Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-06 / 101. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 310 például a békéscsabai rendőrhatóság hivatalos termeibe sjkérjék el azokat az aktákat, melyek egy békéscsabai vezér ellen tett cselédpánászokról beszélnek. A véletlennek ez a kacagtató összejátszása igazán csodálkozással tölti be a szemlélőt, aki nem tudja hamarosan, hogy a vakmerőséget, avagy a lelkiismeretlen nagyképűsködést csodálja-e inkább a hivatalos szerződések gyártóiban ?! Kétegyháza község botránya. Akták a közigazgatási bizottság előtt. Békésvármegye közigazgatási bizottságának hétfőn tartandó ülése egyike lesz a legérdekesebbeknek. Nemcsak azért lesz ez az ülés érdekes, mert kiválóan fontos ügyek kerülnek ezúttal elbírálás alá, hanem azért is, mert S cha 11 er Flóris királyi tanfelügyelőhelyettes ekkor tesz jelentést azokról a botrányos állapotokról, melyek Kétegyháza község tanügyi viszonyait a „Békésmegyei Közlöny" híradásának alapján különös világításban helyezték a nagyközönség elé. Lapunk leleplező közleményei adták meg az alapot Saller Flóris királyi tanfelügyelőnek arra, hog3'' ebben az ominozus ügyben vizsgálatot indítson. S ez a vizsgálat váratlan megleptésekkel kedveskedett. Amint tudva van ugyanis, beigazozolást nyert az, hogy a kétegyházai görög keleti egyház elöljárói mesterségesen háttérbe szorítani igyekeznek a magyar-nyelvtanitást. Vas következetességgel és SZÍVÓS kitartással lassanlassan aknát ástak a nemzeti érdekek alá s a tanítónőt, aki a magyar nyelv tanítása körül sikereket mutatott föl, üldözték és sanyargatták. A régi, jó világban, mikor a Saller Flórist megelőző „kapacitások" fehér asztal mellett concipiálgatlák havi jelentésüket Békósvármegye tánügyi viszonyairól, olyan mély gyökereket fogott ez a botrányos visszeélés, hogy ma már erélyes közbelépésre van szükség, ha azt akarjuk, hogy a gyomot irtó kertész munkája elijesztő s megfélemlítő legyen. Vármegyénk közigazgatási bizottsága mindig megtalálta a legalkalmasabb utat és módot, hogy a kétegyházai botrányokhoz hasonló üzelmeknek a csiráját is kiölje. Megtalálta mindig, ha az illetékes szak-közegek kellő lelkiismerettel és kötelességérzettel teljesítették feladataikat. Ez a bizottság most egy oly kiválóan energikus munkatársra talált közhasznú térekvéseiben, mint Saller Flóris is. Misem áll tehát útjában annak, hogy a mult hibáit fokozott erélylyel jóvátegyük. A kétegyházai panaszok tárgyában vegye át a vád képviseletét maga a tiszti főügyész shaaz irtó munkálatokhoz már most hozzáfogunk, rövidesen el fognak némulni a pánszláv ós dákoromán okvetetlenkedések is. Az alkalom itt van, éljünk tehát ezzöl az alkalommal. „Habemus papam! . .. u A gyulai helyettes polgármester választás. Na, végre-valahára! . . . kiálthat föl a nyájas benszülött, akit aggódó gond fogott el Gyula város rendezetlen ügyei miatt. S a kellemes meglepetésnek e spontán megnyilatkozását indokoltnak is látnók, mert a gyulai polgármester-kérdés kinzó aktuálitása közel egy év óla rémítgeti már a jámborokat s mint a tengeri kigyó, hol most, hoj később beszéltet magáról. A keddi választó közgyűlés azonban véget vetett ennek az állapotnak s az aggódó spiszburgerek déli 12 óra tájban már kipirosodott arccal adhatták tovább az örömhírt, hogy van már Gyulának is polgármester-helyettese. A választó-közgyűlést Ambrus Sándor alispán váratlanul tűzte ki. Mindenki azt hitte, hogy figyelemmel lesznek a vármegyén B u c s k ó Koriolán városi főjegyző előterjesztésére s a köz gyűlés idejéül december hó 20-ikát jelölik meg. Ámde az alispán a karácsonyi kedveskedésnél előbbrevalónak tartotta a polgármesteri kérdés gyors eldöntésével a város érdekének szolgálatát. A közgyűlés iránt rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott Kevéssel 10 óra után nyitotta azt meg Ambrus Sándor s elnöki megnyitójában kitért a jelöltek erkölcsi tulajdonainak ismertetésére is. Két csoportra oszolt ezután a városatyák tömege. Az egyik kicsi, gyöngének látszó csoport S z i r b i k Bálint dr. ügyvédjelöltnek szavazó céduláit szorongatta. A másik rész L o v i c h Ödön dr. híveiből került ki. Aztán kezdetét vette a szavazás. A választást Szirbík szavazói kezdték. Rövid fél óra alatt le is szavaztak mind a harmincnyolcan. Lovich Ödön szavazói, köztük túlnyomó részben a függetlenségi párti polgárok, kitartó egymásutánban járultak az urna elé s fóltizenkettő táján még mindig működtek, miglen leadták a százhuszonnyolcadik szavazatot is. A szavazatok összeolvasása legény, a ki kék kötényében, hajdonfőt, a csap mellől futott a látványossághoz. ü,n nem is tudom, — szólalt meg túlnan egy kofaasszony, hogy az ilyen gyereket minek viszik ekkora tolongásba ! Láthatja még elégszer a királyt! A gróf csak az" ajkát harapdálta tehetetlenségében A kis herceg kedélyesebben fogta föl a dolgot. — Hát maga, néni, még nem látta a királyt! — kérdezte a kofaasszonytól. — Már hogyne láttam volna! Tavaly is láttam. Há' szen csak olyan ember, mint magunk la! A tolongás egyre nagyobb lett. A gróf, valahányszor a lábára léptek, fölsziszent. lovasrendőrök pedig egyre hátrább szorították a népet Itt ott egy ijedt női sikoltás tette változatossá a képet. Egy váratlanul erős áramlat a herceget és növelőjét hirtelen a tömeg elé juttatta. Halk zúgás morajlott végig a sokadalmon. Az ut közepén lassú trappban közelgett a miniszterelnök kocsija. A nagy ur ^fölemelkedett a kocsijában s fürkésző pillantással nézett körül. Tekintete véletlenül megakadt a kis hercegen s odasúgott valamit a mellette ülő belügyminiszternek. A belügyminiszter magához intette a rendőr főnököt. A grófi nevelő remegve súgta a hercegnek: — Csak nem ismertek reánk ! A rendőrfőnök átvette a miniszter utasítását, s odakiáltott a közeli rendőrnek : Azt a kölyköt távolítsák el onnét! A rendőr rászólt a kis hereegre: — Takarodj' innét, poronty ! A gróf védőleg emelte karját a herceg elé, de az abban a pillanatban egy ugrással künn termett a sorból és futni kezdett, egyenest az Operaház felé. A gróf utána vetette magát. A rendőr se volt rest és nyomon követte őket, de nehéz kardja gátolta a gyors futásban. Az operához érve, a menekülők ismét be akarták fúrni magukat a tömegbe, de csaknem vesztükre, mert a gárdaparancsnok kardot rántott és káromkodva suhintott vele utánuk, azonban csak a gróf kalapját ütötte le. Szerencsére a tömeg gyorsan összehúzódott mögöttük s ők néhány kék folt árán keresztülvergődtek a tolongó áradaton. Lihegve, fáradtan, összevervejjjés rongyosabban, mint a hogy elindultak, érték el kocsijukat a szomszédos utca | gyéren világított sarkában. A fő-utca felől zugó éljen-riadalom csapott feléjük . . . i * * * Mikor a kis herceg aznap este kék selyem|baldakinnal, födött habos fehér párnákkal vetett ágyába mászott, a gróf gúnyos mosolylyal mondá: '— Azt hiszem Fenség, elég volt a kirándulásokból ! A kis herceg mosolygott: Kedves gróf, — szólt magára húzva a takarót — ha király leszek, elcsapom a miniszterelnököt, a belügyminisztert, a rendőrfőnököt, a gárdaparancsnokot ... Mire a gróf némi rezignációval mondá : — Attól tartok, ha gyakran vennők föl a köznép szerepét, akkor Fenséged uralkodása idején talán egyetlen tisztviselője se maradna az országnak. Fenséged bizony valamennyit elcsapná! . . . s az eredmény kihirdetése hamar ment. Háromnegyedtizenkét órakor ki is hirdethette már Ambrus Sándor, hogy összesen 162 szavazat adatot; le, melyből S z i r b i k Bálintra 38, Lovich Ödönre 124 s z a v a|z a t esett s igy Gyula város ,-fpolgármesterhelyetteséül Lovich Ödön választatott meg 8 6 szavazattöbbséggel. Lovich Ödön dr. ezelőtt három évvel jött Gyulára dr. Márkus Miksa jónevü gyulai fiskális irodájába. A fiatal ügyvédjelölt közvetlen egyéniségével s lebilincselő modorával rövidesen megnyerte Gyula város polgárainak rokonszenvét. A következő esztendőben már önállóan vezette az irodát s rá egy évre ügyvédi vizsgát tett és irodát nyitott Gyulán. Fiatalabb éveiben Arad város közigazgatásánál volt, ahol mint a fogalmazói szakban működő tisztviselő részben aljegyzői, részben főjegyzői teendőket is teljesített. Most 31 éves s kiváló képességei nagy reményekre jogosítják hiveit. Ez is horvát barátság ? . . . Hogy bántak 'az Urániával Eszéken. Egy szemtanú sorai a „Békésmegyei Közlöny"-nek. íme, megint van alkalmunk a horvátok őszinte rokonszenvéről meggyőződni, melyet irántunk tanúsítanak, amikor hozzájuk átrándulunk. A minap Békéscsabán időzött budapesti „Uránia" magyar tudományos szinház Eszéken tartott három előadást, azaz csak akart tartani, amennyiben ezt a nemes tervét a legvisszataszitóbb módon meghiúsították horvát testvéreink. Az Urániaszinház egyik tagja beszéli nekünk ezeket a fájó és bántó tényeket, melyeket hangsúlyozva a magyar parlament ós a magyar horvátbarátok figyelmébe ajánlunk. Ez a kulturmissziót teljesítő intézet mielőtt egy vidéki városba lerándulna, előleges jelentésekkel hivja fel előadásaira a közönség figyelmét; igy tette ezt Eszéken is. Mikor az Uránia-társulat Eszékre érkezett, azt tapasztalta, hogy az előadásukat hirdető falragaszok mind egytől-egyik le vannak tépve

; be vannak piszkolva és horvát szidalmakkal vannak telefirkálva. Az ottani horvát sajtó meg valósággal bojkottálta az Urániát s egy árva betűvel sem emlékezett meg a müintézetről. Az előadás első estéjón a kis számú közönség részben magyar volt, részben pedig horvát, Azonban a horvátok csak azért mentek el az előadásra, hogy hangos horvát heszólgetésükkel ravasz módon megzavarjak a felolvasást s igy lehetetlenné tegyék annak a kis számú magyar közönségnek is az előadás élvezét. Ez törtónt az első nap. Más napon elhatározta az Uránia vezetősége, hogy a szinlapokat nem ragasztatja ki, hanem mint vidéken legtöbbnyire szokás — széthordatja őket az üzletekbe és kávéházakba. Végül ez a terv is csütörtököt gmondott, mert a szinlaphordó azzal a panasszal jött vissza, hogy ahova viszi a szinlapot, onnan vagy kiutasítják, vagy pedig ha elfogadják, a szemeláttára eltépik és kidobják az utcára. Ezek után a második előadást már egyáltalán meg sem tarthatták. Még a magyar közönség sem jött el másnap, mert nem akart alkalmat adni a magyar* ellenes tüntetésre. Érdekesnek tartjuk ide jegyezni még azt az incidenst is, ami egy ottani magyar ügyvéddel, dr. W i n t e r Vilmossal megtörtónt. Az ügyvéd elment a borbélyához borotválkozni. A borbélynál kérte az Uránia szinlapját, mire ezt a választ kapta a főnöktől: „Amíg ón élek, üzletemben magyar szinlapot nem fogok megtűrni!" A derék ügyvéd ezekután természetesen vette a kalapját és eltávozott az üzletből. Ilyen képeket fest az a dicső horvátbarátság, melyről fővárosi laptársaink hozsannákat zengenek, szolgálatában állván az igazságnak ós a „jól értesülésnek". Botrány a villamos-telep körül. A főszolgabírót följelentik. Felülvizsgálat a meggyanutitás jegyében. A békéscsabai közsógi villamostelep üzemkezeléséről péntek óta tendentiózus hirek forognak közszájon. E hirek korpoltálói célzatos óvatossággal hallgatnak arról, hogy az üzemkezelésben mi is az a figyelemre érdemes szabálytalanság, melyre az egyik krajcáros lap a szenzáció leplét borítja és sok meggyanusitásra alapot nyújtó formában azt adják hirül, hogy a pénztárkönyvbe kevesebb tétel jegyeztetett, mint amennyi valójában befolyt. A krajcáros újság sugalmazott közleménye óta pedig újból mohó falánksággal szabadult a tömegindulat a „nadrágos osztály"-ra. A „mondják", „beszólik", „lopnak" és „sikkasztanak" megint ott settenkedik a városháza körül és kiválóan intakt jellemű tisztviselőink újból ki vannak téve a rneggyanusitás veszedelmének, jóllehet, hogy a leggyöngébb alapra sem adtak e tekintetben okot. Az egész dolog abból keletkezett, hogy a békéscsabai járás főszolgabírója: S e i 1 e r Elek, aki feszült viszonyban él Szeberényi Tibor villamostelepi igazgatóval, az elmúlt hót valamelyik napján kiment a telepre s bejnlentvén az igazgatónak, hogy felül akarja vizsgálni a telep-kezelést, az üzemkönyvek előmu tatását követelte. Szeberényi — igen helyesen — azzal válaszolt, hogy ő „nem közigazgatás" s mint egy önálló iparvállalatnak műszaki vezetője nem ismeri el felülvizsgálatra illetékes közegnek S e i 1 e r Elek főszolgabírót, hanem csak azt ós azokat, akiket a szabályrendelet megjelöl. Seiler, e helyénvaló válaszra, a közsógi elöljárósághoz fordult s attól követelte most, hogy a könyveket a főszolgabírói hivatalhoz terjesszék. Az elöljáróság azonban oly értelmű jelentést tett Seilernek, hogy nem érzi magát feljogosítva a villamos mű okmányait, vagy könyveit az ügykezelés megakasztására való tekintetből a telepről elvinni s azt proponálta, hogy a szabályszerűség látszatát megóvandó a fölülvizsgálatra jogosult és megjelelölt közegekkel szálljon ki Seiler a villamos-telepre. Ez meg is törtónt pénteken, amikor ugy az üzem, mint a pénztárkönyveket összehasonlították s azt tapasztalták, végeredményben, hogy a pénztárban 42 korona fölösleg mutatkozik. Seiler Elek azonnal jegyzőkönyvet vett föl e „szabálytalanságról", az összeget a letéti pénztárba helyezni rendelte s az esetet elmondta egy hírlapírónak az összeg mennyiségének s a szabálytalanság természetének elhallgatásával. Igy nőt nagygyá a lényegtelenségek szunyoga a meggyanusitás és rágalmazás elefántjává, Jellemző, hogy Seiler Elek még a saját szakközegeiben sem bizott s ezért a vármegyétől H o r t y Béla számellenőr kiküldetését kérte, aki ugyanazt a „szabálytalanságot" találta, mint Seiler szakközegei. Ma arról értesítik még lapunkat, hogy a „szabálytalanságok" között szerepet játszanak a következő pontok : 1, a pénztárkulcsok| nem kezeltetnek a szabályrendelet értelmében; 2. a körfűrész által teljesített fafürószelés dijait az igazgató kezeli. E botrányos ügyben Szeberényi Tibor igazgatónak teljes elégtételt nyújt bizonyára a villamos-bizottság, melynek összehívásáról már gonduskodás is történt. Szeberényi azonban nem elégszik meg ezzel az elégtétellel s Seiler főszolgabíró ellen panaszt tett Ambrus Sándor alispánhoz. Mindezek regisztrálása után nem mulaszthatjuk el kifejezést adni annak a közmegbotránkozásnak, amely a főszolgabíró eljárása fölött nemcsak a község vezetőségének körében, de a „nadrágosok botrányára" mindig éhes réteg kivételével minden körben megnyilvánul. Pedig a villamos-telep üzleti tisztessége nem közpréda s legkevésbbó szolgálhat személyi indulatok játékszeréül. A minden intelligencia hián való pórnak e meggyanusitás után hiába mutatják be majd a hivatalos vizsgálat jegyzőkönyvi adatáit. Ez a pór mindig abban a meggyőződésben lesz hogy a községnél valóban „csalnak,