Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-04-18 / 30. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. április 17. katalmas vállalkozási szellem, amely első sorban van hivatva ipart teremteni és emelni, a mi perifériánking nem hatolt el. Az ipari munkásviszonyok az egész kerületben a legrosszabbak voltak az 1906. évben. A munkásszervezetek s különösen a fővárosban székelő központi szervezet expoziturái egész éven keresztül minden alkalmat megragadtak arra, hogy a munkások hatalmi túluralmát éreztessék. Igazán pusztító hadjárat volt ez, melyben az irányzat változatlanul az egész vonalon az volt, hogy a műhelyben vagy a vállalatnál ne a munkaadó rendelkezhessék, hanem a munkásszervezet. A mult évi munkásmozgalmakat általában az jellemezte, hogy azok feltűnő módon a munkások rendelkezési jogának a műhelyekben való kiterjesztésére irányultak, ami minden esetben a munkaadó rendelkezési jogának csorbításával és megcsonkításával járt. ' Az általános pénzviszonyok a lefolyt évben jelentékenyen feszültek voltak. ' Már az előző esztendő során meglehetett állapítani, hogy a pénzbőség korszaka véget ért s az 1906. év ugyanezt a tényt domborította ki. A helyzetet két szóval lehetett jellemezni : pénzszűke és pénzdrágaság. Világszerte' mutatkozott ez a jelenség, melyet arra az okra vezethetni vissza, hogy az előző évek tevékenysége a nyugati iparállamokban nagyarányú munkásság kifejtésére bírta az érdekelteket s ennek következtében a pénzkészletek rendkívül megapadtak. Tény, hogy különösen az év második felében s leginkább utolsó három hónapjában a nemzetközi pénzpiacon olyan feszültség uralkodott, amilyen évek hosszú sora óla nem tapasztalható. Az itt röviden elmondott és részben a jelentésből szószerint idézett főbb szempontokat a jelentés mindenütt világosan beszélő statisztikai adatokkal támogatja. Felölel ez a könyv mindent, ami a mezőgazdaság, kereskedelem és ipar terén az elmúlt évben történt s megérdemli, hogy az érdekeltek ós érdeklődők a leggondosabban áttanulmányozzák. Gyula város költségvetése. Az adófizetők méltatlankodnak. ' A „Békésmegyei Közlönynek" az a cikke, melylyel a gyulai administrátorok kolosszális gazdálkodását ismertette meg az olvasókkal, élénk diskusszió tárgyát képezi Gyula városában. Ezeket a titkokat régen sejtették már a gyulaiak s hogy mindezideig nem foglalkoztak azokkal, az csak annak tulajdonitható, hogy a gyulai polgár vakon bizott elöljáróinak lelkes ügyszeretetében. Igaztalanok lennénk, ha a mostani uj rendnek egyéniségeit is egy kalap alá boritanók a régiekkel. Gyula város mai polgármestere iránt teljes bizalommal viseltethetnek a polgárok és nem kevésbbé érdemesek a megbecsülésre és bizalomra azok a tisztviselők is, akik L o v i c h Ödön dr. polgármesternek szorgalmas segítőtársai abban a nagy munkában, mely a régi büuök pótlását és helyrehozását tűzte ki céljául. Ámde ezek a tisztviselők már a régi éra alatt Gyula város szolgálatában állottak s szót ejtvén a régi bűnökről, akaratlanul is kapcsolatot, összefüggést keres a szemlélő az akkori administrátio és a mai tisztviselőknek egyik-másika között. Gyula város régi administrátiojának bűnei miatt ezek a tisztviselők is felelősségre vonhatók erkölcsi tekintetben. Miképp nézhették például szó nélkül azt, hogy a város néhai polgármestere valósággal elpocsékolja a város javainak bizonyos részét s miképpen titkolhatták azt, hogy a költségvetés kereteinek folytonos és fokozatos túllépése által előállott mintegy 50.000 koronányi különbözet, éveken keresztül különböző pénztárakból fedeztessék, csakhogy titokban maradhasson! ? Egy város financiális érdekeit ilyképpen kockáztatni ós veszélyeztetni, egy város anyagi javait ilyen könnyelműen kezelni, — mint ahogy Dutkay Béla volt polgármester s a Dutkayrezsim tette: nemcsak felületesség, de határozottan bűn is. Tetézte a bajt, hogy a gyulai képviselőtestület nem állott mindig hivatásának magaslatán. Ha néha-néha tevékenykedett, akkor is személyeskedéssel ütötte agyon a tanácskozások jórészét. Bekerültek ebbe a képviselőtestületbe ezelőtt mindenféle elemek, csak olyanok nem, akik komolyan láttak volna feladatuknak megoldásához. Az úgynevezett „hangos gégék", melyeknek elokventiája kitűnően érvényesül a személyek megtámadása körül, csupán csak ebben a képviselőtestületben nem vettek észre semmit s egy uj éra kellett ahhoz, hogy napfényre kerüljenek a régi bűnök. A pótadó-emelós veszedelme előtt álló polgárok ma értekezletet tartanak. Ez az értekezlet részletesen meg fogja tárgyalni a követendő irányokat s foglalkozik majd azokkal a kérdésekkel is, amelyek elhárítani alkalmasak a polgárság anyagi megterhelésének s az ebből előálló kimerülésnek felhőjét. Gyula város polgárságát tehát teljesen elkészülten találja az e havi közgyűlés, amely viharosnak s különös órdekességünek jósolható. Az öntözhető rétek tanulságai W • M //• es lovoje. — Két cikk. — I. Vármegyénkben az öntözhető rét — a békéscsabai — most 7 esztendeje létesült. A hét év arra, hogy az öntözött rétekről végleges vélemény legyen mondható, — a leszűrt tapasztalatok alap án — kovés, viszont azonban sok tekintetben a jövője az ily berendezett réteknek már előre látható. A napokban a földmivelésügyi minisztériumban tartott értekezlet az ily berendezett réteknek a jövőjével foglalkozott. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyították, hogy a különben is erősen szikes vegyületü talajon létesített öntözött rétek fűtermése visszaesik s a termés biztosítására első sorban is sok-sok trágya és műtrágya szükséges. A trágyázáson kívül szükséges az ily berendezett réteket fokozatosan feltörni s újra vetni. Mert mi sem zsarolja jobban ki a talajt, mint az öntözéssel való haj tatás s a külömböző íűnemek sem élnek soká, mert ha évelők is, a folytonos kaszálás miatt magba nem mehetnek s igy visszapótlásul magot nem is hullajthatnak a termő talajra. — Ezek igazolásául felhozom először azon tábla termésátlagát, amely felültrágyázva, s viszont másodsorban azon tábla termésátlagát, amely feltörve s újra vetve lettek. A 27. számú tábla első évi termése kat. holdanként 12 q, második 28 q, harmadik 32 q, negyedik 28 q, ötödik 26 q volt. Az ötödik s hatodik év telén ezen tábla istálótrágyával lett felültrágyázva, s a hatodik üzemi évben kat. holdanként a terméshozam egyszerre 40 re emelkedett. Hogy az igy felültrágyázott táblán a trágya ható ereje hány évre terjed ki biztosan még nem lehet tudni, azonban hozzávetőlegesen 4—5 évig. A feltört ós újra fümag-keverékkel bevetett táblák terméshozamára, illetve annak emelkedésére szép példát nyújt a 20-as számú, szintén 4 kat. hold térmértékű tábla. Ezen tábla eredetileg lucernás-tábla volt s első évi kat. holdankénti terméshozama 8 q volt, második 18 q, harmadik 54 q, negyedik i évi terméshozam már csak 30 q volt. 1 Ez év telén a tábla, miután termésben ily nagy volt a visszaesés, feltöretett s az ötödik év tavaszán fümag-keverékkel lett bevetve s még ugyanazon évben 25 q kat. holdankénti szénatermést hozott. A hatodik évben, tehát a gyep vagy fümag-vetés második évében, a kat. holdankénti szénatermés 54 q-ra emelkedett. Láthatjuk ebből, hogy az öntözhető réteket erősen trágyázni, forgóba beosztva feltörni s újra bevetni kell. Kevés gazdaság van azonban abban a helyzetben, hogy elegendő istáUó-trágyát nélkülözhet a rétjére s e helyett műtrágyát kell alkalmaznia. Az orsz. növénytermelési kísérleti áPomás a mi rétünkön kezdettől fogva mutrágyázási kísérleteket állított be s szép eredményeket mutatnak fel a kísérletek. De nem is ezek ismertetése volna célunk, mint inkább az, hogy az ily berendezett rétek okszerű gazdálkodása hova volna fejleszthető ? Az előbb emiitett értekezleten Áchim Gusztáv békéscsabai mérnök vetette fel azt az eszmét, hogy nem lehetne-e az öntözhető réten tehenészetet berendezni? Tényleg a réten az ily tehenészet számára minden termeszthető s közgazdasági kihatása is számottevő lenne. A növendékjószág el volna adható, a tenyész-anyag a gazdaközönségnek rendelkezésére állana, a tej itt volna értékesíthető, ahol különben is a tej drága, rossz és kevés. Ez annál is inkább megoldható volna, mert a 178 kat. hold berendezett öntözött rét mellett 38 kat. hold berendezett öntözhető legelő is van. Az eszme szép is, jó is, hasznos is és kérdem most már, nem lehetne-e a tehenészetet a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület vezetőségével karöltve létesíteni? Gazdasági egyesületünk agilis vezetőségének rendelkezésére áll a nagy összegű szarvasmarha beszerzési-alap. Nem lehetne-e a tehenészetet alapanyag beszerzésével ugy létesíteni, hogy csak a növendék-jószág adódik el évről-évre a békésvármegyei gazdaközönségnek ? Ez eljárás közgazdasági kihatása idővel nagyon számottevő lenne. Ily módon nemcsak egyfajta, vagy tájfaj-tehenet és bikát lehetne beállítani, hanem többet is s a gazdaközönség kipróbálva, tapasztalva az egyes fajtákat, idővel megállapodhatna egy bizonyos faj tovább-tenyésztésében. Természetesen ez csak a község, a földmivelésügyi minisztérium s a megyei gazdasági egyesület közös igyekezetével volna létesíthető ugy, hogy már eleintén is nem 10 darab, de 50 darab tehén s a megfelelő számú bika és több növendék-jószág volna beállítandó. Hogy minő módozatok mellett volna ez létesíthető ? ma még erről beszólni korai, de egy kis jóakarattal könnyen megtalálhatók az érintkezési pontok, csak az illető intéző köröket kell, hogy áthassa — ugy mint eddig is — a közérdekért való munkálkodás, együttműködés hathatós igyekezete. Hiszem és bizom abban, ha két ily erkölcsi testület —• kik amúgy is a közért munkálkodnak — összefog, a tervet ilyen, vagy más módon megvalósíthatják. ' w. I. A tótkomlósi pánszlávizmus. Szenzációs ítélet előtt. Nagy port vert föl annak idején H r d 1 i c s k a Lajos tótkomlósi evang. lelkész ügye. Ez az ügy időnkónt visszakilomótert. Egyszer aztán Sándor bátyánk nagyot sohajtott, a mint a lágyan ringó buzátengeren végiglegelteté szemeit. — Gyönyörű föld ez a mi hazánk! — Az igaz, — visszhangzá a pópa. — Nem adom az életemórt, hogy itt a magyar az ur. Erre már nem bólintott a pópa, hanem ugy bajusz alatt eregeté a szót: — Az az ur, akinek pénze van. — De a mienk ez a föld? — Azé, aki lakja. Az öreg körül különben is paprikás volt már a levegő. Erre a replikára meg éppen nem akart beleférni a nyaka a kravátlijába. Tüsszentett, köhentett. A pipaszáron akkorát csavart, hogy a meggyveresre szívott, ezüstveretű tajtókpipa makkban kettétört. Az ostornyél sem hajolt kellő ivben, inkább elpattant. Ez a pattanás szájába adta Sándor bátyánknak a szót: ' — De azt elismeri, hogy magyar állampolgár kend is ! ? — Nem éppen, — dörmögé bajusza alá a pópa. — Nem-e ? . . . Épp a Kígyós hídjára léptek a szürkék. Az öreg egy rántásra megállította a két táltost s oda szólt a pópának: — No atyafi, most már hányhatod a kereszteket,! S azzal átlépett az ülésen. Átkapta középen a reverendát, fölemelte a feje fölé s egy billentéssel keresztül vetette a hid korlátján. Sándor bátyánk, mint aki dolgát rendben végezte, nagy lelki nyugalommal visszaült a helyére; összeszedte a gyeplőt s egyet csíptetve ostorhegygyei a" rudas fülére, sebes trappban folytatta útját a falu felé. Ilyen ember volt az öreg. Bizony szomorú szívvel mondhatjuk, hogy csak volt. Péczely József, A megtépett tekintély. — Humoreszk. ... Önök bizonyára ismerik Korn Dávid i sajtkereskedőt, udvari szállítót, több betegsegélyző- és temetkezési egyesület tiszteletbeli elnökét. Azt is tudják, hogy az évezredes Magyarországnak ő a legkomolyabb embere. Még nevetni is csak szük családi körben szokott. A külvilággal szemben komoly ós méltóságos, akárcsak egy ünnepi vezércikk. A nyáron, amikor a családja fürdőn volt, egyik ismerőse, Farkas Henrik, elhitta őt magával az orfeumba. Korn eleintén szabadkozott, hogy ő nem megy ilyen helyre, mert ártana vele a renoméjának. — Ne félj semmit biztatta, Farkas, majd inkognite megyünk s meghúzódunk egy földszinti páholyban. Az inkognito szó megtette hatását. Az újságokból olvasta, hogy a fejedelmi • személyek [inkognito szoktak utazni, s bár nem tudta, hogy ez mit jelent, de nagyon megtetszett neki ez a szó. Aztán a nii fejedelmi s emélyeknól szokás, az nem derogálhat neki, gondolta magáhan, s elment Farkas barátjával az orfeumba. Az előadás pompás volt, a közönség sokat tapsolt és kacagott, de Korn Dávid ott a páholyban is megőrizte komolyságát. Éjféltájban egy bűvész lépett fel, akiről a plakátok azt hirdették, hogy mutatványaival a néhai perzsa sahot is ámulatba ejtette. A színpadról egy hidat rögtönöztek a nézőtérre, hogy a bűvész közvetlenül is érintkezhessél a közönséggel. — Van valaki a tisztelt közönség j között, aki szives volna nekem néhány ! percre egy órát kölcsönözni, szólt Mr. j Brown, a hires bűvész, a Korn páholya j | felé fordulva, Korn, vonakodva bár, átadta a bü1 vésznek az arany órát láncostul. — Köszönöm s most legyen szives uraságod engem követni, szólt magát meghajtva mister Brown. Korn, mintha csak suggerálták volna neki, ellenállhatatlanul követte a bűvészt a színpadra. De amint ott állt a világot jelentő deszkákon, ő, az udvari szállító és többszörös diszelnök, kitéve ezer szem ostromának, hirtelen elsápadt s remagni kezdett. — Bátorság, uram, bátorság, biztatta a bűvész, én nem vagyok emberevő, hanem mr. Brown a világhírű eszkametőr. A közönség kacagott, Korn pedig közel volt az ájuláshoz. Mr. Brown most egy rengeteg papírzacskót nyomott Korn kezébe s aztán az órát egy mozsárban összetörte s a szilánkokat beleöntötte a zacskóba. Közben vagy egy félóráig magyarázta a közönségnek, hogy amit ő cselekszik, az nem ördöngösség, hanem csak nagyfokú ügyesség. Korn pedig, az udvari szállító és többszörös diszelnök, ezalatt szinte kővé meredve, mozdulatlanul állott a színpadon. — Igen, uraim, csak ügyesség az egész, ismételve a bűvész s egymásután féltucat tengere nyulat szedett ki a Korn kabátja belső zsebéből. Viharos taps és óljenzs ó jutalmazta ezt a mutatványt s Mister Brown, az általános tetszéstől felvillanyozva, közkívánatra még sült gesztenyét, egész csomó fekete retket és burgonyát eszkamótált ki Korn zsebeiből, végezetül megfogta az orrát, egyet csavarintott rajta s elő került hiánytalanul az imént összezúzott sranyóra. A bűvész átadta az órát Komnak s szépen megköszönte szives közreműködését. Mikor Korn visszatért páholyába, Farkas Henrik már nem volt ott Elmenekült idejekorán a biztos veszedelem elől. Korn kétségkívül megfojtotta volna, ha ott találja. Szívesen fátyolt borítottunk volna erre az esetre. Nem foglalkoztunk volna vele, ha maga Korn nem provokálja a nyilvánosságot, vádat emelve Farkas ellen becsületsértésért. A tárgyalás igen mulatságos hangon folyt le. Korn elpanaszolta, hogy amióta ez az eset törtónt, vége a tekintélyének s az üzleti renoméjának. Az emberek ujjal mutatnak rá, kicsúfolják, kigúnyolják. A biró: És mi köze ehhez Farkasnak ? Korn: O csábította el az orfeumba. A b„i r ó: Ez még nem bűn— Ő beszéli fünek-fának, hogy az alávaló eszkametőr mit tett velem. — Még ez sem bűn, legföljebb csak indiszkréció. — Hát büntesse meg őt a biró ur indiszkrécióért. — Arra nincsen paragrafus. Farkas: Kérem, "a Korn nekem még köszönettel tartozik. Annyi tapsot még soha életében sem aratott, mint akkor, csodálom, hogy a publikum ki nem fogta a lovait. Aztán meg vagyok győződve arról, hogy a szerb udvar, ha meg fogja tudni, hogy mennyi fekete retek és tengeri nyul van a kabátjában, ezt is ő nála fogja vásárolni s lesz belőle egy dupla udvari szállító. A biró: Ne csináljon rossz vicceket. Korn ur, az ön panasza nem alkalmas az eljárásra. ítéletet nem is hozhatok, legföljebb azt a tanácsot adhatom, hogy ha máskor orfeumba megy, ne menjen a színpadra, ez nem önnek való. Korn megfogadta, hogy végképp visszavonul a színpadtól.