Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-18 / 87. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY gárság bizalma. (Ugy van, helyeslés mindenfelől!) Végül felkérte Beliczey Gézát programjának kifejtésére. A programbeszéd. Percekig zugó éljenzés üdvözölte az emelvényre lépő Beliczey, Gézát, aki folytonos helyesléssel és lelkes éljenzéssel kisért beszédjében az alabbiakban fejtette ki programját: A csabai volt 67-esek, 48-ások ós gazdák pártja egyhangú megállapodás folytán szerény személyem jelölte Csaba képviselőjének. (Éljenzés). É megtisztelő bizalom folytán álltam ide önök elé —• úgymond — hogy programot adjak, hogy 'hitvallást tegyek politikai, közgazdasági elveimről. (Halljuk, halljuk!) Beliczey Géza ezután kijelentette, hogy a 67-es alapon álló alkotmánypárti programmal veszi fel a választási küzdelmet, mert — részletesen indokolván — meggyőződése, hogy csak a 67-es alap okszerű bővítésével lehet egyedül helyes politikát csinálni. A 67-es törvényeknek 48-as szellemmel való szaturálását látja olyannak, amilyen politika követésével Magyarország és népe boldogulni tud. A nagypolitikáról — nagyon helye sen ós bölcsen — nemsok mondanivalója volt Beliczeynek. A legnagyobb mértékben elitélte a meddő és haszontalan közjogi harcokat, amelyek eddig is útját szegték annak, hogy a magyar törvényhozás üdvös szociális ós közgazdasági alkotásokat produkáljon. ígéretet tett, ha bejut a parlamentbe, teljes erejével küzdeni fog a közjogi harcok ellen s azzal az árnyalattal fog küzdeni, amely szociális téren óhajtja megoldani a kiegyenlitós nagy munkáját. — Azt tartja, hogy hasznos közgazdasági törvényekkel és a kisemberek keresetének biztosításával leghamarabb elérhető a kisemberek függetlenítése. Programjának részletezésénél kijelentette, hogy szívvel-lélekkel hive a választói jognak demokratikus alapon legszélesebb kibővítésének, ugy azonban, hogy ebben a kibővítésben a legnagyobb mértékben kidomborodjék a magyar nemzeti állameszme. Mint programjának főbb pontjait emelte ki az önálló vámterület megalkotását; a progresszív adórendszer behozatalát, hogy mindenki vagyona és jövedelme arányában fizessen adót; a földadó beszállítását, hogy a legszegényebb emberfiának is éppúgy legyen alkalma érvényesülni, mint a gazdagnak; a felekezeti tanitók és lelkészek fizetés rendezését. Hosszasabban fejtegette a községi takarékpénztárak üdvös voltát, amelyek jövedelmével egyrészt csökkenteni lehet a községi pótadót, másrészt fel lehet használni kulturális és humánus intézmények létesítésére, támogatására. Végül több jelentős ós elsőrendű közgazdasági kérdés ismertetése után szólt móg a homestead intézményről, az otthonmentesitésről, amelynek törvónyhozásilag való megvalósításáért mindenha szive lelkesedésével fog küzdeni. Beliczey tartalomban gazdag és értékes programbeszódjét azzal fejezte be, hogy megelégelte a gyűlölködést, ós ez megelégelhetnék az ellentáborban is, ahol beláthatnák, hogy gyűlölködéssel, osztályok teremtésével nem lehet a közjavára dolgozni. Zászlóján a béke, szeretet, egyetértés jelszavai ragyognak, kéri ennek a zászlónak a támogatását. (Hosszantartó lelkes éljenzés). Huszka képviselő beszéde. U r s z i n y i János dr. ezután bemutatta a hallgatóságnak a Beliczey támogatására Csabára érkezett Huszka István országgyűlési képviselőt, aki, mint kifejtette, úgyis mint régi kedves barátját, úgyis mint legarravalóbb fiát Csabának, ajánlja Beliczey Gézát képviselőnek megválasztani. Az alkotmánypárt hü szövetsége volt a küzdő pártoknak a nagy nemzeti harcban, azt és annak jelöltjét tehát támogatni kell a békében is. Beliczey programját olyannak tartja, amelyhez sem tenni nem kell, sem belőle elvenni. Szóivá az általános választói jogról, rámutatott arra, hogy egyetlen eszme nincs, amivel annyira visszaélnének, mint azzal, de azért egyebet nem tettek, mint a puszta jelszóval elégítették ki eddig a vágyakat. Nagytetszéssel fogadott beszéde végén újból kérte a választókat, hogy lelkesedéssel Beliczey Gézát küldjék fel a parlamentba. A többi szónokok. Lelkesítő és éljenzéssel fogadott beszódekat intéztek ezután a nagyszámú hallgatósághoz Fábry Károly, a gyomai kerület országgyűlési képviselője, R e 11 Lajos dr. főgimnáziumi tanár, D é r c z y Péter, a gazdasági egylet alelnöke, s végül a programg.yülóst buzdító beszéddel U r s z i n y i János dr. zárta be. Kossuth és Nagy Ferenc táviratai. Hogy Beliczey Géza jelölése fent, a központban a legteljesebb tetszéssel találkozott, annak ékesen szóló dokumentuma, hogy Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, az országos független sógi párt vezére, táviratilag üdvözölte az egyesült pártokat abból az alkalomból. hogy Beliczey Gérát jelölték, és felhívta Csaba népét, hogy Beliczey lobogóját vigyék diadalra. Nagy Ferenc, az országos alkotmánypárt elnöke hasonlóképp üdvözölte az egyesült pártot ós jelöltjét, s kilátásba helyezett lerándulását táviratilag mentette ki. Az egyesült pártok népszerű jelöltje ezekenkivül az ország minden részéből az üdvözlés táviratok és levelek egész özönét kapta. A Csirkepiac térről. Pető Pollacsek Sándor fővárosi fiskális, a parasztpárt jelöltje ugyancsak vasárnap délután mondotta el híveinek a Csirkepiac-tóren a programját. Azokat a követeléseket terjesztette elő programjául, amely pontokat a parasztpárt hangoztat, megtoldván ezt a csabai mamókák nagy bámulatára azzal, hogy választójogot követel a nőknek. Ugy látszik, Pollacsek űr megfeledkezett arról, hogy mit mondott adebreceni cívis ? . . . Pollacsek érdekében beszéltek még V á z s o n y i Vilirios, a nagy demokrata, Oláh Gábor és A c h i m András exképviselő urak. Vázsonyinak a csabai intelligenciától fájult meg a feje, nyilván azért tartván az intelligenciát butacsord á n a k, merthogy gyomra nem akarja bevenni a parasztpárt szent vagy őrült eszméit és ezt az eszméket prédikáló Pollacsek fiskálist, aki pár nappal ezelőtt Csabát csak a mappából ismerte. A gazdák szervezkednek. Már hetekkel ezelőtt adtunk hírt arról a szervezkedésről, mely a csabai gazdák körében megindult. A szervezkedési szándék most már végleg kijegesedett, célul tűzvén ki a vezetők, hogy Csaba gazdái a jövőben minden jelentős kérdésnél együttes működéssel hathatósan járhassanak el a gazdatársadalom érdekében. A szervezkedő nagygyűlést a gazdák vasárnap délután 3 órakor tartják meg a Próféta vendéglőben. Fábry vásárhelyi installációja, Üdvözlések Gyulára. Fábry Sándor drnak hódmezővásárhelyi főispánná történt kinevezését és az installáció előkészülete foglalkoztatják most Bókésvármegye és Hódmezővásárhely közvéleményét. A kinevezés híre a legnagyobb örömet keltette Hódmezővásárhelyen, amelynek városi tanácsa azonnal rendkívüli gyűlést tartott, melynek határozatából lelkes hangú táviratban üdvözölték az uj főispánt. A tanács üdvözlő táviratára Fábry főispán az alábbi meleghangú távirattal felelt: A városi tanács szívélyes üdvözletét hálásan köszönöm. Örömmel fogok Önökkel munkálkodni Hódmezővásárhely város és polgárainak javára. Fogadják őszinte üdvözletemet. Fábry főispán. Vasárnap délelőtt pedig Hódmezővásárhely törvényhatósága és közönsége nevében Juhász Mihály kir. tanácsos, polgármester ós S z a 1 a y József rendőrfőkapitány tisztelegtek Fáb ry főispánnál, örömüket fejezvén ki a kinevezés fölött. Majd együttesen megállapodtak az installáció részleteiben. A főispáni székbe való ünnepélyes beiktatás, az országos Rákóczi ^ünnepekre való tekintettel, november 5-én délelőtt tartatik meg a hagyományos pompával. Fábry főispán és békésmegyei kísérete november 4-én délben indulnak el Gyuláról és délután érkeznek Hódmezővásárhelyre, ahol bandériummal ünnepélyesen fogadják. Maga a beiktatási ünnepség másnap, 5-én fog megtörténni. A ref. nagytem plomban ünnepi istentisztelet lesz, mely után a főispán és az ünneplő közönség együttesen a városi székópület közgyűlési termébe vonul díszközgyűlésre. A beiktatás után a főispán küldöttségeket fogad. Déli 1 órakor ünnepi bankett lesz a Fekete-sas dísztermében. Itt megemlítjük, hogy vasárnap délelőtt még számosan üdvözölték kinevezése alkalmából főispánunkat. Igy a vármegyei közegészségügyi ^egyesület választmánya, Hajnal Albert tb. főorvos, pénzügyigazgatósági számvevőség pedig Kiss István számtanácsos, számvevőségi főnök vezetése mellett tisztelgett a főispánnál, akihez egyébiránt az üdvözlő táviratok és levelek egész halmaza érkezett. A csabai kereskedelem veszedelme. Vaggonhiány. Különös veszedelem fenyegeti a csabai s általában az egész országos kereskeeelmet. Az államvasutak nem rendelkeznek annyi vaggonnal, mint a amenynyire a teheráru szállítás lebonyolítására szükség volna. A békésmegyei vasúti vonalokon' — mint az egyébiránt csaknem minden | évben előfordul, — alig van annyi vaggon, amennyi a teherforgalom minimális részének a lebonyolításához szükséges. Ebben az évben azonban fokozódott mértékben fenyegeti nagy kárral és anyagi veszteséggel a megyei kereskedőket és 'szállítókat a vaggonhiány, mert az áruforgalom az előző évekhez mérten óriási arányokban emelkedett. A kereskedők és szállítók kétségbeesve tapasztalják, hogy a vasúti berendezkedések fogyatékossága miatt a 'határidőre — Na jöjjön, üljön fel ide mellém a szekérre. Ha már ugy is megyek,* magát is elviszem. — Mennyiért ? — Ne bántsuk azt! Nekem is jobb : legalább az uton eldiskurálgatank. S miután felültem, jókedvűen sújtott a sárgákra: — Gyi, na! Az a szép fényes csillag . . . — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája, Irta : Hcllósy Ödön. Mikor tudtára adtam, hogy Hervai Lajos meghalt, egy könnycsepp gördült végig szép, hófehér arcán. — Szegény! Nagyon szeretett . . . — többet nem tudott mondani, mert elfogta a sirás. De mit is mondott volna ? Hogy ő is szerette, bolondította ? Hogy ő is szerelmet esküdött neki és mégis másnak lett a felesége ? . . . Rejtély a nőnek lelkivilága. A legboldogabb piilanatban dobja el magától áldozatát. Gőgösen, szivtelenül. Mosolyog, kacag szenvedésein. S amikor a boldogtalan nincs az élők között — akkor dobban meg a szive, akkor siratja. Most kezdte ő is érezni, hogy az a régi seb Hfakadt keblében. Hogy azt a képet, annak a halott ideálnak a kópét, — amely belevésődött szivébe, — nem fogja elhomályosítani férjének mosolygó arca, — nem soha! Most, — midőn már künn a temetőben egy frissen hantolt sírdomb takarja . . . * Szomorú, mindennapos történet. Gyönyörű szép május volt . . . Megszerették egymást ugy, ahogy két ideális lélek csak szeretni képes. Ragyogott a hold, milliárdnyi csü'ag fénylett a nagy kék mindensógen, mikor ajkúk először' egymást érintette, mikor elröppent az eskü : örökkön-örökké egymássé. Kiválasztottak maguknak egy csillagot, mely szebben fénylett a többiuól, hogyha távol lesznek egymástól, abban lássák meg egymást, a szép csillag alakjában beszélhessenek együtt. . . . Mult az idő. Elmúlt az ősz, eljött a tél. Mig a távolban a férfinak minden gondolata, szivének minden dobbanása imádottjának szólott, — a leány mind ritkábban nézegette azt a szép fényes csillagot . . . Lassan-lassan elfeledte, menyasszonya lett — másnak. Egy halovány arcú férfi pedig valahol messze, még mindig várta-várta szép madonnája szerelmes leveleit. Várta - hiába. S hogy nem jött, elővette újból azokat, — most már Isten tudja hanyadszor, amelyek móg nem is oly régen a világ minden boldogságát ígérték neki. Összecsókolgatta, azután elolvasta tízszer, százszor, míg csak a szeméből kiömlő sürü könnyzápor olvashatatlanná nem áztatta a kis fekete kuszált sorokat... (Május 26.) íme a legelső sorok, amelyet egyáltalán férfihez intézek s ezeket is önnek. Annyi sok között ön győzött! Ó, Istenem, miért is teszem ? Hiszen elfog feledni, elhagy majd engem is, mint egy másikat elhagyott én értem. Engem egy másikért. Hány könnyet sírtam, hogy elment. S meddig fog ez tartani ? Álmaimban még mindig kü volt, az lesz-e valóban is ? Nem fogja-e majd egyszer azt mondani: ki vagy ? nem ismerlek ! Én tudom, hógy sohasem fogom mondani. Hisz érzem, napról napra jobban ós jobaan szeretem . . . Itt most olyan borús az ég. A mosolygós hold, s a szép fényes csillagok nem láthatók. Pedig hogy eltávozott, mindig beléjük néztem, mert tudom, hogy ön is oda néz s igy a csillagokban találkozik tekintetünk. Miért látja ön ugyanott azt a csillagot mit én ? és miért nem látjuk akkor mi egymást ? A csillagok látnak bennünket ós mi nem . . . ugy-e mindenem majd egyszer mi is látjuk egymást, — gyakran . . . mindig . . . egy egész életen keresztül . . . Ugy-e?" igen . . . Imádkozom sokért . . . * (Junius 20.) Fájdalmat okozott. Hát megérdemlem, hogy rólam ilyen rémképeket alkosson magának. Hogy a maga drága képét, amely a szivembe vésődött, egy másiknak vidám arca le fogja koptatni. Ön helyébe más jön, egy ujabb egy szebb? És azt a kis nyíló virágot, melyet maga ápolt, becézgetett, szeretett más tépi le, másnak keblén fog elhervadni ? Hát ilyennek tart ? . . Ó drágám, maga az, akinek nincs szive, nem ón, különben nem illetett volna oly kegyetlen szavakkal! Ugy látszik, szereti, ha engem komorrá tehet, ahelyett, hogy felvidítana. Remélem, többet nem fog oly csúnya levelet irni, — a többiek oly édesek, — mert akkor nagyon fog fájni a szivem — a maga szive! — szomorú leszek, mindig fogok sirni, — tudja !... Szeressen nagyon . . . nagyon! . . . * (Szeptember 30.) Kedves soraira nem vagyok képes felelni. Ha látta volna szemeiben a könnyeket, érezte volna gondolataimat. Milyen kedvesen festette le a jövőt, hogy tud bizni, remélni benne. Bár én is tudnék! De ón érzem, hogy boldog sohse lehetek, hogy az isten számomra csak a boldogtalanságot teremtette. Nem tudom miért? Talán mert sok szívvel játszottam már ? Nem tudok hinni! És mert nem hiszek, nem is tudok ugy szeretni. Ezért — tudom — boldog sohse leszek . . . Drágám! fájnak soraim . . . Látja, nem akarok eltitkolni semmit! Ügy írok magának, ahogy érzem . . . * (November 2.) Nem tudok mit válaszolni. Ami magát érdekelné, arról nem irhatok, mivel magam sem hihetem el. Hazudni meg nem akarok, ezt móg nem tettem soha! . . . (Január 2.) Kedves ajándékát — a zöld fenyőágat kivéve — nem fogadhatom el. Menyasszony vagyok. Minden jót! . . . * Midőn az ifjú ez utolsó három sort megkapta, úgy érezte, mintha valamit — valami drága kincset — elvesztett volna. Talán a lelkét, talán a szivét, mert ez fájt nagyon, úgy, hogy önkénytelenül odaszorított hozzá valamit . .' . Egy pillanat múlva már nem fájt . .. A karosszékből két megüvegesedett szem bámult az Íróasztalon lévő madonna arcú képre ... * Vége volt a mulatozásnak. Utolsót húzta a cigány. Aztán a vendégek is elszéledtek. A félnapos házasok kiültek a szép virágos kertbe, hogy egymás karjaibn, ajk-ajkra tapadva mondják el, mily nagyon szeretik egymást, milyen nagyon boldogok. A hold ragyogott — ugy mint egyszer régen — s mosolyogva nézte a szerelmeseket. — Drága kis macskám — szólt az asszony, — nagyon, nagyon sze-ret. . . Megrezzent. Ebben a pillanatban egy szép, fényes csillag hullott le a nagy, kék égboltozatról . . . Félve takarta el arcát a látvány elől, miközben minden tagja reszketett. Azóta minden éjjel egy halvány ifjú száll ki sírjából s odalopódzik a fiatal asszony nyoszolyájához. Megfogja fagyos, csontos kezével s viszi, ragadja ki magával a temetőbe. Egy friss sirhantnál megállnak s néznek, bámulnak fel a ragyogó kék mindenségre, ahonnan az a szép, fényes csillag lehullott . . .