Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-16 / 104. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1Q06 dec. I5 pótlékot szavazott meg. Ezt a közgyüiési határozatot Leitner Zsigmond ós társai megfelebbezték a tőrvényhatósághoz. Felebbezésükben niucs az ellen kifogásuk, hogy a rendőrök, szolgák ós szűkösebb anyagi viszonyok között élő alkalmazottak drágasági pótlókban részesüljenek, de az elöljárókat kifogásolj ik a sorban, mert ezek mind jómódú polgárok. A törvényhatósági közgyűlés bölcsességére bizzák most annak az eldöntését, hogy az elöljárók mennyiben tarthatnak igényt a drágasági pótlékra. Egy füst alatt a községi tanitók fizetését is rendezte az orosházai képviselőtestület. A tanitók fizetési minimumát 1906. évi szeptember hó 1-től kezdődően 1200 koronában állapította meg azzal a kikötéssel, hogy ha az iskolák állami kezelésbe vétetnének s igy a tanitók is állami alkalmazottakká vállnak, a község ez időtől fogva semminemű fizetési hozzájárulást nem folyósít. Ezt a határozatot kétségtelenül jóváhagyja a törvényhatósági bizottság is. Jóváhagyás végett beérkezett a nagyszénási képviselőtestületnek az a határozata is, mellyel a rendőrlegénység évi fizetését 400—400 koronára emelte. Szarvas község képviselőtestületének határozata is beérkezett már. E határozat szerint a szarvasi községi segéd- és kezelőszemélyzet fizetése 5 százalékkal, a rendőrségé 10 százalékkal emelkedett. Szerződnek a munkások! Kraftauszdrukék kudarca. Békésmegye nem izolált terület. Kraftauszdrukjakabék macskát fogtak munkásrontó törekvéseikkel. Falhoz akarták állítani a mezőgazdasági munkásokat és ime, kiderült, hogy mégis a sok nagyszájú Messiás került a száraz fa alá, amely gyümölcsöt, köztudomás szerint, nem terem. Micsoda hűhóval lármázták be az országot! ? Micsoda prepotentiával hirdették, hogy ők dirigálják most az ország sorsát ? ? Micsoda önhitséggel szedték paragrafusokba a kávéházi asztalok körül közösén megállapított szerződési feltételeket!? ' A nagy, vásári lármában szinteszinte elveszítette önuralmát az ember s hajlandó volt elhinni, hogy a piros veszedelem önti el jövendő aratás idején a széles alföldi rónát s a piros veszedelem semmisit meg minden lábonálló termést. Ámde a jÓ7an, öntudatos alföldi s főleg békésmegyei munkás, ha meg is hallgatja a Messiások szavalatait, nem tér le arról az útról, melyet az ő egészséges belátása helyesnek mond a megélhetés és helyzetjavitás felé való törekvéseiben. Aki ismeri a mi népünknek gondolatvilágát, aki tudja azt, hogy az alföldi nép józansága nem talmi józanság, amely hogy tudákékosságnak lássék, a félmüveíték szokása szerint fontoskodással és nagyképüsködéssel inti le az okosabb belátást — nem kételkedett egy pillanatig sem abban, hogy az a pontokba szedett szerződési minta amolyan jóféle pictus masculus, melynek az "Alföldön semmi értéke nincs. Ezt a tanúságot szereztük abból az örvendetes tényből, hogy a békéscsabai munkások már szép sorjában szerződést kötnek a községi munkáselhelyező közvetítése mellett. A szerződésben mellőzik a munkások részére kinyomott szerződési formula utasításait s ha fel is emelik munkájuknak árát, nem olyan mértékben teszik ezt, hogy túlhajtott követelésekkel válságot idézzenek elő a mezőgazdaságban. Gazdáinkat, akik már-már a sárgaveszedelem betelepítését határozták el, csak az a határozottság tóves-z tette meg, mellyel a munkások nadrágos vezetői sötét tervüknek győzedelmi hirót korpoltálták országszerte. Ez a hir azonban hazug volt, amint a következmények igazólnak legszebben. Nem áll módunkban még, hogy az uj s már érvényes szerződéseknek feltételeit közreadjuk. Rövidesen elérkezik ennek is az ideje De már itt kívánjuk konstatálni azt, hogy ezek a szerződések összehasonlíthatatlanul szolidebb feltételeket tartalmaznak, mint a nagy dobbal világgá hirdetett munkás szerződési minta s kivétel nélkül azon az alapon állanak, amely a kölcsönös méltányosság s a munkás és munkaadó közötti egyetértés fellételeihez simul. Ez az örvendetes tény pedig azt az igazságot erősítse meg, hogy az általá. nos boldogulás előmozdítása nem az izgatók szeszélyétől és kotynyeleskedésétől függ. Ha rájuk hallgatott volna az alföldi mezőgazdasági munkás továbbra is, kinai kulik özönlötték volna el az országot s a sok becsületes munkás-kar pihenhetett volna egy kerek esztendőn keresztül. Most már" megtört a jég s e csúfos kudarc következtében bízvást reméljük, hogy Békésmegye gazdái nem szorultak idegen munkásokra. 30.000 koronás pör a várraegye ellen. Stark Samu követelése. December 28-án lesz a perfelvétel. Érdekes ügynek aktái feküsznek tegnap óta a vármegyei iktatóban. A gyulai kir. törvényszék elnöke értesiti azoknak egyikében Békésvármegye törvényhatóságát, hogy Stark Samu gyulai volt közkórházi husszállitónak a vármegye ellen intézett kereseti pőrében a perfelvétel napjául december hó 28-ikának délelőtti 9 óráját tűzte ki. Stark Sámuel 1903. november 17-én szerződést kötött a békésmegyei közkórházzal a kórház husszükségletének szállítására. 1904. évi január hó 1-étől rendesen szállított is a korház részére hust, hentes árut és zsiradékot Stark, mikor szerződést kötött, abban a hibában leledezett, mint milyenben a mai pályázóknak kétharmadrésze szokott ieledezni. Túllicitálta önmagát is olcsóság tekintetében, csakhogy a jövedelmezőnek látszó üzletet el ne harácsolja más valaki előle. Később beköszöntött az általános drácaság s csak akkor vette észre Stark, hogy nem volt kelő előrelátása s hogy önmaga vesztét okozta ezzel a szerződéskötéssel. A szerződésben megállapitott díjtételek mellett kénytelen volt szállítani a szükségletet s ahhoz az eszközhöz folyamodott, amelyet helyütt-helyütt alkalmasnak is bizonyult; panaszkodott folyton ós folyton a kórház-vezetőségnek, hogy ilyen szerződéssel tönkremegy, mert a a*ága ig általános. Mikor aztán a meggc •.ir-niar; válj lalkozás miatt félig meddig e>Uü-vment, 1 kérvényt adott be a kórházi bizt, ághoz, hogy emeljék a szerződésben , kikötött egységárakat. Ez meg is iörtfciit s 10 százalék árfelemelést kapott, amii a törvényhatóság 20%-re emelt föl. Kzt a határozatot azonban a megyei főorvos és a kórháziga?gató megfelebbezték a belügyminis/.terhez, aki megváltoztatta a törvén yhatós ág határozatát s a vállalkozót elutasította kérésével. Ezért kénytelen volt október 7-én a szállítást beszüntetni. Elhatározásáról értesítette a kórházigazgatóságot, amely Stark Samu 2000 korona biztosítékát erre szerződésszegés cimén visszatartotta s a husszükséglet biztosítása céljából a régi árak alapján uj szerződézt kötött Neumann György gyulai mészárossal. Egyben utasította a kórházi bizottság a tisztiügyészt, hogy a szerződésszegés miatt a kórházat érhető kár biztosítására tegye meg a szükséges intézkedéseket. Mindezek után Stark merész lépésre határozta el magát. Károsodásának erejéig, ami 31037 koronát s ennek öt százalékos kamatait teszik ki, pört indított a közkórház, illetőleg a vármegye ellen s ügyének vitelével Martos József dr., gyulai fiskálist bizta meg. Beadványában a következőkkel érvel Stark: A szerződéskötéskor szerződő felek abból indultak ki, hogy az egységárak nagyon kis hullámzásnak lesznek kitéve. 1904. és 1905. esztendőkben azonban rossz termés volt s igy 50—60%-al felszöktek az árak Az óriási árváltozásokkal szemben azok, akik hosszabb időro kötöttek szerződóst, mindenütt árfe emelést kaptak. Még a kincstár is felemelte a katonaszállitók részére az ára kat, mert nem akart jogtalaj u! ; • /-' dagodni. CsakBékésmegyébpn m Adja Stark — történt az a szégyenletes állapot, hogy a kórházigazgatóig (esetlenül ragaszkodott a régi árakhoz. E szállítás folytán tetemes kárai vannak, melyeket a megye „m e g t ériteni tartozi k." Megtéríteni tartozik annyival is inkább, mert a szerződés alakilag érvénytelen. A törvényhatóságok ugyanis csak évrőlévre köthetnek szerződést s évenként tartoznak tárgyalni a szerződéseket a költségvetés kapcsán. A költségvetés tárgyalásánál pedig nem lehet figyelmen kivül hagyni egy letemes összegről szóló vészterhes szerződést. A bókésmegye közkórház hússzüksóglete évenként 8< ezer korona. Igy tehát az árak emelk dése, vagy esése oly helyzetbe jutta

4 a törvényhatóságot, hogy a költsége irányzót követelményeinek eleget tf nem is tudna, ha évekre köt szerzőc De ettől eltekintve, viszterhes s ződést csakis a közgyűlés köthet. í szerződés alakilag és anyagilag érvé is volna, a vármegye köteles me teni a kárt, az órisi árváltozás f< nem akadályozhatta meg a veszt emberi erő. A szerződéseket eg' maga a kórház sem tekintette . őknek, amit az is bizonyít, hop m szerződéses viszonyban ano" 0 szállítónak például 40 /

0-os árfóie, lést •1 gedólyezett a bizottság. M"

;' iezek alapján a kereseti összeg' 1 üi0;

</ koronában állapítja meg s k< i. hogv , 'erfölvételre határnapot tüzz

v-n i a törvényszék. A törvényszók de< e: 1 •••:• S-ikát tűzte a perfölvétel határnap,':,. I ' tíSm Az Aílölaí Első fe&a^i Vasitt tarjeszkedése* Kiépítik az orosházai vonalat i&-. Békésvármegyében az Alföldi Első Gazdasági Vasút volt az, amely minden iparvállalatot megelőzően hatalmas lendületeit adott vármegyénk gazdasági életének E kis vasút sorsa tíz-tizenkét évi fennállása alatt annyira hozzánőtt megyénk gazdasági politikájának érdekéhez, hogy fejlődéséből gazdasági viszonyaink javulását következtethetjük s igy mintegy fokmérőjévé vált e tér >11 A tanács. A „Békésmegyei Közlön'y" számára. Irta : Nil. — És most válnak, Annuska ? — Válünk, 'tanár ur, — mondta a szőke fiatal asszony és könybeboruló tekintettel nézett az öreg professzorra. — Nem tudom, okosan cselekszik-e Annuska ? Az ura utoljára is szerette. •— Gyönyörű szeretet. Hiszen mondtam, hogy három hétig felém se nézett. Mindig a parcellázással mentegette magát, mig csak rá nem jöttem, hogy a vörös "Bakónó kedvéért volt oda a Nyírségben. Ó, ha tudná tanár ur, menynyit szenvedtem! — Szegény kicsi Annuska, — mondta az öreg ur meghatottan. Lássa, nem kellett volna férjhez menni. Azaz . . . persze, persze .. . hiszen szerették egymást. Gondolkozzék csak, édes leány kám, alkalmasint még most is szeretik. A fiatal asszony busán rázta a fejét. Körülnézett a tanári szobában, melyet nagyon jól ismert abból az időből, mikor még nem is olyan régen — az osztálya magyar dolgozatait szállította be ide Torday tanár urnák. A régi, polcos, fiókos íróasztal most is csak ugy állott az ablakok közt, megrakva kék boritéku füzetekkel s az ismerős jegyzökönyvekkel ... Az járt az eszében, hogy jobb lett volna elvégezni a képzőt, most már ki lehetne nevezve, talán éppen ehhez az iskolához s a kedves öreg professzort kollegának hívhatná. Nyelvtant ós irodalmat tanítana, esetleg még történelmet; számtant és fizikát semmiesetre, azokat mindig gyűlölte ... A növendékei bizonyosan szeretnék ós körülfognák a lépcsőn, mint az ő osztálya tette Vilma nénivel, aki kölönben évtizedek óta, minden leánygeneráció rajongásának a tárgyaAh, az ilyen igazi szeretet megható, megbékítő, boldogító! . . . Igy ő is szívesen megöregednék, lassankint, elégedetten, boldogan . . . Valami keresztülnyilallott a szivén. Elégedetten, boldogan ? ha nem látná többé, akit szeret, — az urát? ... de ha az ura nem szereti már! Három hétig tudta magára hagyni, alig egy éves házasság után ós mikor a szemére vetette Bakónét, csak vállat vont ós anynyit felelt: csacsi vagy ! Kitört belőle a keserűség ós zokogva borult az Íróasztal sarkára. A jó öreg Torday rémülten csitította. — Annuska, maga olyan bátor ós okos volt mindig, hát ne csüggedjen el! Ha nem szereti, akkor persze, el muszáj válniok. Nem szabad egy percig sem tovább szenvednie miatta. Legyen nyugodt, menni fog minden, mint a karikacsapás . . . Félév múlva megint szabad lehet és akkor aztán majd jobban megnézzük, hogy kire bizza a sorsát . . . A fiatal asszony még keservesebben zokogott. A professzor nyugtalankodva vigasztalta tovább. — Annuska lelkem, ne sirjon hát! Nem érdemli meg az a hitvány fráter, hogy maga egy könnyet is ejtsen miatta. Aki magát eltudta hagyni egy vöröshaju asszonyságért . . Annuska erélyesen emelte föl a fejét. — Nem hagyott el — hogy mondhat ilyet tanár ur ? kérdezte csuklás és sirás közt. — Hogy mondtam ?... hogy mondhattam ? . . . Torday tanár ur rettenetes zavarba jött. Azt gondoltam ... azt hittem . . . igen . . . hogy három hétig 1 ... ós parcellázott . . . — Istenem, hát aki mérnök, annak muszáj parcellázni, kivált a Nyírségben annyi a homok. .. nehezebb a munka. — Igen, persze . . . motyogta Torday gyámoltalanul. De ha mégis azt gondolja Annuska, hogy az az asszonyság .. . — Az egy csúf, vörös boszorkány' a szeme apró és színtelen, a bőre olyan, akár a pulykatojás . . . Hosszú, sovány és száraz . . . tudja tanár ur ? És én... ugye, hogy ón nem vagyok éppen rut ? — Maga, Annuska ? Torday őszinte lelkesedéssel nézte a kedvencét. Inkább azt mondhatná, hogy szép, üde, mosolygó, mint egy harmatos májusi reggel! — No lássa . . . mondta Annuska váratlan rezignációval és újra zokogásba kezdett. Végre megtörülte a szemeit. — Válni fogunk, tanár ur Azért jöttem fel, hogy tanácsot adjon Tudja, hogy mióta édesapa me- ; tit, mindig magától kértem tanácso , —tette hozzá fájdalmas arccal. Torday elérzékenyülten hallgatta és ugy érezte, hogy. a szogány gyermek szerencsétlenségeért voltaképpen ő a felelős. Miért n ak^du/ózta hogy feleségül menjen ahhoz a gazemberhez, akin 4: már a bajuszáról leolvashatták volna a könnyelmű hajlandóságait? Hogy Annuska a házassága* mint más egyéb dolgait, csak compli gyanánt közölib veie é tett tanácskérés mind&bx? háztartási cikk szüfc aek tására szorítkozott: már e tott az öi eg urnák. Csak világosan, hogy az ő J kája, akit nyolc eszte^ magyar nyelv titkaira s ak.' kincseinek hü letétemén mindig, — mosi szenved és válni akar az urától. 7 sége segíteni rajta. Újra vigasztalni akarta. — No Annuska, be z jünk kr lyan, hát tudja, hogy 1 un fei

f' számithat, de halljuk <• <bb, ho mondott a mamája ? — Jaj! a mama! ... Őt nem érkeztem iá megkérdezni, egy hét óta P ;síyónhen van, én jóformán azonnal ideszaladtam, megérkezt ik. Tegnap eve i' csak . , . — De Annuska . . . Miféle bot sá j e/ ? . . . Kivel érkezeit mo. A jó öreg Torday arcát lelkevesztett rémület mutatkoz-' a fiatal hölgy egy pillanatig c nézett vele farkasszemet. — Kivel mással, mint . az — Az urával! hát mit I' válásról, elhagyásról ? — Egy szóval sem mo hebegte Annuska ijedten. — Nem ? Az öreg ur olkeseredv hajába. 1 — Hát ki akart óivá perccel? ki féltette Sár parcellázástól, meg a szonyságtói? ki mond' kér í Ttleni ? A fia:,'

1" " fu »/>•<•••