Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-14 / 20. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 20-ik szám. Csütörtök, március 14. BÉEÉSHGGTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön EltOPIZBTÉSI DO : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Március tizenötödike. Irta: dr. Fehér Jenö. Egy hijján hatvan esztendeje, hogy a lelkes pesti ifjúság ezrei, élükön a magyar poézis örök dicsőségével. Petőfi Sándorral, széttördelték a sajtó békóit és imádságos ajakkal köszöntötték a gondolafszabadság glóriás tündérasszonyát. Kevesen vannak már, akik ezt a tüneményes jelenséget látták. Nap-nap után térnek apáikhoz e históriai napnak szemtanúi; de a diadalmas órák drága zsákmányát reánk hagyták örökségül. Az a kérdés már most, megbecsüljük-e ezt az örökséget? Azzal a szent fogadalommal vesszük-e magunkhoz, hogy megőrizzük a maga szeplőtlen ragyogásában, avagy tékozló fiu módjára könnyelműen elharácsoljuk ezt a kincset? Fájó szivvel látjuk, hogy akadnak közöttünk eltévelyedett lelkek, akik nem tudják vagy nem akarják megérteni a gondolat szabadságának nagy értékét. Nagy az értéke ennek a szabadságnak. Nincsen a világnak oly gazdag gyémántmezője. Mert gondolatszabadság nélkül nincsen szabadság, szabadság nélkül nincsen élet. Minden nemzetnek drága a maga szabadsága. Kétszerte drágább az nekünk, akik szünetlenül küzdünk érte. Ugy kell őrködnünk, mint ahogy a tengerparti fényszóró vigyáz, amely az alkonyat beálltával szünet nélkül siklik végig sugaraival a zajló vizfodrokon, aggódó szemmel kémlelve, nincs-e valahol veszedelem ? S ha a távolban csak a legkisebb baj jelei mutatkoznak, a magyar sajtó volt mindig a legelső, amely ércszavával riadót kiáltott s„ fegyverbe szólította a haza fiait. Őrhelyén állott mindig, figyelve, éberen, soha el nem lankadt, soha el nem ernyedt, s mindig hiven kitartott. Pedig bőven volt részünk a keserűségben, a sanyargatásban, az elnyomatásban. Volt idő, amikor mindent elvettek tőlünk, mindentől megfosztottak bennünket, ami egy nemzet létéhez szükséges. De akkor is, a vak éjszaka félelmetes sötétjében is volt egy tündöklő csillagunk, amely biztató fényével uj reményt szított, uj erőt nyújtott a bizouytalanság útvesztőjében bolyongó lelkünknek. Ez a csillag a magyar sajtó volt. És ezt a sajtót tették szabaddá a márciusi ifjak. Ezért illeti meg őket örök hálája a magyar nemzetnek. És ezért kell megbecsülnünk a gondolatszabadság. kivivására drága örökségét. Gyöngéd meghatottsággal," de egyúttal büszke öntudattal, végtelen szeretettel, de egyúttal lángoló lelkesedéssel emlékezünk meg azokról, akik fölpattantották a zárt az eddig börtönben sinylő gondolat-szabadság előtt s a dicső tett évfordulóján boruljunk le márványkövére annak a fenséges templomnak, amelyet reánk hagytak, s | amelyből zengzetesen búg szét a gondolatszabadság bűbájos orgona szava. Hallgassuk áhítattal, s ujitsuk meg szivünkben a fogadalmat, hogy a sajtó szabadságát megvédjük mindhalálig : És ha jö a zsoldos ellen, Majd bevárjuk, mit teszen ; Inkább szurony a szivekben, Mint bilincs a kezeken ! Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága, dr. Fábry Sándor főispán elnöklésóvel hétfőn délelőtt ülést tartott. Fábry Sándor rövid elnöki megnyitója után az erdészeti albizottság határozatának értelmében kimondotta az ülés, hogy az erdőinknek 1906. évi állapotáról szóló jelentést felterjeszti a földmivelésügyi miniszterhez. A műemlékek országos bizottsága megkeresést intézett a vármegyéhez s megkeresésében az kérte, hogy a Békésvármegyében fenntartandó műemlékek kijelölése tárgyában előterjesztést tegyen. Ez ügyet kiadták a Békésmegyei Közművelődési Egyesületnek, jelentés és előterjesztés tétel céljából. Csorvás községnek az iskolai és óvódai pótadókivetés tárgyában hozott határozatát jóváhagyta a bizottság s ezzel kimondot.a, hogy az építkezési és berendezési költségek fedezésére 5 százalékos iskolai és 3 százalékos óvódai pótadó vetendő ki. A pénzügyigazgató előadmányait mind az előterjesztett javaslatok értelmében vették tudomásul. Sebők Ferenc körösladányi jegyzőnek 50 koronás birságát azonban nem engedték el. Sebők a késedelmes adóbehajtás miatt lett megbüntetve. Ellenben törölték a Békés községre kivetett vadászati bérletadót azzal, hogy ez az adó már a föld megadóztatásával fedezve van. Helyet adtak Gyöngyösi Ferenc békési tanító felebbezésónek is és IV. osztályú kereseti adóját az egyház terhére törölték. A gyula-ajtósfalvai községi tanyaiskolai tanitóválasztást jóváhagyta a bizottság. Épp igy jóváhagyta a gyulai községi óvódák 1907. évi költségvetését is. J á k a y Károly békési polgári leányiskolái igazgató felebbezésére a bizottság arra utasította az iskolaszéket, hogy Jákay tiszteletdijának megállapítása tárgyában érdemi határozatot hozzon. A békésszentandrási hid alépítményi munkáinak felülvizsgálatára ápril. 12-ikét tűzték ki. Tudomásul vette a bizottság, hogy a kereskedelemügyi miniszter nem adta meg az orosháza—gyulai viszonylatban a mérsékeltebb vasúti árkedvezményt. Z ö 1 d y János dr. megyei [tiszti főorvos jelentése szerint vármegyénk közegészségügye február hónapban általában kielégítő volt. A hevenyragadós megbetegedések száma hatvapkilenccel volt kevesebb, mint január folyamán. Diftéria előfordult 31 esetben 8 halálozással, vörheny 57 esetben 2 halálozással, kanyaró 73 esetben 2 halálozással, hasi hagymáz 13 esetben 5 halálozással, szamárhurut 3 esetben és bárányhimlő 1 esetben. A bizottsági ülésen négy választott tag jelent meg. A tárgysorozatban egyetlen jelentősebb pont — békési hat osztályos községi iskola ügye — szerepelt, amelyről lapunk más helyén teszünk említést. Hátszáz iskolaköteles csavargó. Békés község uj iskolát óhajt . . . A tanügyi érdekek védőszelleme messze elkerüli hétmértföldcsizmás lábaival Békés községet. Innen van az, hogy ebben a törzsgyökeres magyar Békésmegyel Közlöny tárcája. Szabadság angyala. Felcsapott a bosszú égő piros lángja Pirosra festve az ég boltozatát. S e lobogó fátylon egy dicsőbb fövó'nek Rég óhajtott, fényes képe csillan át: Vér csorog a folyók kékeszöld vizébe .... Szabadságáért küzd egy dicső sereg. Bömbölnek az ágyúk .. Csattognak a karTárogató harsan ! Ők a győztesek, [dok Konganak a harangok! Megdörren az égbolt Száz tüzes villámot szórva szerteszét! Blvorvörös felhők tornyosulnak rajta Ámulatba ejtve milliók szemét. . . ."Bíborvörös felhők lángoló öléből, Leszáll a szabadság védő angyala. Hófehér lobogót bont ki lelkesedve, Melyen tündökölve ég a glória . . . Hófehér lobogó kellő közepében Még vakitó fénynyel ég a glória, Megzendül odafenn az angyalok ajkán : „Nem szabad e népnek elpusztulnia !" Kiss Ferenc Egy kis palota múltjából. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Zsoldos László. Ahogy járok — kelek az utcán előrekonyitott fővel és mogorván, mikéntha nem is fiatalember volnék, hanem öreg, akinek vállát egy fogyófélben levő élet terhe hajlítja élőre a nyakatövébe. Istenem, oly különös gondolataim vannak néha! Ön türelmes olvasóm — akinek tiszta élete forgását az ön napról-napra pontosan megujuló kötelességei és örömei olyanná tehetik, mint az óramű — talán el sem hinné, ha mondanám, hogy a magamfajta álmodozó alkalomadtán milyen, de milyen furcsákat gondol! Teszem azt, a minap fejembe vettem, hogy a föld még sem mozog és nem is gömbölyű, hanem lapos, aminőnek a régiek hitték, az ég pedig az a kék, vagy felhős, amit látunk, a födője, és ugy van rajta, mint a háztető. A padiásón lakik a gazda, akit, mivel sohasem jön le, sohasem láthatunk. Ő szedi be tőlünk, lakóktól, a házbért, amelyet azonban korántsem pénzben, hanem a magunk becses életével kell lefizetnünk, mindig utólag. A gazda az egész életet hitelezi, de több' nyire roppant nagy kamatra, mert a mikor visszaveszi tőlünk, már testben, lélekben, vágyakban meggyarapodtunk, holott amikor fölvettük a kölcsönt, csak igen kicsi testet és eszecskét kaptunk. A gazda tehát nem igen dolgozik veszteségre, noha időközben ő is kárpótól bennünket különféle gyönyörűségekkel és a föld szépségeinek megismertetésével, ezt azonban ugy csinálja, hogy a végén annál nagyobb fájdalmat okozzon, nekünk a válás e gyönyörűségektől. És furcsa, az emberek, mint eső után a béka, azért mégis egyre bújnak elő a föld alól, ahova viszont a kiköltöző lakik hurcolkodnak. A gazda pedig nappal a Nappal, éjszaka pedig a holddal meg a csillagokkal folytonosan le-le világit a földre, hogy lássa, nem történik-e idelent valami rendetlenség ? Ugy látszik, jó szeme van, mert gyakran megkönnyezi az emberek gyarlóságát, amint azt az eső is mutatja. Valamint a tűzhelyben begyújtáskor a megfogamzott szikra egyik apró fácskáról a másikra ugrándozik pattogva előre, az én nevetséges gondolataim is ezen módon óppen odáig jutottak, amikor alig öt lépésnyire előttem nagyot csengetett rám egy szembe robogó villamos, és én álmodozásaimat a kocsiúton hagyva, igen reálisan ugrottam félre a vágányok közül a gyalogjáróra Amiből is rögtön kibogóztam a tanulságot, hogy aki álmodozik, az ne menjen a sinekre. Tehát ilyen különös ember vagyok én, türelmes olvasóm, s e miatt ne is vegye tőlem rossz néven, ha az alább következő titokzatos történettel untatom. Ott ,ahol most az Andrássy-ut hosszú sugárban kiszökell a váci kőrútból, egyik telken (a világ minden kincséért el nem árulnám, melyiken) állt hajdanában — harminc év előtt — egy elhagyatott, fehér házikó. Nem nagy, bár nem is igen kicsiny, s ahogy egyszerű formái előbukkantak az előtte hajladozó fák zizegő lombjai közül, s félig leeresztett zöld zsaluival s a fehér falból szinte kirikitó kicsi piros kapujával mosolyogna, zsaluival pedig hunyorítana feléje. Akár egy üde, fiatal leány, akiben meg van már valami ártatlan hiúság. A fehér házikóban egy töpörödött özvegy asszonyka lakott unokájával, egy szőke leánynyal, aki még csak tizenhat éves volt, s piros ajkával épp ugy mosolygott, nefelejiskék szemével pedig épp oly hamiskásan hunyorított ha nézett, akár a házikó, mely gondolom, szintén nem volt öregebb mint ő. A zöld zsalus ház egyetlen földi kincse volt az öreg asszonykának, aki gonddal ügyelt rá, hogy két szobácskáját, filigrán tornácát, piciny kertjét, amelyben muskátli, meg verbéna virult, rendben, tisztán tartsa, fehér vakolatát pedig szenny ne érje. Még a piros kapu kilincse is ugy ragyogott a kőportól, mint- az asszony. Általában az egész kis épület olyan volt, mintha most vették volna ki a skatulyából, s aki arrajárt, bizony örömmel pihenhette meg rajta egy pillanatra a szemét. Ámde történt, hogy az öreg aszszonykától megvonták á kegydijat, amiből eddig éldegélt, s ugyanakkor egy szép ruháju idősebb ur jött hozzá, és jó pénzért kibérelte a házikót, hogy a hét bizonyos napjait ott töltse. Szükség törvényt bont — gondolta az anyóka és kénytelen, kölletlen odaadta a fehér házacskát az idősebb urnák, aki jó pénzt fizetett érte, ugy hogy a nagymama ebből most már gondtalanr

1 megélhetett. Ez az ur aztán igen kellemes órákat élt át a kibérelt házban, s láthatólag elégedett volt vele. Nemsokára azonban egyszer csak megütötte a guta, s az anyóka ugy okoskodott, ha már egj^szer bérbe adta a kedves házikóját, mért ne adná bérbe másodszor is. Szerencsére jött egy fiatal báró, akinek sok fölösleges vagyona lehetett? | mert nem is bérbe, hanem örök áron vásárolta meg az anyókától az épületet, miután pedig megvásárolta, átépítette s oszlopokai, állíttatott piros kapuja elé, egyszerű fehér falait kackiás rózsaszínűre festette, kerttébői kidobatta az igénytelen muskátlit, meg verbénát, s büszke rózsát, szegfűt ültetett el benne, szobáit pedig teli rakatta nehéz szőnyeggel, hogy a lépés se okozzon zajt benne, ha járnak. A csinos épület most már mindenkinek feltűnt, akit arrafelé vitt az utja, s a már azelőtt is arra járt emberek közül nem egy állt meg és kérdezte csodálkozva a kertészt (most már ez is volt), aki éppen kint állt az oszlopos kapuban ;