Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-08-12 / 68. szám

Békéscsaba, 19uo. aug. 12. BEKÉSMEGYET KOZLONI Jelentésében az esperes elparentálja az egyházmegye halottjait, közli az egyes személyi változásokat, beszámol az egyes egyházak befektetéseiről s bejelenti, hogy közbejött akadályok miatt az el­nökség csak Szarvason eszközölhette rendes látogatását. Örömmel teszek tanúságot itt is ar­ról — úgymond a jelentésben az espe­res — hogy a virágzó egyház ügyei minden 'tekintetben szép rendben van­nak, régi erkölcseihez ragaszkodik, isko­lái szaporodnak, vagyona gyarapodik. Mindenikünk tudja, hogy nagy része van az egyház virágzásában, fejlődésé­ben, a régi jó hirnév megmentésében az egyház felügyelőjének, Haviár Dánielnek aki ép az idén tölti be felügyelői műkö­dése 25-ik évét. Ezt az évfordulót mél­tán ünnepli meg a szarvasi gyülekezet s ünneplésében örömmel csatlakozik az egyházmegye is jó kivánataival, elis­merésével, köszönetével. Haviár Dániel­nek egyházi tevékenysége, szerencséje, disze, büszkesége nemcsak a szarvasi gyülekezetnek, hanem az egyházmegyé­nek is, sőt az egész magyarhoni ev. egyháznak. Beszámol a jelentés azután az egyes egyházközségek birtokeladás ós vételé­ről, az időközi jövedelmekről, a tanév­nyitó istentiszteletekről s nagy elisme­réssel emlékszik meg Rédei Károly pusz­taföldvári lelkésznek az egyház irodalom terén kifejtett dicséretes működéséről A tótkomlósi pánszlávizmus. A tótkomlósi lelkész ós tanitó pán­szláv irányát — úgymond — nagy ér­deklődéssel ós szenvedólylyel tárgyalja a. sajtó is, s miatta felekezetünkre ked­vezőtlen hangulatot igyekszik költeni a közvéleményben. Higgadtan itélve meg a helyzetet, azt kell mondanunk: a pánszlávság első sorban az államot s csak másodsorban az egyházat érdeklő politikai kérdés ; küzdje le tehát első sor­ban az állam, de az egyház is szívesen lesz segélyére annyiban, hogy autonó­miájával pánszláv célra nem enged, nem tür semmi visszaélést. A pánszlávság egyének, nem pedig intézmények elve: tehát az egyéneket kell miatta felelőssé tenni, nem testületeket; a pánszlávság nem felekezethez, hanem nemzetiség­hez tapad, s bár önkormányzatunk nyil­vános eljárása miatt sokáig ugy látszott a közvélemény előtt, mintha csak az ág. hitv. ev. egyházat mételyezte volna meg ; most már mindenki látja, hogy a róm. kath. klérus sokkal .nagyobb számban, erővel és eredménynyel állt szolgála­tába, anynyira, hogy a hercegprímás is felemelte ellene kárhoztató szavát. Meg­kellene gondolniok hitrokonainknak, hogy az ő egyéni törekvéseikért az egy­házat is éri gáncs és megrovás, ha papi vagy tanítói tekintélyük palástjával lep­lezgetik nyilvánosságtól félő működé­süket. Egyéb ügyek. A megüresedett törvényszéki birói állásra Küllei Pál dr. orosházi ügy­véd választatott meg, ugyan ő lett be­választva az iskolai bizottságba is. A szarvasi íőgymn. felügyelő bi­zottságának jelentéseit tudomásul vette, a tanítóképző átadására vonatkozó ha­tározati javaslatot pedig határozat ere­jére emelte. Az iskolaszéknek jelentésót a köz­gyűlés, a mint azt fentebb közöltük, szintén tudomásul vette. Vita csak a komlósi kör jelentésénél keletkezett, amikor Mrdlicska Lajos lelkész védel­mezni akarta az ő gyatra eljárásait s til­takozott az ellen, mintha ő pánszláv eszméket terjesztene, s rosz hazafi volna. Hasonló értelemben szólalt felLehócky Mihály felügyelő is, tiltakozva az ellen, hogy a tótkomlósi egyház melengető ágya lenne a pánszlávizmusnak. Külö­nösen a sajtót támadta durván, felügye­lőhöz nem illő modorban. De a nagy hang elnémult, csend és kinos hallga­tásba merült a szégyentől mindketlő, ami­kor Mendöl Lajos, Haviár Gyula és külö­nösen Zvarinyi János feltárták a tótkomlósi .ügyeket. És méltán botránkozott meg az .egyházmegye azon, hogy van a magyar Alföld kellő közepén egy lelkész, a kinek gyermekei nem tudnak magyarul s meg­tiltja nekik a szomszédba való meiést .azért, nehogy ott elsajátítsák a magyar nyelvet s családjának egyik tagja piszkolja mindazokat, a kik környezetében magyar nyelven beszélnek. Hisszük, hogy az ilyen mételyt és fekélyt nem hagy magán a hazafias érzelmű egyházmegye. Az egyházmegyei számvevőszéknek, nemkülönben a segélyegyleti számvizs­gáló-bizottságnak jelentéseit tudomásul vette, a kerületi költségvetést elfogadta a közgyűlés. Gyámintózeti elnöknek Haviár Gyula dr. szarvasi ügyvédet választot­ták meg. A kerületi gyűlésre a közgyűlés Placsko István, Kovács Andor, Freitág János és Rédey Károly lelkészeket, Ha­viár Gyula dr., Liska János, Sulyok Ede és Küllei Pál dr. világiakat küldötte ki. A következő gyűlés helyéül Tót­komlóst állapították meg. Csaba a humanizmusnak. Uj szegényház épül. Valamely város kulturáját, társadal­mának érettségét, gondolkodásának em­berséges voltát intézményeiben hordja. Humánus intézetek, humánus társada­lomra vallanak, s ahol emberségesen érező szivek lüktetnek a közéletében, ott nem éhezik a kenyeretlen, nem di­dereg a ruhátlan, s fölszárad azok könnye is, akiknek csak a nélkülözés adatott meg a kiismerhetetlenül szeszé­lyes sorstól. Csaba társadalma, hála a bölcs in­tézésnek, nem vádolható inhumanitás­sal Nagyon sok tekintetben megróható ugyan, de az a vád illetéktelen és indo­kolatlan volna, hogy a jótékonyság fe­hér angyalát száműzi falai közül. Hu­manitását dokomuntelják jótékonyságot gyakorló intézményei, amelyek száma a közeljövőben ismét kettővel fog gazda­godni. A jótékony nőegylet által terve­zet szeretetházzal és az elaggott szegé­nyek uj otthonával, amelyet Csaba köz­sége fog felállítani. Csaba ezidőszerint is tart fönn sze­gényházat, amelynek lakói száma ál­landóan meghaladja a huszat-harmincat. Ez az áldásos intézet a régi kórházzal egyidőben keletkezett, illetőleg a mai, maholnap közkórházzá fejlődő intézet is ebből a régi szegényházból alakult át kórházzá. A szegények otthona ma is a régi kórház épületével szomszédos telken fekszik. Olyan állapotban azon­ban, hogy az nem a mai, de a mult század eleji igényeknek sem felel meg. Düledező, rozzant épület, vagyis inkább rom, amelyet maholnap porrá őröl az időnek az a bizonyos vasfoga. Éppen ezért Csaba elöljáróinak a körében már régebben megfoggant az eszme, hogy a diszes uj kórházi palota mellé egy, a kor követelményeinek meg­felelő, uj szegényházat kell emelni,amely­ben ne csak hogy elhelyezést nyerjenek Csabának arra rászorult nincsetlenei, de ott kényelmes tiszta otthont is talál­janak. A dicséretes eszme nem sokáig ma­radt eszme. A tanács megbízta a mér­nöki hivatalt, hogy készítse el az épí­tendő uj szegényház terveit, valamint költségvetését. E felhívásnak a héten meg is felelt a mérnökség, s a tervek­kel, valamint költségvetéssel pénteki ülésén foglalkozott a tanács. A tervek ugy szólnak, hogy a szegények uj haj­lékát a kórházzal szomszédos telekre építik föl, amelyet már korábban meg­vásárolt a község e célra 6000 koronáért. Az uj szegényházban 56—60 elaggott öreget helyezhetnek majd el, s emellett a tervek szerint fürdő, valamint olvasó, társalgó és munkaterem is állanak a la­kók rendelkezésére. Az intézet felépí­tése 40.000 koronát igényelne, amely előreláthatólag a szegónyalapból nyerne fedezetet. A költségvetési összeg, te­kintve a rendkívül humánus célt, nem mondható magasnak, s valamely ellen­értéket a mai szegényházi épület lebon­tásával értékesíthető anyag is nyújtana. A tanács felülbírálta ós helyeslőleg tudomásul vette a terveket és költség­vetést, azokat véleményezésre kiadni rendelte a községi orvosnak, valamint a közegészségügyi bizottságnak, s amint ezek véleménye beérkezik, a tanács képviselőtestület elé viszi a szegényház építésének jelentős ügyét. Itt még legyen szabad egy szerény megjegyzést tennünk. Ne vétessék vád­nak, mert csak általánosságban szól. Köztudomásu, hogy ha valami életre­való eszmét, tervet agyonszándékoznak nyomorítani, csak egy bizottságnak a nyakába kell varrni. A bizottság olyan istenátka a közigazgatásnak, s általában a közügyintézésnek, amelyben megfe­neklik minden ügy, s néha egész gene­ráció leőszül, amig a kórdós a megvaló­sulás stádiumába jut. A szegényház uj otthonának felépí­tése sokkal fontosabb ügy, hogysem ilyen sorsot érdemelne. Bizunk az ille­tékesek jó érzésében, hogy e kérdésben az ügyhöz méltó buzgalommal járnak el. A gyulai polgármester ügye. Tib-lábolás egy ítélet körül. Az olvasóközönség jól emlékezhetik Gyula városának az elmúlt szombaton megtartott rendkívüli közgyűlésén tá­masztott szenvedélyes viharra, mely D u t k a y Béla polgármester túlon-túl megunt panamális ügye körül lezajlott. A harmadik forumon is, tehát jogerősen elitélt polgármester ugyanis menekülni akar hivatalától, amelyet a miniszter a nyakába sózott egy jókora kártérítési és bírságösszeg leszurkolása ellenében. A slendriánságáért, bűnös könnyelmű­ségéért keményen meglakolt polgármes­ter azonban nem vágyik erre a drága és háládatlan dicsőségre, hanem mene­kül a polgármesteri székből, mint ör­dög a tömjénillattól. Nem is marasztalják. Elmultak azok az idők, mikor egy-egy tisztviselőnek tizennégyszer kellett lemondani ós még sem eresztették. Mint a megboldogult, jóemlékü Dobay podesztát. Más azonban a bibi. Dutkayt na­gyon is eresztik, de előbb elakarják rajta kegyetlenül verni a port. Mint tudvalevő ugyanis, a város képviselő­testülete megtagadta ugy a szabadságo­lása, mint nyugdíjazása iránti kérelmét is. Előbb ügyészi véleményt akar hal­lani ós mindenáron büntetőbíróság elé állítani Dutkayt, egyben megtagadni tőle minden nyugdijat. Hát ez nehéz sor. A város képvi­selőtestülete megfeledkezett arról, hogy jogerősen befejezett fegyelmi ítélettel áll szemben, amikor már túlhaladott ál­láspont a büntető uton való elégtétel­keresés. Dutkaynak sikkasztás cimén a bíróság elé való állítására hivatott lett volna a fegyelmi bíróság, de semmi esetre a város, amely hiába tagadja meg a nyugdiját, mert ahhoz, ha más­ként nem, pör utján hozzájuthat Dutkay. Az elitólt polgármester ügye külön­ben ezidőszerint ugyancsak furcsán áll. A miniszter visszahelyezte hivatalába, de azt Dutkay, betegségére hivatkozva, elfoglalni nem akarja. De hiába is akarná, mert a felbőszült tömeg be sem en­gedné a hivatalába. Dutkay jogot for­mál a nyugdíjhoz, azt meg nem akarják engedni. Szóval az ügy se fehér, se fekete, s éppen ezért az egész vármegye kö­zönsége nagy érdeklődéssel tekint a gyulaiak nem mindennapi esete felé, amelyet legközelebbi rendkívüli köz­gyűlésén intéz el a város képviselőtes­tülete. E közgyűlést azonnal megtartják, amint Jancsovits Emil dr., városi tiszti ügyész visszatér szabadságáról és el­készíti véleményét. Egyébként Gyula város intéző kö­reiben mind nagyobb tért hódit a nagy­községi szervezethez való visszafejlődés eszméje, amelyről lapunk mult számá­ban már részletesen szólottunk. Ameny­nyiben pedig ezirányban megindított akció győzedelmeskedne, amire alapos is a kilátás, akkor Dutkay után a pol­gármesteri szék is kirepülne a gyalai városházáról. Csaba közügyeiből. A képviselőtestület közgyűlése. Csaba képviselőtestületének csütör­töki közgyűlése egy kis izgalommal kez­dődött. Áchim L. András, Csaba orsz. képviselője ismét, szerinte a „közügy" érdekében, két interpellációt is intézett az elöljárósághoz, a tőle megszokott tenorban. Az izgalom szerencsére rövidesen elült és a kis számban jelen volt város­atyák tényleg hozzáfoghattak a közügy érdekében határozatokat hozni, milyen az uti programban való állásfoglalás, a kórháznak közkórházzá való fejlesztése, uj Northon esetleg ártózi kutak létesítése és számtalan apróbb, de a közügyet érdeklő kérdést elintézni ós gátat vetett a szokássá vált fölösleges és vélt sze­mélyi sérelmeknek a közgyűlés elején való feltalálásnak. Az ülésről az alábbi tudósítást adjuk: Napirend előtt Alighogy Áchim Tamás biró meg­nyitotta a közgyűlést, szólásra emelke­dett Áchim L. András képviselő ós sze­rinte több fontos ügyben kérdést intéz az elöljárósághoz, va'n-e tudomása arról és talán beleegyezésével törtónt, hogy junius hó egyik vasárnap délutánba rendőrség Z a h o r a n Pál kiszolgált katonát a Széchenyi ligetben bántalma­zott, letartóztatták ós megkarülapozták. Intézkedett-e az elöljáróság, hogy ilyen förtelmes dolog többé ne történjék ós tiltsa el ilyentől a rendőrséget. A másik interpellációja az volt, hogy miért engedte meg az elöljáróság B o d'ó József s mérnöknek aszbetgyár létesíté­sét. Ne foglalkozhasson a mérnök más­sal, mint a miért a községtől fizetését húzza. Korosy László főjegyző előre bocsájtja, hogy közügyben szívesen ad felvilágosítást, de nem privátügyekben, mint a most előterjesztett két ügv. Hová fejlődne a tanácskozás, ha mindegyik képviselőtestületi tag személyi vagy privát ügyekkel állana elő. Különben Zahoran P 1 ittas volt, garázdálkodott, védtelen nőket támadt meg és állatias dühöngésében csak hat rendőr volt ké­pes megfékezni. Orvosi jelentés szerint sebesülés rajta nem ejtetett s az ügy nem a község, hanem a bíróság elé való, hol már folyamatban van az el­járás. B o d ó József segódmórnök vállal­kozásának, ki erre szabad idejét fordítja, csak örül, bár mindenki arra hasz­nálná fel szabad idejét, hogy azzal a szegény embereknek munkaalkalmat nyújtson. A mérnök mulasztást nem kö­vet el, megtorlásra nincs szükség; kü­lönben sem a községi törvény, sem sza­bályrendelet arról nem intézkedik, hogy privált vállalkozásba ne foghasson. Azonban, éppen a már szokásossá vált, nem köz-, hanem személyiügyi in­terpellációk túltengésére való tekintet­ből indítványozza, miután sem törvény, sem szabályrendelet arról nem intézke­dik, hogy interpellációk mikor terjesz­tendők elő, mondja ki a közgyűlés, hogy ilyenek csak a napirend ietárgyalása után terjeszthetők elő. Mig a közgyűlés többsége helyesel, A c h i m L. Andrást az indulat ragadja el. E hencegő ós utálatos modorban adott választ, (Nem áll! Nincs korcsmá­ban, kiálltja a közgyűlés) nem veszi tu­domásul. A fizetet jegyzőnek nincs jo­gában a szólásszabadságot korlátozni ós megszorítani. Az elnöklő biró rendre utasítása után S z a 1 a y József szólalt fel, azt mondva, hogy ö már 30 év óta tagja a képviselőtestületnek, mindig tiszteletben tartották az ellenvéleményt, de mióta Áchim képviselő, ki holmi szenzációs interpellációkkal áll elő, a nyugodt tár­gyalás lehetetlenné vált, mert modorá r val, szavaival felizgatja a kedélyeket. Ő sincs nagyon megelégedve a rendőr­séggel, de oly szavak, milyenekkel Áchim illeti a rendőrséget, meg nem enged­hetők. Éppen a nyugodt tárgyalás biz­tosítása szempontjából, a főjegyző in­dítványát elfogadja, mihez a közgyűlés is hozzájárult, Áchim kivételével, ki gzalay beszédét kiskorúak Jkioktására célzónak mondotta, ő minden ügyet oyan szavakkal terjeszt elő, a milyent jónak talál azok jellemzésére. A napirend. Tudomásul vette a közgyűlés a ren­des havi jelentéseket, hogy a belügy­miniszter a hatodik gyógytár jogát Wie­land Dénesnek adományozta, hogy a villamos pénztár 35 ezer koronás köl­csönügyét jóváhagyta, úgyszintén a selyemfonoda felépítésére a földmive­lósügyi miniszter leiratát és a főispán­nak a szederfák intenzivebb ültetésére küldött intézvényét. Ez utóbbi ügyben az elöljáróság már intézkedett; az utak mentét szederfákkal ülteti ki. A vármegye uti programjáról a közgyűlés álláspontját más helyen is­mertetjük. A törvényhatóságnak a színház át­alakítására, a vámos utak hálózatába tartozó közutak tulajdonjogáról szóló határozat szintén tudomásul szolgált A közgyűlés Rélai Lajost csabai il­letőségűnek mondotta ki. A csabai nyilvános jellegű kórház most közkórházzá fejlesztetett; minek előnye az, hogy ezután a kórház ter­jeszkedési, fejlesztési, felszerelési költ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom