Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-14 / 20. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY nem kötött még szerződést. Végül Gádoros község 600 pár aratómunkása egyáltalán ne:n akar szerződést kötni Az aratási szerződések körül mutatkozó nehézségekhi_z hozzájárult a gazdasági cselédek bérmozgalma is, melyet azon­ban egy-egy garázda, izgató cselédnek elbocsátásával és a hatóság közbelépé­sével mihamar megszüntetni sikerült. Felfüggesztette az alispán a nagy­szénási földmunkás-csoport működését, amire az nyújtott indokolt alapot, hogy ez a csoport egy tizenötös bizottságot választott azzal' a feladattal, hogy az esetleg szerződni akaró munkások meg­akadályozzák tervükben. „Vegyesek" cimü részében az al­ispáni jelentés beszámol arról, hogy Popovics Szilveszter békési főszol­gabírónak Békés község ügykezelése körül tapasztalt lényegesebb szabály­elleneségek miatt intézkednie volt szük­séges. Kondoros község másodjegyző­jét, Fülöp Józsefet pedig szabályta­lan járlatkiállitás miatt 50 korona pénz­birsággal sújtotta a szarvasi főszolga­bíró. Ehhez a fejezethez tartozik az is, hogy dr. Fábry Sándor főispán fe­gyelmi eljárást rendelt el J a n o v i t s Kálmán békésszentandrási községi írnok ellen meg nem engedett magánmunká­latok teljesítéséért. Kétegyháza község polgárainak bé­kétlenkedéséről ezeket jelenti az alispán: „A felszaporodott közadd tartozások behajtására a pénzügyigazgatóság által kiküldött állami végrehajtó törvényes működését senki és semmi sem akadá­lyozza ; egyes késedelmes fizetők köré­ben az állami végrehajtó kiküldése ugyan nyugtalanságot keltett, ami a nem fizetési rendszer további fentartása ér­dekében kérvények beadására vezetett, mindez azonban a. „hasonló" (?) körül­mények között „megszokott" (!) mozga­lom mérvét nem haladta felül s az álta­lános ós „szokott" (!!) békés nyugalmat nem zavarta. Az állami végrehajtó ki­küldésének szemmel látható eredménye azonban az, hogy a hátralékos adókat a fizetésképesek tömegesen és napon­ként nagy mennyiségben önként be­fizetik." Tótkomlóson február hó 24-én nép­gyűlés volt, amelyen kimondották az egybegyűltek, hogy a községnek Csanád­megyéhez való átcsatolása és Tótkomlós­nak járási székhelylyé való tétele érde­kében megkezdik a két vármegye tör­vényhatósági bizottságát Az alispán jelentéséhez elsőnek S z a 1 a y József és M o r v a i Mihály szólottak, akik felpanaszol ák, hogy a ha­tóságok enyhén bánnak el a szerződésszegő béresekkel és a szakcsoportokkal szemben. Ambrus alispán kijelentette, hogy e te­kintetben már erélyes eljárásra utasít­tattak a főszolgabirák s ezt a rendelke­zést most megújítja az alispán. Veres József azt kifogásolta, hogy a tótkomlósiak mozgalmához semmi észrevételt nem fűz az alispán. Ambrus azonban válaszolt Veresnek s válaszá­ban arra utalt, hogy a tótkomlósi hatá­rozat amúgy is a törvényhatósági bi­zottság elé kerül, amelynek határozata értelmében az alispánnak is módja lesz leirni a községhez. Ezekután az ülés tudomásul vette a jelentést. Szeghalmi eset a t. Házban. Hol van a királyi tanfelügyelő ? „Megváltó"-csemeték Békésvár­megyében. Aki figyelemmel kiséri a politikai mocsárból táplálkozó budapestinaplónak hasábjait, nem egyszer tapasztalhatta azt, hogy egyik-másik oldalán akad néha békésmegyei irásra is. Olyan irásra, amelynek gyökere a darabont-korszak agyagos földjébe nyúlik s hangulat­festésnek zagyvalékából terem gyümöl­csöt. Ezidöszerint — hála a. minden­hatónak — csak két ember fut a buda­pestinaplófélék elismerése után. Egyik sem veszedelmes indivuum. Az elsőt ugy hívják, hogy „volt népvezér", a másikat pedig : Szeghalmi Gyula néptanító­nak, aki Szeghalom község tudomány­szomjas apróságaival ismerteti az irás olvasás mesterségét. A néptanitóskodás nemes feladat. Vagyunk egyen-kettőn, akik átéreztük ezt akkoriban, amikor ugy vallottuk még,, hogy a honszeretetnek és hazafi­ságnak igazi őrei, lelkes bajnokai és sziklaerős védői maguk a néptanítók, akik a zsenge, ifjú lelket a nemes erények ágaival ojtogatják be. A tanitó nem foglalkozott akkor pártpolitikával. Csak egy politikája és csak egy párt­árnyalata volt abban az időben. S ezt a pártárnyalatot igy fejezte ki három | szóval: „A haza mindenekelőtt!" Szeghalmi úrék, ott a Sárréten, uj iskolát szabtak a tanítók elé. Bölcs iskola, okos iskola, csak az a baj, hogy egy kicsit túlontúl tudálékos. S ez a tudálékosság sokszor má3odranguvá sülyeszti a csizmadia remekét is. Hogy erról meggyőződjünk elég, ha figyelem­mel vagyunk Szeghalmi uraiméi „mű­ködésére". Szeghalmi Gyula nevével első izben egy felvidéki tanítóegyesület közgyűlé­séről szóló referádában találkoztunk. Ezért vált akkor nevezetessé, mert a nemzetközi hősök szájaize szerint be­szélt. Hogy mit beszélt ? Sok ürességet, sok frázist, sok ellesett és csattanós végű jelszót pattogtatott. Csak éppen azt nem mondta, hogy ki kell rekesz­teni a hazafias, magyar tanítói karból azt, aki piros lobogóval szeretné föl­disziteni az iskolát nemzetiszínű trikolor helyett. A második alkalom, amikor szeren­csénk volt Szeghalmi Gyula ur nevével találkozni, már szőnyeges helyen tör­tént : a képviselőház folyosóján. Jobbra­barla gurult ez a név. Pad alá ós szé­kek közé s talán más helyre is, ahová mi nem követhettük. Ennek az ünne­pies ki-beröpülésnek históriája egy kü­lönös ukázhoz fűződik, amelyet e hó­nap elején intéztek Szeghalmi és társai Fábry Károly országgyűlési képvise­lőhöz, a gyomai kerület követéhez. Nem kevesebbet mond ez az ukáz, mint azt, hogy az esetben, ha Fábry Károly nem kutyafékomadtázná le a közoktatásügyi kormány javaslatait, amelyben ők — a szeghalmi Szeghalmiak — csak a kleri­káris reaktió té'rhoditását látják, de egy mákszemnyi jóindulatot sem olvasnak ki abból a tanítók helyzetjavitására vo­natkozóan, akkor ők — már mint a szeghalmi Szeghalmiak — belépnek a világotmegváltó szociáldemokrata pártba s a jövendő választások idején levonják a következtetéseket is. Hogy Szeghalmi urék niit vonnak fel vagy le — ehhez semmi közünk. De igenis közünk van ahhoz, hogy magyar tanitó arcpirulás nélkül bevallani ké­pes, hogy a hazát- és Istent tagadók táborába áll, ha az az állam, amelynek javain Szeghalmi ur és társai felnöve­kedhettek, nem reparáltatja rögtön az előző kormányok bűneit. Szeghalmi urék közéleti szereplése nagyon is meg­érett már arra, hogy a királyi tanfel­ügyelő nagyobb figyelemmel kisérje Szeg­halom község iskoláit, mert, ahol ilyen tanitók vannak, ott a legteljesebb mór­tékben félteni kell a zsenge, minden iránt fogékony gyermekeket a konkoly­tól és mételytől. Nem szolgálnók az igazságot, ha általános vonatkozású cikkünk kereté­ben meg nem emlékeznénk arról, hogy Arató Lajos tanitó és egynehány társa e botrányos ukáz hírének vétele után nyomban kijelentették, hogy ők nem azonosítják magukat Szeghalmi Gyuláékkal, akiknek azt javasoljuk, ha nincsenek megelégedve a tisztes tanítói hivatással, hogy csapjanak föl — vándor­apostoloknak. Igy mindenesetre több i keresetük lesz. Mert a szegény nép párt­ós „péterfilléreit" nem az állam s nem is a kultuszminiszter kezeli. Fegyverkeznek az ünneprontók! Meg akarják zavarni a nemzeti ünnepet. Egy becsületes névtelen. Minden alkalomszerűség megszüli a maga parazitáit. Ugy élősköd nek ezek mindenen, mint a falevél pusztító állat­kája szokott élősködni a friss hajtáso­kon. Előbújnak, ha napsütés van és visszahúzódnak rejtekhelyeikre, amikor szél zörgeti össze a leveleket. Ott gu­bózkodnak ki, ahol vetőfény éri lárvá­jukat s kigubozkodván, megkezdik a munkáit. Szemtelenül, mint a pióca és kiálhatatlanul, mint a piacilégy. Ezek a paraziták, ezek az aprófejü mikrocefallok, amelyek tavaszidőn na­gyobb életerőre kapnak, most újra mun­kához akarnak látni. Március 15-ikét vá­lasztották cselekvésük idejéül. Ez a nap reájuk is különös hatást gyakorol. A szabadság mindent átlengő szelleme megcsapja ilyenkor őket s a természet­jogoknak tisztességes embereket illető részéből just kívánnak ők is. De hogyan kívánják ezt a just ? Akképpen, hogy ilyenkor ne kellessen tisztelettel viseltet­niük a mások joga, a mások kötelessége, a mások érzelmei iránt. Aképpen, hogy botránynyal, terrorizmussal, sárga epé­jük nedvével fröcscsentsék be mindazt, ami nemzeti érzelem, nemzeti tisztesség és nemzeti becsület. íme, beszéljen több­ről ez a levél, melyet a holnapi már­ciusi ünnepségeket rende ő bizottságnak egyik tagja kapott: „Tudomásra adom, hogy a szocia­listák pénteken délután felvon ilnak a Kossuth-térre és meg fogják zavarni az ünnepet. Én is köztük vagyok, de érzem, hogy aljas dologra vállalkoz­tunk. Ezért mondok el mindent". A maga keresetlenségében és rövid­ségében is sokat mond ez a levél. Te­hát szocialisták volnának azok. akik ezt a merényletet megcselekedni szeretnék ? Nem hisszük. Csak kapa-kasza kerülő lehet az, aki a magyar nemzet ünnep­napján a hazafias érzesek megnyilatko­zását sárral akarja megdobálni. Hiszen a szocialisták folyton a szólás- és gyü­lekezési szabadságért menydörögnek! ? Vagy ezt a menydörgóst a Kristóffy Ja­kabok fizetik s olyan efemer értékű volna ez is, mint azoknak az ethikai erők­nek összesége, amely egymáshoz fűzi a vándorapostolok díszes csoportját? A „péterfillér — ós pártadó-kezelők", pénz­csinálta mártírok ós népistenek nagy­hasu papjait ? ! Hangoztatni kivánjuk újfent is, hogy nem hisszük ezt a bejelentett elvete­mültséget. Ám ha mégis megtörténik, akkor vessenek a következményekre azok, akik következetesen visszaélnek a nép tudatlanságával s olyan cselekede­tekbe kergetik ezt a jámbor, megtéveszt­hető sokaságot, amely cselekedeteknek büntetőjogi felelőssége alól rókaravasz­sággal bújnak ki a főkolomposok. Egyébként lesz gondunk arra, hogy a hatóság hivatalos uton is tudomást szerezzen erről a tervbe vett merény­letről. A nemzeti ünnep Békésmegyében. Ünnepel a társadalom Egyszer huszonnégy óra még és aztán reánkköszönt a szabadság napja. Diszes, ünnepi ruhás ifjak, fellobogózott épületek hirdetik, hogy ünnepet ül ezen a napon az ország népe s a lélek ma­gasztos érzéseivel visszaszál az emléke­zet szárnyain abba a múltba, melyet a félistenek dicső tettei sugároznak be glóriával. Vármegyénk társadalma is ki­veszi a részét ezekből az ünneplésekből. A békéscsabai márciusi bizottság holnap délután 4 órakor tartja nagy ünnepét a Kossuth szobor előtt. Ezen az ünnepen megjelennek az összes kö­rök és tanintézetek. Épp igy a község elöljárósága is. A programot a békés­csabai daloskör éneke nyitja meg. Ez­után dr. R e 11 Lajos intéz buzdító sza­vakat a közönséghez. Majd Székely Béla szaval a el ez alkalomra írott „Új március" című versét s végül pedig dr. ü r s z i n y János ünnepi beszédet mond. A daloskör befejező éneke után a szobor megkoszorúzása következik. A szarvasi ág. ev. tanitóképző­intézet önképző-köre d. e. 10 óra az in­tézet dísztermében, az 1848. évi márciusi események emlékére diszülést tart ezzel a műsorral: 1. Fohász. Oláh Károlytól. Énekli az önképző-kör dalkara. Vezeti: Molnár Béla 4 tk. 2. Megnyitó beszéd. Tartja: Fazekas Sándor elnök tanár. 3. Nemzeti dal. Petőfitől. Szavalja : Do­bozi Jenő 4 tk. 4. Zsila Gyula 4 tk. Fel­olvassa: Darida Károly 4 tk. „1848-iki szabadságharc" cimü munkáját. 5. Mi a haza ? Melodráma. Ábrányi-Dr. Horváth. Szavalja : Bernáth Béla 4. tk. Zongorán kiséri Molnár Béla 4. tk. 6. A szerzetes. Belopotocky Istvántól. Szavalja : Belo­potocky János 1. tk. 7. Záró énekek, a) Kossuth Lajos nóta, Lányi Ernőtől, b) Ébresztő, Szügyi Józseftől. A békéscsaba i polgári kör elnöksége ez uton hozza tudomására a polgároknak, hogy március 15-ike al­kalmából helyiségében rendezendő tár­sas vacsorán nem köri tagokat, vendé­geket is szívesen lát. Aláírási ivek a kör helyiségében, a városházán és a gimnáziumban vannak elhelyezve. A vacsora ára 2 korona. Tótkomlós is lerója hazafias kötelességét március 15-én. A „Polgári társas-kör" március 15-ikét Szokolay Pál karnagy vezetése alatt működő dalárda közreműködésével fogja meg­ünnepelni. Ünnepi szónok Lehotszky Mihály; felolvas Matejdesz Márton ta nitó ; szavalnak: Karkus Péter, Gehring L. Ferenc, ifj. Szabó Lajos, Seres Rezső Mihály. 16-án pedig a „Casinó* fog ünnepelni. A csabai izr. elemi iskola is nyilvános ünnepély keretében üli meg március idusát Az ünnepély pén­teken d. e. 9 órakor kezdődik a Him­nuszszal, melyet szavalatok és kuruc­nóták követnek. Az ünnepi beszédet Kriener Jenő tartja. A szülőket, va­lamint a tanügy barátokat ezúton is meghívja az izr. iskolaszék. Gyomán március 15-ét a külön­böző vallásfelekezetek templomaiban tartandó ünnepi istentisztelek tartásával és délután a Petőfi-téren tartandó nyil­vános ünnepélylyel fogják megülni, már­cius 15-ikét. Az ünnepélyt P á 1 f f y Béla beszéde nyitja meg, utána H a j t s Bálint ág. ev. lelkész tartja az ünnepi szónoklatot, majd Ürményi Lajos szavalja el ez alkalomra irt ódáját, végül Pálffy elnök záróbeszéddel fogja be­rekeszteni az ünnepet. Este a kaszinók és olvasókörökben társasvacsora fog tartatni. Gyula uj címert kapott. Fehér alsó ruhában . . . Milyen a felség aláírása ? Gyula város nagy bajban volt ujab­ban használt címerével. Semmikép nem elégítette ki a nem mindig kényes izlésü németeket és magyarokat az a prózaias pecsét, amelyen csak agy-két kereszt mosolyott a szemlélőre hosszában át­törött paizsokról. Ezt a címert a tizen­hetedik század eleje óta viselik a nemes gyulaiak, akiket 1902-ben megszállott a buzgalom s azt kérték őfelségétől, a minden osztrákok és magyarok császár­királyától, engedné meg, hogy a 17-ik század óta használt városi címerhez Gyula városi őrségi cimerét, a hitet, tisztaságot és eszményit jelképező Szűz­máriás képet is csatolhassák. Négy esztendő kellett ahhoz, hogy a kabinetirodában előkészítsék Őfelsé­gének ezt a kérdést. De nincs olyan hosszú idő, amelynek vége nem volna, s igy Gyula város kérésére is leérkezett 1906 évi november hó 3-án annak a leg­magasabb elhatározásnak hire, hogy a király teljesíthetőnek találta a jámbor gyulaiak instantiáját. Tegnap aztán le­érkszett az eredeti okirat is, amelynek szövege ez. MI.„ELSŐ FERENCZ JÓZSEF. Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Horvát-, Dalmát stb. or­szágok Apostoli királya, úgyszintén Illy­ria és Jeruzsálem királya, stb.: Emlékezetül adjuk ezennel tudatván mindenekkel, kiket illet, hogy mi Sze­mélyünk körüli magyar Miniszternek előterjesztése folytán kegyelmes tekin­tetbe vévén, miszerint a kormánj^zó Fe­jedelmek nemcsak őrködni szoktak afe­lett, miképp a törvény sértetetlensége s a közrend, egyezség és egyetértés által, alattvalóik közt a belbéke és nyugalom fenntarlassék, de ezeket külön kiváltsá­gokkal, engedélyekkel, főképpen pedig pecséttel szokták felruházni. Megengedjük, hogy GYULA rendezett tanácsú város régi és uj cí­merét együttesen, illetőleg, hogy az egyesitett címert ezután jövő örök idő­kig következő alakban használhassa: Hosszában tört paizs, jobbról Gyula ősi címerével, nagy körbe kereszt, belül öt águ csillag; balrói vörös mezőben í menybe szálló Szűzmária fehér alsó

Next

/
Oldalképek
Tartalom