Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-27 / 8. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 8-ik szám. Vasárnap, január 27. BEKESMEBYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZETÉSI DI.1 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor Icbct cuncgycdenbelul is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZK7 JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám ' Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Lemondott ? Nem mondott le ?.. Békéscsaba, január 26. A legnépszerűbb kormány ellenségei kiszabadították a vérebeket. Ki- \ szabadították, mert a nagy alkotások keresztülvitelére tett férfias Ígéreteket becsülettel állották a hatalmon ülők. S ez volt az, amitől megrettentek a sötétben ólalkodók. Világországot akar hozni a nagy kormány? Mi lesz akkor az éjji homály csuszómászóiból, amelyek aranyos, féreg-testükkel még mindig a miniszteri szék bársonyához csipeszkednek s lassan-lassan fölfelé kúsznak, hogy ellepjék újra azt? Mi lesz velük? Mi lesz velük? S a po'itikai rossz-szellemnek egy aljas botrány hullámaiba akarták fojtani a legnemzetibb kormány népszerűségét. Hiábavalónak bizonyult ez az erőiködés. A nemzet erős és a mai kormány mögött a nemzet hatalmas csatasora áll. Ezután következtek a vérebek. A nemzet legjobbjait ott marták, ahol rájuk találtak. És az csak természetes, hogy a leghatalmasabb, legerősebb és legfélelmesebb harcosra szabadult legutóbb mindannyi. Egyszerre nem végezhettek az egész kormánnyal. Egyenként igyekeztek tehát legrágni tagjairól a közbecsülés nimbusát. Ennek következtében egyszemélyi ügy.amely rendes körülmények között sohasem mérgesedhetett volna el ennyire, különböző körülmények behatása alatt komolyabb •fordutatot vett, mint várható volt. Az izgalmak fenyegető percében figyelembe kellett venni mindenkinek, hogy a dolgok ilyen fordulata csak azoknak lehet kellemes, akik még mindig hisz- ; nek a feltámadás lehetőségében. Azoknak lehet kellemes, akik ott ólálkodnak a koalíció küszöbén, hogy a hatalmat bármely pillanatban átvegyék. Csak azok örülnek ezen, akik tudják, hogy a mi gyöngeségünk az ők erőssege. szerint Wekerle Sándor miniszterelnök aző lemondó levelét vitte magát Bécsbe. Am ez a bukás csak erősségét adjon a koalíció barátainak, akik ne felejtsék el, hogy az igazi harc csak most veszi kezdetétj. . . Aki nem hiszi ezt, olvassa el a bécsi lapok kárörvendő cikkeit. Olvassák el és győződjenek meg arról a kárörvendő hangról, melylyel a Po

; lonyi ügyét közönségüknek feltátalják és belátja majd minden olvasó, hogy a mi személyi civódásaink Ausztriának és a belső ellenségeknek positióját erősiti. Sőt undorral kell félre dobni a magyar újságok egyikmásikát, mert oly hangon tárgyalnak teljesen légből kapott rágalmakat, amely hangot magyar ember undor nélkül nem hallgathat. Hogyne imának igy, amikor azt az embert támadták, aki mindig a koalíció első soraiban harcolt, akit harmincötéves képviselősége alatt sokszor támadtak, de legyőzni egyszer sem tudtak, aki a koalíció faltörő harcosa és aki mindig erős akarattal, tisztes igazsággal verte vissza támadóit. De most, midőn a miniszteri székben ül s midőn ez állás terhei a védelmet nehezítik, most aztán diadalmas harcitort ülhetnek fölötte. Megbuktatták őt a rágalmak. Egy embert buktattak meg, pedig a cél az volt, hogy az egész koalíció bukjon. Ezt azonban nem érték el s épp ezért el lehetünk készülve arra, hogy a támadások újfent megujulnak. Sorra kerülnek a többiek is. Csak várjunk, várjunk . . . Polónyi Géza megszerzi tehát azt az örömet, hogy lemond állásáról. Hir A törvényhatóság közgyűlése. JUj szolgabíró Orosházán. Ügyek a tárgysorozatból. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága február hó második felében tartja ez évben első rendes közgyűlését. E közgyűlés tárgysorozata meglehetősen rövid lesz s a beérkező ügyek aligha adnak ezúttal sok dolgot a bizottsági tagoknak. A tárgysorozat legfontosabb pontját ez orosházai I osztályú szolgabírói állás betöltésének kérdése fogja megadni. Ez az állás V a n g y e 1 Sándor elhalálozásával üresedett meg s értesülésünk szerint kemény küzdelem fog kifejlődni elnyeréséért. Az orosházai szolgabírói állásra három komoly pályázót emlegetnek. Első helyen Deb receni Lajos békéscsabai, Jes zens zky Elek orosházai s végül S o 1 c Ferenc szarvasi Il-od osztályú szolgabirákat. Ha e három pályázó valamelyike választatnék Vangyel Sándor utódául, jakkor egy Jl-od osztályú szolgabírói állást is be ke

1' tölteni. Erre az állásra csak egyetlen komoly pályázó van: dr. Margón yai Gyula .,tb. szolgabíró, aki legidősebb közigazgatási gyakornoka Békés megyének. Az átiratok között érdemesnek tartjuk fölemlíteni Biharvármegye törvényhatóságának megkeresését az analfabéta lapszerkesztők okvetetlenkedésének megakadályozása tárgyában. Ezidőszerint úgy vagyunk ezekkel az urakkal, hogy felelősséget vállalnak oly cikkekért, amelyeket nem ők írtak s jó pénzért törvényt is ülnek a cikkíró helyett. Tapasztalhattuk ezt az állapotot főleg a szocialista és nemzetiségi sajtó területén. Biharvármegye most törvényhozásilag kéri e lehetőségnek megszüntetését s kéréséhez valószínűleg Békésvármegye is hozzájárul. Andrássy Gyula belügyminiszternek a bihari sáp dolgában kiadott körrendeletét ismertettük már lapunkban. Ambrus alispán nem akarta ezt a rendeletet kéz alatt elintézni s a közgyűlés elé terjeszti azt. Ebben az ügyben elkészült már a határozati javaslat is, amely kifejezést ad annak, hogy Békésmegyének a múltban sem volt olyan tisztviselője, aki sápot fogadott volna el. Sopron város törvényhatósága a hadügyi költségek további emelése ellen tiltakozik s hasonló állásfoglalásra hivja fel köriratában a társtörvényhatóságokat is. Békésmegye csak hazafias kötelességet teljesít akkor, amidőn pártolólag járul a soproni határozathoz. Ugocsa vármegye törvényhatósági bizottsága azzal fordult Békésmegyéhez, hogy a bírósági végrehajtók államosítása érdekében a békésmegpei törvényhatósági bizottság is hozzon határozatot. S végül az Országos Magyar Gazdasági Egyesület keresi meg vármegyénk törvényhatósági bizottságát, hogy a munkássztrájkok orvoslása tárgyában irjon fel az ország képviselőházához. Békésmegyei Közlöny tárcaja. Esküvő. Eleven mirtuszig a homloka körül De a kényszer mosoly vértelen ajakán Megkövesül. Kis kezében fehér rózsacsokor reszket, Szeme szögletében fojtott könnyek árja Igazgyöngyöt perget. S megy az esküvőre — onnan palotába, Fényes szolgasereg parancsalt várja, Gyöngéden vezeti hites ura, párja Fehér lakosztályba. De az asszony lelke olyan messze, távol Egy kis padlásszoba tájékán barangol, Ahol irás fölé hajlik egy poéta, hogy szíve bánatát, Fájó csalódását Rímes dalba sírja. Hűtlen lány a hősnő, gazdag úr a nyertes És egy szegény költő a szánandó vesztes Azok fészket raktak, ő emitt didereg, Oh, bár tudnák mi az, tűrni a hideget? Fázni, mindig fázni és álmokat látni, Meleg ölelésről, csókról delirálni. Fényes palotában egy ifjú Asszonynak, Gyötrelmesen kínos önvádjai vannak. Irtózik a lelke, átborzong a teste, Ajka nem kívánja mézét a csóknak, Kis keze megremeg az ura kezében, Halk hangja reszket az izgalom hevében: Oh ne közelítsen! Mást szeretek! magát sohase szerettem ! j A poéta alszik . . . ' Feje ráhajolva a verses papírra, Álmában most boldog, szive forrón dobog, Szerelmese karja melegen öleli, Szerelmese ajka lángolón csókolja És immár nem fázik, Míg az ifjú asszony csipkés habpárnája Bűnbánó, vezeklő Könny patakban ázik. ZALAY .VASA. A szép Zlatica. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Szász József. Farsang felé járt az idő. — A meteorológusok, mintha csak összebeszéltek volna, kritikus napokat jeleztek s ezúttal nem vallottak szégyent tudományukkal. Kemény hidegre fordult az | idő, hogy csontkeményre fagyolt az országút göröngye s sziklakeményre a folyó vize A fákról lepotyogtak a verebek s százával feküdtek élettelenül az országút mentén. A hó csikorgott az emberek lába alatt s dideregtek az égen a hidegben a csillagok. Dideregtem én is. Vártán állottam a város egyik legnépesebb utcáján, az adóhivatal előtt. Őriztem az állam pénzét, hogy rossz emberek el ne lopják, a mit a végrehajtók szegény emberektől behajtottak. Az éj leszá'lott már, de még messze az éjfél, amikor felváltanak. Örökkévalóság ilyenkor minden negyed óra. Csend, nyugalom mindenfelé, mintha kihalt volna a város. A gázlámpák sápadt fénye rászóródik a fehér hómezőre, melynek pelyheit, szemcséit ezer, meg ezer színben villogtatja, csUlogtatja. Fel — s alájártam az őrhelyen. Abba hagytam, meg újból elölről kezdettem az unatkozást. A jó isten a megmondhatója, hányszor mondottam el magamban az egyszeregyet s hányszor számítottam ki, hogy mennyit lépek egy perc alatt s igy mennyit kell lépnem egy óra alatt, amikor felváltanak. Sehogyse akart telni az idő. Az a rossz tulajdonsága meg van, ha tolnád előre: nem siet, — ha szeretnéd megállítani : elröppen. Elnézegettem a szürke semmiséget: elábrándoztam. Emlékezetem visszakalandozott a múltba, mely szépnek, kedvesnek tünt fel. Miért? magam sem tudom. Talán azért, mert elmullott, s a múltnak bajait, vesződségeit leghamarabb foledi a halandó. Ábrándjaimat zongora s ének hangja zav?"ta meg. Mélabús akkordjai a dalnak a szemközti földszintes ház ablakán szűrődtek keresztül. Tompán, mint távoli vihar zúgása és fájdalmasan, mint a kedveseiket siratóknak halotH éneke. Figyelni kezdetem. Fürkésző tekintetem a ki világított ablakra esett. A fehér csipkefüggönyön keresztül beláthattam a szobába. Madonna arcú, szőke leány ült a zongoránál. Egyike a legszebb női arcoknak, melyeket életemben láttam. Könnyezett s könnyei leperegtek alabastrom arcán. Szomorú magyar dalt játszott és énekelt: Kisérj ki rózsám siromig Az örök nyugalomig. Lebillincselve állottam egy helyben s tekintetem rászegeződött az igéző tüneményre. Kíváncsi érdeklődéssel hallgattam a temetési ének dallamára emlékeztető dalt s azon csudálkoztam, hogyan énekel ez a leány magyar dalt, hiszen Zágrábban magyar szót is aíig lehet hallani. Néhány pillanat múlva elhallgatott a zongora ... A leányka dala fuldokló zokogásba veszett. HMelen kezébe kapott egy arcképet s csókjainak özönénével árasztotta el. Majd ráborult a zongorára s ott sirt keservesen, mint párját vesztett vadgalamb a jegenye száraz ágán. Mélyen meghatott a leányka szenvedése. 'Gyötört a kíváncsiság: ki lehet ez a gyermek s mi nagy bánata lehet szivének, hogy zápormódra hullnak könnyei ? Sirolin EraeU a «ria< <• • tefMfyt, •efraO*tcti a kBkOcM. WUrttM, 4Jdl Izzadást Tütíobjiögseíjek, uiuíük, szamarköhög&s* skrofulozis, fnf.ucr.za ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof .,Roche" eredeti csomagolánt. F. ilofi'mann-La llacUv. <Jo. ÜJascI (SrajcJ. „Roche" Kapkató •rr—i rendeletre a fyófyiiírUílibán. — Ara üvetenkint 4.— korona.