Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-06-06 / 47. szám

Békéscsaba, 1907. április 12 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 7 gáltam volna neki felvilágosító vagy tájékoztató adatokkal s akkor talán semmi szin alatt nem keverte volna Wenckheim Dénes gróf uf nevét és az ö öntözési érdekeit ebbe a csatorna dologba s a gróf ur öntöző telepét nem tolta volna bűnbakul a két község sé- ! relméhez. Miután azonban — mondom, hogy — j a cikkíró urat és az ő szándékait, célzatait nincs szerencsém ismerni, az j igazság érdekében ki kell jelentenem, hogy a nevezett gróf Wenckheim Dénesnek egyáltalán semmi köze az egész élőviz-csatornához ; semmi köze a gerlai holt-kanyarhoz és az ő öntöző telepét az élőviz-csatornában vagy a gerlai holtkanyarban lekerülő vizeknek a duzzasztása, vagy teljesen szabad folyásra eresztése egyáltalában nem érinti Nem érinti pedig a nevezett gróf ur érdekeit, vagy az ő öntözési telepét a csatorna vagy a gerlai holtkanyar vízállása azért, mert tudomásom szerint a gerlai holtkanyar mentén a nevezett gróf urnák egy talpalatnyi földje sincs s ő a csatornán lefolyásra kerülő vizet semmi módon se használhatja. Nem használhatja pedig azért, mert az élő vízcsatorna a Fehér és Kettős-Körös folyó balpartján és Békés alatt ugyancsak a Kettős-Körös lalpartjába épített társulati szivattyútelepnél torkollik be a Kettős-Körösbe', az a sokszor emiitett gróf urnák hatóságilag engedélyezett öntözőtelepe pedig a Kettős-Körösnek éppen a jobb partja mellett és a Gyuladobozi hid alatt terül el, vagyis a gróf urnák az öntözőtelepe a Kettős-Körös jobbpartja és vagy 10—12 kilóméterrel feljebb fekszik, mint ahol az élővizcsacsatorna a békési szivattyútelepnél a Kettős-Körösbe beleömlik. Azt hiszem, hogy aki nem restel állításaim igazságáról személyes meggyőződést szerezni, már az eddigiekből is megítélheti, hogy nekem, vagy az ismeretlen cikkírónak van-e igaza ? No de tartozom még további helyreigazításokkal és a való tényállás elmondásával is. Az ösmeretlenség homályába burkolózott cikkírónak abban igaza lehet, hogy 85 méteres víz mellett a csabai öntözőtelep kénytelen az öntözésre használt vizet szivattyúzás utján a csatorna medréből kiemelni. Azt is feltétlenül aláirom, hogy ez a szivattyuzási művelet a csabai öntözöttrét érdekeltségének bizonyos pénzbeli áldozatába kerül. No de ebben még én semmiféle sérelmet nem találok, sőt ellenkezőleg: azt találnám igazságtalan és méltánytalan eljárásnak, ha a társulat érdekeltsége az ideiglenes érvényű szabályzathoz képest továbbra is eltűrné azt, hogy az élővízcsatorna összes vize a 86-os duzzasztás folytán egész nyáron át egyedül a csabai öntözőtelep részére köttetnék le, mert azt már két-három éven keresztül láttuk és tapasztaltuk, hogy a 86-os duzzasztás mellett Gyula város területén a fürdés után hasihagymáz-megbetegedések fordultak elő, Csaba város belterületén és Békés város belterületén pedig csak pocsolya és állóvíz volt tartható. Nem vezette tehát a szabályzatot megalkotó közgyűlési többséget Csaba és Békés községek ellen semmiféle gyűlölség vagy rosszindulat, hanem vezette tisztán a városok közegészségére való tekintet s az az osztó igazság, amely szerint a lehetőségig minden jogos érdeket ki akart elégíteni — és az a tudat, hogy egy vizi müvet eredeti rendeltetése és feladatától megfosztani nem lehet. Fabricius ezredes közöttünk... Becsületbirósági elnök volt. A tisztek bankettel tüntették ki. A magyar politikai élet közelmúltban letűnt felhős, veszedelmes időszakának egyik legelitéltebb szereplője BékéSmegyében időzött e hétnek elején. A csodás véletlen úgy akarta most, hogy ez a szereplő szinte hivatásszerűen, becsületbiráskodással töltse idejét, pedig a nemzetnek lesújtó Ítélete kitörülte őt valamikor azoknak sorából, akik az egyéni méltóságot érdeklő kényes ügyekben Ítélkezni hivatottak. Fabricius ezredesről beszélünk Arról az ezredesről, aki parancsszóra a honvédbakák élére állott s a Bécsből érkező óhajok szerint szétkergette a magyar honvédlegénység szuronyaival az országgyűlés képviselőti. Ki ne emlékeznék vissza erre a szomorú szerepre ? Keresve-keresték annak idején az erre legalkalmasabb embert. Voltak, akik — csakhogy elkerüljék ezt a megpróbáltatást, — lemondottak a tiszti kardbojt visaléséről. Voltak akik a legelképzelhetőbb ürügyekkel tértek ki e parancs teljesítése elői, mert nem akartak vállalkozni arra, hogy az alkotmányosan összehívott országgyűlést a fennálló törvények felrúgásával szétkergessék. Nemzeti szellemben nevelt derék magyar honvédtisztikarunkban már már nem találtak emberre, aki a törvények ismeretében s az alkotmány szentsége iránt táplált érzelmeiben ezt a rút szerepet elvállalni késznek nyilatkozott volna. Ekkor bukkant föl a Fabricius név, amely ismertté lett azóta mindenütt, ahol csak magyar szót tudnak. Am ez a név nemcsak a nemzet előtt volt annak idején gyűlöletes, hanem elítélően, beszéltek annak viselője felől azok a derék tisztek is, akik jobban szeretik hazájukat és az alkotmányt, mint a gesamtmonarchie bolondgombáiból készült pástétomot. Az idő azonban minden bajra jó orvosság s az az ember, akit egykoron egy egész nemzet mély gyűlölete és felháborodása goromba szidalmakkal bántalmazott, ma mint becsületbírósági elnök szerepel sok helyen. Nos, ez a Fabricius ezredes hétfőn Gyulára érkezett s újból egy katonai becsületbiróságnak elnöki székében láthattuk őt viszont. A lényeget, amely Fabricius ezredest ezzel a kitüntetéssel megtisztelte, nem ismerjük. De ebben a szereplésben nem is a becsületbiróságnak tárgyalási alapját képező anyag a lényeg, hanem az a tény, hogy az országgyűlés szétkergetője becsületbírósági elnök volt. Ezt adjuk hirül most olvasóinknak, miközben megjegyezni vagyunk bátrak azt is, hogy a polgári önérzet mégis csak más, mint amilyennek azt a kardbojt viselői hirdetik ... A történeti hűség kedvéért azt is megírjuk, hogy Fabricius tiszteletére Gyulán bankét vala . . . Kié a vámosút? A miniszter álláspontja. Békésvármegyében régóta foglalkoznak illetékes köreink azzal a kérdéssel, hogy a vámosutak kinek a javára törzskönyvelendők el ? Különösen Békéscsaba község magatartása tette aktuálissá ezt a kérdést, mert Békéscsaba község a magáénak, a vármegyei központ pedig a vármegye tulajdoná nak vallotta a vámosutakat. Most aztán Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztertől érdekes döntés érkezett Ambrus Sándor alispánhoz, mely szerint a vámosutak az állam javára törzskönyvelendők el s felhívja a megyét, hogy a baja—Csongrád -erdőhegyi útnak azon szakaszait, amelyek Gyula város belterületeire esnek, hagyja ki a törvényhatóság úthálózatából. A miniszter leiratának kivonatos részét ezekben közöljük: „Gyula rendezett tanácsú város területén levő törvényhatósági vámosutak törzskönyvezése alkalmából az 1906. évi október 9-én kelt alispáni felterjesztésében fölvetett ama kérdésre vonatkozóan, hogy a baja—csongrádi útnak azon szakaszai, amelyek ezidőszerint törvényhatósági utak, kinek javára törzskönyvelendők be, ezekben válaszolok: A több vármegyén átvonuló útnak állami közuttá való létesítésével az ezen útvonal részét képező vámos szakaszok is állami jellegűvé váltak. Azon körülmény pedig, hogy ezen útszakaszokat, mint vámosutakat, ezidőszerint a törvényhatóság kezeli, az utaknak állami közúti jellegét nem érintheti. Ezekhez képest a bajacsongrádi ut is az államé". Végül felhívja a miniszter az alispánt, hogy amennyiben ezt az utat felvették már a törvényhatóság úthálózatába, terjesszen javaslatot a törvényhatóság elé, hogy kihagyják azt a hálózatból. Egy morzsa — az éhezőknek. Jóváhagyott törvényhatósági határozas. Csak a tisztviselőkre nem gondolunk. Vármegyénk törvényhatósági bizottságának egyik nem régen megtartott közgyűlése megkönyörült a megyei dijnokok és szolgák sorsán s könyörületének olyképp adott kifejezést, hogy részükre drágasági pótlékot szavazott meg. Azok, akik ebben a két kézzel szórt jóindulatban részesültek, névszerint a következők : D e n h o f f István, D e n h o f f Antal, Csornák István, Kaudersz Sándor és Kocsondi János. Hogy mennyi az a „pótlék", amit most ezek a derék nadrágos proletárok elnyugtázhatnak majd, ne bántsa ez az olvasót. Számokban kifejezve oly parányi, hogy még a szem se lakna abból jól. Pedig ez a nyomorúságosan összeszáradt morzsa rég korgó gyomrokat akar kibékíteni a szánalmas és nehéz életviszonyokkal. Alkalmasint ez az intenció vezette a belügyminisztert is, amikor jóváhagyó záradékkal lekiidte tegnap a törvényhatósági bizottságnak morzsátosztó határozatát. A megyei központ hivatalos termeiben reggeltől napestig körmölő és jobbágyoskodó egerek tehát kaptak már egyen-kettőn liszthulladékot. Csak azokról felejtkezett meg a törvényhatósági bizottság, akiknek megélhetése épp az állásaikkal járó társadalmi kötelezettségek miatt nehéz és elviselhetetlen, akiktől sokat kiván, akiknek mindenikétől elvárja, hogy lelkiismeretesen és tudásának legjavával dolgozzon a megye érdekein, akiktől mindent kér, de akiktől sok esetben még az elismerését is megvonja : a tisztviselőkről. Eleddig nagy Magyarországon talán csak Békésvármegye áll egyedül, amelynek tisztviselői drágasági pótlékot nem kapnak. Egyebütt régen tudják már a méltányos törvényhatósági tagok, hogy az a tisztviselő is épp ugy érzi a megélhetés nehézségeit, mint más polgárember. De azt is tudják egyebütt, hogy a tisztviselő nem korrigálhatja meg gyomrát a mellékkeresetnek ezer és ezer válfajával, mint a kevésbbé exponált polgári állásoknak sok más képviselője. A folytonosan fokozódó drágaság napjaiban időszerű beszélni erről a kér désről. Az életviszonyok ma éppen 80 százalékkal terhesebbek, mint voltak annakelőtte s mi mégis azt kívánjuk, hogy az a tisztviselő ma is a régi dotátió ellenében teljesítse kötelességeit. Amikor mindenki a megdrágult életviszonyok miatt panaszkodik, Békésmegyében azt kívánják, hogy tisztviselőinka kedvezőbb megélhetési viszonyokban is éppen csak az életfentartás szükségleteinek fedezésére elégségesnek bizonyult fizetésből tengődjenek máról-holnapra. Ezzel nem segítünk magunkon. Legkevésbbé a vármegye érdekein, amelyek megkövetelik az anyagi gondoktól teljesen függetlenített tisztikart. Vármegyénk méltányos és a helyzet nehézségeit mérlegelni tudó bizottsági tagjaihoz apellálunk. Adjanak a tisztviselőknek is drágasági pótlékot. És adjanak annyival is inkább, mert ennek a pótléknak megszavazása semmi ujabb terhet nem jelent s a megtakarításoknak terhére iródik. Kolumbácsi legyek Békésmegyében. A gazdák veszedelme. Legyünk résen! Békésvármegye gazdáit nagy veszedelem fenyegeti. Kétegyházáról vesszük a hirt, hogy kolumbácsi legyek ellepték már Arad vár megy ének Békésmagyével szomszédos részeit s mindenütt nagy pusztítást okoznak. Ez a hir annál meglepőbb, mert az állatokat fenyegető eme veszedelmes legyeket az esős napok megszokták semmisíteni s ha a közelmúltnak bő esőzései után is jelentkeznek még ezek az állatok, ebből csak arra következtethetünk, hogy elszaporodásuk hihetetlenül nagy arányokat vett. De veszedelem fenyegeti vármegyénk gazdáit Bihar felől is, ahol szintén nagy tömegekben tűntek föl ezek a veszedelmes moszkitók. Ez a rész azonban nem látszik annyira veszedelmesnek mint az aiadi, mert ujabb jelentések szerint Biharmegye egyes községeiben ezek a legyek már el is pusztultak. Dacára eme aránylag kedvező jelenségnek, a veszedelmes moszkitókat nem szabad sem a gazdáknak, sem a hatóságnak könnyelműen venni, hanem a legerélyesebb óvintézkedéseknek alkalmazásával arra kell törekednünk, hogy elejét vegyük a veszedelem elharapozásának. Aradmegyében is, ahol eleintén csak helylyel-közel jelentkeztek ezek a veszedelmes állatkák, a lanyha ellenaktio következtében ugy elszaporodtak most, hogy a hasznos állatokat valósággal megtizedelik. A kolumbácsi legyektől még az embereknek is óvakodniok kell, mert csípésük ezekje nézve is veszélyes. A házi állatok közül leginkább a szarvasmarha, bivály és disznő érzik meg csípéseiket. Amint egy légy az állat szőre között utat tör magának, mind többen és többen tolakodnak utána, ugy hogy egy helyre csakhamar ötven-száz légy is fészkeli magát. E veszedelmes állatok gyökeres kiirtása majdnem lehetetlen. Ellenük legfeljebb csak az tehető, hogy kártételeiket csökkentjük. Ez pedig abban áll, hogy a háziállatokat megóvjuk támadásaiktól s az összecsípett állató ,at gyógykezelésben részesítjük. A Bánságban jól bevált az a védekezési mód, hogy a háziállatokat naplemente után hajtották a mezőre, de napfeljötte előtt ismét behajtották. | Nappal az istáló-ajtó elé erős füstöt I csináltak, hogy a legyek behatolását megakadályozzák. Sokkal nehezebb ennél a megtámadott állatot gyógykezelni. E csipés ellen specifikus szer nincs, csak olyan szere vannak, melyek a lázat és a gyuladást hűtik. Ez idei tavasz veszedelmesen kedvezett ennek a vérszopó légyfajnak, amely már Békésmegye határam pusztít. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Fordulat a válság dolgában. Az alkotmány-garanciák kérdése napok óta izgalomban tartja a közvéleményt. A levegő kormányválság hírével van tele s a koalíció ellenségei, a derék haladók, már előre győzelmi harsonát fújtak s tort ültek a „hazaárulók" bukásán. Ma azonban kissé lelohadt a kedvük. Híre futott ugyanis, hogy vége a válságnak. R király mát* aláirta az alkotmány~garaneiának egy részét, a másik részét pedig Budapesten fogja aláirni. A válság teljes megszűntét jelentaz is, hogy a hivatalos lap holnapi száma közli Justh Gyulának, Kosi suth Ferencnek, Günther Antalnak és Apponyinak belső titkos tacsossá való kinevezését. Békésmegye uj főispánja. Mint budapesti tudósítónk biztos forrásból értesül, Haviár Dánielnek Békésmegye és Hódmezővásárhely főispánjává való kinevezése befejezett tény. A képviselőház ülése. A mai ülésre szokatlan nagy számmal jöttek el a képviselők, aminek az a magyarázata, hogy megkezdik a vasutas javaslatok tárgyalását. Itt vannak a horvátok is s a gyorsírói korlát körül a horvát gyorsírók néznek kíváncsian körül. Az ülés elején a cselédtörvényt tárgyalják le, de itt nagyobb vitára nincs küátás. Az interpellációs könyvbe B u z a Barna, Barna Ödön és H i r t e ns t e i n Lajos jegyeztek be interpellációkat. Kossuth Ferenc beterjesztette a délvidéki vicinális vasutakról s^óló törvényjavaslatokat. Uj nemes. H u b a y Jenő hegedűművésznek, az orsz. magyar zeneakadémia tanárának és törvényes utódainak úgy a zeneművészet, mint a közjótékonyság terén kifejtett működése elismeréseül, a maj gyar nemességet a Szalatnyai j előnévvel díjmentesen adományozta a király.