Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-24 / 7. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 7-ik szám. ¥ Csüt

örtök, január 24. ír BEKESMEGTEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éwnegyedenbcliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SA.ILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Felfordulás a politikában. Eseménye van a politikai világnak. Egy rosz miniszter megbuktat sok jó minisztert is. A rendszeres vádaskodás, melylyel Polónyi Gézát, az igazságügyminisztert illették, meggyanúsította az egész kabinetet. A dolgok rendjéből folyik, hogy azok, akik egy megvádolt emberrel közösséget látszanak fentartani, szintén kereszttüzébe kerülnek a gyanúsításoknak és rágalmaknak. Innen van, hogy Polónyi miatt az egész kabinet állandó célpontja volt a haladó-párti maffiának, amely irgalmatlanul röpítette ki odújából nap-nap után vádjait és rágalmait. Természetes következménye volt ezeknek a dolgoknak az, hogy Polónyi Gézát esküdtbíróság elé kényszeritették minisztertársai, de az igazságügyminiszter „házilag" intézte el ügyét és az alkotmányválság idején Schönberger Béláné bárónőhöz az alkotmányos kibontakozás érdekében intézett levelének történetéhez azt is hozzáfűzte, hogy erről a megkeresésről mindenki tudott a vezérlőbizottságban. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter tiltakozott emez állítás ellen s miután neki elejétől kezdve az volt a meggyőződése, hogy Polonyi csak a biróság előtt tisztázhatja magát, kijelentette. hogy Polonyi Gézával nem marad többé egy kabinetben. Andrássy a leghatározottabban elitélte, hogy a függetlenségi-párt konferenciájáról adott hivatalos jelentés ugy tünteti föl a pártot, mintha Polonyi Gézának Békéscsaba, január 23. bizalmat szavazott volna. Tiltakozott az ellen is, mintha ő Polonyi Gézának Schönberger Béla bárónőhöz intézett bécsi leveléről tudott volna. S mert Polónyi Géza nem bírható rá, hogy tárcájáról lemondjon, ő, Andrássy Gyula gróf távozni fog. Ezek a bonyodalmak maguk után vonták gróf Zichy Aladár lemondásának hirét is. S ebben a nagy felfordulásban az egész kormány lemondásának híre is kolportálva lett. Érdekesen vélekednek a Polónyiügyről Bécsben is. Egy fővárosi újság S t e i n Ferencet, az alldeutschpárt vezéremberét kérdezte meg e tekintetben telefonon. Stein kijelentette, hogy az a „skandalum", amelyet Polónyi Géza idézett elő sötét szereplésével, világraszóló. Egyszerűen námulatos — mondta Stein — hogy Polónyi Géza igazságügyminiszter lehetett egy olyan előkelő államban, mint Magyarország. Az ilyen ember minisztersége sárba tiporja az egész ország tekintélyét és kompromitálja a függetlenségi eszmét is. Az a szerep, ameiyet báró Schönbergerné felhasználásával játszott — Stein szerint méltóan jellemzi az egész Polónyi karaktert. Bécsben élénken érdeklődnek a fejlemények iránt. Beck báró, az osztrák miniszterelnök, tegnap telefonon kérdést intézett Wekerléhez, igaz-e, hogy Andrássy Gyula gróf a Polónyi-ügy miatt lemondott? Wekerle tagadó választ adott, de megjegyezte egyben, hogy a Polónyi-ügyről legközelebb | gint felhők tornyosulnak. A legújabb informálja a bécsi köröket. | fordulatokról szóló híreket távirati roA politikai égboltozaton tehát me- | vatunkban találja meg az olvasó. Béke a vármegyén. Berényi Ármin az igazságért. — Sajnálkozását fejezte ki tévedései miatt. Egy kinos ügy lovagias befejezése. Vasárnap délelőtt váratlan fordulatot vett az az ügy, mely az „Egyetértés"ben megjelent gyanúsító közlemény miatt nagy felháborodást keltett Békésvármegyében. A törvényhatósági bizottság ellen intézett támadás s a tisztvilők alaptalan megrágalmazása, ami évek óta rendszert képez már e törvényhatóság területén, méty visszatetszést keltett minden körben s kifejezést is adtunk már azon többségi véleménynek, hogy ezt a rendszert végrevalahára meg kell semmisíteni a rágalmazások b.ydra- fejét szét kell tiporni. Most azonban örömmel jelezhetjük, hogy a törvényhatósági bizottságnak nincs többé oka a megtorlás gondolataival foglalkozni, mert Berényi Ármin dr. gyulai ügyvéd, aki ennek az irányzatnak vezetője és egyik képviselője is volt, oly lépésre határozta el magát, amely nagyrabecsülendő követetkezményeivel megteremteni hivatott a munkás és összhangzatos egyetértést, tisztviselők és a törvényhatósági bizottság prözött. Szombaton délután két ur kereste föl dr. F á b r y Sándou főispánt. E két ur dr. Berkes Sándor kórházi főorvos és lovag W e i s z Mór gyárigazgató voltak, akik Berényi Ármin dr. megbízásából azt kérdezték Fábry Sándortól, majd Ambrus Sándor alispántól, hogy nem-e volna kifogásuk az ellen, ha alkalmas formát keresnének a tisztikar és Berényi Ármin dr. közötti nézeteltérések kiegyenlítésére ? Fábry Sándor és Ambrus Sándor alispán kijelentették azt, hogy a vármegye közönségének érdekében örömmel tudomásul veszik ezt a készséget. Másnap délelőtt 11 órakor aztán dr. Berényi Ármin ügyvéd fölkereste dr. Fábry Sándor főispánt ós sajnálkozásának adott kifejezést eddigi ténykedései fölött, amelyek megzavarták az együttmunkálkodást. Kijelentette, hogy ez az alaptalan viselkedés téves volt, helytelen volt s hogy ezzel egyszer s mindenkorra szakítani kiván. Végül kijelentette azt is, hogy az «Egyetértésiben megjelent cikknek nem ő ugyan a szerzője, de bevallja, hogy a cikk megjelentetésében része volt. Sajnálja, hogy ez a közlemény megjelent s jóvá kívánja tenni elhamarkodott hibáját azzal, hogy a tisztviselői kartól és a törvényhatósági bizottságtól a történtek elfelejtését kéri. Később Ambrus Sándor alispánt kereste föl Berényi Ármin dr. s megismételve szavait, arra kérte őt, hogy minderről a vármegyei tisztikart is értesítse. A rég óta húzódó ügynek örvenFényes pálya. Hajnal volt, hogy kocsira tettem Szép kis menyasszonyom. Én voltam-e boldogabb? avagy Ő volt-e: nem tudom. A csillagok még fenragyogtak Bár tört fény nyel sokan, Es szólottak : « Elmehetünk már, Láttuk őt boldogan.» Fejünk felett megzendült a dal, Pacsirták dalai: « — Van szerelem* —, zengték vidáman, ''Es apostolai /». Hajnali szél gyors repüléssel Élénkbe sietett: « A tenger küld, örök mélysége Üdvözöl titeket.» A nap örömsugárzó arccal jelent meg keleten : "Had árasszam reájuk minden Sugaram, melegem.» Csillag, madár, szellő, nap, mind azt Hirdették, kedvesem : A földön csak egy pálya fényes, Es az a szerelem ! Dalmady Győző. A szedlósi kisértet. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tácája. — Irta : Béressy Géza. Liptó-óvár alatt, a szedló dombon régi várnak mohos kövei emelkednek ki a buja pázsit közül. Az idő zománcával bevont kőóriások tetején nyugodtan fújja mélabús danáját Szvatopluk ivadéka s mialatt a hajdani Marahánia területén nyájai legelésznek, lelki sze mei előtt elvonulnak a régmúlt kor szájrúl-szájra adott mondabeli alakjai s képzeletében ma is látja ezüstös holdfénynél a Sostriche fodro3 habjaitól mosott partszélen, fehér lepellel borított mesebeli királyleányt, aki ott bolyong a vár omladékai között s keresi a megváltást, az ártatlan ifjút, aki őt karjaiban átviszi a rohanó patakon, hogy megkapja az elátkozottat, mesés kincseivel együtt. A Tátra ' erdő-koszoruzta hegyei közt Szedló várában nagy a harci készülődés. Hlyniki György, a hatalmas várúr hadat izent a szomszéd vár urának Zuberecznek, még pedig azon fontos ok miám, mert Zuberecz uram nem tudta kellőleg méltányolni az enyémtied közötti különbséget. Mikor ugyanis Hlyniki a Galiciai-ut mellett portyázás közben a betóduló görög és örmény kereskedőktől néhány zsák portékát és egy pár lovat „vámolt" s ezek beszállításával két szolgáját bizta meg, jómaga a harácsolás közben megszomjúhozván, előre nyargalt az ut porát torkáról leöblinteni, Zuberec a szolgákon jobbágyaival rajta ütött s tőlük a szerzeményt maga részére „vámolta" el. Midőn a félholtra vert szolgák ezt a szerencsétlenséget Hlyniki uram tudomására adták, ez éppen egy cinkancsó bort tüntetett el hatalmas torkába, az üresen maradt cinkancsót pedig további emlékezés okáért akként találta a szerencsétlen hirvivő fejéhez indítani, hogy az menten — búcsúzás nélkül — a másvilágra költözött, hátrahagyván a balsorsban osztályos társát István szol. gát, aki pedig szintén azt várta, hogy a földön pihenő kancsó most már az j ő fejéhez vándorol. Hlyniki uram azonban meg elégedett azzal, hogy István jobbágyat a sárga földig leböcsmérelte. Amikor pediglen kellőleg kifújta magát, megsemmisülten rogyott le a nehéz tölgyfa-karosszékbe. Jó idő telt bele, mig magához tért. — Oh a gazember! — ez a megtiszteltetés t. i. Zuberecnek szólt — hogy ráéhezett a más keserves szerzeményére. No de meg állj, drága lesz neked még az örmény vámja. — Hát te mit állasz itt! förmedt rá a még mindig szeppegő jobbágyra. — Várom nagy jó uram parancsolatját, felel a szolga reszketve. — Ugy ? Na hát előbb is vidd ki innen ezt a dögöt, — a meghalt Jánosra mutatva — azután verd félre a toronyba a harangot. István ölre kapta osztályos társát s le vitte a várudvarra, aztán felmászott a várbástya tornyába, ahol egy gyanús uton szerzett jókora harang lógott egyedül, árván. Annak a nyelére rákötött egy zsineget és kezdte kegyetlenül kongatni. Ez volt ugyanis Szedló várában a harci riadó. Pár perc múlva megélénkült a vár alatt elszórt néhány falu. Különböző, meg nem állapitható származású fegyverekkel ellátott vár-jobbágyok siettek a vár piacára. Mivel hogy jól tudták Hlyniki uram szokását, hogy késedelmes jobbágyait egy kissé karóba szokta húzatni. Mikor már együtt volt vagy hétszáz ember, Hlyniki uram elmesélte nekik azt a hajmeresztő eseményt, amely szerint Zuberec elrabolta az ő keservesen szerzett vagyonát. Ez pedig bosszút kiván, még pediglen olyat, hogy még az utódai is rá emlékezhessenek. Ennek okáért felhívta az ispánjait — néhány marcona alakot s haditanácsot tartott velük. A haditerv az volt, hogy az éj leple alatt csöndesen elvonulnak Zuberec vára alá s a magukkal vitt létrákkal a falakat megmásszák s aztán a mit sem sejtő Zuberecet álmában meglepik, megkötözik, aztán máglyára téve megégetik. Zuberec várát a földnek poráig lerombolják, amit megtalálnak, elviszik Szedló várába. A hadnagy ispánok a tervet kivihetőnek találták, nyomban közölték is az összegyülekezett „harcosokkal". A „harcosok" rögtön készek voltak a hadjáratra, mert bár végtelen kegyetlen, durva volt is Hlyniki, mégis a „szerzeményből" mindig juttatott hü jobbágyainak valamicskét, ami mégis könnyebb volt, mint kasza-kapával keresni meg a betevő falatokat. Ez lévén ugyanis az akkori kor általános felfogása. Jelszava pedig: „aki bir, az mar". A hadi tanácskozás Szedló vára cintermében folyt le. Hlynikin s az ispánokon kivül néhány légy ődöngött csak a nagy teremben. Azaz hogy csak ugy látszott mintha senki sem lett volna ott, mégis a nagy pohárszék mögött mintha egy vékony, halvány arc szorongott volna. Ez az arc nagyon hasonlított az özvegy várúr egyetlen leányára — Marcsára. Miután pedig a hatalmas pohárszék mögött tényleg Marcsa rejtőzött, — testestől lelkestől; — persze hogy végig hallgatta az egész haditervet Mikor a hadnagyok távoztak, Hlyniki nyugodtan hajtott fel két kupa szőlő nedvet s a kupát sarokba vágva, végig dőlt a földre dobott medvebőrön. Néhány perc múlva hatalmas hortyogása tanúskodott róla, hogy erőt gyűjt a „támadásra" A nagy cinteremből pedig kisurrant egy halvány arcú leány. — — — — Kívülről hatalmas csattanással záródott be a cinterem nehéz tölgyfa ajtaja . . . Zuberec várában csöndesség honol. A fiatal, csinos várúr a bástya fokon