Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-13 / 103. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 bíróját, hogy a tanítónő fizetésének kiuta­lása iránt a szükséges lépéseket megtegye, esetleg végrehajtást foganatosítson a két­egyházai görög keleti egyház ellen, ki oláhositó törekvések tárgyában a köz­igazgatási bizottság fenntartotta további intézkedéseinek jogát. A gyulavidéki vasút megnyitó ünnepe. Hosszú munkálkodásnak s energi­kus akaraterőnek eredményeképpen megtartották tegnapelőtt a Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút mütanrendőri bejá­rását. A közlekedésügy érdekeiért lel­kesülni tudó sajtó mindig nagy öröm­mel fogad a mostanihoz hasonló ün­nepnapot, ámde kétszeres ez az öröm ma a békésmegyei sajtó részéről, mert hiszen vármegyénknek egy eleddig a közlekedési viszonyok tekintetében többé-kevésbbé elhanyagolt részét szeli keresztül most az a vasuivonal, amely mint a vérkeringés a testben, a fejlődő, a pezsgő életnek érdekeit van hivatva szolgálni. Nem keressük, kit illet meg e vas­útépítéssel és létesítéssel kapcsolatban az ünnepeltetés joga. Nem keressük, mert azt hisszük, hogy az igazgatósági tagok egymás nélkül bizonyára érezték volna egymás hiányát s az egymásnél­küli munkálkodás — meggyőződéssel valljuk ezt — nem is örvendeztethette volna meg ily hamar vármegyénk pol­gárságát az eredménnyel. A Gyulayidéki Helyiérdekű Vasút jövőjéhez sok remény fűződik. S köz­gazdasági jelentősége különösen békés­megyei vonatkozásában kiszámíthatat­lan horderejű, mert Aradvár megyének egy jórészét Békósvármegyéhez fűzi s két olyan hatalmas uradalmat szel ke­resztül, mint az Almássy-uradalom ós József királyi hercegnek kisjenői ura­dalma is. A mütanrendőri bejárás reggel 9 órakor vette kezdetét. A hivatalos kö zegek s a sajtó meghivott képviselői a keskenyvágányu vasút főállomásánál gyülekeztek s két tetszetős külsejü ben­zinelektromotor kocsiban helyezkedtek el. Az eljárás vezetője Szécsy Károly vasúti és hajózási felügyelő volt. Ki­vüle részt vettek még Gyula város ré­széről dr. Lovich udön polgármester­helyettes, Bucskó Koriolán főjegyző s Szeméthy Imre és Varga Lajos tanács­nokok. A rendőrhatóságot Tancik La­jos főkapitány és dr. Bárdos Arthur képviselték. Megjelentek még Gyula részéről dr. Molnár Albert mérnök és dr. Fantsosits Emil városi ügyész is. A ivott, dicsérve a szép Hongriet és a plébánost. Én már másodszor fordul­tam akkor vissza és láttam, hogy a plébános erősen küzd magával, vájjon mitévő legyen. Utóvégre is sok, a mit ez a francia csinál, mert délelőtt tu óra óta ül a szegény szentatya nyakán s bár már este nyolcra jár az idő, még sem mutat hajlandóságot a távozásra. Kénytelen-kelletlen a plébános feladatta a vacsorát s ez eltartott kilenc óráig. Ekkor végre megszólalt a rejtélyes francia s kijelentette, hogy rendkívül jól érezvén magát, reggelig ott marad s kérte, hogy a kocsival vitesse majd be a plébános a városba. Ugy is tör­tént, ott maradt, de a mint másnap megtudtam, az én plébánosom gondo­san bezárta az ajtókat s félretett min­den értékes dolgot, ami a nagy francia figyelmét felkelthette volna . . . S hogy erre alapos oka is volt, mutatta az, hogy másnap, mikor a kocsi előállott, a francia pillanatnyi pénzza­varát emlegetve, tiz koronát kórt köl­csön ; a kocsissal — úgymond — majd visszaküldi a városból. Még ma is küldi! Az orvos mikor ezt meghallott i, sietett megjegyezni, hogy ő ugy som hitt a francia nagyköveti minőségében, az én derék papom pedig azzal vigasz­talta magát, hogy azért a tiz koronáért egészen belejött a — francia konver­tálásba. Pár hét múlva olvastam, hogy a fővárosi rendőrség egy német szédelgőt fogott el, ki magát „professeur Vin­centy"-nak adva ki, egymásután csapta be a vidéki papokat. Most már értettem az ebédlőbe vetett éhes pillantásokat, a paprikát, a karcost, a „gollás"-t s min­denek felett — a magyar vendégszere­tet nagy apotheozisát! vármegyét Ambrus Sándor alispán és Lukács Endre szolgabíró, a posta- és távirda vezérigazgatóságot Kiss Sándor felügyelő, a megyei közigazgstási bi zottságot Ladics "László és dr. Perszina Alfréd, az aradi üzletvezetőséget Klenk­hardt István és polgár Lajos osztály­mérnök s végül a keskenyvágányu vasút igazgatóságát Weisz Mór, Kohn Dávid, Szekér Gyula, Zerkoritz Rudolf igaz­gató főmérnök, Reisner Ede és Smidt József képviselték. Aradmegye részéről Csukay Gyula főszolgabíró,'a főhercegi uradalom képviseletáben pedig Kokas intéző jelént meg. A két kocsi, mely a bizottság tag­jait szállította, mtnden állomásnál meg­állott s Szécsy Károly a pályatestet s a vasúthoz tartozó építményeket a leg­aprólékosabban megvizsgálta. Tizenöt kilométeres óránkénti sebeséggel ha­ladt a két motor a belterületek elha­gyása után. Gyulaváriban zeneszóval fogadták a vasútvonalnak legelső uta­sait. akik két óra tájban érkeztek meg az aradmegyei Vadász község állomá­sára s itt mint az igazgatóság vendégei gazdag hat fogásos ebédhez ültek. Ee­ketegyarmaton Nagy Lajos jegyző, Nagyzerinden T a b a j d 1 Károly jegyző, Miskén K i r i 1 o v i t s István jegyző, Vadászon pedig K u 1 i k Dezső jegyző üdvözölték az átlomáson a bizottságot. A mütanrendőri bejárás a vonal befutása és felülvizsgálása után véget ért s Vadász állomásról táviratilag tu­datta Szécsy felügyelő a minisztérium­mal, hogy az üzem megkezdéséhez meg­adta az engedélyt. Vadász állomásról délután 4 óra felé indult vissza a bizottság s este fé­nyes lakoma zárta be a „Komlóban" a nehéz és fáradságos feladatot. A lako­mán Ambrus Sándor, Széchy Károly és Szekér Gyula mondottak pohárkö­szöntőket. Tegnap reggel óta már rendszere­sen folyik az üzem a Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút vonalain. Naponként 16 járatot állított be az igazgatóság. A já­ratok 20 kilométeres sebességgel ha­ladnak a belterületeken s 35 kilométe­res sebességgel a külsőségeken. A vas­útvonalból 22 kilometer Aradmegyére s 20 kilometer Békésmegyére esik. Az igazgatóság buzgó igyekezete máris nekilátott a szárnyvonalak kiépítéséhez. Igy legközelebb Sebesig, később Hol­lódig építik ki a szárnyvonalakat, me­lyek egy-egy erős csigolyáját fogják képezni annak a gerincnek, melyre ez életrevaló vasutvállalatnak máris erős és egészséges súlya nehezedik. Nagy botrány a pályaudvaron. Inzultált társaság. Áchim újból működik. Hétfőn reggel nagy botránynak volt színhelye a békéscsabai pályaudvar. A botrány rendezője és inscenálója ezúttal is Áchim L. András volt, aki kigaráz­dálkodhatja magát addig, mig a törvény kezének teljes súlyát meg nem érezi s mig a királyi ügyészségnek fogházsza­bályai meg nem akadályozzák *őt abban, hogy a polgári szabadságok félreértel­mezett jogaival visszaélni tudjon. A hétfői botránynak az adja meg visszatetsző jellegét, hogy Áchim L. András ezúttal olyan egyéneket is in­zultált, akik sohasem vétettek neki és akik nem adtak legcsekélyebb okot sem j arra, hogy szenvedő alanyai legyenek Áchim L. András napi foglalatosságának. A közmegütközést keltő botrányról ezeket jelentjük: Hétfőn reggel Székely Béla lap­szerkesztő dr. Sztojanovics Szilárd gyulai szolgabíró társaságában a Gyulára induló motorra várt. Sztojanovicsék a perronon sétálgattak, amikor Áchim L. András ötödmagával együtt szintén a perronra érkezett. Áchim, mihelyest észrevette a sétálókat, kivált a csoport­ból s Székelyék közé furakodott. Ez az izgága kötődés többszöri megismétlést nyert, ami végre annyira kihozta sodrá­ból Sztojanovics szolgabírót, hogy meg­kérdezte Áchim L Andrástól : — Van valami elintézni valója ve­lem ? Kicsoda Ön? Áchim csak erre várt s visszarivalt: — Hogy merészelsz megszólítani engem, te tulipános gazember ? Sztojanovics e hallatlanul brutális fellépésre, ami teljesen rávall a táma­dóra, a perronon ődöngéló rendőrhöz fordult. Áchim ekkor még nagyobb dühbe gurult a a szitkok ós reprodukál­hatlan kifejezések útszéli szemetesládáját ürítette ki most már nem egyedül Szto­janovicsra, hanem az egész „tulipános és nadrágos, uri gazemberekre." És ri­koltozott és csendet háborított anélkül, hogy közbelépett volna a csendnek és rendnek hivatalos őre. Izgultsága már tetőpontra hágott, mi­kor a pályaudvarra érkezett Frank Fe­renc is, Wenckheim Dénes gróf uradalmának gazdatisztje. Áchim András őt sem kímélte: — Itt vannak a kulik gazemberei... Mintha csak végszóra érkezett volna, lépett az inzultált társasághoz dr. Pándy István, a békéscsabai járás­bíróság ügyészi megbízottja, hogy be­kerüljön ő is Áchim duhajkodásának kereszttüzébe: — Hát te is itt vagy, te hosszú bajuszu tulipános fiskális ? Pándy valami megjegyzést tett erre a társaság tagjai előtt s Áchim újból felrivalt: —. Mit beszélsK ? Vigyázz, mindjárt megtanítlak ! . . . Eközben elérkezett az indulás ideje s az utazók vonatra szálltak. Ez aka­dályozta meg azután a további duhaj­kodást, amelynek folytatása lesz a biró­ság előtt, mert az inzultált polgárok becsületsértéseimén feljelentést tesznek. Ezenkívül közcsend és közszemérem elleni kihágás cimén is eljárást indítot­tak. Áchim ellen, akinek ilyenformán huszonháromra szaporodot már a tör­vényes fórum elé került bűnügyeinek száma. Jellemző, hogy Áchim L. András még aznap délelőtt feljelentést tett Sztojanovics szolgabíró ellen (?) s feljelentésének tárgya az, hogy a szolgabíró visszaélt hivatalos hatalmá­val (?) s inzultálta őt (?) a békéscsabai pályaudvaron. Erre a feljelenésre újból bűnvádi panasz következik, amennyiben hatóság előtti rágalmazás miatt Sztoja­novics Szilárd külön is feljelenti Áchim L. Andrást. folyosóján az újságírók csoportja előtt: Amikor tegnap a reakciós beszédek függetlenségi pártról elhangzottak, majd­hogy lesülyedtem az elnöki emelvény­ről. Függetlenségi padokról: mondom, amely pártnak négyszáz esztendő ha­gyományához hiven mindig a szabad­elvüség volt az éltető levegője. Ha a reakció ugy halad, akkor Magyarorszá­gon vége a függetlenségi pártnak. Nagy baj, súlyos baj, hogy Kossuth Ferenc beteg. Az ő betegsége, sajnos, oka annak, hogy most egyesek a saját szakállukra csinálnak politikát. A reakciós irány le­verése elsősorban a sajtó feladata, mert ez az uj irány viszi az országot Ausztria karjaiba s ez irány ellen indított hadjá­ratban én se maradok utolsónak. Az újságírók csoportja megdöb­benve hallgatta az elnök rendkívül ko­molysággal és hazafias aggodalommal elmondott szavait. Öngyilkosság • Borzalmas módját eszelte ki az ön­gyilkosságnak H e r r e s 1 e Józsefné, egy Logody-utcai mázolómester fele­sége. Leöntötte ruháját petroleoummal ós aztán meggyújtotta. Életveszélyes sé­rülésekkel szállították a Rókusba. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Képviselőház ülése. Az ülés kezdetén Wekerle miniszter­elnök beterjeszti javaslatát az indem­nityről, két hónapi felhatalmazással. Hock János beterjeszti a bizottsági je­lentését Lotz hagyatékának megvételé­ről. A múltból hátralékos interpellációk­hoz két uj csatlakozik. Benicky Ödöné, a magyar királyi Opera és Nemzeti Színház jegyeinek elővétele tárgyában ; Brestyánszky Kálmán a mezőhegyesi munkásszerződések tárgyában. A földmivelési tárcához, amelynek részletes tárgyalására áttértek, három szónok jelentkezett. Szünet után M e z ő f i Vilmos pole­mizált Láhnével s azt mondja, hogy ő „csakugyan izgató". Olyan izgató, mint az országházban is minden egyes kép­viselő, aki elvének igazságáért küzd. De nem izgat az erkölcs ellen, nem izgat a törvény ellen s nem izgat főleg ara­tási sztrájkra. Ő a munkás és munka, adók között a békés megegyezés híve. Támadja a kormányt, hogy a Hohen­lohék magyarországi birtokvásárlásait nyugodt türelemmel nézi. A nép nyo­morát a latifiundiumoknak talajdonitja. Z b ó r a y Miklós : (közbeszól.) A zsidók kezében több birtok van, mint a mágnásokéban. Szóvá teszi ezután Mezőfi, hogy Békésmegyében gróf Wenkheim Dénes for­mális indítványt• tett, a kínai kublk be­hozatala iránt s felháborodásának ad efölött kifejezést. Mezőfi beszédére Darányi Ignác nyomban válaszolt. Justh Gyula a reakció ellen. A A képviselőház elnöke tma igen i súlyos nyilatkozatot tett a képviselőház Simon Miklós megőrült. Az elmegyógyintézet uj lakója. A gyulai királyi adóhivatal sze ná­ciójának hőséről: Simon Miklós adó 1­lenőrről, akit súlyos szabálytalanságok visszaélések miatt állásától való felfüg­gesztése mellett fegyelmi alá helyeztek; szomorú hirt veszünk. A szerencsétlen ember megőrült s tegnap bs is szállí­tották a gyulai elmegyógyintézetbe. Simon Miklóson tegnapelőtt éjjel mutatkoztak először az őrület jelei. Éj­féltájban hirtelen kiugrott az ágyából, kiszaladt az udvarra s rendőrökért kiál­tott. Mikor a rendőrök megérkeztek, azt adta nekik elő, hogy két rabló tört be az ablakon s ki akarták őt rabolni. A rendőrök megnyugtatták a hallucináló embert, aki erre látszólag nyugodtan lepihent. Alig távoztak azonban el a rend hi­vatalos őrei, Simon Miklós portáján új­ból különös dolgok történtek. A szeren­csétlen ember megint kiszaladt az ud­varra s hangosan kiáltani kezdett. Köz­ben összeszaladta az egész udvart s hiá­nyos, éjszakai öltözékében a sárban ugrándozott. Nagy későre uj rendőrök érkeztek, akik megfékezték a szerencsét­len embert. Simon elmondta nekik, hogy négy szellemkülsejü lény behatolt a hálószobájába s ott egy kinematográf készülékkel rémes dolgokat vetítettek a szemei elé. — Majd a villamos vezeték sodronyaiból apró manókat csaltak ki ; melyek az ő életére törtek. A rendőrök újból megnyugtatták a beteget, de most már jelentést tettek az esetről Tanczík Lajos főkapitány­nak, aki dr. Bárdos Arthur városi orvost fölkérte, hogy figyelje meg Si­mon elmebeli állapotát. De erre nem volt már szükség. Simon ugyanis másnap délután el­ment védőjéhez, dr. Karácsonyi Jenő ügyvédjelölthöz s elmondta neki ts vizióit. Viselkedése azonban oly gya­i nu£ volt, hogy az ügyvédjelölt felcsalta őt a rendőrkapitányságra. Simon Miklós itt is megismételte panaszát. Beszéd köz­ben a lábai reszketni kezdtek s ha meg nem fogják, össze is rogyott volna. A jelenvolt orvos megállapította, hogy a szerencsétlen ember lelki állapota nem normális s beszállittatta Simon Miklóst az elmegyógyintézetbe, ahol most meg­figyelés alatt áll. ÚJDONSÁGOK. — Időjárás. Az országos központi időjelző ál lomás mára változékony, hűvös és "szeles időt jelez keleten sok helyütt csapadékkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom