Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-31 / 25. szám

Békéscsaba, 1907. márczius 31. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY — Egy nőegylet tárgysorsjátéka. A bé­téscsabai jótékony nőegylet vezetősége íjabb és ujabb módját találja ki annak, rogy a társadalom jótékouy sziveinek jrörnet és mulatságot szerezvén, gyara­pítsa egyben a szegények tartalmát, lyen eszköze e nőegyletnek a tárgy­iorsjáték is, amelyet legközelebb fog "endezni a csabai jótékony nőegylet. A ;árgyborsjáték megtartására a belügy­niniszter megadta az engedélyt s erről egnap értesítette az alispáni hivatalt. — A harisnyagyár Gyulán marad. Meg­rtuk nemrégiben, hogy W e i s z Mór, i gyulai kötött és szövött iparárugyár vezérigazgatója Arádon fiók-gyártelepet ikar létesíteni s hogy ebben a kérdós­Den már tárgyalásokat is folytatott Arad város polgármesterével. Ezzel egyidő­Den említést tettünk azokról a nehézsé­gekről is, melyek előreláthatóan már neghiusultnak mondották Weisz Mór ervét. Most aztán faktumként jelenthet­ük, hogy a gyár Aradon való létesíté­sének eszméjét mielőbb el kell ejtenie Veisz Mórnak is, mert Arad város nem íajlandó teljesíteni Weisz feltételeit. — ínnek tulajdonitható az a körülmény s, hogy a gyulai vezérigazgató Temes­várral kereste az összeköttetést, de amint nost a „Temesvári Hirlap"-ból olvas­suk, ez a város sem fogja teljesíteni Weisz Mór kívánságait. — A tüdőszanatórium könyvtára. A bé­iésmegyei tüdőszanatórium részére D a­r á n y i Ignác földmivelésügyi miniszter 3gy 150 kötetből álló népkönyvtárat ado­mányozott. Itt említjük meg, hogy a szanatórium ünnepélyes megnyitására már hozzáfogtak az előkészületekhez, A szanatórium igazgató főorvosa Gyulán tartózkodik és április hó folyomán vég­leg le is költözik Budapestről Békés­megyébe. — Vasúti kolonia Békéscsabán. A csabai pályaudvar alkalmazottjai sokat panasz­kodnak, hogy a háztulajdonosok kap­zsiságát s a folyton emelkedő házbér nehézségeit alig tudják elviselni. E pa­naszokra való figyelemmel S z e m e r e Kálmán állomásfőnök egy életrevaló aszmét vetett most felszínre. Szemere ki akarja sajátíttatni a pályaudvar mel­letti nagy, üres területet s erre a helyre mintegy' száz kisebb-nagyobb lakás épülne,' melyeket a vasutasok lakbére­iknek részleteivel vásárolnának meg A terv annyira előrehaladott stádiumban van, hogy már egy csabai pénzintézet­tel is komolyan tárgyalnak a szükséges összeg folyósítása érdekében. — Népgyűlés Orosházán. Az orosházai függetlenségi és 48-as párt húsvét má­sodnapjára népgyűlést hivott össze A gyűlés tárgyai lesznek : az önálló vám­terület ; a fokozatos adó és az általános titkos választói jog. A népgyűlés iránt nagy az érdeklődés. A népgyűlés egyik szónoka Kun Béla vásárhelyi szer­kesztő lesz, aki lapjában ezen kérdések­nek radikális és lelkes szószólója. A gyűlés másik szónoka dr. B i k á d i Antal, az orosházai függetlenségi és 48-as párt elnöke lesz. — Sorozások a megyében. A hadkö­teles aranyifjúság most áll vármegye­széltében sor alá. A dicsőségesen közös ármádiának sok katona kell s ezért nem is valami válogatosak Bókésvármegyé­ben a sorozó-bizottságok. E héten a békési járás két községe szállított „anya­got" annak az ármádiának. Köröstarcsa 86 hadkötelese közül 33 kapott a jö­vendő katonáskodást igazoló ;cédulákat. Mezőberény 415 ifja közül 110-et soroz­tak be. A jövő héten Békés község 568 hadkötelese közül válogatják ki á kato­nának való legényeket. — A békés—bihari utak Biharvárme­gyének Békésrnegyébe és a szomszédos törvényhatóságok területeire vezető utjai oly rosszak, mint talán egyik vármegyé­ben sem."Ezért a biharmegyei törvény­hatósági közgyűlés már 1905. évben is felterjesztéssel élt a kereskedelmi mi­niszterhez, hogy segítsen ezeken a tart­hatatlan állapotokon. Azóta a kérelmet számtalanszor megismételték s ez ügy­ben küldöttségek is járultak a miniszter elé. A közúti programmal kapcsolatban most ez a sérelem is orvosolva lesz, mert a miniszter 342.OO0T korona segélyt ad Biharmegyének, hogy a szomszédos vármegyék területeire vezető útjait ki­építse. Ezen utak között szerepel a füzesgyarmat-nagybajomi is. — A katonai előfogatok körül. Az egye3 törvényhatóságoknak sok kellemetlens éget okozott eddig az, hogy az előfo­tok távolsági kötelezettsége nem volt szabályozva s igy az idegen megyék között sokszor nézeteltérések fordultak elő. Legutóbb inosonvármegye került ilyen konfliktusba Pozsonnyal s ebből az apropóból határozta el azt, hogy át­iratot intéz a társtörvényhatóságokhoz, melyeket közös aktióra hiv föl a távolsági kötelezettsség megállapítása érdekében. A törvényhatóságok most a honvédelmi miniszterhez fordulnak. Békésvármegyé­ben a számvevőség azt javasolja, hogy béke idején a legkisebb távolság 15 kim­ben ós a legnagyobb a legközelebbi községházig állapittassék meg. A munka gyümölcse azért ered­mény, melyet koskára tenni könnyel­műség. A gyermek egészsége a szőlők gondoskodásának a gyümülcse melyet állandósítani az által lehet, ha a gyermek a hidegebb évszak alatt Csukamájolajat és pedig csakis Zoltán-félét szed, mely azért örvend nagy kelendőségnek, mert sem kellemet en szaga, sem rossz ize nincsen és tápereje nagy. — A gépkezelők ós kazánfűtők vizs­gáló bizottsága április hó 14-én Aradon képesítő vizsgálatot tart. A vizsgázni akarók kellően felszerelt kérvényeiket a m. kir. iparfelügyelőséghez Arad, Tököly-tér 6. B. szám I. emelet nyújt­sák be. — A meztelen „csudát" leleplezték. Miss Maud Allant, a prűdre és sikkre oly sokat adó amerikai kisasszonyt, aki Békésmegyében és az egész Magyar­országon „egyetlen szót sem tudott magyarul" — leleplezték. Szegeden történt az eset s'szegedi újságíróké az érdem, hogy hamisítatlan magyar nyel­ven szidatták össze magukat a mezítelen csudával... Az újságírók betolakodtak Maud kisasszony szeparéjába, mire a Miss tiszta magyarsággal, nagyon meg­rémülve segítségért kiabált. Persze az ügy nem volt tragikus s mindössze arra szolgált, hogy a titokzatos csodát meg­ismertessék a magyar nyelvvel, ha ugyan nem beszéli azt jobban, mint bár­melyik — benszülött magyar . . . x Tüdőbetegek megmentője a törvé­nyesen védett „Sylol". E csodás hatásu­kellemes izű gyógyszer megszünteti a kö' högést, bámulatos,eredménynyel használta­tik mindennemű tüdőbántalmak, hurut, el­nyálkásodás és influenza ( llen ; az éjjeli izzadást teljesen megszünteti, a test súlyát gyarapítja. Ára egy üvegnek utasítással együtt 2 kor. Kapható Hajós Árpád gyógyszertárában Arad, Andrássy-tér 22 és Magyarország minden nagyobb gyógy­szertárában. Április 2-án és 3-án lesz a gyermeknap! Azon napokon detailban, készpérz* ért eladott rnikért 5%"°tjuttatok az országos Minél nagyobb forgalomnak elé­rését a t. közönségtől kéri, tiszte­lettel TORVENYKEZES. Uzsora-ügy a törvényszék előtt. Tótkomlósi történet. Tótkomlós község derék népei éve­ken keresztül nagy terhet viseltek. Aki a tótkomlósi polgárok közül pénzszük­séget látott, fölkereste U. F. jómódú kereskedőt s ez mindig nyitott ör­szénynyel várta a megszorultakat. Ne hidje azonban senki azt, hogy jótéteményt gyakorolt U. F. kiadott tő­kéjével. Ellenkezőleg! ... Ő is aképpen vélekedett, mint sok lipótvárosi polgár­társ, akik a pénzt galagonya-tulajdon­sággal szeretnék megáldani. A galago­nyának pedig az a tulajdonsága van, hogy egyetlen egy mag ezer és ezer gyümölcsöt érlelő törzsöt nevel. Ha köl­csön adunk egy forintot, kétszer annyit kapjunk helyette az adóstól. U. nem dolgozott ugyan ekkor szá- _ kérem zalékkal. Csupán 12 percentre adta ki alw _ Leánykoi'ában ? pénzét. Minden évben négyszer váltót újíttatott s a váltóujitás fejében 70—70 fillért követelt „üzletfeleitől." Ezenkívül libával, récéval, pulykával s más szár­nyas aprósággal fejeitette meg a 12 szá­zalékos kamatot, amelyet nagy hűség­gel fizettek tótkomlósi polgártársaink. U. F. ilyenformán egy egész kis banküzletre tett szert, amelynek annyi üzletfele volt, mint amennyi sok vidéki huszonötödrangu pénzintézetnek sincs. Sőt hétről-hétre növekedett volna a for­galom, ha egy váratlanul közbejött for­oulat szét nem robbantja a tótkomlósi „libabankot." Történt ugyanis, hogy a község peitől bizonyos uzsorra jellegel biró kötelezettségeknek teljesítését várták el fölotulajdonosok. Ezt megtudta a köz­ségi elöljáróság s hogy a népet ne foszthassák ki teljesen, kidoboltatta a biró, hogy uzsorát nem köteles senkise fizetni. Elmondta aztán a kikiáltó azt is, hogy mi az az uzsora. U. F. „bankjának" üzletfelei erre aztán eszmélni kezdtek s följelentették a kereskedőt. Kiderült, hogy a tót­komlósi bankár tizenöt esztendő óta gyakorolja ezt a jól jövedelmező mes­terséget, de a törvényszék előtt tegnap megtartott főtárgyaláson csak 7 esetet lehetett reábizonyitani s ezért 1000 ko­rona fő- és 500 korona mellékbünte­tésre ítélte őt a biróság. Meggyőződés nélkül. Irta : Zöldy Márton. A vádlott tagad. Alacsonyhomloku, zömök ember, barátságtalan villogásu szürke szemekkel. Hangja tompa, rekedt. Egész valósága ellenszenves. Csontos Imre a neve. Mesterségére nézve rostás. A tanuk szerint indulatos, erőszakos ember, ki már egyszer bör­tönt szenvedett súlyos testi sértésért. A tulajdon öcscsének törte el a lábát egy igen jelentéktelen összekoccanás alkal­mával. Most azzal van vádolva, hogy fele­ségének egykori udvarlóját ölte meg és pedig előre megfontolt szándékkal. Azt maga sem tagadja, hogy néhány héttel a gyilkosság előtt halálosan megfenye­gette. A tanúvallomások szerint ezt mondotta: — Ha az én kezembe kerülsz, lepe­dőben visznek haza ... Az esküdtek a főtárgyaláson figyelmesen nézik í vád­lottat, önkénytelen borzalmat éreznek, mikor tekintetük a vádlott nagy, csontos kezére esik. Felmerül bennük a nyug­talanító gondolat, hogy milyen könnyű volt ezekkel a kezekkel megfojtani az áldozatot. De Csontos Imre nem vállalja a tettet. Mereven, dacosan hangoztatja, hogy nem is látta a végzetes estén. Alibit nem tud igazolni. Legalább nem olyan módon, amely megnyugtató volna. Sőt, ugytetszik, mintha ellenmon­dásokba keveredne, mikor arról beszél, hogy hol járt azon a késő őszi estén. A védő ügyvéd, Bardaky Tibor dr. alig negyven éves ember, teljesen kopasz fejjel. A tipikuson ideges fajtából való. Minden halíott szó visszatükrődzik sá­padt arcán. Fekete szeme élénken csil­log, mikor a vádlottat kihallgatják Meg­van elégedve a vallomással és helyben­hagyólag bólint. Nem "mintha kételked­nék bűnösségében, de tudja, hogy a konok tagadás az egyetlen mentség. Semmi egyéb nem segíthet a vádlotton. ügynevezett tény-tanu nincsen. A gyilkosság a folyó partján tör­tént késő este, vaksötétjében, A tanú­kihallgatások során a védő egykedvűen vonogatja vállát, mintha azt mondaná ; mi közünk nekünk ehhez a sok zagyva beszédhez Szempillája csak akkor kezd ismét idegesebben rezegni, mikor a vádlott feleségét hallgatják ki. Jelentéktelen külsejű barna asszony, a fonyadt testén csak ugy lóg a selyem pruszli, melyet ez ünnepi alkalommal magára vett. Az esküdtek eleinte érdekkel nézik, azután hamarosan konstatálják, hogy ezért nem volt érdemes ölni . s . Az elnök megkérdezi tőle, hogy akar-e férje ügyében vallani. A törvény megengedi neki, hogy ne tegyen vallo­mást. Választhat szabadon, de ha vallani kíván, akkor az igazat kell megmondania. Az asszony egy darabig habozik, aztán halkan feleli. — Hát kérem én megmondok min­dent, amit tudok. — Járt-e maga után a meggyilkolt ? kérdi az elnök. — Járt kérem . . . néha. harmados földeket mivelő szegény né- i padján. — Azóta is. — Igaz, hogy ön panaszkodott emiatt a férjének? —• Hát megmondtam neki. — Hogy van az, kérdi, hogy maga panaszkodott az urának, holott többen tudják, hogy nem egyszer maga hivatta a legényt'? Az asszony szemmel láthatóan zavart lesz, fülig elpirul és gondolkozik, hogy mit feleljen. Az elnök kisegíti a za­varból. — Erre, - mondja — különben nem tartozik választ adni. Az aszony könnyebülten sóhajt fel, s kackiásan lépked a tanuk padja felé. Útközben inkább kíváncsi, mint érdek­lődő tekintetet vet a férjére ki a leg­súlyosabb vád terhével ül a vádlottak Baldaky ügyvéd remekelt a védő beszédjével. Rongyokra szaggatta a vádiratot, az ügyészi okoskodást. — Nincs bizonyíték ! kiáltotta dia­dalmasan. A királyi ügyész ur mindent tud, csak bizonyítani nem. Ne üljenek fel esküdt urak pszihikai momentumok­nak ! Ne vezzesse önöket félre az a sajnos köri^mény, hogy a vádlott ellen­szenves egyéniség . . . Ebből sokat, mindent lehet következteti i, csak azt nem, hogy bűnös. Hogy haragosa volt a meggyilkoltnak ? Háí aztán ? Az élet nem azt bizonyítja, hogy azokat mind megöljük, akikre haragszunk! Hogy halálosan fenyegette ? Az ilyen szavak gyakran elröppennek az ember ajkáról. Van-e ember, aki még ne mondta volna, hogy igy-ugy agyonütöm ezt az embert ? De mi következik ebből ? Semmi tisztelt esküdt urak, abszolúte semmi . . . Isten mentse meg a törvénykezést attól, hogy minden indulatos szónak komoly jelen­tőséget tulajdonítson .. . Akkor minden káromkodást bűnvádi eljárást követne... Azt talán maga a királyi ügyész ur is megsokalná ... És igy tovább ... Az esküdtek felmentő verdiktet hoztak, a vádlott még az este otthon vacsorált családja köré­ben, éppúgy mint védője ... A védelemért hétszáz forint volt kikötve. Csontos Imre ugyanis nem volt szegény ember. Apja után négy fertály földet örökölt, s noha a mesterség nem ment jól, a vagyont megtartotta. Azt ígérte az ügyvédnek, hogy kará­csony előtt fizet, mert akkorra vár egy nagyobb summát attól az embertől aki­nek a házát eladta. Az ügyvéd barátságosan hagyta helyben a terminust. — Jól van, Bsontos gazda, a fődolog, hogy kimásztunk a hínárból. Nagyon benne voltunk. Az istenfáját, már félni kezdtem ... A tanuk nagyon rosszul vallottak . . . Csontos közömbösen hallgatta a beszédes fiskálist. Csak annyit jegyzett meg: —Nem vallhattak azok semmit reám... — Persze hogy nem . . . Hogy is val hattak volna, mikor semmit se láttak. — Nem is láthattak . . . — Persze, hogy nem ... sötét volt.. • Csontos felkapta a fejét ... A szemöldöke összehúzódott. Ingerülten kérdezte: — Talán a tekintetes ur azt hiszi — Én ? Ur isten hova gondol'? Már mint én ! Aztán nem arról van szó, hogy az ügyvéd ur mit hisz, hanem arról, hogy mit beszól . . . Azt hiszem, jól beszéltem ... Ez a fő . . . Künn va­gyunk . . . kutyabajunk . . . Hát nem igaz ? Csontos mogorván nézett az ügy­védre. — Persze hogy nem igaz, mondotta fenyegetően ... Ha az ur azt hitte, hogy én tettem, hát minek vállalta a védelmet ? — Jaj Csontos gazda, mosolygott az ügvvéd, nagy gyerek maga ... Az ügyvéd tartozik azzal, hogy kimossa a legsúlyosabb bűnöst is ... Az a mester­sége ... Nem is szabad neki válogatni.., Ohó fel ís kopnék az állunk, ha csupa ártatlanokat védelmeznénk. Nem érti azt maga . . . — Nem is akarom, mondotta a mogorva ember. Azzal sarkon fordult és elment. Néhány hót múlva megkerül az igazi gyilkos. A csendőrök vélet'enül bukkantak nyomra. Egy katonaszöke­vény cigány'volt, meg is vallotta, hogy ő ölte meg azt a legényt a folyó partján. Az ügyvéd nyugtalanul rázta a fejét. — Nein hittem, becsületemre, nem hittem, mondta a segédjének . . . Tel­jesen meggyőződés nélkül beszéltem a főtárgyaláson . . . Lehet, hogy azért volt sikerem ... Az embernek nem szabad elfogultnak lenni, még a saját védencével szemben sem. Ugy látszik ez a siker titka . . . Köszönetnyilvánítás. Fogadják mindazok, kik felejthetlen jó nőm, anya, anyós, testvér és rokon, Korosy Jánosné elhunyta alkalmával részvétükkel felke­restek és a végtisztesség tételén megje­lentek, ezzel nagy bánatunkat enyhíteni óhajtották ez uton is őszinte köszöne­tünket. Békéscsaba, márc. 29. A Korosy család. Foulard Nyers Bast Chiné Skót és „Henneberg -se­lyem 60 krtól feljebb bérmentv eó svám mentesen. Minta postafordultával Megrendelések bármely nyelven intézendők : an Seidenfabrikt. HENNEBERG IN ZÜRICH.

Next

/
Oldalképek
Tartalom