Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-17 / 21. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. márczius 17. Özv. bajczai Beliczey Rozsőné ugy a saját, mint sógornői özv. bajczai Beliczey Istvánné, ennek gyermekei és unokái, valamint özv. Kövér Lászióné, szül. bajczai Beliczey Izabella, ennek gyermekei és unokái s az összes rokonok nevében is mélyen szomorodott szivvel jelenti szeretett jó férjének, a jó sógor, testvér és rokonnak bajezai Beliczey Rezső urnák, volt 48—49-iki honvédszázadosnak életének 79, boldog házasságának 40-ik évében folyó hó 15-én, este 7 órakor, hosszas szenvedés ós a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hűlt tetemei f. hó 17-én, d. u. 3 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és a Széchenyi-liget melletti temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat f. hó 18-án, d. e. 9 órakor fog az Egek urának bemutattatni. Áldás volt élete, — áldott legyen emléke ! A pyászház tegnap zarándokhelye volt a condoleálok sokaságának. Beliczey Rezső szeretetreméltó egyénisége sok barátot láncolt magához s elhunyta fölötti bánatuknak és részvétüknek nemcsak Békéscsaba, de az egész vármegye társadalmának sok kiváló tényezője adott kifejezést áldott lelkű neje, a jótékony nőegylet érdemekben gazdag elnöknője és a család előtt. A Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmánya, élén P f e i f f e r Istvánnal fejezte ki részvétét az özvegy előtt. A békéscsabai jótékony nőegylet küldöttségileg tolmácsolta részvétét az özvegy neií, ki az egylet elnöknői tisztét tölti be. A/, egylet tagjainak rószvótnyilatkozatát öz v. U r s z i n y Jánosné alelnöknő tolmácsolta. Megjelent a gyászházban az izr. nőegylet küldöttsége is L ö w y Lajosné elnöknő vezetésével és részvétét nyilvánította. A ravatalt már tegnap is sok koszorú borította. Koszorút helyeztek a koporsóra; a gazdasági egyesület a két nőegylet és a 48-as bajtársak. Beszédes levél Amerikából. Ezer ember kivándorolni készül ? Tótcsaba — Kanadában. A magyarországi földmivelők, kisgazdák és kubikosok országos szakegyesületének békéscsabai helyi csoportja sem lehetett meg sajtó orgánum nélkül. A csoport vezetői tehát megindítottak egy újságot „Földmivelők Lapja" cimen s hetenkint egyszer ki is adják. Lapozgatván ebben a négy oldalas kis újságban, sok dolog ötlik a szemünkbe. Sok furcsa dolog, amit észre sem vesz talán a munkásember, csak a megfigyelő képesség. Igy ennek az újságnak legutolsó számában, mindjárt az első oldalon azt olvassuk, hogy pár hét óta nagy mozgolódást lehet észlelni a békéscsabai földmivelő munkásnép között. E mozgolódás oka az, hogy több mint ezer ember készül legközelebb Amerikába kivándorolni. A legutóbb Amerikába indult munkások azt a megbízást kapták ugyanis itthon maradt társaiktól, hogy Kanadában megfelelő hely után nézzenek, ahol egy falut lehessen alapítani. Ha megérkezik a kedvező válasz, akkor mintegy ezernégyszáz ember kél útra s azután majd több is követi őket. Ebből az állitójagos megbízásból — mi is utánajártunk a dolognak — csupán annyi igaz, hogy 5, mondd öt család akar hazát keresni Kanadában. Ez az öt család is már régesrégen vágyakozik az Újvilág felé. Nem azért, mintha itthon nem akadna kerasetük, vagy egy-két kenderföldjüknek jövedelméből ne tudnák kiegészíteni keresetüknek tompán csengő,' garasos értékét, hanem amiatt, mert azok a sajtó-organumok, azok az újságok, amely e'k állítólag a nép érdekeit védelmezik, sohsein közlik le az Amerikából érkező s a munkásviszonyokat ismertető leveleket. Igy tesz a „Földmivelők Lapja" is. Fordítsunk csak egyet a keskeny papiroson s a harmadik oldal egyik hasábján megtaláljuk a következő hirecskét: „Legutóbb folyó hó 7-én Zsilák András elvtársunk keresett föl szép levél kíséretében, amelyben leírja az amerikai munkás sorsát ós felkéri a szakegyletet, hogy lapokat küldjön. Stb." A békósmegyei munkás egyszerűen tudomásul veszi ezt a kis ismertetést s eszébe sem jut, hogy miért is nem közölték le Zsilák András levelét? Hát bizony nem jó szolgálatot tett volna ez a levél a kivándorlásnak, ha véletlenül nyomdafestéket lát. Sok minden áll abban az Írásban. Mindenekelőtt — sejtjük — az igazságnak megfelelően azt közli az itthon maradt elvtársakkal, hogy az amerikai munkásnak napi kilenc órát kell eltöltenie verejtékes munkában. Ez alatt a kilenc óra alatt nincs pihenő idő. A táplálék elfogyasztására is alig egynehány perce van. Munkáját kiosztják, kimérik s a kiosztott mennyiséget el kell végeznie. Munkaközben se nem pipálhat, se nem beszélgethet. Felügyelők állanak körülötte, akik teljes hatalommal uralkodnak a munkás fölött. Sztrájkról, szociálizmusról beszélgetni nincs idő. Panaszkodni a kegyetlen bánásmód miatt egyet jelentene az elcsapatással. S mindezért az állati sorban is nehéz munkáért két dollár a napi kereset. Igy írja ezt nekünk egy kanadai munkás, aki az ősrengeteget irtók keserű sorsát érezi most. Zsilák sem értesiti egyébről itthon maradt elvtársait. Ha másról irna, ugy bizonyára leközölte volna sorait az a nópérdeket védő újság is. De az igazságnak elhallgatásával nem tett szolgálatot még annak az öt családnak sem, amely Kanadáb in, az ő s e rd ő k h az á j á b a n, egy egész falut akar benépesíteni. Ezt — bár komikum érzik ki sorainkból, — nem mulatságképpen írjuk. A kivándorlás még egyre tart s hatványozott mérvének következményeit még súlyosan érezzük. Ám nem jósoljuk a messze jövendőre azt az időt, amikor visszavándorolnak betegen agyongyötörve, a sir szélén állva mindazok, akiket ma az ismeretlen tájak felé való vágyódás vonz és mikor egyáltalán néni lesznek többé kishitűek, akik bü nős hallgatással az Alföld népét romlásba kergessék. A napja gyében. Polgárságunk és a körök ünnepei. A diadalmas igék évfordulójának fenséges ünnepén szerte Békósmegyében is a trikolórok ezre lengett. A csaták Tyirteuszának győzedelmes Talpra magyarja harsant fel minden községben, melyeknek polgárságát és társasköreinek tagjait a lelkesedés láza hivta össze megint. Ez a polgárság impozáns módon rótta le kegyeletét a mult emlékei iránt. Alig volt polgárház, amelyen ne lengett volna a nemzeti Irikolór. Középületeink is kivétel nélkül felöltötték ezt az ünnepi díszt, csak Békéscsaba községházának ormán nem árulta el semmi, hogy a nemzetnek ma nagy ünnepe van. Annál inkább érezte tehát szükségét a polgárság, hogy a lelkesedós igaz tüzével pótolja azt, amit mások elmulasztanak. S ez a lelkesedés soha nem tapasztalt méretekben nyilatkozott meg a polgárság közös, Kossuth-téri ünnepén, melyet a békéscsabai márciusi bizottság ^rendezett. Délután 4 órakor óriási néptömeg helyezkedett el a Kossuth-tóren. A tömeg soraitól különváltan mintegy 3—400 szociálista is megjelent a szobor előtt. Ezeknek kellett volna megakadályozni a szónokokat, de a rendőrhatóság szuronyos közegcinek láttára meg se mertek moccanni. R e 11 Lajos dr. rövid, tartalmas megnyitója után Ursziny János dr. mondotta el nagyhatású, magas szárnyalású ünnepi beszédét, amelynek során lehelyezte a márciusi bizottság férficsoportjának koszorúját a Kossuthszobor alapzatára. A hölgy csoport nevében Majoros Józsefné helyezett koszorút az alapzatra a következő szavakkal •; „Nemzetünknek mai ünnepén megjelentünk mi is, békéscsabai honleányok, hogy e szerény koszorú letevésével tanújelét adjuk tiszteletünknek, kegyeletünknek és hálánknak, melyet Irántad, Kossuth apánk, érezünk. Fogadjuk, hogy családi és társadalmi életünkben mindenkor a Te magasztos elveidnek szellemében fogunk érezni, gondolkozni és cselekedni!" Majd Székely Béla „Uj március" című költeményét fogadta zajos tetszéssel a közönság s végül Csorba „Talpra magyarja" következett. A lélekemelő ünnepet a békéscsabai daloskör „Hymnusza" nyitotta meg és a „Szózat" eléneklése fejezte be. Ünnepet ültek társasköreink is kivétel nélkül. A kaszinóban hatvan terítékű bankett volt, amelyen K o r o s s y László mondta az ünnepi tósztot. Á „Polgári Körben" több mint kétszázan gyűltek össze. Daloskörünk hazafias ének számaiba elvegyült kétszáz erős fórfihangnak éneke is. Az ünnepi felköszöntőt itt S z a 1 a y József mondotta. Beszédet mondtak még Áchim János és ifj. S z t i k Gyula. Az „Iparos olvasó^ kör" helyiségeiben is lelkesen ünnepelték a nagy évfordulót. Ez a hazafias érzelmekben gazdag társaskör volt az, melynek kebeléből a békéscsabai márciusi ünnepségek nyilvános megütésének eszméje kiindult. Az „Iparos olvasókör" ünnepi szónoka Pándy István volt Gyomán is méltó módon rótta le emlékezetét ós kegyeletét a polgárság. Zsúfolásig megtelt közönséggel a gyomai városháza szépen dekorált díszterme a polgári leányiskola márciusi ünnepélye alkalmából. Az érdeklődés a vidékre ís kiterjedt s szülők, tanügybarátok örömmel gratuláltak az igazgatónőnek, Böszörményi Rózának, úgyszintén Jáger Mariska tanárnőnek, kik valódi hivatásszeretettel és ügybuzgalommal vezetik az ifjú intézetet, mey noha még csak szeptemberben alakult, már is előkelő nivón áll. Az ünnepély fényét nagyban emelte P á 1 f f y Béla plébános szivekig ható, kedves megnyitó beszéde, továbbá a két vendógmüvósznő : P a p p Mariska remek hegedüjátóka ós B en i c z k y n é Gyra Irén, aki Liszt Magyar Rapsódiáját játszolta zongorán brilliáns technikával. Bátran és érzéssé' szavaltak: Bartha Emmi, Biró Lenke, Szilágyi Esztike, Molnár Gizella, Wertheim Ella. Molnár Ilonka zongorázott, E i s 1 e r Ella és W a n i s s Margitka a Rákóczy-indulót játszották négykézre. Délután 2 órakor a községháza előtti téren nagy közönség jelenlétében P á 1 f f y Béla megnyitója után Fábry Károly képviselő tartott hazafias, magasztos, mély benyomást keltő beszédet. Majd Hajts Bálint lelkész ünnepi beszédet mondott. Ü r m é n y i Lajos ódáját szavalta el. Szeghalom polgárainak ünnepén szintén megjelent a kerület képviselője, kit az elöljáróság nevében B e n c z e János a függetlenségi párt vezetőinek kíséretében üdvözölt. A menet hosszú kocsisorral vonult be a fellobogózott községbe. A polgári kör nagytermében tartották az ünnepet. A r a r ó Lajos megnyitó beszéde után a dalárda énekelt. A nap jelentőségét s az elmúlt év eseményeit és a jövő kilátásait Fábry Károly ecsetelte nagy tetszés mellett. Este bankét volt, melyen Arató, Fábry és Sárréti ügyvéd beszéltek. Fábry részt vett ezután az összes körök ünnepein. Oyulán délelőtt istentisztelet volt az ey. ref. templomban. Az ünnepi imát G e c s e Albert lelkész mondotta s az istentiszteleten megjelent a város és vármegye tisztikara is. Délután a polgárság hazafias ünnepet tartott a Göndöcs-népkertben. B erényi Ármin dr., S i m o n k a György dr., N é v e r y Albert ós még többen mondottak beszédeket. Kondoros közönsége szintén szépen ünnepelte a szibadság ünnepét. Délután a polgári kör rendezett ünnepélyt tanulságos tartalommal. Fekete Kálmán olvasóköri elnök megnyitó beszédet és felolvasást tartott, F ü 1 ö p p József alelnök ünnepi beszédet mondott és szavalt. K e v i c z k y László felolvasta „Két dal" cimű emlékezését. C z i rb u s z Endre visszapillantás cimón történeti tanulmányt olvasott. Az ünnepély a szózat elóneklésével ért véget. Folytatása volt azonban a csárdában rendezett közvacsorán, hol szintén sok felköszöntő emelte az egybegyűltek lelkesedését. A meió'berényi kaszinóban L i s k a Nándor dr. mondott ünnepi beszédet. Este társasvacsora volt, melyen a hölgyek is szép számmal jelentek meg. A társasvacsorán Kiss Márton a nagy idők tanúinak egyik jelenlevőjére, Berthóty Gusztávra ürítette poharát. K a r s á i Sándor a hölgyeket éltette — A „Nemzeti Kör" ünnepén J e szenszky Károly lelkész tartott ünnepi beszédet. A többi körökben is mind lelkes lelkes hangú szónoklatok hangzó tak el. Sok helyet venne igénybe, ha társa köreink ünnepéről mind beszámolnánk. DÓ konstatálni kívánjuk azt, hogy egyetlen olyan körünk sem volt, amely ezen a napon ne áldozott volna a szent évforduló emlékeinek. Iskoláinkban is ünnepre gyűltek össze a tanulók s fiatal lelkűknek hazafias érzelmeit megacélozták az elhangzott lélek ;;n 'lő b.j zidek. Es;e Békéscsaba sok épülete ki volt világítva A körök mindenütt meggyújtották ezen az estén a hála, kegyelet és a visszaemlékezés mócsvilá^ait. UJ Március! - . . Irta és 3 békéscsabai márciusi bizottság nagy ünnepén szavalta : Székely Béla. Eljött megint ... és csodás glóriája Lángot vet újra ifjú lelkünkben, Mint tü^oszlopnak fényes, nagy csóvája Gyújtó anyaggal körbezárt helyen, Eljött megint s egy égő, szent varázslat Fölkelté, im', az ünneplők raját! . . . Kik egybegyülétik nemesen köszöntsük Tavasz havának dicső Idusát! Köszöntsük-e t' . . Vahj' hány jó hónfi ól [még, Ki rongy érzelmével alkut nem űz ? . . Nézzünk körül s hol templominkban tüz ég Szivet rontott már a vásári büz. Még áll az oltár, sokaság tolong ott, De szomszédjában zúg a pénzcsere És felfelhangzó nemzeti imánkat Hazátlanok kacaja zúgja le . . . Hazátlanok, akik élősdi módra Azért lakják e szabad, s^ent hazát, Hogy beteg lelkük Júdás-áldomása Eligya azt is, ami : Imádság. — Eligya-lopja s jogot kérjen, többet, Mint mennyit bir a jogért harcoló . . . Apró patkánya vásáros jelennek Sasok hónába, hehj, beh nem való ! . . Sok, sok viharján annyi küzdelemnek Keresztültörtünk győzedelmesen; E honért küzdött minden férfi, gyermek S most zászlónk mégis a piros legyen ? . . Csatába mentünk egy őrök Eszméérl: Hazát kerestünk; nem „nemzetközit" . . S ha van hazánk már, annyi vértől ázott, Tanuljunk élni ós meghalni itt! A hazugságnak léha, bűnös árnya Felvonult már a völgyön, ormokon S nyomában azt, ki Istenét gyalázza, Egy átok súlya a körünkbe von. Ébredj, magyar ! Excelsior a jelszód ! Árpádnak hona nem tűr meg fekélyt ; Testedből mégis uj hust kór bitorlód — S te tűröd ezt? . . Az Isten tudja mórt! . . Ébredj te nép, akire csúszómászók Vernek im rozsdás rabbilincseket; Az Ész sötétjét vájjon meddig járod — Meddig vezetnek hamis Istenek ? Csattogjon ostor bosszuló kezedben Es verd ki, verd: az árulók hadát! Szived dagadjon hónfi vértől telten, Mert ami Örök, azért lesz csatád . . j Oh, maradj, maradj Március fuvalma, Te ifjú lég, te csodá*, btlzsamos; 8zab°d magyarnak szabad, szent hazája Egy átok súlyát érzi, járja most. Maradj s add vissza régi, friss erőnket, — Mely mint parázs, most hunyva pislá[kol JMert jönni kell egy szebb, egy jobb jövőnek, Csak ébredj, ébredj ! . . Föl ! . . Excelsior! Tavasz a télben . . . Hetven éves mátkapár. Öze uram bánata. Csak várjuk, várjuk a kikelet bimbótnyitó szel őjét s mindhiába várjuk. A tavaszi lég, amely inspirálni képes az ifjú lelkeket, amelyről dalt zeng fűzfáról lehasított sipján a poéta s amely rálopja csókját az illatos páravilágra, késik, csak egyre késik . . . Innen van, hogy az alkalmi költők nem adtak még életjelt magukról a családi lapok hasábjain s innen van, hogy a holdvilágos éjszakáknak susogó szellője nem vitte még hitül, hogy a troubadurok, azesengők és bánatosak, dalt zengtek volna már valamelyik virágos ablak közelében . . . Ám amit elmulaszt a fiatalság, azt a vének kívánják pótolni. Erről szól legalább az a hir, amelyet Orosházáról veszünk és amely két őszbe csavarodott mátkapárnak bolondos históriáját a következőkben mondja el: Öze Ferenc 67 esztendős orosházai gazdálkodó évek óta különváltan ól a feleségétől. Törvény nem bontott kö zöttük frigyet, de azért elhagyták a kö' zös otthont mégis. Hogy az asszony hová ment „válásuk után — nem törődött ezzel Őze Ferenc. 0 azonban egy olyan asszonynak szomszédságában bé relt 1 ikást, akinek a sorsa szakasztó az övé volt. Ez az asszony is elköltözött a férjétől s a törvény bontó erejének kikönyörgósét ő sem tartotta szükségesnek. A deres fejű, hajlott öreg ember eljárt sokszor szomszédnőjóhez, K i s Zsuzsához, aki szintén hat X-et hord már a vállain. A gyakori együttlét különös érzelmeket váltott ki a hervadásnak indult két öreg szivből s Özének egyszer csak az a bolond gondolata támadt, hogy feleségül kérje Kiss Zsuzsát . . . Az asszony ráállott az ajánlatra s ezután együtt iparkodtak azon, hogy házassági ergedélyt kapjanak, amit termószetepen nem tudtak „kijárni." Özét elutasították mindig s igy utasították el az asszonyt is. Tegnap aztán különös dologra határozta el magát a két öreg. Az asszony yadonat fehérbe öltözött. Haját leányo» san beeresztette s fejére myrtuskoszorut tett . . . Öze pedig ünneplő ruhába bujt s kezében egy csokrot szoronga^ tott. Igy indult el imádottjával a községháza felé, hogy a bírótól „jóindulat