Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-04 / 83. szám

Békéscsaba, 1096. október 11 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 óhaj tolmácsolója volt. Igen sokunknak erős óhaja, kívánsága, hogy erre a választásra Zsilinszky jelöltessék. Mert ez a zászló, melyet egykor diadalra juttattunk, segítene bennünket ma is a győzelemre. Egyedül a ZsilinszkyMihály az a név, amelylyel a győzelem reményével belemehetünk a választásba. Ezt a zászlót ma is ép oly lelkesedéssel támogatná a régi gárda, mint valamikor régen. De ha, amit mi szerény választó polgárok igazán nagyon sajnálnánk, — Zsilinszky Mihály akaratán a mi óhajunk hajótörést szenvedne, - azért azt meg kell kisérelni. Azt semmikép se várják tőlünk a 48-as és függetlenségiek, hogy mi az ő szekerüket toljuk és diadalra fogjuk juttatni azt a zászlót, melyet kicsavartak a kezünkből óz odadobtak a szocialistáknak. Inkább ugy teszünk, ugy ón, valamint sok elvtársam, hogy visszavonulunk a választástól most is, amint a közelmúltban tettünk. Támogassanak tehát most ők minket, ha önzetlenek és nem érdeknélküliek, hisz ugy is kimondatott, hogy a jelöltnél nem tekintik jelenleg a pártállást. Békéscsabán, 1906. okt. 3. A tekintetes szerkesztő úr kész szolgája : Scheiber Márton, tanító, választópolgár. Csabán is van pánszlávizmus. Nemzetiségi szelek Erzsébethely felől. Régen tudtuk, hogy Csaba nem szüztalaja a magyarságnak. Hiszen az ország közvéleménye még névleg is ugy ismeri sok részen, mint Tót-Csaba. Lakósainak hazafias érzésében azonban nem volt okunk kételkedni, legalább nem oly értelemben, hogy kétkedésünknek nyomatékosabb kifejezést adjunk. Népiskoláink többé-kevésbbé behódoltak a magyarosító politikának, azt a rendszerét pedig az egyházi iskoláknak, hogy részben tótnyelven tanítottak, hallgatóan tudomásul vettük, tisztelettel adózván tótajku polgáraink nyelvi jogainak, amelyeket a magyar nemzet egyeteme nagylelkűen törvényileg adományozott a haza nem magyrajku polgárainak. A nemzetiségek — akik közé távolról sem számítjuk Csabának nem magyar ajkú polgárságát, amint a múltban, ugy napjainkban is rúíul visszaélnek nemzetünk e nagylelkűségével. Ne is rekrimináljunk! Mert a fölidézett mult nagyon szomorú emlékeket derítene fel. A rut háládatlanságnak még rutubb jelenségeit — sajnos -- tapasztalnunk kellett vármegyénkben is. Csak egyebet ne említsünk, ott vannak a tótkomlósi áldatlan viszonyok, no meg megemléA kis tanitó egész a gallér szóléig belepirult a boldogságba. — Mintha a maga felesége lettem volna . . . este volt . . . A lányok alig tudták a nevetésüket visszatartani. A kis préci az előtérbe nyomult, Gizike közvetlen közelébe, s a mámor hatása alatt hebegve, mintegy önkívületben dadogta: — Ha a való ... a kezét . . . Erre jött a csattanó, a leforrázás. Igy volt kiszámítva. Gizike gúnyos mosolylyal fordította félre szép fejét. — Nem ... a kezemet nem adom súlmajszternek . . . En, egy tanítóhoz? Isten mentsen! Erre aztán kitört a visszafojtott nevetés, a határtalan kacagás. Csak most nyilt fel a préci szeme, most látta meg a csapdát . . . az ö kigúnyolását, a szivével való játszást. Szétfoszlott a varázs. Egy pillanat alatt összeszedte magát s végig nézett a gúnyosan nevető társaságon!- . . — Nem -értett meg nagysád, ón csak egy pillonatra kértem a kezét . . . — Igen . . . ? — Hogy megköszönjem . . . — Mit? — Hogy csak álom volt . . . hála Istennek! Ezután megint kacagás következett, de ez már nem a kis prócinek szólt. Ez a kacagás ölte meg a mi zsúrjainkat. Péotly József. kezhetnénk a szarvasi egyház hívei körében megindult és még mindig elintézetlen nyelvi torzsalkodásról is. Szomorú igazság, de hasonló veszedelem fenyeget Csabán is. A nemzetiségi bujtogatások, vagy enyhítsünk a kifejezésen, a pánszláv eszmék iránti ragaszkodás szelei Erzsébethely felől kezdenek fújdogálni. Csak éppen ez hiányzik Csaba különben is szóttagozott, pártoskodásban szenvedő társadalmának. Hogy a nemzeti gyűlölködés üszke is hozzájáruljon azokhoz a tápokhoz, melyek a már-már aluvó zsarátnokot újra lángra lobbantják. Ezúttal csak regisztráljuk a tényeket. És várakozó álláspontra helyezkedünk, reményében annak, hogy a sérelmek orvosoltatni fognak. íme, a szomorú tények, amelyek száraz valóságukban is jellemzik önmagukat. A Csabához tartozó Erzsébethely ág. ev. egyház hivei mai napig csak tótnyelvü istentiszteletet hallgathatnak. Nem tudjuk, hogy az istentiszteletek tartásának rendje miként van szabályozva, de azt tudjuk, hogy Erzsébethelyen ma alig van lakós, aki nem beszélné a magyar nyelvet, s ne volna jó hazafi. No hát ez a lakosság, >melynejt már jórésze csak a magyar nyelvet beszéli, használja, ezelőtt nyolc hónappal beadványban azzal a kérelemmel fordult a csabai ág. ev. egyház presbitériumához, hogy rendelje el, miszerint az erzsébethelyi templomban vasárnaponkint felváltva magyar és tót nyelven tartassanak az istentiszteletek. Hogy a presbiteiium foglal kozou-e ezzel a momorandummal, vagy nem, nem is érdeklődtünk eziránt. Azt tudjuk azonban, hogy az erzsébethelyi hívek lelkésze, Linder Károly maga elé citáltatta a memorandum aláíróinak nem egy tagját és szemrehányást tett nekik, mondván : — Hát maguk is tót emberek ? Hogy lehet ilyet kivánni? Miért hallgatnak a korcsmázók bujtogatására ? Forrásunk szavahihetősége ÍT

,ánt semmi kétség. Kifogástalan úriemberek, akik eddig is tettekkel igazolják hazafiságukat. Hát ezeket nevezi Linder lelkész úr korcsmázóknak, bujtogatóknak? Hát igy értelmezi Linder lelkész űr a hazafiságot? Ezek után még Linder lelkész úr jó magyarnak és hazafinak tartja magát ? Igazán érthetetlen előttünk Linder Károly lelkész úrnak az eljárása, amely fölött hamarosan kritikát sem tudunk gyakorolni. Vagy jobban mondva nem akarunk, mert előbb itt a ny-lvánósság előtt várunk feleletet. Egyelőre pedig még annyit közlünk, hogy a szóban forgó memorandum aláírói, levelet intéztek a csabai egyház világi elnökéhez, Zsilinszky Endre dr.hoz, amelyben 8 nap alatt választ kérnek kérvényük elintézésére vonatkozólag s amennyiben az adandó válasz nem elégítené H őket, jelzik, hogy jogos kívánalmaik kielégitessenek és a sérelmek orvosoltassanak. A nyilvánosság nevében jogos érdeklődéssel várjuk az ügy elintézését. Gyulaváros építkezik Uj városháza — A régi városháza — iskola. — A magyar király szálló — bérépület. Gyulaváros közigazgatásának vezetőit nagyratörő tervek foglalkoztatják Középittkezósekkel olyan lökést akainak adrl a megyeszékhely fejlődésének, amely lökés impozáns mértékben emelné a város értékét. Uj városházát akcrnak ugyanis emelni, s e kérdésnek megoldásával kapcsolatban restaurálni ós értékesiteri akárják a mai városházát és a régi magyar király szálló épületét. Mintha vármegye valamennyi községének, úgy Gyulának is örömmel látjuk a fejlődését, amely bizony isten, nagyon ráfér Gyulára is. Az uj székház. építésének meg különösen halyesüljük a tervét, mert a jelenlegi városháza nevezhető inkább hombárnak, vagy valami kiérdemesült kaszárnyának, mint szókháznak. Jó századdal ezelőtt megfelelhetett az igényeknek, ma azonban ártalmára van a városi adminisztrációnak is, mert hógy ne említsük bagolyvári állapotát, oly szűkös, hogy a szükséges hivatalokat nem tudja befogadni. Ezen körülmény volt a legnyomósabb érv, hogy a város vezetői megpendítették az uj székház építésének tervét. De egyébb okok is szolgálnak az í építkezésre alkalmul. A városnak ugyanis : korábban hozott határozatánál fogva szük- • sóge van polgári leányiskolára ós elemi iskolákra. Ezeket egyelőre a régi magyar király szállóban helyezték el részben. Az intézet végleges elhelyezése tehát nincsen megoldva, annál kevésbbé, mert a szálló épülete a célnak nem megfelelő. Sokkal hasznosabban lehetne értekesiteni, ha renoválnák és átalakítanák bérházzá, amely esetben részbe segítve volna a lakásmizóriákon is. (Tudott dolog, hogy Gyulán nem sokkal olcsóbbak a lakások és nem kevésbbé botrányosok a lakásviszonyok, mint Budapesten.) Kívánatos tehát, ha a város e három középületét mielőbb felépíti. Annál inkább módjában áll, mert hiszen az iskolákra már korábban megszavazott 200.000 koronát, a régi városháza renoválására pedig ugyancsak 100.000 koronát szavazott meg a képviselőtestület. Ily módon tehát már 303.0C3 kor. állana e célra rendelkezésre, mely összeg még emelkednék a középületek és a szálloda bérösszegéből ós végül azon üzletek haszonbéréből, amely üzleteket a városháza uj otthonával kapcsolatban akarnak létesíteni. A tervezet szerint ugyanis kétemeletesre építenék az uj szókházat ós az egész földszinti részt üzleteknek rendezik be. Az uj szókházat a Kossuth-térre tervezik, a köröság baloldalán, a kápolnával szemben. A Kossuth-tér esztétikai szempontból előnyös képet nyerne ezáltal. Egész sor uj monumentális, diszes épület sorakoznék rajta : az uj városháza, a főgimnázium, tovább a renovált bérpalota (Magyar király szálloda épület.) A város vezetői terveznek, a közgyűlés majd végez. Merthogy nem fog minden oly simán menni, mint az irás, a kigondolás. Sok nehézségbe fog még a kérdés ütközni, mig megvalósul. A kezdeményező lépések mindenesetre megtótettek. És már ez is valami. Sőt a képviselőtestület is beleharapot már a kemény dióba. A szombaton megtartott közgyűlés ugyanis foglalkozván a tervekkel, utasította a gazdasági építkezési szakosztályt, hogy a tanácscsal egyetemben tanulmányozza az ügyet és mihelyt módjukban áll, terjeszszenek véleményes jelentést a képviselőtestület közgyűlése elé. Az orosházi negyedik patika. Kérvények a közgyűlés előtt. Orosháza községének rohamos és örvendetes fejlődése, minden vonalon igényeket támaszt. Igy a község lélekarányának szaporodása elsőrendű szükségletként állította előtérbe a negyedik gyógyszertárnak a felállítását. Orosháza a legutóbbi népszámláláskor 21 ezer lelket számlált, mely népesség 10 év alatt közel 24 ezerre emelkedett. Maga ez a népesség, amelynek színezete egy városias polgártársadalomé, jogos igényt tart puszta kényelemből is ja negyedik patikára. Ha pedig számításba vesszük, hogy Orosházának olyan tanyavilága ós környéke van (Pusztaföldvárnak nincs gyógyszertára ós még egy-két közelfekvő községnek) mint kevés más vidéknek, s amely környék mintegy 10—12 ezer lelket számlál, ugy fölösleges minden további érvelés a negyedik gyógyszertár felállításának szükségessége mellett. Ezzel a körülmény nyel számolt Orosháza képviselőtestülete is, mely legutóbb megtartott közgyűlésén szótöbbséggel kimondta a patika felállítását, illetőleg ilyen értelemben határozta el fölterjeszteni a belügyminiszterhez az uj patika engedélyének elnyerése iránt beérkezett kórvényeket. Az orosházi negyedik patika engedélyezéséért négy pályázó adta be kérvényét és pedig T a g á n y i Arthur (Csaba), C s á b r á d i János, T h u r z ó Béla (Debreczen) ós P 1 a t t h y János (Budapest) okleveles gyógyszerészek, akiknek kérvényeik már beérkeztek a vármegyéhez, melynek törvényhatósága az október 9-iki közgyűlésen veszi napirendre a legújabb patikaügyet. Semmi kétségünk, hogy a törvényhatóság nem fog akadályt gördíteni a patika engedélyének megadása elé ós egyhangúlag véleményezni fogja a jogadományozást. A megyével tehát rendben volna a dolog. De következik ezután a felsőbb fórum. A mult kormányainak egyik kényes ós sokat hánytorgatott eszköze, vagy helyesebben mondva jól jövedelmező forrása volt a patikák adományozása. Csak vissza kell emlékeznünk a Tisza és Kristóffy érára, a visszaélések egész serege ötlik szemünkbe. Hol a pénz hatalmaskodott, hol meg a családi konnesszusok rút politikája érvényesült, mint legutóbb Szarvason, • — de az igazság mindig hátul, leghátul kullogott és kutyába sem vették. A nemzeti uralom az igazság és méltányosság jelszavával köszöntött be. A családi konnesszusok érvényesítése azonban ezideig is egyik gyengéjét ké pezték, győzedelmeskedvén a prolekció, hol fent, hol pedig lent, a kisebb potentátok körében. Jól tudjuk, hogy hiába prédikálunk a családi politika ellen. Az irott malaszt marad írott malaszt, s a közvélemény hiába áll tótágast, ezen nem tud segíteni. Mégis a jelen esetben méltányosságot várunk. Az illetékes köröknek akként kell informállni a belügyminisztert, hogy az orosházi negyedik patikának engedélyét olyan egyénnek adományozza, aki vármegyénknek szülötte, s akinek jövője, boldogulása legközelebb fekszik hozzánk. Annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy ezirányban nem is mulasztanak el megfelelni köteles feladatuknak illetékes köreink. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Mit főznek Bécsben ? A feltett kérdésre felel egy bécsi alkalm tudósító, akinek módjában van néha beletekinteni a bécsi diplomáciai boszorkánykonyhába. Wekerle Sándorról — igy irja mondott tudósítónk — azt irták a budapesti lapok, hogy Dánoson volt, pedig titkon itt járt Bécsben. A magyar miniszterelnök itt a kuliszák mögött kétségbeesett harcot folytat a közös kormánynak egy őrült és kalandos terve ellen, mely végtelen veszedelmeket rejt méhében és amelylyel szemben még siker esetén is a legnagyobb ellenszenv váltódnék ki Magyarországon. A kis Szerbia dacolni mer a nagy Ausztriával és nemcsak nem akarja megrendelni a rossz Skoda ágyúkat, hanem máris megvette a maga ágyúszükségletét Franciaországban. Most már a kudarc maszkirozására ujabb jegyzéseket küld Szerbia nyakára, melyekben követeli, hogy Szerbia évtizedekre kösse le magát az osztrák iparnak. Szerbia pedig ezekre a jegyzékekre sem hederít és belemegy a legkíméletlenebb vámháborúba. A külügyi hivatal azonban még messzebb akar menni. Ha a vámháboru nem bizonyul elég kényszernek, fegyveres erővel meg akarja szál'ani Szerbiát. Az okkupációt két oldalról kezdené. A Dunán Belgrád felől és Hercegovinából Novibazáron át, melyet még a berlini szerződés értelmében elfoglalna. Wekerlére hárulna az a kellemetlen feladat, hogy ezt a képtelen tervet Magyarországon népszerűsítse és Wekerle ez ellen rúgkapál. A Bécsben töltött időnek jó része az e terv felett folyó civódásokkal telik el és éppenséggel nem lehetetlen, hogy a terv előzményei között ott lesz a magyar kormányválság is. A király Bécsben. Bécsből jelentik : A király ma délelőtt a Burgba érkezett, ahol a spanvo-