Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-06-16 / 47. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY dődtek azok s mikor nyernek befejezést ? Egyáltalán mikor lesznek járhatók az ópités alatt álló utak ós milyen hosszú azoknak hálózata ? Az, ami ebben a megkeresésben először ötlik figyelmünkbe, a „b i z a 1m a s

u jelleg. Katonáék nem szokták mindenre rányomni az uniformis világának titkos pecsétjót. A harcszerű lövőgyakorlatoktól kezdődően a napiparancs osztogatásig, nem találunk ügyefogyott dolgot, amelyet leplezgetnének a külvilág elől. De ha olyasmire készülődik a dicső ármádia, emelynek következményei anyagi terhek növekedéséi jelentik a nemzetre, akkor a civilbagázst hátrább szorítják egy paddal és fátyol mögött „dolgoznak". A katonaságnak magasabb rangú tisztjei Csabán is, Gyulán is tudnak ezekről a megkeresésekről. Némelyike azt állítja, hogy az uj katonai térképek elkészítésére szükségesek ezek az ada-. tok. Akik ezt állítják, azok fontoskodó ábrázattal igyekeznek elterelni a nép figyelmét a hadtestparancsnokság Írásának tulajdonképpeni jelentőségéről. Fontoskodók, mert csak a tavaly jelentek meg a legújabb kiadású katonai térképek s csak 7—7 évenkint adnak ki ujabbakat. A hat esztendő előtti atyai gondoskodásra való hivatkozás tehát nem egyéb „tussolgatásnál." Ellenben valószínűbbnek látszik az, hogy mozgósítás előtt állunk. Őszfelé járván, bonyodalmas napokra lehetünk elkészülve. E bonyodalmak okai nem a külföldön, hanem Ausztriában keresendők s a mozgósítást ki tudja milyen célok sürgetik. Tény az, hogy ilyen megkeresések csak nagyobb katonai műveleteket szoktak megelőzni s azt hisszük, hogy mi sem csalódunk, amikor már most következtetést vontunk le a hadtestparancsnokság szokatlan megkereséséből. Egy ev. re!, egyház ünnepe. Lelkész fogadtatás Békésen. Őszinte szavak. Még a mólt évben választotta Békés község ev. ref. egyházának közönsége az elhunyt Szegedi Károly helyére lelkészül Y i n c z e Ödön diósadi ev. ref. lelkészt. Vincze békési születésü és édesatyja hosszú éveken át az akkor még hat osztályú gimnáziumnak nagytudásu tanára volt A választásnál Márk lelkész volt az ellenfele, aki egyben Kecskeméti Ferenc jelöltje is volt s a választási aktus ugyancsak kiélesitette az amúgy sem igen békés társadalmi érintkezést. A választás befejeztével a kisebbség beletörődött a változhatatlanba. Egy ujabb momentum azonban újra a lelkészek köré csoportosította az érdeklődést és bizonyos fokú elkeseredést okozott ugy a volt Márk-, mint a Vincze-pártiak között. Ugyanis a megválasztott lelkész, megköszönvén a megválasztatást, hónapokon keresztül azt sem tudatta a békési ev. ref. egyházzal, hogy mikor foglalja el hivatalát s bár az egyháznak a rendes kiadásai megvoltak, a lelkiek ellátása, az iskolák adminisztrálása csak egy lelkészre, Kecskemétire, ki orsz. képviselő is és segédlelkószére hárult. Az elégületlentlenségnek ez volt az oka, sokan pedig azt is tudni vélték, hogy Vincze a békési parochiát el sem foglalja, hanem tovább i Diósadon marad. Végre aztán értesítette az uj lelkész a híveket, hó a tél elmultávrl Békésre érkezik ós elfoglalja b

;vatalát. A rég várt lelkész végre vasárnap érkezett Békésre. Fogadtatása körül is gyönge harcjvolt. A Vincze-pártiakmaguknak akarták a fogadtatást biztosítani, mig az egyháztanács arra a helyes álláspontra helyezkedet, hogy Vincze nem egy pártnak, hanem az ev. ref. egyháznak lelkésze s igy a fogadtatás az egyház kötelessége. Ennek aztán az'lett a következménye, hogy Békés társadalmának jelentős része távol maradt az ünnepségtől. A fogadtatás Az uj ev. ref. lelkész, fogadtatására Körber Tivadar főgimnáziumi igazgató vezetésével az egyháztanács nagyobb küldöttség utazott Vince elé Békésföldvárra, rol az igazgató mondott szívélyes „Isten hozott"-at. A békési vasúti állomásnál az egyháztanács élén ós nagy közönség jelenlétében K e c s k e m é t i lelkész üdvözölte Ie'késztársát és vele érkezett családját. Nejének Ladányi Kálmán leánykája diszes csokrot nyújtott át. Óhajtva várta ezt a pillanatot — mondotta Kecskeméti — ez az egísz gyülekezet. Szeretett és bizalom fogadott itt minden oldalról. Ezek azok a jóillatu virágok, melyekkel mi utatokat hintjük. Adja az isteni gondviselés, hogy azt a | nyugalmat, megelégedést és boldogságot, melyet magadnak ós szeretteidnek óhajtasz s szivünkből óhajtunk mi is, itt megtalálhassad. Az isteni Gondviselés tegye idejöveteledet s itteni munkálkodásodat áldásossá e gyülekezetre és e város lakosságára is. Vincze Ödön meghatottan mondott köszönetet a szívélyes fogadtatásért. Az uj lelkészt a közönség az egyháztanács termébe kisérte, hol a voltaképpeni ünnepélyes fogadtatás lefolyandó volt. Az egyháztanács élén ismét Kecskeméti intézett beszédet lelkésztársához, ezt mondván a többek között: Ugy érzem, mintha az én erőm is növeked, nák azáltal, amikor tégedet itt látlak J oldalam mellett. Az isteni gondviselés i arra hivott téged is, engem is, hogy ezen gyülekezetnek az Ur igéjét hirdessük, munkálkodjunk itten ezen népnek hitben, szeretetben való előmenetelén. Én megvagyok róla győződve, hogy a te szivedben is benső óhajtás az, ami az enyémben, hogy ezt a mi tisztünket egyetértésben, egy akarattal, az Istennek a tetszését ós nem az embereknek a tetszését nézve, töltsük be ! Megvagyok győződve, hogy az a te elhatározásod is, ami az enyém, hogy itt nem fognak alkalmat találni egyes rosszakaratúak arra nézve, hogy a lelkészeknek egymással való versengésén mulassanak. Végül Isten áldását kérte működésére. Vincze hosszabb, tartalmas beszédben válaszolt az üdvözlésre. Lelkemnek minden érzésével vágytam, — mondotta — az én népem közé, hogy valaha talán egyszer hirdethessem a szent igéket, az urnák szent evangéliumát annak a népnek, amely hitben buzgó és amely jócselekedetekkel ékeskedik. Egyebet nem mondhatok, mint azt, hogy ón hoztam Önökhöz egy teljesén szerető szivet, egy odaadó, hü munkatársat, aki vészben és viharban ott akarok állani az én tiszttársam oldala mellett, amig cselekedi Jézus Krisztus parancsait. Gyűlölködés, egyenetlenkedés és viszály sohase dúljon ezen egyház kebelében. Azon fogunk igyekezni, hogy a két lelkipásztor egyetértésben munkálja a gyülekezet javát, mert ón soha, semmi körülmények közt, arra az egyre, hogy tiszttársammal összevesszek, kapható nem vagyok. A leghívebb és legtisztességesebb tiszttárs akarok lenni. Társasvacsora. Este a bérház nagytermében társasvacsora volt az uj lelkész tiszteletére. Az első pohárköszöntőt Szathmáry Gábor főjegyző mondotta, éltetve Vinczét. — Kecskeméti, ki bzintón az ünnepeltet éltette, hosszabb beszédben őszintén feltárta Békés község társadalmi életének elszomorító voltát, mely minden előrehaladásnak megölője. Arra kérte uj lelkésztársát, hogy legyen elég ereje megteremteni azt a társadalmi békét, melyre ő is törekedett, de neki nem sikerült. — Vincze pohárköszöntőjében "éltette Békés összlakossá Tát, igérte munkásságát a községért a szeretet jegyében. Hát én a magam részéről politikát űzni nem akarok, — mondotta — mert megvallom, nem is értek hozzá ; fényűző köntösbe nem burkolózhatom, mivel ahhoz szegény vagyok, de a vallástalanság ellen küzdeni, van fegyver a kezemben: a szeretet ragyogó, kétélű fegyvere, mely ha talán romlott sebe ket kell hogy kivágjon, ugy az akkor gyógyitó írt, enyhítő balzsamot illeszt be a megtisztultizomrótegekbe. — H idvégi Gábor egyházgondnok, K ö r n y e i Lajos, Virág Mátyás presbiter és Körber Tivadar mondottak még sikerült pohárköszöntőt, az uj lelkészt i éltetve. oka? Nem tudom, de látom a történelemből, hogy csak a nagy lelkek tudnak fájdalom nélkül megválni az élettől. Mert a kicsinyek öngyilkossága nem megválás, csak menekülés egy lehetetlen helyzetből, mely a nyakukba szakadt. A minap kint jártam a közvágóhídon: a barmok siralomháza ez. Az emberek közül nem mindenkinek adatott meg, hogy halálából, idegeneknek is erkölcsi, vagy anyagi hasznuk származzék: csak a vértanuk, jótékony célokra hagyatékozó gazdagok és a közveszélyes gonosztevők ezek a kiválasztottak. A többi ember meghal, s legföljebb övéi örökölnek tőle valamit: fekete fátyolt, vagyont, vagy adóságot. Nos, a jámbor vágómarhák többel dicsekedhetnek: a meddig éltek, megfejik, vagy igavonásra foghatják őket, mikor pedig letaglózták őket, húsúkat, bőrüket, belüket, mindmind fölhasználják a gyakorlati érzékű emberek. Hogy a levágatás kellemes-e nekik, vagy sem, azt természetesen senki sem kérdezi meg tőlük, mert hiszen a vágómarhának nem az élete érdekel bennünket, hanem a husa, bőre, bele ós egyéb értékesíthető részei. Tehát, ahogy a vágóhídon, innen is, onnan is egy-egy keserves bőgéssel fogadta, vagy bőgéstől kisérve ide-oda ődöngtem, egyszer csak megálltam egyik kisebb rekesz előtt. A rekeszben erős, fehérszőrű ökör állott, izmos, nagy fejét a földre konyítva, mialatt fehér farkát csöndes megadottsággal csóválgatta lassan jobbra-balra. — Istenem, — gondoltam és (bocsánat a hasonlatért, de hisz tulajdonképpen ón magam is ember vagyok) önkénytelenül is az ember sorsa jutott az eszembe — Istenem, egy szegény, taglózásra szánt ökör! Az állat, mintha megérezte volna, hogy résztvevő sziv van a közelében, most fölemelte a fejét és hatalmas nyakát visszafelé fordítva, szemében valami kimondhatatlanul együgyű fájdalommal tekintett reám. — Buu ! — szólalt meg azután mély bődüléssel, miközben (óh, hisz az lehetséges, hogy csupán képzelődtem) nekem ugy rémlett, mintha a bőgósének valami különös értelme volna. Mintha kérdezett volna tőlem valamit: js??— Lássa uram, hova jutottam ? — Látom, — bólintottim némán a fejemmel. — Szomorú sorsra jutott szegény barátom (mert hiszen csak lehet a barátom, nemde, akinek a húsából élek ?) — De vigasztalódjék . . . Az ökör közbevágott: — Őh, (valószinű azonban, hogy most sem szólt egy értelmes szót sem s most is csak ugy bőgött, mint az imént s a miként neki tudnia adatott,) minek én nékem a vigasztalás, uram ? Tudom, hogy micsoda sors vár reám, ugyanaz ami többi barátainkra, akik — hallja, ugyebár itt is, amott is, minő keserves bőgőssel várják a maguk végzetét, mely közös mindnyájunkéval. Anyámból tejet fejtek, ebből vajat, túrót, sajtot készítettek, apám, igaz hogy felöklelt egy csordást, de én, jó uram a világon soha a légynek sem ártottam, még azt is hagytam, hogy csak ugy hemzsegjen a testemen az istállóban. És mégis uram, most kivégeznek, mintha gonosztevő lettem volna. Semmi örömem sem volt az életben, uram, s borzasztó, hogy még az elmúlásom is ily szomorú! Igazán megesett szegény állaton a szivem s meleg részvéttel kapargattam meg a szőrét. — De — kérdeztem bizonyos ámulattal — de, ha semmi örömöd sem volt az életben, öreg, akkor minek busulsz ? hogy itt kell hagynod ezt a világot ? Mi az ami vonz, mi, ami visszatart, hogy : oh, élni, maradni akarok, nem akarok még kimúlni, mint a többi szerencsétlenek ! Mi az, mondjad meg ezt, szegény állat. Az ökör, ej, milyen furcsa dolog is ez, elfordította tőlem a fejét ós megint csak mélyen, elhalóan, keservesen bőgött egyet. Aztán jámbor tekintetével ismét reám nézett, ezúttal olyan értelmesen, hogy mindent egyszerre megértettem. — Igen, az élet mégis megadja neked, hogy legalább bőghess, ha szenvedsz. Míg a taglózás után . . . És hirtelen, mint a villám, az eszembe cikkant, hogy az emberek közül is az utolsó pária is, hogy ragaszkodik ösztönszerűleg az élethez, a melyben, tudja, érzi, hogy — ha mást nem — legalább szenved. Otthagytam a szegény párát s a vágóhoz vetődtem . . . Éppen egy letaglózott ökröt emeltek et a legények. Üveges szeme véletlenül rám meredt s én borzalommal olvastam ki belőle a panaszt, hogy : — Én nekem már szenvedni sem lehet!. Gyula város közügyeiből Villamos világítás — házi kezelésben. A villamos-bizottság ülése. Gyula város polgárai régen panaszkodnak amiatt, hogy a Békésmegyei Villamossági Részvénytársaság gyatrán látja el a fogyasztók szükségleteit. A világítási mizériák állandóan napirenden vannak s mind ezeket a bajokat még elviselhetetlenné teszi az, hogy a fogyasztók állandóan sarcolásnak vannak kitéve a rossz villamos-órák miatt, amelyek mindig több fillért igazolnak a társaság javára, mint a mennyit a fogyasztónak igazságszerint fizetnie kell. Ezek az anomáliák régen foglalkoztatják már a villamos-bizottságot s ezért épp idejében érkezett a részvénytársaság pesti igazgatóságától az a memorandum, amely felkínálja a városnak a villamos-telep átvételét. A memorandum első része leírja, hogy milyen körülmények között alakult meg a társaság s részletesen foglalkozik azzal a nyereséggel, amely Gyula városának előnyére Írattatnék, ha a telepet házilag kezelné. Érdekes része ennek a memorandumnak az is, hogy ez a társaság már az üzemkezdós idején ugy rendezkedett be, hogy később, a szükséges hiányok pótlásával, egy Temesvár, Arad, Gyula, Nagyvárad és Debrecen között kiépítendő villamos vasút berendezését is elláthassa árammal. E terv nincs elejtve végleg; mindazonáltal kimutatja az igazgatóság, hogy megvalósításának ideje még nem érkezett el. További menetén kimutatja a memorandum, hogy 1901-ben csak 3328 izzólámpája volt a hálózatnak s ez a szám 1906. óv végéig már 5924-re emelkedett föl. A szaporodás tehát kerek 140 százalékot tesz ki. Gyula város villamos bizottsága a memorandum alapján alkalmasnak és időszerűnek találta azt, hogy a villamostelep megváltásának kérdését beható tanácskozás tárgyává tegye s ezért tegnapelőtt délután ülést tartott. Az ülésen dr. L o v i c h Ödön polgármester, dr. Bucskó Koriolán főjegyző, dr. J a nt s o v i t s Emil tiszti ügyész, Nóvák Árpád, Weisz Mór, S i n g e r Mihály, K u k I a Ferenc, S c h m i d t Antal, K 1 av á c s András, Mult József, P e t r á s József, Kohn Dávid, Molnár Albert ós L e n d v a i Mátyás jelentek meg. L o v i c h Ödön dr. ismertette a memorandumot, mely után élénk vita indult meg s a bizottság kimondotta végül, hogy a város pénzügyi helyzetére való tekintettel a telep megváltását jobb időkre halasztják. A gazdasági munkásközvetités Felvilágosító sorok a közigazgatási bizottságban elhangzott panaszra. A vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén szóba került a gazda ági munkásközvetités is. Bel iczey Géza tette szóvá ós pedig olyan értelemben, mintha a békéscsabai községi gazdasági munkásközvetitő-hivatal egyenesen a gazdák ellen cselekedne akkor, midőn a 11.180/1899 eln. szám alatt alkotott földmivelésügyi miniszteri szabályrendelet intézkedése alapján, hivatalos kötelességéből folyólag a mezei munkásokat idegen helyre ajánlja s a csabai gazdákat pedig nem kérdezi meg aziránt, vájjon mezei munkásra lesz-e szükségük. Különösen helyteleníti a felszólaló bizottsági tag azt, hogy a munkásközvetitő hivatal már decemberben minden megkeresés nélkül 2000 (?) munkást ajánlott az Omge egyik tagjának. Ez volna tehát a panasz, ha egyáltalán ilyen értelemben alapja volna ennek a panasznak. Felvilágosítást adok erre annyival is inkább, mert a panasz illetékes helyen hangzott el s mert működésem helyes voltának igazolása is megkívánja, hogy ebben ugy a hatóságok, mint az érdekelt gazdák is tisztán lássanak. Békéscsabán cirka 4000 mezei munkás van. Ebből a békéscsabai birtokosok és gazdák, valamint a szomszédos uradalmak cirka 2500 mezei munkást foglalkoztatnak és igy a felesleg mintegy