Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-18 / 87. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY gárság bizalma. (Ugy van, helyeslés mindenfelől!) Végül felkérte Beliczey Gézát programjának kifejtésére. A programbeszéd. Percekig zugó éljenzés üdvözölte az emelvényre lépő Beliczey, Gézát, aki folytonos helyesléssel és lelkes éljen­zéssel kisért beszédjében az alabbiakban fejtette ki programját: A csabai volt 67-esek, 48-ások ós gazdák pártja egyhangú megállapodás folytán szerény személyem jelölte Csaba képviselőjének. (Éljenzés). É megtisztelő bizalom folytán álltam ide önök elé —• úgymond — hogy programot adjak, hogy 'hitvallást tegyek politikai, közgaz­dasági elveimről. (Halljuk, halljuk!) Beliczey Géza ezután kijelentette, hogy a 67-es alapon álló alkotmány­párti programmal veszi fel a választási küzdelmet, mert — részletesen indo­kolván — meggyőződése, hogy csak a 67-es alap okszerű bővítésével lehet egyedül helyes politikát csinálni. A 67-es törvényeknek 48-as szellemmel való szaturálását látja olyannak, amilyen po­litika követésével Magyarország és népe boldogulni tud. A nagypolitikáról — nagyon helye sen ós bölcsen — nemsok mondani­valója volt Beliczeynek. A legnagyobb mértékben elitélte a meddő és haszon­talan közjogi harcokat, amelyek eddig is útját szegték annak, hogy a magyar törvényhozás üdvös szociális ós köz­gazdasági alkotásokat produkáljon. ígé­retet tett, ha bejut a parlamentbe, teljes erejével küzdeni fog a közjogi harcok ellen s azzal az árnyalattal fog küzdeni, amely szociális téren óhajtja megoldani a kiegyenlitós nagy munkáját. — Azt tartja, hogy hasznos közgazdasági tör­vényekkel és a kisemberek keresetének biztosításával leghamarabb elérhető a kisemberek függetlenítése. Programjának részletezésénél ki­jelentette, hogy szívvel-lélekkel hive a választói jognak demokratikus alapon legszélesebb kibővítésének, ugy azon­ban, hogy ebben a kibővítésben a leg­nagyobb mértékben kidomborodjék a magyar nemzeti állameszme. Mint prog­ramjának főbb pontjait emelte ki az önálló vámterület megalkotását; a prog­resszív adórendszer behozatalát, hogy mindenki vagyona és jövedelme ará­nyában fizessen adót; a földadó beszállí­tását, hogy a legszegényebb emberfiá­nak is éppúgy legyen alkalma érvé­nyesülni, mint a gazdagnak; a felekezeti tanitók és lelkészek fizetés rendezését. Hosszasabban fejtegette a községi taka­rékpénztárak üdvös voltát, amelyek jöve­delmével egyrészt csökkenteni lehet a községi pótadót, másrészt fel lehet hasz­nálni kulturális és humánus intézmé­nyek létesítésére, támogatására. Végül több jelentős ós elsőrendű közgazda­sági kérdés ismertetése után szólt móg a homestead intézményről, az otthonmente­sitésről, amelynek törvónyhozásilag való megvalósításáért mindenha szive lelke­sedésével fog küzdeni. Beliczey tartalomban gazdag és érté­kes programbeszódjét azzal fejezte be, hogy megelégelte a gyűlölködést, ós ez megelégelhetnék az ellentáborban is, ahol beláthatnák, hogy gyűlölködéssel, osztályok teremtésével nem lehet a köz­javára dolgozni. Zászlóján a béke, sze­retet, egyetértés jelszavai ragyognak, kéri ennek a zászlónak a támogatását. (Hosszantartó lelkes éljenzés). Huszka képviselő beszéde. U r s z i n y i János dr. ezután be­mutatta a hallgatóságnak a Beliczey tá­mogatására Csabára érkezett Huszka István országgyűlési képviselőt, aki, mint kifejtette, úgyis mint régi kedves barátját, úgyis mint legarravalóbb fiát Csabának, ajánlja Beliczey Gézát képvi­selőnek megválasztani. Az alkotmány­párt hü szövetsége volt a küzdő pártok­nak a nagy nemzeti harcban, azt és an­nak jelöltjét tehát támogatni kell a bé­kében is. Beliczey programját olyannak tartja, amelyhez sem tenni nem kell, sem belőle elvenni. Szóivá az általános választói jogról, rámutatott arra, hogy egyetlen eszme nincs, amivel annyira visszaélnének, mint azzal, de azért egye­bet nem tettek, mint a puszta jelszóval elégítették ki eddig a vágyakat. Nagy­tetszéssel fogadott beszéde végén új­ból kérte a választókat, hogy lelkese­déssel Beliczey Gézát küldjék fel a par­lamentba. A többi szónokok. Lelkesítő és éljenzéssel fogadott be­szódekat intéztek ezután a nagyszámú hallgatósághoz Fábry Károly, a gyo­mai kerület országgyűlési képviselője, R e 11 Lajos dr. főgimnáziumi tanár, D é r c z y Péter, a gazdasági egylet al­elnöke, s végül a programg.yülóst buz­dító beszéddel U r s z i n y i János dr. zárta be. Kossuth és Nagy Ferenc táviratai. Hogy Beliczey Géza jelölése fent, a központban a legteljesebb tetszéssel ta­lálkozott, annak ékesen szóló dokumen­tuma, hogy Kossuth Ferenc keres­kedelmi miniszter, az országos független sógi párt vezére, táviratilag üdvözölte az egyesült pártokat abból az alkalom­ból. hogy Beliczey Gérát jelölték, és felhívta Csaba népét, hogy Beliczey lo­bogóját vigyék diadalra. Nagy Ferenc, az országos alkot­mánypárt elnöke hasonlóképp üdvözölte az egyesült pártot ós jelöltjét, s kilá­tásba helyezett lerándulását táviratilag mentette ki. Az egyesült pártok népszerű jelöltje ezekenkivül az ország minden részéből az üdvözlés táviratok és levelek egész özönét kapta. A Csirkepiac térről. Pető Pollacsek Sándor fő­városi fiskális, a parasztpárt jelöltje ugyancsak vasárnap délután mondotta el híveinek a Csirkepiac-tóren a pro­gramját. Azokat a követeléseket terjesz­tette elő programjául, amely pontokat a parasztpárt hangoztat, megtoldván ezt a csabai mamókák nagy bámulatára azzal, hogy választójogot követel a nőknek. Ugy látszik, Pollacsek űr megfeledkezett arról, hogy mit mondott adebreceni cívis ? . . . Pollacsek érdekében beszéltek még V á z s o n y i Vilirios, a nagy demokrata, Oláh Gábor és A c h i m András exkép­viselő urak. Vázsonyinak a csabai intel­ligenciától fájult meg a feje, nyilván azért tartván az intelligenciát butacsor­d á n a k, merthogy gyomra nem akarja bevenni a parasztpárt szent vagy őrült eszméit és ezt az eszméket prédikáló Pollacsek fiskálist, aki pár nappal ezelőtt Csabát csak a mappából ismerte. A gazdák szervezkednek. Már hetekkel ezelőtt adtunk hírt arról a szervezkedésről, mely a csabai gazdák körében megindult. A szervez­kedési szándék most már végleg kije­gesedett, célul tűzvén ki a vezetők, hogy Csaba gazdái a jövőben minden jelentős kérdésnél együttes működéssel hathatósan járhassanak el a gazdatársa­dalom érdekében. A szervezkedő nagy­gyűlést a gazdák vasárnap délután 3 óra­kor tartják meg a Próféta vendéglőben. Fábry vásárhelyi installációja, Üdvözlések Gyulára. Fábry Sándor drnak hódmezővásár­helyi főispánná történt kinevezését és az installáció előkészülete foglalkoztat­ják most Bókésvármegye és Hódmező­vásárhely közvéleményét. A kinevezés híre a legnagyobb örömet keltette Hódmezővásárhelyen, amelynek városi tanácsa azonnal rendkívüli gyűlést tar­tott, melynek határozatából lelkes hangú táviratban üdvözölték az uj főispánt. A tanács üdvözlő táviratára Fábry főispán az alábbi meleghangú távirattal felelt: A városi tanács szívélyes üdvözletét hálásan köszönöm. Örömmel fogok Önökkel munkálkodni Hódmezővásár­hely város és polgárainak javára. Fo­gadják őszinte üdvözletemet. Fábry fő­ispán. Vasárnap délelőtt pedig Hódmező­vásárhely törvényhatósága és közönsége nevében Juhász Mihály kir. tanácsos, polgármester ós S z a 1 a y József rendőr­főkapitány tisztelegtek Fáb ry főispánnál, örömüket fejezvén ki a kinevezés fölött. Majd együttesen megállapodtak az instal­láció részleteiben. A főispáni székbe való ünnepélyes beiktatás, az országos Rákóczi ^ünne­pekre való tekintettel, november 5-én délelőtt tartatik meg a hagyományos pompával. Fábry főispán és békésme­gyei kísérete november 4-én délben in­dulnak el Gyuláról és délután érkeznek Hódmezővásárhelyre, ahol bandérium­mal ünnepélyesen fogadják. Maga a beiktatási ünnepség másnap, 5-én fog megtörténni. A ref. nagytem plomban ünnepi istentisztelet lesz, mely után a főispán és az ünneplő közönség együttesen a városi székópület közgyű­lési termébe vonul díszközgyűlésre. A beiktatás után a főispán küldöttségeket fogad. Déli 1 órakor ünnepi bankett lesz a Fekete-sas dísztermében. Itt megemlítjük, hogy vasárnap dél­előtt még számosan üdvözölték kineve­zése alkalmából főispánunkat. Igy a vármegyei közegészségügyi ^egyesület választmánya, Hajnal Albert tb. fő­orvos, pénzügyigazgatósági számvevő­ség pedig Kiss István számtanácsos, számvevőségi főnök vezetése mellett tisztelgett a főispánnál, akihez egyéb­iránt az üdvözlő táviratok és levelek egész halmaza érkezett. A csabai kereskedelem veszedelme. Vaggonhiány. Különös veszedelem fenyegeti a csa­bai s általában az egész országos keres­keeelmet. Az államvasutak nem rendel­keznek annyi vaggonnal, mint a ameny­nyire a teheráru szállítás lebonyolítá­sára szükség volna. A békésmegyei vasúti vonalokon' — mint az egyébiránt csaknem minden | évben előfordul, — alig van annyi vag­gon, amennyi a teherforgalom mini­mális részének a lebonyolításához szük­séges. Ebben az évben azonban foko­zódott mértékben fenyegeti nagy kárral és anyagi veszteséggel a megyei keres­kedőket és 'szállítókat a vaggonhiány, mert az áruforgalom az előző évekhez mérten óriási arányokban emelkedett. A kereskedők és szállítók kétségbeesve ta­pasztalják, hogy a vasúti berendezkedé­sek fogyatékossága miatt a 'határidőre — Na jöjjön, üljön fel ide mellém a szekérre. Ha már ugy is megyek,* ma­gát is elviszem. — Mennyiért ? — Ne bántsuk azt! Nekem is jobb : legalább az uton eldiskurálgatank. S miután felültem, jókedvűen súj­tott a sárgákra: — Gyi, na! Az a szép fényes csillag . . . — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája, ­Irta : Hcllósy Ödön. Mikor tudtára adtam, hogy Hervai Lajos meghalt, egy könnycsepp gördült végig szép, hófehér arcán. — Szegény! Nagyon szeretett . . . — többet nem tudott mondani, mert el­fogta a sirás. De mit is mondott volna ? Hogy ő is szerette, bolondította ? Hogy ő is sze­relmet esküdött neki és mégis másnak lett a felesége ? . . . Rejtély a nőnek lelkivilága. A leg­boldogabb piilanatban dobja el magától áldozatát. Gőgösen, szivtelenül. Moso­lyog, kacag szenvedésein. S amikor a boldogtalan nincs az élők között — ak­kor dobban meg a szive, akkor siratja. Most kezdte ő is érezni, hogy az a régi seb Hfakadt keblében. Hogy azt a képet, annak a halott ideálnak a kópét, — amely belevésődött szivébe, — nem fogja elhomályosítani férjének mosolygó arca, — nem soha! Most, — midőn már künn a teme­tőben egy frissen hantolt sírdomb ta­karja . . . * Szomorú, mindennapos történet. Gyönyörű szép május volt . . . Megszerették egymást ugy, ahogy két ideális lélek csak szeretni képes. Ragyogott a hold, milliárdnyi csü'ag fénylett a nagy kék mindensógen, mikor ajkúk először' egymást érintette, mikor elröppent az eskü : örökkön-örökké egy­mássé. Kiválasztottak maguknak egy csilla­got, mely szebben fénylett a többiuól, hogyha távol lesznek egymástól, abban lássák meg egymást, a szép csillag alak­jában beszélhessenek együtt. . . . Mult az idő. Elmúlt az ősz, el­jött a tél. Mig a távolban a férfinak min­den gondolata, szivének minden dobba­nása imádottjának szólott, — a leány mind ritkábban nézegette azt a szép fé­nyes csillagot . . . Lassan-lassan elfeledte, menyasszonya lett — másnak. Egy halovány arcú férfi pedig va­lahol messze, még mindig várta-várta szép madonnája szerelmes leveleit. Várta - hiába. S hogy nem jött, elővette újból azo­kat, — most már Isten tudja hanyadszor, amelyek móg nem is oly régen a világ minden boldogságát ígérték neki. Összecsókolgatta, azután elolvasta tízszer, százszor, míg csak a szeméből kiömlő sürü könnyzápor olvashatatlanná nem áztatta a kis fekete kuszált sorokat... (Május 26.) íme a legelső sorok, amelyet egyáltalán férfihez intézek s ezeket is önnek. Annyi sok között ön győzött! Ó, Istenem, miért is teszem ? Hiszen elfog feledni, elhagy majd engem is, mint egy másikat elhagyott én értem. Engem egy másikért. Hány könnyet sírtam, hogy elment. S meddig fog ez tartani ? Álmaimban még mindig kü volt, az lesz-e valóban is ? Nem fogja-e majd egyszer azt mondani: ki vagy ? nem is­merlek ! Én tudom, hógy sohasem fo­gom mondani. Hisz érzem, napról napra jobban ós jobaan szeretem . . . Itt most olyan borús az ég. A mo­solygós hold, s a szép fényes csillagok nem láthatók. Pedig hogy eltávozott, mindig beléjük néztem, mert tudom, hogy ön is oda néz s igy a csillagok­ban találkozik tekintetünk. Miért látja ön ugyanott azt a csillagot mit én ? és miért nem látjuk akkor mi egymást ? A csillagok látnak bennünket ós mi nem . . . ugy-e mindenem majd egy­szer mi is látjuk egymást, — gyakran . . . mindig . . . egy egész életen keresz­tül . . . Ugy-e?" igen . . . Imádkozom sokért . . . * (Junius 20.) Fájdalmat okozott. Hát megérdemlem, hogy rólam ilyen rém­képeket alkosson magának. Hogy a maga drága képét, amely a szivembe vésődött, egy másiknak vidám arca le fogja kop­tatni. Ön helyébe más jön, egy ujabb egy szebb? És azt a kis nyíló virágot, melyet maga ápolt, becézgetett, szeretett más tépi le, másnak keblén fog elher­vadni ? Hát ilyennek tart ? . . Ó drá­gám, maga az, akinek nincs szive, nem ón, különben nem illetett volna oly ke­gyetlen szavakkal! Ugy látszik, szereti, ha engem komorrá tehet, ahelyett, hogy felvidítana. Remélem, többet nem fog oly csú­nya levelet irni, — a többiek oly éde­sek, — mert akkor nagyon fog fájni a szivem — a maga szive! — szomorú leszek, mindig fogok sirni, — tudja !... Szeressen nagyon . . . nagyon! . . . * (Szeptember 30.) Kedves soraira nem vagyok képes felelni. Ha látta volna szemeiben a könnyeket, érezte volna gondolataimat. Milyen kedvesen festette le a jövőt, hogy tud bizni, re­mélni benne. Bár én is tudnék! De ón érzem, hogy boldog sohse lehetek, hogy az isten számomra csak a boldogtalan­ságot teremtette. Nem tudom miért? Talán mert sok szívvel játszottam már ? Nem tudok hinni! És mert nem hiszek, nem is tudok ugy szeretni. Ezért — tu­dom — boldog sohse leszek . . . Drágám! fájnak soraim . . . Látja, nem akarok eltitkolni semmit! Ügy írok magának, ahogy érzem . . . * (November 2.) Nem tudok mit vála­szolni. Ami magát érdekelné, arról nem irhatok, mivel magam sem hihetem el. Hazudni meg nem akarok, ezt móg nem tettem soha! . . . (Január 2.) Kedves ajándékát — a zöld fenyőágat kivéve — nem fogad­hatom el. Menyasszony vagyok. Minden jót! . . . * Midőn az ifjú ez utolsó három sort megkapta, úgy érezte, mintha valamit — valami drága kincset — elvesztett volna. Talán a lelkét, talán a szivét, mert ez fájt nagyon, úgy, hogy önkény­telenül odaszorított hozzá valamit . .' . Egy pillanat múlva már nem fájt . .. A karosszékből két megüvegesedett szem bámult az Íróasztalon lévő madonna arcú képre ... * Vége volt a mulatozásnak. Utolsót húzta a cigány. Aztán a vendégek is elszéledtek. A félnapos házasok kiültek a szép virágos kertbe, hogy egymás karjaibn, ajk-ajkra tapadva mondják el, mily na­gyon szeretik egymást, milyen nagyon boldogok. A hold ragyogott — ugy mint egy­szer régen — s mosolyogva nézte a szerelmeseket. — Drága kis macskám — szólt az asszony, — nagyon, nagyon sze-ret. . . Megrezzent. Ebben a pillanatban egy szép, fényes csillag hullott le a nagy, kék égboltozatról . . . Félve takarta el arcát a látvány elől, miközben minden tagja reszketett. Azóta minden éjjel egy halvány ifjú száll ki sírjából s odalopódzik a fiatal asszony nyoszolyájához. Megfogja fagyos, csontos kezével s viszi, ragadja ki magával a temetőbe. Egy friss sirhantnál megállnak s néznek, bámulnak fel a ragyogó kék mindenségre, ahonnan az a szép, fényes csillag lehullott . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom