Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-06-13 / 46. szám

XXXIV-ik évfolyam. 46-ik szám. Csütörtök, június 13. BEEESHE6TEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI DID : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet cunegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SiVILEG VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉL.A Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTER-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az erő politikája. A közjogi herce-hurcák után a békés, alapvető munka jegyében ült annak idején össze a parlament. A meddő vitatkozások, az obstruktionális hadakozások mindenképpen lejáratiák a Zoltánokat; a sajgó sebek gyógyító írra vártak és nem arra, hogy nagyot akaró kezek még tovább szaggassák. Ezért köszöntötte osztatlan lelkesedéssel az ország a nemzeti kormányt, mely az állam souverén mivoltának épségben tartásával, az alapvető munkák egész sorát vállalta. Az iparfejlesztési törvény, a vasutasok dolgát szanáló szolgálati pragmatika, mind a mellett bizonyítanak, hogy a kormány értékelve a rendezésre váró szociális bajokat, már magát az átmeneti időt is, korszakos alkotásokra kívánja felhasználni. És ezért volt csöndes, minden szenvedélyektől ment, a parlament munkássága. Elhagyva a lázas, egyik-másik pontján már szinte ideclog terveket, a munkarendbe azokat a reális feladatokat kapcsolta, mikből megelégedés, gazdasági megerősödés sarjadhat. A parlament képe megváltozott. A duhaj, a házszabályok résein oly öblössé szélesedett hang egészen halkra csitult, a politikai gáncsvetések elmaradtak arról az oldalról, mely hathatóssá tehetné az ilyfajta manővereket. És ez természetes következése annak a politikai rázkódtatásnak, mely megdöntve a szabadelvü-pártot, a függetlenségi pártot tolta előtérbe. Csöndben, békén dolgozott eddig a parlament, mint ahogy a súlyban, értékekkel dolgozó munka ki is zárja a hetvenkedést. Ujabban állta csak útját a továbbmunkálkodásnak két, erőszakosan a porondra tolt, momentum. Egyik a horvát akadékoskodás. Tulcsigázott, a megengedhető mértéken jóval felül haladt követelések egész rajával akarta negyven főnyi horvát csoport megakasztani a parlamenti munkarend lefolytatását. A maga álmodozó, lázas nemzetiségi propagandáját odacsempészte a parlament szine elé és a fölbúgó erőszakos hangzavarral akarta elnyeletni azt a határozott, de határozottságában is kimért vétót, melyet a kormány jelentett be a horvát tulkövetelésekkel szemben. A másik ilyen zavaró momentum a Vajda-Vojvoda botránynak a nemzetiségiek részéről jövő, szinte már kihivó erőszakolása volt. Az oláh megmámorosodott azoktól az olcsó diadaloktól, miket nagyhangú szemtelenkedéseiben hatalmassá dagadt beszédekkel csikart ki a jámbor bocskoros népgyűlési publikumból; idegzetén elömlött a hazug álnok mákonya és egy őrizetlen pillanatban nagyot akart rúgni a nemzeti önérzeten, az állam hatalmi souverénitásen, hogy a dolog a körmére égett, az nagyon természetes. És ebből a két momentumból akarja táplálni a nemzetiségi oldal a mai többség ellen tervbe vett hadakozását. Erre a két pontra vezeti vissza eredőjét annak a gáncsvetésnek, melylyel — obstrukciós recept szerint — útját akarja állani a parlamentbe átvitt nemzeti erő kamatoztatásának Garasos komédia lesz. Hiába öltenek majd magukra hősi jelmezeket, hiába bujtatják majd keshedt csontjaikat azokba a ruhákba, miket a nagyitő üvegeken át mártírokká növelt nemzetiségi csepűrágókról rángatott le a históriai tisztánlátás, az a parlamenti erő, mely minden energiáját a nemzet erőiből szívja, egykettőre végez velük. Pláne, ha olyan inci-finci legények, I mint a Vajda Sándorok, meg a Suciu ! Jánhsok. Az izmos kéz, mely ma még becsületes munka simboluma, könnyen ökölbe szorulhat és ha a megfeszült erők lecsapnak azokra a vézna nemzetiségi emberkékre,, keserves lesz józanságra ébredniök. A föltétlenül érvényesülő nemzeti erő politikája hozza ezt magával. Közigazgatási bizottsági ülés. Békésvármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt 9 órakor ülést tartott Fábry Sándor dr főispán elnöklése mellett. Az ülésen jelen voltak : Beliczey Gáza, Veres József, D o m b y Lajos, Morvay Mihály, gróf Wenckheim Dénes, Szekér Gyula és L a d i c s László. Továbbá a vármegyei tisztviselő-karnak előadói és az alispán. A mindvégig érdekes ülésen sok és magas színvonalon álló vitákat hallottunk, melyekre legkivált gazdasági kéidések adtak alkalmat. Az ülés lefolyásáról szóló tudósításunk ez : Elnöki megnyit*. Fábry Sándor főispán az ülás megnyitásával említést tesz a koronázás negyvenedik évfordulójáról is. Negyven esztendeje — úgymond — hogy apostoli királyunkat megkoronáztuk. Ha visszatekintünk erre a negyven esztendőre, tisztelettel és hódolattal, kell megemlékezni I. Ferencz József Őfelségéről, akinek uralkodása alatt hazánk anyagi megerősödését érte el. Ezzel a megemlékezéssel nyitja meg az ülést és bejelenti, hogy M á r k y János dr., S z a 1 a y József és Pándy István dr. a mai ülésről való távolmaradásukat kimentettették. Békésmegye az elmúlt hóban. A király éltetésével befejezett elnöki megnyitó után D a i m e 1 Sándor dr., vármegyei főjegyző olvasta föl a vármegye mult Jhavi közállapotairól szóló alispáni jelentést. E szerint: A személy- és vagyonbiztonság állapota május hóban általában kedvezőbb volt, ndnt az előző hónapokban. A személybiztonság 6, részben súlyos; részben könnyű testi sértés elkövetésével támadtatott meg. A vagyonbiztonság ellen 28 esetben intéztetett támadás, egy magánlaksértésen kivül 27 esetben nagyrészt csekélyebb értékű tárgyak ellopásával. A tüzesetek száma a folyó év előző hónapjaihoz képest tetemesen emelkedett. A mult hónapban ugyanis 28 tüzeset volt; leégett 10 lakóház és istállóépület, 5 sertésól, 2 vasúti teherkocsi és kisebbnagyobb értékű takarmány, szalma és kóró. A tüzet 6 esetben villámcsapás okozta. 24 baleset történt, amelyek közül 7 halállal végződött. A halál oka 3 esetben fürdés közben való vizbefullás volt. Öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet 4 esetben fordult elő. Az őszi vetések gyöngék, de az esővel váltakozó enyhe időjárás azokat is némileg megjavította. A tavaszi vetések és a kapásnövények általában jól állanak. A kukorica gazdagon kelt és szépen fejlődik, hasonlóképpen a cukorrépa is, amelyet az ormányos pusztításától fokozott védekezéssel sikerült megoltalmazni. Az aratási szerződések nagyrészt megköttettek már ugyan, de a mezei munkákra még mindig folynak a szerződéskötések. ^zvegy Vécsey Józsefné báróné Körösladány község határában levő u. n. vermes-sárréti 1700 holdas földbirtokát a mult hóban 244 szegénysorsu munkásnak a folyó évi október hó 1-től kilenc évre haszonbérbe adta. Az ipar ós kereskedelem terén föllendülés nem észlelhető. Füzesgyarmat községben a mult hónapban az országos központi hitelszövetkezet kiküldöttje jelenlétében az 1898: évi XXIII. t.-cikk értelmében hitelszövetkezet alakult. Minthogy a közelmúltban előfordult esetekből kifolyólag azt tapasztalta az alispán, hogy a postahivatalok nem értesitik azonnal az illetékes közigazgatási hatóságot azon postaküldeményekről, amelyekről gyanítani lehet, hogy kivándorlásra csábító hirdetményt, nyomtatványt vagy irott leveleket tartalmaznak, holott ez az 55.683/1902. B. M. számú körrendelettel miheztartás végett újból közölt 64.481/1890. B. M. számú körrendelet szerint kötelességükké tétetett: fölterjesztést intézett a kereskedelemügyi Békésmegyei Közlöny tárcája. Üres a hás ... (Micának és Pirinek.) _ 1907 május 18. _ Szivetszorító csend, hogy benyitok . . . De hangosabb e szóttan, néma gyász, Mint a legsiróbb, sikoltó panasz! Érzem, hogy itt a fájdalom tanyáz — Valakit innét elvitt a tavasz .. . Üres a ház. . . üres a ház . .. Valakinek mosolygó két szeme Őriző gonddal itt már nem ragyog. Gyöngéd kezének áldott melege Lassan kihűlt, megdermedt, megfagyott. Szivének végső, halk reszketése Valahol még tán most is itt remeg... Ó, hiszen az anya gyermekétől Hálálában sem válik soha meg! Lelkének forró, nagy, szent szerelme Körüllebegi aki itt maradt. Csillagpalástban jő éjjelente Szivünkbe vetni egy-egy sugarat . . . S ha ifjúságunk tündérálmait Rongyokra tépi a durva élet: Az új reménység csodafátyolát Anyai kéz szövi gyermekének . . . .. . Valakit innét elvitt a tavasz S azóta itt a fájdalom tanyáz. S én inkább látnék omló könnyeket, Mert hangosabb e szótlan, néma gyász, Mint a legsiróbb, sikoltó panasz !. . . A szivem tőle fájón megremeg ; Üres a ház . . . üres a ház . . . Nil. Elfogultság nélkül, Irta: Zöldi Márton. Nyári Elek szin igazgató a tuladunai megyékben járt színtársulatával, mikor korán reggel a társulat szolgája azt jelentette neki, hogy valami fiatal ember beszélni akar vele. — Hogy hívják ? kérdezte a direktor. — Nyári Eleknek, ugy mondta. — Nyári Elek? Hiszen az az én nevem. — Tudom, — mondotta a társulati szolga, s önkéntelen elmésséggel hozzátette : — nemcsak egy tarka kutya van a világon. — Ejnye, te haszontalan, — förmedt rá az igazgató, — mindjárt a fejedhez vágom a csizmát . . . Egyébként küld be azt a másik Nyári Eleket. A belépő magas, szőke fiatal ember, alig látszott tizenhét évesnek. Könnyű, finom selyempahely borította állát, mely a borotvától érintetlen volt. Élénk két szeme zavart fejezett ki. Szürke kalapjának karimájával babrálva, állott a nagytermetű, tüskés fejű igazgató előtt. — Nyári Eleknek hívják ? — kérdezte az igazgató. — Igen kérem. — Brávó, akkor hát névrokonok és druszák vagyunk. — Igen, — hangzott a késlekedő válasz, — azaz . . . több . . . sokkal több. — Ugyan. — Igen, én . . . igen, én az ön fia vagyok. — Tyhü, teringettét, — kiálltotta a direktor felugorva az ágy széléről, — ezt sem mondta nekem még senki 1 Aztán erősen szemügyre vette a csinos szőke fiút, kinek fehér arcát halvány pir borította el. — Hát ki mondta ezt neked fiam ? — kérdezte a legnyájasabb hangon. — Az anyám. Az anyád ? — Hát, igen az kompetens . . . elvégre . . . igen ... de hát ki a te édesanyád, fiacskám ! — Szántó Mariska. Az igazgató nagyot nézett, mélyet lélegzett. Végigsimította tüskés hajzatát ós minden felindulás nélkül odalépett az ifjúhoz. — Helyes, rendben van . . . Gyere csókolj meg . . . Igy . . . még egyszer... Helyes . . . Eljöttél az apádhoz . . . Derék . . . hát most itthon vagy . . . Van valami cókmókod ? — Van, a vasútnál . . . — Helyes, majd behozatom . . . Ott a második szoba a tiéd . . . Majd tétetek bele ágyat . . . Terringettét . . . Ilyen vendégre nem voltam elkészülve ... de mindegy . . . minthogy eljöttél, hát itt vagy . . . Rendben van . . . Majd aztán beszélünk egyébről is . . . Sietve el kell mondanom, hogy a szép szőke ifju nem volt Nyári Élek színigazgató fia. Mikor Nyári Elek feleségül vette Szántó Mariskát, a nagyhírű szubrettet, már akkor ólt a kis fiu . . . Nyári Elek tudta is, hogy ki az apja . . . Sokszor ringatta a térdón a kis törvénytelen porontyot, törvényesen adoptálni is akarta, de a.házasság egy év után felbomlott. Nyári Elek, ki akkor énekes színész volt, bontotta fel kicsinyes okokból, s mint későbben magamagának is bevallotta lelkiismeretlenül. Érthetőnek találta, hogy az anya a felnőtt fiúnak őt, az egykori törvényes férjét jelölte meg apának. Vállalta is készséggel. S ott az első pillanatban elhatározta, hogy gondoskodni fog a fiu jövőjéről. Mikor este előadás után együtt vacsoráztak, megkérdezte, hol és mit tanul ? Örömmel hallotta, hogy a fiu ezelőtt két héttel letette az érettségi vizsgát, még pedig kitűnő eredménynyel. — Bravó, fiu, ezért holnap aranyórát kapsz tőlem ... Mielőtt lefeküdtek, megkérdezte tőle, hogy milyen pályára akar lépni? — Színész szeretnék lenni. — Színész. Hm . . . Nem valami szerencsés választás, de elvégre elegen vannak, akik ezt a vágyat hordják magukban. Legyen . . . Majd meglátjuk, milyenek a képességeid. Már az első héten szerepet osztott ki neki, kisebb szerelmes szerepet, a szokása ellenére ott maradt a próbákon, hogy hallja, lássa a fiut. Csöppet sem volt elragadtatva. A szép, okos szőke ifjúnak kevés színjátszó talentuma volt. Csak annyi, a mennyi minden intelligens ifjunak'van. Az igazgató kísérletet tett énekes, bonviván, komikus szerepekkel, de az eredmény egy és ugyanaz maradt. Négy hónap multán vidám vacsora után együtt mentek haza, meg is mondta a fiúnak. — Énekes Lexikém, nem érdemelném, hogy apádnak szólíts, nem volnék egyáltalában tisztességes ember, ha nem világositanálak fel a helyzetről. Te nem vagy színésznek való . .. Nem mondom, hogy szorgalommal, rutinnal, nem emelkedhetsz bizonyos középszerűségre, de az keserves kínlódás ... A középszerű sziuészek a legnyomorúságosabb emberi lények . . . Olyanok, mint azok a kezdő hivatalnokok, kik erkölcsi, vagy más