Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-17 / 21. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 21-ik szám. Vasárnap, március 17. BEEESHEGrTEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet cvnegvedenbcliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILEr VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel "helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az idei Március Békéscsaba, március 16. Uj Márciust élünk. Máskor langyos tavaszi fuvalom emlékeztetett az ébredésre. Ma? . . . A mársius 15-iki tűzkeresztség napján északi szél söpört végig az országon. Rombadült a régi Magyarország s az újjáépítés nagy munkájának napszámosait lépten-nyomon hamis népharcosok akadályozzák. Népharcos-pillangók, akik visszaváltoznak hernyóvá, amely először is lerágja a szabadság fájának rügyeit, aztán begubózza magát újból vérvörösszinü lárvájába. Az emberiség szellemi mozgalmának kéregető koldusai pedig nem veszik észre, hogy ezek a hernyók pusztítják azt, amiért ők harcot hirdetnek. Ezek a hernyók keresik föl a sötétség bemohosodott bástyáinak hasadékait, hogy a szabadságnak, jogegyenlőségnek s főleg a testvériségnek jelszavain — amelyekért görcsösen odatapadnak néha a vérpiros lobogóhoz — röhögjenek és mosolyogjanak. A szélhüdött koldussereg ettől a hernyómunkától várja azt, hogy az ősi talajból uj kultúra és uj gazdasági berendezés nőjjön ki. Mintha beteljesülne a pesszimista jóslás: „A föld kihűl és sötétség terjed szét a mindenségen! . . .« Az idei március hideg volt. Sehol semmi nyoma az ébredésnek, tavasznak, rügyet bontó hangulatnak. Köröskörül kifejezéstelen férfiszemek, pór-arcok bámuldoztak a hazafiság szent tüzétől gyújtó beszédű szónokokra. Bambán, közönyösen néztek, mint egy nyomasztósötétségből napfényre került lélek nélküli puhányok. A szellemi szabadságtól megfosztott, lelke érzéseiből kivetkőztetett derék alföldi nép ma a hernyók prédája. A hernyóké, amelyek szabadságról, egyenlőségről prédikálván, szellemi békót raknak a pór lábaira, hogy ne osztozkodjanak senkivel a nyers, anyagi hasznon. Tegnap egy cikket olvastunk valamelyik mocsárból táplálkozó fővárosi lapnak hasábjain. Egy békéscsabai ember irta nevét e cikk alá, a bőrkabátosok ellen, S jómaga is bőrkabátot visel. Figyelvén ezt a különös irást, nem csodálkozunk többé, hogy becsületes népünk agyvilágára a sötétség fátyolát teríthették a vezérek. Ha most sem ébred a nép, ha most sem veszi észre az alföldi paraszt, hogy bizonyos, célok és anyagi törekvések engedelmes eszközeiül sülyesztették le az ő hitét, tudását és meggyőződését, akkor ne csodálkozzunk, hogy ezt a néptömeget épp ugy lehet a szélsőségekre birni, mint amilyen könnyen a loya, litás dinasztikus érzelmeitől duzzadó tányérnyalóvá sülyedhesztjük le. S még csak nem is kell kiragadnunk kezéből I azt a vérvörös zászlót, amelyre ezt az J Igét irta az állítólagos közakarat: »Le j a királyokkal!" . . . Itthon a koplaló, rongyos parasztok pénzt, kenyeret és földet kérnek. Es a föld ellen izgatják őket olyanok, akik kétszázholdas birtokukon jólétről duzzadó rókaarccal népnyomorró!, szenvedésről, kivándorlásról Írogatnak. S ha kimegy valaki hozzájuk kenyérért, vagy pénzért, akkor eléjük vágnak egy zálogcédulát annak bizonyítékául, hogy pénzük — nincs. Volt, idő mikor nagyobb műveltség kellett ahhoz, hogy valaki a nép hivatott vezére legyen. És ez nagyobb műveltség sohsem képzelte „'magáról, hogy nagy és merész szellem, de inkább megosztotta a maga javait azokkal, akiket vezetni akart. Ez a kor jobb volt. fényesebb volt, dicsőbb volt a mainál. Pedig nem lézengett abban az időben minden utcasarkon egy-egy népvezér. Felszabadult mégis a jobbágyság. Encelaus fölébredt. Lándzsa lett a kaszából, ágyú az aranyból és közkincs az ékszerekből. A lelkesedés lávája végigömlött az országon s a nép, a nemzet ledobta láncát. Most más időket élünk. A nép önmaga láncolja le a kezeit. A nemzet vezérei az ország javán dolgoznak. Uj bank, önálló vámterület, több szabadság, több jog miért kellene nekik ? Meg kell akadályozni a munkát, S bamba röhögéssel emel gátat törekvésük elé a kishitűség. Hogy miért cselekednek igy — maguk semj'tudják. Az idei március uj március. Hideg szellő dermeszti a fák rügyét. S az agyra sötétség nehezült. Kezd beteljesedni a jóslat. . . Kezd beteljesedni! . . . Idegen bírálat Békésmegyéről. Egy bihari újság közleménye. Csak itthon „kifogásolnak" . . . Ha végig hallgatjuk azokat a többékevésbbé illetéktelen kritikákat; melyekkel bizonyos „közéleti tényezők" lovagolják meg a vessző paripát: elmosolyodunk s csodálatra tartjuk érdemesnek a gyarló emberi indulatok szertecsapongásait. Akadnak, akik nem veszik észre ezekben a kritikákban azt a törekvést, mely az összeférhetetlen természetű embertársainkat jellemzi és hajtja bizonyos fixigazságok felé. Ezeknek kedvéért közöljük most le mi is egy szalontai újság sorait, amelyek párhuzamost vannak Békés- és Biharvármegyék közállapotaiban. „Békésmegyét: Biharországnak csúfolják. Békésmegyéről azt mondják, : hogy Liliputi vármegye. És a bibliabeli Dávid megint lefőzte az erős Goliátot, nem parittyakővel, hanem útszéli kavicscsal lőtte meg. Biharmegye milliókat szed be évenRint megyei útadó cimén és egy pár protekciós uton kivül még csak kavicsot sem ad a drága pénzért. Például Sarkad község évenkint 14000 koronát fizet megyei útadóba s ezt a rémitő öszszeget fizeti már csekély 30 esztendő óta ; a sarkadi utak azonban nem ápolta a vármegye, még csak kavicsot sem tett reá és elnézte 30 hosszú esztendőkön keresztül, hogy ez az ut hogyan romlik, hogyan megy át az enyészetbe, hogyan szűnik meg a forgalom Biharmegye szive felől s miképen kezd. Szarkad és vidéke Békésmegye felé gratálni. Ellen ben ugyanekkor volt szives a biharmegyei útadó alap, néhány hamvábaholt vicinálisnak oltárain pár milliócskával áldozni s a megyei útadó alapot teljesen kimeríteni. A paraszt lovaibele ful a sárba, de a megyei potentátok első osztályban és talán szabadjegygyei utazhatnak: — ez volt a vezérelv ! Biharmegyétől elidegenednek a községek ? — ez nem baj, de viszont annál vidámabban köhög igen sok halvaszületett helyi érdekű. Békésmegye egészen máskép csinálta. Kissé rusztikusabban és nem egészen salonmessig. Ez a kis liliputi vármegye még a parasztra is, meg a kereskedelemre, meg a saját jóvoltára is gonBékésmegyei Közlöny tárcája. Március. Ébredez a pacsirtadallal, Fátyolos ajkú szőke hajnal, Ha csókot hint a zöld vetésre, Meghallik a föld szívverése. Fekete föld zöld búzaszála Fürdik a csókos napsugárba' Vígabb arcot mégis mért nem ölt Az az eleven, fekete föld? Máskor a hímes új ruhába Sokkal többet adott magára S alig várta, hogy már legalább Körűiszegné a kék szarkaláb Valamit tán a fold is érez: Hogy nincs mát oly kö el szivéhez Az, akit ápolt, akit véd-' Akivel itt élt ezeré. r' Hogy az imádság, mely kiférte, És ott lángolt a csontba, vérbe, Nem -ettegw száz, meg száz halált . Az az ima már átokra vált. S amig titkon a nyárra v mak A fényes, bokros búzaszálak, Mml valami éles, néma vád, .4 föld szivén bús sejtés csap át. Mikor az ég sohsem lesz tiszta, A sötétség a fényt felissza, S zöld vetésre, zöld levelekre, Piros vérharmat permetez le .. . Kató József. Az okos asszony. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Vértesy Gyula. Mikor még leány volt, akkor halálosan szerelmes volt bele a férfi, aki akkor nagyon fiatal és nagyon szegény legényke volt; csak szerelemre és nem házasságra való. A leány pedig, mint afféle okos leány, ráunva az otthoni kétszobás lakás kényelmetlenségére, a pecsenye nélküli ebédekre, a krumplis vacsorákra és arra az egész nyomorúságra, mely körülvette őt és az édes anyját, szabadulni óhajtott a szegénységből a férjhezmenés árán. Meg is szabadult. Csinos volt és becsületes. S az első gazdag ember, aki belebolondult, el is vette, mert okosan csinálta dolgát. Addig hitegette a férfit hiu reményekkel, s nagy kék szemeivel addig csalta maga után, mig az teljesen lépre ment s őrült vágy fogta el a birása után. Csakhogy másképen nem bírhatta, mert a leány akkor már fittyet hányt neki, mikor látta, hogy lángba borult az egész ember. El kellett vonulnia. Igy lett azután gazdag asszony belő e. Asszony korában találkozott ismét a volt szerelmesével, s akkor azt elkergette maga mellől, mert udvarolni próbált neki. Most azután harmadszor találkoztak. A férfi azóta egyebet sem tett, mint üldözte a lelkéből kifelé ennek a szerelemnek az emlékét. Eleintén sokat mulatott, azután sokat szeretett, végül pedig belevetette magát a munkába (ezek a reménytelen szerelmesek feledtető kirándulásainak a rendes állomásai) s ebből az utolsóból legalább volt annyi haszna, hogy az ügyvédi irodája jól ment s szerzett magának valamicskét. Ugy, hogy kezdett már telni fürdőzésre is. Igy azután, hogy elég módja volt hozzá, ráfogta magára, hogy idegbaja van és elment Borszékre fürödni a kilencfokos »Lobogó

u-ba. Becsületére legyen mondva, nem is tudta, hogy az asszony ott van. Csak a véletlen, ez a pajkos kölyök, ez keverte ugy a kártyát, hogy' összekerüljenek, Réthy László és Szombathyné. Nagyot nézett László úr, mikor mindjárt az első délután találkozott a Kossuth-kutnál a szép asszonnyal. Sejtette ugyan, hogy ez a találkozás nem nagyon fog használni az ő idegbajának, hanem azért megörült neki. Sőt a véletlent, gyakorlott udvarlók szokása szerint, hamarosan a hasznára is fordította, mikor Szombathyné látható csodálkozással és amellett észrevehető kellemes meglepetéssel kérdezte tőle : — Hogy került maga ide ? — Maga után jöttem, nagyságos asszonyom. Megtudtam, hogy itt van, hát idejöttem. Hazudott, de az igazság látszatával. Később pedig, mikor az asszonyka oldalán lesétált a „Tündérkert"-be, a felséges fenyőfák illatos hüsébe, ugy érezte, mintha csakugyan ezért az asszonyért jött volna ide és szinte csodálkozott rajta, hogy ennyi ideig tudott el lenni nélküle, holott most olyan végtelenül boldognak érzi magát, hogy mellette lehet. S mennél tovább maradt vele együtt, annál jobban érezte, hogy a lelkét mily erővel lepik el a régi emlékek, ós a szerelem erős, intenzív ereje hogy hatja át, meg át minden idegét s agyának minden sejtjét. Járnak, járnak a fenyvesek alatt és a magas, büszke, sudár fák alatt a tiszta, friss levegőben, büszkén, tisztán kezd kibontakozni szerelmük egész idillje. Furcsák ezek a fenyőfák! Csak a büszke, tiszta lelkek érzik magukat jól alattuk; az alázatosak és a bűnösök szinte félnek a büszke sudarak alatt, mert érzik, hogy azok semmikép sem illenek az ő kishitű, bűnös lelkükhöz. Ez a két ember még szerethette a fenyveserdőt. Szerelmük emlékei között egy se volt, a mi miatt bünt érezhettek volna. Tiszta, szinte gyermekesen tiszta idill volt ez az egész ! •S milyen csodásan élénk világításban tűnt a szemük elé egész ifjúkori regényük képe. Mennyi minden történt azóta mind a kettőjükkel és mégis mosta találkozás örömében, életük minden prózáját elnyomja e kép verőfén3

res hangula. — Emlékezik, mikor utóljára sétáltunk a Margit szigeten ? Leültünk azután az alá a nagy fa alá, a melyik alatt valaha Arany János szokott üldögélni. — Igen, a mama hátul jött Szom ÍÍV.V Strolin emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a • köhögést, váladékot, éjjeli izadási. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza jtj* ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Jo* Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche* eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Svájc.) 99 Roche a Kapható orvosi rendeleire a gyógyszertárakban. ~ Ara üvegenként 4 — korona, i