Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-28 / 24. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 nyival is nagyobb jelentőséggel bir ez a keskenyvágányú vasút, mert Vésztőt, Békést, Békéscsabát, Békéssámsont és Tótkomlóst közvetlenül összeköti a Ti­szával s ilyenformán egy oly olcsó szállítási utat biztosit, amelynek hiányát ezelőtt nagyon is éreztük. De nagy horderőt kell tulajdonítanánk e vonal­nak a vasúttársasággal való viszonyla­tában is, mert kétségtelenül megállapít­ható, hogy az a forgalom, amely ezen az irányon lesz, hatalmas lökéssel előbbre segíti az A. E. G. V. érdekeit, sőt egye­nesen fénykorát biztosítja majd. A tervek keresztülviteléhez szüksé­ges dolgok közül most semmi sem hiányzik már, mert tegnapelőtt 1 eérkeze tt már Kossuth Fe­renc kereskedelemügyi mi­nisztertől az előmunkálati engedély is, ami azt jelenti, hogy a tótkomlós-körtvélyesi gazdasági vasút kiépítéséhez még ebben az év­ben hozzáfog az igazgatóság. Az előmunkálati engedély, amelyet Szte­rényi József irt alá ós küldött meg Hódmezővásárhely tanácsának, szósze­rint igy hangzik: „A város tanácsának folyó évi január hó 7-én kelt felterjesztésére az alföldi első gazdasági vasút Tótkomlós végállomásából kiindulólag, Sámson község és Hódmezővásárhely város érintkező határától kezdve, a vásár­helyi határban az Erzsébet-úton ke­resztül, a régi szegedi 88-as számú tiszai átmetszésnél létesítendő á 1­landó rakpartig vezetendő keskenyvágányú helyiér­dekű vasútvonalra az elő­munkálati engedélyt egy évre ezennel megadom. Kijelentem, hogy a pálya létesí­tése esetére is ezen előmunkálati en­gedély a közönségnek a kivitelre nézve előjogot nem biztosit s ehhez képest fentartom magamnak az elha­tározást az iránt, vájjon egyáltalában és ha igen, ki részére adassék meg a vasút me építésére és üzletére vonat­kozó engedély. Úgyszintén fentartom magamnak a jogot arra is, hogy a vasútnak akar államköltségen való megépítése, akár más vállalkozó részére való engedé­lyezése esetén a közönség által ké­szített tervet ós költségvetést e mű­veletek általam megállapítandó érté­kével, a közönség ré&zére való meg­térittetése mellett — felha&ználhassam. Szükségesnek tartom továbbá a város közönségét már most arra is figyelmeztetni, hogy a szóban forgó helyiérdekű vasút a m. kir. állam vasutakkal szemben versenyzésre fel­használható nem Jesz s e célból az engedélyezési feltételek keretében a szükséges intézkedésekről minden­esetre gondoskodni fogok." A füzesgyarmati szocialisták. Nem oszlatják föl a helyicsoportot. A belügyminiszter leirata. 1 Az elmúlt esztendő fo.yamán nagy veszedelem fenyegette Békésvármegye gazdáit. A termés buján ért már a nap­birodalomban, amikor híre kelt, hogy lelketlen izgatóknak és munkásuszitók­nak titkos aknamunkájára az arató­munkások nagy serege elégedetlen­kedni kezd, sőt a béresek az éves cselédség nem is érik már be az elége­dettlenséggel, hanem a legdurvább el­lenségeskedést és „ egyenetlenséget jel­lemző módon csapatostul hagyják ott a munkaadókat. Egy nagy gazdasági sztrájknak előre vétett árnyai vonultak föl e hirek hallatára Békés megyében s azzal fenyegették a magyar gazdavilágot, hogy a termés ott fog elszáradni a mér­földes búzatáblákon. És ezt az általános hangulatot még szomorúbbá és vigasztalanabbá tette az, hogy a törvénytelen kormány által vas­úti szabadjegygyei felruházott kétes eg­"áísáteiitiák, foglalkozás nélküli csavargók a nép hiszékenységén s egy jobb jö­vőbe vetett bizodalom áldozatkészségén s egy jobb jövőbe vetett bizodalom áldozatkészségén élősködő vándorapos­tolok szabadultak a vármegyére s hin­tették a ' konkolyt becsületes munkás­népünk körében. A szociálizmus tanainak apró boj­torjánhősei azokban a községekben, ahol megfordultak, fiókapostoloknak fölne­velésére is fordítottak figyelmet, hogy kárba ne vesszen az az evangélium, amelynek igéivel manap minden szegény­legény visszaél. Igy történt, hogy Füzes­gyarmaton is fölnevelkedett a vándor­apostolok eszméin egy H e 1 m e c z i István nevű polgárember, akinek első teendője az volt a szárnybontás idején, hogy a már szerződött aratómunká­sokat és béreseket szerződésszegésre csábítsa. Helmecziék ebben az időben alakí­tották meg az „Országos Munkásvédő Szövetség Füzesgyarmati Csoportját", amelynek elnöki székébe Helmeczi rög­tön beleült s mint csoport-elnök össze is hivott egy népgyűlést, hogy a szer­ződésszegés tárgyában vallott elveit an­nál behatósabb és eredményesebb siker­rel tudja átplántálni hallgatóiba. Helmeczi javában prédikált már, amikor rájött a hatóság, hogy a nép­gyűlés bejelentve nincs^s ezért kérdőre vonták a fanatikus izgatót, aki szónok­lat közben már büntetendő cselekmé­nyek elkövetésére is rá akarta beszélni híveit. A szeghalmi járás főszolgabirája súlyos pénz- és fogházbüntetést rótt ki Helmeczire s ezenkívül a füzesgyarmati csoport allén is megindította a vizsgá­latot. Andrássy belügyminiszter, érte­sülvén a történtekről, táviratilag fel­függesztette az Országos Munkásvédő Szövetség füzesgyarmati csoportját s a megejtett vizsgálat adatainak alapján most leiratot intézett a vármegye al­ispánjához. A belügyminiszter kifejti leiratában, hogy a helyicsoport, amikor nyilvános népgyűlést hivott össze és mikor a mun­kabérekre vonatkozóan kötelező nyilat­kozatok aláírására akarta bírni tagjait, olyan útra lépett, amelyre nem jogo­sítják őt fel az alapszabályok, mert a munkabérek megállapítása, mint kizáró­lagos magánjogi viszony, a munka­adóra és a munkásra tartozik s bár ezekkel a tényekkel a füzesgyarmati csoport rászolgált arra is, hogy a mi­niszter energikus, megtorló intézkedé­seket alkalmazzon, most kivételesen mé­gis eltekint emez intézkedések alkalma­zásától, mert Füzesgyarmaton még nem fordultak elő nagyobbmérvü izgatások s igy a csoportot sem oszlatja ff öl. Ez a belügyminiszteri leirat tegnap érkezett vármegyénk alispáni hivata­lához. — Létesítsünk dispansaire-ket! — E lapok hasábjain is, a mult esz­tendőben, ner- egyszer szólottam a tuberculosisról, felvetvén már akkor a dispensaire-ek eszméjét, midőn még Magyarországon sehol sem működött egy sem. Elmondtam annak csekély költségbe kerülő kiviteli módjait s egy­úttal felvetettem az „Alföldi tüdő­vészellenes Szövetsé g", esz­méjét is, melynek keretén belül működ­nének az egyes dispensairek. S mig azután alakult meg a „Tuberculosis ellen védekező dunántuli szövetség", a nagy­váradi, a délvidéki, a trencsénmegyei „tüdővész elleni egyesület", amelyekről biztos tudomásom van; addig itt az Alföldön, ahol pedig a hivatalos kimu­tatás szerint a legszomorúbb adatokat kapjuk, mert a tüdővészesek száma a legnagyobb, a legelrémitőbb: addig itt a társadalom a dispensaire-ek ügyében nem mozdult meg. Mert a gyulai" tüdő­beteg sanatorium csak az első láncszem abban a sorozatban, mely bizony a társadalomra vár, hogy teljessé legyen, s amelyet akár akarnak egyesek, akár nem: mégis teljessé lesz. Gondolkozva e nemtörődömség okán, az okot egyedül abban találom, hogy igen sokan, sőt alig egy kivétellel, a dispensaire-ket a társadalom még ma is sanatorium-ellenes intézményeknek nézi, amely kettő ellenségként élet-halál harcot viv egymással, mig az egyik teljesen el fog múlni. Tekintettel, hogy a sanatoriumok régebbi múlttal bírnak, mint a pár éves múlttal dicsekedő dispensaire-ek, már népszerűségük is nagyobb s a fenti okoknál fogva a társadalom is, hogy ugy mondjam : „sanatorium-párti". De nem tudom eléggé hangsúlyozni, újra, meg újra, hogy a kettő egymás­nak kiegészítője, hogy a kettő egymás­sal karöltve tud csak igazán szép ered­ményeket felmutatni, sőt a sanatoriu­mok magukra nézve nem is teljesek. Az a három hónapi idő, mit egy tuber­culoticus egy sanatoriumban tölthet, de­hogy elég a gyógyulásra, hanem csak megtanítja, hogy hogyan kell élni, dol­gozni, táplálkvzni, másokat megóvni a ragálytól. De akinek nincs módjában, hogy aszerint éljen, jól táplálkozzék stb ? Akkor veszi át szerepét a dispensaire, mely otthon, saját lakásán fogja ellátni a beteget mind azzal, amire szüksége van, sőt szükség esetén a családnak többi tagjait is, ezzel mintegy a bajt megelőzni igyekezvén. Azt irtam volt egy régebbi közlemé­nyemben, hogy könnyebb a menyország­ba bajutni, mint ma egy tüdővész sanato­riumba. Es ez ma is fentartom, sőt, ha még 14—20 sanatorium lesz Magyaror­szágon, e tétel akkor is állni fog, mert még mindig elenyésző csekély leszahoz a számhoz, kik felvétetni szeretnék ma­guk s akiknek hónapokig kell várni, hogy sor kerüljön rájuk. S e nagy vá­rakozásban bizony nem egy hamarább kerül a menyországba. Ez az ok volt, ami engem már régebben a dispensai­re-ek harcosává tett; mert ezeket a szerencsétleneket sem hagyhatjuk hó­napokig segély és gyógykezelés nélkül, amig arra várnak, hogy helyet kapnak a sanatoriumban. És itt gyönyörű,fcutol nem érhető hivatása van a dispensai­re-eknek. Ezt hirdetem én kevesedmagammal már régóta; s ha lassan is, de mind jobban és jobban terjed az eszme. Sőt akad egész radicális hang is már, mely a sanatoriumok ellen szól. Igy a „Faj­egészségügy" utolsó számában ezt olvas­hatjuk ! „De amily hiányos, mert felette szük, az alap, melyre a magyar tuber­culosis elleni aktiónkat fektették, éip oly kifogásolandók már ma az esz­közök is, melyekkel a kitűzött célt elérni remélik. Mi ma is csak még a sanatorium nak korát él­jük. Csak ezekben látjuk a bol­dogulás egyedüli feltételeit! . . . Egy­szóval a sanatoriumok nálunk nép­ragálynak elnyomására aligha, ha­nem csak gazdag nemzeteknél jöhetnek számításba". Én vallom, hogy nekünk feltétlenül szükségünk van sanatóriumra. De még sanatóriumot csak nagy ritkán lehet az összeg miatt, melybe kerül, feállitani, ad­dig dispenzaire-t minden nagyobb köz­ségben csinálhatni'olcsó pénzen. S hogy ezek minél könnyebben létesíthetők le­gyenek : van szükség az Alföldön külön megalakítandó „alföldi tüvészellenes szö­vetségire. Én nem félek, hogy eszmém kiszen­vedett. Én tudom, hogy meglesz. Előbb vagy utóbb! Egy buzaszemat ha elve­tünk, napok hetek kellenek, mig kicsá­zis, hónapok mig megérik. Az eszmék : a szellem magvai sem külömbek. Nyu­godt vagyok. Ha idő is telik bele: de lesz az Alföldön is mindenfelé dispen­saire. S ha tán türelmetlennek látszom : oka, hogy szeretem népemet, s tekintve hogy minden perc sok emberveszteség­gel jár: azt akarom, hogy ne holnap, de még ma létesüljenek. ( Dr. Barabás József. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A kiegyezési tárgyalások. Bécsből jelentik: Két nap óta itteni politikai körökbe az osztrák álláspont győzelméről és a magyar kormány bu­kásáról beszélnek. Ámbár Budapestről már a leghatározottabban megcáfolták ezt a kombinációt, még mindig erősen tartja magát. A most félbenhagyott tár­gyalásokat minden valószínűség szerint április 8-án fogják folytatni és egyszer­smind be is fejezni Bécsben. A miniszterek húsvéti pihenése. A magyar kormány tagjai ma kez­dik meg a húsvéti pihenésüket. A leg­többjük már el is hagyta a fővárost. Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök még Budapesten van, de a hét folyamán rövid időre el fog utazni dánosi birto­kára. G ü n t h e r Antal igazságügymi­niszter a Riviérára utazott. D arányi Ignác és gróf A p p o n y i Albert ma reggel érkeztek Abbáziába. Kossuth Ferencet betegsége Budapesten tartja. A romániai parasztlázadás. Moldva északi részéből ma meg­nyugtatóbb jelentések érkeztek, déli részében azonban a zavargás még ter. jed. Az oláhsági helyzetet még nem le­hetet áttekinteni. Ugy látszik, hogy a lefolyt összeütközésekről szóló hirek egy része túlzott, de másrészt az is bi­zonyos, hogy eddig a parasztokat a ki­rendelt nagy katonai erő nem volt ké­pes lecsillapítani. Félhivatalosan azt ál­lítják, hogy a mozgalom tegnap óta nem terjed. Bukarestben az éjjel az egész vá­róé talpon volt, minthogy a lakosság attól tartott, hogy ,aj$lázadó parasztok megtámadják a várost. Udvari és kor­mánykörökben rettenetes a pánik. A gazdagok a Magyarország felé induló vonatokat valósággal megostromolják. Főképp a tehetősebb zsidók igyekeznek minél előbb menekülni. Megégett úriasszony. Budapesten, Hunyadi-tér 10. sz. a. házában lakik R o h o n c z i Izidorné, egy 38 éves asszony, akinek férje egy bécsi cég utazója, jelenleg uton van. Az asszony ma reggel felkelés után egy sprituszgép mellett a haját sütötte. Az asszony ruhája lángot kapott és súlyos égési sebeket szenvedett. Mint utóbb a rendőrség kiderítette, Rohoncziné ön­gyilkosságot követett el. Leöntötte ma­gát spirituszszal és azután meggyújtotta ruháit. Majd megbánva tettét, segítségért kiabálva, szaladt ki a folyósóra. Öngyil­kosságának okát eddig megállapítani nem lehetett. ÚJDONSÁGOK. A nagyhét . . . Virágvasárnap volt a húsvét előtti nagyhét kezdete. A biblia szerint ezen a napon ami virág termett ^Jeruzsálem­ben, azt a gyönge szüzek letépték, ami lombot hajtottak a büszke pálmák, azt az erős férfiak legalyazták és odaszór­tak mind e virágos tavaszt egy fehér homlokú jövevénynek útjába .. . Nem aranyos gyaloghintón jött ez a férfiú. Izmos vállú rabszolgák nem emelték. Páncélinges lándzsások nem voltak ke­vélykedő kisérői. Nem jött ő éles fegy­vereknek kemény hatalmával. Csak egy virágos ágacskát tartott kezében . . . v,­hirdetőjeként jött aszeretetnek... Ez a fehér homlokú férfiú Jézus v o 11 s Jeruzsálembe való bevonulásá­nak emléknapjával nyitottuk meg a nagy hetet . . . A templomok harangja egy héten át áhítatra hiv. Pénteken p^dig, az Ur keresztrefeszitésének emléknapján az ünnepek ércnyelvü hirdetői — a ha­rangok — elnémulnak s miképp a le­genda tartja: Rómába vagyon vándor­lásuk . . . Gyönyörű, fenséges ünnep. Egyházaink nagy pompával és szer­tartással ülik meg ezeket az ünnepeket. Az istentiszteletek sorrendje Békéscsa­bán a következő: A róm kath. plébánia templomban csütörtökön 8 órakor nagy mise: dél­után Ví^ órakor lamentáció, zörgő ve­csernye. Pénteken 8 órakor kezdődik az u. n. „csonka mise", melyet segéd­lettel Nemeskey Andor plébános fog cerebálni ; utána „passió" majd, szentbeszéd, tartja K o z i c s Gusztáv ; délután y 23 órakor lamentáció. Szomba­ton 7 órakor tüzszentelés, kereresztkut és húsvéti gyertyaszentelés, utána nagy mise, délután 6 órakor föltámadás, kör­menet. Húsvét első napján í/ 29 órakor kismise; 10 órakor szentbeszéd, tartja Nemeskey Andor, majd nagymise segédlettel ; délután 7 23 órakor vecser­nye, melyet segédlettel szintén N e­meskey plébános fog celebrálni. — Húsvét másodnapján ismétlődnek az MIT IftYUI K? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a ter­mészetes szénsavas ásványvíz erre a = legbiztosabb ovószer = Minden külföldit fölülmúl ha­zánk természetes szénsavas vizeknek királya: a mohai Kedvelt borviz! Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és gyógyvíz, • a gyomorégést rögtön megszünteti, éivágyqerjesz%ó, használata valódi áldás gyomorbajosoknak. Olcsóbb a szódavíznél! Főraktár: Décsey József úrnál Békéscsabán. Mindenütt kapható!

Next

/
Oldalképek
Tartalom