Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-07 / 84. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 84-ik szám. Vasárnap, október 7. BEIESMEGYEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem ndnlnnk vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EIíŐFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehet évneayedenbelül j

s. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: ! Laptulajdonos: Dr- SAILER VILMOS j PALATÍNUS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. VagyunK — és még se vagyunk, Ki ne ismerné az egyszeri mádi meséjét. Bizony, bizony, mi magyar nemzet is a mádi sorsát kectneregjük: Vagyunk és mégse vagyunk ; nem voltunk sehol és ott vagyunk, ahol voltunk: a nemzeti nagy nincsetlenségbe. Ha aztán ebben a se, te, se tova állapotban eszünkbe jut a fejünk lágyára tapintani, ugyancsak van miért vakargatni az üstökünket. Mik is vagyunk hát, hol is vagyunk hát, mit is vágytunk mi, és miKet is kaptunk tulajdonképpen ? Hosszú szünetelés után nemsokára összeül az orsággyülés és ismét megkezdi munkásságát. A hivatalos berkeken végigzug a jelszó: kezdődik az alkotások korszaka. Most következnek a nagy reformok, a nemzet jövő küzdelmeinek alapozó munkái. Az ország türelmetlen várakozással várja őket. Eddig is csak eii teüe, de mintha mindenre hiába vált volna Senki sem tagadhatja, hogy van a közvéleményben valami érzés, aminek senki sem tud nevet adni. Valami keveréke ez a csalódásnak, a kiábrándulásnak, az elégületlenségnek, anélkül, hogy ezeknek az érzéseknek bármelyike volna. Körülbelül igy érzi magát most az ország, de senki sem tudja definiálni, hogy mi az, mi bántja. Semmit sem látunk tökéletesen végrehajtja, semmit sem látunk gyökeresen átalakulva. Azt hittük, hogy uj sinekre kerül a magyar állampolitika vonah és azt látjuk, hogy ugyanaz a vicinália folyik, mint eddig. Megújhodást, megtisztulást, uj embereket, uj erkölcsöket, uj hangot várténk, és nem látjuk és nem halljuk sehol. Belenyugodtunk, hogy nem lesz magyar vezényszó, de azt hittük, hogy csak erről a követelésről kellett lemondanunk. A katonairól. Hogy egyebekben nincs nehézség és a magyar kormány tehet, amit akar. De ugy látjuk, egyebekben sem tehet mindent. Még a főispánjait se válogathatja egyedül. Még mindig a helyén van néhány darabant-főispán e's ha kérdik, hogy miért van, azt válaszolják, hogy Bécsben tai íjak őket. Ez a nagy ur, az a nagy ur befolyásos ember az udvarnál, és ki az adója, ki a barátja, ki más egyéb érdeke miau jó szót szól érte. És az udvar a kormány ellenére hivatalban tart néhány darabantot. Hát lehetséges ez ? Hát a kormánv még a főispánjait sem választhatja meg szabadon ?t Minden sarokból ordiják a panamát. Milliókat harácsolnak, jogtalan kedvezményeket adogatnak, vagy adogattak. Nap-nap után olvassuk ezeket a vádakat, akárcsak régen, ezelőU És a közönség nem kap beletes, megnyugtató választ. Ez a kormány, a nemzet szemefénye, csak nem melengeti a korrupciót! ? Hát akkor miért zughat minden odúban a legképtelenebb vádaskodás és miért nem jön a megtorló vagy tisztogató kéz, amely a közönség megnyugtatására a multak szennyeséhez nyúlna ? Folyik az árulkodás, az intrika, a denunciáció. Belső, hivatali intimitások az utcán kevernek és aktaszámok nyilvános vásárra kerülnek. Mi történt a hivatali fegyelemmel, hová leti a hivatali eskü ? Mi idézi elő ezt a dezoluciót, mi teremti ezt az anarkiát? Odakünn egy elsöpört rend koncraéhes csapata elszánt elkeseredéttséggel épiti az uj rend emberei ellen a pusztító aknákat, odaben a hivatalokban pedig segédcsapataik ülnek: mellőzött, vagy megtorlásképpen háttérbe szorított alakok, pellengérre állított eszközei a törvénytelenség uralmának, és külső és belső ellenség láthatatlan kézzel szövi a hurkot az uj rend nyaka köré. Hát hol a gyökeres tisztogatásra való kézség és erő ? Hát miért tűri a kormány az árulás, a cselvetés, a denunciáció múltból visszamaradt alakjait maga körül ? Bécsből kívánják igy ? A közvélemény ezt kérdi magától és nem tudja mire vélni a dolgot. Tisztaságot, megújhodást várt, és ugyanazt látja, mint amit eddig látott. A kassai honvédek szobrához elment a kormány, Aradra nem megy el, de legalább koszorút küld, az elsőt, amit királyi kormány elhelyez a tizenhárom tábornok emlékoszlopán ; — de magyar tiszteket csakúgy fokoznak el most is, mint eddig, a Kossuth-nóta miatt és botrány botrányra csakúgy történik most is a Gotterhalte miatt, mint az előtt, Bécs miatt van ez igy? Hisz az uj szellemnek csak nem tetszik ez a folytatás ? — gondolják magukban az emberek és érthetetlenül nézik az eseményeket. Honvéd-tüzérséget terveznek és Bécsben kérik hozzá az engedelmet, Pitreichhoz küldi Jekelfalussyt a király és a közös-hadügyminiszter intézi a magyar törvényhozás dolgát. Napokon | Békéscsaba, okt. 6. át kavarog itthon a közvélemény, senki sem tnd semmit, senki sem mond semmit és ha az osztrák landwehrminiszter nem szólana, a mi közvéleményünk mér most sem tudná, hogy mit akarnak előterjeszteni, de Pitreich diadalmaskodik. Vele kell ezt is megbeszélni és nélküle ebben sem történhetik semmi. Hát miért van ez még most is igy ? Hisz vagy ki van kapcsolva a katonai kérdés, vagy nincs ? Ha pedig nincs kikapcsolva és tárgyalnak róla, akkor mért marad minden a régiben és hol az uj szellem hatása, ereje? Mindezt nap-nap után százszor is kérdik egymástól az emberek és senki sem ad megnyugtató választ. Nem várt és nem is vár senki sem pozitív alkotásokat, jól tudja mindenki, hogy az eddigi néhány hónap alatt nem lehetett az alkotások tömegével lepni meg az országot. De azt nem érti meg senki, hogy miért halad a régi síneken sok más olyan dolog is, aminek igazán uj kerékvágásba kellett volna kerülnie. Miért folyik most is a titokzatosság, a leplezgetés, az eltakarás rendszere, mint régen? Miért nem szakit a régi, odvas hagyományokkal ? Senki sem tudja megérteni. Mindenkinek egyegy politikai ideálja ül a kabinetben és mégis alig van valaki, aki ne csalódott volna. Kérdések, amelyek mindenikére remélünk kielégítő választ a törvényhozás munkájától. Adja isten, hogy ne csalódjunk hitünkben ! Hisz annyi reménynyel még úgysem indulhattunk országépitő munkának ! p. n. Békésmegyei Közlöny tárcája. Románc. Egy kis galamb, fehér galambka Bohó, szerelmes kis madár, Bűbájos szép tavaszi reggel Párjának a csókjára vár. Ah! édes a csók, szép a világ, Mesét mond róla a lomb, az ág — Bűbájos szép tavaszi reggel . . . De a galamb, pajkos galambka Gondolt merészet és nagyot: Untig adva a csók sem édes, Játszunk hát egy kis haragot! S bár vágytól égett csókos szája, Kaczagva szólt: csak várja, várja ! Untig adva a csók sem édes . . . Sa kis galamb, szegény galambka, Elhagyott, árva kis madár, Hulló levél, hervadt virág közt Párjára csak még egyre vár . . . Kicsi szive bár fájón dobog, A régi láng, haj ! — már nem lobog — Hulló levél, hervadt virág közt . . . Mánj-iné Prigl Olga. A váci molnár. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Zöldi Márton. Beke István, a dunai molnár, hires volt testi erejéről. A váci korcsmák mu lató népe illendő respektussal látta belépni az ivóba a szürke molnárzekében, melyet szürkésfekete, zsinóros magyar nadrág és rámás csizma egészített ki. Az idők során a haj és bajusz is megszürkült, de az általános szürkeségből élénken villogott ki kerek, dióbarna szeme, melyből jóindulat ós értelem áradt. Mert ez a hetykólkedő, iszákosságra hajló molnár, ki borközi hangulatban veszedelmesen garázda lett, alapjában jólelkű ember volt. Sokat tartott az igazságra, tudniillik a maga igazságára. Abból egy hajszálnyit nem engedett. Inkább betörte a felebarátja fejét, ami elvégre logikusabb, minthogy az igazságért — a példaszó szerint— a saját fejét törette volna be. Ami az iszákosságot i'leti, Beke István alkalmi alkohoUsta volt. Csak ünnepi alkalmakkor itta le magát: vasárnapon, ünnepnapon, vásár és búcsú idején. De akkor aztán következetesen és alaposan. Ami családi körülményeit illeti, özvegy ember volt. A háztartást a malomban szintén özvegyi sorsra jutott testvérnénje vezette. Ez az asszony nemcsak a fehérneműjét, de Beke Istvánt is ráncba tudta szedni. Mert ebben az erős, hetyke emberben, akit nagy testi ereje félelmetesen elbizakodottá tett, mély lovagias érzés lakott a nő iránt. Akármilyen széles is volt duhaj kedve, káromkodhatnékja, egyszerre meglapult, elhallgatott, ha aszszony jelent meg. A vizén lakó, elszigetelten ólő emberek mindig erősebb hajlamot mutatnak a női kultusz iránt, mint a városbeliek. Azok az asszonyok, leányok, menyecskék, akik őröltetni jártak Beke István malmába, nem győztek jó szót adni róla. Olyik hirbe is keveredett emiatt. Nyári vásár alkalmával történt, hogy Beke István a nagy szigetbeli Pokoicsárdába ment néhány pohár borra. Mint rendesen, ott ragadt estig. Kint ült egyedül a tornácon és nézte a vásárról haza igyekvő vásári népet. Nagyon siettek, mert fergeteg Ígérkezett. Á Naszál-hegy felől komor felhők hirdették a jövetelét. A szól máris nagyot lóbált a dereglyéken s a révészek nem győzték a káromkodást. A szigeti emberek abban a reménységben, hogy még elérik a falujokat, sietve mentek el a csárda mellett. Csak egy asszonyfelé, aki kis gyermeket vezetett a kezén, állt egy ideig tétovázva. A kis gyerek alig látszott négyesztendősnek, az asszonyka szoknyájába dugta a fejét s csak loppal mert előtekinteni. Ilyenkor látszott, hogy pityergőre áll az arca. Az asszony felkapta a gyereket s odavitte a tornácra a molnár mellé. — Nem merek ezzel a gyerekkel útnak indulni — mondotta. — Nem is tanácsos, — bólintott Beke István — tiz percet se adok s ugy zuhog, mint a veszedelem. Ezzel jóidéig félbeszakadt a beszéd. Akkor már-már boros fővel, s azon tűnődött, hazamenjen-e, vagy nem ? Mert akármilyen bátor, elszánt ember volt is, annyit tudott, hogy azzal a kis csónakkal nem lehet kukoricázni a haragvó Dunával. Hirtelen nagy dörgés tört elő a sötét felhőkből. A kis gyerek sírni kezdett: — Jaj édes, félek. — Ne félj, galambom, — biztatta az anyja. — Nem ám, — bátorította a molnár a kis gyereket, — majd elmúlik, ha akar... A gyerek a férfihangra félve húzódott össze s abbanhagyta a sirást. A molnárnak kedve kerekedett egy kicsit tréfálni. Megkérdezte a gyerektől: ma Az őszi idény alkalmából a férfi-világ figyelmét felhívjuk a Löwy Jakab L. és Tsa cég szabóüzletére, hol a legelegánsabb őszi öltönyök és felöltők a Jjegujabb divat szerint ízléses kivitelben készülnek.