, magas alak volt, kétszer olyan, mint én, bizonyosan kétszer idősebb is. Persze ő mit sem sejtett az én szivemben duló lángoló érzelmekről, hiszen soha sem is beszéltünk egymással. De jól emlékszem, valahányszor találkoztunk, mindig fülig elpirultam s mélyen lenéztem a földre. Olyan mélyen, amilyen mélyen csak lehetett. A könyveimet szerettem volna hirtelenében elrejteni és sajnáltam hogy még gyerek voltam ... Ez utóbbi körülményt ugyan a magam rézséről nem ismertem be, de másoktól annyiszor hallottam, hogy végre is elhittem. T . . . Matildnak hivták s azóta sem láttam többé. Magános nő volt, egy szabónál bérelt lakást, még pedig*a kertben külön álló házikót, melyet pompásan beárnyékoltak a clús lombú orgonafák. Mindennap ott kellett elmennem az utca mentén fekvő kis házikó előtt s valahányszor elmentem előtte, valami — akkor még általam nem ismert — szorongás fogott el . . . Meg kell azonban vallanom, hogy egyúttal mindenféle hóbortos gondolataim támadtak, melyek sok nyugtalan órát szereztek háborgó szivemnek. így például folytonosan azon törtem az eszemet, hogy miképpen lehetne „hozzá" bejutni, mi címen és minő ürügy alatt ? Persze a látogatás céljával magam sem voltam tisztában, de arról mindenkit biztosithatok, hogy az a legtisztább szeretet volt, mert egyebet nem akartam, mint elmondani neki, hogy én igen, de igen szeretem . . . Olyan volt előttem, mint egy égi angyal, mint egy Madonna. Boldog lettem volna, ha csak megsimogatja homlokomat s igy szólít: gyermekem . . . Egyszer aztán elköltözött abból a lákásból, legalább azt sejtettem, mert többé nem találkoztunk . . . Elment az utamból és én elfeledtem. Sohasem kerestem. Lássák, ez igazán „gyermekszerelem" volt. Olyan ideális, ártatlan szerelem, melyre még ma is — immár 32 év multán — édesen emlékezem vissza. Hogy, mint 14 éves gyerek, mit szerettem meg azon a nőn, mi volt az, a mi megbűvölte, lebilincselte egész fiatalos-valómat, felforgatta nyugalmamat, ma sem tudom megmondani. Hiszen más ezer nővel találkoztam az utcán, de mind hidegen hagyott, csak ez az egy nem Ennek az alakja, nézése, járása, sajátságos titokzatos érzelmek viharát keltette fel lelkemben, úgy tűnt fel előttem, mint valami tündérországból való mesebeli királykisasszony. Bizozonyosan azért, mert — színésznő volt. A színpad misztikus világa pedig a maga tarka alakjaival teljessé tette az én gyermeki szivem illúzióit s glorifikált mindenkit, a ki a „világot jelentő deszkák" bűvös légkörében élt és mozgott... Nagy, titokzatos, igéző és érdekes volt előttem, mért — színésznő volt Később azután sok színésznővel megismerkedtem, olyanokkal is, akik még csak kezdők voltak, és olyanokkal is, a kik már elérték művészetük delelőjót. Sok kedves bohém órát töltöttem társaságukban s ezek voltak életem legkedvesebb órái. Vidám kedélyük bearanyozta szivemet s ha bánat borult lelkemre, az ő pajzán jó kedvük enyhülést és feledést nyújtott. Csak ott éreztem jól magamat az ő baráti körükben, a hol nem kellett pózolni, flirtelni, bókolni, a hol természetes volt minden, szellemes, vidám és derült. Önként jött a sziporkázó éle, a kitűnő gondolat s a lelket a művészet csodás melegsége bevitette . . . Azóta ugy vagyok velük, mint a hogyan kedves földim és irótársam B r ó d y Sándor írja a „s z i n é s z n ő k

u cimü pompás kötetében: „A színésznőket nagyon kedvelem ; mit tagadjam." Mert mintha csak lelkemből szedné a szavakat, mikor írj3.v Lehet velük barátkozni, ragaszkodhatik az ember hozzájuk platonikus érzéssel, a velük való érintkezésben nincs szükség annyi ostoba konvencióra, kedvesek, kényelmesek, okosak" ... Ez tökéletesen igy van. Az igazi színésznő egyszerű, természetes és keresetlen modorú, a legkisebb affektálás nélkül való, szellemesen csevegő és müveit nő. A szögletesj séget leköszörüli a színpadi élet, az esprit-t kifejleszti a sok szerep betanulása és a természetes keresetlen modort megteremti az emberekkel való folytonos érintkezés. Bájosan és ingerlően csak a sziuésznő tud öltözködni, rajta minden ruhadarab művésziesen áll, toilettejének legapróbb része is ízlésről tanúskodik. Még a cipőjének csokra is fess. Természetesen „igazi" színésznők alatt művésznődet értek, akik már valakik, vagy bizton azok lesznek, nem pedig azokat a tehetségnélküli tucat hölgyeket, kikSirolin emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, .éjjeli izadásl. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. J Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roohe" eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Svájc.) 99 Rcehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4 — korona. \