Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-07 / 84. szám

Békéscsaba, 1096. október 11 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 7 A 48-as függetlenségi és volt 67-ek köréből kiküldött bizottság kiküldöttei a hozott határozatnál fogva felajánlották a jelöltséget Bakos Mátyásnak, aki azonban a polgárság bizalmát megköszönve, a jelöltséget a leghatározottabban viszszautasitotta. Ilyenformán ugy a 48-as párt, mint a volt 67-esek kiküldött bizottságai ma délután V2 3 órakor külön-külön, 4 órakor pedig együttes értekezletet tartanak a kaszinó zöldtermében, amikor is egyhangúlag megállapodnak a jelölt személyiségére nézve. Hogy a kombinációba vett nevek közül melyikét választják, az ezidőszerint még csak találgatás tárgya lehet. Ugyancsak másnap délután tartja jelölő gyűlését a parasztpárt is, melynek nevében P o 11 á k Arnold és társai hivták egybe a hiveket a Osirkepiac térre. A parasztpártiak körében az a hir tartja magát, hogy Achi m L. András, Pető (Pollacsek) Sándor dr. budapesti ügyvédet fogja ajánlani jelöltül, aki demokrata programmal veszi fel az egyesült pártok jelöltjével szemben a küzdelmet. Pollacsek támogatására lejönne: Vázsonyi és Bródy Ernő dr., sőt Eötvös Károly orsz. képviselők is. A gazdák ugyancsak szervezkednek s vasárnap délután a Prófétában értekezletet tartanak, hogy a képviselőválasztásnál, amennyiben a körülmények ugy alakulnak, érvényt szerezzenek érdekeiknek. Egyébiránt ma és a közeinapokban már teljesen Halakul a helyzet, s amint meglesznek a jelöltek, teljes erejével megindul a kortesvilág. Békésvármegye közgyűlés előtt. Az állandó választmány ülése. Közeledik a vármegye nagy napja: az őszi rendes közgyűlés, amelyen a legjelentősebb ügyeket intézi el a .törvényhatóság Október 9-én, a jövő kedden lesz a közgyűlés, melynek előkészítése ugyancsak lázas munkát ad a vármegj^e urainak. Ülést ülést ér, s a referensek asztalán rohamosan szaporodnak az aktacsomagok. Pénteken az állandó választmány tartotta — a közgyűlést megelőzőleg már második ülését. Az első alkalommal a vármegye házipénztári és közúti költségvetése voltak napirenden, amelyeket annakidején kimerítően ismertettünk. A pénteki ülésnek legkiemelkedőbb pontjai voltak az alispáni jelentés, a megyei árvaház létesítése, s a tisztviselők inkompatibilitása kérdésében beadott indítvány (amelynek elintézéséről lapunk mis helyén adunk számot), a benedeki földvétel, a házi iparfejlesztés ügyében a kormányhoz intézendő memorandum stb. Már itt jelezzük, hogy a legutóbbi tárgyat, a|háziiparfejlesztési akciót]ugyancsak ismertettük egyik közelmúlt lapszámunkban. Ez ülésen elintézett fontosabb ügyekről különben az alábbi részletes tudósítást adjuk: Alispáni jelentés. Az alispán terjedelmes és tartaloi ban gazdag jelentését D a i m e 1 Sánaor dr. főjegyző terjesztette elő, jelentvén, hogy az abban foglalt javaslatokra a vála zlmánv az egyes ügyeknél külön fog kitérni. Tudomásul venni ajánlja egyébként a jelentésből, hogy az alispánt megválasztották a gyulavidéki vasút részvénytársaság elnökének, továbbá, hogy a vármegye közönsége, mély fájdalmának ad kifejezést Ladics György érdemekben gazdag megyebizottsági tag elhunyta felett és a gyászoló családhoz részvétiratot intéz. Az alispáni jelentés ezekután észrevétel nélkül tudomásúl szolgált. A megyei árvaház. F á b r y Sándor dr. főispán ismeretes indítványa került ezután napirendre, a megyei árvaház felállítása tárgyában. Az indítványt lapunk előző számában teljes szövegében adtuk, s akhoz még hozzászólt maga az indítványozó is, örömmel jelentve, hogy időközben a megyei árvaház létesítésére nézve a legkedvezőbb információt nyerte a belügyminisztertől, a humánus intézmény állami támogatására vonatkozólag. Az állandó-választmány javasolta, hogy a törvényhatóság az intézet állami támogatását kieszközlendő, memorandummal forduljon a belügyminiszterhez s egyben ugyancsak intézzenek át iratot a Fehér kereszt egyesület megyei fiókjához, hogy a célra rendelkezésre álló 40 ezer korona alapot engedje át a megyei árvaház alapja javára, mely eddig 141 ezer koronát tesz ki. Veres József a leg.iagyobb örömmel vesz tudomást a főispán indítványáról, de nem tartja igazságosnak, hogy a hasonló közintézményeket mindig csak Gyula és Csaba kapják, mig a megye többi községeivel mostohán bánnak. Figyelmébe ajánlja tehát az állandó választmánynak, hogy a többi községekkel is méltányosan bánjanak el. F á b r y Sándor dr. méltányosnak tartja Veres felszólalását s maga is azon a véleményen van, hogy a megye minden községének juttatni kell a közintézmények áldásaiból. Ezidőszerint azonban el kell tekinteni minden méltányos- i ságtói, mert Gyula város egymaga 30 —40 ezer koronával, tehát nagyobb összeggel járult a megyei árvaház létesítéséhez, mint a többi községek együttvéve s e hozzájárulást oly feltétellel szavazta meg, hogy az intézmény Gyulán állittas sék fel. A vármegyei árvaház elhelyezésének kérdése fixirózva lévén, az áilandó választmány a főispán indítványát örömmel tette magáévá. A benedeki földvétel. Gyula városának képviselőtestülete most terjesztette be a megyéhez a benedeki föld parcelláinak eladása tárgyában, valamint a földvétel ügyében megkötött szerződéseket. Az állandó választmány Konkoly Tihamér aljegyző javaslata alapján a szerződéseket Argyelán Demeter, Fábián Ferenc és társai, ifj. L u d w igh Mihály és Nagy Ferenc szerződéseinek kivételével jóváhagyta, egyebekben pedig a következő határozati javaslatot fogadta el a törvényhatóság elé terjeszteni. A véghatározatnak a dülő utakra vonatkozó részét, mely szerint a város részére átvétetett 29.473 hold területű düllő-út, megsemmisitis utasítja Gyula város képviselőtelületét, hogy a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről alkotott töx'vény 37. §-ában megjelölt eljárást rendelje el és amennyiben egyedül vevők érdekeit szolgáló düllő utak létesítése és fentartása költségeire nézve a földtulajdonosokkal egyezség nem volna létrehozható s a hozzájárulási arány a hivatkozott törvényben megnevezett hatóságok által lesz megállapítandó. Miután pedig az iratokból az tűnik ki, hogy Gyula városa a gróf Wenckheim Istvánnál kötött szerződés szerint magára vállalta a benedeki tanitó fizetését is, anélkül, hogy ennek fedezetéről gondoskodott volna, ennélfogva a törvényhatósági bizottság arra az esetre, ha a várost ebből, valamint a düllő utakra nézve hozott és egyidejűleg megsemmisített határozatban foglalt tehertételekből kifolyólag károsodás érné, a további eladásokra kiküldött városi bizottság összes tagjaival szemben az egyetemleges vagyoni felelősséget már most kimondja. Az állandó választmány ezután kisebb ügyek/elintézésére tért át. A villamos-telep kibővítése. / Villamos világitás a csabai állomáson. Közel két év óta fojtó átok nehezedik Csabára. A megyének kajánul irigyelt metropolisa cudar állapotokba jutott, amelyekből, hogy lesz-e hamarosan : kivezető ut, igazán kérdések-kérdése. | Ilyetén mód szinte csudálatos, ha még lehet valamit beszélni haladásról, fejlődésről. Pedig igy van, lehet beszélni. Ebben az istenverte időben több olyan i közintézményünk létesült, amelyeknek jelentőségteljes szerep jut Csaba városias jelődésében. Ez intézmények sorában úgyszólván első helyen kell megemlítenünk a községi villamos telepet, amely előreláthatólag rövid időn belül óriási fejlődésen fog keresztülmenni. Arról van ugyanis szó, hogy Csaba pályaudvarát az államvasutak igazgatósága villamvilágitással akarja ellátni, amely célból a megnövekedő áramfogyasztás mulhatlanul szükségessé teszi a villamos telep kibővítését. Ez esetben ugyanis egy harmadik kazán és harmadik áramfejlesztő gép beszerzése volna szükséges, melyre fedezetül mintegy 150 ezer korona igényeltetnék. A jelentős kérdéssel Csaba tanácsa pénteki ülésén foglalkozott. Az ülés anyaga az első hivatalos tárgyalása annak az érintkezésnek, amely megindult Csaba községe ós az államvasutak igazgatósága között a csabai állomásnak villamos világítással való berendezése ügyében. Ez első tárgyalás eredményeként megállapítható, hogy a csabai állomásnak villamos fénynyel való világítására naponkint 20 ezer kilowat és évenkint pedig 200 ezer hektowatt áramra van szükség, mely szükséglet akkor sem fog nagyobb emelkedést mutatni, ha az államvasuti pályaudvart kibővítik. Ezárammennyiség biztosítása végett volna szük" ség a villamos telepnek fönt jelzett kibővítésére Az állomás világítása ekként secunder bevezetéssel mintegy 25—80 ezer koronát igénj-elne. A tanács a villamos felügyelő bizottság javaslatára kimondotta, hogy amenynyiben az államvasutak igazgatósága a jelzett áramfogyasztást és 25—80 ezer korona dijat 10 évre biztosítja, ugy belemegy a vállalatba, valamint a villamos telep kibővítésébe. Az erre szükséges 150 ezer korona fedezetet kölcsön utján fedezzék, még pedig olyan annuitások mellett, mint az első 400 ezer koronás villamos kölcsönt. A tanács ezen feltételeit most az államvasutak igazgatósága fogja felülbírálni, s amennyiben azokat elfogadja, ugy tovább folytatódnak a nagyszabású terv megvalósítására irányuló tárgyalások. Sztrájk-túltengés. Munkások és munkaadók. A héten bementem eddigi szabómhoz, hogy a mult évben készített felöltőmön némi javítást eszközöltessen; s mert a hideg > áratlanul köszöntött be, arra kértem, hogy lehetőleg még az nap készüljön el vele. Lehetetlen, felelte a szabóm. Eddig öt segédet tartottam, most pedig nyolcat s azok nagyobb fizetés mellett kevesebbet végeznek, mint azelőtt az öt. A másik ok, hogy nem készülhet el még ma, hogy addig, mig a már vállalt munkát el nem készítik, más munkába nem fognak. Azt felelik: ha sürgős munkám van, vegyek fel még segédet. Egyszóval : a munkaadó nem rendelkezik a munkással, hanem megfordítva. Ha egynek teszek szerény szemrehányást, az egész felfortyan, a vége pedig az, abba hagyják a munkát és bojkottálnak. Érdekel minden munkásmozgalom és sztrájk, azért firtattamjjs azon gondolkoztam, {hogy mi célja lehet az olyan mozgalomnak ós az olyan sztrájknak, amely a munkaadót szorongatván, a kereset talaját és gyökereit lazítja s végső eredményében magát a munkást károsítja? Mert amit itt elmondottam, csak egy példa, de számtalan van ehhez hasonló. Kinek ne esne meg a szive azon, hogy például Csabán az egész nyáron több mint háromszáz, Budapesten pedig négyezer épitőmunkás kenyér nélkül marad a kizárás folytán, a melyet az építőmesterek kimondottak ellenük ? De bajos igazságot szolgáltatni, amikor az ember azt látja, hogy nemcsak a munkások panasza az elkövetkezett kizárás váratlanságán jogos, hanem az építtetők és a munkáltatók eljárása is megokolható. Valamennyi vállalkozó ugyanazokat a vádakat hangoztatja, mint az én szabóm. Hagyján, hogy nagyobb fizetést adnak ós hagyján, hogy a munkások másegyéb követeléseit is teljesítették, nem értek el vele semmit, mert a munkások nem dolgoznak, vagy alig dolgoznak. Rendesen hanyag és renyhe munkát végeznek Szándékosan nem dolgoznak annyit, mint a mennyit dolgozhatnának s a mekkora munkára a dolgoztató számit, hogy kötelességének megfelelhessen. A szocialista elmélet nem engedi, hogy a munkások erejükhöz mérten dolgozzanak s a szakszervezet gondoskodik arról, hogy az elmélet az időnek üres, vagy félig üres kihúzása által gyakorlatilag érvényesüljön mind a munkaadó, mind pedig (a mostani kizárás példája szerint) a munkások kárára és ártalmára. Ez állapotok mérlegelésénél nem szabad soha egyoldalúságba esni, a mini nálunk a munkásmozgalmak szervezőt teszik. Nemcsak a munkás helyzetét kell itt vizsgálni, hanem a hazai speciális viszonyok között a munkaadóét is számba kell venni. A hurt nem szabad túlfeszíteni. Lelkiismeretesen kell latra vetni a munkaadók teljesítő képességét s a szerint kell megszabni a munkásoknak is követeléseiket s azt a munkát, a melyet a kikötött és gondosan megállapított bérért teljesíteniük kell. Általános és örök becsű elméletekkel, a melyek gazdaságilag és iparilag fejlettebb országokban talán helyén vannak, nálunk boldogulni nem lehet. A szakszervezet hasznos intézmény, mert azon iparkodik, hogy javitsa a munkások életviszonyait s a bérek emelése által dicséretes szociális eredményt is ért el eddig. De nem szabad túllőni a célon és az igényekben tulmenni azon a határon, a mit hazánkban az általános gazdasági helyzet, a kezdetleges ipar és az aránylag gyönge teljesítő képesség szab a munkások követelményeinek. És főképpen káros az, ha olyan munkásviszonyokat teremtenek, a melyek bizalmatlanságot keltenek a munkaadóban és elriasztják az amúgy is bátortalan vállalkozó szellemet. Ha nemcsak nagyobb fizetést ós kisebb munkaidőt követelnek, hanem kioktatják, avagy a szakszervezeti kíméletlenséggel rákényszerítik a munkást arra, hogy lehetőlen keveset dolgozzon: akkor ezzel olyag helyzetet teremtenek, a melyben végül lehetetlenné válik minden munka és minden vállalkozás. Ilyenformán aztán már nem javítják, hanem megrontják a szociális viszoszonyokat s olyan általános elégedetlenséget szítanak, amely mindenre jólehet, csak békés, emberséges, méltányos létföltételek teremtésére nem. Október 6. Utazás a nemzeti gyász körül. Halódó szép ősz . . . Minden, ami a természetben a szem elé tárul, az elmúlás édesen fájó gondolatát ébreszti a szívben. — A mult emlékei harcra kelnek, ám meddő a tusa ; sárgult leveleknek hullása, zörgő avarnak földönfutása, októberi szélnek siráma a halódást juttatja eszünkbe. Ősz van, mint akkor volt, amikor Világosnál letarolták a magyar szabadságharc vérmezején a honvédek virágos kertjét: félistenek hadseregét. Világos után az aradi Golgotha .., A magyar szabadságharc fekete Kálváriája, ahonnan a multak ködén át is felemelkednek a bitófák és feltárulnak az otromba sirgödrök. És kikelnek a martirhaiáit szenvedett dicső tábornokok véres tetemei. Hogy boszuért kiáltsanak az égre, hogy megtanítsák lángszavukkal lelkesedni, együttérezni, szabadságot imádni, s ka kell, érte vértanú halált halni, a pártoskodó utódokat. Csak elő, elő, ti vérező árnyak ! Ma nincs a feledés napja, de az emlékezés, a legborzalmasabb emlékezésnek ünnepe. Csak elő, elő siri világitokból és tanitsatok — a kegyeletért, melylyel adózik néktek, halhatatlan, dicső emléketeknek a nemzet. Lángoló szavatok versenyt zúgjon a harangok bánatos bugásaival a requiemek siránkozó zsolozsmáival. Csak elő, elő, ne engedjétek, hogy feledjünk ma csak egy hajszálnyit is a múltból. Regéljétek el rettenthetlen fegyvereiteknek dicsőséges diadalmait, panaszoljátok el a bukást, annak vérfagyasztó borzalmait, mindent, mindent, hogy ne feledjünk, de emlékezzünk és tanuljunk. Mert el kell jönni a nagy leszámolásnak, amelylyel adósok