Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-10 / 3. szám

Békéscsaba 1907. XXXIV-ik évfolyam. 3-ik szám. Csütörtök, január 10. 1ÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám : 7. Szerkesöség: Főtér, 876. számú hánova a lap szellemi részét illető /fözlemyek küldendők. Kéziratok nem atnak visszn. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElcOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EISfizetni bármikor lehet cunegyedenbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Hódmezővásárhely Békésvármegyéhez. Gazdasági éleink reformja. ll-.éscsaba, január 9. Az uj esztendőnegint a régi kérdésekkel találkozo Intenzivebbé és figyelemre méltóbl csak a gazdasági kérdések tették. Nn mintha az életérdekbe vagó viszoyok különösebben kivannak ezt a répb időknél, hanem, mert politikával fclalkozó tényezőink belátták, hogy manár csak a gazdasági eszmékkel va> foglalkozás lehet gyümölcsöző és knatot hajtó. Ez a készség azonban Ijesen ujjá formálta a régi embereket. ÍZ uj helyzettől teljesen uj irányt váa nemzet s a közvélemény szinte ázasan lesi ennek kialakulását. Az érdeklődése sok aggodalom vegyül, mert a lért való küzdelem tovább folyik s agond nélküli, nagy jövedelmet biztosó állásokra nagyon is sok az áspirán Nem tudjuk, íennyiben elégíti ki e várakozásokat ;mai politikai nézőpont. Mert ha dolog mélyére tekintünk, nagyon 5nnyen megláthatjuk azt is, hogy 3. SK tf közgazda" ismeretei és tapasztalai néhány hangzatos frázisnál tovább lig terjednek. A hangzatos rázisok különösképpen akörül csoprtosulnak, hogy meg kell csinálni az önálló vámterületet. Ezzel kapcsolatban nem kis jelentőségű kérdés az gri kultura reformja. És a nagy átalaulásnak nem szabad készületlenül talínia iparunkat és kereskedelmünket em. Mindez a várakozás azonban nálunk még csak a jövő zenéje. Angolorszápan és Németországban más a helyet. A nagy és középbirtokosok is legszerzik a kereskedelmi ismeretekt, mig a mi főuraink ebben nem utáozzák az angol föranguakat s nem karnak arról tudomást I venni, hogy Angliában az ősrégi nevek viselői kalmárok is. Nálunk a középbirtokos osztály annak dacára, hogy alig képes a rá nehezedő nyomással megküzdeni, nem nem tartja uri foglalkozásnak az ipart és kereskedelmet. Az a fiu, akinek már nem nyújt ekszisztenciát az ősi birtok, jogot végez, protekciót keres és inkább megelégszik kis fizetéssel, semhogy a reális pályákra adná magát. A főúr szégyennek tartja a kérges, munkás kezet. Sőt az ipartól olyan messzire menekül, hogy még a pénzét is megőrzi az iparos-illattól. Holt tőkéi bankokban hevernek. Nem jut abból az iparra semmi sem. Még olyanabb idegenkedést, főúri pózt és finnyás nézetet tanusit az ipar iránt a kurta nemes. Ez az osztály a legklasszikusabb e tekintetben. Dobzódni az ősi birtok arán; ez a jelszava s ha elúszott már minden pénz, egy kis kegyelemkenyér is jó lesz valamelyik rokonnál. Meg kell változnia annak a felfogásnak, hogy akik tisztességes munkával szerezték kenyerüket, nem illenek be azok társaságába, akik a sportról nem tudnak lemondani s zártszemünek nézik azt, aki a maga erejével és élelmességével szerez vagyont. Az uj érában, amelynek jelszava az ipari és kereskedelmi önállóság, a demokratikus eszméknek kell diadalra jutniok, amely uj világban mindenki annyit nyom, mint amennyit ér. És a kormánynak nem szabad befolyását oly irányban érvényesítenie, hogyközgazdasági tevékenységhez olyanok jussanak, akik ahhoz nem értenek, nem szabad ügyvédet, orvost csak azért ily állásokhoz juttatni, mert protekciójuk van. A megvívandó közgazdasági harcban Ausztria kiváló erőket fog ellenünk csatasorba állítani, nekünk is I erre kell törekednünk tehát. Orosházát átkérik. A szegedi és gyulai törvényszékek érdeke. Hódmezővásárhely város intéző körei és társadalma nemrégiben erélyes mozgalmat indítottak aziránt, hogy Hódmezővásárhely törvényszéket kapjon. Ez a kérdés nem uj keletű az aljöldi metropolisban. A közszükséglet és a polgárság érdeke rég fölszinre vetette azt s ez a mozgalom is csak természetszerű következménye volt a régóta tapasztalható anomáliának, mely az Alföldnek egy tekintélyes részén nap-nap utáni volt a jogszolgáltatás tekintetében. A magyar kormány még a 70-es években kimondta, hogy Hódmezővásárhelyen törvényszéket állit föl. Az akkori kormánynak e színmagyar város jövő fejlődésére nézve oly fontos elhatározása valószínűleg azon alapult, hogy Hódmezővásárhely úgy népességére, mint nagy kiterjedésére való tekintettel méltán megérdemli a törvényszéket. Az 1870-es évek rendkívül kedvezőtlen pénzügyi helyzete azonban arra késztette a kormányt, hogy előbbeni elhatározását megmásítsa s a törvényszékeknek számát 102-ről 64-re leszállítsa. Ekkor történt, hogy ugy a makói, mint a hódmezővásárhelyi törvényszékeket a szegedi királyi törvényszék területéhez csatolták, minek következtében a szegedi törvényszék hét járásbirósági területet kapott. Ez Hódmezővásárhelyre pénzügyi [szempontból nagy veszteséget jelentő elhatározás méltánytalan volt, annál is inkább, mert Hódmezővásárhely évente egy millió korona egyenes és 2 millió korona közvetett adóval Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. járul az állam terheihez. Ennek dacára a kormányok következetesen mellőzték Hódmezővásárhely városát s az állami intézmények közül a kiegyezés óta alig kapott egynehányat. Az Alföld s kivált Csongrád- és Békésmegyék rohamos fejlődésének természetszerű következménye az volt, hogy az igazságszolgáltatási igények e területeken megnövekedtek. Maga a miniszter is igen helyesen jelentette ki a közelmúltban, hogy ezek az igények 64 törvényszékkel többé el nem láthatók. A 70-es években alaki törvényeink — és pedig úgy a magánjog, mint a büntetőjog terén — az írásbeliség békóiban voltak, ma azonban a sommás eljárás és bűnvádi perrendtartás a szóbeliségre és közvetlenségre lévén fektetve, természetes, hogy a törvényszékek száma szaporítandó és azok területei akként osztandók be, hogy az egyes részek között meglegyen a megkívánt kapcsolat. Ehelyett azonban azt láljuk, hogy Békésmegyében is 50-80 kilométernyire esnek bizonyos területek a törvényszék helyétől. Az orosházai polgárok például csak temérdek költség és fáradság árán kereshetik igazságukat. Napokat kénytelenek eltölteni, ha egy felebbviteli ügyükben meg kell jelenniük a törvényszék előtt. Hódmezővásárhelyen ugyanez a helyzet. A pörösködő fél itt is ott is sok pénzt költ csak utazási költségekre. Ez a helyzet m;ltán nevezhető elviselhetetlennek s a per substrátiumával arányban nem álló olyan költségeket okoz, hogy a szegénysorsu felek gyakran lemondanak a további jogkeresetről s igy a nagy horderejű igazságügyi reformnak csak gazdag ember látja hasznát. Ezek voltak az előzményei annak, hogy Hódmezővásárhely társadalma ós törvényhatósági bizottsága megmozduljon s a feloszlatott törvényszék visszállia nehézkes székely gyermeki agyat az appercipiálás és adaptáció feszültségétől megkíméljék, vizsgák előtt megismertették őket a jövő titkaival; fáinul is mindörökkétig a cendura (ahogy ott a nép az évvégi vizsgálatot nevezte.) A tiszteletes rektor úr pedig a zsoltárokat a vénasszonyok cikornyás és reszketős hanghordozása után vitte. O ment utánuk, nem azok utána. Sok lúd disznót győz. A kepehordás jeléül félreverték a harangokat, nehéz felhő elé harangoztak. Prikulicsot űztek, ijedségtől ónt öntettek, a betegre ráolvastak, rostát fektettek, igézéstől szenesvizet csináltak. Dr. Faustus módjára varázslókkal kötést tettek s a sziklahasadékokban kincset kerestek. Eyty ilyen középkori izü pernek az epilógusa éppen akkor játszódott le. No de aztán a XVI-ik század énekmondóiban, hegedőseiben, regőseiben, Istvánjáróiban, mesemondóiban sem szűkölködtünk Kibédi Domokos Ferenc bá' egyik hegedősünk, a falun kivül, erdei magános hajlékában átalvetőszámra gyártotta az i s t ó r i á k a t alexandrinusokban. Akkoriban legújabb müve ily cimen került a durgára : (ott a ponyvát durgának hívják.) „A polgári házasságról szóló história, hozzáadott versekkel ellátva". Ennyire emlékszem belőle : - „Jó napot, jó napot kis Erdélyországa ! Mi jót küldött nekteg nagy Magyarországa ? Kék ég alatt jönnek most a sötét felhők. Arra iratnak most rája a menyegzők. Nagyon könnyen lehet most megpárosodni, De annál hamarabb róla lemondani ; Békésmegye Közlöny tárcája, j Kakassséi ákácerdö . . . Kakasszéki ákfcrdő aljában. Ott legel a cifrgulya magában: Tar Peti, a cifiszürös bojtárja, Fonóba ment, seretője, Juliskája ott várja. Peti bojtár ! nehagyd ott a gulyádat: Szűröd megy rágulyádban ha kár támad ! »Mit bánom én nem fordul fel a világ, Mig ott leszek,a gulyámból egy-két tinó ha kivág.« i>De a míg én ézem, gulyám mint legel, S hogy száz tió közül egy se vesszen el, Az alatt, ha eizeretik kedvesem ? Nem pótolja at ki nekem a gróf ezer ökre sem !" Gajdács Fái. Apróságot a székelyföldről. - A Békésmeyei Közlöny eredeti tácája. Irta : Éhemé Kemónyffi Katinka. Bizony : ott szebb a^ rózsa, tisztább a patak, zengibbek a dalok" . . . Vágyva -ágytam a falusi élet után; de olyan falus életre, ahol semmi nyoma ne legyen a civilizációnak. Egészen a Rousseaurectptje szerint: teljesen vissza akartam térn a természethez. S hogy „sokszor ké'íem én az Istent én szivem szerint' — hát túlságosan meg- j hallgatta a présemet. Egy pályázó kérf vény, meg egy miniszteri kihallgatás után belecseppentem a természet ölébe, úgyannyira, hogy még az iskolaszoba gerendázata között is gyönyörködhettem az ég azúrjában. Osztályom ablakai és ajtója körmönfont madzaggal voltak bekötözve, mert hogy azok az épületmaradványok, melyekben iskolánkat elhelyezték és mi tanítók laktunk, a XVIII-ik században valami német katonák laktanyái voltak, a nép mai napig kaszárnyának hivja. Valóságos romokban laktunk Ugy képzeltem magunkat, mint valami baglyokat, melyek omladványokban ütik fel tanyájukat. Hegyek közé ékelt, küküllŐYÖlgyi székelyfalu, 8 óra járásnyira a várostól! Ez csak elég dúsan kínálja természetességeit. El voltunk szigetelve. Három évig tanfelügyelőt sem láttunk, ugy, kogyfiköri gyűléseinken, miket hol itt, hol ott egy-egy elrejtett zúgfalucskában tarlottunk, elnökünk pohárköszöntője egyszer, mint máskor, igy hangzott: emelem poharamat a mi szeretve tisztelt főnökünkért, a mi királyi tanácsos tanfelügyelőnkért, aki testben ugyan távol, de lélekben jelen van!" Mig aztán egyszer megjárta, mert Abodban, egy olyan szurdék kis faluban, ahol az egyszeri pap is igy köszöntött be : „Béköszöntök Abodba, A jó almás faluba. Leszek olyan papotok, Amilyen bért tii adtok !" Mikor éppen a harmadik fogást, a jó ropogósra sült malacpecsenyét kínálgatta a gyakorlati tanításban elstrapált tanító házigazdánk, ujjnyi porral belepett fehér vászonköpenyegben csak beugrik a kir. tanfelügyelő! Nosza, sze- | gény elnökünk ! Miután a szájában levő i falatot ijedtében rágatlanul lenyelte, ezt I az ellenkező körülményt igy kerekítette ki hagyományos pohárköszöntőjében: „Emelem poharamat a mi szeretve tisztelt főnökünkért, királyi tanácsos tanfelügyelőnkért, aki. . . aki . . . testben ugyan jelen, de lélekben távol vagyon!" Olyan volt ez a darab terrénum, mintha valamikor a XVI. században besavanyították volna emberestül, mindenestül. Régies észjárás, régies nyelv latinnal keverve, kezdetleges emberi müvek, nehézkes tevés-vevóg. Csak egynehány ember volt a faluban, akik 48-ig felszármaztak, de ott aztán azok is megállottak s még tőlem is nem egy megkérdezte : ugyan bizony, vájjon a Kossuth-bangó béjű-e még ? Ők harmincadot fizettek, zselléreket tartottak u. n. házicigányok személyében. S mikor bébirós jó szomszédom Réti Pali bá' meglátta, hogy íróasztalomon néhány régi pénz hever, lelkemre kötötte, hogy el ne hajítsam, mert Gyergyóban még jár. A tejet kupával mérték, a vásznat singgel, a túrót kompónával, a koporsót bakaraszszal. Ezen a besavanyított régi erkölcsön a mi iskolánk semmit se lendített. Igen kényelmesnek találtuk ebbe az ódon keretbe beleilleszkedni. Az ott talált tanférfíui alakzatok, hogy a helyi társadalom nehogy kinézze őket, maguk alkalmazkodtak az ősszszervezethez. Feleségük szőtte büszőkben jártak, almaecettel savanyitottak, tejespuliszkát kávéztak, házilag gyártott és mártott faggyúgyertyát égettek. Olt láttam utoljára " koppantót is. A gyermekeket iskolánk gyepes udvarán naphosszat hasaltatták könyvvel a kezükben, mig ők a tanórákban szénát gyűjtöttek s hogy